Magyar Nemzet, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-01 / 127. szám
- ■ Magyar Nemzet sá A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . Szabad szombat i ötnapos munkahéttel dolgozó vállalat azonnali belépéssel felveszi.Sok üzem, vállalat hirdet most így újságokban, plakátokon. A csökkentett munkahétnek varázsa és hatása van a dolgozókra. Nagy kedvezmény ez, amelyért érdemes egy kicsit többet tenni, jobban kihasználni a munkaidőt. A január 1-vel a 44 órás munkahétre áttért 70 vállalat túlnyomó többségének sikerült is jól megoldani ezt a feladatot. A munkások magukénak érzik a csökkentett munkahétből adódó tennivalókat, látják, hogy saját, javukat szolgálja társadalmunknak ez az új vívmánya. Ez a kedvező, fogadtatás, hozzáállás a Minisztertanács tegnap megjelent állásfoglalásában számokban is kifejeződik. „A 70 vállalatnál 8,3 százalékkal csökkent a munkaidő, ennek ellenére a múlt év azonos időszakához képest a termelés 5,9 százalékkal, a termelékenység 3 százalékkal emelkedett.” A munkaügyi miniszternek és a SZOT elnökségének előterjesztése azonban nemcsak az eredményekről szól, hanem a hiányosságokra is rámutat. Vannak például vállalatok, amelyek nem egyeztették időben a felkészülési tervüket a közlekedési, a kereskedelmi és a tanácsi szervekkel, sem a velük kooperáló vállalatokkal. Emiatt akadozott a szállításuk, nem jól látták el szolgáltatási feladataikat, bonyodalmakat okoztak partnereik munkájában. Némelyik vállalat meggondolatlanul, nagyvonalúságból, vagy különböző nyomásoknak engedve nemcsak 44 órára szállította le a heti munkaidőt, hanem 40—42 órára, amire a rendelet nem ad módot. Ennél is rosszabb: egyik-másik üzem — a roszszul értelmezett önállóság jelszavát hangoztatva — önkényesen vezette be a munkaidő-csökkentést az elmúlt másfél évben, anélkül, hogy erre felettes szervektől engedélyt kért volna. A munkaidő-csökkentésnek rejtettebb fogyatékosságaival is találkozni néhol. A legfontosabb mutatók látszatra rendben vannak. Önerőből érték el, hogy nem csökkent sem a termelés, sem a dolgozók fizetése. Csak ha megnézzük a túlórák alakulását, akkor megállapítható, hogy jelentősen megnőtt a számuk a tavalyi évhez viszonyítva. Máshol létszámnöveléssel tudták csak elérni a korábbi termelési szintet, vagy oly módon, hogy emelkedett a termelés önköltsége. Az ilyen esetek a munkásokat is megtévesztik, ők csak azt látják, most nem csökken sem a termelés, sem a bérük, de év végén kevesebb lesz majd a nyereség, kevesebb pénz fordítható átlagbér-fejlesztésre, és ilyenformán amit a munkások nyertek a réven, azt elveszítik a vámon. A visszásságok közé tartozik : némelyik vállalatnál az alkalmazottak munkaidejét csökkentették, de a termelésben dolgozók számára nem tudták megteremteni a csökkentés feltételeit. Vagyis a legkönnyebb utat választották, amihez sem műszaki fejlesztésre, sem üzemszervezésre, sem normarendezésre nincs szükség. Ide kívánkozik a csepeli gyárigazgató véleménye: „Vannak hivatalok, intézmények, irodák, amelyeknek alkalmazottai a napi 8 órából jelenleg sem töltenek 5 —6 óránál többet hasznos munkával. Társadalmi igazságtalanság lenne, ha az ő munkaidejüket csökkentenék először, és nem azét az esztergályosét, marósét, csiszolóét, szerelőét és a többi munkásét, akik teljesítményben dolgoznak, nehéz fizikai munkát végeznek. Itt természetesen nehezebb a feltételeket megteremteni, mert sok gépet nem lehet gyorsabb fordulatra állítani, sok normából sem lehet a szükséges 8—10 százalékot levenni.” Ez a dolog egyik része. Más oldalról: a hivatalok és intézmények tömeges áttérése a 44 órás munkahétre kellő koordináció nélkül problémát okozna a szolgáltatásoknál, az ügyintézésnél, a kereskedelemben. Azoknak a vállalatoknak, amelyek engedélyt kaptak a munkaidő-csökkentésre, nincs megkötve a kezük sajátosságaiknak megfelelő munkarendek bevezetésében. De csak ott nem okoz később sem fejfájást a vezetőknek ez a feladat, ahol elképzeléseiket egyeztetik valamennyi érintett szervvel, ahol a problémákat, tennivalókat őszintén