Magyar Nemzet, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-01 / 257. szám
Kedd, 1955. november 1. Slavarita! Nagyszerű lendülettel indult meg a forradalmi műszak Egy hét múlva köszönt ránk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójának ünnepe. Üzemeink munkahőstettekkel és felajánlásaik túlteljesítésével készülnek erre a napra. De készül az ország az évfordulóra a kultúra, a népművelés terén, a dolgozók nemes szórakoztatásával is. Új kultúrotthonokat avatnak fel November 7-én nem egy népművelési otthonban először gyűl ki a fény és először tapsolja függöny elé a közönség a művészeti együtteseket: ezen a napon ismét számos kultúrotthont avatnak fel. A II. kerületben a nagy nap előestéjén adják át rendeltetésének az újjáépített Dimitrov kulturális otthont. Új népművelési otthont kap Heves megyében Kerekharaszt község, ahol a Hatodik Békekölcsön részesedéséből rendezték be a kultúra új otthonát. November 7-én avatják Rábasömjén népművelési házát is, és az ünnep előestéjén lesz Nagyhalla járási kultúrházának avató ünnepsége. Új népművelési otthont kap az örménykúti tanyavilág és Pusztaszöllős is. Művészeti együtteseink szerte az országban nagy szeretettel készülnek arra, hogy fellépéseikkel még emlékezetesebbé tegyék az Októberi Forradalom évfordulóját. Somogy megyében például ötszáznál több művészeti csoport és tizenöt népi együttes szerepel az ünnepségeken, a megyében pedig ez alkalommal rendezik meg az ifjúsági kulturális seregszemle helyi bemutatóit. Minden nap tervtúlteljesítés A bányászok kettőzött erővel dolgoznak azon, hogy minél hamarabb elfogyjon adósságuk és több szenet kapjon az ipar és a háztartások. A sajókazinci bányaüzem dolgozói megfogadták, hogy a forradalmi műszak minden napján túlteljesítik tervüket. A műszaki vezetők azzal segítik a dolgozókat, hogy egy szovjet Donbassz-kombájnt állítanak munkába. A kiváló szovjet géppel Káposzta István DISZ-brigádja az év végéig 12 000 tonna szenet akar termelni. A pécs-vasasi Petőfi-akna bányászai hétfőn, a forradalmi műszak első napján már új, száz méter hosszú frontfejtéssel láttak termeléshez, amely műszakonként száz csille szenet ad. Az egercsehi bányászok október első felében mintegy 1400 tonna szénnel maradtak adósok s elhatározták, hogy a forradalmi műszakon letörlesztik adósságukat. Megígérték azt is, hogy az év végéig még mintegy ezer tonna terven felül kitermelt szénnel segítik trösztjüket. Gondosan felkészültek a forradalmi műszakra a sztálinvárosi martinászok is. Hét közben az »Alkotmány«, vasárnap a IV-es számú kemencét javították ki. AzAlkotmányi-kemence brigádjai a hétfőn reggel véget ért három műszakon három adag jó minőségű acélt csapoltak. A martinászok megígérték, hogy a forradalmi műszakon selejtjük nem lesz több 1,5 százaléknál. Ezen a héten ezer tonna hulladékvasat akarnak öszszegyűjteni az üzem területéről, hogy ezzel is hozzájáruljanak a folyamatos gyártáshoz. Az ózdi Martin Acélműben igen kényes minőségű acéladagokat készítenek ezen a héten. A műszaki vezetők minden munkafolyamatot figyelemmel kísérnek. Az I-es, a II-es és a VlI-es számú kemencéknél dolgozók vállalták, hogy teljesen programszerűen gyártják le a kényes minőségű acéladagokat. Az új technológia segítsége Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban már október 20-a óta forradalmi műszakot tartanak. A tervezett hatvan 601-es autóbusz október 29. helyett