Magyar Nemzet, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

z az izraeli diplomácia nagy erőfeszítéseket tesz annak ér­dekében, hogy Jeruzsálem ügye ne kerüljön napirendre a Biztonsági Tanácsban. Az izraeli vezetők az Egyesült Államoknál szeretnék kiesz­közölni az „annexiós” vita el­kerülését. Kedden megérkezett Jeru­zsálembe Rabin, Izrael wa­shingtoni nagykövete, hogy konzultációt folytasson a Je­ruzsálemmel foglalkozó Biz­tonsági Tanács-ülés kérdésé­ről. Rabin a repülőtéren nyi­latkozatot adott újságíróknak és ebben helytelenítette, hogy az Egyesült Államok nem foglalt állást a Biztonsági Tanács Jeruzsálem ügyével foglalkozó vitájában. Kérdésekre válaszolva Ra­bin azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „politikai okokból” visszatartja az Iz­raelbe irányuló Phantom re­pülőgép-szállítmányokat. Ta­gadta, hogy az Egyesült Álla­mok Izraelen keresztül szállí­tott volna fegyvereket Jordá­­niába. Ugyancsak Jeruzsálemből érkezett hír szerint a Haarec című izraeli lap keddi számá­ban közölte, hogy Eban kül­ügyminiszter két héten belül Washingtonba utazik, ahol Rogers amerikai külügymi­niszterrel tárgyal. Ma szavaz Egyiptom, Líbia és Szíria népe Töröltek egy cikkelyt az alkotmánytervezetből Kairóból jelenti az MTI. Egyiptom, Líbia és Szír­ia több mint tízmillió választópolgára járul az urnák elé szerdán, hogy döntsön, a három arab országot egyesítő államszövet­ség megalakításáról. A refe­rendum mindhárom országban reggel 8 órától délután 5 óráig tart. A népszavazás eredmé­nyét Szadat egyiptomi, Kad­hafi líbiai és Asszad szíriai el­nök egyidejűleg csütörtökön délben hirdeti ki. Ezt követően Egyiptom az Egyiptomi Arab Köztársaság nevet veszi fel. Egyiptomban az Arab Szo­cialista Unió szervezésében országszerte tömeggyűléseket tartottak azzal a céllal, hogy ismertessék az államszövetség alapelveit és alkotmányterve­zetét. Szadat egyiptomi elnök — mint jelentettük — kedd este egyórás rádió- és televí­zióbeszédben méltatta az arab államszövetség jelentőségét, az Arab Köztársaságok Szövetsé­ge válasz az arab nemzetet megosztó széthúzás állapotára — mondotta —, az államszö­vetség életbevágóan szükséges az ellenség ellen vívott harc­hoz. Amikor az államszövet­ségre szavazunk — folytatta —, akkor ezt nemcsak a közös harcért tesszük, hanem azért is, hogy nemet mondjunk el­lenségeinknek, akik azt gon­dolják, hogy az arab nemzet­nek vége, s elfelejtették az 1969-es­ évet, amikor győzött a szudáni és a líbiai forradalom.. A DPA hírügynökség tudósí­tója írta Kairóból a kikiáltás előtt álló hármas konföderá­ció alkotmányáról: „Az Arab Köztársaságok Szövetsége leg­magasabb szintű testületének, az elnöki tanácsnak minden­egyes tagja vétójoggal rendel­kezik háború és béke kérdésé­ben. Az elnöki tanács tagjai az államfők, akiknek — ha hatá­roznak — egyhangúlag kell dönteniük a háborús béke al­ternatívájáról.” A tagállamok kötelesek kül­politikájukat „egységesíteni” — szögezi le az alkotmány, amely csak „a közös külpoliti­ka alapjának kimunkálását’’ írja elő. Az alkotmánytervezetből tö­rölték azt a cikkelyt, amelyet korábban Bengháziban még elfogadtak. Eszerint, ha egyik tagállamot fenyegetés éri, az intervenció a többi tagállam részéről automatikusan bekö­vetkezik. Az új cikkely szerint ilyen kérdésben az elnöki ta­nács határoz. Az elnöki tanács miniszter­­tanácsot