Magyar Nemzet, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-02 / 152. szám

2 lődés veszedelmes militarista­­revansista irányvonalának megszüntetése. Nagyra becsü­lik a német béke rendezésére és a két német állam viszo­nyának rendezésére tett konst­ruktív javaslatait. Mi majdnem egyidősek va­gyunk Ulbricht elvtárssal és teljes joggal elmondhatom, hogy egy kommunista, mint ember számára, nincs megha­­tóbb annál, hogy egy ilyen ün­nepnapon együtt lehet osz­tálytestvéreivel és elvtársai­­val. Éppen ez a testvériség és elvtársi támogatás ad újabb és újabb erőt. Ulbricht elvtárs büszke lehet arra, hogy a di­cső Német Kommunista Párt fia. Tudjuk, a német kommu­nistáik büszkék arra, hogy so­raikban él és harcol Walter elvtárs. Marx és Engels példája A német munkások nagy és fontos szerepet töltenek be a nemzetközi proletariátus for­radalmi harcában. Itt, német földön kezdte nagy forradal­mi tevékenységét Karl Marx és Friedrich Engels, ők a szo­cializmust utópia helyett tudo­­mánnyá változtatták, a forra­dalmi gondolatot összekap­csolták a forradalmi tevékeny­séggel. Kikovácsolták a mar­xizmust, a tudomány és a gya­korlat e sziklaszilárd öntvé­nyét, amely magába szívta az emberi lángelme legjobb vív­mányait. Nemzetközivé tették a munkásmozgalmat és kiad­ták a harcos fel­hívást: »Világ proletárjai egyesüljetek!■* E felhívásban összpontosítottan jut kifejezésre a proletár nemzetköziség, a dolgozók testvérisége és szolidaritása. E két ember, a szellem, a gon­dolat és a tett e két óriása életével és tevékenységével ki­váló példát adott nekünk, kommunistáknak és minden dolgozónak arra, hogyan kell nemeslelkűen szolgálni a for­radalmat. Németország a tudományos kommunizmus hazája lett. A német dolgozók akkor vívták a legelkeseredettebb osztály­harcokat. Németország adott a világnak olyan,, nagy filozófu­sokat és gondolkodókat, mint Hegel és Feuerbach..Itt, német talajon fejlődött ki a dialek­tika,­­­a forradalmi algebra«. A német munkásosztállyal együtt minden ország dolgozói is büszkén magukénak vallják Marx és Engels nagy öröksé­gét. A német munkásosztály élcsapata képviselte egy év­századon át a marxista forra­dalmi öntudatot, a kötelesség iránti hűséget, a cél világos­ságát. A német munkásosz­tály soraiból kerültek ki olyan kiváló forradalmárok, mint August Bebel, Wilhelm és Karl Liebknecht, Rosa Luxem­burg, Kiara Zetkin, Ernst Thälmann, Wilhelm Pieck, Walter Ulbricht. Dicsőséges nevüket minden nép ismeri.­­v A német munkásosztály ereje Az imperialisták — és nem­csak a német imparalisták —, teljesen tudatában voltak, mi­lyen rettenetes erő a német proletariátus. Az imperialisták tisztában voltak azzal, hogy a német munkásmozgalom, a harcos német munkásosztály a kommunisták vezetésével, ha­lálos veszély rájuk nézve. Nem volt alaptalan a félelmük, hogy a szocializmus németor­szági győzelme esetén megpe­csételődik a kapitalizmus sor­sa, legalábbis Európában. Németország egyharmad ré­sze fölött már a szocializmus zászlaja leng. Az életben va­lósulnak itt meg azok az ál­mok, amelyeknek körvonalait Marx, Engels és a német for­radalmárok sok nemzedéke rajzolta fel. A Német Demok­ratikus Köztársaság kommu­nistái minden erőfeszítésüket, munkájukat és energiájukat e nemes feladatoknak, a nép boldogságáért, hazájuk felvi­rágzásáért folytatott harcnak szentelik. A Német Szocialista Egységpá­rt VI. kongresszusán elfogadott határozatokat meg­valósítva, úgy dolgoznak, hogy a szocialista építés a Német Demokratikus