Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

Éljen és virágozzék szeretett közénk, a Magyar Népköztársaság! iratban üdvözölte az indokínai népek csúcsértekezletét. A Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya nyilatkoza­tot adott ki az indokínai népek csúcsértekezletével kapcsolat­ban. Szihanuk herceg csütörtö­kön sajtónyilatkozatban jelen­tette ki, hogy az indokínai ér­tekezlettel de facto létrejött e népek egyesült frontja. Han­goztatta: „Kijelentjük, hogy Indokínában általában és Kam­bodzsában speciálisan sem az Egyesült Államoknak, sem pe­dig más, Indokínán kívül álló országoknak vagy kormányok­nak nincs joguk fegyveres be­avatkozásra.” Ez más szavak­kal azt jelenti, hogy Kam­bodzsában más indokínai test­vérnépnek joga van a fegyve­res beavatkozásra, ugyanak­kor pedig az Egyesült Álla­mokkal együtt kizárja Kína fegyveres beavatkozási jogát is. Ez egyébként megfigyelők szerint feltehetően megfelel annak a szerepnek, amelyet Kína ténylegesen játszani akar nyilvános nyilatkozatai szerint is. Koszigin szóbeli üzenete Wilsonhoz Londonból jelenti az AFP. Mihail Szmirnovszkij londoni szovjet nagykövet csütörtökön este átadta Harold Wilson brit miniszterelnöknek Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök „szóbeli üzenetét”. Az üzenet tolmácsolására akkor került sor, amikor a miniszterelnök 10 perces kihallgatáson fogadta a nagykövetet — közölték illeté­kes brit körök. Gromik­o és Jedrych­owski eszmecseréje az európai biztonságról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Gromiko szovjet és Jedry­­chowski lengyel külügyminisz­ter csütörtökön Moszkvában véleménycserét folytatott a szovjet—lengyel kapcsolatok­ról, az európai biztonság erő­sítéséről, valamint néhány más időszerű nemzetközi problé­­máról. A meleg baráti légkörben lezajlott megbeszélésen részt vettek a két ország külügymi­nisztériumainak magas rangú tisztviselői, valamint Jan Pta­­sinski moszkvai lengyel nagy­követ, Stefan Jedrychowski és a kíséretében levő személyisé­gek csütörtökön hazautaztak Varsóba. Véget ért a genf­i leszerelési konferencia ülésszaka Genfből jelenti a TASZSZ és a Reuter. A 26 tagú genfi leszerelési bizottság csütörtö­kön befejezte tavaszi üléssza­kát. A konferencia június 13-án folytatja munkáját. A záróülésen a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Csehszlovákia és Svédország delegátusai szólaltak fel. A három nagyhatalom kép­viselőinek záróbeszéde meg­erősítette, hogy a nyári ülés­szakon jók a kilátások a ten­gerek és óceánok fenéktérsé­­gének atommentesítésével kap­csolatos szerződés tető alá ho­zására. James F. Leonard amerikai küldött szerint a szerződéstervezet kidolgozását az ENSZ-közgyűlés legközeleb­bi ülésszakáig „komolyabb ne­hézségek nélkül” befejezhetik. Alekszej Roscsin szovjet dele­gátus szerint is lehetőség van arra, hogy az ENSZ-közgyűlés ülésszaka után aláírásra elő­terjesszék az új, nagy fontos­ságú nemzetközi megállapodás szövegét. A leszerelési konferencia most véget ért ülésszakának másik fontos napirendi pontja volt a vegyi- és baktérium­fegyverek teljes betiltása. A csütörtöki záróbeszédekből ki­tűnik, hogy ebben a kérdésben a keleti és a nyugati álláspont közötti alapvető különbséget nem sikerült felszámolni. Szovjet-amerikai tanácskozás New Yorkban Lehetőségek a kapcsolatok javítására Washingtonból jelenti az MTI. Véget ért New Yorkban az amerikai „Békealapítvány” nevű szervezet által megren­dezett tanácskozás, amelyen