Magyar Nemzet, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

Keit, 19 55. feb­­uár 1. Szov­jet javaslat az Egyesült Államok Kína-ellenes agresszív cselekedeteinek megvitatásáról a Biztonsági Tanácsban New Yorkból jelenti a­­ TASZSZ. A. A. Szoboljev, a Biztonsági Tanácsban működő állandó szovjet megbízott he­lyettese január 30-án a kö­vetkező tartalmú levelet intéz­te Munróhoz, a Biztonsági Tanács elnökéhez: »Az Egyesült Államok be­­leavatkozása Kína bel­ügyei­be és az Egyesült Államok Kína elleni agresszív cselekményei­nek az utóbbi időkben Tajvan térségében történt kiterjesz­tése fokozza a feszültséget Távol-Keleten, és növeli az új háború veszélyét. Ezzel kapcsolatban a Biz­tonsági Tanácsnak haladékta­lanul intézkedéseket kell ten­nie annak érdekében, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg Kína-ellenes agresszív cselekedeteit és a kínai bel­­ügyekbe történt amerikai be­avatkozást. Ennek megfelelően megbízá­som értelmében arra kérem önt, elnök úr, hogy sürgősen hívja össze a Biztonsági Ta­nács ülését avégett, hogy­ meg­tárgyalja az Egyesült Álla­moknak a Kínai Népköztársa­ság ellen Tajvan térségében folytatott agresszív cselekmé­nyeit. Egyúttal e kérdésre vonat­kozó határozati javaslatot mellékelek.** Az említett határozati javas­lat szövege a következő: **A Biztonsági Tanács meg­tárgyalta az Egyesült Álla­moknak az általa megszállott szigetek .— Tajvan, Penghu és a kínai partvidék közelében fekvő más szigetek — térségé­ben a Kínai Népköztársaság elleni agresszív cselekedetei­nek kérdését, amely az Egye­sült Államok által ellenőrzött fegyveres erők részéről Kína egyes városai és partmenti te­rületei ellen intézett nem ki­­provo­kált fegyveres támadá­sokban, az Egyesült Államok haditengerészeti és a légierői­nek az említett térségben tör­tént összevonásában, valamint amerikai államférfiak olyan hivatalos nyilatkozataiban ju­tottak kifejezésre, amelyek az amerikai fegyveres erőknek a Kínai Népköztársaság elleni alkalmazásával fenyegetőztek; a Biztonsági Tanács úgy vé­li, hogy az Egyesült Államok említett cselekedetei agressziót jelentenek a Kínai Népköz­­társaság ellen és szöges ellen­tétben állnak azokkal a köte­lezettségekkel, amelyeket az Egyesült Államok vállalt ma­gára a Tajvan és a Kínai Népköztársaság nemzeti terü­leteinek elidegeníthetetlen ré­szét alkotó más szigetek kér­désében történt nemzetközi megállapodásokban; a Biztonsági Tanács meg­állapítja továbbá, hogy az amerikai fegyveres erőknek Tajvan és más kínai szigetek térségében folytatott művele­tei durva beavatkozást jelen­tenek Kína belügyeibe, sértik az ENSZ alapelveit, forrásai a távolkeleti feszültségnek és fenyegetik e körzet békéjét és biztonságát; a Biztonsági Tanács elítéli az Egyesült Államoknak a Kí­nai Népköztársaság ellen el­követett agresszív cselekede­teit; javasolja az Egyesült Álla­mok kormányának, hogy hala­déktalanul intézkedjék az em­lített agresszív cselekmények megszüntetése érdekében, hagyjon fel a kínai belügyek­­be való beavatkozással; javasolja az Egyesült Álla­mok kormányának, hogy hala­déktalanul vonja vissza vala­mennyi légi­-, tengeri- és szá­razföldi erejét Tajvanról és a Kínához tartozó más terüle­tekről, arra szólít fel, hogy egyik fél se engedélyezzen had­műveleteket, hogy megköny­­nyítsék a Kínai Népköztársa­ságnak nem alárendelt összes fegyveres erők kivonását a körzet szigeteiről.