Magyar Nemzet, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

Péntek, 1968. március 1. Eddig 30 millió forint értékű ajándékot küldött a KISZ a vietnami népnek A szolidaritás újabb szép példájával emlékezett meg a KISZ központi bizottsága a ■►Vádoljuk az imperializmust” akció kibontakozásának máso­dik évfordulój­áról . A napokban 9 millió fo­rint értékű ajándékot indítot­tunk útnak Vietnamba; hét­millió forint értékű fegyvert, lőszert, híradástechnikai fel­szerelést, szövetet és gyógy­szert küldtünk a Vietnami De­mokratikus Köztársaságnak és kétmillió forint értékű gyógy­szert raktunk vagonokba a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­­badítási Front számára — mondotta Nádasdi József, a KISZ KB titkára. — Ezzel el­érte a 30 millió forintot a 172.525 K—95-ös csekkszámlára befizetett adományokból fel­használt összeg. Hiánytalanul eleget tettünk a KISZ VII. kongresszusa határozatának. — A Vietnami Dolgozó Ifjú­sági Szövetség kérésének meg­felelően arra szólítjuk az ifjú kommunisták népes táborát, az új nemzedék valamennyi rétegét, hogy egy-egy vagy a lehetőségekhez mérten — több tranzisztoros rádió árával te­tézze meg 172.525 K—95-ös szá­mú csekkszámlánkat. Az ame­rikai légi kalózok ugyanis a villanyerőműveket sem kímé­lik. Emiatt csak telepes, hor­dozható rádiók útján tarthat­ják fenn a gyors összeköttetést Hanoi és a vidéki országrészek között. Növekvő áruforgalmat tesz lehetővé az új magyar-angol kereskedelmi megállapodás Az elmúlt napokban Lon­donban magyar—angol keres­kedelmi tárgyalások folytak, amelynek eredményeképpen a héten az angol kereskedelem­ügyi minisztériumban aláírták az új 5 éves hosszú lejáratú magyar—angol árucsere-for­galmi megállapodást. Ezzel kapcsolatosan az MTI munka­társa a Külkereskedelmi Mi­nisztériumban a következő in­formációt kapta: — Angliával előzőleg már két alkalommal hároméves, majd ez év január végéig az 1963 elején kötött ötéves hosz­­szú lejáratú megállapodás volt érvényben. Így most a má­sodik ötéves szerződés megkö­tésére került sor Londonban. Az utóbbi öt évben a ma­gyar—angol árucsere-forgalom kielégítően fejlődött, bár a két ország közötti kereskede­lemre rányomták bélyegüket Anglia ismert gazdaságpoliti­kai nehézségei és ezért nem volt mód minden tekintetben kihasználni teljesen a fennál­ló lehetőségeket. Az elmúlt évben mind az Angliába irányuló magyar ex­port, mind az onnan származó import értéke jóval megha­ladta a 300—300 millió deviza­forintot. A magyar külkeres­kedelem tőkés partnerei kö­zött Anglia az exportban az ötödik, importban a második helyet foglalja el. A magyar külkereskedelem az ipar ré­szére több k­omplett berende­zést szerzett be az utóbbi idő­ben Angliából. Vásárolt poli­etilén üzemet, angol cégektől szerezte be a Csepeli Fémmű folyamatos rézöntő berende­zését, a Péti Nitrogénművek új üzemének berendezéseit, a Hódmezővásárhelyi Kötöttáru­­gyár új gépeit. Az angol vál­lalatok mind gyakrabban ér­deklődnek magyar gépipari gyártmányok, szabadalmak iránt. Megvásárolták többek között a Heller—Forgó-féle szabadalmat és a meddőhányó feldolgozásának eljárását A magyar és az angol vállalatok kutatják a közös ipari koope­ráció lehetőségeit is. A most aláírt 5 évre szó­ló árucsere-forgalmi megál­lapodás további kedvező le­hetőségeket nyújt a két or­szág közötti kereskedelem és ipari együttműködés fejleszté­séhez. Ez utóbbit első alka­lommal rögzítette Angliával kötött megállapodás. A hosszú lejáratú megálla­podás aláírásával egyidőben elfogadták az úgynevezett kontingenslistákat is, amelyek 1968-ra megjelölik az expor­tálandó főbb cikkek meny­­nyiségét. A kontingenslistá­kat a további évekre vonatko­zóan is mindkét fél csak mi­nimumként tekinti és kölcsö­nösen törekszik emelésére. A