megbeszélik a munkásokkal.. Így sikerült például elérni több üzemben, hogy bár eltértek a legmegfelelőbbnek tűnő minden második hét szabad szombatjától, van, ahol a napi munkaidőt rövidítették, néhol évszakonként más és más lett a munkahét hosszúsága, van olyan gyár, ahol a holtszezonban egyszerre kívánják kiadni az összegyűjtött szabadnapokat, a munkások mégis magukénak érzik az új munkarendet, és nem emel vétót sem a minisztérium, sem a tanács, sem a szakszervezet. Azok a hiányosságok, amelyekről a Minisztertanácsban szó volt, a már csökkentett knikaidőben dolgozó vállalatok kis hányadánál tapasztalhatók. Ezenkívül azt is látni kell, a 70 vállalat kísérleti alany szerepét tölti be. Miért született mégis gyors és határozott kormányintézkedés a hibák kijavítására, az azzal magyarázható, hogy a munkaidőt ezután csökkentő vállalatok véletlenül se a rossz irányba indulókat kövessék. A tömeges áttérés a 44 órás munkahétre ugyanis ez év második felében kezdődik. Mintegy 550—650 000 dolgozó munkaidejének a csökkentése szerepel a tervekben, s sok üzemben, vállalatnál nem olyan kedvezőek a körülmények, mint a kísérletre kijelölt vállalatoknál. Ezért az áttérés még alaposabb előkészítést, gondosabb szervezést kíván a vezetőktől. A Minisztertanács állásfoglalása figyelmeztető e vállalatok számára, hogy ne tévesszék szem elől a munkaidő-csökkentés fő célját, követelményét: nyerjen vele az egyén, de ne károsuljon se a vállalat, se a népgazdaság. Keserű Ernő Átalakították a francia kormányt A VDK külügyminiszterének nyilatkozata a tárgyalásokról és a katonai helyzetről A külpolitikai helyzet PÁRIZS ÁLL VÁLTOZATLANUL a nemzetköz érdeklődés középpontjában, miközben az amerikaiak konok magatartása miatt semmivel sem haladnak előre a VDK és az USA képviselőinek előzetes tárgyalásai, a francia belpolitikai életben sem láthatók még egyelőre a kibontakozás távlatai. Tovább tart az általános sztrájk, a diákegyesületek újabb tüntetésekkel fenyegetőznek, a hírügynökségek pedig arról számolnak be, hogy a kormány a főváros közelében minden eshetőségre készen, de főként fenyegető tendenciával csapatmozdulatokat rendelt el. A szakszervezetek mindent megtesznek, hogy elősegítsék a konszolidációt, a CGT főtitkára például kijelentette, hogy hajlandó tovább folytatni a kormány és a munkaadók képviselőivel a további tárgyalásokat, ha remény van a dolgozók helyzetének kielégítő rendezésére. Pompidou miniszterelnök ugyanakkor sorozatos tárgyalásokat folytatott, majd pénteken átalakította kormányát. A nemzetközi és a francia sajtó érdeklődésének középpontjában is természetesen a franciaországi események állnak. A péntek reggeli francia lapok közül egyedül a Figaro üdvözli fenntartás nélkül de Gaulle tábornok csütörtökön bejelentett döntését. A többi lap pártállásától és színezetétől függően, fenntartásokkal él, nyugtalanságot tükröz, egyes kérdésekben ellenvéleményt vagy nyílt elutasítást nyilvánít. A szocialista Populaire vezércikkében azt hangsúlyozza, hogya válság demokratikus megoldását csak a baloldal segítheti elő”. A Combat vezércikke szerint de Gaulle, a katona "az erőt és a támadást választotta", most megnyert egy menetet, de kérdés, hogy győztesként kerül-e ki a küzdelemből. A jobboldali Aurora vezércikkében azt írja: az igazi problémák fennmaradtak. A lap helyesli a választások kiírását, hozzáfűzi azonban, hogy voltaképpen nem is volt más út, amióta a válság az egész rendszert vonta kétségbe. A lap egyébként szemére veti az elnöknek, hogy a francia politikát sommásan továbbra is közte és a kommurizmus közötti összecsapásnak igyekszik feltüntetni. Ezzel foglalkozik vezércikkében René Andrieu, az Humanité főszerkesztője is és megállapítja, hogy sohasem volt ilyen nyilvánvaló a szakadék az államfő és a nemzet fő erői közt, mint ebben a válságban. Érdekes módon a New York Times is szembeszáll de Gaulle kommunistaellenes demagógiájával. Többek között ezt állapítja meg: »De Gaulle erőfeszítésének, hogy a sztrájkokat kommunista összeesküvésként tüntesse fel, kevés