­ A Biztonági Tanács hétfőn összeült New Yorkból jelenti az MTI. Az­ AFP jelenti, hogy a Bizton­­sági Tanács hétfőn Munro új­­zélandi küldött elnöklete alatt megkezdte a távol-keleti hely­Pekingből jelenti az Új Kína. A Kínai Népköztársaság állam­tanácsa hétfőn délelőtt tartotta negyedik plenáris ülését. Csen En-laj miniszterelnök jelentést tett az ülésen arról a szovjet javaslatról, amely tudományos, műszaki és ipari segítséget ajánl fel Kínának az atomerő Sanghajból jelenti a TASZSZ. A Szinhuazsipao jelenti, hogy a nankingi városi katonai el­lenőrző bizottság nyilvános­ságra hozta az amerikai— csangkajsekista kémcsoport perében hozott ítéletet. Csang Csaj-seng kémet, aki az FBI megbízásából kémértesülések­­kel látta el az amerikai— csangkajsekista hírszerző szer­veket, halálra ítélték. Tu­an Jüe-seng kémet 15 évi börtön­re ítélték. Li Pin-csinek, aki önként jelentkezett a kor­mányszerveknél és megbánta tettel, közelebbről a Kínai-ten­ger térségében folyó ellenséges­kedésekkel foglalkozó ülését, békés felhasználását előmozdí­tó kutatás terén. Az ülés a szovjet javaslat el­fogadásáról határozatot hozott. A határozatban a kínai nép és a Kínai Népköztársaság kor­mánya melegen üdvözli a Szov­jetunió minisztertanácsának javaslatát, bűneit, megkegyelmezték és szabadon bocsátották. A Kuanghszi zsipao közlése szerint Nanning város (Kuanghszi-tartomány) köz­­biztonsági hivatala nyolctagú kémcsoportot leplezett le. A csoportot Li Pej-huan volt tiszt vezette. A nanningi nép­bíróság Li Pej-huant halálra ítélte, négy kémet különböző időtartamú börtönbüntetésre ítélt, három tettesnek pedig, aki beismerte és megbánta bűnét, a bíróság megkegyel­mezett. A kínai nép örömmel fid­ée­li a szovjet segítséget az atomerő békés felhasználása terén ítélet az amerikai­ csangkajfekéta kémcso­port perében K­özlemény a japán miniszterelnök ét a Szovjetunió tokiói megbízottjának tanácskozásáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Mint a Jomouri című japán lap közli, Hatojama japán mi­niszterelnök január 29-én köz­leményt adott Domnyickij szov­jet megbízottal történt január 25-i találkozásáról. Hatojama közlésében pontatlanságok és ferdítések vannak. A közlés a többi között azt állítja: a talál­kozás nem szorítkozott arra, hogy Domnyickij felolvasta a szovjet kormány nyilatkozatát, hanem megbeszélések is foly­tak, amelyek során Hatojama ,a Kurill-szigetcsoport vissza­adását és az internált honfitár­sak hazatérését® kívánta. Hiteles értesülések szerint a beszélgetés során Domnyickij a szovjet kormány megbízásá­ból az alábbi nyilatkozatot tette: «*A Szovjetuniót a Japánnal való viszony rendezésének tö­rekvése vezérli. Ezért, mint is­meretes, állandóan e viszony rendezése mellett foglalt állást. A szovjet—japán viszony ren­dezésére irányuló készség ki­fejezést nyert a többi között a Szovjetunió kormányának és a Kínai Népköztársaság kor­mányának 1954. október 12-i ismert közös nyilatkozatában, valamint V. M. Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszteré­nek 1954. december 16-i nyilat­kozatában. Ismeretes, hogy Hatojama miniszterelnök úr nemrég el­hangzott megnyilatkozásaiban a japán—szovjet viszony rende­zése mellett foglalt állást. A Ja­pán és a Szovjetunió viszonyá­nak rendezésére irányuló kí­vánságát Sigemicu külügymi­niszter úr is kifejezte 1954. de­cember 11-i nyilatkozatában, valamint az azt követő nyilat­kozataiban. A szovjet fél az említett körülményeket tekin­tetbe véve feltételezi, hogy cél­szerű volna véleményt cserélni a szovjet—japán kapcsolatok rendezésére irányuló lehetséges lépések kérdésében. A szovjet fél kész megbízot­takat kijelölni a tárgyalásokra, amelyeket Moszkvában vagy Tokióban lehetne megtartani és tudni szeretné a japán félnek e kérdésre vonatkozó vélemé­nyét.