szovjet tudósok, közéleti sze­mélyiségek is részt vettek. Az egynapos tanácskozáson nyolc bizottság nyilvános vitában tárgyalt a két ország kapcso­latainak és a nemzetközi élet­nek legfontosabb kérdéseiről. A tanácskozás iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg: összehívását negyvennél több nagy amerikai üzleti vállalko­zás és igen sok társadalmi szervezet segítette és a bizott­sági viták több ezer hallgató előtt mentek végbe. A bizottsági ülések általános megállapítása szerint van le­hetőség a két ország közötti kapcsolatok javítására, s ezzel az egész nemzetközi helyzet enyhítésére, ennek azonban a mai helyzetben igen sok aka­dálya van. Mind a szovjet, mind az amerikai felszólalók elsősorban az Egyesült Álla­mok kormányának politikáját tették ezért felelőssé, minde­nekelőtt a vietnami háború folytatását. Richardson amerikai kül­ügyminiszter-helyettes szerdán New Yorkban beszédet mon­dott a „Békealapítvány” szov­jet—amerikai tanácskozásának díszebédjén. A külügyminiszter-helyettes azt hangoztatta, hogy a Szov­jetuniónak „önmérsékletet” kell tanúsítania a közel-keleti térségben, ahol szerinte „köz­vetlenül belebonyolódott és részt vesz” a katonai konflik­tusban. Richardson a sajtókonferen­cián azt mondotta, hogy az in­dokínai népi erők vezetőinek múlt hét végi tanácskozása „bizonyítja, hogy minden indo­kínai országban Hanoi van a konfliktus mögött”. Sőt, azt mondotta, hogy „Észak-Viet­­nam Indokínában mindenütt meg akarja dönteni a törvé­nyes kormányokat”. A külügy­miniszter-helyettes nem be­szélt arról, hogy Kambodzsá­ban hogyan távolították el a Norodom Szihanuk kormá­nyát A TASZSZ a NATO hadgyakorlatáról Oslóból jelenti a TASZSZ katonai hírmagyarázója. — Hírügynökségek jelentése sze­rint befejeződött a dán, nyu­gatnémet és norvég haditen­gerészet április 21-én kezdő­dött NATO-gyakorlata. — Az utóbbi hetekben és hónapokban a NATO haditen­gerészeti és szárazföldi erői több hadgyakorlatot is tartot­tak az Északi- és a Norvég­tenger térségében, valamint Norvégia északi részében, köz­vetlenül a finn és a szovjet határ mellett. Ilyen volt a „Sarki expressz” szárazföldi hadgyakorlattal kombinált „sarki jéghegy” tengeri manő­ver, valamint a gyorsjáratú parti őrhajók rendes évi had­gyakorlata. A UPI szerint „a norvég hadügyminisztérium egyik szóvivője csütörtökön bejelen­tette, hogy hivatalos látoga­tásra meghívták Andrej Grecsko marsallt. A szovjet honvédelmi miniszter látoga­tásának időpontját még nem határozták meg”. A Thant a közel-keleti helyzet romlásáról Riad: Izrael el akarja torzítani a válság jellegét A Közel-Kelet került is­mét a nemzetközi politika középpontjába annak nyo­mán, hogy a Tel Aviv-i kor­mány erőteljes kampányba kezdett. Riad külügyminisz­ter szerint a szovjet pilóták tevékenységével kapcsolatos kampány célja, hogy szovjet és amerikai érdekek harcává tegye az arab területek iz­raeli megszállásának ügyét. A kairói Al Ahram tudósí­tott az egyiptomi külügymi­nisztérium politikai tervező bi­zottságának szerdai üléséről, amely Mahmud Riad külügy­miniszter vezetésével az aláb­bi megállapításokat tette: — Izrael — háta mögött az Egyesült Államokkal — el akarja torzítani a közel-keleti válság jellegét. Az arab terü­letek izraeli megszállásának ügyét szovjet és amerikai ér­dekek harcává akarják tenni. Izrael megpróbálja megindo­kolni a legutóbbi egyiptomi katonai akciók sikerét. Arra hivatkozik, hogy ez a szovjet támogatásnak, nem pedig egyiptomi