Magyar Nemzet, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-01 / 77. szám
4 And MÁR MEGVAN -berni MÉG HIÁNYZIK a gyermekek esztétikai neveléséhez az általános iskolában Áldás utcai általános iskola, I—VIII. osztály. Az iskola létszáma 1945 előtt 350 volt, ma 800. Fiúk, lányok vegyesen. Az iskola igazgatójával, Németh Istvánnal és néhány tanárával: Vida Annával, Varga Hajdú Istvánnéval és Kurucz Lászlóval beszélgettünk az Országos Nőtanács nemrégen lezajlott ankétjáról, a gyerekek művészeti neveléséről. Mit kapnak a gyerekek az iskolától és főként az iskolán kívül, ami bontakozó, fejlődő művészi igényeiket kielégíti? Először arról beszélnek, amit az iskola tud nyújtani. Kurucz László, ez a fiatal, nagyon lelkes, hivatását szenvedélyesen szerető énektanár boldog, hogy ma már a VII. és a VIII. általánosban is heti két órán át van énekoktatás, így legalább a magyar és egyetemes zenetörténet alapos megismertetésére is nyílik lehetőség. Az iskola legtehetségesebb zenészeiből kis zenekart alakított, heti két órán át karénekre gyűjti össze a legjobb énekeseket, s büszke rá, hogy a gyerekek sokszor 12-től 1-ig egy »lyukas« órát is szívesen eltöltenek az iskolában, hogy részt vehessenek a karéneken egytől kettőig... Az iskolának van egy lemezjátszó készüléke, Kurucz László saját lemezeit szokta otthonról behozni, s oktatás közben az osztály falaira erősített hangszórókon keresztül gyakran csendülnek fel egy-egy zeneszám dallamai. A rajz-, illetve művészettörténelem-oktatás egyik legfőbb akadálya az időhiány. Mindössze évi 6 óra jut, a rajzórák rovására művészettörténelemre. Sem ez, sem az előirányzott évi két múzeumlátogatás nem elég arra, hogy a gyerekekkel megismertesse, még kevésbé arra, hogy megkedveltesse a képzőművészetet. Varga Hajdú Istvánná saját reprodukciós gyűjteményéből, ami kevéske van, szívesen behozza az iskolába, de ez messze nem elég és szeretné, ha a tanács is nyújtana valamit... Az iskolának vetítőgépe is van, s gyakran mutatnak be a gyerekeknek az oktatást szemléltető filmeket. Sajnos, a Művelődésügyi Minisztérium filmkölcsönzőjének listája elég régi filmekből nyújt választási lehetőséget. Nagyobb címeket, amelyek érdekelnék a gyerekeket, mint például a "Gyöngyvirágtól lombhullásig" nem lehet megkapni. Az ilyen filmek kikölcsönzését előre egy évre betervezik, tehát a kölcsönkérő iskolának is szeptemberben tudnia kellene, hogy például márciusban mikor lesz mód a film levetítésére, s ez annál kevésbé lehetséges, mert a filmvetítéshez a fizikatermet és egy tantermet kell kiüríteni. A tantermek beosztása pedig a rendkívül megnövekedett létszám miatt szinte hétről hétre újabb gondokat jelent az igazgatónak. Szépen felszerelt könyvtára van az iskolának, a szülői munkaközösség évi ezer forintot juttat könyvbeszerzésre, azonkívül a pedagógusok megszervezték, hogy osztálykönyvtárak is legyenek, s a gyerekek egymástól is kérjenek könyveket. Nagyon sommásan és vázlatosan: ezt adja az iskola. És mit kapnak kívülről? Egyhangú és általános a panasz: hiányoznak az ifjúsági színházi előadások. Minden magyartanár legfőbb vágya volna, hogy a Bánk bánt, a Csongor és Tündét és más, úgynevezett "kötelező anya- got" színházban is megmutassanak a gyerekeknek. Hallottak róla, egyes színházak vezetői szerint nem elég gazdaságos az ifjúsági előadások rendezése. Nem hisznek ebben. Hiszen ifjúsági előadást olyankor lehetne rendezni — vasárnap délelőtt, vagy kora délután például —, amikor a színház üres, nem vitás, hogy kétszer, háromszor annyi jelentkező gyerek is akadna a városból, mint amennyi megtölti a színházat. Az Operával hasonló a probléma. Időnként néhány jegy a közönségszervező útján el-eljut az iskolába, de nincs lehetőség arra, hogy az Opera ifjúsági