Magyar Nemzet, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-01 / 231. szám

K NÁLUNK ÉS NÁLATOK... Szovjet vasöntő a Soroksári Vasöntödében IVÁN GRIGORJEVICS B1ZA GAJ, a vasöntő — mindennek látszik inkább, mint éppen vasöntőnek. Kedves, rokonszenvespedagógust sejtet a csontos, szögletes arca, rövid, őszes haja, és főleg a felvont, figyelő szemöldök. S azok a félszavak, magyarázó mondatok, amelyeket a Soroksári Vasöntöde műhelyeit, csarnokait bejárva, a kísérőihez intéz — nemcsak azt nézve, ami már megvan, hanem azt is, ami még lehetne. Lehetne például az öntvénytisztító műhely padlóját — igen, ez nem tévedés, nem elírás, az öntvénytisztító műhelyét — szürke beton helyett — fényes parkettával fedni... A jövő üzemében az lesz. S mert olyan távlatokat képes belátni egy poros műhelycsarnokban, mint merész szárnyalásában a pilóta — Iván Grigorjevics Bugaj ma mér üzemegységvezető a novokramatorszki öntödében. A mérnöki diplomát is megszerezte. De továbbra is vasöntőnek mondja magát, akárcsak Harvanek József, a Soroksári Vasöntöde fiatal munkásigazgatója. Pontosabban: a fiatal Vasöntöde fiatal igazgatója. Mert az üzem helyén alig három éve még a kukorica lengette a szakállát... ]MINDIG ÚGY KÉPZELTEM, hogy öregkoromban majd azt mondogatom: egyidős vagyok én, gyermekeim, a gyárral — mosolyog Gáspár Sándor bácsi, a fiatal Vasöntöde legidősebb munkása, akit az igazgató bemutatott Iván Grigorjevicsnek. — De az élet rám tréfált.. . 1952-ben kezdték a gyárat építeni. Előregyártott elemekből, daru rakta a falat, és a tervezők elve az volt, hogy az ország legkorszerűbb szerszámgépöntödéje legyen. Tágasak is, levegősek is a csarnokok, egyedül a magkészítőműhely akkora, hogy sok régi gyárunk egész öntödéje mindenestül beleférhetne. A termeléssel ez év januárjában indultak meg, s miként az igazgató mondja,a bemutatkozás nem volt rossz, az öntödék versenyében nyomban az elsők közé kerültek. Pedig a kőművesek még el sem voltak, a gyár még tovább, a második ötéves tervére kell igazából elkészül- De az augusztus havi végén az öntödék közül ____ első helyen vezet a »SORVAS«, igen, már rövidítése is van, egyszóval polgárjogot nyert.i Iván Grigorjevicsnek a gyárral való ismerkedése a kérdezéssel kezdődik. A mérnök-vasérütő alapos, szakszerű kérdéseivel. — Lesz-e fűtés az öntödében? — Hová kerül a művezető irodája? — Ezen az öntvényen miért ilyen nagy a ráhagyás? JELSŐ KÉRDÉSEIRŐL még csak az érdeklődés szól. A későbbiekből a fontolgatás, a gondolatban való összehasonlítás. A legvégsőkből már kihallható a bírálat is. Mert Iván Grigorjevics Bugajt és híres újító társait nem azért hívtuk most Magyarországra, hogy mindenre rámondják az áment. Hanem, hogy kritikus szemmel nézzenek körül, és nevén nevezzenek mindent, ami hiba. Nem könnyű vendégség ... De Iván Grigorjevics nem tudja titkolni, meglátni a szemén, vagy a tanáros fejbólintásán, hogy mi tetszik neki. Kedvére való, hogy a csarnokok olyan világosak, levegősek — időnként megáll egyegy pillanatig, felnéz a magasban vonuló traverzekre, mély lélegzetet vesz, azután továbbsiet. Megnyerte tetszését és hosszan elnézegetett egy svájci öntvénytisztító gépet, remek találmány, mennyi munkáskezet szabadít fel az öntvénytisztítás piszkos, egészségtelen és semmi látszata munkája alól. És ínyére volt az is, az a szeretetteljesen szertartásos mód, ahogyan a fiatal munkásigazgató a legidősebb munkást neki bemutatta: — íme, Gáspár