Magyar Nemzet, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

2 az első lépés a fegyverkezési verseny eszkalációjának megfékezésére. Reményét fejezte ki, hogy belátható időn belül legalábbis részleges megállapodás jön létre. Mint mondotta, ez az első lépés lehetne afelé, hogy átfogó megegyezésre jussanak az egymás elpusztítására többszörösen elegendő nukleáris fegyverzet csökkentéséről Vietnamizólás Közvetett módon ehhez a témához kapcsolódott az infláció megfékezésével foglalkozó kérdésre adott elnöki válasz. Nixon azt fejtegette, hogy kormánya továbbra is a háborús gazdálkodásról a békegazdálkodásra való áttérés problémáival birkózik. Félreérthetetlenül célzott arra, hogy a vietnami háborút és a háborús gazdálkodással járó inflációt az előző, demokrata párti kormányzattól örökölte. A vietnami háborút illetően, David Bruce amerikai fődelegátus jövő héten sorra kerülő párizsi bemutatkozása alkalmából röviden szólt a négyes értekezlet kilátásairól, megismételte azt a korábban is hangoztatott véleményét, hogy „a tárgyalásos béke kilátásai ma jobbak, mint az Egyesült Államok kambodzsai akciója előtt”, mivel „az ellenség pozíciója gyengült”. Hangoztatta, hogy az új amerikai fődelegátus saigoni látogatása során „a legteljesebb egyetértés alakult ki David Bruce, Bunker saigoni nagykövet és Thieu elnök között”. Nixon azt állította, hogy Bruce nagykövet széles körű társadlási felhatalmazással igazik Párizsba”. Ezt a kijelentést az amerikai elnök sajtóértekezlete végén maga cáfolta meg, amikor válaszolt a következő kérdésre: „Hogyan egyezteti össze az elnök azt a deklarált álláspontot, amely szerint az Egyesült Államok nem törekszik Indokínában katonai győzelemre, Thieu elnöknek azzal a szerdai kijelentésével, hogy 3 éven belül kivívja a katonai győzelmet, továbbá, hogy nem fogad el semmiféle koalíciós kormányt Dél-Vietnamban, sem tárgyalásos alapon, sem kívülről rákényszerítve. Más szóval: mennyiben ura az Egyesült Államok saját külpolitikájának és milyen mértékben veti azt alá Thieu elnöknek?” Nixon elnök válasza így hangzott: „Mi ellenezzük a koalíciós kormányt Dél-Vietnamban, akár ráerőltetve, akár tárgyalások eredményeként alakulna az meg. Mi olyan kormány mellett szállunk síkra, amely a dél-vietnami nép beleegyezésével jön létre. Ha ebbe a kormányba történetesen kommunisták is bekerülnének, ez ellen nincs kifogásunk, amiként, tudomásom szerint, Thieu elnöknek sincs. Amikor Thieu elnök katonai győzelemről beszél, akkor nyilvánvalóan arra gondol, mi történik majd Dél- Vietnamban hosszabb távon, feltételezve, hogy nem jön létre tárgyalásos rendezés. Ami bennünket illet, a mi programunk a vietnamizálás: kivonjuk csapatainkat, mihelyt a dél-vietnami kormány képes lesz amerikai segítség nélkül, saját erejéből megvédeni magát. Amikor mi már kivonultunk és még mindig nem jött létre megegyezés, akkor már a dél-vietnamiakra tartozik annak eldöntése, megegyezésre törekszenek-e a továbbiakban, vagy pedig megpróbálnak katonai győzelmet kivívni. Ez már Thieu dolga lesz.” VDK- nyilatkozat Párizsból jelenti az MTI. A párizsi Vietnam-konferencián részt vevő VDK-delegáció szóvivője pénteken hivatalos nyilatkozatot olvasott fel, amelyben Hanoi elítéli Nixon elnök legutóbbi nyilatkozatát az Egyesült Államok délkeletázsiai politikájáról, amelyet „agresszív, harcias és kolonialista” politikaként jellemez. Sajtóértekezletén Nixon folytatta a „dicsekvést a képzelt kambodzsai és vietnami győzelmekről. Azt állította, hogy az Egyesült Államok kambodzsai agressziója meggyengítette az ellenfelet és ezzel, úgymond, megjavította a béketárgyalások esélyeit”. A nyilatkozat végül megismételte a VDK javaslatát, hogy Saigonban hozzanak létre egy ideiglenes koalíciós kormányt, amely előkészítené az új általános választásokat. A Vietnami Demokratikus Köztársaság álláspontja természetesen változatlan abban a tekintetben, hogy a rendezés előfeltétele az amerikai csapatok teljes kivonása az ország területéről. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány Párizsban tárgyaló küldöttségének szóvivője Nixon elnök péntek hajnali sajtóértekezletére reagálva a többi között kijelentette: „,A Nixon-kormánynak véget ,kell vetnie a vietnami agresztziós háborúnak, gyorsan és minden feltétel nélkül ki kell vonnia az amerikai csapatokat, valamint más idegen országok csapatait Dél-Vietnam területéről, meg kell vonnia támogatását a Thieu—Ky—Thiem rendszertől és lehetővé kell tennie, hogy Dél-Vietnam lakossága maga rendezze ügyeit minden külső beavatkozás nélkül. Csak ha ez megtörténik, akkor következhet be haladás a párizsi tárgyalásokon, s csak akkor állhat helyre a béke Vietnamban”. Harcok Dél-Vietnamban és Kambodzsában Amerikai és thaiföldi csapatok Laoszban Thieu, a dél-vietnami bábelnök nem bízik a tűzszünetben. Binh asszony befejezte indiai és ceyloni látogatását. Az egész indokínai térségből harcokat jelentettek. Ma megkezdi működését a kambodzsai szabadságharcosok rádióadója. Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztere tizenhárom napos indiai és ceyloni látogatásának befejeztével pénteken visszautazott hazájába. A calcuttai repülőtéren Binh asszony kijelentette, hogy indiai látogatása megerősítette India és Dél-Vietnam népének baráti kapcsolatait. Thieu dél-vietnami elnök csütörtökön nyugati újságírókat fogadott és kijelentetteelőttük, nem sok reményt fűz ahhoz, hogy Vietnamban létrejöjjön a tűzszünet. Nem bízik abban — mondotta —, hogy a párizsi konferencián részt vevő amerikai küldöttség vezetője, David Bruce nagykövet, képes lesz valamiféle szenzációs javaslatokkal előállni. Az amerikai katonai parancsnokság közleménye szerint Dél-Vietnamban a központi fennsík vidékén megélénkültek a harci cselekmények az utóbbi napokban. Az egyik ütközetben a hazafias erők lelőttek két amerikai helikoptert. A szövetséges parancsnokságok sürgősen erősítéseket küldtek a térségbe. Phnom Penhből jelenti az AP. A kambodzsai főparancsnokság pénteken közölte, hogy hétfőn Kampót városban bíróság elé állítják Tom Saravan alezredest, a város helyőrségének parancsnokát, akit azzal vádolnak, hogy információt szolgáltatott ki a felszabadítási erőknek. A közlemény tudtul adja, hogy amennyiben a vádlott bűnössége „bebizonyosodik”, példás büntetéssel fogják sújtani. Hanoiból jelenti az Új Kína. A kambodzsai nemzeti egységfront tájékoztató irodája közölte, hogy a királyi nemzeti egységkormány tájékoztatás- és propagandaügyi minisztériumának döntése értelmében augusztus elsején megkezdi adásait a „Kambodzsai Nemzeti Egységfront Hangja” rádióállomás. A rádióadó naponta négyszer félórás adást közvetít khmer nyelven a 41 és 31 méteres rövidhullámokon. A kambodzsai királyi nemzeti egységkormány és a VDK kormánya közötti megállapodás értelmében a négy adásból kettőt a „Vietnam hangja” rádióállomás stúdióiból közvetítenek. A Laoszi Hazafias Front pártja csütörtökön emlékiratot tett közzé a Laoszra vonatkozó 1962. évi genfi egyezmények aláírásának évfordulója