kezdeményezésnek tulajdonítható. U Thant ENSZ-főtitkár szin­tén nyilatkozatot tett. Leszö­gezte: mindaddig, amíg az ENSZ határozatait nem hajt­ják végre, a Közel-Keleten fo­kozatosan romlani fog a hely­zet. A diplomáciai események so­rába tartozik az a Párizsban kiszivárogtatott hír, hogy a francia külügyminisztérium a négy nagyhatalom képviselői­nek azonnali eszmecseréjét sürgeti az izraeli kormány­­nyilatkozat megvitatására és a „közel-keleti béke lehetőségei­nek értékelésére”. A New York Times csütör­töki vezércikkében azt­ írta, hogy a hírek, amelyek szerint „Egyiptom területéről operatív rendeltetéssel szovjet pilóták szállnak fel”, „vészjósló eszka­lációt jelentenek az erők ha­talmas összecsapásának irá­nyában ...” „Ha Nasszer elnök megkísérelné, hogy az új szov­jet támogatást ugródeszkának használja a harcok fokozására — állítja az amerikai napi­lap —, akkor az oroszokat pontosan ugyanúgy behúzhat­ják a csőbe, miként az Egye­sült Államok segélycsapatait belesodorták a vietnami har­cokba. Ha ez a folyamat to­vább tart Izrael ellen, akkor egyáltalán nem kétséges, hogy az Egyesült Államok is kény­telen lesz beavatkozni­. Abba Eban izraeli külügy­miniszter csütörtöki sajtóérte­kezletét arra használta fel, hogy támadja a Szovjetunió közel-keleti politikáját és is­mét katonai segítséget kérjen az Egyesült Államoktól. Csütörtökön Kairóban sajtó­­közleményt adtak ki Jan Marka csehszlovák külügymi­niszter és Mahmud Riad egyip­tomi külügyminiszter tárgyalá­sairól. Marko 1970. április 25. és 29. között hivatalos látoga­tást tett az Egyesült Arab Köztársaságban. A csehszlovák külügyminisz­tert kairói tartózkodása alatt fogadta Nasszer, az EAK el­nöke. A tárgyaló felek meg­állapították: a közel-keleti vál­ság rendezése a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának szigorú és teljes végrehajtása alapján érhető el. Bejrútból jelenti az AFP. A Palesztinai Népi Felszabadítá­­si Front szóvivője Bejrútban közölte, hogy a palesztinai el­lenállási mozgalom jordániai kommandó csoportjai meghiú­sították magas állású jordániai személyiségek összeesküvését az ellenállási mozgalom felszá­molására és a palesztinai ve­zetők meggyilkolására. Az ösz­­szeesküvésben részt vett a jordániai hadsereg főparancs­noka és az amerikai Központi Hírszerző Hivatal, a CIA. Cél­jaik között szerepelt egyebek között Jasszer Arafat meggyil­kolása is. Egyiptomi zászlóalj kelt át a Szuezi-csatornán Szerdán, röviddel éjfél előtt egy teljes egyiptomi gyalogos zászlóalj kelt át a Szuezi-csa­­torna Izrael­ megszállta keleti partjára — közölte Kairóban egy szóvivő. Az egyiptomi támadók Bal­­lahtól északra és Iszmailiától délre ellenséges erődítménye­ket és katonai raktárakat tá­madtak. Eszmat Abdel Megid, az EAK kormányának hivatalos szóvivője csütörtökön nyilat­kozott az egyiptomi fegyveres erők csütörtökre virradó éjjel végrehajtott átkelési akciójá­ról. Az izraeli légierő — mon­dotta — hatástalannak bizo­nyult és nem volt képes meg­akadályozni az akció sikerét az adott időpontban. Gerillaellenes összeesküvés Jordániában 0 (Prága, MTI) Ludvik Svoboda hadseregtábornok, csehszlovák elnök csütörtökön a prágai várban rendezett ün­nepségen Gustáv Husák és Dalibor Hanes kezéből átvette a „Csehszlovákia hőse” kitün­tetést és a velejáró aranycsil­lagot. A kitüntetést a CSKP KP elnökségének javaslatára a szövetségi gyűlés adomá­nyozta Svoboda elnöknek a néphadsereg megteremtésében, a szocialista építésben, a Szov­jetunióhoz