nevez ki, amely vi­szont végrehajtja az elnöki tanács határozatait. Létrejön emellett az Arab Köztársasá­gok Szövetségének parlament­je, ahová minden tagállam 20 képviselőt delegál. A líbiai forradalom máso­dik évfordulójának előestéjén zászlódíszbe öltözött Tripoli — jelentette a Reuter tudósítója. Számos állam vezetőjét várják a szerdán kezdődő háromna­pos ünnepségsorozatra. A líbiai fővárosba érkezett mér el Szífei egyiptomi alelnök és Ahidjo kameruni köztársasági elnök. Oda várják még Szudán, Mauritánia, Mali, Nigéria, Pa­kisztán, Franciaország és Málta küldöttségét is. Mann.Vemzet A mandátum lejárta előtt parlamenti választásokat rendeznek Dániában Koppenhágából jelenti az AP. Hilmar Raunsgaard mi­niszterelnök kedden a dán parlamentben bejelentette, hogy szeptember 21-én, négy hónappal a jelenleg uralmon levő koalíciós kormány man­dátumának lejárta előtt, álta­lános parlamenti választásokat tartanak. A miniszterelnök közlése szerint IX. Frigyes dán uralkodó kedd délelőtt aláírta a hagyományos királyi nyílt levelet és október 5-ig felosz­latta az egykamarás parla­mentet. A bejelentés a parla­ment négynapos rendkívüli nyári ülésén hangzott el, ame­lyet az adóügyi javaslatok és a Vietnami Demokratikus Köz­társaság esetleges elismerése ügyének megvitatására hívtak össze. Lelőttek egy kínai tisztet? Peking és Kampala fokozódó viszálya Pekingből jelenti az Új-Kí­­na és a Reuter. A Kínai Nép­­köztársaság ugandai nagykö­vetsége hétfőn jegyzéket jut­tatott el az ugandai külügymi­nisztériumhoz. A jegyzékben a kínai kormány határozottan tiltakozott Idi Amin ugandai elnök állítása ellen, amely sze­rint az ugandai—tanzániai ha­tárincidensek során lelőttek egy kínai tisztet. A jegyzék az állítást hazug­ságnak nevezi. Augusztus 24-én az ugandai kormány közszem­lére helyezte az állítólagos „kínai ezredes” holttestét az­zal a nyilvánvaló céllal, hogy az országban felkorbácsolja a Kína-ellenes érzelmeket. A kínai kormány határozot­tan követelte, hogy az ugandai kormány biztosítsa, a jövőben hasonló incidensekre nem fog sor kerülni. A Ceyloni KP cáfolata A pártvezetők nem vettek részt titkos tanácskozásokon a Szovjetunióban Colombóból jelenti a Reuter. A Ceyloni Kommunista Párt kedden megcáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek sze­rint megvonja támogatását Bandaranaike miniszterelnök­asszony kormányától. A párt szóvivője kijelentet­te, nem felel meg a valóság­nak az az állítás, amely sze­rint a párt magasrangú veze­tői a Szovjetunióban folytat­tak „titkos tanácskozást” ar­ról, megvonják-e támogatásu­kat Bandaranaike kormányá­tól. Nem titok — fűzte hozzá —, hogy a párt egyes vezetői je­lenleg a Szovjetunióban tar­tózkodnak, de valamennyien — összesen három személyről van szó — orvosi vizsgálat céljából utaztak oda és sem­miféle titkos megbeszélést nem folytattak. Lyon volt Gestapo-főnöke Bolíviában él Az ADN jelenti: Klaus Bar­bie volt SS-Hauptsturmführer, a fasiszta csapatok által meg­szállt Lyon Gestapo-főnöke jelenleg a nyugatnémet ható­ságok tudtával Bolíviában tartózkodik, a nyugatnémet titkosszolgálat megbízásából. Mindezt a Die Tat című nyu­gatnémet­ antifasiszta lap és a francia sajtószervek által folytatott nyomozás derítette ki. Átadták a nyugat-berlini határsértőt Berlinből jelenti az MTI. A Német Demokratikus Köz­társaság hatóságai­­ hivatalo­­san átadták a nyugat-berlini rendőrségnek a 22 éves Bernd Langert, aki Werner Kühl nevű társával együtt július folyamán.