Köztársaságban egyre gyorsabban és magabiz­tosabban haladjon előre. Német egység — szocialista alapon A Német Demokratikus Köztársaság kommunistái ma a szocializmusért vívott harc első vonalában vannak. Ez megtisztelő és felelősségteljes feladat, amelynek megvalósí­tása erőt, energiát, határozott­ságot, forradalmi kezdeménye­zést és önfeláldozó munkát követel. Itt, Európa centrumá­ban, az NDK földjén, alakul az egész német nemzet jöven­dője. Mondták nekem, hogy jelen vannak itt nyugati újságírók is. Nem tudom, van-e közöt­tük nyugatnémet. Ha van, le­írhatja, hogy mi kifejezzük azt a szilárd meggyőződésünket: létrejön majd az egységes né­met állam, amely szocialista alapon, vörös zászló alatt egye­sül. Másféle egységes Németor­szág korunkban nem lehetsé­ges! A nyugatnémet kommu­nisták azonban az illegalitás­ban is folytatják a harcot a demokráciáért, a szabadságért és a szocializmusért, síkra szállnak a revansisták ellen, azok ellen, akik hazájukat az új világháborút kirobbantó ag­resszió bázisává akarják vál­toztatni. Üdvözlet a Német KP-nak Amikor az egész Németor­szágon végighullámzott­ a fém­munkások sztrájkja, a világ meglátta a mozgalomban a munkásosztálynak, a német kommunistáknak az erejét és akaratát. Amikor Nyugat-Né­­metországban a haladó közvé­lemény felemeli tiltakozó sza­vát a háború, az erőszak a faji megkülönböztetés ellen, mi tudjuk, hogy a harcosok első soraiban a többi becsületes emberrel együtt ott vannak a német kommunisták is. Nem sikerül megtörni az ő harci szellemüket! Engedjék meg nekem, hogy a szovjet kommunisták, valamennyi szovjet ember nevében tolmá­csoljam ebben az órában a testvéri üdvözlet szavait a Né­met Kommunista Pártnak, e párt Max Reimann elvtárs ve­zette Központi Bizottságának. A német kommunisták egész tevékenysége arra irányul, hogy Nyugat-Németország tél­lett is felvirradjon a szabad­ság, a szocializmus hajnala! Az ügynek, amelyet önök győzelemre visznek itt, Német­ország keleti részében, rendkí­vül nagy nemzetközi jelentő­sége van. Az önök eredménye, haladása meggyőzően bizonyít­ja a szocializmus életerejét. A Szovjetunió hőse Nyikita Hruscsov ezután felolvasta azt az üdvözlő üze­netet, amelyet az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának Elnöksége intézett Walter Ulbrichthoz 70. születésnapja alkalmából, majd így folytat­ta beszédét: Elvtársak! Örömmel jelent­hetem, hogy a Szovjetunió legfelső tanácsának elnöksége azoknak a kimagasló érde­meknek elismeréséül, amelye­ket Walter Ulbricht elvtárs a hitleri fasizmus elleni harc­ban, a szovjet nép Nagy Hon­védő Háborújában való köz­vetlen részvételével szerzett, valamint a békét, s a szovjet és a német nép megbonthatat­lan testvéri barátságát szolgá­ló tevékenységéért, Walter Ulbricht elvtársat, a Szovjet­unió Hőse címmel, a Lenin renddel és az Aranycsillag­­érdemrenddel tünteti ki. Amikor Walter Ulbricht elvtársnak a legmagasabb szovjet kitüntetést adományoz­zuk, ezzel elismeréssel adó­zunk a Német Demokratikus Köztársaságnak, amely nagy érdemeket szerzett a közös ügy győzelméért vívott küz­­delemben, Lánya méltónak talált engem erre a nagy tisztességre. Természetesen ez a kitünte­tés nemcsak engem illet, nem­csak magamnak tulajdonítom a megbecsülést — folytatta a továbbiakban Ulbricht. — Úgy vélem, hogy Lenin pártja és a Szovjetunió kitüntette ezzel a Német Szocialista Egységpárt egész nagy kollektíváját, a de­mokratikus Németország nem­zeti frontjának egész közössé­gét, mindenkit, aki