alkalmából. Az emlékirat megállapítja, hogy a laoszi hazafias erők elleni háborúban jelenleg mintegy 12 000 amerikai és 12 000 thaiföldi katona vesz részt. Annak érdekében, hogy megsemmisítsék az amerikai beavatkozás bizonyítékait, a laoszi harctéren elesett amerikaiak holttestét igyekeznek felismerhetetlenné tenni vagy elszállítani. „Magyar Nemzet A parancsnok a tüntetőt közéSveletti Ismét nagy a feszültség Észak-Írországban Patak Károly, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Belfastban pénteken hajnalban újabb heves összecsapások robbantak ki az angol hadsereg egységei és a polgárjogaiktól megfosztott katolikus negyedbeliek között. Az összecsapást, amelynek során a katonák agyonlőtték Daniel O’Hagan 19 éves fiatalembert, a rendőrség provokációval magyarázta: azt állította, hogy ismeretlenek — akiken a belfasti katolikus nyomornegyed lakosságát értette — hamis telefonriasztással csalták a rendőröket a helyszínre,, hogy azután lesből megrohanják őket. Az incidens azonban már korábban kezdődött. A katolikus munkásnegyed lakosságát provokálták ismét, és emiatt kezdődött 130 katolikus északír munkás tüntetése a New Lodge Road környékén. A rendőrség után a katonaság páncélkocsikkal vonult a helyszínre és a tüntetést olyan módszerekkel verte le, amilyeneket a hírhedt l-különítmény tagjai, az Észak-Írországból már kivont alakulatok alkalmaztak utoljára áprilisban. Bár a helyszínre vontatták a Nyugat-Németországból importált, magasnyomású vízifecskendőt, a parancsnok mégis a tömeg közé lövetett. Ekkor vesztette életét Daniel O’Hagan, aki a szemtanúk szerint tétlen szemlélője volt az eseményeknek. A villanyszerelő-tanoncot a nyakán érte a gyilkos golyó. Bár a katolikus lakosság tüntetései nem folytatódtak délután, a negyedben katonai járőrök cirkáltak, minden eshetőségre készen. Az utcákat üvegcserepek, téglák borítják. Igen nagy a feszültség annál is inkább, mert a szomszédos Ír Köztársasághoz húzó szélsőséges ír republikánus hadsereg korábban bejelentette, hogy minden egyes katolikus meggyilkolásáért bosszút áll. Bonni közlés a Szabad Európáról Bonnból jelenti az UPI: A bonni külügyminisztérium szóvivője — jelenti az UPI — megcáfolta a Szabad Európa Rádió kiköltöztetéséről szóló híreket és közölte, hogy az NSZK kormánya már július 11-én egy évvel meghosszabbította a rádió működési engedélyét. Kommentárunk: » „München kellemetlen lakója" című cikkünkben nemrég szóvá tettük, hogy a „Szabad Európa Rádió" tehertétele az NSZK és a szocialista országok közötti kapcsolatok normalizálásának, amelyről éppen ebben az évben kezdődtek sorozatos tárgyalások, és Scheel bonni külügyminiszter is ez ügyben tartózkodik jelenleg a szovjet fővárosban. Cikkünket, mint a maga véleményét, teljes egészében átvette a bécsi „Volksstimme", s részletesen ismertette a „Frankfurter Rundschau" című tekintélyes nyugatnémet napilap is. A nyugatnémet külügyminisztérium most cáfolta ama — egyéb forrásból származó — híreket, melyek szerint a SZER-t felszólították, keressen más telephelyet magának, s közli, hogy működési engedélyét egy évvel meghosszabbították. Kétségtelenül haladás, hogy a korábbi, hosszú lejáratú szerződés helyett ez az amerikai propagandaközpont most csupán haladékot, vagy miként azt mondják, „Galgenfrist"-et kapott. Változatlanul fennáll azonban a probléma: a különböző társadalmi rendszerben élő országok békés együttélése és együttműködése egy szabad Európában hamarább és könynyebben megvalósulhat a „Szabad