Magyar Nemzet, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

Múzsák ■ Kulturális életünknek év­ről évre visszatérő nagy ün­nepe a Budapesti Művészeti Hetek. Ebben az esztendő­ben a szokásosnál is maga­sabb rangot kap ez az ün­nep a moszkvai Nagyszínház vendégjátéka révén; ez a vi­lághírű együttes most első­­ízben látogat el hozzánk és mutatja be a magyar közön­ségnek is nagyszerű művé­szetét. A Művészeti Hetek azon­ban a művészeti évad nyitá­nya, minden művészeté. Be­vezetője annak a szerteága­zó tevékenységnek, amely­nek célja ebben az esztendő­ben is a szocialista magyar művészet ápolása, a művelt­ség terjesztése, a műértő kö­zönség gazdagítása. Ennek a nemes i munkának a kezdete­ként a Művészeti Hetek programján szerepelnek tár­,­latok, drámabemutatók, filmelőadások, rádiójátékok, tévépremierek is. A színházakban öt bemu­tatót terveznek a Művészeti Hetek alkalmából, közöttük egy stúdióelőadást, és a veszprémi színház vendég­játékát. A filmműsoron há­rom premier szerepel: egy kitűnő szovjet filmet mutat­nak be ünnepélyesen, a cí­me: Ragyogj, ragyogj, csil­lagom; ez a film a művészet szerepét vizsgálja a szocia­lista társadalomban, s külön­leges értéke, hogy népmeséi, népművészet ihletésű, vagy­is a mai­ filmművészetnek abba a sokatigérő vonulatá­ba tartozik, amely megúju­lást ígér, amely a magyar filmművészetben is világra­szóló eredményeket hozott. A Művészeti Hetek alatt mutatják be Fábri Zoltán Hangyaboly című új filmjét, és egy világhírű angol fil­met, a KES-t is. Három tévéjátékot mutat be a televízió az ünnepi he­tek alatt, a rádió hangjáté­kokat tűz műsorára. Gaz­dag, változatos tehát a Mű­vészeti Hetek műsorterve minden művészetben — mégis, a legtöbben aligha­nem a zeneművészet nagy ünnepeként tartják számon, elsősorban a zenei program a szembetűnő. A többi? A töb­bit alighanem a legtöbben úgy tekintik, mint alkalmi részvételt a Művészeti He­tekben, amúgy is sorra kerü­lő bemutatókat, amelyeket most a Művészeti Hetek je­le alatt tartanak meg. Kétségtelen, hogy a Mű­vészeti Hetek zeneművészeti programja sem úgy emelke­dik ki az esztendő folyama­tából, mintha minden igazi erő és nagyság csupán mos­tanra összepontosulna, s az­tán abbahagyna a lendület, hanyatlana a színvonal, ha így volna, hiba lenne. Zenei életünk az egész esztendő­ben gazdag és magas szín­vonalú, a vendégszereplések sora sem szakad meg a Mű­vészeti Hetek befejezésekor. Könnyű, természetesen, egy amúgy is eleven és gazdag művészeti munkaévet kima­gaslóan megkezdeni, de ta­lán éppen így igaz az is, hogy könnyebb a jó kezde­tet jól folytatni is. Többé-kevésbé ugyanez el­mondható a képzőművészeti tervekről is, a Művészeti He­tek tárlatainak ugyanis az a szerepe, hogy mintegy mot­tót adjanak az évadhoz, mércét, amelyhez azután az esztendő további tárlatai mérhetők. Sokkal kevésbé áll mind­ez a többi múzsa részvételé­re a Művészeti Hetekben. A színházi bemutatók prog­ramja a nézőnek reprezen­­tálja-e szocialista színház­művészetünk ez évi prog­ramját? Filmművészeti he­teknek tekinthető-e három bemutató, s két összefoglaló műsor, az egyik, amely Új törekvések a baráti országok filmművészetében címmel ad villanásnyi bepillantást, s a másik, amely játék­­filmrendezőink rövidfilmjei­­ből ad egy