előadásaira a gyerekeket csoportosan elvigyék. Hangversenyre még el-eljutnak a gyerekek, a VII. és VIII-osok bérletet válthattak a Zeneakadémia egy — hét előadásból álló — hangversenysorozatára. Németh István, az iskola igazgatója nem győzte hangsúlyozni a következő problémát: szünetekben a folyosókon, óra előtt az osztályokban minduntalan jazz-számokat és divatos slágereket dúdolnak a gyerekek. A "Hej mambó", a "Csoko-csoko-csokoládé-« járja állandóan, hiszen a gyerekek ezt hallják a leggyakrabban a rádióban. De vajmi keveset kapnak, ami ezt ellensúlyozná. Nagyon fontos volna ifjúsági mozi- és színházelőadások megszervezése még egy ok miatt is. A gyerekek egy része ugyanis jár színházba és moziba, de nem oda, ahová kellene, hanem oda, ahová a szülők viszik. Van ugyan az iskolában egy rendelet, amely szerint a gyerekeknek engedélyt kell kérniük az osztályfőnöktől, vagy tanítónőjüktől arra, hogy szüleikkel moziba vagy színházba mehessenek. A gyakorlatban azonban ezt legtöbbször elmulasztják, s a pedagógusok megdöbbenve találkoznak kis növendékeikkel a "Családi ágy«, "Megperzselt lányok", vagy az "ötlábú birka® előadásain. Németh István véleménye szerint ezt a problémát szervezetten kellene megoldani. Nemcsak inspekciós orvos és tűzoltó, hanem inspekciós pedagógus is kellene, hogy felügyeljen a 16 éven aluliaknak nem ajánlott színházak és mozik előadásain, hogy ezeket az elő- s adásokat kiskorú gyerekek tényleg ne látogassák. Az ifjúság művészeti nevelése, színházba, bábszínházba, moziba való kísérése is, részben anyagi probléma is. Háromszáz gyereket csúcsforgalmi időben villamoson színházba vinni, ott tartani és onnan hazahozni nemcsak hosszú órákat, hanem rendkívüli felelősséget, idegmunkát is jelent, sokszor megtörtént itt az iskolában is, hogy este nyolckor, kilenckor, például a bábszínház előadása után órákkal a gyerekeket kísérő pedagógus még mindig kétségbeesetten kereste két, a létszámból hiányzó gyerekét, aki csíntalanságból megszöktek, és külön mentek haza. Nos, nincs alap, amiből a gyerekeket kísérő pedagógusokat díjazni lehetne. Beszélgettünk arról is, hogy az iskolában kellene tanítási időn túl nagyfilmeket vetíteni, ilyenkor belépőjegyeket is szednének, kevesebbet, mint a moziban. A gyerekek így mégis felügyelet mellett, nekik való filmeknél szórakoznának. Sajnos, nem lehet. Nem szabad az iskolában belépőjegyeket szedni. — Van-e igényük a gyerekeknek igazi művészi élményre? — tettem fel a kérdést Németh István igazgatónak. — De mennyire! Nyugodtan állítom, nincs olyan kiállítás, film-, színházelőadás, hangverseny, bábszínház, amelyre ne volna minden osztályból több jelentkező, mint amenynyit vinni tudunk. Gyakori probléma, hogy bejönnek hozzánk panaszkodni a szülők, mert a felsőosztályos diákok túlterhelik magukat. Fotoszakkör, turista szakkör, zene, nyelvtanulás, bélyeggyűjtés, tanulás, vívás — sok gyerek mindent szeretne, szinte habzsolni a tudást.. . Rövid beszélgetés egy iskolában. És íme — mennyi probléma került felszínre. Az Országos Nőtanács kezdeményezése jó. Folytassuk. Művészek, pedagógusok, színházak, filmszínházak vezetői — keressük együtt a megoldást! Segítsük hozzá a fiatalokat, hogy szépre, nemesre, művészire vágyó igényeiket kielégíthessék! Pongrácz Zsuzsa Kilós és piperemosást 14 NAPRA VÁLLAL A FŐVÁROSI PATYOLAT VÁLLALAT laew Npmzps Mecsek vidéki borok seregszemléje Pécsett Pécsett hétfőn borkiállítást rendezett a járási tanács. A Mecsek vidékének legjobb borait mutatták be, köztük 9-10 éves borokat is. A legjobb eredményt elért szőlősgazdák díszoklevelet és emléklapot kaptak. Hartl Ferenc, a szőlészeti kutatóintézet pécsi telepvezetője előadást tartott. Zajtalanul suhannak a bordó trolibuszok a Majakovszkij utcában. A körúti