Magyar Nemzet, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-01 / 27. szám
Berda, 1961. február 1., A magyar sajtó napja Az események krónikása — aki az írás, vitatkozás és meggyőzés szenvedélyével a szocialista élet építésén dolgozik — a mai napon munkája közben megpihen egy pillanatra. Ünnepel és emlékezik. Emlékezik, s a jövendő feladatára gondol. Tizenkilenc esztendővel ezelőtt, a világot lángokba borító hitleri agresszió kellős közepén, az uralkodó osztály példátlan árulása következtében háborúba döntött Magyarország fővárosában 1942. február 1-én jelent meg az illegális Szabad Nép első száma. Ez az újság fény volt az éjszakában, vigasztalás volt a meggyötört és megalázott népnek és reménye volt a háborúba taszított országnak. Harcot hirdetett a fasizmus és a háború ellen és a hazájukat, népük jövőjét féltő valamennyi becsületes antifasiszta erő nagy nemzeti összefogására szólított fel. A Szabad Nép nemzeti függetlenséget hirdetett függetlenségünk gyászos megcsorbítása idején; békét a haladás élvonalában haladó, a haladásért a legnagyobb véráldozatot hozó Szovjetunióval — a Szovjetuniót ért gyalázatos támadás korában. Az élet hangja volt ez a halál idején; a lelkiismerete a becstelenség korában. Az uralkodó osztály és pretoriánus hada vérbe fojtotta ezt a hangot. Rózsa Ferenc, a lap szerkesztője mártírhalált halt az Andrássy-laktanya lakóinak a kezén. Február elsején ezekre a hősökre, ezekre a tiszta törekvésekre, erre az újságra emlékezünk. És emlékezünk ennek a sajtollak múltbeli elődeire, a magyar újságírás tiszta fényű, becsületes hagyományaira. E tiszta, hősi harcok óta teljes történelmi korszak telt el. A mag, melyet a Szabad Nép illegális első példánya vetett el, kikelt, a nép sajtója kiterebélyesedett. 1961. február 1-én nem egyetlen, illegálisan megjelent, üldözött és vérbefojtott újság, hanem egy hatalmas sajtó hirdeti a becsületes nemzeti erőknek a szocializmus építése érdekében való összefogását, az új társadalom mély igazságait, a jövőért való szívós és ernyedetlen munkát. Ezt a nép hűségében munkálkodó, a nép valódi életérdekét szolgáló sajtót ünnepli — egy pillanatra — a krónikás. Fokozni kell a javító-szolgáltató tevékenységet Szövetkezeti elnökök tanácskozása Kedden délelőtt az Újvárosházán ültek össze a kisipari szövetkezetek vezetői, hogy meghallgassák Erdős Józsefnek, az OKISZ elnökének útmutatását az ez évi tervfeladatok teljesítése érdekében. Az OKISZ elnöke beszámolt az elmúlt év munkájáról, elmondotta, hogy a kisipari szövetkezetek tervüket 1200 millió forinttal túlteljesítették, nagy volt a haladás a javítószolgáltató tevékenység terén is. Lemaradás mutatkozott viszont a lakosság számára végzett építkezésekben, amit pedig minden erővel növelni kell. Az idén például a szövetkezeti építőiparra 3000 kislakás felépítése vár 400 millió forint értékben. Az ez évi terv előírja a javító-szolgáltató tevékenység 15 százalékos emelkedését is. A szövetkezeti iparban olyan korszerű javítóüzemeket kell különösen vidéken, járási székhelyeiken és nagyobb városokban létrehozni, amelyek a lakosság igényeit az eddiginél jobban ki tudják elégíteni. Igen fontos a javító-szolgáltató tevékenység növeléséhez a helyi tanácsok segítsége a helyiségproblémák megoldásában. A szövetkezetek export-tevékenysége 380 millióval növekszik az idén, ebben az évben 1350 millió forint értékű szövetkezeti