Sándor bácsi, hetvenegy éves, igaz, a lányok előtt csak hatvanat mond; kisujjában az egész szakma és megtiszteltetésnek vesszük, hogy nálunk dolgozik, JJE ŐT IS KÉRDEZIK, nemcsak ő kérdez. Ahová csak szerény, röpke meghajlásával belép, hangos »Zzdrasztvustye«-vel fogadják és köréje sereglenek a munkások; egymás szavába vágva, tudakolják: — Fűtik-e a Szovjetunióban az öntödéket? — Kijavítják-e arrafelé a hibás öntvényeket? — Megöntené-e, tovaris Bugaj, ezt a nehéz, küllős kereket? Iván Grigorjevics — bár az igazgatónak még az irodában, a mérnök nyíltságával előre megmondta, hogy őmiatta nehogy leálljon a termelés, egyetlen percre se szüneteljen a munka — most mégis jólesően állja a kérdésostromot. Hogy fűtik-e az öntödéket? Az újakat már természetesen igen, akárcsak a télen már ezt is itt, de a régieket, a kapitalizmusból örökölteket nem lehet fűteni. Mert amikor még azok épültek, s azoknak, akik építtették, nem volt az szempont, hogy a munkásaik fázva toporognak és a fagyott homokot csákánnyal kell szétverniük ... A soroksáriak bólogatnak, bizony, így volt ez a Hofherrben, a Láng-gyárban minálunk is, az emberek valami rissz-rossz tepsibe vagy mibe loptak egy kis kokszot, faszenet , egy kis meleget... Igen, a szovjetunióban kijavítgatják a hibás szürkeöntvényeket, igaz, drága, de megéri, de hiszen csinálják azt Magyarországon is, a napokban mutatták a Rákosi Művek öntödéjében, hogy milyen szépen lehet javítani mélyhűtött dugóval, hogyhogy arról az elvtársak nem tudnak? ... Iván Grigorjevics noteszébe rövid feljegyzés kerül, majd a látogatása végén, az igazgatói irodában el fogja mondani, hogy nemcsak a külföldi, hanem a helyi üzemek között is meg kell szervezni a tapasztalatcserét, a Soroksári Vasöntöde munkásai pedig megütközve néznek össze — hát a Szovjetunióból kell idejönnie valakinek, hogy mi megtudjuk, mi van — Csepelen? Ami azt a nehéz, küllős kereket illeti, s hogy megöntené-e Iván Grigorjevics? — a szovjet vasöntőnek a magyar vasöntőkkel összekacsintó, szellemes válasza ma már bizonyosan szállóige a Soroksári Vasöntödében. Mert ezt felelte, az igazgató felé fordulva: — Attól függ, mennyi rá a prémium... A munkások mosolygó sorfala szétválik, Iván Grigorjevicsnek indulnia kell tovább, délutánra a Gábor Áron Vasöntödébe ígérkezett, oda is elvárják, s még a soroksárit se járta végig. De nem hagyja magát siettetni, figyelmesen halad géptől gépig, öntvénytől öntvényig, egyetlenegyet sem hagyna ki, s hiába indulnak tovább a kísérői, ő zavartalanul guggol még valami forma vagy mag mellett... Néha csupán azért marad le, hogy a tolmácsának — aki szovjet ösztöndíjas egyetemi hallgató és korántsem a vasöntő szakmában — el-elmagyarázzon valamit, őt is beavassa ... EZ LESZ A GÉPESÍTETT csarnok — vezeti vendégét Harvanek József. — Ott már a darut szerelik. Itt szovjet formázógépek fognak állani. Már meg is érkeztek, ládában várnak az udvaron. Iván Grigorjevics szempillája alig észrevehetően megrebben — kihallotta a magyar beszédből a »szovjet«szót... Meghallgatja a fordítást, azután az a szó hangzik el, oroszul, amely sokszor került még a látogatása során a mondatai élére, s nem kérkedésből, fitogtatásból, hanem, mert benne a látogatás lényege, a tapasztalatcsere ténye fejeződik ki. — A nasz — magyarázta Iván Grigorjevics — nálunk nem hagynák ládában azokat a gépeket. Hanem azonnal felállítanák valahol, hogy az emberek addig is