kereszteződésnél népes utastábor várja mindegyiket. Nyílnak, csukódnak az ajtók, a járdaszigetein kevesebb lesz az ember, a lámpa zöldre vált s a 70-es megszaporodott terhével fürgén igyekszik a Kossuth Lajos tér felé. A Tégi Király utca lakói szinte már el is feledték, hogy valamikor a 10-es villamos csikorgott az ablakuk alatt. Az 1949-ben megindított első trolibusz-járatnak volt egy jelentéktelen, szerény őse. A II. világháború előtt, 1934-ben Óbudán járt ez az (őstroli■*, a Vörösvári út és a Bécsi út sarkától az óbudai temetőig. Ezek a kiöregedett jármű-veteránok rövidesen a Közlekedési Múzeumban csodáltatják magukat. A trolibusz valójában csak 1949-ben érkezett Magyarországra. Nagy szükség volt rá. Balesetelhárítás szempontjából például igen nagy értékkel] bír, különösen az olyan szűk utcákban, mint a Majakovszkij utca, hiszen a sínekhez kötött villamosnak nem volt kitérési lehetősége, s a villamos sokkal lassabban is járt, mint a troli. És mennyivel zajosabb volt! Pedig korunkban már minden világvárosban azon igyekeznek, hogy a minimálisra csökkentsék az utcai zajt. Az autóbusszal szemben is van előnye a trolinak, mivel nem mérgezi a város úgyis eléggé kormozott levegőjét benzinszaggal, olajfüsttel. Az első, korszerű, modern, bordó kocsikat, számszerinti huszonhatot, a Szovjetunió bocsátotta rendelkezésünkre. Szovjet mérnökök érkeztek hazánkba, ők irányították a felső vezetékek szerelését és a műszaki munkát Milyen nagy öröm volt különösen a zuglóiak számára a 70-es járat megindulása! Elődje, a 10-es villamos csak a Városligetig közlekedett, a gyors és kényelmes troli viszont Zuglóból a város szívébe, a parlamentig vitte utasait. A Szovjetunió 1952-ig újabb 27 kocsit adott fővárosunknak, ezenkívül rendelkezésünkre bocsátotta a magyarországi troligyártáshoz szükséges teljes gyártási dokumentációt is, hogy a hazai sajátosságok figyelembevételével használja fel a magyar ipar. Ennek a baráti gesztusnak köszönhető, hogy Magyarországon megindult a trolibuszok gyártása. Nem másoltuk le a szovjet ZISZ—MTB 82-es típust, hanem a dokumentációs anyagok tanulmányozásával és egyes részleteinek felhasználásával kialakítottuk saját típusgyártmányunkat az Ikarus trolibuszt, amelyet az Ikarus gyár, a Csepel autó, a Győri Hajtómű és a Klement Gottwald Villamossági Gyár készít a koalícióban. S ahogy erősödött, izmosodott a fiatal magyar trolibusz-gyártás, úgy cseréltek le lassan egész sor villamosvonalat és helyettesítették a közlekedési szempontból előnyösebb és kényelmesebb magyar típusú trolibuszokkal. Ma már kilenc járat fut Budapesten és két betétjárat. S ahol valamikor semmiféle közlekedési eszköz nem volt, a Népligetet a Váci úttal összekötő útvonalon is troli járma, a 75-ös, amely egy nap csaknem 59 000 embert szállít. A trolijáratok közül a legfiatalabb a Váci úttól a Keleti pályaudvarig közlekedő 79-es, amely 1957 februárjában indult először útjára. Napjainkban Budapesten kétszáznegyvenötezer ember utazik a népszerű trolibuszokon, kényelmesebb körülmények között, mint valaha... tájban: ha rosszul gondoskodik a rábízott kiskereskedelmi vállalatokról, annak a fogyasztó vallja kárát. 2 milliárdért anyag Ezúttal bemutatjuk a kulisszák mögött dolgozó "rendezőt", a nagykereskedelmet, az egyik elosztó szerven, a Budapesti Textilnagykereskedelmi Vállalaton keresztül, amely munkáját új alapokra kívánja fektetni a fogyasztók jobb ellátása érdekében. A BÉTEX a fővároson kívül négy megye textilellátására hivatott: Pest, Komárom, Fejér és Nógrád megye öltözködési, lakásszépítési gondjai hárulnak vállára. Több mint kétmilliárdos forgalmat bonyolít le évenként és húszmillió métert meghaladó pamut-, selyem- és szövetárut ad az üzleteknek. A kiskereskedelemmel már eddig is jó