Magyar Nemzet, 1957. december (13. évfolyam, 73-96. szám)
1957-12-01 / 73. szám
Vasárnap, 1957. december 1. A polgári törvénykönyv alkotmányos jelentősége Az állampolgárok többségének a jog, a törvények iránti érdeklődését vizsgálva, szinte már az első pillanatokban érdekes ellentmondásos jelenségre kell felfigyelnünk. A bíróságok munkája, a polgári és hivatali ügyekben hozott ítéletek a lakosság széles rétegeit foglalkoztatják, izgatják, szívesen olvassák az ezekről írt cikkeket. Ugyanakkor a többség (még az újságolvasó többség is) igen kivételes esetektől eltekintve (például alkotmány, tanácstörvény, munkatörvény stb.) szinte érthetetlenül közönyös a törvényalkotó munka iránt, sőt a már elfogadott és nyilvánosságra hozott jogszabályokat sem követi nyomon. Érdemes lesz egyszer ennek az okát feltárni. Márcsak azért is, mert a szocializmust építő társadalom számára életbevágóan fontos, hogy a dolgozók saját közvetlen ügyüknek tekintsék a jogrendet; olyan értelemben, hogy aktívan belekapcsolódjanak a törvényhozó munkába és olyan értelemben is, hogy közreműködjenek a jogszabályok megvalósításában. Ezek nélkül a szocialista törvényesség valóságos kibontakoztatása nem is lehetséges. Ezúttal persze nem vállalhatom ennek a problémakörnek bővebb elemzését, de azt szükségesnek tartom kiemelni, hogy ezzel összefüggésben döntő jelentőségűek a felszabadulás előtti élmények. Döntő szerepet játszik a dolgozók megalapozott bizalmatlansága a tőkés joggal, a tőkés törvényekkel szemben, de az a tény is, hogy a régi törvények szövege szinte érthetetlen volt az átlagember számára. Az a tapasztalat, hogy a régi bíróságok az esetek jelentős számában nem az írásba foglalt jogszabályok, hanem ajogszokásvagy abírói gyakorlat alapján" döntöttek. Persze szerepet játszik az is, hogy éveken át nem léptünk fel kellő eréllyel a törvénysértésekkel szemben és ezzel lerontottuk a nép érdekét szolgáló szocialista törvények hitelét is. Nem lehet felmenteni a sajtót sem, amely messzemenően elhanyagolta ezt a témát — és különösen az előző évek során —, igen keveset tett annak érdekében, hogy a maga sajátos eszközeivel, (érdekes, szakszerű és színvonalas tájékoztatásokkal, cikkekkel) felkeltse és kifejlessze az olvasók ilyen irányú érdeklődését. Ilyen körülmények között érthető, hogy bár a szakkörökön túlmenően is elég sok szó esik napjainkban a Polgári Törvénykönyv elkészített tervezetéről, mégsem foglalkoztatja jelentőségének megfelelően a magyar közvéleményt ez a kérdés, annak ellenére, hogy a forradalmi munkásparaszt kormány — a demokrratikus elvek legkövetkezetesebb értelmezésével — ez év szeptemberében a tervezet teljes szövegét vitára bocsátotta. Örömmel használom ki azt a lehetőséget, hogy a Polgári Törvénykönyv jelentőségének felismeréséhez néhány megjegyzéssel hozzájárulhatok. Érdemes legalább egy kurta pillantást vetni a történelmi előzményekre. A polgári törvénykönyvek megalkotásának gondolata Európában általában nyomon kísérte a polgári forradalmak lezajlását. Így született meg elsőként 1804-ben a francia "Code Civil", amelynek befolyása hol közvetlenül hol közvetett formában kimutatható, szinte minden modern állam törvényhozásában. Hazánkban is már több, mint száz éves múltra tekinthet vissza ez a törekvés, hiszen az ősiséget eltörlő 1848. évi XV. törvény már elrendelte, hogy el kell készíteni és a következő országgyűlés elé kell terjeszteni a polgári jog egész