műsorra­­valót? A rádió, és a tévé részvételét — természetesen — nemcsak eredeti művészi műsoraik bemutatása jelen­ti, hanem a számos helyszíni közvetítés is, de a saját program — remélhetően szép élményadó • értékeiktől függetlenül — elegendő-e mintegy művészeti hitval­lásként? A szocialista művészetpo­litikának sarkalatos törekvé­se, hogy a magasrendű mű­vészet minél szélesebb kö­zönségre találjon, minél szi­lárdabb tömegbázisra tá­maszkodhasson. Éppen emiatt meglepő az, hogy a Művészeti Hetek műsora a nagyobb közönségkörű mű­vészetek részvétele tekinte­tében szegényesebb , vagy legalábbis ritkább élményt ígér. Tükröződik ebben ter­mészetesen ezeknek a mű­vészeti ágaknak az egész esztendőre jellemző, jelenle­vő számos gondja, problémá­ja. Színházaink műsortervei vajon sokkal többet­­ígé­­rőek-e,, mint színházaink részvétele a Művészeti He­tek programján? A filmmű­vészet hárompillérű jelenlé­te Vajon nem árulkodik-e arról, hogy moziműsorunk az esztendő egész folyamán milyen sok problémát ad? Hogy a magyar filmgyártás korábbi föllendülése most mintha megtorpant volna, akár azért, mert kifulladt, akár pedig, mert most az el­ért eredmények megszilárdí­tása, elmélyítése következik, s ehhez új erőt kell gyűjte­ni? A Művészeti Hetek film­programja nem tükrözi-e, hogy a moziműsor amúgyis mennyire szegényes igazi műalkotásokban ? De éppen azért, mert a múzsák gondjait a múzsák­nak ez az évadkezdő sereg­szemléje jól tükrözi, nem kellene-e ezeket az ünnepi heteket gazdagabb példa­tárrá, ízelítőadó figyelmezte­téssé tenni? Ami a filmmű­vészet részvételét illeti: a Művészeti Hetek jó alkalmat adna arra, hogy a magyar filmművészet eredményeit szemügyre vegyük, s arra is, hogy — a moziműsortól függetlenül — ízelítőt ad­junk a világ haladó filmmű­vészetének jeles törekvései­ről, a nemzetközi érdeklő­dést keltő alkotások szemlé­jével. A Művészeti Hetek műso­rának ilyesféle gazdagítása nemcsak azért fontos, hogy minden múzsa méltó képvi­seletet kapjon, hanem azért is, mert egészséges művésze­ti élet, egészséges művészeti­­ fejlődés csak a művészetek minden területének együtte­sében, lehet, Zay László Sorozatos több­oldalú tárgyalások a tőkés pénzügyi rendszerről • külpolitikai helyzet A KÖZÖS PIAC PÉNZÜGYMINISZTEREINEK tanácsko­zása ismét megcsillantotta a nemzetközi valutaválság rendezé­sének lehetőségét. A kompromisszumos megfogalmazásban nyilvánosságra hozott közlemény legalábbis az álláspontok kö­zeledéséről tanúskodik, ha a teljes egyetértés nem is alakult ki. Nixon amerikai elnök augusztusi intézkedései óta most sikerült először megállapodásb­a s­utni a nemzetközi valutareformmal kapcsolatos közös piaci politikáról. A hatok pénzügyminiszte­rei így szorgalmazzák a dollár leértékelését, összhangban a főbb nemzetközi valuták paritásváltozásával. Az első kommentárok egymásnak ellentmondó­­ hangneme fémjelzi legjobban a brüsszeli megállapodás tényleges értékét. A TASZSZ tudósítója rámutat arra, hogy a közös piaci orszá­gok továbbra is önálló politikát folytatnak a spekulációs tőkék­kel és a valutaárfolyamok ellenőrzésével kapcsolatban is. A pénzügyminiszterek csupán a nemzetközi valutarendszer esetleges reformjának néhány elvében állapodtak meg. A pil­lanatnyi látszategységet a