a szocia­lizmus szélesen kibontakozó építéséért harcol a Német De­mokratikus Köztársaságban, aki erősíti és védelmezi szo­cialista Németországunkat, va­lamint azokat, akik bátran és lelkesen harcolnak Nyugat- Németországban a béke bizto­sításáért, az egész német nép­nek a szovjet néppel való ba­rátságáért. A két párt és a két ország kapcsolatairól szólva Walter Ulbricht rámutatott, hogy en­nek a barátságnak mély mun­kásmozgalmi hagyományai vannak s ez a barátság min­denkor megfelelt a két nép életbevágóan fontos nemzeti érdekeinek. Új Rapallót! Walter Ulbricht megemlítet­te, hogy 1918 után még német konzervatív burzsoá politiku­sok is megértették, hogy füg­getlenül a társadalmi rendsze­rek különbözőségétől Német­ország és a Szovjetunió jó viszonya létfontosságú a német nép nemzeti érdekei szempont­jából. Ennek kifejezése volt a Rapallo-politika. Ezt azonban sajnos hamarosan felváltotta a gyűlölet, az ellenségesség és az agresszió politikája, amely­nek kulminációs pontja volt a Szovjetunió ellen intézett fegy­veres támadás. Nagy szenvedé­seket, hallatlan pusztulást, helyrehozhatatlan vesztesége­ket okozott ez a német népnek is, mivel nem maga vetett vé­get a háborút szomjazó re­­vansisták mesterkedéseinek. A nyugatnémet revansisták, militaristák és egyéb szélső­­jobboldali elemek magatartá­sáról szólva Walter Ulbricht rámutatott, hogy ezek az erők ismét a gyűlölet, az ellenséges­ség és az agresszió előkészíté­sének veszedelmes útján ha­ladnak. Ez a revansista poli­tika elsősorban Nyugat-Német­­országot és polgárait fenyegeti pusztulással. Véleményem sze­rint — mondotta Ulbricht — a Német Szövetségi Köztársa­ság érdekében, állampolgárai, valamint a nyugatnémet bur­zsoázia érdekében komolyan el kellene gondolkodniuk azon, hogy új, becsületes politikát folytassanak Rapallo szellemé­ben. A német kérdés rendezése — Elismerni a második vi­lágháború eredményeit és a Németországban, valamint Európában kialakult helyze­tet. — Megkötni a megnemtá­madási egyezményt, valamint egy olyan egyezményt, hogy Nyugat-Németország nem vesz részt a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányu­ló agresszív katonai csoporto­sulásokban. — Törekedni arra, hogy a békeszerződés megkötése útján pontot lehessen tenni a má­sodik világháború után. Ehhez joga van a német népnek és mindkét német államnak csak­úgy, mint ahogy joguk van hozzá a Hitler-ellenes koalí­cióban részt vett államoknak és népeiknek.­­ Megszüntetni a revansiz­­mus és a hidegháború politi­káját, normalizálni a kapcso­latokat politikai, gazdasági és kulturális területen. Ez az új „Rapallo” — állapí­totta meg Walter Ulbricht — megvetné a két német állam kölcsönös megértésének, bé­kés együttélésének és Német­ország kettészakítottsága fo­kozatos leküzdéséh­ek útját. A Szovjetunió és Németország jó viszonya létfontosságú Walter Ulbricht beszéde Walter Ulbricht válaszbeszé­dében többek között a követ­kezőket mondotta: Kedves Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs! Kedves elv­­társaim és barátaim! Nagy tisztesség számomra, hogy ki­tüntettek a Szovjetunió hőse címmel és a Szovjetunió leg­magasabb érdemrendjével — a Lenin-renddel. Mélységesen megindított, hogy Lenin dicső pártja és a Nagy Októberi Szocialista For­radalom nagy országának kor­ , Magyar Mítuzet. Kádár János pohárköszöntője Berlinből jelenti az MTI. A Walter Ulbricht 70. születés­napjára rendezett fogadáson Kádár János a következő po­hárköszöntőt mondotta: Min­denekelőtt