megállapodás értelmében az Angliába irányuló magyar exportnak mintegy 50 száza­léka szabadon, mennyiségi korlátozás nélkül bonyolódhat. A megállapodáshoz csatolt árulisták szerint a magyar külkereskedelem elsősorban dobozolt húsféleségeket, ba­cont, vajat, friss és tartósított gyümölcsöt és zöldségfélét, különböző textíliát és más könnyűipari termékeket, to­vábbá gépeket, rádiókészülé­keket szállít Angliába, míg onnan elsősorban komplett gyárberendezéseket, gépi fel­szereléseket, fémipari kész­árut, híradástechnikai beren­dezéseket, vegyi- és műanyag­­termékeket, műszereket, vala­mint különböző könnyűipari cikkeket vásárol. Gépipari termékeket, komplett berendezéseket szállítunk­­ Iránnak Hazaérkezett az a magyar kereskedelmi gazdasági kor­mánydelegáció, amely Darvas László külkereskedelmi mi­niszterhelyettes vezetésével február 10-től Iránban tárgya­lásokat folytatott gazdasági és műszaki államközi megállapo­dás megkötéséről. A tárgyalások eredménye­ként megállapodás jött létre, melynek értelmében a magyar külkereskedelem gépipari ter­mékeket, komplett berendezé­seket szállít Iránba olaj elle­nében. A magyar delegációt iráni tartózkodása során fogadta dr. Alikhani gazdaságügyi, dr. Madzsidi élelmiszeripari, Sal­­­hian közlekedés- és útépí­tésügyi, dr. H. Zahedi földmű­velésügyi, Sotudeh postaügyi, dr. A. Zahedi külügyminiszter, továbbá dr. Eghbal, az iráni nemzeti olajtársaság elnöke, valamint több más iráni köz­életi személyiség. A tárgyalások során a két ország képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást az áru­­szállítási lehetőségekről. A magyar fél készségét nyilvá­nította arra, hogy Irán új öt­éves tervének megvalósításá­hoz kész szállítani a többi kö­zött mezőgazdasági gépeket, vegyipari, élelmiszeripari be­rendezéseket, vasúti járműve­ket, közlekedési eszközöket. A tárgyalások a kölcsönös érdek­lődés és megértés szellemében folytak. A Teheránban para­fált megállapodás aláírására későbbi időpontban kerül sor KITŰNŐ VACSORAZÖHELY A Rózsakért Kisvendéglő (XIV. KÉR., COLUMBDS U. 43.) ZENE! — /TÁNC! SZIRMAI—BILLING DUÖ NYITVA: ESTE 9-TÖL REGGEL 5-IG HÉTFŐ SZÜNNAP flafflar Nemzet Felmentés, kinevezés Némety Béla rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa megbízta varsói nagy­­követségünk vezetésével. Az Elnöki Tanács ezzel egyidejű­leg felmentette Martin Ferenc rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet a Magyar Nép­­köztársaság varsói nagykövet­ségének vezetésére kapott megbízása alól. Kuwaiti államférfiak távirata Szabah el Szalem el Szabah, Kuwait állam emírje és Dzsa­­bir al-Ahmed al-Dzsabir mi­niszterelnök táviratban mon­dott köszönetet Losonczi Pál­nak, az Elnöki Tanács elnöké­nek és Fock Jenőnek, a Mi­nisztertanács elnökének a ku­waiti nemzeti ünnep alkalmá­ból küldött jókívánságaikért. Szabah al-Ahmed al-Dzsaber, Kuwait állam külügyminiszte­re szintén táviratban köszönte meg Péter János külügymi­niszter üdvözletét. Görög szolidaritási est A Lapkiadó Vállalat KISZ-szervezete és a Budapesten megjelenő görög nyelvű lap, a Laikosz Agonasz szerkesztősé­ge csütörtökön görög szolida­ritási estet rendezett a Lap­kiadó Vállalat székházában. A görög lap egyik munkatársa beszédében elemezte a görög helyzet legújabb fejleményeit és ismertette a görög katonai rezsim újabb terrorintézkedé­seit is. A magyar sajtóban dolgozó fiatalok nevében Torda István, a vállalat KISZ- titkára olvasta fel a gyűlésen részt vevők tiltakozását a gö­rög demokratikus erőkkel vál­lalt szolidaritás jegyében. A lelkes hangú politikai de­monstrációt követő műsorban fellépett a Görög Kultúrklub kamarakórusa és tánccsoport­ja, valamint az Eötvös Irodal­mi Színpad több tagja is. Társasházak vámszedői A hír és az abban érintett problémát alátámasztó két panaszos szinte egyszerre ér­kezett a szerkesztőségi szo­bába. A fővárosi tanács szerdai üléséről szóló MTI-jelentés­­ben a többi között ez állt: •►Megtorpanás érezhető a cso­portos társasház-építkezések­­nél Tavaly a tervezett 810 lakás helyett csak 502 épült fel. Ennek az elmaradásnak több oka is van, de főleg az, hogy sok a visszaélés a szer­vezés körül, s az emberek óvatosak lettek, nem mennek bele az ilyen építkezési for­mába.