Magyar Nemzet, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-01 / 128. szám

Péntek, 1956. június 1.. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 80 000 fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát Tito elnök nyilatkozata a TASZSZ munkatársának A külpolitikai helyzet 1 HOZZÁJÁRU­LÁS .A BÉKE ÜGYÉHEZ című vezércikkében­­*­• a belgrádi Politika Tito elnök moszkvai útjával foglalkozik és megállapítja, hogy­­a moszkvai tárgyalásokon nem lesz hiány témában". Mert bármily nagy haladást értek is el — mint írja — a nemzetközi feszültség enyhítésében, mégis szá­mos nemzetközi probléma vár megoldásra. A két tömbre sza­kadás még ma is fennáll és a leszerelés problémája továbbra is zsákutcában van. Tizenegy év telt el a háború befejezése óta, de a német kérdés még mindig aggasztja a világot. Az elma­radott országok problémája, a közép-keleti konfliktusok. Indo­kína, Korea és Észak-Afrika problémája olyan veszélyes kér­dések, amelyeket fel kell számolni. A cikkíró végül azt írja, hogy a Szovjetunióban sorra kerülő tanácskozásokban újból megnyilvánul majd Belgrádnak és Moszkvának a bizalmatlan­ság megszüntetésére, az aktív együttműködés elveinek, az ENSZ elveinek diadalra juttatására irányuló erőfeszítése, a ta­lálkozók tükrözni fogják azt a törekvést, hogy világszerte a béke és a nemzetközi együttműködés uralkodjék.­­ A VELENCEI ÉRTEKEZLETEN, amelyen az úgynevezett "* európai szén- és acélközösséghez tartozó hat nyugat-euró­pai or­szág külügyminiszterei vettek részt, Spaak belga külügy­miniszter az európai atomenergia-közösség (Euratom) és az úgy­nevezett közös európai piac megteremtésére vonatkozó tervek­ről számolt be. A sajtójelentésekből megállapítható, hogy a kétnapos vita során élénk nézeteltérések merültek fel az érte­kezlet részvevői között. A nyugati sajtó ebből az alkalomból nem fukarkodik a bíráló megjegyzésekkel az Euratom és a közös európai piac terveit illetően. Különösen a francia lapok bírálják e tervezeteket és hangsúlyozzák, hogy ezek ellenkez­nek Franciaország nemzeti érdekeivel. Még az "egyesült Euró­pa" gondolatához közelálló Figaro is rámutat arra, hogy mind a közös piac megteremtése, mind az Euratom megalakítása bi­zonyos érdekeket súlyosan veszélyeztetne. A lap megállapítja, hogy a legélesebb nézeteltérések e tekintetben Franciaország és Nyugat-Németország között voltak a velencei értekezleten. A Combat még élesebben fogalmazza meg álláspontját, ami már a cikk címéből is kiderül, amely így hangzik: "Kárba veszett idő Velencében." A lap abban foglalja össze az Euratom meg­teremtésének következményeit, hogy ez Franciaország számára meglevő technikai fölényéről való lemondást jelentené és azt, hogy szomszédainak ajándékozná a birtokában levő nyers­anyag-forrásokat.­­ WALTER LIPPMANN AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÁZSIAI POLITIKÁJÁRÓL ír Sukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke látogatásának kapcsán és megállapítja, hogy az indonéz elnök amerikai nyilatkozatai "kijózanító élményként" hatottak, annál is inkább, mert nemcsak mint indonéz államelnök nyi­latkozott, hanem mint­­a nyugati hatalom és befolyás ellen az egész Ázsiában és Afrikában kibontakozó forradalom egyik apostola". Sukarno eloszlatott minden olyan amerikai elképze­lést — állapítja meg Lippmann —, hogy "az amerikai segély­­politika hangsúlyában végrehajtandó néhány változással már minden rendben lesz". Lippmann ezután kifejti, hogy az a "négydimenziós forradalom", amely Marokkótól Tuniszon, a