­ — nyugat-berlini oldalról — megsértette a Né­met Demokratikus Köztársa­ságnak Berlinen áthúzódó ál­lami határvonalát. Werner Kühl a határsértéskor életét vesztette. Finnország Adomák és furcsaságok A finn nép szűkszavú, mint a magyar, de amit mond, an­nak veleje van. Persze, nem mindenütt, mert akadnak olyan vidékek, ahol a lakosságot a bőbeszédűség jellemzi, itt, ha három finn összejön, olyan szózuhatagot árasztanak egy­más fülébe, mint az olaszok a Fórumon vagy egy kis trat­­tóriában. Különösen az asszo­nyok beszélnek sokat — hol nem? —, hangosan, nyomaté­kosan és minden aggály nél­kül. De hogyan is sugdolózhat­­nának egy olyan nyelven, amelynek sajátosságai közé tartozik, hogy egyetlen szóban gyakran négy umlautos „á” is előfordul, s a kettős magán- és mássalhangzóknak nagy ke­letje van. Az allétikai Európa­­bajnokság idején, emlékszem, nagy csalódást és fejtörést okozott a külföldi tudósítók­nak, különösen a rádió- és tévériportereknek az, hogy finn futó nyerte az ötezer és a tíz­ezer méteres síkfutást. Nem mintha másnak szurkoltak vol­na. Sőt, lelkesen ünnepelték a látványosan hajrázó finn győz­test. De ők eleve elkönyvelték, hogy tízezer méteren a nagy esélyes, az angol Dave Bedford győz majd. Róla mindent ele­ve tudtak, s a nevét is egysze­rű kiejteni. Ám mind a két távon a finn Jutta Voldtdínen szerezte meg az első helyet. Hogyan kell a nevét kiejteni? Ezt tőlem is kérdezték a sajtó­­központban. Egyszerűen. Min­den magán- és mássalhangzót ki kell érthetően mondani. A hangsúly a finn nyelvben min­dig az első szótagon van, akár a magyarban. Sziva tartományban külö­nösen szívesen beszélnek és társalognak az emberek — ez a déli országrész —, s híresek eredeti humorukról. Egy ado­mát említek jellemzésül, amit itt hallottam, illetve olvastam: A külföldi utazó fogatot bérel és járja a vidéket. Mindenre kíváncsi, állandóan kérdez. A kocsis unja már, de készsége­sen válaszol. — Miért építették ilyen ka­nyargósan ezt az utat? — hangzik a következő kérdés. — Nos, ez úgy történt — vá­laszolja a kocsis —, hogy ami­kor ezt az utat elterveztük, túl hosszúra sikerült. Emiatt ka­nyarokat kellett csinálnunk, különben nem fért volna el. Sibelius emlékművéhez több­ször ellátogattam, nemcsak azért, mert szeretem a zené­jét, de ebben a kis angolkert­ben jó megpihenni egy padon, hangtalanul is a nagy finn zeneszerző dallamai csendül­nek fel a fülben, annyira kife­jező ez az alkotás, és maga a táj, meg néhány lépésre a ten­geröböl. Még Nurmit is láttam itt sétálni egy csendes dél­­előttön, lakásának ablakából egyébként az emlékműre látni, de ő már rosszul lát, s belső magányából gyanakvóan tekint minden ritka, útjába kerülő idegenre. Megtestesedett, ne­hézkesen lépdel, nem úgy, mint bronzba öntött mása az olimpiai stadion előtt, ami ar­ra emlékezteti őt és a látoga­tót, hogy minden idők­­egyik legnagyobb futóját látja. Az idővel azonban ő sem tud már versenyt futni, s a nagy kor­­társat, Sibeliust is a földbe énekelte a maga muzsikája. A nagy emberek vonása töb­bek között az, hogy a múló idővel sokasodnak a barátaik és a­­ barátnőik. Különösen a barátnők. Sibelius mondotta egyszer: „Egyre több olyan if­júkori szerelmem jelentkezik, akiről