­ A beszélgetés végén Hato­jama miniszterelnök úr közölte A. I. Domnyickijjal, hogy Ja­pán kormánya megtárgyalja a miniszterelnök előtt tett nyi­latkozatot. Mint a Kiodo Cuszin hírügy­nökség közli, Japán külügymi­nisztériuma január 30-án nyil­vánosságra hozta azt a nyilat­kozatot, amelyet Domnyickij, a Szovjetunió tokiói képviseleté­nek vezetője a szovjet kor­mány megbízásából január 25-én a szovjet—japán viszony kérdésében adott Hatojama miniszterelnöknek. Hatojama miniszterelnök ja­nuár 30-án Tokióban bejelen­tette, hogy a jelzett nyilatko­zattal kapcsolatban február 4-én összehívják a miniszter­­tanács ülését, hogy kidolgozza­­az alapvető politikát® ebben a kérdésben. Szünetelteti munkáját az arab orssgok miniszterelnökeinek kairói értekezlete Kairóból jelenti a TASZSZ. Január 30-án megtartották az arab országok miniszterelnökei értekezletének soron lévő ülé­sét. Mint közük, az értekezlet részvevőinek nem sikerült meg­egyezésre jutniuk az alapvető kérdésben — az arab országok­nak a török—iraki katonai egyezménnyel kapcsolatos ál­láspontja kérdésében. Hivatalosan bejelentették, hogy az értekezlet négytagú küldöttséget jelölt ki. E kül­döttség tagjai: Számi Szolh, Libanon miniszterelnöke, Favzi Ataszi, Szíria külügyminiszte­re, Valid Szalah, Jordánia kül­ügyminisztere és Szalah Sza­­lem, Egyiptom tájékoztatásügyi minisztere. A küldöttséget meg­bízták, hogy utazzék Bagdadba és­­tájékoztassa az iraki ható­ságokat arról a helyzetről, amely a tervezett iraki—török egyezmény megkötésével kap­csolatban az Arab Ligában ki­alakult®. A küldöttség január 31-én Bagdadba utazott. Az arab or­szágok miniszterelnökeinek ér­tekezlete ezzel kapcsolatban el­határozta, hogy február 3-ig szünetelteti munkáját. Egyezmény a Román­­Népköztársaság és Jugoszlávia között a határjelekről és a határ kiigazításáról Bukarestből jelenti az Ager­­pres. Január 28-án Temesvá­­rott aláírták azt az egyezményt, amely rendezi a Román Nép­­köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kö­zötti határjelek kijavításának és helyreállításának, valamint a határ kiigazításának kérdé­seit. Az előzetes tárgyalások az együttműködés és a kölcsönös megértés légkörében zajlottak le. Az egyezményt a Román Népköztársaság részéről Con­stantin Nicolaescu ezredes, a Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaság részéről Karlo Suman ezredes írta alá. A külpolitika hírei­ ­ (Berlin, MTI) A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa nyilatkozat­ban üdvözölte a Szovjetunió és Németország közötti hadiálla­pot megszüntetését. A* A londoni rádió jelen­tése szerint ezen a héten új­ból megkezdődnek Párizsban a saarvidéki egyezmény végre­hajtásával kapcsolatos fran­cia—saarvidéki tárgyalások. Hoffmann, saarvidéki minisz­terelnök vasárnap Párizsba érkezett. A (Berlin, MTI) A karls­­ruhei alkotmánybíróság feb­ruár 15-re újra elnapolta a Német Kommunista Párt el­leni terrorper tárgyalását. A Az AFP jelenti, hogy január 30-án kísérletet tettek a bagdadi török nagykövetség épületek felrobbantására. A robbanás következtében a nagykövetség épülete megron­gálódott A SZÁMOK BESZÉDE A számok érthető beszéde,­­t*­ helyes politikánk adat­szerű igazolása — ezt mond­hatja az olvasó, ha végighalad az 1954-es esztendőről szóló tervjelentés fejezetein. Annak a helyes politikának, amely az ország gazdasági életét, erőnk és népünk alkotó kedve min­den lehetőségét számbavéve, a Magyar Dolgozók Pártja ha­tározataiban testesül meg. Aki a tervjelentés számain gondol­kodva felidézte magában a III. pártkongresszus iránymutatá­sait, a másfél esztendővel ez­előtti júniusi párthatározat és az alig négyhónapos októberi határozat szavait és szellemét, mély örömmel állapíthatja meg: az e határozatok szabta út gazdag tájak felé vezeti az ország népét. 