tanulmányozhassák, ismerkedhessenek vele. Mire a rendes helyére kerül, mér tudnék kezelni. Időnyerés az is. Az öntőcsarnokban ezt mondta: — Nálunk nem szabad a formákat melegen összerakni. Az selejtet okozhat. Meg kell várni, amíg lehűlnek, s ellenőrizni, nem nedvesek-e még? Hogy nincs nedvességmérőjük? De hiszen az házilag is elkészíthető, olyan egyszerű... A kazánház mellett elhaladva, így szólt: — Nálunk nem engednék heggyé nőni a salakot. Különösen új üzemben... És ezt az utat itt, amely az egyes üzemrészekhez vezet, kikövez- nék. Különben a szél beveri majd a port a csarnokokba, irodákba. És ültessenek virá-got a gyár elé... LÁTOGATÁSA VÉGÉN, a szépen megterített tanács- teremben, a pohár fekete mellett, búcsúzóul — elnézést kért. Elnézést, amiért meg se várva, hogy a tanácsait kérjék: tanácsokat adott... . De a Soroksári Vasöntödéből nem engedték el egykönynyen. Nemcsak az üzemegységvezetői elgondolásaira voltak kíváncsiak, hanem őrül magára is. Járt-e már idilföldön? — kérdezték, és Iván Grigorjevics elmondotta, hogy végigharcolta szinte az egész Európát, járt Lengyelország- Irán, Csehszlovákiában, Romániában, Ausztriában, csupán Magyarország maradt ki valahogy... Hogy tetszik Budapest? — faggatták azután, hiszen nekünk a külföldi vendégeinkhez mindig ez az első, de legfeljebb a második kérdésünk; nos, a szovjet vendég válaszával a legtüzesebb Budapest-patrióta is meg lehetett elégedve, mert tömören és egyszerűen kijelentette, hogy ilyen város nincs több a földön, amely egyben ipari centrum is volna, fürdőváros is, kirándulóhely is, itt mindenkinek százhúsz évig kellene élnie... A kérdések egyre kö-zelebb gyűrűztek Iván Grigorjjevics személyéhez, az életkora . Iránt érdeklődtek, hogy mi az az öt kitüntetés a mellén és hogy van-e családja. — Két lányom van — felelte a vendég, egyik lábával már a kocsiban —, a nagyobbik pedagógus lesz, ez már eldöntött kérdés, a kisebbik mindenáron pilóta szeretne lenni... Amber Mária Szombat, 1955. október 1. Gazdag árukészlettel készült fel az idei télre a ruházati kereskedelem A kereskedelem téli felkészüléséről nyilatkozott Tausz János, a belkereskedelmi miniszter első helyettese. Bevezetőben elmondotta, hogy az elmúlt évek során egyrészt saját hibájukból, másrészt pedig az ipar elégtelen szállítása miatt voltak zökkenők a kereskedelem téli felkészülésében. Ez elsősorban az áruválaszték szűkösségében mutatkozott. A tavalyi hibák tanulságai alapján azonban jobban felkészült a kereskedelem s az idei télnek már nyugodtabban nézhetünk félébe. Az idén a termés jó volt és így élelmiszerből megfelelő készletek vannak. A mezőgazdasági kiállítás azt mutatta, hogy a mezőgazdasági pépeik és a különféle iparcikkek is nagy mennyiségben állnak a vásárlók rendelkezésére. A könnyűipar termelésének növekedése folytán pedig a ruházatikereskedelem is bőséges készletekkel rendelkezik. A hűvösebb, őszi idő beálltával máris megélénkült a forgalom az állami áruházakban, ruházati szaküzletekben és a falusi földművesszövetkezetekben. Nagyobb választék Az elmúlt tíz napban 17 százalékkal több méterárut, fehérneműt, konfekciót, kötött- és rövidárut, cipőt vásároltak, mint az előző tíz napban. Azt várjuk, hogy ezekből a cikkekből a negyedik negyedévben 35 százalékkal emelkedik majd a forgalom. A kereskedelem már a nyár elején megkezdte a felkészülést az őszi és a téli hónapok nagyobb forgalmára. Ennek köszönhető, hogy a vásárlók lényegesen