egykor sohasem tudtam. Minél inkább sokasodnak éveim, annál többen vannak. És minél idősebbek lesznek ezek a hölgyek, annál maka­­csabbul állítják, hogy milyen szenvedélyesen szerettem ifjú koromban őket.” A hét testvérek legalább tíz­ezren, ha nem többen vannak itt Finnországban. Az 1872-ben elhunyt Aleksis Kivi, az egyik legnagyobb finn regény- és drámaíró halhatatlan műve, „A hét testvér” minden évben színpadra kerül dramaturgiai feldolgozásban szülőhelyén, Nurmijarviben, de másutt is rendszeresen előadják, mert majdnem minden lakott hely­nek van műkedvelő színháza. A műkedvelés és a hivatás kö­zött is elmosódnak a különbsé­gek, annyira népi eleme a finn népnek a színjátszás. Bizony­ságul elég csupán azt említe­nünk, hogy bárki a főváros va­lamelyik színházának a tagja lehet, ha tehetségét bizonyíta­ni tudja, színakadémiai képe­sítés és diploma nélkül. Finn­országban alig akad olyan em­ber, aki életében legalább egy­szer színpadon ne szerepelt volna. Itt mindenki szerepelni akar, és senki sem vágyik a nézőtérre, mondják a finnek. Ugyanez a helyzet az olva­sással. A finnek joggal büsz­kék arra, hogy Helsinkiben található Európa legnagyobb könyvesboltja, az 1893-ban ala­pított Akadémiai Könyvesbolt. Ez a több emeletes, korszerű üzlet 285 alkalmazottat foglal­koztat, évi forgalma körülbe­lül 14 millió márka, s ha köny­vespolcait egymás mellé állíta­nák, legalább 20 kilométert kellene gyalogolnia a látoga­tónak, hogy a legkülönbözőbb nyelvű szak- és szépirodalmat áttekinthesse. Egy nyári lak minden finn em­ber legfőbb álma, és ez álom általában valóra is válik, hi­szen a lélekszámhoz viszonyít­va óriási az ország területe, meg a szigetek száma, minden­kinek jut olcsó pénzért elég hely, hogy egy kis faházat, vagy ha módosabb, villát épít­sen magának. Előfordul, hogy ez a hétvégi nyaraló két­­háromszáz kilométerre van a lakástól, de ez itt nem távol­ság, hiszen az Északi sarkkör és a Lappföld Helsinkitől leg­alább ezer kilométer messze húzódik fent, minek törődni itt az idővel és a közlekedés­sel?! A lakott települések hét végén elnéptelenednek. Ez persze, nem azt jelenti, hogy Pentti és Tajmi, meg a gyere­kek — vagyis a Szabó vagy a Kovács család — most pi­henni megy vidékre, élvezni a nyárutót, sütkéreznek a napon, eveznek és vitorláznak a ta­von. Ezt nyilván csinálják, és talán az erdőben is barangol­nak. De az igazi üdülést és ki­­kapcsolódást nem egyéb, mint­­ a munka jelenti hét végén a finn ember számára. Munka nélkül el sem tudják képzelni a pihenést és az éle­tet. Igaz, ez a munka néha ab­ból áll, hogy csupán szedret és különféle erdei bogyókat gyűjtenek. De ahhoz, hogy megteljék a kosár, gyakran 20—30 kilométert kell megten­nie naponta egy családnak, különösen az északibb vidéke­ken, ahol tudvalévően a legíz­­letesebb az erdei gyümölcs. Megteszik, és amit találnak, megeszik, vagy elteszik télire, mert már rövidülnek a nappa­lok és hosszabbodnak az éjsza­kák. Van, aki halászik és sokan vannak, akik vadásznak. Ez az idő különösen alkalmas a halfogásra. Talán nem is a zsákmány a fontos, hanem maga a művelet. Ha sok hal akad a hálóba, roston sülve kerül az asztalra, szálkákkal együtt megeszik, mert a fosz­fortartalomra szüksége van az emberi testnek. És jól esik utána a kávé vagy a sör. Általában az év minden idő­szakában halásznak. Amikor zord