átadom önöknek, a Német Demokratikus Köztár­saság minden dolgozójának a szocializmust építő magyar nép testvéri üdvözletét és leg­jobb kívánságait. A szocializmus és a béke hí­vei országhatárainkon túl is ismerik közös és igazságos ügyünk kimagasló harcosait, azokat, akiket sorsuk felelős helyre állított, akik híven szol­gálják népük érdekeit. Ezért ismerik és tisztelik világszer­te a német munkásosztály, a német nép hű fiát, a nemzet­közi kommunista mozgalom kimagasló vezető személyisé­gét, Walter Ulbricht elvtársat. A szocializmus és a béke támasza Nagy örömömre szolgál, hogy ma itt lehetek önök kö­zött, őszinte szívvel, igaz meg­becsüléssel és szeretettel köszön­töm 70. születésnapja alkalmá­ból Walter Ulbricht elvtársat, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és a ma­gam nevében. Erőt, jó egészsé­get kívánunk neki, s azt, hogy még sok-sok éven át munkál­kodjék mai kimagasló őrhe­lyén, a német nép, a nemzet­közi munkásosztály javára. Ulbricht elvtárs élete és te­vékenysége immár öt évtizede összeforrott és eggyé vált a német munkásosztálynak a társadalmi felszabadulásért, az igaz emberi életért, a bé­kéért folytatott harcával. Meg­elégedetten tekinthet vissza Ulbricht elvtárs hosszú és küz­delmes életútjára, mert a harc nem volt hiábavaló: itt, Európa szívében, a német földön, a fa­sizmus egykori fellegvárában létrejött, azóta is szilárdan áll a helyén és napról napra jobban erősödik a Német De­mokratikus Köztársaság, a szocializmus és a béke hatal­mas támasza. A Német Demokratikus Köz­társaság dolgozó népe ma még túlságosan nehéz körülmények között munkálkodik a gigászi feladat, a szocialista társada­lom felépítésének győzelmes megoldásán. A német föld je­lentős részén még a revans­­vágyó monopoltőke az úr, a második világháború marad­ványait még nem sikerült fel­számolni, Nyugat-Berlin hely­zete még rendezésre vár. Önök mégis szépen haladnak előre. Szolidárisak vagyunk A Német Demokratikus Köz­társasággal szolidáris az embe­riség nagyobbik és jobbik fele. Önökkel van a hatalmas Szov­jetunió, a kommunizmust épí­tő nagy szovjet nép, a szocia­lista országok népei, a nem­zetközi munkásosztály minden forradalmi ereje és a gyarma­ti sorsot lerázó népek. Önök­kel van a föld minden orszá­gának valamennyi tisztánlátó, békeszerető embere. Önökkel van, s minden alapvető céljuk­kal szolidáris a Magyar Nép­­köztársaság békeszerető, szo­cializmust építő népe is. Mi magyarok a legjobb elvtársi egyetértéssel, testvéri módon dolgozunk és harcolunk együtt ma is önökkel és a jövőben is ezt fogjuk tenni. Nincs és nem lehet semmi kétség: a szocia­lista forradalom ügye teljes és végleges győzelmet fog aratni német földön is. Kérem, fogadják még egy­szer a magyar kommunisták, a magyar munkások, az egész magyar nép legjobb kívánsá­gait; újabb sikereket kívánunk a szocializmus építésében az egész német nép javára vég­zett nagyszerű munkájukban. A magyar küldöttség hazaérkezett Hétfőn hazaérkezett a Ká­dár Jánosnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének vezetésé­vel Berlinben járt magyar kül­döttség, amely részt vett Wal­ter Ulbricht, a Német Szocia­lista Egységpárt első titkára, a Német Demokratikus Köztár­saság Államtanácsa elnökének 70. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen. A magyar küldöttség elé a határra utazott Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Budapesten a Nyugati pályaudvaron a kül­döttséget Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Ajtai Miklós, a Po­litikai Bizottság póttagja, a Tervhivatal elnöke. Veres Jó­zsef, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, munkaügyi miniszter és Hollai Imre, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője fogadta. Jelen volt a fogadtatá­son Wilhelm Meissner, a Német Demokratikus Köztársaság ma­gyarországi nagykövete is. .Kedd, 1903. Július 2- Hollmot bi­lélt »» egyik NDK-ban állomásozó szovjet helyfir«éa gyűlésén Elégedettek­­vagyunk haditechnikánk fejlődésével Wünsdorfból jelenti a TASZSZ. Nyikita Hruscsov, a Németországban állomásozó szovjet csapatok wünsdorfi helyőrségének gyűlésén fel­szólalt és az SZKP Központi Bizottsága, valamint a szovjet Minisztertanács nevében üd­vözölte a béke, a szovjet haza és az egész szocialista tábor vártáján álló katonákat, kö­szönetet mondott a szívélyes meleg fogadtatásért. Hruscsov szólt a Szovjetunió békeszere­tő külpolitikájának sikereiről, a Szovjetuniónak a kapitaliz­mussal folytatott gazdasági versenyben elért eredményei­ről és a világűr meghódításá­ban aratott sikerekről. Nagyon elégedettek vagyunk — hang­súlyozta —, gazdasági életünk és haditechnikánk fejlődésé­vel. Nagy szeretettel beszélt Hruscsov arról a baráti érzés­ről, amelyet a Német Demok­ratikus Köztársaság dolgozói táplálnak a szovjet emberek iránt. Meg kell ezt becsül­nünk — jelentette ki —, to­vábbra is erősíteni kell né­peink megbonthatatlan barát­ságát. Hruscsov erőt,­­egészséget és sikert kívánt a katonáknak a harci és politikai felkészülés­hez, a hadművészet tökélete­sítéséhez. Kennedy Rómában Kennedy elnök hétfő reggel az olasz fővárosba érkezett A repülőtérről egyenesen a Qui­­rinál palotába hajtatott, hogy megkezdje tanácskozá­sait az olasz kormány vezetői­vel. Mint hírügynökségi jelen­tések rámutatnak, az elnök megérkezése a vártnál kisebb érdeklődést keltett az olasz főváros lakosságának körében. Kennedy előbb egy óra hosszat Segni köztársasági el­nökkel tanácskozott csupán a tolmácsok jelenlétében. Ez­alatt Leone olasz miniszterel­nök és Piccioni külügyminisz­ter Bush amerikai külügymi­niszterrel tárgyalt. Az egy óra elteltével Kennedy és Segni csatlakozott a vezető kormány­­tisztviselőkhöz és újabb több mint egyórás megbeszélés kö­vetkezett. A délelőtti tanácskozásokról nem adtak ki közleményt. Úgy tudják azonban, hogy a megvitatott kérdések között első helyen szerepelt a sok­oldalú NATO atomhaderő fel­állításának terve. Ma délelőtt VI. Pál pápa fo­gadja Kennedy elnököt Dél­után az elnök Nápolyba uta­zik és ott meglátogatja a NA­TO dél-európai haderőinek fő­parancsnokságát. Salinger, az elnök szóvivője, hétfőn bejelentette, hogy Ken­nedy az eredeti tervektől el­térően nem szerda reggel, ha­nem már kedd este hazauta­zik Washingtonba. ­I. Pál koronázása Vatikánvárosból jelenti az MTI. Vasárnap este a római Szent Péter téren pápává ko­ronázták VI. Pált, a 65 éves volt Montini bíborost. Az ünnepségen, amelyen 2800 megkülönböztetett vendégnek biztosítottak külön helyet, nagy tömegek köszöntötték az új egyházfőt. Ott volt Bra­zília, Írország és Olaszország köztársasági elnöke, a belga király, a francia miniszter­­elnök, Nyugat-Németország, Hollandia, Törökország, Por­tugália, Paraguay, Nicaragua és más országok külügyminisz­tere, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának elnö­ke, és sok más magasrangú személyiség. A pápai tiarát Ottaviani bíboros helyezte VI. Pál fejé­re. VI. Pál trónbeszédét sok ország, rádió és televíziós ál­lomása közvetítette; a