területét átfogó törvénykönyv tervezetét. A szabadságharc bukása és a magyar burzsoá fejlődés elmaradottsága mégis megakadályozta ennek a törvénynek a megszületését. Az elmúlt rendszer törvényhozói túlsikeresen" alkalmazták a régi magyar közmondást. -Törvényben nem jó a hamarság." A jogtudomány és a közélet viszonylag haladó elemeinek nyomására még a múlt század végén megindultak ugyan az előkészítő munkálatok, a nagytőkés és nagybirtokos reakció azonban mindig tudott valami módot találni, hogy elbuktassa az ügyet. Az első tervezet 1900-ra készült el. A másodikat 1913-ban be is nyújtották az országgyűlésnek, amely bizottságot küldött ki a tervezet átdolgozására. Minden hiábavaló volt. Az uralmon levő erők ragaszkodtak a régi kívánságok maradványait részben még megőrző törvényekhez. Emellett úgy látták, hogy ez a szabályozatlan helyzet jobban szolgálja érdekeiket, mint a jogokat és kötelességeket pontosan és mindenki számára hozzáférhetően megfogalmazott törvények. A lényeget nézve nem változott a helyzet a Horthy-uralom ideje alatt sem. 1922-ben újból hozzáláttak a törvénytervezet átdolgozásához. 1928-ra készült el az új szöveg és azt az igazságügyminiszter újólag benyújtotta az országgyűlésben. Nyilvánosságra is hozták a tervezetet és az indokolást is. Végső fokon mégis győzött a régi álláspont: a Polgári Törvénykönyv tervezetét levették a napirendről. A Horthy-fasizmus még a polgári demokratikus törekvések leghalványabb jelensége elöl is elzárta az utat. E héren is a magyar népi demokráciára várt az a feladat, hogy beváltsa 1848—49 ígéretét. A felszabaduláskor a magyar magánjog nagyrészt szabályozatlan volt. Ez ugyan sok vonatkozásában megkönnyítette, hogy a kapitalista jogszabályok helyébe az új fejlődésnek megfelelő rendelkezések kerüljenek. Ugyanakkor rendkívüli mértékben nehezítette az egységes jogalkalmazást, fékezte a jogbiztonság és a törvényesség teljes értékű kibontakozását. Érthető, hogy ilyen helyzetben igen korán újból felmerült a Polgári Törvénykönyv megalkotásának a gondolata. Természetesen most már úgy, hogy a szocializmust építő társadalomnak megfelelő tartalommal kell a kódexet előkészíteni. Mindaddig, amíg ahatalom kérdése körül harcok folytak, amíg nem alakultak ki a világos körvonalak, a sürgető igény ellenére a munkát nem lehetett elkezdeni. A kellő szilárd alapot azonban megadta az 1949. augusztus 20-án életbe lépett Alkotmány, amely a polgári jog területén is tisztázta az alapelveket. A jogtudomány dolgozói felismerték ennek a problémának a sürgető voltát és sokoldalúan megkezdették az előkészítő kutatást. 1953 decemberében hozta létre a minisztertanács azt a bizottságot, amely az elmélet és a gyakorlat legjobb szakembereinek bevonásával végül is elkészítette a mai tervezet alapanyagát. Ezt még sokoldalúan megvitatták, amíg a végleges tervezet elkészült; most ez fekszik az Országgyűlés előtt, ezt bocsátotta nyilvános vitára a kormány. A Polgári Törvénykönyv rendeltetését legpregnánsabban maga a törvényszöveg fejezi ki. A tervezet 1. és 2. §-ai a törvény célját a következőkben határozzák meg: »E törvény a polgárok és az állam gazdasági és társadalmi szervezetek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza, a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek egyre növekvő mértékű kielégítése, a szocializmus építése érdekében. A törvény védi a polgároknak személyükhöz fűződő jogait, továbbá vagyoni jogait és törvényes érdekeit. A törvény biztosítja a polgároknak jogaik szabad gyakorlását e jogok rendeltetésének megfelelően. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítása nemcsak felelősségteljes, de rendkívül bonyolult feladat is, hiszen a társadalmi élet szerteágazó területein egymástól rendkívüli mértékben különböző jogviszonyokat kell rendezni. A tervezet készítői felhasználták a szocialista jogtudomány legújabb eredményeit. Méltán mondhatjuk, hogy a tervezet elkészítése az egész magyar jogásztársadalom kollektív erejével történt. A munka sosán a kormánybizottság értékesítette azokat a nagy jelenttőségű tapasztalatokat, amelyeket az (MSZFSZK 1923. évi ) polgári törvénykönyvéből és a folyamatban levő szovjet kodifikációs munkálatokból meríthetett és felhasználta természetesen a baráti szocialista országok hasonló munkálataiból származó ismereteket is. Ugyanakkor nem hagyta figyelmen kívül a megelőző magyar előmunkálatokat sem. Gondosan tanulmányozta a magyar jogtudomány eredményeit, valamint bíróságaink gyakorlatát és arra törekedett, hogy — természetesen nagymértékben átalakítva, mai társadalmi és gazdasági rendünk igényeivel összhangba hozva, belefoglalja a tervezetbe agyökeret vert magyar magánjogi intézmények közül azokat, amelyek alkalmasak szocialista társadalmi fejlődésünk szolgálatára. Már említettem, hogy a Polgári Törvénykönyv tervezete milyen széles mértékben fogja át a polgárok jogviszonyait. Az egész joganyagot jellemző általános rendelkezéseken túl tárgyalja a személyi jog, a tulajdonjog, a kötelmi jog és az öröklési jog alapvető rendelkezéseit. Viszont — helyesen — nem tekintették feladatnak a tervezet készítői azt, hogy a polgári jogviszonyok minden ágát feldolgozzák. Elsősorban nem foglalkoznak a tervezet keretében a szocialista jogrendszerben a polgári jogtól különvált és önállósult családjoggal és munkajoggal. Nem szabályozza a Polgári Törvénykönyv a különféle szellemi alkotások problémáit rendező jogviszonyokat sem (szerzői jog, találmányi jog, újító jog) stb. E kérdéseket egyrészt már újabban elkészített időtálló más törvények rendezik, másrészt még nem eléggé kiforrottak a végleges rendezéshez s így a tervezetbe való felvételük akadályozta volna a Polgári Törvénykönyv mielőbbi megszületését. Mindezeknek megfelelően világos, hogy a Polgári Törvénykönyv megalkotása nem teszi feleslegessé a polgári jog területén sem a további törvényalkotást, s előttünk fekszik a Polgári -*-i Törvénykönyv tervezetének teljes szövege, a testes kötet, amely több mint 500 oldal terjedelmű. Ebből több mint négyötödrész a tervezett jogszabályok részletes indokolása, amelyben a tervezet készítői sokoldalú vizsgálat és elemzés alapján megmagyarázzák, hogy milyen szempontok szerint választották az adott megoldást. Érdemes ezt a kötetet végig lapozni és végigolvasni. Eleven bizonyíték a Polgári Törvénykönyvnek minden egyes rendelkezése arra, hogy a szocializmust építő népi demokráciában az állam milyen gondos figyelemmel kíséri az egyes emberek problémáit, jogait, kötelességeit. Eleven bizonyíték arra, hogy éppen a szocializmust építő országon belül, a szocializmust építő társadalom közösségében és azzal együtt bontakozhat ki teljesen az egyesek személyisége. Nyugodtan állíthatom, hogy ez a kötet nem holt anyag, nem rideg szabályok összessége. Nemcsak a szakemberek számára érdekes, de minden állampolgár, minden demokratikusan gondolkodó ember