1954 volt az első esztendő, amikor már kezdettől fogva érvényesülnie kellett annak a politikának, amelyet a népjó­lét politikájának nevezünk, s amelynek tartalma, értelme így foglalható össze: folytat­juk a szocializmus építését, s e nagy munka közepette egy pillanatra sem feledjük, hogy a szocializmus gazdasági alap­törvénye a dolgozó nép jólété­nek állandó fokozását, növek­vő gazdasági, kulturális és szo­ciális szükségleteinek szaka­datlan kielégítését követeli meg. A­z esztendő azt bizonyítja: komoly eredményeket ér­tünk el ezen a területen. Az iparban a legfőbb 1954-es fel­adat az volt, hogy becsülettel elvégezzük az átcsoportosítást; kiküszöböljük azokat az aránytalanságokat, amelyek az ipar fejlődésében az elmúlt évek során jöttek létre. Ez a munka komoly eredményekkel járt. Nem könnyű, nem egy­szerű út volt ez — ha az esz­tendő első három negyedévé­ről szóló tervjelentést össze­vetjük az egész évről szólóval, világos, hogy a párt októberi határozatainak komoly szavai milyen szükségesek és haszno­sak voltak. Az eredmény: az ipar 3.1 százalékkal többet­­ termelt, mint 1953-ban, a ne-­­­hézipar 3.1 százalékkal keve­­­­sebbet, a könnyűipar 9.5 szá-­­ zalékkal többet, az élelmiszer- ■ ipar 12.2 százalékkal többet termelt, mint az előző évben.­­ Ami a közszükségleti cikkeket­­ illeti, az 1954-es év 13 száza-­­­lékkal több ilyen árut juttatott­­ a lakosságnak, mint 1953 és új politikánk sikerét, lehetősé­geink helyes felmérését mu­tatja, hogy a nehézipar 35,1­­ százalékkal több közszükség-­­­leti cikket adott, mint 1953-­­ ban.­­ Az átcsoportosítás ered­né-­­ nyeiről beszélnek azok az ada-­­­tok is, amelyek megállapítják,­­ hogy a terven felüli gyártaná-­­ nyok között a közel százezer­­ tonna kőolaj mellett 9700 bo-­­ róna, 1100 fogatos vetőgép, ha-­­­talm­as mennyiségű pamut­­szövet, selyemszövet, női ka­bát, gyermekcipő, s szappan is szerepelhet. E gondolatkör­höz tartozik az az örömtel megállapítás is (remélhetőleg egyre gyakrabban szögezhe­tünk le ilyen tényeket), hogy számos fontos közszükségleti cikk minősége is javult, sike­rült bővíteni a választékot is. Az átcsoportosítás erőteljesebb és következetesebb megvaló­sítását bizonyítja, hogy a terv-­­ jelentés az új üzemek sorában a Sztálin Vasmű magykoldója­­ mellett számos olyan üzem­ munkábaállását is jelentheti,­­ amelyek a lakosság közvetlen szolgálatát, jobb ellátásait se­gítik elő. E politika helyes vitele tette­­ lehetővé, hogy a beruházások­­ nagyobb része szolgálhatta a lakosság szükségleteinek köz­vetlen kielégítését, hogy meg­gyorsult (bár még mindig nem eléggé) a lakásépítkezés. Ti­fost az 1955-ös esztendőben •*■*­*- a magyar népgazdaság to­vább halad az úton, amelyet a párt határozatai jelölnek ki számára. Az alaphoz most már az 1954-es eredmények — kö­zöttük az átcsoportosítás ered­ményei — is hozzátartoznak. S ebből a szempontból figyel­meztetnek is bennünket a terv­jelentés számadatai. Igaz, hogy az elmúlt évek tapasztalatai meggyőzően irányították a fi­gyelmet a helyes ütem felé, az 1954. évi termelés növekedésé­nek arányaival azonban az idei esztendőben már nem eléged­hetünk meg. Ha a termelési tervet 101,4 százalékra teljesí­tettük is, ha az ipar termelése egy év alatt 3,1 százalékot nőtt is* elégedetlennek kell­ lenni­ a* minisztériumi ipar (iparunk döntő hányada) 0.3 százalékos színvonalemelkedésével. Ebben az esztendőben is