Magyar Nemzet, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

* /?' A Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA « Lányok vagy csajok? Majdnem­ felnőtt lányom jeles és jó eredménnyel vizs­gázik az egyetemen, tehát nemcsak apai elfogultságból tartom eszesnek, s körül-kö­­rüljárják, kerülgetik fiúk, tehát nemcsak én látom szemrevalónak, ha pedig nagyritkán komolyabb dol­gokról esik szó köztünk, ki­csit hökkenten is tapaszta­lom, kicsit meg jóba bele­­nyugvó érzéssel, hogy mai világnézet és szocialista vi­lágkép dolgában lekörözött, alaposabb fölkészültséget szerzett nálam, pedig néha elégedetten állítom ki ma­gamnak a haladás- és fejlő­dés-bizonyítványt. Barátnőit egyébként úgy említi, hogy: „a csajok”. S magáról is mondja: „Tudod, egy olyan csaj, mint én.. Éppen­ kamaszodó kislá­nyom a hatodik általános­ban jeleskedik, a szó osztály­zati értelmében, tehát róla is föltehetem, hogy bizta­tóan nyiladozik az esze, s igaz ugyan, hogy most nyur­ga, fiús-hangos, szertelen, de mondták már őszintén is, hogy csinos, és ha a tévé­­barkochbában vagy a tévé­telitalálatban bevisítja, hogy Magellán, vagy Jamaika, s ha gitár-etűdöt pengető ke­ze ideges-ügyes-lányos, ak­kor úgy érzem, belőle is em­ber válik. Osztálytársnőit, pajtásait egyébként úgy említi, hogy: „a csajok”. S a játszótéren labdázó lá­nyok is csajt mondanak, a buszon reggel iskolába utazó diáklányok is csajt monda­nak. Fiúk szájából kizáró­lag csajt hallok, s most már a lányok száján is szinte ki­zárólag csajnak hangzik a lány. Szó. Divatszó. Fölkapott­­divatszó. Majd elejtik, mondhatnám, ahogy fölkap­ták. Kicsit nyelvészkedhet­­nék, piszkálhatnám a fiata­lokat, hogy ha a lány csaj, akkor a fiú miért fiú, és miért nem csávó, hiszen a „csaj” cigányul lányt jelent, a fiút viszont „csávó”-nak hívják cigányul: legyetek­­következetesek, gyerekek, lányok. De nyugtalanít a di­vat, és teljesen értelmetlen ciganisztikai ismereteimmel, meg alkalmi nyelvész-vic­cekkel előhozakodom: a szót nem a cigánykérdéssel fog­lalkozó, nem a hazai cigány­ság sorsának megjavításával törődő, nem faluvégi ci­gánytelepüléseken cigány­­folklórt gyűjtő fiatalok kap­ták föl, importálták a diák- és gyermeknyelvbe, a fiata­lok nyelvébe, hanem a vi­lágvárosi alvilág-argóból, a tolvajnyelvből került a köz­nyelvbe a szó, ott pedig egy­szerűen és brutálisan rin­­gyót jelent, kocsma- és bör­­töntöltelék-nőt. Többször leírtam — sok­ezredikként azok közül, akiknek nyelv, anyanyelv, nyelvészet, irodalom a mes­terségük,—, hogy a nyelvek változásában pontosan nyo­mon követhető a nyelveket beszélő társadalom változá­sa, fejlődése, emelkedése, vagy süllyedése. És mert így van, igenis nyugtalaní­tanak a divatszavak is, és éppen az a furcsa divat nyugtalanít, hogy éppen a lányokból, a fiatalokból, a megbecsültebb sorsra, nem­csak jogszerű egyenrangú­ságra, hanem emberi egyen­rangúságra szánt — végleg arra szánt — lányokból lesz most általánosan és egyér­telműen csaj, és úgy lesz be­lőlük csaj, hogy köznyelvi szóhasználatukban maguk is csajnak hívják magukat, elfogadják ezt a csajságot, természetes minősítésnek tartják, helyzetük és lehe­tőségeik anyanyelvi szó­fémjelének — vagy billog­jának —, miközben a fiúk neve srác, fej vagy fiú, s nem strici, nem ganet, még­­csak nem is csávó. Nyugtalanító kis nyelvi szeplő, idegesítő divat. Bosz­­szantana, ha „médi” lenne minden lány vagy „bambi­­na’­ „görl”, „gyévuska”, de egy pillanatig se lennék kü­lönösebben ideges, mert két­ségtelen, hogy a fiataloknak mindig voltak fölkapott sza­vaik, gyorsan fölkapottak, amelyeket aztán gyorsan el­ejtenek, s a fiataloknak szükségük van arra is, hogy érdes-éles, szertelen szavak­ra rákapva is bizonyítsák: ők mások, mint az előttük járó nemzedék. De miért épp ezzel a „csaj”-jal folyik most a mások-vagyunk-bi­­zonyítás, miért ezzel