terméket exportálunk. A termelékenység emelkedését a terv 8 százalékban írja elő, amit jó munkaszervezéssel, a gépek jobb kihasználásával, a munka központosításával akar a szövetkezeti ipar elérni. Az azonos profilú kisebb szövetkezetek összevonását továbbfolytatják, hogy a lakosság számára olcsóbbá, jobbá váljék a javítószolgáltató munka és minden szövetkezeti termék. tékpapír mellé új ,,társadalompolitikai öntudatot” is nyernek és ezzel a jövőben szilárd pozíciót alkotnak a kommunizmus elleni harcban.* Az Adenauer-féle CDU — az idézett lap tanúsága szerint — abban reménykedik, hogy »ezzel felszámolja az osztályharcot és a tőke és munka közötti ellentmondást...« Ezt is már sokan megkísérelték az utóbbi száz évben; a CDU mindenesetre újra nekivágott ... A kincstárügyi miniszter — akinek tulajdonképpeni feladata lenne az állami tulajdonban levő üzemek feletti felügyelet — kijelentette, hogy "■NyugatNémetország szabad piacgazdasági rendszerével ellentétben áll olyan üzemek állami kézben tartása, amelyek konkurrenciát jelentenek a magánkézben levő üzemeknek. (1) Ezért az ilyen üzemeket reprivatizálni kell, mégpedig olyan módon, hogy a lehetőleg kis címletű részvényeket széles körben el kell terjeszteni.* Megszületett az új jelszó: »Tulajdont mindenkinek!* — s az ígéret, hogy a »népi részvények* segítségével meg fognak változni Nyugat-Németország tulajdonviszonyai a dolgozó tömegek javára. A Getwerkschaftliche Monatshefte című szakszervezeti lap már akkor figyelmeztetett arra, hogy*a tulajdon újrafelosztása nem jelenti feltétlenül a hatalom újrafelosztását is*. Igaz, mennyiben változik meg Nyugat-Németország imperialista rendje amiatt, mert néhány száz, vagy néhány ezer dolgozó — munkás és alkalmazott— kis címletű részvények birtokába jut? Nyilvánvalóan semennyiben; a munkások befolyása a gazdasági vezetésre ezáltal egy jottányival sem lesz nagyobb; a tőkekoncentráció az uralkodó monopóliumok kezében nem fog csökkeni; a »népi részvények«-et nyilvánvalóan bankokban helyezik letétbe, s nem a kis részvényesek, hanem a bankok fognak tárgyalni az ő nevükben, de a monopóliumok érdekében — az úgynevezett letéti szavazati jog felhasználásával... Mit nyer hát a *népi kapitalista* munkás? Semmit, mint részvénytulajdonos is csak veszít az üzleten: a munkás a "népi részvényeik" megvásárlásával bérének egy részét a monopóliumok rendelkezésére bocsátja; a részvényvásárlás nem a munkás keresetének növeléséhez, hanem ellenkezőleg, csökkenéséhez vezet — viszont kétségtelenül növeli a monopóliumok profitját. Csináljunk csak, egy reális számítást: a munkás feláldozza bérének egy részét, amikor a »népi részvényt* megvásárolta, mint »népi kapitalistának*, érdekei fűződnek ahhoz, hogy részvényének jutaléka minél magasabb legyen —, tehát ilyen szemmel nézi a béremelési követeléseket is, s esetleg úgy látja, hogy a magasabb jutalék érdekében helyesebb a béremelésről lemondani. 