több árut akarnak a boltokba küldeni, ebben az esztendőben is emelni akarjuk az életszínvonalat — ehhez pedig több árura, jobb árura és olcsóbb árura van szükség. Kétségtelen, hogy ezen a té­ren is értünk el már eredmé­nyeket, éppen a jelentés egyik mondata számol be erről. »Az év utolsó hónapjaiban némi javulás mutatkozott mind a termelés ütemének, mind a termelékenységnek alakulásá­ban®. (Erre mutat különben a legfrissebb tapasztalat, a fel­­szabadulási verseny lendülete is). Nem kis kérdés ez a népjó­lét politikájának útján! Hogy az egy munkásra eső termelés önköltsége számos területen nőtt, figyelemre késztető, ten­nivalókat sürgető tény. S az utat éppen a tervjelentés idő­meghatározása mutatja, ami­kor az elért eredményt az év utolsó hónapjaira teszi. A párt októberi határozata a többi kö­zött emlékeztet az önköltség­­csökkentés és a termelékeny­ség-növelés fontosságára. A tervjelentés az életszín­­-­s vonalemelkedés adatai kö­zül is ismertet jónéhányat. A nemzeti jövedelemből való ré­szesedés arányának emelke­dése (1954-ben 70 százalék ju­tott a lakosság személyi szük­ségleteinek kielégítésére az 1853. évi 60 százalékkal szem­ben), a munkások és alkalma­zottak reálbére 15 százalékos átlagos emelkedése egy év alatt, a nyugdíjasok ellátottsá­gának lényeges javulása meg­mutatkozik a tervjelentés más adataiban is. Hogy csak egyet említsünk: 21 százalékkal na­gyobb forgalmat bonyolított le az állami és szövetkezeti kiskereskedelem. S hogy egy, a gazdasági helyzet javulásának tényét áruforgalmon vagy reálbéremelkedésen túlmuta­tó, a párt és a kormány poli­tikájának igenlését és helyes­lését az élet legszebb és leg­szentebb feleletével is meg­erősítsük. Idézzük a jelentés egy mondatát: "Magyarország népessége 1954-ben 116.000-rel nőtt. E növekedés aránya 1914 óta a legmagasabb­­volt.­ A párt és a kormány politi­kájának sarkalatos pontja a mezőgazdaság megerősítése. Az esztendő számadása ezen a területein is jó eredményről számol be. Az eredmények alapja itt is a párthatározatok következetes végrehajtásának gyümölcsei. A mezőgazdaság 400 millió forinttal több beru­házást kapott, mint 1953-ban, a beadási kötelezettség átgon­doltabb megállapítása, a ter­melési szerződések feltételei­nek megjavítása, a műtrágya és növényvédőszer-ellátás ja­vulása, számos más, a párt­határozatokban gyökeredző in­tézkedéssel fellendítették a falu termelési kedvét, bár idő­járás, vagy növénybetegségek nem tették lehetővé, hogy ez minden területen a termés vagy a termésátlag növekedé­sében is kifejeződjön. Külön öröm a tervjelentés olvasója számára, hogy milyen hatal­masat léptünk előre a gyü­mölcs- és szőlőtelepítésben, s hogy a vidékenként hagyomá­nyos termelési ágak — makói hagyma, szegedi paprika — fellendítése már tiszteletre­méltó számokban is jelentke­zik. Ám az őszinteség meg­követeli, hogy itt is leszögez­zük: a begyűjtési fegyelem lazaságát nem indokolhatja semmi. A város a falusi bolt­ba küldött árutömegért tett begyűjtési vagonokat, gazdag piacot vár. Az az »adjon­­isten®, amelyet a falu terme­lési kedvét nagy felpezsdítő párt- és kormányintézkedések jelentettek, még a megfelelő »fogadjistenre« vár: az állami fegyelemnek minden állam­polgár számára kötelező betar­tása is része ennek a köszön­tésnek! Az esztendő számvetése, a tervjelentés hasábjainak olvasása közben nyilván min­denki a maga munkaterülete eredményeit figyeli nagyobb gonddal, s eszerint méri örö­mét, elégedettségét, de néhol feszengő önvallomását is; egy­­egy munkaterület jobb ered­ményei vagy elmaradása mil­liók mindennapi tetteinek ösz­­szegezése. Az ország jól vizs­gázott az 1954-es esztendő tervteljesítésében. 