kapcsolatot sikerült kialakítania. A fogyasztóval való személyes találkozás, az igények felkutatása azonban csak most vette kezdetét. Ennek a gondolatnak jegyében valósult meg a Verseny Áruházban az a jubileumi kiállítás, amelyet a tízéves nagykereskedelmi vállalat a magyar textilipar termékeiből rendezett. Nagyméretű piackutatási lehetőség egy ilyen áruházi kiállítás. Amellett érdekes meglepetésekkel is szolgál: bizonyítja, hogy a gyakorlott szemű kereskedő sem csalhatatlan. Olyan mintájú műselymek és kartonok arattak itt váratlan sikert, melyekből a kereskedelem igen óvatosan rendelt, de a vásárlóknak annyira megnyerte tetszését, hogy a kért mennyiség többszörösét kellett behozatnia. Miből — mennyit? A vásárló, a kereskedelem és a népgazdaság érdeke szorosan egybevág: ha a kiskereskedelem olyan árut kap, amit a vásárló igényel, nem lesz a jövőben elfekvő áru a nagykereskedelem raktáraiban. Ennek érdekében áprilisban újabb lépés történik: a nagykereskedelmi vállalat nem a már legyártott mintákat, hanem a készülő terveket mutatja be a vásárlóknak és a közönség tetszése dönti el, melyik mintázatból mennyi készüljön. Nem formális, hanem valóságos piackutatás lesz végre ez. A széleskörű piackutatás a takarékosság óriási lehetőségét rejti magában. De van más területen is mód az anyagtakarékosságra. Az ország hét textilnagykereskedelmi vállalata például egységesen állást foglalt a vásárlók és a takarékosság érdekében az iparral szemben, amely a múltban hajlamosnak mutatkozott a számára kényelmesebb megoldásokra. Néhány példa erre: hiába tiltakozott a kereskedelem a kilencven centi szélesre gyártott flakon anyag ellen, mikor a hetven centiméter szélesből ugyanannyi kell egy ruhára, mint a kilencvenesből , ami anyagi pocsékolást eredményez. Hasonlóképpen próbálkozott az ipar a százhatvan centiméter széles gyapjúszövet gyártásával is, amely azonos okokból bukott meg. Árucseréből műbőr* szőnyeg, nylon A már meglevő készletek frissítése céljából a nagykereskedelem a Belkereskedelmi Minisztérium segítségével árucserét bonyolít a szomszédos baráti országokkal, ami importanyagmegtakarítást és választékbővítést eredményez. Ilyen árucserén keresztül került behozatalra a Német Demokratikus Köztársaság iparának gyártmánya, a kedvelt műbőr, valamint a gépi perzsaszőnyeg és a csehszlovák ipar nylonkészítményei. Fehér Rózsa Piackutatás a takarékosság szolgálatában A vásárló nap mint nap találkozik a kiskereskedelemmel, de a kiskereskedelmi hálózatot ellátó nagykereskedelemmel közvetlenül eddig nem volt kapcsolata. Pedig a nagykereskedelemnek igen fontos szerep jut az áruellá- 245 000 ember utazik naponta trolibuszon Az „őstrolitól” az Ikarusig Ahol a bélyegek és a tíz-tizenkét színnyomású plakátok készülnek SCO ez&c faunt nyelet égoló a zaténtéi , azMiami Aliabdában A magyar bélyegek komoly rangot vívtak ki maguknak a világban. Az Állami Nyomda készíti ezeket, számos más, ugyancsak nagy felkészültséget igénylő nyomtatvánnyal együtt. Plakátok is készülnek itt, tíz-tizenkét színnyomással; most éppen a békeplakátokat nyomják. A bonyolult szak- és műszaki könyvek között számos szovjet könyvet is készít az Állami Nyomda. Segítség ez a magyar nyomdaipar számára, mert a könyvekhez szükséges papírmennyiségen felül a munkadíjat ugyancsak papírban kapjuk meg. Jáni István főmérnök és Spiró Gyula főkönyvelő arról a tíz évről beszél, amely az Állami Nyomdát valóban államivá tette. — Nálunk a fejlődés nem létszámemelkedésben, éppen az ellenkezőjében mutatkozik meg. Negyedével kevesebb dolgozóval termelékenységünket duplájára emeltük! !