idők jönnek, léket vágnak a tó jegén, így telik meg a háló. Ez az időszak, július, augusztus és szeptember eleje a rákok kora. Külön ünnep a rákfogás. Lampionokat gyújta­nak, mielőtt tálalják. Azután szertartásszerűen fogyasztják el. Egy rák, egy pohár pálinka. Az igazi munkát azonban a barkácsolás jelenti. Nem igazi finn az, aki nem maga tákolja össze a hétvégi faházát. Ennek is megvan a menetrendje. A legfontosabbal, a szauna építé­sével kezdődik. Legyen az bár­milyen szűk kis viskó, de lo­bogjon a tűz a gőzketrecben — a fűtőtestre zúdított víz idé­zi elő a gőzt —, s legyen benne egy fapadka, amelyen ülve vagy elfeküdve társaloghat, iz­zadhat és új emberré kínoz­hatja magát az ember. Nekem ugyan nem volt módom egy ilyen vidéki lak szaunájában új emberré változni, de itt, Helsinkiben a szomszéd utcá­ban már csak kíváncsiságból is ellátogattam a nyilvános szau­nába. Jó, a Gellért gőzkamrá­jában és termáljában, nem egy­szer voltam. De micsoda gőzi­­ke ez a finn szaunához képest! Amikor levetkőzve a terem­be léptem, arra gondoltam, hogy no, most azonnal vissza­fordulok, ebből máris elég volt. Érthetetlennek tűnt azon­ban, hogy csupa boldog, mo­solygós arc tekint rám a pa­dokról a gőzködön keresztül. Tekintetükből butaságot merí­tettem. Szégyenszemre csak nem hátrálok meg. Egész tes­tem verejtékezett. Valaki egy vödör vizet öntött a kályhára, ami után azt hittem, hogy most rögtön elveszítem az eszméle­temet ütemesen dobog a szí­vem, tüdőm kapkodta a leve­gőt és talán már Lucifert is láttam e gőzködön keresztül, amint felém lép, hogy üdvö­zöljön a birodalmában. Való­ban halálfélelem vett erőt raj­tam. Ekkor egy vödör jéghideg vizet öntött valaki a nyakam­ba. Fázni és remegni kezdtem hirtelen. — Hol a törülköző? — kérdeztem, mert menekülni szerettem volna. — Jöjjön, én most majd beszappanozom — hallottam a ködben, s valaki, azt hiszem, a gőzmester, durva mosószappannal kezdte­ dör­zsölni a testem. — Valójában ez az asszonyok dolga az igazi szaunában — mondotta. De ne­kem ez most kivételesen mindegy volt, csak görnye­­deztem a legalább másfél kilós szappan alatt. Megfogadtam, leírom, és lebeszélek minden­kit a szaunáról. E gondolatai­mat azonban nem folytathat­tam, mert a gőzmester egy sikáló, nem, azt hiszem, drót­kefével munkálta tovább a tes­temet. „Ez nyilván azt kíván­ja, hogy itt hagyjam neki em­lékül a bőrömet”, villant is­mét az agyamba. Újabb vödör jéghideg víz zökkentett ki gon­dolataimból. Azután a gőzmes­­ter verni kezdett egy marokra való venyigével. Nem paskol­­ta, hanem rendes ritmusban ütlegelte a hátamat, a válla­­mat, a mellemet, a combomat, a lábam szárát, de ekkor már megadtam magam a sorsom­nak és nem ellenkeztem. Az újabb vödör hideg vizet is szótlanul tűrtem és az sem szerzett különösebb örömöt, amikor megkaptam a várva várt törülközőt. Kint a büfében rágyújtottam egy cigarettára. Rendeltem egy adag virsliféleséget és sört. Ami a legfontosabb, valóban úgy éreztem magam, mintha újjá születtem volna. És meg­fogadtam : senkit sem beszélek le a finn szaunáról. Vámos Imre Szerjev* 1971. szeptember X. Magyar felszólalás az UN­CTAD ülésszakán Genfből jelenti az MTI. Az UNCTAD tanácsának Genf­ben folyó ülésszakán felszó­lalt Nyerges János, a magyar delegáció vezetője. Elmon­dotta, hogy magyar részről teljesítették az UNCTAD ha­tározatait. Így