nagyobb választékú készletekből szerezhetik be az őszi és a téli ruházkodáshoz szükséges cikkeket. Hogy csak néhány jellemző példát említsünk: a tavaly legjobban hiányzó flanellből 1 millió négyzetméterrel, gyapjúszövetekből majdnem ugyanenynyivel, férfiöltönyből ISO 000- rel, gyermekkabátból 140 000- rel, férfikabátokból 120 000-rel, nőikabátokból 110 000-rel, fiú- és leántikaruhából 630 000-rel, cipőből mintegy 700 000 párral, harisnyából két és félmillió párral, kötöttáruból pedig 200 millió forint értékűvel több kerül az idén a boltokba, mint az elmúlt években. Új cikkek az üzletekben Míg tavaly ősszel még előfordult, hogy egyes cikkekhez csak nehezen lehetett hozzájutni, ma már alig van olyan iparcikk, amely akár csak időlegesen is, hiányoznék a boltokból. Lényegesen bővült a választék: számos új cikk került az üzletekbe. Ilyenek a tartós krepp nylonzoknik, a nylon fehérneműanyagok, pamutból készült gyermek-bundanadrág, amelynek felülete műselyemből készült, hogy kevésbé tapadjon a felső ruhához. Ide tartozók a szőrmebéléses, sima boxbőrből készülő bundacipő, bordó vikszos férfi- és gyermekbakancs, a szegelttalpú, magasszárú gyermekcipő, fehér gyermek hócipő és a legkülönbözőbb divatáruk. A földművesszövetkezetek is bizonyára nagy forgalmat bonyolítanak le a parasztság által kedvelt cikkekből, mint a vőlegénying, a bélelt gyapjúkalap, a különböző ágygarnitúrák, asztalterítők. Bővítik a ruházati cikkek választékát azok az áruk is, amelyeket a baráti országokból kapunk. A Német Demokratikus Köztársaságból a többi között szőnyeg, függöny, harisnya, kesztyű és egyéb holmi érkezik. Még az idén különböző csehszlovák áruk között is válogathatnak a magyar fogyasztók. A kereskedelem figyelemmel kíséri a lakosság kéréseit és igyekszik azokat teljesíteni is. Sok panasz hangzott el például, hogy nem mindenki talál méreteinek megfelelő kész ruhát. Ezen úgy segítettünk, hogy a fiúruhákat további tíz méretben, a leánykaruhákat újabb kilenc méretben, a férfiöltönyöket az eddigieken felül még négy méretben gyártja majd a ruházati ipar. Külön szaküzletben árusítják a finom konfekciós ruhákat. A falusi lakosság kérésére 80 000-rel több gyapjú felső kötött holmi és 200 000-rel több tréningruha készül, mint az elmúlt évben. Kétszer annyit gyártanak a falun igen keresett kész ágyneműből, és nem lesz hiány téli meleg alsó fehérneműben sem. Nem lesz gyermekcipőhiány Minőségi javulásról és nagy választékról számolhat be a cipőkereskedelem is. A férfi és női félcipőik egy része már a hamar megkedvelt krepp és mikropórusos talppal készül. Rövidesen új gyártási technológiával készült, ízléses kivitelű és változatos női félcipők kerülnek forgalomba. Külön ki kell emelni a gyermekcipő-ellátás lényeges javulását. Kisméretű gyermekcipőből 590 000 párral, nagyméretűből 330 000 párral több készül, mint tavaly. Ennek köszönhető, hogy az idén már nem lesz gyermekcipőkben hiány. A ruházati kereskedelem tehát jól felkészülve várja az őszi-téli vásárlókat, akiknek az érdeklődése a közelmúltban megnyílt ruházati kiállításon is észrevehető volt. Ugyancsak a lakosság jobb ellátását szolgálja majd az országos őszi vásár, amelyet tizenhárom megyében rendezünk meg. A Kínai Népköztársaság hat éve írta: Hao Ce-cin, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete Xs az éve annak, hogy meg- is alakult a Kínai Népköztársaság. Hat év alatt hazánk hatszáz milliós népe Kína Kommunista