számára izgalmas olvasmány és maradandó élmény. Beér János egyetemi tanár két uszály és két ponton lebeg békésen a Duna csendes vizén Nagymaros fölött. Alig van mozgás körülöttük, egy csónak evezett be az előbb és az uszály oldalához simult. Motor hangja hallatszik hirtelen, felrebben egy-két víziszárnyas és Zebegény felé repül. A túloldalon hosszat füttyent a prágai gyors, füstje fehéren száll a magasba. Nem is hinné az ember, hogy a két uszályon és a pontonokon a nagy Duna-kanyar közepén komoly kísérleti munka folyik. Azt vizsgálják, milyen a talaj, elég szilárd-e, mert itt épül fel Magyarország egyik legnagyobb erőműve, a Dunai Vízierőmű. A vizsgálatok már évekkel ezelőtt megállapították, hogy mind alapozási, mind pedig vízrajzi szempontból ez a hely a leggazdaságosabb a monumentális építkezésekre. Nagymaros és Zebegény között ugyanis andezit sziklamederben folyik a Duna, lehet rá szilárdan építeni. A nagy Duna-kanyar más szempontból is megfelel, mert szerencsésen beleilleszkedik a Duna további vízilépcsőibe. A fokozódó energiahiány fedezésére ugyanis tervet dolgoztak ki és a KGST felhívta a dunai országok figyelmét a vízierőnek, elsősorban a Dévény és a Fekete-tenger közötti Duna-szakasz hatalmas energiamennyiségének hasznosítására. Az első erőműtelep magyar szakaszon a visegrádi erőmű lesz és megépítését rövidesen követik majd az adonyi és a kalocsai erőműtelepek. Szárazon a Duna fenekén A Dunai Vízierőművet a Vízügyi Tervezőiroda mérnökei tervezik, sok más speciális tervezőiroda bekapcsolásával. A több éve megkezdett feltárási és tervezési munkák meggyorsítására legjobb vízimérnökeink mindent elkövetnek. A hatalmas erőmű építését 1961-ben, tehát harmadik ötéves tervünk első évében kezdik meg és 1966-ban fejezik be. A tervek szerint a Dunában óriási sejtfalas elzárógátakat építenek, tíz méter átmérőjű acél-szádfalakat vernek le, azokat kaviccsal kitömik s így védik a víztől. A zsilipek talapzata szárazon épül meg a Duna fenekén. Ezzel az építkezési módszerrel ki lehet küszöbölni a keszonmunkát, ami nem gazdaságos. Az építkezés megkezdéséig sok kísérletet kell még elvégezni. Mivel, mint mondottuk, a Duna-szakasznak ez az egyetlen része, ahol a meder andezit, ezáltal süllyedés veszélye nélkül lehet rá olyan nagysúlyú műtárgyat építeni, mint a Dunai Vízierőmű, öszszesen 30 helyen fúrnak le az altalajba, a mederfenéktől 20 —30 méter mélyre. Másfélmillió tonna szén megtakarítása A szakértők megállapították, hogy vízierőit tekintve, Magyarország nem tartozik a kedvező helyzetben levő országok közé. Nálunk síkvidéki jellegűek a vízlefolyások, lassan, lomhán hömpölyög a nagy folyók vize s alig van esése. Kiszámították, hogy ennek ellenére 2500 millió kilowattórát kitevő elméleti vízelőkészletünk van. Ebből évi 3400 millió kilowattóra gazdaságosan hasznosítható. Ha tehát kihasználjuk ezt a lehetőséget, óriási mennyiségű szenet tudunk megtakarítani, évente legalább 5—6 millió tonnát, ami így "elfolyik", semmibe vész. Csak a Visegrádnál tervezett Dunai Vízierőmű felépítésével évente másfélmillió tonna szenet takarítunk majd meg. De nemcsak szenet takarítunk meg az erőmű által, üzembehelyezése után évente legalább 250 millió forinttal olcsóbban termelhetjük a 890 millió kilowattóra villamosenergiát — a jelenlegi termelésünk mintegy 16 százalékát. , Tízszer nagyobb a tiszalökinél A harmadik ötéves terv végére tehát áramot szolgáltat a Dunai