fűződő testvéri kapcsolatok megszilárdításá­ban szerzett kiemelkedő érde­mei elismeréséül. Ő (Tirana, ATA) Albánia és Dánia nagyköveti szinten dip­lomáciai kapcsolatot létesít egymással. A vizsgálóbírói jelentés szerint Edward Kennedy hanyagsággal­­vádolható Bűnvádi eljárás nem várható Boyle vizsgálóbíró kétség­be vonta Edward Kennedy szenátor Mary Jo Kopechne balesetével kapcsolatban ki­lenc hónappal ezelőtt tett tanúvallomását. A szenátor visszautasította a bírói je­lentés következtetéseit. Bostonból jelenti az AP. Bostonban szerdán hozták nyilvánosságra James A. Boyle vizsgálóbíró jele­ntését. Esze­rint Kennedy szenátornak nem állt szándékában, hogy 28 éves titkárnőjével együtt elhagyja a szigetet, mielőtt bekövetke­zett a végzetes baleset és autó­ja a keskeny hídról a vízbe zuhant A vizsgálóbírói jelentés han­goztatja: „Kennedy szenátor a jelek szerint szándékosan for­dult rá a Dike-híd előtt levő kövezetlen útra és szándéko­san tért el a komp felé vezető útról. Nyomós okok késztenek arra a véleményre, hogy Ken­nedy hanyagul vezette kocsi­ját, oly módon, hogy az hozzá­járulhatott Mary Jo Kopechne halálához” — mondja a bírói jelentés. Boyle vizsgálóbíró szerint felvetődik, az a kérdés, hogy Kennedy büntetendő cselek­ményt követett-e el. Figyelem­be kell venni ugyanis azt a körülményt, hogy a híd for­galmi szempontból veszélyes és azt csak a legnagyobb óva­tossággal lehet megközelíteni. „Kennedy szenátor saját be­vallása szerint 36 kilométeres óránkénti sebességgel vezette kocsiját és az ilyen sebesség akkora kocsi esetében, mint az Oldsmobile, legalábbis hanyag, vagy pedig vakmerő magatar­tásnak minősíthető. Amennyi­ben Kennedy ismerte a koc­kázatot, eljárása büntetendő cselekménynek tekinthető — írja jelentésében a vizsgáló­­bíró. Washingtoni jól értesült kö­rök úgy tudják, hogy a jelen­tés közzététele ellenére sem várható újabb bűnvádi eljárás megindítása Edward Kennedy szenátor ellen. Az viszont két­ségtelen — hangsúlyozzák e körökben —, hogy Boyle vizs­gálóbíró jelentése súlyos csa­pást mért a szenátor politikai pályafutására. Kennedy szenátor szerda es­te Washingtonban azonnal vá­laszolt a Boyle vizsgálóbíró ál­tal közzétett jelentésben han­goztatott vádakra. A szenátor kijelentette: „A vizsgálat ide­jén az igazságnak megfelelően válaszoltam a feltett kérdések­re. Véleményem szerint a vizs­gálóbírói jelentésben levont következtetések nem állják meg helyüket és ezért vissza­utasítom őket.” O (Ulánbátor, TASZSZ) Raul Castrónak, a Kubai KP Politikai Bizottsága tagjának vezetésével kubai párt- és kormányküldöttség hivatalos látogatást tett Mongóliában. A delegáció csütörtökön hazauta­zott. O (Berlin, ADN) Walter Ulbricht, a NSZEP KB első titkára, az NDK Államtaná­csának elnöke fogadta Abra­­szimovot, a Szovjetunió berli­ni nagykövetét, aki átadta Ulbrichtnak az SZKP KB ajándékát, két új dokumen­tumfilmet. Ulbricht baráti be­szélgetést folytatott a szovjet nagykövettel. Hága után A magyar külügyminiszter négynapos hollandiai hi­vatalos látogatása minden szempontból hasznos és ered­ményes volt. Péter János nevét jól ismeri a békeszerető euró­pai közvélemény, hiszen diplo­máciánk irányítója az elmúlt hónapokban egész sor főváros­ban folytatott kollégáival je­lentős tanácskozásokat. A meg­beszélések központi témája­ként a bilaterális kapcsolatok mellett mindenütt ugyanaz az alapvem kérdés: az európai biztonsági értekezlet előkészí­tése és összehívása szerepelt. Amióta a