Európa” nélkül. — si — Államosítás Peruban Limából - jelenti, a TASZSZ. A perui kormány törvényt fogadott el az iparról. A törvényt július 29-én jelentette be Valesco elnök, s csütörtökön hozta nyilvánosságra a hivatalos lap. Az új törvény értelmében a kohászat, a fémipar, a vegyi ipar, a műtrágyagyártás, a cement- és papíripar állami kézbe kerül, míg a többi iparágban az állam egyedül vagy magánvállalatokkal, esetleg szövetkezetekkel közösen vesz részt az ország ipari fejlesztésében. Fontos intézkedése az új törvénynek, hogy a dolgozók ezentúl részt vesznek az ipari vállalatok vezetésében és részesülnek a nyereségből. Minden ipari vállalatnál az évi nyereség tíz százalékát kell a jövőben szétosztani a vállalat dolgozói között. A vállalatoknál úgynevezett „ipari közösség” alakul, amely — mint jogi személy — ellátja a vállalati dolgozó érdekképviseletét, és amelyen keresztül a vállalat dolgozói gyakorolhatják ellenőrzési és irányítási jogukat. A külpolitika hírei 0 (Bonn, MTI) A bonni hadügyminisztérium pénteken bejelentette, hogy Karl Theodor Molinari tábornokot saját kérésére nyugállományba helyezték. Ő (London, MTI) Edwart Heath brit miniszterelnök pénteken Peter Thomast, a walesi ügyek miniszterét nevezte ki a Konzervatív Párt elnökévé. Thomas a pártelnökség mellett megtartja kabinettisztségét is. 28. SALT Bécsből jelenti a TASZSZ. Pénteken az Egyesült Államok bécsi nagykövetségének épületében megtartotta 28. ülését a stratégiai fegyverzet korlátozásáról tárgyaló szovjet- és amerikai küldöttség. A legközelebbi találkozóra kedden kerül sor a szovjet nagykövetség épületében. Hirosima áldozatok Hirosimából jelenti a Reuter. A hirosimai atombombapusztítás közelgő negyedszázados évfordulója alkalmával a hirosimai kórház külön jelentésben foglalkozik az áldozatokkal kapcsolatos jelenlegi helyzettel. Eszerint ez év első felében 26 ápolt halt bele az elszenvedett sérülésekbe. A múlt év hasonló időszakában 32-en haltak meg. A kórház adatai szerint az idén elhunytak közül 16 személynél rákos daganatok léptek fel, a többi fehérvérűségben szenvedett az atombombázás utókövetkezményeként. Jelenleg még 145 beteget gondoznak a hirosimai atombombázás áldozatai közül. O (Peking, Agerpres) Ion Ionita vezérezredes, a román fegyveres erők minisztere és Huang Jung-seng, a kínai népi felszabadító hadsereg vezérkari főnöke csütörtökön Pekingben folytatta megbeszéléseit. (Genf, TASZSZ) Befejezte kéthetes genfi látogatását az NDK kormányküldöttsége, amelyet Georg Stibi külügyminiszter-helyettes vezetett. Gerilla-akció Buenos Airesből jelenti a Reuter. A Forradalmi Fegyveres Erők elnevezésű argentínai szervezet 15 tagja — közöttük számos nő — csütörtökön hatalmába kerítette Garin városkát. A csoport néhány tagja rendőrnek öltözve elterelte a forgalmat a főútvonalakról, a többiek elfoglalták a rendőrség épületét, elvágták a várost a külvilággal összekötő telefonvezetékeket és kirabolták a bankot. Zsákmányukkal — mintegy 25 ezer pesóval — elmenekültek. Az akció során egy rendőr életét vesztette. Diplomata-rablás Montevideóból jelenti az AP. Az uruguayi rendőrség bejelentette, hogy ismeretlen fegyveresek pénteken elrabolták az amerikai nagykövetség egyik tisztviselőjét, valamint a brazil konzult. A hírügynökségek egyelőre nem közöltek további részleteket az ügyről, de megemlítik, alig 72 óra telt el azóta, hogy eltűnt egy uruguayi állampolgárságú bíró, akit feltehetően gerillák raboltak el. Sorsáról azóta sem tudnak semmit. .Szombat, 