Pártja és Mao Ce-tung elnök vezetésével egy emberként és szorgalmas munkával, győzelemről győzelemre, ragyogó eredményeket ért el hazánk szocialista építésében. E nagy ünnep alkalmából örömteli szívvel szeretnék elmondani néhány dolgot Kínáról. XT ma ma az erősen változó t év átmenet időszakában van. Ebben az időszakban hazánk fő feladata a szocialista iparosítás fokozatos megvalósítása, és a szocialista átszervezés fokozatos befejezése a mezőgazdaságban, a kézműiparban valamint a kapitalista iparban és kereskedelemben. Körülbelül három ötéves tervre, azaz 15 évre van szükség ahhoz, hogy hazánkat mezőgazdasági országból szocialista ipari országgá változtassuk. Népgazdaságunk fejlesztésének első ötéves terve nagyszabású és gyors ütemű fejlődést ír elő. Öt év alatt az állam az egész országban gazdasági építkezésekre, valamint kulturális és közoktatási célokra összesen 76 640 millió jüant költ, ami több mint hétszáz millió hiang (1 liamg — 31,25 gramm) arannyal egyenértékű. Ennek 40,9 százalékát az ipar fejlesztésére fordítják, nem számítva az ipar terén a geológiai kutató és tervező munka kiadásait. öt év alatt az egész ország építkezéseinek beruházásai összesen 42 740 millió jüant tesznek ki, s ennek az összegnek 58,2 százalékát az ipari építkezésekre fordítják. Ugyanakkor az ipari beruházások közül a nehézipari beruházás 8, 8 százalékot, a könnyűipari beruházás viszont 11,2 százalékot tesz ki. Öt év alatt hazánk ipari és mezőgazdasági termelésének összértéke 51,1 százalékkal, ezen belül az ipar termelés értékében kifejezve 98,3 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig 23,3 százalékkal növekszik. Ennek következtében modern iparaik termelése az ipari és mezőgazdasági termelésünk összértékének 26,7 százalékáról 36 százalékára növekszik. Ebből láthatjuk, hazánk első ötéves terve azt a célt szolgálja, hogy erőnk javát az ipar, de különösen a nehézipar fejlesztésére összpontosítsuk. Parasztságunk széles tömegei egyre jobban felismerik, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése milyen nagy jelentőségű saját érdekeik és jövőjük, valamint hazánk szocialista iparosítása szempontjából. Ennek következtében a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom hazánk több vidékén már lendületesen fejlődik. A kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átszervezése terén az iparés kereskedelem szocialista szektorának nagy mértékű növekedése következtében a kapitalista ipari vállalatok nagyobb része az államkapitalizmus különböző formáit ölti. Ami a kapitalista kereskedelmet illeti, a kapitalista nagykereskedelem zömét majd a szocialista kereskedelem helyettesíti, a kiskereskedelemnek több mint a fele az államkapitalizmus különböző formáit veszi majd fel, vagy pedig szövetkezeti kereskedelemmé alakul át. Ugyanakkor a kulturális és oktatási téren is megfelelően fejlődünk, például a főiskolákon tanuló hallgatók száma 127,4 százalékkal nő, a Kínai Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek száma 23-mal több lesz. Egyszóval: az első ötéves terv teljesítésével lerakjuk hazánk szocialista építésének és átszervezésének kezdeti alapjait, s ugyanakkor kezdetét veszi országunk száz év óta kialakult gazdasági arculatának megváltoztatása. Máris ragyogó eredményeket értünk el országunk szocialista építésében és átszervezésében. Itt külön ki szeretném emelni, hogy mindezeknek az eredményeknek elérése elválaszthatatlan