Telstar távközlési műhold segítségé­vel Amerikába is eljuttatták az egyenes közvetítést. A pá­pa latin, olasz, francia, angol, német, spanyol, portugál, len­gyel és orosz nyelven szólt a római katolikus hívőkhöz. Bevezetőben kegyelettel emlékezett meg elődjéről, XXIII. János pápáról. Kije­lentette: kötelességének tart­ja, hogy nagy elődjének nyom­dokain haladjon. Utalt a ró­mai katolikus egyház és a modern világ viszonyára, s szólt a tartós békéről, a mai világban élő ember vágyáról. Befejezésként ismét bejelen­tette az egyetemes zsinat munkájának folytatását. Ismét fellángolt a sztrájk­mozgalom Franciaországban A francia kormány sztrájkjog korlátozásra készíti Párizsból jelenti az MTI. Toulouse-ban, Dél-Franciaor­­szág ipari központjában hét­főn délelőtt hatalmas tüntetés zajlott le: a Sud Aviation re­pülőgépgyár hétezer dolgozója az üzem igazgatóságának épü­lete előtt, majd a Sportpalotá­ban rendezett nagygyűlésen tiltakozott a gyár bezárása el­len. Puget tábornok, a Sud Aviation elnök-vezérigazgató­ja ugyanis a munkások bér­követelő sztrájkja miatt be­szüntette a gyár működését és rendőrökkel, csendőrökkel szállatta meg az üzemi épüle­teket. Az önkényes eljárás még Toulouse érsekét is arra késztette, hogy pásztorlevél­ben a munkások pártját fogja. A sztrájkmozgalom más te­rületekre is kiterjed. Francia­­ország légiforgalmát szombat este óta a repülőtéri és meteo­rológiai személyzet 48 órás sztrájkja bénítja meg. Hétfőn a sochaux-i Peugeot autógyár huszonötezer munkása is 24 órás sztrájkba lépett, mert az igazgatóság öt szakszervezeti bizalmit elbocsátott. Az újból fellángolt sztrájk­mozgalom ismét feszült lég­kört teremtett a kormány és a dolgozók között. A kormány, miután meggyőződött arról, hogy katonai behívókkal nem tudja letörni az elégedetlen munkások bérkövetelő moz­galmát, most más eszközökhöz folyamodik. A toulouse-i re­pülőgépgyár leállításával egy­idejűleg a parlamentben is tá­madásra készül a szakszerve­zeti szabadságjogok ellen. Be­jelentette, hogy a legrövidebb időn belül törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé, hogy »biztosítsa a gazdasági élet za­vartalanságát". A javaslat tar­talma még nem ismeretes, a szakszervezetek és a francia közvélemény túlnyomó több­sége azonban máris tiltakozik a dolgozók egyetlen fegyverét jelentő sztrájkjog korlátozása ellen. Újabb katona­ pucca Argentínában • Ultimátum a Guido-kormányhoz Buenos Airesből jelenti az MTI. Az argentin hadsereg szélsőjobboldali politikai be­állítottságú tisztjei megbízha­tó értesülések szerint ultimá­tumot intéztek a kormányhoz, amelyben a politikai helyzet gyökeres megváltoztatására irányuló tárgyalásokat követel­tek, a tárgyalások megtagadá­sának esetére pedig újabb ka­tonai puccsot helyeztek kilá­tásba. Ezek a körök azt akar­ják elérni, hogy a Guido-kor­mány ne engedje indulni a vasárnap esedékes országos választásokon a hét párt vá­lasztási szövetségéből alakult népi és nemzeti frontot. Ez a blokk, mint ismeretes, magá­ban foglalja a haladó erőkkel összefogott peronistákat, s az ugyancsak puccs útján eltávo­lított Frondizi volt elnök po­litikai fegyvertársait. A (London, TASZSZ) Jeka­­tyerina Furceva szovjet műve­lődésügyi miniszter hétfőn az angol kormány meghívására Londonba érkezett. A (Moszkva, TASZSZ) Mag­­línovszkij marsall, szovjet hon­védelmi miniszter fogadta Sa­­lajan hadseregtábornokot, a román fegyveres erők miniszte­rét és az általa vezetett ka­tonai küldöttség tagjait.

Next