Varsói Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testülete az elmúlt év tavaszán hazánk fő­városában kidolgozta az egész európai kontinens számára oly fontos kezdeményezését, a bu­dapesti felhívás az európai ki­bontakozás jelképévé vált és a konferenciával kapcsolatos alkotó elgondolásokat nem hagyhatja figyelmen kívül egyetlen kormány sem. A magyar külügyminiszter olyan időpontban érkezett a vendégszerető Hollandiába, amikor különösen szükséges a különböző társadalmi rendsze­rű európai államok vezető kép­viselőinek találkozása. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy a budapesti felhí­vásra és a szocialista országok azóta tett számos sorsdöntő kezdeményezésére a NATO- országok részéről még nem ér­kezett válasz, az Atlanti-tömb állásfoglalása továbbra is vá­rat magára. Külügyminiszte­rünk fáradozásai arra irányul­tak, hogy a baráti szocialista országok előremutató közös né­zeteit minél alaposabban meg­világítsa a nyugati államfér­fiak, így különböző NATO-ha­­talmak külügyminiszterei előtt is. Péter János már útközben a prágai repülőtéren holland új­ságíróknak adott interjújában utalt arra, hogy a hágai esz­mecseréken dr. Joseph Luns külügyminiszterrel mélyreha­tóan meg akarja vitatni a ki­alakult álláspontokat és sze­retné, ha tanácskozássa ered­ményeként már a közeljövő­ben a NATO érdemi állásfog­lalására is sor kerülne. A NA­TO miniszteri tanácsa ugyanis május utolsó napjaiban Rómá­ban ülésezik és ez megfelelő alkalom lenne arra, hogy az európai biztonsági értekezlet ügyében előrelépés történjék. A holland diplomácia feje a nyugati világ elismerten egyik legtapasztaltabb vezető szemé­lyisége. Dr. Luns immár 18 év óta tölti be felelősségteljes tisztjét és befolyása messze túlterjed a 13 milliós Hollan­dia határain. Politikai megfi­gyelők körében méltán tekintik őt a nyugati külügyminiszte­rek donyenjének, akinek szava komolyan esik a latba nem­­csupán a nyugati országok bel­ső tárgyalásain, hanem a nem­zetközi fórumok vitáiban is. Luns közelről ismeri hazán­kat és 1968 februárjában nálunk tett látogatásáról a leg­jobb emlékeket őrzi. Eleve szá­mítani lehetett arra, hogy vi­­szontlátogatásra meghívott külügyminiszterünket rendkí­vül barátságosan és szívélye­sen fogadja. Túlmenően azon­ban a hagyományos holland vendégszereteten és az udva­rias diplomáciai külsőségeken, a hágai külügyminisztérium nagy tanácskozótermében le­folytatott hivatalos tárgyalások valóban és ténylegesen új lé­pést jelentenek előre. Miért? A külügyminiszterek és a kísé­retükben levő magas rangú diplomaták, szakértők megbe­szélései után az egybesereglett nemzetközi sajtótudósítók csakhamar megtudhatták a lé­nyeget. Ez esetben pedig a lé­nyeg két dologban rejlik. Az egyik kifejezetten egyetemes európai és nemzetközi jelentő­ségű, a másik pedig a két or­szág közötti együttműködéssel áll kapcsolatban. Péter János és Joseph Luns minden két­séget kizáróan oly módon kör­vonalazta a diplomáciai tudó­sítók körében a tárgyalások hangulatát, légkörét és a fel­merült kérdéseket, hogy nyom­ban kitűnt. Luns külügymi­niszter a maga részéről vállal­ja­ a biztonsági értekezlet ösz­­szehívására adandó válasz szorgalmazását a NATO római magas szintű tanácsülésén. Már­pedig a jelenlegi időszak­ban erre múlhatatlanul szük­ség van. Ugyanakkor éppen a közvé­lemény reális és alapos tájé­koztatása érdekében azt is meg kell jegyeznünk, hogy termé­szetszerűleg a két külügymi­niszter álláspontja a mostani tárgyalásokon is