Magyar Nemzet, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-11 / 136. szám

2 niszter. A találkozókon Szingh tájékoztatta nyugatnémet ven­déglátóit a kelet-pakisztáni menekültek ellátásával kap­csolatos nehézségekről. Scheel külügyminiszter beszámolt Bonn kelet-európai politikájá­nak eredményeiről és a NATO lisszaboni miniszteri tanács­üléséről. Szingh a Deutsche Welle rádiónak adott nyilatkozatá­ban kijelentette: a világnak segítséget kell nyújtania India számára a Kelet-Pakisztánból özönlő menekültek eltartási költségeinek viselésében. Az­zal vádolta a pakisztáni kor­mányt, hogy a menekültárada­tot politikájával idézte elő és kijelentette: ha nem szűnik meg a bevándorlás, India kénytelen lesz ellenintézkedé­sekhez folyamodni. Hangsú­lyozta: az , indiai álláspont sze­rint a felelősséget a nemzetkö­­zi közösségnek kell viselnie , hivatalosan és nem hivatalo­san egyaránt. Calcuttából jelenti a UPI. Miközben folyamatosan érkez­nek Indiába a kolera elleni oltóanyagok és más orvossá­gokat tartalmazó szállítmá­nyok, a nyugat-bengáliai Cal­cuttában hivatalos adatok sze­rint még mindig nem áll ren­delkezésre elegendő oltóanyag. Ezenkívül aggasztó, hogy az indiai—kelet-pakisztáni határ­vidéken kívül most már az északnyugati Punjab állam­ban is előfordultak kolera­megbetegedések. A TASZSZ jelentette: A szovjet Vöröskereszt úgy ha­tározott, hogy gyógyszereket, kolera és tífusz elleni oltó­szert, sátrakat és ruhaanyagot küld a nyugat-bengáliai (In­dia) táborokban lévő kelet-pa­kisztáni menekültek számára. A Nemzetközi Vöröskereszt a kelet-pakisztáni menekültek helyzetével kapcsolatban sür­gős segélynyújtásra hívta fel a nemzeti vöröskereszt szer­vezeteket. A hadifogolykérdés miatt­­ávon sarokba szorulhat­ ­A Washington Post kommentárja Köves Tibor, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: A Ni­on-kormányra visszaütött saját propagandája, amely hó­napok óta az amerikai hadi­foglyok „mostoha sorsára” irá­nyította a hazai közfigyelmet, azt a benyomást keltve, hogy az USA az ő érdekükben nem szabhat határidőt a Dél-Viet­namban lévő amerikai fegyve­res erők maradéktalan kivo­nására. Clifford volt hadügyminisz­ternek az a rendezési javasla­ta, amely szerint az USA vál­laljon kötelezettséget fegyve­res erőinek ez év végéig tör­ténő teljes kivonására, d­e a határidő érvényét az amerikai hadifoglyok időközben­­ végre­hajtandó szabadon bocsátásá­tól tegye függővé, a Washing­ton Post cikkírójának szavai szerint „kifüstöli Nixont” ed­digi pozíciójából. Howard Ziegler, a Fehér Ház szóvivője szerdán azzal vádol­ta Cliffordot, hogy „belpoliti­kai célok érdekében próbálja kiaknázni az amerikai hadi­foglyok megpróbáltatásait’’. Clifford erre csupán annyit válaszolt, hogy amennyiben a Fehér Ház nem bízik Hanoi megegyezési hajlandóságában, erről egyszerűen meggyőződ­het: terjessze elő Párizsban formálisan az amerikai kivo­nulás végső határidejének megállapítására, illetve az amerikai hadifoglyok szaba­don bocsátására vonatkozó in­dítványt. Joseph Kraft, a Washington Post szemleírója rámutat: „Amennyiben a másik fél nyil­vánosan is érdeklődést mutat Clifford javaslata iránt, Nixon elnök iszonyúan sarokba szo­rulhat. Kénytelen lenne nyíl­tan arra az álláspontra helyez­kedni, hogy amerikaiaknak csupán azért kell fogságban megrohadniuk és a csatame­zőn meghalniuk, hogy az USA hatalmon tarthassa a Thieu­­rezsimet Saigonban” — írta