a ma­gyar nyelvben és magyar hallásnak furcsán, nyúlósan­­maszatosan hangzó szóval bizonyítanak, s miért bizo­nyítanak úgy, hogy először a fiúk nevezik el csajnak a lányokat, nyersen, divat­nyersen, divat-gorombán, di­vat-fölényesen, aztán pedig a lányok elfogadják ezt a nevet, magukra veszik, hord­ják-viselik ? Beszélünk egy ideje a nők megbecsüléséről, és bizony nem ok nélkül. Az elemi udvariasság, a férfi-illem — az alighanem szinte bioló­giai-ösztönös, ősi indíttatású, a védelem-feladatból kifej­lődött hím-illem­ű minimá­lis követelményéről gyakran szó esik, pártkongresszusi szó is esett erről, s nagyon is szükségesen,­ bár elég ké­sőn. Ha pedig reális téma és feladat, hogy az egyen­­jogúsított nőt egyenrangú­­sítsuk, akkor nem szabad irritáltság nélkül hallgatni ezt a kóros-idétlen csajo­zást se, szó nélkül hagyni se szabad, nem kamaszdivat ez, hanem a nemek viszo­nyának furcsa torzulata nyelvi vetületben, a fölsza­badított nő szabadságának és egyenrangúságának szóba foglalt cinikus tagadása. Tudom, a fiatalok szótá­rában vannak erősebb, nyer­sebb minősítő szavak — vagy ők szoktak mással lej­jebb minősíteni, „bulát” vagy egyebet rikkantva —, de azt is tudom, látom, és tudja-látja velem együtt nyilván számtalan ember, hogy a tisztességes nő­­egyenrangúsítás törekvései­vel burkoltan is, burkolatla­nul is szembeszegül, és épp a fiatalok közt szegül szem­be valamiféle terror-fölény, divatos fiú-fölény, nyers hatalmaskodás, a nemek méltóság- és rang-egyensú­lyának fölborogatása, és ezt jelzi a csaj-bélyeg is, a csaj­bélyegbe való beletörődés is. Jó lenne, ha a lányok föl­lázadnának ellene. Meg a szülők is. Bor Ambrus Szovjet-francia külügyminiszteri megbeszélések Moszkvában Rogers Kairóban tárgyal A külpolitikai helyzet KÉT KÜLÜGYMINISZTERI LÁTOGATÁS áll a nemzetközi események előterében: Schumann, a francia külpolitika irányí­tója kedden Moszkvába érkezett és megkezdte tárgyalásait Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Rogers a State Depart­ment vezetője pedig nyugat-európai és közel-keleti útjának talán legfontosabb állomására, Kairóba érkezett kedd délután. Ami a francia külügyminiszter moszkvai látogatását illeti, a háromnapos megbeszéléssorozat az ősszel létrejött szovjet— francia konzultációs megállapodás keretében történik. Schu­mann indulása előtt a francia sajtónak hangsúlyozta, hogy bár alacsonyabb szinten, volt már konzultációs eszmecsere a két külgyminisztérium képviselői között, ez a látogatás lesz azon­ban az igazi „premier" a két ország diplomáciai konzultáció­jában. A francia fővárosban természetesen nagy várakozás­sal tekintenek a megbeszélések elé. „Schumann moszkvai útjá­val új stílusú együttműködést nyit meg" — írja a Les Echos. A Nation ugyancsak hangsúlyozza, hogy a most kezdődő tár­gyalások új szakaszt nyitnak meg a francia—szovjet együtt­működésben. A megbeszélések napirendjén a kétoldalú poli­tikai és gazdasági kapcsolatok, valamint a világpolitika nagy problémái szerepelnek. A francia sajtó előzetes kommentár­jaiban különösen nagy figyelmet szentel a gazdasági együtt­működésnek, s emlékeztet arra, hogy Pompidou elnök őszi lá­togatásakor már szó esett a francia ipar bekapcsolódásáról az új szovjet beruházásokba. A moszkvai tárgyalásokon nyilván most közelebbről megvizsgálják az ezzel kapcsolatos terveket. A politikai kérdések közül előreláthatólag az európai bizton­sági értekezlet és a Közel-Kelet problémája szerepel a napi­renden. A francia kommentátorok hangsúlyozzák, hogy a kö­zel-keleti kérdésben a két kormány nézetei nagyon közel áll­nak egymáshoz, az európai biztonság ügyében viszont francia részről továbbra is azt hangoztatják, hogy bár a nyugat-ber­lini probléma rendezését nem tekintik „alapvető feltételnek”, mindazonáltal ez a kérdés „olyan nemzetközi igény, amelynek megoldása