több ponton eltért egymástól. Mind az elő­készítést, az ügyrendi és a na­pirendi kérdések csoportját te­kintve, megmutatkoznak né­zetkülönbségek, de ez szinte magától értetődő. Egyetlen fe­lelős politikus sem feltételez­heti, hogy hosszú korszak bi­zalmatlanságának maradvá­nyait egyszeriben el lehet tün­tetni. Nyilvánvaló: a Varsói Szer­ződésben részt vevő szocia­lista országokat és a NATO- hoz tartozó államokat egész sor nemzetközi kérdés megítélésé­ben véleményeltérések választ­ják el. Mindez azonban nem lehet akadálya annak, hogy ke­ressék a Kelet és Nyugat kö­zötti közeledés további módo­zatait. Külügyminiszterünk ép­pen ezt tette Hágában, csak­úgy, mint az elmúlt hónapok­ban többi látogatásain. Tette pedig abban a szilárd meggyő­ződésben, hogy az európai né­pek érdekében áll a feszültsé­gek enyhítése, az ellentétek ki­küszöbölése, a ma még létező szakadékok áthidalása. Hosszú és fáradságos az út, amely a megértésig vezet, de a diplo­máciai erőfeszítések minden bizonnyal meghozzák eredmé­nyeiket. Hága a magyar külügymi­niszter európai utazásainak fontos állomását jelentette és szervesen beleilleszkedett a szocialista országok széles kö­rű kezdeményezéseinek soro­zatába. A nagy világpolitiikai kérdések és a szorosabban vett európai teendők ugyanis elvá­laszthatatlanul összefüggenek. Bárhol is találkozzanak a szo­cialista és a tőkés világ kép­viselői, a megoldásra váró problémák ugyanazok: a kol­lektív európai biztonság meg­teremtésére, a tartós béke mi­előbbi létrehozására irányul­nak. Az újságírók és a szakér­tők figyelmét nem kerülte el, hogy a holland külügyminisz­ter milyen nyomatékosan és több ízben utalt a két német állam kormányfőjének, illetve az NSZK és más szocialista országok képviselőinek talál­kozóira. Nem mondotta ugyan ki, de értelemszerűen követ­keztetni lehetett szavaiból ar­ra, hogy véleménye szerint ezeknek a tanácskozásoknak az alakulásától is nagymértékben függ a jövendő európai kap­csolatok sorsa. Az európai biz­tonsági konferencia összehívá­sának ugyan előfeltételei nin­csenek, a lényeg: valamennyi ország képviseltesse magát és az együttműködés szándékától, az őszinte közeledés vágyától a kibontakozás keresésének je­gyében üljön le a tárgyalóasz­talhoz. Viszont egyetlen józan reális szemlélő sem tagadhat­ja az összefüggések jelentősé­gét éppen a sikeres előkészítés szempontjából. Egészen biztos, hogy a hágai tanácskozások és a római ülésszak közötti időkben a nyugati országok közvélemé­nye is még fokozottabban sür­geti majd kormányaitól: ér­demben vitassák meg a buda­pesti felhívásban foglaltakat, s szintén tegyék meg a közele­déshez nélkülözhetetlen világos indítványokat. Péter János kü­lön is hangsúlyozta: készek vagyunk minden javaslatot mélyrehatóan tanulmányozni és a legmagasabb szintű pár­beszédeket folytatni. A Magyar Népköztársaság a Varsói Szer­ződés nemes eszméinek hű harcosaként eddig is igyeke­zett minden tőle telhetőt el­követni az európai légkör meg­javítására, a különböző orszá­gok közötti kétoldalú kapcso­latok fejlesztésére. A hollan­diai látogatást bizonyára kö­vetik még hasonló kezdemé­nyezések, s őszintén bízunk benne: erőfeszítéseink, a szo­cialista országok közösségének konstruktív lépései nem ma­radnak hatástalanok. A ma­gyar külügyminiszter hasznos küldetése ismét meggyőzött bennünket arról, hogy egyetlen lehetőséget sem szabad elmu­lasztani, amikor a béke meg­védéséről, népeink sorsáról és jövőjéről van szó. Matolcsy Károly

Next