Közép-Keleten, Adenen át Ceylonig, Szingapúrig, Indonéziáig, sőt esetleg Formozáig és Japánig terjed, "nemcsak abban az értelemben gyarmatosításellenes, hogy fel­ép­ az idegen uralom ellen", hanem aligha áll meg az egész nyugati hatalomnak és befolyásnak Afrikából, Dél-Ázsiából és a Csendes-óceán déli térségéből való kiűzése előtt. "Ennek a forradalomnak — írja Lippmann — az az eltökéltség adja meg heves és óriási ener­giáját, hogy végre felszámolják a fehér ember uralmának há­rom évszázados következményeit és ugyanekkor megszüntetik az egykori gyarmatok gazdasági és technikai elmaradottságát." Az amerikai publicista rámutat arra, hogy ilyen körülmé­nyek között a nyugati hatalmak e hatalmas terület minden ré­szén védekezésre kényszerülnek. Lippmann, aki az amerikai politikának Ázsiával kapcsolatos "átértékelését" beismerésnek tartja abban az értelemben, hogy az Egyesült Államok politi­kája zsákutcába jutott, befejezésül azt hangsúlyozza, Ameriká­nak keresnie kell az "új viszonyt" az emancipált Kelet és Nyu­gat között. De arra a kérdésre, hogy milyen legyen ez az "új viszony­", már nem tud választ adni. Tito elnök nyilatkozata Belgrádból jelenti a TASZSZ. Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság el­nöke Szovjetunióba való eluta­zása előtt a TASZSZ belgrádi tudósítójának kérésére a kö­vetkező nyilatkozatot tette: A szovjet kormány meghívá­sára elvtársaimmal együtt lá­togatásra utazom a Szovjet­­uunióba. Nagy megelégedésünk­re szolgál ez az utazás, mivel bizonyosak vagyunk abban, hogy nemcsak sokoldalú esz­mecserét folytathatunk a két országot érdeklő különböző problémákról és nemzetközi jellegű problémákról, hanem ezen túlmenően megismerked­hetünk azokkal a hatalmas si­kerekkel is, amelyeket a Szov­jetunió a háborút követő idő­szakban elért. Másfelől, nagy megelégedés­sel utazunk a Szovjetunióba, mint olyan országba, amellyel a múltbeli közös harc és közös szenvedések összefűznek ben­nünket, s abba az országba, amelyet népeink nagyrabe­­csülnek a fasiszta hódítók el­len vívott háborúban vállalt óriási áldozataiért. Utazásunkat úgy kell tekin­teni, mint a két ország közötti viszony igen gyors rendeződé­sének és a baráti együttműkö­dés megteremtésének eredmé­nyét. Különösen nagy szerepet töltöttek be ebben a belgrádi nyilatkozat és azok a megbe­szélések, amelyeket a nyilat­kozat aláírása idején folytat­tunk szovjet vezetőkkel, úy­módon most megállapíthatjuk, hogy e nyilatkozatnak a mi vi­szonyunkra vonatkozó összes tételeit maradéktalanul telje­sítettük Szeretném kiemelni azt a­rendkívül fontos tényt is, hogy a két ország közötti viszony, mint két egyenjogú állam vi­szonya, tökéletesen világos és szilárd jelleget kapott és hogy ez alatt az egy év alatti majd­nem teljesen kiküszöbölődtek mindazok az elemek, amelyek kétségessé tehetnék viszo­nyunk ilyen jellegét. Ezzel egyszersmind azt is ki akarom domborítani, hogy elvesztették alapjukat azok az egyesek ál­tal hangoztatott feltételezések, hogy Jugoszláviát független helyzete elvesztésének veszé­lye fenyegeti. Többé nincsenek közöttünk nagy és nehezen megoldható problémák. Eredményesen fel­számoltuk a múltban felhal­mozódott majd összes negatí­vumokat, kölcsönösen levontuk ebből a következtetéseket és kiépítettük az utat a sokoldalú gazdasági, politikai és kulturá­lis együttműködéshez.