már 27-én elkészült a lendületes munkában. Az új autóbuszokat gyártó részleg hétfőn pótolta elmaradását az 55-ös típusú kocsiknál. A gyár többi részlegében hétfőn már a novemberi tervek teljesítésén dolgoztak. Az új tervek teljesítésére a fiatalok 24 brigádot alakítottak. Külön felajánlást tett november 7 tiszteletére a gyárnak az a 34 dolgozója, aki egyidős a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. A 38 éves Novák Alajos bádogos hétfőn csaknem 160 százalékos teljesítményt ért el, és ami még fontosabb: munkájának minősége teljesen kifogástalan. A Láng Gépgyár technológusai a hazai és szovjet módszerek alkalmazásával segítik elő a forradalmi műszak sikerét. A gyár technológiai osztálya gondos műszaki előkészítés után hétfőn nyújtotta át a dolgozóknak a legújabb szovjet módszer szerint készült Koszovkin-féle leszúró esztergaként. Az újfajta forgácsolókés lehetővé teszi, hogy az olyan forgácsoló műveletet, amelyet azelőtt 78 perc alatt végeztek, most 59 másodperc alatt elkészítsenek. A forradalmi műszak alatt alkalmazzák a Német Demokratikus Köztársaság szakirodalmából átvett újítást, a gyorsacélok újfajta hőkezelését is. Minőségi őrjáratok Nagyszerű eredményekre törnek az építőipari brigádok is. A 41. számú állapú építőipari vállalat Fiastyúk utcai lakásépítkezésén hétfőn reggel a brigádok a »November 7 versenyszakasz legjobbja« cím elnyeréséért kezdtek munkához. Az építőkollektíva vállalta, hogy az év végéig tervbe vett 6 millió forintos építési feladatot 8,5 millió forintra növeli és a két lakóépület tető alá hozásával biztosítja a téli munkát. A kőművesek a VII. jelzésű épület II. emeleti falait, a VIII. jelzésű épületen pedig az első emeletet akarják felhúzni november 7-ig. Ez 144 000 téglát jelent. Hétfőn 29 000 tégla már helyére került. A Gyapjúmosó és Finomposztógyárban minőségi őrjáratok szervezésével, energiamegtakarító csoportok létesítésével ünnepük az évfordulót. A brigádok versenyében a fiatalok járnak az élen: az Oláh Sztruház ifjúsági brigád napi tervteljesítése 150 százalék. Az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói hétfőn reggel tíz üzemrészben lelkes hangulatú röpgyűlésen fogadták meg, hogy a forradalmi műszak idején még több és jobb minőségű szövetet gyártanak. Hétfőn alakították meg a külföldre kerülő szövetek, ponyvák termelésére, a minőség javítására az univerzális exportbrigádot. A MINISZTERTANÁCS HATÁROZATA a legjobb ipari tanulóintézetek jutalmazásáról A Minisztertanács határozatot hozott, amely szerint a szocialista munkaversenyben legjobb eredményt elért vas-, építő- és bányaipari, valamint a traktoros-gépészképző tanulóintézeteket évenként egyszer vándorzászlóval, oklevéllel és pénzjutalommal jutalmazza. , A szocialista munkaversenyben I. helyezést elért intézetek kapják »A Minisztertanács és a DISZ K. V. Vörös Vándorzászlajá«-t, ezenfelül elnyerik »A Minisztertanács és a DISZ K. V. Oklevele"-t és pénzjutalomban is részesülnek. A II. és a III. helyezettek elnyerik "A Minisztertanács és a DISZ K. V. oklevelé-t és pénzjutalomban részesülnek. Az I. helyezést elérő intézetek átlagban legfeljebb 20 000, a II. helyezést elérő intézetek átlagban legfeljebb 10 000, a III. helyezést elérő intézetek átlagban legfeljebb 6000 forint pénzjutalomban részesítendők. A begyűjtési miniszter rendelete a kukoricabegyűjtés egyes kérdéseinek szabályozásáról A kukorica és napraforgó