Kraft. Wash­instoni tudósítónk felesjelentései Amerika Ázsia-politikájának vajúdása A papír türelmesebb, mint a politika kérlelhetetlen té­nyei , az új Ázsia-koncepció­­ját megvalósítani akaró Nixon-kormány ezt most ta­pasztalhatja. A jól megfogal­mazott elképzelésekben ké­nyelmesen megférő ellentmon­dások a gyakorlati politika előrehaladásával mind feszí­tőbben jelentkeznek, s ez ki­vált kellemetlen egy olyan adminisztráció számára, amely kényesen kiegyensúlyozott bel­politikai bázisra támaszkodik. Jelenleg az a helyzet, hogy Nixon gyanakvásokat felkel­tett és — a másik oldalon — gyanúkat el nem oszlatott. A Chicago Tribüne konzer­vatív publicistája például akként inti óva Nixont az „el­kerülhetetlenül Peking elis­meréséhez vezető” politika folytatásától, hogy az emlí­tett bázisra utal: „az elisme­rés nem lenne bölcs dolog, hiszen megfosztaná Nixont 1972-ben a konzervatív támo­gatástól, anélkül, hogy egyet­len liberális szavazatot is megnyerne”. Hiszen a liberá­lis címkével illetett körök részben bővülnek Vietnam folytán, másrészt éppen a nixoni „vietnamizálás” ellent­mondásaiból gyanítják, hogy a Fehér Ház új Ázsia-politi­­káját ismételten megkísérti a régi, a dullesi. Valóban furcsa mozaikok állnak össze, s felettébb „non­figuratív” képet ígérnek. Néz­zük csak az elmúlt két na­pot: lényegében szabaddá vá­lik a nem-stratégiai kereske­delem Kínával, s ez a két év­tized utáni fordulópont vár­hatóan tükröződni fog Wa­shington ENSZ-vonalában is. Az amerikai ENSZ-missziót megerősítették az egyik leg­jobb Kína-szakértővel, s tá­jékozott megfigyelők arra szá­mítanak, hogy a világszerve­zeti szavazás kimenetelét sejtve, Washington igyekszik elkerülni mind a „megalázta­tást”, mind a kapcsolatok új szakaszát beárnyékoló „vég­sőkig való ellenkezést” Pe­­kinggel szemben. Ebben ben­ne foglaltatik egy teljes for­dulat lehetősége, s most min­denki érdeklődve tekint Otta­wára, ahol a „pingpong-diplo­mácia” óta Peking egyik leg­felkészültebb nagykövete Vár­ja — amint az amerikai fő­városban vélik —, hogy oda tevődjenek át a varsói nagy­követi tárgyalások. Az érdekes az, hogy a Taj­vanért aggódó és egyre erő­sebb nyomást gyakorló körök egyúttal szintén bizalmatlanul néznek a vietnamizálásra, nem zárva ki egy választási pál­­fordulás, vagyis Saigon cser­­benhagyásának lehetőségét sem. Reagan kaliforniai kor­mányzótól Agnew alelnökig erős — és Nixon bázisát te­kintve döntő — tábora van a „régi” Aztia-politikának. E körökben most figyelmeztet­ték Nixont, hogy „csupán pingpongozás révén a sár­kányból nem lesz pillangó”... Avar János Amerika!—limit kereskedelem Aiván feloldotta az embargót Mint az AP jelentette, csü­törtökön hivatalosan megszűnt az Egyesült Államoknak a Kínai Népköztársasággal szemben 21 éven át fennállott kereske­delmi tilalom. Ezzel az ame­rikai kormány körülbelül ugyanarra az alapra helyezte a Kínával való kereskedelmi kapcsolatokat, mint a Szovjet­unióval , vagyis bizonyos stra­tégiainak minősített vagy technológiailag bonyolult cik­keket, így számítógépeket, Die­sel-motorokat,­­ elektronikus berendezéseket stb. nem lehet exportálni. Az embargó Nixon által tör­tént feloldása szakértők sze­rint inkább politikai jelentő­ségű gesztus Peking iránt, gazdaságilag aligha jelent majd sokat Carapkin tísséretje!! Londonból jelenti az AP. Carapkin szovjet külügymi­niszter-helyettes csütörtökön hazautazott Londonból, ahol