köze van a tényekhez. Az elnök abban reménykedik, hogy kommunistaellenes érzelmek mozgósításával sikerül visszaállítania azt a gaulleista parlamenti többséget, amelyet követői a múlt évi választás során elvesztettek." Hasonlóképpen vélekednek az olasz és az angol lapok is. A Munkáspárthoz közelálló Sun ezen túlmenően felveti a kérdést: helyreállíthatja de Gaulle a rendet, ha a diákok és a sztrájkolók tovább tüntetnek? Vajon az elnök fontolóra veheti-e csapatok bevetését francia állampolgárok ellen? Ha ezt megteszi, a keserűség még nagyobb kirobbanásának kockázatát vállalhatja — írja a munkáspárti lap. A Pravda pénteki számában rendkívül terjedelmes jelentésben ismerteti az eseményeket. A beszámoló, amelynek címe: ►"A válság növekszik", filmszerűen pergeti a történteket és ismerteti a válságban szereplő erők állásfoglalását. Párizsban csakúgy, mint egész Franciaországban, feszült és súlyos a helyzet. A dolgozók tudatára ébredtek annak — írja —, hogy az országban csak mélyreható politikai változások hozhatnak győzelmet. A franciaországi helyzet fejleményei A szakszervezetek hajlandók folytatni a tárgyalásokat Tárgyalások a baloldali szervezetek között Georges Séguy, a Francia Általános Munkásszövetség főtitkára, pénteken sajtóértekezleten közölte: a CGT a maga részéről kész folytatni a kormány és a munkáltatók képviselőivel a tárgyalásokat egy olyan egyezmény elérése érdekében, amely megfelelne a dolgozók követeléseinek. A nagy francia baloldali szakszervezet főtitkára közölte, hogy a CGT-nek nem áll szándékában akadályozni a választások lefolyását. A CGT közleményt adott ki arról a találkozóról, amely csütörtökön a szakszervezeti központ, a kommunista párt és a Demokrata-Szocialista Baloldali Szövetség képviselői között lefolyt. A találkozón a CGT küldöttségét Georges Séguy, az FKP-ét Waldeck Rockét, a szövetségét Guy Mollet vezette. A találkozón a CGT küldöttsége ismertette a két baloldali párt képviselőivel azokat a lényeges követeléseket, amelyekért a dolgozók harcolnak. A három küldöttség megállapította, hogy törekvéseik a jelenlegi körülmények között azonosak, s állandó érintkezésben maradnak egymással, hogy szembenézhessenek bármilyen eshetőséggel. A Reuter beszámol arról, hogy csütörtökön este a diáknegyedben felismerték Francois Mitterrandot, a Demokrata-Szocialista Baloldali Szövetség vezetőjét, aki egy, a lakásától nem messze fekvő étteremben vacsorázott és hazaindult. A javarészt jobboldali tüntetők megakadályozták, hogy beszálljon gépkocsijába és beszorították egy mellékutcába. Mitterrandot hívei védőgyűrűvel vették körül és mintegy negyedórás tárgyalás után elérték, hogy a jobboldali tömeg szabadon bocsássa. Csapatmozdulatok Az UPI felelős katonai forrásokra hivatkozva, pénteken reggel azt jelentette, hogy az elmúlt két-három nap során erős francia katonai erőket irányítottak Párizs körzetébe. Az UPI a párizsi Le Mondera hivatkozva jelenti, hogy a csapatmegmozdulásokban gyalogos, ejtőernyős és légiszállítású egységek is részt vesznek. Az amerikai hírügynökség frankfurti irodája szerint az NSZK-ban állomásozó 55 000 főnyi francia katonaság riadókészültségben áll, hogy átlépje a Rajnát abban az esetben, ha de Gaulle parancsot ad. A Reuter ugyancsak arról számol be, hogy jelentések érkeznek Párizs környékén végrehajtott csapatmozdulatokról. Párizsi megbízható források szerint két harckocsizó egység — mindkettő létszáma mintegy ezer fő — a főváros körzetébe érkezett A valutaműveletek állami ellenőrzése A francia kormány a rendkívüli helyzetre való tekintettel csütörtökön este elhatározta, hogy ideglenesen visszaállítja a valutaműveletek állami ellenőrzését. A francia hivatalos lap pénteki száma közli a rendeletet, amelynek célja megakadályozni a tőke spekulatív kiáramlását. Az AFP hangsúlyozza, hogy az intézkedés ideiglenes jellegű. A valutaátváltás ellenőrzését Franciaországban egyébként 1966. december 28-án szüntették meg. A hivatalos lapban megjelent rendelkezés szerint a frankbeváltási, valamint a Franciaországban élő és külföldön