1955 mun­kájában ott lesznek már 1954 tapasztalatai és eredményei is. 1955-ben tovább kell haladni a párt­határozatok kijelölte úton, a népjólét politikájának útján. A szocializmus építése megkö­veteli, hogy folytassuk a szo­cialista iparosítást. S az ipar­ban annak bázisát, a nehéz­ipart is fejleszteni kell, lehe­tőségeinkhez mérten, tehát szerény eszközökkel. A belső arányokat világosan megszab­ják az idézett párthatározatok. A mezőgazdaság fejlesztésének­ további munkája — a termelő­szövetkezetek számára adott fokozott segítség, amely kiegé­szül az egyénileg dolgozó pa­rasztok megbecsülésével, a termelési kedvük bátorításá­val — a munkás-paraszt szö­vetség szilárd­ulása talaján fo­lyik tovább. 1954 munkájának számszerű értékelése jóleső, biztató ér­zést ad a tervjelentés olvasó­jának. Az út, amelyen járunk, jó — ezen kell továbbhaladni. Kiújult az ellenségeskedés Costa Rica és Nicaragua határán Washingtonból jelenti az MTI. Mint az AFP hírügynök­ség jelenti, hétfőre virradó éjszaka kiújult az ellenséges­kedés Costa Rica és Nicaragua határán. San Joséba érkezett közlemény szerint egy Costa Rica-i őrjáratot Par­as Blan­­castól délre megtámadtak a nicaraguai nemzetőrség tag­jai. A Costa Rica-i vezérkar sür­gősen összeült és a polgárőr­ség egy századát rendelte ki a helyszínre. Ugyanakkor­ a kor­mány az incidensről értesí­tette az Amerikai Államok Szervezetét és kérte, küldjön a határra nemzetközi megfi­gyelőket. .A békés együttélés ellenfeleinek veresége a­­Nemzetközi Munkaügyi­­Szervezet regionális értekezletén Genfből jelenti a TASZSZ, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet európai regionális értekezletének január 23-i tel­jes ülésén a javaslati bizottság indítványozta: utasítsák el Anglia kormánydelegátusának azt az indítványát, amely arra vonatkozik, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus orszá­gok vál­lalatvezetőségi delegá­tusait is vegyék fel a napiren­den szereplő kérdésekkel fog­lalkozó bizottságba. Ramadier (Franciaország) felszólította az értekezletet, hogy támogassa az angol kormánydelegátus ja­vaslatát, mert a Nemzetközi Mu­nkaügyi Szervezet különbö­ző társadalmi és gazdasági rendszerű országokat foglal magában. Arutjunjan szovjet kor­mánydelegátus leleplezte a vállalkozói delegátusok mes­terkedéseit és megmutatta, mennyire tarthatatlan a vállal­kozói delegátusok magatartá­sa. Ezek az urak — mondotta Arutjunjan —, elvonják az ér­tekezletet a konkrét kérdések megvitatásától és politikai vi­tát erőszakolnak rá. A szovjet úr befejezésül.. Irtene *, irtatta az értekezletet, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet célszerű együttműködésé­nek érdekében támogassa az angol kormányde­l­egátus javas­latát. Az angol kormán­ydelegá­tus indítványa feletti szavazásnál 53 szavazattal 30 ellenében, 8 tartózkodással, az értekezlet úgy döntött, hogy a Szovjet­unió, az Ukrán SZSZK, a Bje­­lorusz SZSZK, Bulgária, Ma­gyarország, Lengyelország és Csehszlovákia hat vállalatveze­tői delegátusa kapjon helyet a napirendi bizottságban. A Szovjetunió, az Ukrán SZSZK, a Bjelarusz SZSZK, és a népi demokratikus orszá­gok küldöttségein kívül e ja­vaslat mellett szavazott Jugo­szlávia minden küldötte, majd­nem valamennyi kormánydele­­gátus és az összes szakszerve­zeti delegátusok, kivéve az an­gol szakszervezetek küldöttét. Az értekezleten a szavazás eredményét úgy értékelik, hogy azzal győzelmet aratott a különböző társadalmi és gazda­sági rendszereik békés eQVVtD& melhesztélésének .eltx*

Next