Douglas­ Home brit külügymi­niszterrel folytatott tanácsko­zást a közel-keleti és az indo­kínai helyzetről valamint a kelet-nyugati kapcsolatokról. . Ma®ar Nemzet Az amerikai parancsnokség szerint három napig nem volt említésre méltó harci cselekmény Dél-Vietnamban A UPI Phnom Penh-i tudó­sítójának jelentése szerint a kambodzsai kormánycsapatok a fővárostól keletre mintegy három kilométerrel visszavo­nultak, miután hét hónap óta legsúlyosabb vereségüket szen­vedték el Múlt év novembe­rében mértek a népi erők ha­sonló vereséget a Len Nol­­rendszer csapataira, amikor a stratégiai fontosságú Pich Nil­­szorosban lerohanták azok több hadosztályát. A kormány­­csapatokat most átcsoportosít­ják. A saigoni amerikai parancs­nokság csütörtökön, immár az egymást követő harmadik na­pon azt közölte, hogy Dél- Vietnamban említésre méltó harci cselekmény nem történt. Az MTI jelentése szerint Hanoiban csütörtökön közzé­tették a laoszi népi felszaba­dító hadsereg főparancsnoksá­gának jelentését az 1970—71. évi száraz évszakban az ország területén vívott harcokról s azok eredményéről. A jelentés szerint „ebben az időszakban a hazafias erők 31 200 ellensé­ges katonát tettek ártalmat­lanná a laoszi frontokon, köz­tük a CIA által támogatott és szervezett különleges erők tíz­ezer katonáját, a vientiane-i kormány 2790 katonáját, 15 ezernél több saigoni zsoldost, közel kétezer thaiföldi inter­vencióst és 527 amerikai kato­nai személyt”. A kongresszusi beszámolókat jóváhagyta az NSZEP Központi Bizottsága Berlinből jelenti az MTI. A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága — a ki­adott közlemény szerint — csü­törtökön megtartotta 17. teljes ülését. A tanácskozás megvi­tatta a párt nyolcadik kong­resszusa elé terjesztendő köz­ponti bizottsági beszámoló ter­vezetét. A napirendi pont előadója Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára volt. Megvitatta a plénum az 1971—75. évekre szóló népgazdasági terv irány­elveit, amelyeket ugyancsak a kongresszus elé terjesztenek. Ennek a napirendi pontnak Willi Stoph miniszterelnök volt az előadója. A Központi Bi­zottság teljes ülése mindkét beszámolót egyhangúan jóvá­hagyta. A kínai államtanács elnökhelyettese és a megbízott külügyminiszter tárgyalt Tepavaccal Pekingből - jelenti az Új Kína. Li Hszien-nien, a Kínai Népköztársaság Államtanácsá­nak elnökhelyettese és Csi Peng-fej megbízott kínai kül­ügyminiszter szerdán délután megbeszélést tartott a Mirko Tepavac jugoszláv külügymi­niszter vezetésével szerdán délelőtt egy hetes hivatalos lá­togatásra Kínába érkezett jugoszláv kormányküldöttség tagjaival. A megbeszélés baráti légkör­ben zajlott le. Szélsőjobboldali összeesküvők gyilkolták meg a volt chilei belügyminisztert folyik a nyomozás Santiagóból jelenti az AFP. Szerdán katonai díszpompá­val temették el Santiagóban a kedden meggyilkolt Edmundo Perez Zujovic volt chilei bel­ügyminisztert. A politikai gyilkosság ügyé­ben tovább folyik a nyomozás. A rendőrség megerősítette, hogy az egyik gyilkosnak, Ro­nald Rivera Calderonnak a személyazon­osságát minden kétséget kizáróan megállapítot­ták. Chilei politikai körökben ál­talában szélsőjobboldali össze­esküvők művének tekintik a gyilkosságot. Az Ultima Hora szocialista napilap szerint szerdán este „Bebizonyosodott: a bűncselekmény a szélsőjobb­oldali Calvo Sotelo-terv részét képezi” szalagcím alatt első oldalon foglalkozott a volt