­­ Gazda­sági együttműködésünk igen pozitív eredményeket hozott és meg kell mondanom, hogy teljes mértékben elégedettek vagyunk ezekkel az eredmé­nyekkel, különösen fsa tekin­tetbe vesszük, hogy ebben a vonatkozásban még nem jutot­tunk el a határhoz és vannak lehetőségek a gazdasági együtt­működés további kiszélesítésé­re és elmélyítésére, ami még jobban megerősíti kölcsönös bizalmunkat. Ami kulturális együttműkö­désünket illeti, ez még fejlő­désének kezdeti szakaszában van. Nézetem szerint semmi akadálya sincs annak, hogy ez az együttműködés tovább bő­vüljön és erősödjék, mivel a Szovjetunió a kulturális ered­mények óriási kincsestárával ­ rendelkezik, s ezt népeink nagyra értékelik. Ez is igen fontos hozzájárulás különböző kulturális eredményeink jobb kölcsönös megismeréséhez. Ami a külpolitikai kérdések­ben megnyilvánuló együttmű­ködésünket illeti, azt tartom, hogy nem szabad lebecsülni azokat az eredményeket, ame­lyeket eddig elértünk, mivel a Szovjetunió és Jugoszlávia kö­zös nézeteket vall olyan nagy­fontosságú kérdésekben, mint például a leszerelés, a kollek­­tí­­ biztonság, a békés és aktív egymás mellett élés, a béke megszilárdítása, a nemzetközi gazdasági és kulturális együtt­működés stb. Ha eltérnek né­zeteink néhány nemzetközi esemény vonatkozásában, ezek jelentősége nem lényeges. Vé­leményem szerint ez normális olyan államok viszonylatában, amelyek önálló külpolitikát folytatnak. Magától értetődő dolog, hogy a külpolitikai együttműködés fejlesztésének folyamatában azonos nézeteket lehet majd elérni azokra a problémákra vonatkozóan is, amelyekben most különböző véleményt val­lunk. Ha elemezzük kormá­nyunknak az utóbbi időben folytatott külpolitikáját , amelynek legfőbb célja a béke megőrzése és a nemzetközi együttműködés, a békés egy­más mellett élés megteremtése az államok között, függetlenül azok belső rendszerétől —, úgy hiszem, nem lehet kétség­be vonni, hogy utazásunk cél­ja és óhajunk a szilárdabb együttműködés kiépítése Jugo­szlávia és a Szovjetunió kö­zött. A Szovjetunióba indulva Ju­goszlávia népei nevében forró üdvözletem küldöm a Szovjet­unió népeinek, boldogságot és további sikereket kívánok ne­kik fejlődésükben. Tito elnök átutazott Bukaresten Belgrádból jelenti a TASZSZt Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság el­nöke a szovjet kormány meg­hívására május 30-án Belgrád­ból feleségével együtt hivata­los látogatásra elutazott a Szovjetunióba. Tito elnökkel és feleségével együtt a Szovjetunióba utazott Edvard Kardelj, a szövetségi végrehajtó tanács elnökhelyet­tese, Kocsa Popovics külügyi államtitkár, Mijalko Todoro­­vics, a szövetségi végrehajtó tanács tagja, Jakob Blazsevics, a Horvát Népköztársaság vég­rehajtó tanácsának elnöke, Jo­­zse Viljan, a köztársasági el­nök főtitkára, Gyúró Sztanko­­vics, a belügyi államtitkár he­lyettese, A. Vratusa a szövet­ségi végrehajtó tanács elnök­­helyettesének kabinetfőnöke, Szlovén Szmodlaka, a köztár­sasági elnök protokollfőnöke, Milos Sumonja altábornagy, a fegyveres erők főparancsno­kának kabinetfőnöke, Milán Zsezselj, a köztársasági elnök fő szárnysegéde és Nikola Csobelics, a szövetségi gazda­sági tervhivatal igazgató­­helyettese. Tito elnökkel együtt utazott a Szovjetunióba Firjubin jugo­szláviai szovjet nagykövet is. Bukarestből jelenti a Tanjug különtudósítója: A "kék vo­­­­nat", amelyen Tito elnök és­­ kísérete hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik, csütör­tökön áthaladt Románia nagy részén és helyi idő szerint 19.40 órakor érkezett meg a jugoszláv és román zászlókkal feldíszített bukaresti pályaud­varra. A pályaudvar épületén elhelyezett hatalmas feliratok a jugoszláv—román barátságot éltették. A bukaresti pályaudvaron