100 márka részvényösszeg után most, a konjunktúra éveiben mondjuk 6—10 márka jutalék jut évenként; ha azonban lemond arról, hogy egy éven át órabérét csak egyetlen pfenniggel emeljék, akkor vesztesége 20—24 márka. Vagy talán a létbizonytalanság ellen hat a »népi részvény* birtoklása? Szó sincs róla! Minden válságtünet a részvények elértéktelenedéséhez vezet, ami elsősorban a kis részvényeseket — tehát a »népi kapitalistákat* sújtja, hiszen nekik minden megtakarított pénzük elvesz. Ugyanakkor az, hogy egy munkás részvénytulajdonos, nem biztosítja őt sem az üzemből való elbocsátás ellen (pedig némi részt az ő részvénye is képvisel az üzemi tulajdoniból), sem más csapások ellen. S még egyet: a "népi részvények" kibocsátásával semmifélenépi kapitalizmus* nem jön és nem is jöhet létre; a részvénypaketek ugyanis továbbra is a monopóliumok kezében maradnak. Példa erre a Preussag is: itt a részvények kétharmada — tehát abszolút többsége — a főrészvényes, ebben az esetben a bonni állam, kezében maradt. Nem hiába írta Lenin már 1902-ben az ilyen próbálkozásokról.Az ilyen takarékoskodó tehát birtokol mondjuk 6 rubelnyi vasutat és mintegy 9 rubelnyi földtulajdont. Ettől ő már „birtokossá” vagy „tulajdonossá” válik? Nem, ő továbbra is proletár marad, aki arra kényszerül, hogy eladja munkaerejét, azaz, a termelési eszközök tulajdonosához kell szolgaságba elszerződnie.. .* Ezen a tényen mit sem változtat az, hogy má már a CDU mellett a szociáldemokrata párt is anépi kapitalizmus* és anépi részvények* munkáscsaló terve mellé állt, még akkor sem, ha a szociáldemokraták ugyanezt a csalástnémet népi részvényeknek* keresztelték el... Ezt a munkások Nyugat-Németországban is felismerték, és Preussagnépi* részvényeiből csak elenyészően alacsony százalékban vásároltak az üzem munkásai, még ezek legtöbbje is azóta túladott részvényein... Ami a dolog másik oldalát illeti: a bonni kincstárügyi miniszter kijelentette, hogyreprivatizálni olyan állami tulajdonban levő üzemeket kell, amelyek rentábilisak. Ez nem jelent mást, mint újabb nemzeti ajándékot a monopóliu? moknak. A háború után a lerongyolódott üzemeket állami kezelésbe vették, a munkások ? lelkesedése, áldozatvállalása, ? és a dolgozók adógarasai árán? felvirágoztatták, minthogy ? mostrentábilisak* — olcsón) eladják őket a monopóliumok) nak! Hogy ez tényleg így tör- ténik, arra bizonyíték, hogy? 1956-ban a Röchling náci mo-anopolista család megvásárolta? az addig állami kézben volt Rheinmetall-Borsig AG-t, de? ugyanakkor busás haszonnal? eladta a nyugatnémet állam-) nak a Borsig AG. Berlin—Te n gel-i üzemét, mert annak —) súlyos adósságai voltak ... ? Hasonlóképpen a Thysseni konszern megvásárolta az addig állami kézben volt Em-scher-Lippe Burgbau AG-t, —) egy jól működő szénbányát,? amelyre a nagy acéltermelő Thyssen féle Phoenix-Rhein- ? rohr kohászati üzemnek szüle-? sége volt azért, hogy saját sze- nét használja, s évente csak? ezzel 12 millió plusz-profitra tehessen szert. ? Deist szociáldemokrata köz- ? gazdasági szakértő egy évvel ezelőtt mégaz állami tulaj-? don elherdálásáról* beszélt az ilyen tranzakciókkal kapcsolat-? ban; azóta ő maga kilenc vál-5 falat felügyelő bizottságában? foglal helyet... ) A szép szólamok és jelsza-5 vak semmi mást nem szolgál-? nak, mint a kizsákmányolás fog 5 kozását, s újabb nagy összegek? előteremtését a nyugatnémet monopóliumok háborús előké-? születei számára. Anépi rész-? vényekkel* űzött népcsalás azonban nem éri, és nem is ér-? heti el sohasem politikai cél? iatt, mint ahogyan a jeget sem lehet megsütni... , Hajnal Kerné! Magyar Nemzet _3 curaçaótól RECIFÉIG, a Santa Mariától a Santa Libériádig Ti,ti, ti , ti, tá ... SANTA MARIA ... Január 24-én éjszaka egy órakor világszerte ezt a nevet sugározták a hírügynökségek rövidhullámú adói és a rádióállomások. Az első gyorshír mindössze négy