bel­ügyminiszter meggyilkolásá­val. Közölte: Allende elnök tájékoztatta a legfelső nemzet­­biztonsági tanácsot a tudomá­sára jutott különböző tények­ről, így „azokról a fasiszta tervekről is, amelyeknek célja politikai személyek meggyil­kolása és zavarkeltés”. Concorde Számítani lehet kínai megrendelésre Párizsból jelenti a UPI. Henri Ziegler, az Aerospatiale francia repülőgépgyár elnöke Párizsban tartott sajtóértekez­letén közölte: a Kínai Népköz­­társaság érdeklődik a Con­corde típusú, francia—angol közös gyártmányú szuperszo­nikus repülőgép megvásárlása iránt. Elmondotta, hogy egy kínai küldöttség a május végén Pá­rizsban tartott 29. nemzetközi repülőgép-kiállítás alkalmával több napot töltött a francia re­pülőgépgyár képviselőinek tár­saságában, élénken érdeklődött a Concorde műszaki részletei iránt, s a francia tárgyalófe­leknek az volt a benyomásuk, hogy mindenképpen számítani lehet Concorde típusú gépek kínai megrendelésére. A külpolitika hírei­ ­ (Moszkva, MTI) Ji Csin­­tang, a karai külkereskedelmi minisztérium főosztályvezető­je, a kereskedelmi kormány­­küldöttség helyettes vezetője Moszkvába érkezett, hogy ke­reskedelmi tárgyalásokat foly­tasson a Szovjetunió és a Kí­nai Népköztársaság kölcsönös áruszállításairól. ›‚ (Moszkva, TASZSZ) Ko­szigin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke csütör­tökön fogadta Rem The Dzunt, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság moszk­vai nagykövetét. A találkozót a diplomata kérte. ›‚ (Belgrád, MTI) Csütör­tökön megkezdte tárgyalásait Belgrádban az Egyesült Álla­mok hivatalos kereskedelmi küldöttsége, amelyet Whitney kereskedelmi miniszterhelyet­tes vezet.­­ (New York, Reuter) Dr. Ralph Bunche ENSZ-főtitkár­­helyettes, aki több mint egy hete fekszik egy New York-i kórházban, szerdán elvesztet­te eszméletét és az orvosok aggódnak életéért. ‡C‡ (Buenos Aires, AFP) Argentínában új törvény­ je­lent meg a politikai pártok működéséről ■0* (Bécs, MTI) Csütörtökön délután fejezte be több napos ülésszakát Bécsben a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség kormányzó tanácsa, amelynek tagja hazánk kép­viseletében Straub F. Brúnó akadémikus, az Országos Atomenergia Bizottság elnök­­helyettese.­­O (Berlin, ADN) Walter Ulbricht, az NDK Államtaná­csának elnöke csütörtökön ba­ráti beszélgetésen fogadta Almeyda Medina külügymi­nisztert. O (Havanna, AFP) Raul Roa kubai külügyminiszter szerdán Havannából Moszk­vába érkezett. Kim Ir Saen és Censzseeen találkozója Phenjanból jelenti az MTI. Kim Ir Szen, a Koreai Munka­párt KB főtitkára, a miniszter­­tanács elnöke és felesége csü­törtökön Phenjanban látoga­tást tett a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságban ez idő szerint hivatalos látogatá­son tartózkodó Nicolae Ceau­­sescunál, a Román KP főtitká­ránál, az Államtanács elnöké­nél és feleségénél. A látogatás során szívélyes megbeszélést folytattak. éritek, 1STL június 11. Visszavonul a fontfront Párizs óta első ízben tanács­koztak hétfőn és kedden Luxemburgban a „hatok” és Geoffrey Rippon, a brit kor­mány Európa-minisztere. A luxemburgi találkozóval volta­képpen utolsó szakaszába ér­kezett a brit csatlakozás. Ezek­ben a hetekben a technikai, gazdasági részletproblémákról tárgyalnak a megbízottak — Luxemburg után Brüsszelben —, hogy Pompidou és Heath magas szintű általános elvi megállapodásait aprópénzre váltsák. Helytelen lenne azt