több mint 500 román állami, párt- és katonai vezető, köz­életi személyiség és szakszer­vezeti funkcionárius várta Tito elnököt és a jugoszláv küldöttség többi tagját. Jelen volt többek között Chivu Stoica, a Román Nép­­köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke, Gheorghe Gheorg­­hiu-Dej, a Román Munkáspárt első titkára és Mihail Sado­­veanu, a román nagy nemzet­­gyűlés elnökségének elnök­­helyettese. Tito elnök és kísérete egy­órás bukaresti tartózkodása után folytatta útját északi irányban, a Szovjetunió határa felé. Tito elnök június 2-án dél­után érkezik meg Moszkvába. Szovjet hadihajóraj érkezett Splitbe Splitből jelenti a­ Tanjug. Május 31-én délelőtt a jugo­szláviai Split kikötőjébe Ka­­szatonov tengernagy, a szovjet fekete-tengeri flotta parancs­noka vezetésével szovjet hadi­haj­óraj érkezett baráti láto­gatásra. A hadihajóraj egysé­gei a "Mihail Kutuzov« cirkáló, a »Beszszmertnij« és a »Bezu­­korsznyennij" torpedóromboló. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fegyveres erői létszámának csökkentése Phenjanból jelenti az Új Kína. Phenjanban csütörtökön közölték, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság augusztus 31-ig 80 000 fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. Ennek megfelelően csökkenti a katonai felszerelés és a fegyverzet mennyiségét is. Az észak-koreai kormány közleménye szerint ennek a lépésnek az a célja, hogy az ország békés egyesítésére ked­vező körülményeket teremtsen. A kormányközlemény a to­vábbiakban bejelenti, hogy a létszámcsökkentés következté­ben megtakarítandó összeget békés építésre és a lakosság életszínvonalának emelésére fordítják majd. A leszerelt ka­tonáknak a termelőmunkában való elhelyezéséről az állam gondoskodik. Kim Ir Szén Korea egyesítéséről Phenjanból jelenti a TASZSZ. Kim­ Ir Szén marsall, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsának elnöke válaszolt V. Praszad indiai újságíró kérdéseire. Korea egyesítésének kilátá­sairól szólva Kim Ir Szén a többi között ezt, mondotta: — Korea egyesítésének meggyorsítása érdekében mindenekelőtt azt akarjuk, hogy a koreai fegyverszünet alakuljon át tartós békévé, vonják k­i az összes idegen csapatokat Dél- és Észak- Koreából, csökkentsék a dél- és észak-koreai fegyveres erők létszámát, biztosítsák Dél-Koreában a demokratikus szabadságjogokat, az összes politikai pártok és társadal­mi szervezetek tevékenysé­gét, teremtsenek széles gaz­dasági és művelődési kapcso­latokat Észak- és Dél-Korea között, alakítsanak állandó bizottságot Dél- és Észak- Korea képviselőiből az ország egyesítésével összefüggő kér­dések megtárgyalására. Továbbra is minden erő­feszítésünkkel azon leszünk, hogy hazánk békés egyesíté­sére tömörítsük a nemzet min­den erejét, beleértve Dél- és Észak-Korea valamennyi po­litikai pártját, tömegszerveze­­tét és lakosságának minden rétegét. Kim Ir Szén a Szovjetunióba látogat Phenjanból jelenti az Új Kína­ Kim Ir Szén, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnöke, mint Phenjanban csütörtökön hiva­talosan közölték, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság kormányküldöttségének élén a szovjet kormány meg­hívására baráti látogatásra a Szovjetunióba utazik. ­ Bulganyin és Hruscsov fogadta a dán parlamenti küldöttséget Moszkvából jelenti a TASZSZ. N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke és N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára május 31-én a Kremlben fogadta a Szovjet­unióban tartózkodó dán parla­menti