1970. augusztus 1. Spanyolország Az amerikai támaszpontok Castiella volt spanyol külügyminiszter néhány évvel ezelőtt hazája geopolitikai-stratégiai helyzetéről beszélve azt mondotta, hogy Spanyolország „két átló metszéspontjában” terül el. Ha folytatjuk a geometriai hasonlítást, kiderül, hogy az egyik átló — a kelet— nyugati — jóval hosszabb, mint a másik, az észak—déli: míg az előző a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán vonalán húzódik, a másik Európát és Észak-Afrikát köti össze. Madrid számára az orientációt pedig egyre inkább az szabja meg, hogy az ország európai földön fekszik, noha „eszmeileg” továbbra is közelebb áll a kelet—nyugati átló „túlsó” végéhez, Washingtonhoz. „Inter pares"? E héten jelentette be Lopez Bravo külügyminiszter a nemzetgyűlés illetékes bizottsága előtt, hogy új szerződés váltja fel az 1953-ban megkötött spanyol—amerikai megállapodást, amely a spanyolországi támaszpontok helyzetét szabályozza. Valószínűen augusztusban írják alá a hoszszú alkudozás után tető alá hozott egyezséget, amelynek leglényegesebb eleme, hogy a jövőben spanyol szuverenitás alá helyezik a sokat vitatott támaszpontokat. Lopez külügyminiszter mindenesetre nem részletezte a valóban új momentumot, azt viszont kijelentette, hogy a megállapodás öt évre szól. Csaknem két évtizedes múltra tekinthet vissza Madrid és Washington támaszpont-alkudozása: 1953-ban írták alá az első egyezményt, tíz évre, majd 1963-ban öt esztendővel meghosszabbították. Ezután hosszú tárgyalások kezdődtek, de Washington és Madrid erejéből csupán ideiglenes egyezségre telt, amely az idén szeptember 26-án járt volna le. Az ellentétek, amelyek az új egyezmény megkötése körül kirobbantak és oly soká késleltették a szerződés aláírását, jórészt az elmúlt évtizedek változásaival magyarázhatók. Martin Artajo volt külügyminiszter, az 1953-as szerződés aláírója, a katolikus „Ya” című lapban ellenezte az új egyezmény megkötését. A körülmények — fejtegette — teljesen megváltoztak, s az Egyesült Államok nem használta fel „megfelelően” a támaszpontokat, mert Poláris tengeralattjárókat küldött a rotai bázisra, és stratégiai bombázókat helyezett el Torrejonban. (A moroni és a zaragozai légitámaszpont tartozik még az amerikai bázisok közé). Az ex-külügyminiszter végül úgy vélekedett, hogy a jövőben csupán „inter pares” alapon tárgyalhat egymással Spanyolország és az Egyesült Államok. Az egyenlőség emlegetése némiképpen túlzottan hat, még napjainkban is, de 17 esztendővel ezelőtt végképp nem lehetett ilyesmiről beszélni. Az ekkor teljesen elszigetelt Spanyolország az Egyesült Államokban találta meg egyedüli szövetségesét, s a Franco-kormány jószerivel örülhetett, hogy a nyugati világ szuperhatalma egyáltalán szóba áll vele. Castiella hibája Az erőviszonyok azóta több síkon is átrendeződtek. Az amerikai katonai egységek kiszorultak Franciaországból Marokkóból, s legutóbb az igen fontos líbiai Wheelerstámaszpontról is. Ezzel egyidejűen megerősödött és kiterjedt a földközi-tengeri szovjet katonai jelenlét. Az amerikai stratégia számára kedvezőtlen változások mindenképpen a spanyolországi támaszpontok „értéknövekedésére” vezettek — legalábbis a Pentagon szemében. Ezt a kétségtelen tényt használta fel a már említett Castiella külügyminiszter, csakhogy kissé eltévesztette a mértéket. Oly magas árat — vagyis oly sok segélyt és hitelt — kért a támaszpontokért, hogy Washington nem volt hajlandó fizetni. Castiella nyilvánvalóan nem vette