ál­lítani,­­hogy a párizsi egyez-' mények után már csak lényeg­telen szakmai részletek szorul­nak tisztázásra: olyan hordere­jű lépés, mint a szigetország csatlakozása a nyugat-európai gazdasági közösséghez, teljes mélységben, minden vonatko­zásában aligha mérhető fel egyszerre, bár igaz, hogy a po­litika boldogító — és megha­tározó fontosságú — „igen”-je előtt és után a kontinens és Anglia szakemberei alapos munkával törekedtek a meg­oldásra. Luxemburgban éppen olyan kérdésben született megegye­zés, amelyet hivatalosan nem vettek fel a tárgyalások napi­rendjére. Ettől függetlenül, mind Párizsban, mind pedig Londonban tudatában voltak annak­ a ténynek, hogy a font­probléma tisztázása nélkül a csatlakozás aligha juthat előbbre. Növekedés és csökkenés Az angol font a dollár mel­lett az egyedüli nyugati pénz­nem, amely a nemzetközi pénzügyi rendszerben tartalék­­valuta, következik ebből, hogy a fontot sok ország tartalékol­ja, nemcsak fizetési, hanem kincsképző eszközként. Az Anglián kívüli sterlingtartalé­kokat 2,2 milliárd fontra be­csülik, összegük 1964 és 1968 között folyamatosan csökkent, s a font leértékelésének évé­ben a tartalékok 1,7 milliárd dollárra estek vissza. Ám azóta a fontgrafikon állandó emel­kedést mutat, ami egyúttal jel­­z­, hogy a belső gondokkal küzdő brit kormányok — előbb Wilson, később Heath vezeté­sével — nem eredménytelenül tettek erőfeszítéseket a font nemzetközi helyzetének meg­szilárdítására. Nem tagadható tehát, hogy a font a fontos nemzetközi valuta, ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a világ valutatartalékaiban az angol pénznem részaránya az utóbbi 15 évben éppen felére csökkent (jelenleg a hivatalos tartalékok 7 százalékát őrzik fontban). A londoni belépési szándékok éppen a font miatt ütközhettek össze a­ „hatok” elgondolásaival; a dilemma lé­nyege, hogy a tartalékvaluta miképpen illeszkedhetik bele a hatok pénzügyi rendszerébe, hiszen a tartalékvaluta vala­miképpen mégis „primus in­­ter pares”, azaz első az egyen­lők között. Különösen igaz ez, ha meggondoljuk, hogy a Közös Piac a Werner-terv ér­telmében 1980-ra gazdasági és pénzügyi unióvá próbálja fej­leszteni az integrációt ami fel­tételezi, hogy a gazdasági kö­zösségben közös pénznem lesz (euro-valuta). fl francia álláspont A sterlingövezet fenntartá­sát és a csatlakozási szándékok egyidejű hangoztatását Párizs többször is kifogásolta. A Pom­pidous Heath találkozó napján a Le Monde Philippe Simonnot tollából ismertette a francia álláspontot. A cikkíró idézte Giscard d’Estaing gazdasági és pénzügyminiszter szavait. Ezek szerint összeegyeztethetetlen a Közös Piaccal, ha a részvevők egyikének olyan pénzneme van, amely tartalékvaluta. Ma­gyarázatul hozzáfűzte: a hite­lezés , a kihelyezett sterling­tartalékok általában London tartozásai, amelyeket a kívül­álló országok fontban tartalé­kolnak­ — a farit politika és gazdaság döntési jogkörébe tartoznak, ám ez nyilván ve­szélyezteti a közös pénzügyi politikát. (Persze, e közös irányvonalat az integráción belül is gyakran keresztező, egymást lerontó hatások érik, erre utal a legutóbbi valuta­­válság is.) Párizsban minden kétséget kizáróan tudtul adták, hogy ritkán kimondott, de hallgató­lagosan mindig követelt elő­feltételnek tartják: ha a szi­getország­­ csatlakozik, akkor mondjon le a font tartalék­­valuta jellegéről. Pontosan ezt jelentette be Rippon hétfőn a