küldöttséget. Jelentés az olasz választásokról Rómából jelenti az MTI. Az olasz Belügyminisztérium csü­törtök délutánig még mindig nem hozta nyilvánosságra a választási eredményeket az összes olyan községekre vo­natkozóan, amelyekben má­jus 27-én és 28-án arányos rendszer alapján tartották meg a választásokat. Ezekben a 10 000-nél magasabb lélek­számú községekben szavazott az olasz választók körülbelül kétharmada. Csak ezeknek az eredményeknek a teljes is­meretében lehet a valóságnak megfelelő képet alkotni arról, hogy az egyes pártok milyen mértékben erősödtek vagy gyöngültek meg az 1953. évi választások óta. Az olasz bal­oldali sajtó éles hangon kifo­gásolja a B­elügyminisztérium késlekedését. A községi választásokról ed­dig közzétett részeredmények­ből, amelyek az olasz válasz­tók legalább felének akaratát tükrözik, megközelítőleg kö­vetkeztetni lehet a május 27-i és 28-i községi választások or­szágos eredményére. Az ország megyeszékhelyei­nek községi választásaira vo­natkozó adatok azt mutatják, hogy a baloldal megerősödött, a szociáldemokraták emelke­dést értek el, a keresztény­de­mokraták helyzete nagyjából nem változott, de a középpár­tok százalékos arányszáma esett, tekintettel arra, hogy 1953 óta a választók száma emelkedett, a jobboldali pár­tok visszaestek s szavazatokat engedtek át a keresztény­de­mokratáknak, míg ezek a szo­ciáldemokratáknak voltak kénytelenek átengedni szava­zatokat. A megyeszékhelyeken a vá­lasztási eredmények alapján a kommunista és szocialista bal­oldal 1377 községtanácsi he­lyet kapott (az előző, 1951—52. évi választásokon 1169 helyet). A keresztény­demokraták 1327 helyet kaptak (1951—52-ben 1382-t), vagyis kevesebbet, mint a baloldal együttvéve. Az adatok azt mutatják, hogy a középpárti koalíció a 88 megyeszékhelyből csak 33- ban tudja átvenni a közigaz­gatást. A többi megyeszékhely közigazgatását nem lehet a baloldal ellenőrzése nélkül vé­gezni, sokban pedig maguk a szocialisták és a kommunisták irányítják majd a közigazga­tást, vagy pedig demokratikus többséget alakíthatnak ki a szociáldemokraták részvételé­vel. Azon a 33 megyeszékhe­lyen is, ahol a középpártok sze­rezték meg a közigazgatás irá­nyítását, sokkal nehezebbé vált, mint a múltban az együttmű­ködés a szociáldemokraták és a liberálisok között, mivel az előzőek határozott baloldali programmal indultak a válasz­tásokon, a liberálisok pedig szélsőséges jobboldali progra­mot hirdettek. Politikai körökben is elisme­rik az olasz választók töme­geinek balratolódását. Elkerül­hetetlennek látszik a választá­sok eredményeinek kihatása a parlamenti helyzetre is. Palmiro Togliatti nyilatkozata belgrádi útjáról és az olasz választások eredményéről Rómából jelenti az MTI. Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára csütörtökön reggel Belgrád­ból visszaérkezett Rómába. Togliatti újságírók kérdéseire válaszolva a következő nyi­latkozatot tette: »Amit a belgrádi tárgyalá­sokról mondhatnánk, az már benne van a lapokban megje­lent közleményben. Csak any­­nyit tehetek még hozzá, hogy a tárgyalások teljes sikerrel jártak s a két párt kapcsola­tai és együttműködése új sza­kaszának kezdetét jelenti. A mostani megbeszéléseknek folytatásuk lesz: pártunk ve­zetőségének és központi bi­zottságának küldöttsége láto­gat majd Jugoszláviába, hogy elmélyítse kapcsolatainkat a jugoszláv elvtársakkal és job­ban megismerje a jugoszláv helyzetet. A küldöttség ta­pasztalatairól beszámol majd a pártnak és az olasz munkás­ságnak. Meggyőződésem, hogy az olasz és jugoszláv