* A szerkesztőségi szobába lépő két fiatalasszony nem tartozott az óvatosak közé. A II. kerületi Vadaskerti út 8. szám alatti társasházat építő csoport tagjai. A ház építése elvileg már négy év­vel ezelőtt elindult, de a tel­ken még egy kapavágás sem történt. Az egyik asszony ki szeretne lépni a közösségből és a társasház szervezőjétől követeli vissza a 4500 forint­ját, amelyet különböző költ­ségekre adott neki. A másik asszony még marad és az épí­tő közösség nevében ügykö­dik azon, hogy a szervező fi­zesse vissza neki azt a 9000 forintot, amiért nem dolgo­zott meg. Készíttetett ugyan egy tervet, azt azonban a ta­nács nem fogadta el. Ennek ellenére intézkedési költség­ként felszámolt 4000 forintot. A Vadaskerti út 12 laká­sos társasház építői az el­múlt négy év alatt csaknem kétszer kicserélődtek. A szer­vező mind a belépőktől, mind a kilépőktől 1000—1000 forintot szedett — természe­tesen úgy, hogy ennek papí­ron nincs nyoma. A közösség tagjai szerint csak ezzel leg­alább 35—40 000 forinthoz ju­tott. A telek is szépen hozott: 1961-ben 63 000 forintért vet­te és 222 000-ért adta tovább a közösségnek. A szervezőt nemrég az építőközösség le­váltotta és elszámolásra kö­telezte, de több tételnél csak ígéretet kaptak tőle. „­Mit tegyünk? A rendőr­ség ilyen üggyel nem foglal­kozik* — mondta a két asz­­szony és az előttünk levő hír­anyag is jelezte, mennyire nem egyedülálló a problémá­juk. Hiszékeny emberek ez­reit csapják be a lakásokkal, telkekkel, tervezésekkel ma­nipulálok, a társasházak vámszedői. Mutatósabb pél­dák tucatjait is lehetne itt említeni, mint amilyen ez a Vadaskerti úti. Az egyik­­megbízható építész­ nem néhány ezer forinttal, hanem százezrekkel csapta be meg­bízóit. Vannak, akik bene­veznek különböző társashá­zak építésébe, s amikor a ki­vitelezés megindul, tizenöt­húszezer forint felár ellené­ben átadják jogukat. Folyik az üzletelés a tervekkel és az még csak a jobbik eset, ha egyedi tervként adnak el tí­pustervet. Némelyik tanácsnál gon­dolkodnak már azon, hogyan lehetne az építőkön segíteni. Van olyan elképzelés, hogy a KISZÖV együttműködve az Ybl tervező szövetkezettel, magára vállalná az építkezés szervezésével járó tennivaló­kat — természetesen megfe­lelő pénzügyi fedezet biztosí­tása mellett. Az építeni szán­dékozók a már felépített la­kásért tennék le a megtakarí­tott pénzüket, kulcsot kapná­nak. Így az állami ellenőrzés is biztosított lenne. Elsősor­ban azoknak a társasház épí­tő csoportoknak jelentene ez segítséget, amelyek tagjai is­meretlenül állnak össze. Egy­­egy üzem dolgozóiból, vagy baráti kollektíváiból álló épí­tő közösségek maradhatnak az eddigi formában. A bíróságokon és a rend­őrségeken az ilyen ügyek nö­vekvő száma is azt követeli, hogy tenni kell itt valamit. Olyan megoldást kellene mi­nél előbb kidolgozniuk az il­letékeseknek, hogy senki ne élősködhessen abból a pénz­ből, amelyet becsületes em­berek lakásproblémáik meg­oldására összegyűjtögettek. Keserű Ernő A TIT országos mezőgazdasági és élelmezésügyi választmányának ülése A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat országos me­zőgazdasági és élelmezésügyi választmánya csütörtökön tar­totta plenáris ülését a Kossuth Klubban. Az elnöki megnyitó után — amelyet dr. Gergely István, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium miniszterhelyettese tartott — került sor a beszámolóra — amelyet dr. Szilágyi Géza tar­tott. — Négy év munkáját ér­tékelte, hangsúlyozva, hogy a fontos és eredményes ismeret­­terjesztő munkában az élő szó­nak és a gyakorlati bemuta­tóknak, a filmeknek és a dia­vetítéseknek volt meggyőző ereje. Az elmúlt négy esztendőben a filmmel, mint a legjobb szemléltető eszközzel és a dia­vetítéssel rendezett előadá­sok száma megközelítette a 116 000-et s ezek nagyobb ré­sze falun zajlott le. — Választmányunk — mon­dotta a továbbiakban — és szakosztályaink szervezettsége az elmúlt négy év alatt igen nagy változásokon ment ke­resztül. A kezdetben csak ag­rártudományi szakosztályok kiegészültek az erdészeti, a vadászati-vadgazdálkodási, a vízügyi, a pedagógiai-szakok­tatási és élelmiszeripari szak-, illetve munkacsoportokkal. Ennélfogva a múlt esztendő­ben választmányunk az or­szágos ügyvezető elnökség hoz­zájárulásával, funkciója meg­változásának megfelelően, felvette az országos mezőgaz­dasági és élelmezésügyi vá­lasztmány nevet azzal a fel­adattal, hogy a termelés irá­nyításához hasonlóan egy irá­nyítás alá kerüljön e terüle­tek tudományos ismeretter­jesztő munkája is. A választmányi ülés ezután megválasztotta tisztikarát, el­nöke újból dr. Soós Gábor mi­niszterhelyettes, titkára dr. Szilágyi Géza lett. Az északi és keleti megyék felé tart az influenzajárvány Az Országos Közegészség­­ügyi Intézethez beérkezett adatok szerint az influenza a járvány ötödik hetében orszá­gosan mintegy 330 000 megbe­tegedést okozott, amiből kere­ken 120 000 esett Budapestre, öt hét alatt kereken 900 000-en estek át az influenzán a ke­zelőorvosok bejelentései sze­rint. Pécsett és Baranya me­gyében a lakosságnak egyhar­­mada volt influenzás. Ott a járvány már megszűnőben van. A Dunántúl déli részén, a fővárosban és Pest megyé­ben a múlt héten tetőzött az influenza és néhány napja megkezdődött a megbetegedé­sek számának fokozatos csök­kenése. Budapesten szerdán már csak 11 000 megbetege­dést jelentettek, és az iskolai hiányzás számaránya is 10 szá­zalék körül volt. A járvány tetőpontjához képest tehát csaknem felére esett a megbe­tegedések száma, amely jelen­leg az első heti szinten van. A járvány lassú előretörése most az északi és a keleti me­gyékben folytatódik, bár egye­lőre nagy számokat nem je­lentenek. Az elmúlt héten csaknem kilencezer megbete­gedés történt Miskolcon, ezzel szemben egész Borsod megyé­ben a hétezret sem érte el az új betegek száma. Heves me­gyében 11 000, Bács-Kiskun­­ban 19 000 megbetegedést oko­zott a múlt héten az influen­za. Apad a Tisza, de a gátakat továbbra is őrzik A Tisza legfelső szakaszán már több méterrel apadt a víz az elmúlt huszonnégy órá­ban és ezért Tiszabecs és Vá­­sárosnamény között csütörtö­kön megszüntették az árvíz­védelmi készültséget. Az ár­hullám ezen a napon Tisza­­bercelnél tetőzött és valószí­nűleg pénteken már eléri To­kajt is. A Vízügyi Igazgató­ság jelenleg Vásárosnamény és Záhony között első fokú. Záhonytól Vencsellőig a folyó jobb partján másodfokú, a bal parton első fokú és Vencsellő­­től Tiszafüredig mindkét par­ton első fokú készültséggel őr­zi a gátakat. A Bodrog felső szakaszán ugyancsak megkezdődött az apadás, de a Vízügyi Igazgató­ság itt továbbra is fenntartja a harmadfokú készültséget és teljes erővel folytatja a vé­dekezési munkákat. A Túron szintén levonult az árhullám, így itt is megszüntették az ár­­vízvédelmi készültséget. A me­teorológusok szerint a Felső- Tisza és mellékfolyóinak víz­gyűjtő területén előrelátható­lag nem lesz nagyobb csapa­dék, s így további apadásra lehet számítani. ­ Az ország zöldség-, szőlő- és gyümölcstermelésének helyze­téről és további feladatairól tájékoztatta csütörtökön a saj­tó képviselőit