luxemburgi hatok előtt. A mi­niszter lényegében késznek mutatkozott arra, hogy a brit csatlakozás kedvéért London fokozatosan leépíti a fontot, mint tartalékvalutát. Már nem előnyös A fontfront visszahúzása voltaképpen nem tekinthető váratlannak, bár nem kevés kétség övezte a londoni maga­tartást. A font világszerepe szorosan összefügg az egykori széles körű brit elkötelezettsé­gekkel. A gyarmatbirodalom nélkül aligha lehetett volna ki­építeni a sterlingövezetet. A világpolitikai tények és reali­tások ismeretében, részint ezek kényszerítő hatására, London­ban fokozatosan átértékelték a birodalmi törekvéseket és a világhatalmi elképzeléseket lé­nyegében felszámolták. Ennek előbb-utóbb elkerülhetetlen következménye, hogy a font nemzetközi szerepe, intézmé­nyesített központi valutajelle­ge fokozatosan gyengül. A Fi­nancial Times május 19-i szá­mában Samuel Brittan k­iej­­­tette, hogy a brit álláspont ke­vésbé ismert,­ pedig London e kérdésben határozott nézete­ket vall. Ezek szerint nin­csen áthidalhatatlan szakadék Párizs és London között. Rippon már január 21-én ki­jelentette az alsóházban: „A legtöbb megfigyelő előtt vilá­gos, hogy a font tartalékszere­pe már nem előnyös Nagy-­ Britanniának.” Rippon kijelen­tése megerősítette: a Whitehall nem ragaszkodik a tartalék­valuta-jelleg megőrzéséhez, és nem ellenez „realisztikus ter­veket” e jelleg felszámolására. Az elképzeléseket nem lesz könnyű megvalósítani, hiszen a tartalékvalutát nem lehet­ egyik napról a másikra meg­szüntetni. Emellett­­a font visz­­szavonása elkerülhetetlenül át-n rendezné a nemzetközi valuta­frontokat. Általában szóba­­jöhető megoldásnak vélik, hogy a „különleges lehívási jogok­kal” (SDR) iparkodnak pótolni a fontot, mint fizetési esz­közt. Biztosnak látszik, hogy Nagy-Britannia tartozásait nem tudja évente 100—200 mil­lió font értékben tör­leszteni — hogy így a font-kintlevőségek csökkenjenek —, hiszen ez na­gyon megterhelné a fizetési mérleget. Az ellen sincs kifo­gása Londonnak, hogy vala­melyik közös piaci ország ve­gye át a tartalékvaluta szere­pét. Kétséges, hogy erre bárki is vállalkozna, hiszen a sze­repcsere együtt járna a pénz­ügyi tartozások átvételével is. Nehéz akadály Bármilyen megoldást talál­nak is a közös piaci partne­rek, bizonyos, hogy a gyors megegyezés a fontról a legne­hezebb akadályok egyikét tá­volította el a csatlakozás út­já­ból. Luxemburgban természe­tesen szóba került a többi csat­lakozási kérdés is, így egyebek között Rippon beszámolt arról, hogy a cukortermelő országok képviselői londoni értekezletü­kön elfogadták a hatok aján­latait. A cukor- és a vajimport, a brit költségvetési hozzájárulá­sok körül pillanatnyi huzavo­nák lehetségesek még, de két­ségtelen, hogy a font fokozatos beleillesztése a nyugat-európai keretekbe, pontosabban az eb­ben való megállapodás hosz­­szabb távra is lényeges követ­kezményeket von maga után. Egyebek között azt, hogy­ Lon­don eltávolodik­ — pénzügyi­­politikai tekintetben — Wa­shingtontól, mivel a közös nyugat-európai valuta terve mindenképpen a dollár köz­ponti szerepe ellen irányul Martin József Folytatódott a a songol pártkongresszus Ulánbátorból jelenti a TA­SZSZ. Ulánbátorban csü­törtökön folytatta munkáját a Mongol Népi Forradalmi Párt XVI. kongresszusa. A csü­törtök délelőtti ülésen folytat­ták a vitát az MNFP Központi Bizottságának beszámolója fo­tóit, a­mely hétfőn hangzott eb

Next