kedvező hatást gyakorolna a biztonsági értekezlet légkörére”. Rogers kairói látogatását természetesen ugyancsak nagy ér­deklődés előzi meg. Az amerikai külügyminiszter Libanonból érkezett az egyiptomi fővárosba. Néhány órával Rogers meg­érkezése előtt Szadat elnök — mint az Al Ahram keddi száma közli — fontos megbeszélést tartott legfontosabb tanácsadói­val. A konferencián­­ értékelték Rogers közel-keleti látogatásá­nak eddigi tapasztalatait, azzal a céllal, hogy az egyiptomi vezetők a részletekben is összehangolt álláspontot képvisel­hessenek az amerikai diplomatával folytatandó tárgyalásai­kon. Az értekezleten megvitatták a politikai és katonai kérdé­seket is. Az egyiptomi fővárosból érkező hírügynökségi jelen­tések egyébként a Rogers-látogatással kapcsolatban mindössze egyetlen dologban értenek maradéktalanul egyet. Az összes kairói megfigyelők bizonyosak abban, hogy Egyiptom követelni fogja az amerikai diplomácia vezetőjétől: az Egyesült Államok gyakoroljon nyomást Izraelre a megszállt arab területek ki­ürítése érdekében. A látogatás hivatalos programját a kairói rádió egy külügyminisztériumi szóvivőre hivatkozva, így fo­galmazta meg: Rogers és egyiptomi tárgyalópartnerei megvi­tatják a közel-keleti fejleményeket, s áttekintik a két fél ál­láspontját. A szóvivő hozzáfűzte: Anvar Szadat elnök május 1-i beszéde „tartalmazza azokat a legfontosabb pontokat, ame­lyekhez Kairó ragaszkodni fog”. Eszerint a béke alapvető fel­tétele a megszállt arab területek teljes kiürítése, a Szuezi-csa­­torna megnyitása a Biztonsági Tanács határozata végrehajtá­sának keretében. Kádár János távirata Erich Honeckerhez Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a következő táviratot intézte Erich Honeckerhez, az NSZEP Központi Bizottságá­nak első titkárához: „A Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága első titkárává történt megvá­lasztása alkalmából fogadja a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a magam jókívánságait, elvtársi üdvözletünket. Erőt, egészséget és sikereket kívánunk a német munkásosz­tály, a német munkás-pa­raszt állam dolgozó népe, a szocializmus, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom, a német—magyar in-­­ternacionalista kapcsolatok ja­vára végzendő tevékenységé­hez.”* Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára a Politikai Bizottság tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság tagjai, valamint a maga nevében táviratban üd­vözölte Walter Ulbrichtot a Német Szocialista Egységpárt elnökévé történt megválasztá­sa alkalmából. Leonyid Brezs­nyev az SZKP KB nevében táviratban köszöntötte Erich Honeckert abból az alkalom­ból, hogy az NSZEP Központi Bizottságának első titkárává választották. Táviratban köszöntötte Wal­ter Ulbrichtot és Erich Ho­neckert a LEMP KB nevében Edward derek, és a CSKP KB nevében Gustáv Husák. Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára maga és az RKP KB nevében ugyancsak táviratban üdvözöl­te Walter Ulbrichtot és Erich Honeckert. Jókívánságait tol­mácsolta táviratában Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára is. Ajtai Miklós angliai látogatását Londonból jelenti az MTI. Dr. Ajtai Miklós miniszterel­nök-helyettes, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke és kísérete hétfőn es­te és kedden délelőtt Oxford­­ban Sir Frederick Dainton, a brit tudománypolitikai tanács elnökének vendégeként az angliai tudós- és mérnökkép­zés kérdéseit tanulmányozta. Ajtai Miklós meglátogatta a város néhány oktatási intéz­ményét és több tudóssal, köz­tük a magyar származású Kürti Miklós professzorral, a világhírű fizikussal is talál­kozott. Kedden délben D. W. Houlder professzor és Mi­­chael MacLagan, Oxford fő­polgármestere ebédet adott a magyar vendég tiszteletére. Ajtai Miklóst és kíséretét Oxfordba elkísérte dr. Házi Vencel