kommunisták szorosabb együttműködése minden bi­zonnyal kedvező hatással lesz a két ország kapcsolatainak megjavulására. Ezt őszintén kívánjuk". A most lezajlott közigazga­tási választások eredményei­vel kapcsolatos­­ kérdésekre Togliatti azt válaszolta, hogy nem ismeri jól még a válasz­tás számadatait. "Mégis úgy látom — mondotta —, hogy az eredmények kedvezőek a baloldali pártok számára s a mi pártunk számára is, elte­kintve némi veszteségtől, amely összefügg egyrészt harcunk körülményeivel, más­részt munkánk fogyatékossá­gaival. Mindent összevéve az eredményt kielégítőnek tar­tom: ez a választás érdekes távlatokat nyit országunkban a demokratikus politikai ki­bontakozás felé.« Az Egyesült Államok légihaderejének vezérkari főnöke a Szovjetunióba utazik New Yorkból jelenti az MTI. Az amerikai sajtó hosszasan kommentálja az amerikai kor­­mány­köröknek azt az elhatá­rozását, hogy engedélyezik Twining tábornoknak, a légi­haderő vezérkari főnökének részvételét az idei szovjet re­pülőnapon. A New York Times csütör­tökön vezércikkben foglalko­zott a tábornok moszkvai út­jával és elismeri, hogy ezzel a lépésével is "a Szovjetunió elő kívánja mozdítani a két ország közötti hivatalos láto­gatáscsere fokozódását". A lap ezután arról ír, hogy "nem kellene kifogást emelni az el­len sem, ha a szovjet légierők főparancsnokát meghívnák, szemlélje meg saját légierőn­ket". Az Associated Press kom­mentárja szerint "az amerikai kormány vezető köreiben nagy mértékben reménykednek ab­ban, hogy ezt a látogatást a katonaság képviselőinek még jelentősebb cserelátogatásai követhetik majd. Ezért bizo­nyosnak látszik, hogy az Egye­sült Államok meghív majd egy magasrangú orosz katona­tisztekből álló csoportot". Dulles külügyminiszter — folytatódik az AP kommen­tárja —, mielőtt múlt pénte­ken elutazott szabadságára, a Külügyminisztérium munka­társai előtt annak az aggodal­mának adott kifejezést, hogy a katonai cserelátogatások esetleg félreértéseket szülhet­nek a szövetséges és a semle­ges országokban. Dulles kije­lentette, hogy Washington és Moszkva pajtáskodásának ez a bizonyítéka további tényező szerepét játszhatná a szabad világon belül mutatkozó lazu­lásban. Ezért Dulles úgy ren­delkezett, határozottan értesí­teni kell az összes szövetséges és semleges kormányokat, hogy a szovjet meghívásának elfogadása nem jelent semmi­féle változást az Egyesült Ál­lamoknak abban a fegyveres, de reménykedő éberségében, amelyet továbbra is tanúsít az orosz jóakaratot kifejezésre juttató lépésekkel szemben." Adenauer hatalma letűnőben van — írja a New York Hérald Tribüne Berlinből jelenti az MTI. A német sajtó nagy figyelmet szentel annak a hírmagyará­zatnak, amelyet Gaston Kob­­lenz, a New York Hérald Tri­büne nyugat-németországi tu­dósítója Adenauer kancellár küszöbön álló amerikai láto­gatásához fűzött. Az ismert amerikai újságíró megállapította, hogy "ha Aden­auer kancellár júniusban ellá­togat Washingtonba, a nyugat­­németországi helyzet kevésbé áll majd ellenőrzése alatt, mint korábbi amerikai látoga­tásai idején. Eisenhower el­nöknek és Dulles külügymi­niszternek ezúttal olyan kancellárral kell tárgyalnia, akinek hatalma letűnőben van. Az Adenauer-rendszer lappan­gó betegsége a bonni kor­mányba is behatolt. Adenauer képessége, hogy akaratát rá­kényszerítse a bonni politikai világra, mindinkább visszafej­lődik". A (Berlin, MTI) Szombaton rendkívüli ülést tart a Német Szociáldemokrata Párt orszá­gos vezetősége, ellenőrző bi­zottsága és parlamenti cso­portja. 3

Next