tartózkodó személyek közötti pénzügyi műveletek, tőkemozgások a jövőben csak a pénzügyminisztérium előzetes engedélyével és a pénzügyminisztérium által erre felhatalmazott közvetítők révén bonyolíthatók le. Franciaország mindent el fog követni azért, hogy fenntartsa a francia frank jelenlegi hivatalos — 1 dollár — 4,937 frank — árfolyamát —, közölte a Reuter szerint a Francia Bank egyik vezetője pénteken. Folytatódik a sztrájk A hírügynökségek jelentése szerint pénteken reggel változatlan erővel folytatódott a franciaországi általános sztrájk. A sztrájk egyik következményeként egyre nehezebb benzint szerezni. A néhány, még működő párizsi benzinállomás előtt végtelen autósorok várakoznak órákon keresztül, s a vezetők kézzel tolják a kikapcsolt motorú kocsikat a pumpák felé. Ugyanakkor kialakul a benzin feketepiaca, ahol a normális 1 frankos ár helyett 3,5 frankért árulják az üzemanyag literjét. De Gaulle szerdán Baden-Badenban járt De Gaulle tábornok szerdán rövid időre Baden-Badenban tartózkodott. Ezt Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője pénteki sajtókonferenciáján bejelentette. Közlése szerint a francia elnök Massu tábornokkal, a Nyugat-Németországban állomásozó francia csapatok parancsnokával találkozott, majd egy helikopteren átrepült Elzászba, ahol, mint ismeretes, több tábornokkal tanácskozott. Csütörtökön Bonnban hírek terjedtek el arról, hogy a franciák kivonják Nyugat-Németországból csapataiknak a felét, mintegy 30 ezer embert. A bonni francia nagykövetség megcáfolta ezeket a híreket Pompidou átalakította kormányát ,ebré az új külügyminiszter Lehel Miklós, az MTI párizsi tudósítója jelenti: Lényegesen megváltozott formában péntek délután megalakult Georges Pompidou új kormánya. Ugyanakkor június 23-ára és 30-ra tűzték ki a franciaországi nemzetgyűlési választásokat. Georges Pompidou új kormányában a legérdekesebb változás, hogy Michel Debré pénzügyi és gazdaságügyi miniszter, valamint Maurice Couve de Murville külügyminiszter tárcát cseréltek. René Capitant, az úgynevezett baloldali gaulle-isták vezetője, aki a legutóbbi bizalmi vita során a Pompidou-kormánnyal való egyet nem értése miatt lemondott képviselői mandátumáról, igazságügyminiszterként belépett a kormányba. Belügyminiszter Raymond Marcellin eddigi tervezési miniszter lett. Az oktatási tárcát Frangois- Xavier Ortoli volt lakásépítésügyi miniszter kapta meg. Maurice Schumant szociális ügyekkel megbízott államminiszterré nevezték ki. Tájékoztatásügyi miniszter Yves Guéna, eddigi postaügyi miniszter lett. A korábbi kormány nevesebb tagjai közül változatlanul megtartotta tárcáját André Malraux, a kulturális ügyek államminisztere, Pierre Messmer hadügyminiszter, Edgar Faure földművelésügyi miniszter. Több más miniszter pedig tárcát cserélt, és még néhány új ember került a kormányba. Így Albin Chalandon bankár, a gaulle-ista párt egykori főtitkára iparügyi miniszter lett Az előző kormány ismertebb tagjai közül kimaradt a kormányból Christian Fouchet belügyminiszter, Jean-Marcel Jeanneney, a szociális ügyek minisztere, Louis Joxe igazságügyminiszter, Geor Gorse tájékoztatásügyi miniszter, Roger Frey, a parlamenti ügyekkel megbízott államminiszter és Pierre Billotte tábornok, a tengerentúli ügyekkel foglalkozó államminiszter. Mint ismeretes, Alain Peyrefitte, közoktatásügyi miniszter már néhány nappal ezelőtt lemondott. Az új kormány összetétele arra mutat, hogy egyrészt igyekeztek belőle kihagyni azokat a minisztereket, akik a legutóbbi eseményekben leginkább kompromittálták magukat, másrészt pedig — tekintettel a választásokra — igyekeztek bevenni a kormányba a gaulle-isták minden irányzatát. • Semmivel sem szaladnak előre a vietnami-amerikai tárgyalások A következet ülést szerdán Párizsból jelenti az AFP 4 t és a Reuter. A Vietnami Teokratikus Köztársaság és Egyesült Államok küldöttségei pénteken megtartották a párizsi előzetes tárgyalások 6. ülést. Az ülés három és fél óra hosszat tartott. Befejeztével Nguyen Thanh Le, a VDK küldöttségének szóvivője elmon