törése, a burgonya szedése az országban csaknem mindenütt befejezéshez közeledik. Ezért a begyűjtési miniszter a törés és szedés megkezdésére elrendelt egyéni bejelentési kötelezettséget megszünteti. A rendelet szerint hátralékosnak kell tekinteni azt a termelőt, aki a kukorica és a napraforgó törés végső határidejét követő nyolc, illetve a burgonyaszedés végső határidejét követő három napon belül nem tesz eleget az állam iránti kötelezettségeinek — beleértve bármely címen fennálló tartozását, közte a kukoricaértékesítési szerződésben vállalt kukorica átadását is. A kukorica átvételével kapcsolatban több helyen tapasztalható torlódás a termelőket akadályozza a sürgős őszi munkák elvégzésében. A begyűjtési miniszter ezért úgy rendelkezett, hogy a termelők a kukorica vételjegyzése és ellenértékének készpénzben való kifizetése mellett később is beszállíthatják a kukoricát, ha vállalják az állam iránti kötelezettség teljesítéséhez szükséges kukoricamennyiségnek 1958. január 15-ig való tárolását s ezt legkésőbb a törés végső határidejét követő nyolc napon belül bejelentik. Kulákok és notórius nem teljesítők a tárolásra nem kaphatnak engedélyt. A vételjegyzett kukorica mennyiségét beszámítják a község begyűjtési tervének teljesítésébe és figyelembe veszik a szabadpiaci jog megadásánál. A vételjegyzett és kifizetett kukorica az állam tulajdona, azt a termelő fokozott gonddal köteles kezelni, mennyiségileg és minőségileg hiánytalanul megőrizni és — az átvevő telep öt nappal előbb küldött értesítése alapján — az átvevő telepre beszállítani. (MTI) Az állami gazdaságok miniszterének utasítása a téli gépjavításokra Az állami gazdaságok minisztere utasítást adott ki az 1955—56. évi traktor- és munkagépjavítás végrehajtására. Az utasítás a többi között előírja, hogy az állami gazdaságoknak a javítási anyagot és az alkatrészeket folyamatosan úgy kell beszerezniük, hogy a gépeket fennakadás nélkül, határidőre ki tudják javítani. A gazdaságok birtokában levő szántó-, univerzál- és vontatótraktorok, valamint a tavaszi talajmunkához, növényápoláshoz, szálastakarmányok betakarításához szükséges munkagépek javítását 1955. november elsején kell elkezdeni és 1956. február 25-ig be kell fejezni. Az őszi szántást végző gépek javítását úgy kell ütemezni, hogy a téli gépjavítás a mélyszántást ne akadályozza. Az öntözés és az árasztás céljára szivattyúk és azok bajtóelőgépeinek javítását 1956. április 1-re, a nyári betakarító gépek (arató-cséplőgép, szalmagyűjtő kocsi, aratógép, cséplőgép, kazalozó stb.) és ezek tartozékainak javítását 1956. május 31-ig kell befejezni. A javítási munkák jobb megszervezése és a szakmunkások, traktorosok munkaerejének helyes elosztása végett a gazdaságok javítóműhelyeiben meg kell szervezni a traktorok és a főbb munkagépek szakosított javítását. Ennek érdekében traktor- és munkagép típusonként három-öt főből álló brigádokat kell szervezni, s a brigádokat az évi gépjavítás folyamán lehetőleg azonos munkában foglalkoztatni. A gépek kifogástalan műszaki átvételéért a gazdaság főmérnöke, illetve főgépésze felelős. (MTI) KÖRÖSI HALÁSZOKHALÁSZSAL szárnyal az égen, visz a körme között valamit. Az emberek a földön szemmel követik, amíg csak fel nem riasztja őket a kiáltás a víz túloldaláról: — Húúzd meg! Nekidőlnek akkor, meghúzzák a vállukon átvetett kötelet és a kötélen a hálót. "Karéjoznak«, ahogy errefelé, a Körösök partján