a Szovjetunió nagylelkű és önzetlen segítségétől, úgyszintén elválaszthatatlan Magyarország és a többi testvéri ország őszinte támogatásától. A négy hatalom kormány-főinek genfi értekezlete pozitív eredményeket ért el a nemzetközi feszültség enyhítésében és a népek közötti elengedhetetlen bizalom visszaállításában. A négy hatalom kormányfőinek genfi értekezlete után az utóbbi időben a nemzetközi feszültség enyhülése terén újabb jelentős eredmények mutatkoznak. Mindezek arra ösztönzik a világ békeszerető népeit és országait, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a szilárd és tartós békéért. Népünk következetesen, híven és kitartóan küzd a világbéke megvédéséért és az emberi haladás ügyének előmozdításáért. Ezért a béke megvédésének és a népek közötti barátság és együttműködés fejlesztésének politikája országunk szilárd és megváltozhatatlan külpolitikája. Népünk sohasem kíméli erőit a nemzetközi feszültség enyhítése és a világ népei békés egymás mellett élésének elősegítése érdekében.. Országunk egész sor lépést tett a tajvani területtel kapcsolatosan az Egyesült Államok által előidézett feszült helyzet enyhítésére. Kormányunknak ezeket az erőfeszítéseit melegen üdvözli és támogatja a világ közvéleménye. A mostani kínai—amerikai nagyköveti síkon folyó genfi tanácskozásokon megegyezés jött létre a polgári személyek kölcsönös hazabocsátásának kérdésében. Ez jó kezdetet jelent, hozzájárul a kibékülés elősegítéséhez és a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok közötti kölcsönös bizalom légkörének megteremtéséhez. Ez kedvező a kínai--amerikai viszony megjavítására. A tények ismét bizonyítják, hogy ha mindkét fél őszinte magatartást tanúsít a vitás kérdések rendezésénél, akkor tárgyalás útján minden nemzetközi viszály megoldható. Kormányunk és népünk továbbra is következetesen, fáradhatatlanul az általános és tartós békére törekszik. * A kínai nép örömmel figyeli a magyar nép szocialista építőmunkájáinak eredményeit, amelyekre úgy tekint, mint a sajátjaira: örök, hagyományos és mély barátság alakult ki a kínai és a magyar nép között. Országaink messze fekszenek egymástól, földrajzilag valóban nagy távolság van közöttünk, de a gondolat, a szellem, és a béke, demokrácia és a szocializmus közös ügyéért folytatott harc örökké egybeforraszt bennünket, e téren semmiféle távolság nincs közöttünk. Megkezdődött az „ismerd meg Kínát" előadássorozat A Kultúrkapcsolatok Intézete és a TTIT rendezésében „-„Ismerd meg Kínát* címmel előadássorozat indult. A sorozat megnyitójára pénteken délután került sor a KKI székházában. Molnár Erik akadémikus, igazságügyminiszter, a Magyar Jogász Szövetség elnöke mondott megnyitó szavakat, majd Kovács István, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára beszélt a nagyszámú hallgatóság előtt a Kínai Népköztársaságról. Előadása után kínai filmet vetítettek. Elutazott Magyarországról a szovjet ipari delegáció A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének meghívására hazánkban járt szovjet ipari delegáció csütörtököm este a Ferihegyi repülőtérről visszautazott a Szovjetunióba. Vendégeinket a repülőtéren Gáspár Sándor, a SZOT elnöke búcsúztatta. Ott volt a búcsúztatásnál a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkárságának és a szakszervezetek vezetőségének több tagja. Jelen volt az elutazásnál a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének képviselője (MTI)