küszöbönálló nemzetközi találkozók könnyen „kikezdhetik ’. A francia sajtó kommentárjaiban ke­verednek az örömteli és a borúlátó vélemények. Míg a Combat úgy véli, hogy ,,a hatok szilárd álláspontra helyezkedtek Ame­rikával szemben, s megerősödött a Közös Piac összetartása”­ az Aurore szerint a hétfői megállapodás „a leg­kisebb közös nevezőt jelenti a hatok között és továbbra is fennmaradnak a súlyos nézeteltérések”. Szerdán Londonban folytatódik a valutaválság megoldását célzó tanácskozássorozat. Ezúttal a tőkés világ vezető gazda­sági Irataiméi, a „tízek” pénzügyminiszterei találkoznak. Kér­dés, hogy sikerül-e érvényesíteni a hétfői brüsszeli megállapo­dás javaslatait. A londoni értekezlettől a megfigyelők nem várnak gyors eredményeket, hiszen még ebben a hónapban megtartják a Nemzetközi Valuta Alap ülését Washingtonban. Nyilvánvaló, hogy a dollár hivatalos leértékelését — amely a nyugat-európai országok tőzsdéjén gyakorlatilag már meg­történt — nemcsak az Egyesült Államok ellenzi, hanem azok az országok is, amelyek valutatartalékaik nagyobb részét nem­ aranyban,­­hanem dollárban őrzik. Az amerikai gazdaság stabilizálására hozott elnöki intézke­dések, így különösen a tízszázalékos többletvárfs súlyosan érinti nemcsak a nyugat-európai országokat és Japánt, hanem az Egyesült Államok déli szomszédait is. Ez a probléma, áll az Amerika-közi gazdasági és szociális tanács Panamában folyó miniszteri tanácskozás középpontjában. Washington manőve­rezéshez folyamodott, hogy lecsillapítsa a latin-amerikai orszá­gok elégedetlenségét. Hétfőn Panamában Náthánel Samuels amerikai külügyminiszter-helyettes bejelentette, hogy kormá­nya a déli országokra nem alkalmazza a külföldi segélyprogram tízszázalékos csökkentését, ugyanakkor azonban — Nixon augusztusi bejelentésének megfelelően — a tízszázalékos több­letvám alól nem mentesíti a déli államokból származó importot. A nemzetközi élet egyéb eseményeiről, így a KNDK-ba utazó Losonczi Pál, valamint a Chilében tartózkodó Tímár Mátyás programjáról. A Thant ENSZ-főtitkár búcsú-sajtóértekezletéről és a két német állam képviselőinek tárgyalásáról, amely a né­zeteltérések miatt csak másfél óráig tartott, lapunk híranyagá­ban számolunk be részletesen. Libán Phenjan felé Losonczi Pál távirata Podgorni­j Itoz Habarovszkból jelenti az MTI. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke útban a KNDK felé kedden, rövid irkutszki időzés után­­ a szovjet Tá­vol-Keletre, Habarovszkba ér­kezett. Az Elnöki Tanács elnö­két mindkét szovjet nagyvá­rosban szeretettel köszöntöt­ték, s a területi,­­ illetve a he­lyi pártbizottság és a tanács vezetői fogadták. A Habarovszkban töltött éj­szaka után Losonczi Pál és kí­sérete továbbrepül Phenjanba, a KNDK fővárosába. A Szov­jetunió területe felett átrepül­ve, a magyar államfő távirat­ban üdvözölte Podgornijt, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökét. A magyar államfő táviratá­ban hangsúlyozta: „A testvéri Szovjetunió területe felett át­utazva — útban a KNDK felé —, érezve a szovjet emberek gondoskodását és meleg ven­dégszeretetét, forró elvtársi üdvözletemet és legszívélye­­sebb jókívánságaimat küldöm önnek és a nagy Szovjetunió népeinek. Őszinte szívből kí­vánok Önnek további eredmé­nyeket