mondják, vagyishát hárman-négyen a balparton, ugyanannyian a jobbikon, kezük-válluk erejével felvontatják a folyón a — félköralakban, "karéjban" vízbemerült — hálót. A víz színén csupán a félkör ívét jelző parafatéglácskák úsznak, azok tartják a hálót idefenn, míg a másik végét súlyos ólomgolyók vonzzák a víz alá. Szóval talpig vízben áll a háló. S nem könnyű meghúzni, hiszen az ólomgolyók lenn, a mederben, maguk előtt tolják a nehéz iszapot — és a halászoknak, a két parton, azt is hurcolniok kell, akárcsak a mázsás sarat a csizmájukon. A hálóban rengeteg mindenféle hal vergődik, csuka, potyka, süllő, harcsa, annak a súlya is az ő válluk gödrében ássa mélyebbre a háló kötelét. Igaz, a hal súlyát sose szokták sokallni a halászok... Kilométereket mennek így naponta, a hálót húzva, a zsákmányt vonszolva; szó nemigen esik közben, minek is? mindent tudnak ők már egymásról. Ilyenkor ősszel hosszú heteket töltenek így együtt — ahogy ők mondják, — "brigádhalászaton", a túrkevei, mezőtúri, gyomai, endrődi, szarvasi halászok, s az első napok után, amikor még el-elmondogatják egymásnak, mi minden történt odahaza az elmúlt ősz óta — egyre ritkul köztük a szó. Harmadik hete vannak már együtt, napkeltétől napnyugtáig, vagy még tovább, szállást is együtt keresnek a teljes sötétség néhány órájára, valami üres fészerben, sőt, ha jobb nem akad, a parton, a sás között. HARMADIK HETE, hogy ** egyebet se látnak, mint vizet, halat és egymást. De ma... ma délben végre abbahagyják. A gátőrházig még lemennek, ott várja őket az őrháló, átszelve széltében a vizet, szembefeszülve a halászok-űzte hadsereg ostromának. Igen, odáig még elmennek, felszedik a minden oldalról bekerített zsákmányt, szétrakják, osztályozzák, mások közben a hálót tisztítják, a szerszámot rendezik — öreg este lesz, mire végeznek. De akkor... — Hányra vár az asszony, Lapaj? Az emberek felfigyelnek, szájuk nevetésre áll. Mert valami kisül ebből, az bizonyos. Jóvágású fiatalember a kérdezett, barna haját egészen világosszőkére szívta a nap, de a borosta az állán mégiscsak sötéten nő utána. — Holnap reggel hatra. — Hát, hallod — kész a válasz. —, hogy te is mindig lekésed a lefekvés idejét... Nevetnek, s mintha engedne súlyából a vállukon a kötél, mintha kevésbé csúszna lábukon a csizma. Már csak a gátőrházig ... vár az asszony ... már csak a gátőrházig... Ladik úszik a háló után, a csónakos szétterpesztett lábbal áll az imbolygó jószágban. Időnként le-lehajol, emel egyet a hálón — a víz freccsenve szabadul a háló rácsai közül —, rendben van, nem akadt meg semmibe, vízalatti fatörzsbe, miegyébbe; az evező elégedetten loccsan, a ladik távolodik. AZTÁN ÚJRA elcsendesedik minden, meghallani, ha béka ugrik a vízbe, vagy egy kitörni akaró hal a folyó színére dobja magát, meghallani azt is, hogy messze valahol motorbicikli robog a töltésen, és mintha közeledne. Az emberek gondolatai otthon járnak. Vajon vett-e a nagyanyja cipőt Józsikának, nincs tán valami baj a kocával, írt-e a legényfiú a katonaságtól? Már csak a gátőrházig ... — Te, Molitorisz — szól oda valaki egy vékony dongójú kis emberkének, akit különben a "kettéfűrészelt óriás" elnevezéssel ajándékozott meg a halász-humor, hiszen óriás lehetne, ha ketté nem fűrészelte volna a teremtő, széltében is, hosszában is. — igazán mesélhetnél nekünk, Molitorisz... — De valami szerelmesei — kottyan közbe a brigád legfiatalabb tagja, akit — nem egészen találóan — "Jampec" névvel tiszteltek meg, amióta egyszer az ünneplő ruhájában jött munkába, mert előző este lakodalomba volt hivatalos és átöltözni már nem jutott ideje... — Mást se tud, csak szerelmesei — seppegi Nagy János, az egyetlen, aki nem házasember közöttük és most már nem is lehet sok reményük rá a lányoknak, özvegy asszonyoknak. Az ő neve a brigádban a "Sűrűfogú" — amiért már igen-igen hiányos a harminckettő, s a szavakat kissé seppegve ejti... A "kettéfűrészelt óriás" nem bántódik meg, szeret mesélni, rengeteg minden jár örökké az eszében, amiket valaha hallott, vagy olvasott, vagy éppen most talált ki, ebben a minutumban .. . Meg nem bántódik, de szabadkozik kissé, mert az ügy illik: — Nem érdemes már belefogni ... Már csak a gátőrházig ... A TÚLSŐ PARTRÓL fütyütyentés hallatszik, a hálóhúzók megállnak, de tartják, erősen kézbentartják továbbra is a hálót, a másik oldalról pedig, a csónakosok segítségével, elindul lassan feléjük a háló másik csücske is. A parafalapok a vizen teljes kört kanyarítanak s az innenső partiak belegázolnak a folyóba, hogy a háló két végét egy marokba szoríthassák. Odaevez sebesen az egyik csónakos is, most látni csak, közelről, hogy bokáig, vagy rég azon felül, nyüzsgőmozgó eleven haltömegben áll, tükörponty aranyló oldala csapódik a csizmájához, süllő fehér hasa vállán ficánkolva, csuka síkos teste vonalig a hal sűrűben és mindegyik tátog... A halászok kézzel kapkodják a halat, elő a hálóból, bele a csónakba, vagy vissza a vízbe, amelyik még gyatra, nem nőtt meg eléggé. Jó lesz majd jövőre, jövő ilyenkorra, duplájára hízva... — Sietni, emberek — szólal meg valaki, önmagukat hajtják, mert már kanyarodik és úszik feléjük a második háló parafás vége is. A sűrűszemű hálóé, amely mindent elfog, ami az elsőből, a ritkább szeműből, szabadulni tudott. Ladikon jönnek már a túlpartiak is, segíteni a hálóbontásnál, a zsákmány kirakásánál. És a ladikban jön az a bőrbekecses, vattanadrágos férfi is, aki az imént ért ide motorral. Forgó István, az elnök. A "Viharsarok" halászati termelőszövetkezet elnöke, amelynek ez a középső brigádja. _A TI VAN PISTA? — szólnak oda neki, barátságosan, választ nem is várva, mindkét kezük tele békával, hatalmas varangyokkal, amelyeket szintén megfogott a sűrűszemű háló. Vagy egy mázsa béka vartyog és ugrálgat a háló ölében, csupán néha dugja ki közülük fejét egy-egy rózsaszínű törpeharcsa. — Rossz hír — mondja kedvetlenül az elnök. — Telefonáltak Gyuláról, a vízügyi igazgatóságtól, hogy nem eresztik le a vizet. Az emberek, első megdöbbenésükben, leeresztik a karjukat. Azután lassan, szótlanul látnak újra a halválogatásnak. Valaki kiemel egy szép fehér rákot a sűrűből és irgalmatlanul rátapos. — Nem eresztik le?!... Az elnök hallgat. Valami ürüggyel, kifogással, »objektív nehézségekre” hivatkozva, mindig elhúzódik a békésszentandrási duzzasztómű leállítása. Pedig a rizst már learatták, a paprikát is megcsípte a dér, se a földekre, se a kertekbe nem kell már a víz. De ha megmarad öt-hat méter magasra felduzzasztva, akkor halászni nem lehet benne. Különösen a holtágakban nem, pedig ott a legtöbb a hal. Az ottani őszi halászatok adják a tagság szinte egész évi jövedelmét, azért is gyűlnek ilyenkor brigádba, azért vállalják ezt a több hetes cigányéletet. — Egész évi munkánk... — mondja maga elé a brigád legöregebb tagja, idős Szabó János és kiáll