eléggé figyelembe, hogy Washington hivatalos vonalát több irányzat eredője határozza meg, hiszen egyetlen politikát sem lehet egységes tömbnek tekinteni és kezelni. Ennek megfelelően a Pentagon is csupán az egyik — ha még olV®befolyásos is — irányzat az összetett amerikai politikában. Bizonyos kongresszusi körök hosszabb ideje ellenzik már például az Egyesült Államok túlzott külföldi katonai kötelezettségvállalását és egyáltalán nem lelkesednek a spanyolországi támaszpontokért. Népszerűtlen támaszpontok Nem számolt ezzel Castiella és a tárgyalások kudarcát is ez okozta. Utóda, Lopez Bravo, a tavaly októberben hivatalba lépett külügyminiszter nem esett ebbe a hibába és emellett az addig teljesen egyoldalú spanyol külpolitikai vonalvezetésnek új irányt adott. A támaszpontok, mint a La Vanguardia Espanola írta, enyhén szólva „nem népszerűek” Spanyolországban. A legutóbbi döntés, amellyel a támaszpontokat spanyol fennhatóság alá helyezik, a többi között azt is jelzi, hogy a rendszer valamelyest figyelembe veszi az ellenzék nagy nyomását. A madridi álláspontot mégis elsősorban az magyarázza, hogy a külpolitikai tájékozódás alapja ma már nem az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatok ápolása, hanem az európai orientáció. Éppen azokban a napokban, amikor Laird amerikai hadügyminiszter június közepén a spanyol fővárosban járt, érkezett Madridba Debré, a francia hadügyek irányítója. Az üzlet értelmében Madrid 30 Mirage-gépet és 19 „AMX—30” típusú tankot vett Párizstól. Lehet, sőt valószínű, hogy a két látogatás időpontja csupán a véletlen folytán esett egybe, mégis teljes joggal írta a Le Monde, hogy ennek „szimbolikus jelentőséget” tulajdoníthatunk. Nem ez az egyedüli jele annak, hogy Spanyolország tavaly október óta lazítani kíván a washingtoni gyeplőn. A Közös Piaccal aláírt preferenciális egyezmény előjátéka a hatokhoz való közeledésnek és ez nem csupán gazdasági, hanem politikai természetű lépés is. Emellett Madrid a közelmúltban sorra kötött konzuláris és kereskedelmi egyezményeket a szocialista országokkal, híven jelzi a változásokat, hogy Spanyolország hajlandó részt venni az európai biztonsági értekezleten. A New Times című angol nyelvű, Moszkvában megjelenő hetilap joggal írta, hogy Spanyolországot „földrajzi helyzete, gazdasági kapcsolatai és történelmi hagyományai egyaránt Európa részévé teszik”. Egy interjúban Lopez Bravo pedig kijelentette: „Kelet -Európa eleven, dinamikus és rugalmas valóság, amelyet nem lehet ignorálni. Számolni kell vele mind a gazdasági együttműködés, mind a kölcsönös biztonság szintjén.” Több barát kell... Súlyos aránytévesztés lenne ezek után arra következtetni, hogy Spanyolország szűkíteni akarja az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatait. Az új támaszpont-szerződés sem ezt bizonyítja. Madridban mindössze arról beszélnek, hogy „több barátot kell szerezni, anélkül, hogy bármelyiknek is alárendelnénk másainkat”. Ez persze, legalábbis pillanatnyilag, nehezen képzelhető el, minthogy a spanyol gazdaságnak ugyancsak szüksége van a támaszpontok használatáért kapott amerikai dollárokra. De az bizonyos, hogy „az arccal Európa felé” irányzat — és például a párizsi fegyvervásárlás — erősítette Madrid állásait a támaszpont-alkudozásokon. Martin József A (New York, UPI) A világszervezet szóvivője közölte, hogy az ENSZ 25. évfordulójával kapcsolatos jubileumi ülésen az eddigi bejelentések szerint nyolc államfő és hét kormányfő kíván személyesen részt venni.