Vízierőmű, összehasonlításul megemlítjük, hogy a Mátra vidéki centrálé nagyságával vetekszik. A magyar vízimérnökök által kidolgozott terv szerint három részből áll majd: 1. a duzzasztóműből, amely háromszor akkora, mint a tiszalöki; 2. a vízierő-telepből, amely tízszer akkora, mint a tiszalöki és 3. a hajózsilipből, amely szintén, tízszer nagyobb a tiszalökinél. A Duna 500 méter széles medrét elzáró vízilépcső közepén elhelyezett 9 darab 30 méteres nyílásból álló duzzasztómű a vízszintet a legkisebb vizek idején is nyolc méterrel felemeli A hajók a bal part mentén elhelyezett kettős hajózsilipen át jutnak egyik vízszintről a másikra. A vízierőmű által termelhető energiamennyiség öt-hat Debrecen nagyságú várost tud majd villamos energiával ellátni. A Dunai Vízierőmű az elkövetkező évek egyik legnagyobb alkotása lesz, s jelentősége nemcsak abban mutatkozik meg, hogy nem fogyaszt szenet, hanem abban is, hogy olcsó villamos energiát termel az országnak. Az utána következő másik két magyar erőmű, továbbá a Duna alsó szakaszán, a Vaskapunál épülő erőmű pedig lehetővé teszi majd a Duna vizének teljes kihasználását a Morva folyó torkolatától egész a Fekete-tengerig. (i.) :r.. .a Hogyan épül, milyen lesz Nagymaros és Visegrád között A DUNAI VÍZI ERŐMŰ Magyar Nemzet Hazaérkezett Bulgáriából a magyar parlamenti küldöttség Több mint kéthetes bulgáriai látogatásáról szombaton reggel érkezett meg a magyar országgyűlés küldöttsége, Vass Istvánné, az országgyűlés alelnöke, a Hazafias Népfront országos tanácsának titkára vezetésével. A küldöttség fogadására a Nyugati pályaudvaron megjelent Gálló Ernő és Pesta László, az országgyűlés jegyzője, Sebes István külügyminiszterhelyettes. Ott voltak Krasztju Sztojcsev rendkívüli és meghatalmazott nagykövettel az élen a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetségének tagjai. A megérkezéskor Vass Istvánné a következőket mondotta: — Sok személyes ismeretségre és hasznos tapasztalatra tettünk szert, mint országgyűlési képviselők. Alkalmunk nyílt közvetlen baráti megbeszélést folytatni a bolgár nemzetgyűlés vezetőivel, és a politikai élet számos kiválóságával. Most folynak az előkészületek a nemzetgyűlési választásokra, amelyek december 27-én zajlanak le. A választásokat a párt irányításával a Hazafias Arcvonal készíti elő és már megkezdődtek a lelkeshangulatú választói gyűlések. Általában tapasztaltuk, hogy a Hazafias Arcvonalnak jelentős a szerepe. * Bukarestben aláírták a román—magyar kulturális egyezmény 1958. évi végrehajtási tervét Bukarestben pénteken aláírták a román—magyar kulturális egyezmény 1958. évi végrehajtásának tervét. Az okmányt a Román Népköztársaság részéről Constantin Prisnea, a közoktatási és művelődésügyi miniszter helyettese, a Magyar Népköztársaság nevében pedig Dénes Leó, a budapesti Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke írta alá. A terv szerint a két ország művészegyüttesei, előadóművészei vendégszerepléseken vesznek részt, megszervezik a pedagógusok és az írók cserelátogatásait, irodalmi műveket fordítanak le és adnak ki, kiállításokat rendeznek, valamint a művészeti szövetségek tájékoztató anyagait és az állami könyvtárak könyvanyagát is kölcsönösen cserélik. * Kiküldött munkatársunk jelenti Bukarestből: Dénes Leó, a Kultúrkapcsolatok Intézetének alelnöke a román—magyar kulturális egyezmény 1958. évi végrehajtási tervéről a következőket mondotta munkatársunknak: — Igen