dr. Tompa Béla, a MÉM kertészeti osztályának vezetője. A kertészettel kap­csolatban elmondotta, hogy ez volt az utolsó húsz évben a mezőgazdaság legdinamiku­sabban fejlődő ága. Jelentősé­gét bizonyítja az is, hogy bár a kertészeti termelésbe vont terület az összes szántóföldi területünknek mindössze 6,7 százaléka, az összes termelési értéknek mégis a 26,2 százalé­kát adta. 1965-ben a lakosság gyümölcs-, zöldség- és borfo­gyasztásra több mint 14 mil­liárd forintot fordított. Áruér­tékben számítva még érdeke­sebb az összehasonlítás: a zöldség- és gyümölcsfogyasz­tás az élelmiszerre fordított ki­adásoknak több mint a 13 szá­zalékát, a bor- és a borból ké­szült italok fogyasztása pedig az élvezeti cikkek fogyasztási értékének 40 százalékát tette ki. Az exportrészesedés is je­lentős, az össz mezőgazdasági kivitelünkből ugyanis a kerté­szet adja a 38 százalékot és ez 1970-re eléri a 46,5 száza­lékot is. Már ma is elértük a háború előtti szintnek a két­szeresét, de ezzel az ered­ménnyel még nem lehetünk elégedettek. A termelés foko­zása érdekében növeljük az öntözött területet, felhasznál­juk a termálvizeket is és újfaj­ta, bővebben termő zöldség­fajtákat honosítunk meg. Ne­hézség viszont az, hogy a zöld­ségtermesztést nem tudtuk eléggé gépesíteni, az eddigi eredmények a technikai fej­lesztést illetően nem nagyon biztatóak. A fejlesztési tervek mutatói szerint 1970-re az egy főre eső évi zöldségfogyasztás az eddi­gi 76 kilóról 90—95 kilóra emelkedik. Növeljük a kon­zervipar termelését is, paradi­­csomkonzervből például a há­romszorosára. Az öntözött te­rületet a jelenlegi 62 ezer holdról 100 ezer holdra emel­jük. A szőlőtermesztés eredmé­nyeiről szólva a tájékoztatón elhangzott, hogy jelenleg 416 500 hold az összes szőlőte­rületünk, ebből 352 000 hold a termő. Szőlőink állapota nem a legkedvezőbb, mindössze 35 százalékát lehet jó minőségű­nek nevezni, 45 százaléka kö­zepes, a többi pedig gyenge és pusztulófélben levő. Szőlőink 40 százalékában több mint 10 százalékos a tőkehiány, s mint­egy 140 ezer hold szőlőnk van, amelyet még az első világhá­ború előtt telepítettek. Kevés a csemegeszőlőnk, pe­dig az jó exportcikk lenne, de egyelőre még a hazai igénye­ket sem tudjuk kielégíteni, mivel ez az összterületnek csupán a 6 százaléka. A to­vábbi telepítés során különös gondot fordítunk majd a cse­megeszőlőre. Borexportunk 1970-re csak­nem a duplájára emelkedik, eléri a 800 ezer hektolitert. Ezen belül a Szovjetunióba irányuló export a jelenlegi csaknem 100 ezer hektoliter­ről 450 ezer hektoliterre nö­vekszik. A további telepíté­­seknél kizárólag minőséget adó bor- és az érési sorrendben egymást követő, piaci igénye­ket a legmesszebbmenőkig ki­elégítő csemege­fajtákat tele­pítünk. A gyümölcstermelésünkben az alma a sztár. Az összes gyümölcsnek csaknem a fele alma, utána következik a kaj­szi- és az őszibarack. Nagyon alacsony viszont a cseresznye, a meggy és a körte aránya. A terméshozamok alapján meg­ítélve az ország gyümölcster­mése állandó és fokozatos emelkedést mutat, az 1961— 65-ös évek átlagához viszo­nyítva a tavalyi termés 27 százalékkal emelkedett és ösz­­szes gyümölcstermésünk meg­haladta az 1 millió tonnát. Hetvenezer tonna alma viszont megromlott, tárolótér hiányá­ban. Zöldség- és gyümölcster­melésünk legjelentősebb kár­okozója ugyanis a tárolók és hűtőházak hiánya. Legsúlyo­sabb helyzet az alma tartós tárolására szolgáló berendezé­sek építésénél alakult ki. Az országban jelenleg a kereske­delem és a termelőüzemek ke­zelésében 1800 vagon befoga­dóképességű hűtőtároló van. Ez a jelenlegi szükségletnek csupán a 7,8 százalékát fe­dezi. Zöldség- és gyümölcstermelésünk legsúlyosabb gondja a tárolóhiány A tavalyi gyümölcshozam meghaladta az egymillió tonnát

Next