szóból állott: »Egy portugál hajó eltűnt, ötvennyolc perccel később már rendelkezésre álltak a pontosabb adatok: a nyomaveszett óceánjáró, a 21 750 tonnás Santa Maria, január 13-án hagyta el Teneriffet, s a venezuelai La Guaira kikötőbe este nyolckor kellett megérkeznie. Eddig pontosan követni tudták a gőzös 870 utasának sorsát, sőt még azt is tudták, hogy La Guaira kikötőjében hetven új utas is elhelyezkedett a fedélzetén. Arra azonban nem gondolt senki, hogy a hetven utas bőröndje mit rejteget. Nem útipadgyász volt bennük, hanem fegyverek, amelyekkel kezükbe, kaparintották a hajót és végrehajtották az utóbbi idők egyik legjelentősebb fegyvertényét Salazar fasiszta rendszere ellen. Az események filmje A történteikről azóta meglehetősen részletesen értesült a világ. Mégis, ma már a legapróbb részletek birtokában érdekes nyomon követni, hogy mi történt a Santa Marián január 23-ról 24-re virradó éjszaka. Két óra 38 perc: úfjabb hírügynökségi jelentések. A hetven utas fellázadt. A Santa Maria éppen a Holland-Antillákon levő Curacaót hagyta el és az amerikai Florida felé tartott. A felfegyverzett lázadók géppisztolyokkal és kézigránátokkal arra kényszerítették a hajó legénységét, hogy ajak át a parancsnokságot Enrique Galvao kapitánynak. A tisztek közül néhányan ellenálltak. A rövid harcban a harmadkapitány elesett, többen megsebesültek. Három óra 5 perc: A Salazar-kormány felkérte az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát, hogy vegyenek részt a Karib-tengeren akalózüldözésben. Három óra 10 perc: A Pentagon szóvivője megerősítette, hogy a haditengerészet hajói elindultak Salazar kérésére a Santa Maria felkutatására. Négy óra 50 perc: Tengerre szállt -Őfelsége flottájának* Rothesay fregattja és két csillagos-sávos amerikai torpedóromboló: a Wilsonés a Dalmato. öt óra: A Santa Maria mintegy húszcsomós sebességgel Brazília felé veszi az irányt. , Nyolc óra: A Salazar-kormány csaknem egész éjszaka tartó ülés után elismerte, hogy súlyos helyzetben van. Tizenegy óra: Galvao kapitány a 2037-es kilocikluson a világba sugározza első üzenetét: -Minden rendben megy a hajón. Ne közöljenek semmi pontos adatot helyzetünkről*. Tizenhat óra 39 perc: Galvao kapitány második rádióüzenete:Ez az első lépés Salazar rendszerének megdöntésére, egész Portugália felszabadítására. A fedélzeten a körülmények normálisak. Az utasok és a legénység tagjai kérik, hogy adják át az üzenetet családjuknak, egészségesek és én hozzátehetem, szabadok is. Tizenhét óra 30 perc. Umberto Delgado tábornok, volt portugál ellenzéki elnökjelölt, táviratot intéz Nagy-Britannia és az Egyesült Államok Rio de Janeiro-i nagykövetségéhez. -Kérem excellenciádat, tájékoztassa kormányát, hogy a Santa Maria ügye nem minősíthető sem kalózkodásnak, sem lázadásnak. Portugál hazafiak lefoglalták a hajót, kifejezetten politikai célokból ismételten kérem excellenciád kormányát, ne avatkozzék be ebbe az ügybe*. El Galvao a kapitány... íme, az első órák rövid története. S ma, amikor a hajót a Santa Libertad (Szent Szabadság) néven tartja számon a világ, brazíliai kikötésekor ismerkedjünk meg születési anyakönyvének kivonatával is. 1952 szeptemberében bocsátották vízre a belga Cockerill Művek hokokeni dokkjában. Trosszankiméter, 1188 utast ,szállíthat a fedélzetén. Legénysége 340 személy. Az óceánjáró [a dél-amerikai vonalakon legnagyobb sebességgel haladó [hajó. Mielőtt vízre bocsátották, előkelő külföldi vendége [is volt: a portugál megrendelők királyi pompával fogadták [fedélzetén I. Baudouin királyt,Belgium uralkodóját. A gőzös anyakönyvi adataimól azonban sokkal érdekesebba személy, aki a világraszóló [eseményt irányította, s aki nevét már a modern portusa] [történelem lapjain írja: Enrique Galvao. [ A kapitány harmincéves ifjú tiszt volt, amikor 1926. május ’28-án szélsőjobboldali katonai tisztek egy csoportja puccsal f elsöpörte a portugáliai parlamentáris rendszert. A hatalomátvevők között ott volt Galvao is, mint az új diktátornak, Salazarnak egyik híve. A ranglétrán igen gyorsan emelkedett. Angolába, a huilai kormányzóság élére nevezték ki, majd hamarosan az egész portugál gyarmatbirodalom igazgatásának főfelügyelője lett. Az 1940-es esztendők végén nyugtalanító hírek érkeztek Lisszabonba az afrikai helyzetről. Kegyetlenkednek a négerekkel, hatósági túlkapások vannak napirenden, patakokban ömlik a vér. Salazarnak helyszíni jelentésre volt szüksége, hogy megnyugtassa a közvéleményt: Angolábannem történik semmi különös". A feladattal Galvaót bízták meg. A kapitány visszatért, és amikor jelentését a kormány elé tárta, a miniszterek meghökkentek. Az okmány hűségesen tükrözte az angolai állapotokat. A látottak annyira felháborították még a rendszer addig hűséges tisztjét is, hogy mindent őszintén feltárt. A jelentés ad acta került — Galvao kapitány szintén. Halálos ellensége lett a rezsimnek, teljes szenvedéllyel vetette magát az antifasiszta küzdelembe. Kalandos szökés Politikai gúnyirataiért 1953- ban a lisszaboni katonai bíróság háromévi börtönre ítélte. Másodízben 1958-ban vonták felelősségre, ekkor már tizenhat esztendei fogházat róttak rá. Mindenáron megszökni a börtönből — szilárd elhatározása volt, és tervét valósággal regénybe illő módon hajtotta végre. Beteget jelentett. Egyik orvosbarátja révén 1959. január 19-én a lisszaboni Santa Maria Kórházba került. Miiközben benn volt a rendelőben, az ajtót három rendőrkopó őrizte, ő orvosi köpenyt öltött magára, és a detektívek szeme láttára kisétált a kórházból. Egy hónapig üldözték, de teljesen nyoma veszett. Február 17-én egy árukihordó igyekezett a lisszaboni argentínai nagykövetség épülete felé. Vállán konzervdobozokkal tett ládát cipelt, de senki sem tudta, hogy a dobozai üresek. A hordát átlépte a nagykövetség kapuját, és politikai menedékjogot kért. Enrique Galvao kapitány volt. Az argentínai kormány megállapodott Salazarral. Galvao elhagyhatja az országot, és 1959. május 19-én egy repülőgép fedélzetén meg is érkezett Buenos Airesbe. Salazar örült, hogy megszabadult tőle. Akkor még nem gondolta, hogy lesz még dolga vele. Kedden délelőtt a hajó sorsa új fordulathoz érkezett. A Gearing amerikai romboló lehorgonyzott a Santa Libertad mellett, s Galvao kapitány fogadta Smith ellentengernagyot, az amerikai haditengerészet képviselőjét. Tárgyalásokat kezdtek. A megbeszélések eredményén múlik, mi lesz az egész világközvéleményt felkavart portugál hajónak és utasainak további sorsa. Várkonyi Tibor Háziasszonyok, figyelem ! A SŰRÍTETT, CUKROZOTT TEJKONZERV-ből 8 dl víz hozzáadásával 1’/, liter, magas zsírtartalmú cukrozott tejet nyerhet Kávéhoz, kakaóhoz, sütemények készítéséhez — cukor hozzáadása nélkül — kiválóan alkalmas Könnyen tárolható, praktikus, higiénikus a SŰRÍTETT, CUKROZOTT TEJKONZERV!