csupán 1970- ben 51 százalékkal nőtt a fej­lődő országokból származó import. A kereskedelem to­vábbi bővítése érdekében a magyar kormány jóváhagyta a fejlődő országok részéről nyújtandó vámpreferenciákat, azaz vámkedvezményeket, me­lyek 1972. januárjában lép­nek majd hatályba. Kiemelte, hogy a fejlődő országoknak is mindent meg kell tenniük a forgalom fejlesztése érdeké­ben és ugyanazokat a felté­teleket kell biztosítaniuk a magyar export számára, mint minden más országnak. A magyar kormány elvárja azt is, hogy egyes fejlődő orszá­gokban a Magyarországgal szemben alkalmazott megkü­lönböztetéseket felszámolják. Pacem in lenti Cseh papi közösség alakult Prágából jelenti az MTI. Prágában kedden megalakult a Cseh Szocialista Köztársa­ság katolikus papjainak kö­zössége , a Pacem in terris. A Cseh- és Morvaország va­lamennyi megyéjét képviselő 150 pap részvételével megtar­tott alakuló ülésen a közös­ség meghirdette programját, amelyben hitet tesz az egy­háznak a béke fenntartására irányuló és XXIII. János pápa által kezdeményezett új erőfeszítései mellett. Hang­súlyozzák, hogy munkálkodni kívánnak az egyház és az ál­lam jó kapcsolatainak megte­remtésén. A közösség elnö­kévé Josef Vrana professzort, az olomouci főegyházmegye káptalani helynökét választot­ták. A katolikus papság kép­viselőit az ülésen dr. Miroslav Bruzek művelődésügyi mi­niszter üdvözölte. Kiemelte, hogy a közösség megalakulása jelentős lépés az egyház és állam viszonyában, egyidejű­leg pedig bizonyítéka a cseh­szlovák társadalom sikeres konszolidációjának. A külpolitika hírei­ ­­ (Belgrád, MTI) A zágrábi kerületi ügyészség ideiglenesen betiltotta a zágrábi szerb köz­oktatási-művelődési egyesület Proszvjeta című folyóiratának 1971. július—augusztusi kettős számát. A folyóirat ebben a számában olyan írást közölt, amely „nem tartja megfelelő politikai szervezkedési formá­nak valamennyi polgár számá­ra a Horvát Kommunisták Szövetségét és a Horvát Dol­gozó Nép Szocialista Szövetsé­gét”. Többpárt­rendszert köve­telnek Horvátországban, s ra­gaszkodnak ahhoz, hogy a horvátországi szerb nemzetisé­gű polgárok külön politikai szervezetbe tömörüljenek. O (Peking, Új Kína) Csou En-laj kínai miniszterelnök és Kuo Mo-zso, az Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának alel­nöke hétfőn Pekingben fo­gadta Bettelheim professzort, a francia—kínai baráti társa­ság elnökét.­­$• (Dakar, AFP) A Bizton­sági Tanács ténymegállapító bizottsága hétfőn Guinea fő­városába, Conakryba érkezett ›‹ (Moszkva, TASZSZ) Katu­­jev, az SZKP KB titkára ked­den fogadta Micsunovics ju­goszláv nagykövetet azzal kapcsolatban, hogy a diploma­ta hazautazik. ›‹ (Bukarest, Agerpres) El­utazott Bukarestből az a kínai katonai küldöttség, amely Li Tö-seng vezetésével hivatalos látogatáson tartózkodott Romá­niában. 58 másodperces tanácskozás Genfben Genfből jelenti a DPA. A genfi leszerelési értekezlet keddi, 534. ülése mindössze 53 másodpercig tartott, mivel egyetlen küldöttség sem szó­lalt fel. A legközelebbi ülést csütörtökre tűzték ki. A kon­ferencia jelenleg a biológiai fegyverek előállításának be­tiltásáról és azok­­ meglevő készletek megsemmisítéséről szóló közös szovjet—amerikai szerződéstervezet szövegének végleges megfogalmazásán dolgozik. Az átdolgozott szer­ződéstervezet szövegét rövide­sen az étekezlet elé terjesztik.

Next