felelősségteljes állami tevékenységében, a testvéri szovjet népnek további hatal­mas sikereket a kommunizmus építésében, a világbéke bizto­sításáért folytatott áldozatos küzdelmében.” A chilei változások jelentősége túlnő az ország határán Salvador Allei­de és Tímár Mátyás pohárkoszoűszője Santiagóból jelenti az MTI. Tímár Mátyás, a Miniszterta­nács elnökhelyettese hétfőn helyi idő szerint délelőtt Can­­tuarias bányaügyi miniszterrel tárgyalt. Salvador Allende elnök hétfőn az elnöki palotában ebédet adott Timár Mátyás és kísérete tiszteletére. Az ebéden megjelent Clodomiro Almeyda külügyminiszter, Pedro Vus­­kovic gazdaságügyi miniszter, Alfonso Inastrosa, a Nemzeti Bank elnöke és sok más chilei vezető személyiség. Az ebéden Salvador Allende és Timár Mátyás pohárköszöntőt mon­dott. A Chilei Köztársaság elnöke pohárköszöntőjében hangsú­lyozta, hogy a magyar vendé­ gek látogatása újabb bizonyí­téka a Chile iránti érdeklődés­nek és szolidaritásnak. Ahhoz, hogy Chile megvalósíthassa a maga elé tűzött célokat, szük­ség van azok szolidaritására, akik már elérték a célt, épí­tik a szocializmust. Antiimperialista küzdelem és a harc sajátos útja — A mi harcunk igazán csak most kezdődik. Ellensé­geink erősek, de bízunk a nép­ben, bízunk erőinkben. Elke­rülhetetlen és szükségszerű, hogy ebben a harcban a szo­cialista országok egyre köze­lebb kerüljenek hozzánk. — Mi itt a Csendes-óceán déli részén az intiimperialista küzdelem részesei vagyunk. Olyan kontinens ez, ahol a harc sajátos útjaira van szükség, de kétségtelen, hogy a szocializmushoz vezet­ő úton fel kell használnunk a szocia­lista országok tapasztalatait, okulnunk kell tévedéseikből és sikereikből. Tímár Mátyás pohárköszön­tője elején köszönetét fejezte ki a szívélyes, baráti fogad­tatásért. Majd hangoztatta: különös­ jelentőséget tulajdoní­tunk annak, hogy Chilében a szocializmus építésének útjára léptek. Tavaly óta megnőtt ha­zánkban az érdeklődés Chile, a­ chilei nép iránt. — Tudjuk, értékeljük, hogy mindaz ami itt történik­ — jelentőségét és tapasztalatait tekintve — túl­nő Chile határain.. Tárgyalá­saink során az a meggyőződés alakult ki bennnünk, hogy a chilei nép teljesíti a maga elé tűzött nagy feladatokat. — A szocializmus építése sok gonddal, sok nehézség, akadály leküzdésével is jár. Ami bennünket illet, a törté­nelem — olykor keserű — ta­pasztalatai alapján kénysze­rültünk arra, hogy újra és újra átgondoljuk, elemezzük munkánk tanulságait. Ma úgy gondoljuk, alkotó módon köze­lítünk az országunk, fejlődé­sünk sajátosságaiból is adódó problémákhoz, építőmunkánk feladataihoz és folyamatos elemzés alapján igyekszünk teendőinket konkrét viszo­nyainknak megfelelően megol­dani. Az utóbbi tizenöt évben gondjainkból sokat megoldot­tunk, s bár a nehézség, aka­dály ma sem kevés, úgy érez­zük, népünk többsége támo­gatja politikánkat, mögöttünk áll. — Bár rövid ideje tartózko­dunk itt, az önök munkáját látva optimisták vagyunk. A gazdasági vegyes bizottság újabb tanácskozása Tímár Mátyás a délutáni órákban Carlos Concha egész­ségügyi miniszterrel tárgyalt. A megbeszéléseken a magyar gyógyszerek és gyógyszer alap­anyagok, továbbá orvosi mű­szerek és kórházi berendezé­sek szállításának kérdései ke­rültek szóba. Hétfőn a késő