jelentősnek mutatkozik ■*- számszerűen és minőségileg is — az egyetemek közötti kapcsolat kiszélesítése, a diákok, tudományos kutatók cseréje. Megbeszéltük azt is, hogy a diákcserék a nyári táborozásokra is vonatkoznak. — A munkaterv tartalmazza a művészet minden ágával kapcsolatos tennivalóinkat. A képzőművészetben például mi a nálunk nagy sikert aratott forradalmi művészeti kiálllítás anyagával szeretnék megismertetni Romániát, tőlük pedig — terveink szerint — a mai román festőművészetet és grafikát összefoglaló anyagot szeretnénk hazánkba hozni, örvendetes esemény lesz két színház teljes társulatának cseréje is. — Remélem — mondotta végül Dénes Leó —, hogy a román—magyar kulturális egyezmény jövő évi munkaterve ismét közelebb hoz bennünket egymáshoz Ady szellemében, akinek 80. születési évfordulóját olyan impozánsan ünnepelte meg, velünk együtt, a román nép. . A tanyáktól a bányákig Tömegesen állít új harcosokat a béke oldalára a moszkvai békekiáltvány A kommunista és munkáspártok békekiáltványának megjelenése után országszerte munkához láttak a békebizottságok. Borsod megye városaiban és falvaiban, az üzemekben és a bányákban kisgyűléseken ismertetik a történelmi jelentőségű nyilatkozatot. A békeharcosok és a népfrontbizottsági tagok eddig csaknem 200 kisgyűlést tartottak, több mint 10 000 dolgozó részvételével. Számos községben — többek között Ormosbánya és Mezőkeresztes környékén — a békeharcosok a családokat is meglátogatják, hogy az otthonokban is megbeszéljék a béke erősítésének további feladatait. Több helyen a Szovjetunióban járt dolgozók élménybeszámolóival egészítik ki a gyűléseket. A Heves megyei népfrontbizottságok, békebizottságok, nőtanácsok és KISZ-szervezetek aktívái közül több mint ezren vállalkoztak a béketalálkozók megrendezésére. A Mátravidéki Erőműben, Petőfibányán, Bélapátfalván és még számos üzemben, községben már megtartották a kisgyűléseket. Ezeken mintegy 10 000 dolgozó követelte a tömegpusztító fegyverek gyártásának azonnali beszüntetését. A békeharcosok elhatározták, hogy felkeresik a legkisebb tanyákat is és sok ezer békét követelő aláírást gyűjtenek. A kommunista és munkáspártok békekiáltványa nagy visszhangot keltett Nógrád megye MSZMP-tagsága és pártonkívüli dolgozói körében is. Több bányaüzemben, a Salgótarjáni Acélárugyárban, a tűzhelygyárban és az üveggyárban csoportosan tárgyalták meg a kiáltványt. A felhívás ismertetésébe bekapcsolódnak a szakszervezetek, a magyar—szovjet baráti körök, KISZ-szervezetek és a nőtanácsok is. A megyében több mint 600 kisgyűlésen, összejövetelen beszélték meg a békemozgalom soron következő feladatait. Zala megye népfrontbizottságai — a pártszervezetekkel közösen — népfront-esteken ismertetik a falu népével, a legkisebb településeken, tanyákon is — a moszkvai békefelhívást. A munkában a népfrontbizottsági elnökökön kívül számos pedagógus is részt vesz. A népfrontestek résztvevői mindenütt egyetértettek a békekiáltvány célkitűzéseivel. Az Orvostovábbképző Tanács ülése Az Egészségügyi Minisztériumban szombaton dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter elnökletével ülést tartott az Orvostovábbképző Tanács. Az ülésen a minisztérium vezető munkatársain kívül egyetemi tanárok és az országos egészségügyi intézmények vezetői vettek részt. Az ülésen megtárgyalták az orvos továbbképzés helyzetét, időszerű problémáit és jóváhagyták az orvos továbbképzés 1958. évi tervét.