hazánk londoni nagy­követe is. Délután Londonban a brit kormány részéről John Davies kereskedelem- és iparügyi mi­niszter fogadást, majd vacso­rát adott Ajtai Miklós tiszte­letére. A miniszterelnök-helyettes szerdán kétnapos észak-ang­liai körútra indul. Kim Ir Szon fogadta Biró József külkereskedelmi minisztert Phenjanból jelenti az MTI. A koreai külkereskedelmi mi­niszter meghívására Phenjan­­ban tartózkodó dr. Biró Jó­zsef külkereskedelmi minisz­tert kedd délután fogadta Kim Ir Szen, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának fő­titkára, a KNDK Miniszter­­tanácsának elnöke. Kim Ir Szén szívélyes, ba­ráti beszélgetést folytatott dr. Biró Józseffel a két szocia­lista ország együttműködését érintő kérdésekről. A találko­zón jelen volt Ho Dam kül­ügyminiszter, Ke­ong The külkereskedelmi miniszter és Sebestyén Jenő, hazánk phen­­jani nagykövete is. A francia külügyminiszter Moszkvában Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet kormány vendége­ként kedden hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezett Maurice Schumann francia külügyminiszter. A seremetyevói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter és Szem­jon Ko­­zirev külügyminiszter-helyet­tes fogadta a francia vendé­get. Az Izvesztyija keddi számá­ban Schumann portréját és rö­vid életrajzát közölte. A lap megjegyzi, hogy Maurice Schu­mann többször járt már a Szovjetunióban. „A szovjet állampolgárok örülnek a fran­cia külügyminiszter látogatá­sának és meggyőződésüket fe­jezik ki, hogy ez a látogatás tovább bővíti a szovjet—fran­cia együttműködést, megszilár­dítja a biztonságot Európában és világszerte” — állapítja meg az Izvesztyija. Rogers és Riad megbeszélése Kairóban Kairóból jelenti a MEN­A­ Rogers amerikai külügymi­niszter és kísérete kedden, magyar idő szerint 16 óra­­10 perckor megérkezett Kairóba. Az amerikai külügyminisztert a repülőtéren egyiptomi kollé­gája, Mahmud Riad és Donald Bergus, az Egyesült Államok kairói diplomáciai képviseleté­nek vezetője fogadta. Rogers még a délután folyamán meg­beszélést tartott Mahmud Riaddal. Rogers megérkezésekor adott nyilatkozatában tartós egyip­tomi—izraeli békeegyezmény­re szólította fel a feleket és kijelentette, hogy az Egyesült Államok minden tőle telhetőt megtesz e cél érdekében. „Az a tény, hogy az orszá­gaink közti hivatalos diplomá­ciai kapcsolat megszakadása ellenére ma itt vagyok ven­dégként, mindkét fél gyakor­lati érzékét bizonyítja. Ugyan­ezt bizonyítja az is, hogy az elhunyt Nasszer elnök elfo­gadta múlt év nyarán tett bé­kekezdeményezésünket, amely új és reményteljes irányzatot alakított ki a világ e részén” — mondotta az amerikai kül­ügyminiszter. Rogers a továbbiakban em­lékeztetett arra, hogy „kilenc hónap telt el lövöldözés, halál és rombolás nélkül”. Méltatta azt a tényt, hogy Szadat elnök vezetésével az Egyesült Arab Köztársaság pozitív választ adott a Gunnar Jarring nagy­követ által februárban előter­jesztett javaslatra. Az amerikai külügyminisz­ter kijelentette: most lehető­ség kínálkozik az előrehala­dásra a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határoza­tának megfelelő békerendezés irányába, amely aztán megte­remti majd a teljes rendezés általános alapelveit. „Készek vagyunk Egyiptommal és Iz­raellel konkrétan megvitatni a Szuezi-csatorna megnyitásával kapcsolatos ideiglenes meg­egyezés lehetőségét, amely — reméljük — hozzá fog járulni a végleges rendezéshez” — mondotta Rogers. Az amerikai külügyminisz­ter és kísérete a kora esti órákban, akárcsak Bejrútban, ismét munkavacsorán vett részt, amelyen egyiptomi rész­ről Mahmud Favzi miniszter­­elnök, Mahmud Riad külügy­miniszter és több miniszter­­társa vett részt. A megbeszé­lések szerda reggel folytatód­nak a külügyminisztériumban. Ezt követően Favzi miniszter­­elnök fogadja Rogerst.

Next