délutáni órák­ban ismét tanácskozott a ma­gyar-chilei gazdasági vegyes­bizottság. A megbeszéléseken áttekintették a magyar—chilei tárgyalások során szóba került gazdasági kérdéseket és ta­nácskoztak az árucsere-forga­lom­­ kölcsönös bővítéseinek, a műszaki-tudományos együtt­működés fokozásának lehető­ségeiről. Este Császár Ferenc, hazánk santiagói ideiglenes ügyvivője fogadást adott a nagykövetsé­gen Tímár Mátyás és kísérete tiszteletére. A ‘ 0 I. Marivar \o mtí\í ....... iilüy TÍ11 n,lll/j"l A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA II ,NI' 1I N­WIPV1IWW111 mim ni i mi i \m\mn\ ,­­ i A brüsszeli megállapodás után A „tízek” ma kezdik pénzügyi értekezletüket Brüsszelből jelenti az AFP. A Közös Piac pénzügyminisz­terei Brüsszelben 11 órás ta­nácskozás után megállapodás­ra jutottak a nemzetközi valu­tareformmal kapcsolatban kö­vetendő közös álláspontról. Mint nyugati hírügynökségek rámutatnak, az elfogadott ál­láspont élesen eltér az Egye­sült Államok által e kérdés­ben vallott nézetekről. A Közös Piac pénzügymi­niszterei nyilatkozatukban szorgalmazzák a dollár leérté­kelését, a főbb nemzetközi va­luták paritásváltozásainak ré­szeként. Állást foglaltak az Egyesült Államokba irányuló import 10 százalékos többlet­vámjának eltörlése mellett is. Hangoztatták, hogy ez és a dollár leértékelése teszi csak lehetővé, hogy saját valutáikat felértékeljék. Az új nemzetközi valuta­­rendszernek a rögzített paritá­sokon kell alapulnia, azonban a valuták váltóárfolyamainak korlátozott határok közti moz­gását lehetővé teszik. A nem­zetközi likviditásokat az arany mellett a különleges lehívási jogok fokozott felhasználásával kell biztosí­tani Schiller nyugatnémet gazda­­ságügyi miniszter szintén nyi­latkozott és intett attól, hogy a „tízek klubjában” az Egye­sült Államokat elszigeteljék. „Véleményem szerint teljesen helytelen volna, ha kilencen rá akarnák kényszeríteni akara­tukat a­ tizedikre. Ez nem len­ne megoldás...!. Az MTI londoni jelentése szerint az első részvevők már megérkeztek a „tizek” csoport­jának ma kezdődő pénzügymi­niszteri értekezletére. Mario Ferrari-Aggradi olasz kincs­tárügyi miniszter már tárgyalt angol kollégájával, Anthony Barberrel, aki később egymás után fogadta a többieket. Pierre-Paul Sch­veitzert, a Nemzetközi Valuta Alap vezér­igazgatóját, Edgar Benson ka­nadai pénzügyminisztert. A Közös Piac országai a londoni értekezleten nyilván­valóan megpróbálják majd rá­venni Angliát, hogy csatlakoz­zék a hatok pénzügyminiszte­reinek brüsszeli ajánlásaihoz. A londoni pénzügyi értekez­letet éppen egy hónappal az­után hívták össze, hogy Nixon elnök a dollár védelmében be­jelentett intézkedéseivel meg­ingatta a tőkés pénzügyi vilá­got. Az Egyesült Államok az­zal, hogy átmenetileg nem vált be dollárt aranyra, és be­vezette a tízszázalékos beho­zatali pótvámot, aláásta a hoz­zá igazodó valutákat, ugyan­akkor megnehezítette partne­reinek, hogy áruikat értékesít­sék Amerikában. Az eltelt egy hónap alatt a különböző nemzeti valuták „le­begő” árfolyamon álltak. A rögzített paritástól való elté­rés a különböző országok tőzs­déin a dollár 3,8 százalékos, gyakorlati leértékelődésével járt. Ezt a­­ bizonytalanságot akarják a londoni értekezle­ten rendezni a „■tízek.”.

Next