a sorból, lepihen néhány sáslevélre. Hirtelen rátört a fáradság. Mennyi dolguk volt a mesterséges tenyésztéssel ... mennyi gonddal dekázták a kis ivadékokat, mielőtt kirakták volna őket a folyóba... mennyi szép apróhalat dobtak vissza a vízbe, hadd nőjön még őszig, pedig de jó is lett volna néha paprikásnak... HÁT A KENYERÜNKRE törnek — kiáltja Nagy Lajos, a brigád vezetője, a szövetkezet legjobb halásza, és ránt egyet a pulóverje tárán, szűk most neki a kötött, magas nyak. — Hát mi nem számítunk? — Úgy éljek, nem értem — szól lassan az elnök. — Mi egy semmi kis szövetkezet vagyunk, hatvankét családdal, de ha elhatározzuk, hogy holnap a Berettyóra, holnapután a hortobágyi csatornára megyünk, akkor oda is megyünk. De a vízügyi igazgatóságinál nem tudják a tervet betartani? — Dehát mégis, mit mondanak? — harsan közbe, türelmetlenül, "Jampec" hangja. — Megmondják legalább magyarán, hogy ha leáll a duzzasztómű, nincs kiszállás, nincs napidíj?... A vizen, a hálóval körbekerített öblön már kifogták a halakat. A csónak, csillogóhemzsegő rakományával, tétovázva ugyan, de indul újra a túlsó part felé, viszi a háló másik végét. Már csak egyetlen fogás a gátőrházig... _ /-'GONDOLJÁTOK MEG Ki — szól az elnök: — abbahagyjátok-e most délben a munkát? Nem kellene-e mégis folytatni? Mert ha most hazamentek szombat-vasárnapra, nem tudom, mennyit termelünk majd hétfőn. Nem úszott-e el már addigra a nagy hal egész a Tiszáig? Néhányan átvetik a vállukon a kötelet, húzásra készen, de mások még állnak. A parton, a sás közt még látni a nyomát, hol háltak az éjjel. A töltésen túl piros cseréptető virít, az már a gátőrház ... — Meg kell gebedni — szól a brigád örege, idős Szabó János és feltápászkodik. Átveti a vállán a kötelet ő is. — Neked is sürgős volt — támad Nagy Lajos az elnökre, valakin csak ki kell töltenie a mérgét: — neked is sürgős volt október elsejére teljesíteni az évi beadást. Most nesze! Miből teljesítetted? — Az rendben volna — bökitgeti őket az okos, megfontolt "Lapaj«. — Csak a vízügyiek ne beszéltek volna a levegőbe. Hogy október 20-án szedik a sátorfájuk ... Magam is láttam, hisz írásba adták. A BRIGÁDVEZETŐ sóhajt, elfordul. — Na, mi lesz? — reccsen a túlpartokra. Azok megindulnak, a kötél megfeszül. — Gondoljátok meg — mondja az elnök még egyszer. — Én nem késztetek senkit. Csobban a víz, belemerül a háló, lehúzza az ólom. Eleinte ferdén vonul át a vizen, az neki a módja, hogy elmerülésnél végig ne hasadjon. Ott úszkál mellette, követi a ladik és a csónakos gonddal fogja-igazgatja a háló szövetét. A parafalapokon megcsillan a napfény, némelyik mintha egy játékos, ingerkedő halacska pikkelyes háta volna... — Huúzd meg! — hangzik a túloldalról. Megindul a menet az innenső parton is. Az elnök azon töpreng, ha csupán kettő is hazamegy közülük — nagyon nehéz marad majd a többiekre. A "karéj" két vége egyformán lépdel már, pissz sem hallik, csupán gyufa sércén, valaki fél kézzel rágyújtott. Húzódik a háló szép lassan, körívben a gátőrház felé. Ott vár az őrháló... — Te, Molitorisz! — szól "Jampec" előre, — mi lesz már azzal a szerelmes mesével? Ember Mária A Termelőszövetkezeti Tanács ülése A Termelőszövetkezeti Tanács ma ülést tart. Az ülésen Tisza József, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára beszámol a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről, a termelőszövetkezetek soron levő feladatairól.