— mondja a főkönyvelő. Beruházást, új gépet alig kapott hozzá az üzem: öreg gépparkkal, de jobb munkaszervezéssel s az üzemben dolgozók odaadó munkájával sikerült a szép eredmények elérése. Az eredmény nem maradt el: az Állami Nyomda egyike a könnyűipar ama üzemeinek, amelyek a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlatást kapták jó munkájukért. Azóta az üzem minden dolgozója még szívesebben végzi munkáját. Jól beütött ez a március: az "új részvényesek" 800 000 forintot kaptak nyereségvisszatérítés címén, három és fél napnak megfelelő összeget pedig szociális, kulturális és egyéb beruházások formájában látnak viszont. Mivel érdemelte ki az Állami Nyomda ezt az elismerést? A válasz szerény: — Megfeleltünk minden követelménynek — ennyi az egész —, ez a főmérnök véleménye. Annyit azonban még szerénységük mellett is elárulnak, hogy az importanyag megtakarítás és devizaszerzés terén igen sokat tesz az üzem. Az édesség, gyógyszer csomagolásához szükséges színesen nyomott celofánt eddig készen hoztuk be. Az Állami Nyomda saját rezsiben készített egy olyan gépet, amelynek segítségével ma már nyomás nélküli celofán-hengereket importálunk, a nyomottnak egyharmadáért. Rövidesen mér szemenként celofánba csomagolt Kalmopyrint vásárolhatunk a gyógyszertárakban, számos cukorka borítópapírja is itt készül. Egyelőre csupán kétszínnyomású celofánhengerek készülnek, de nagy szükség lenne egy korszerű, négyszínnyomásos gép behozatalára. A gép ára rövid idő alatt megtérülne és segítséget nyújtana a csomagolás-kultúra további fejlődéséhez. Sétarepülés Budapest felett A Magyar Légiforgalmi Társaság az idén újból módot nyújt a budapestieknek és vidékieknek sétarepülésre. Április 5-én és 6-án indítanak gépeket, felnőtteknek 45 forint, a gyermekeknek — 2 éves kortól 12-ig — 25 forint a részvételi díj. Jegyeket elővételben is lehet vásárolni a MALÉV központi irodájában és az IBUSZ-irodákban. Az üzemek és a KISZ szervezetek egy-egy gépet külön is igénybevehetnek. iOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÖOOO-OÓOO Napirenden az áprilisi tréfa Helyes intézkedésnek tartom, hogy nem változtatták meg az Állatkert telefonszámát, így aztán április elsején nem kell keresgélni a vastag telefonkönyvben, minden tréfakedvelő ember kívülről tudja és meghagyhatja fontos üzenetként a barátjának: — Kérem, életbevágó ügyben felhívni Jónás urat, 228—029. És az Állatkertben az idén sem haragusznak a beugratott telefonálókra, akik sűrűn kérik április elsején Jónás urat — sőt mosolyogva adják meg a választ: — Tessék később hívni. Medencén kívül van. Valamikor irodalmi divat volt április elsején beugrató tréfát alkotni. Olyan szellemi nagyságok, mint Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes (mindketten imádták az évelődést, az ugratást) sohasem mulasztottak el ifjúkorukban megünnepelni április első napját. Egy nagyon régi március végén idejében megkezdték a munkát és a Pesti Napló házitelefonján keresztül a szegedi nőegylet nevében interurbán »felkérték a Farkas Imrét jól dotált előadás megtartására. Természetes április elsejére. Napokon keresztül jelentkezett aszegedi titkár, részletesen megbeszélte Farkas Imrével a műsort, az utazást, a honoráriumot. Remekül indult az áprilisi beugratás, a két tréfacsináló már arra is gondolt, hogy a nagyobb hecc kedvéért belefekteti és táviratilag elküldi az előleget, amikor közbejött valami. Farkas Imrét, az Iglói diákok szerzőjét már ötven évvel ezelőtt kedvelték a nők és a szerkesztőség telefonkisaszonya elárulta a tréfát. A két író április elseje előestéjén Szegeden feladott táviratot kapott. Mind Kosztolányi, mind Karinthy hahotázva olvasta a szöveget: "Farkas Imrét nem tudjuk megfizetni, leszállítjuk az igényünket, műsoros esténkre Önt szerződtetjük. NGegistető Titkár*sfed Kedd, 1958. iprtRs E HAJSZA M! A FELADATA A TITOKZATOS UTASNAK? Színes szovjet film Bemutató: április 3