Magyar Nemzet, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-03 / 102. szám
2 bvál történő megvitatásának a Bundestag napirendjére való tűzését. A tanács meg kívánja várni Willy Brandt kancellár és Rainer Barrel CDU-elnök ma reggel tíz órakor kezdődő újabb találkozójának eredményét, és csak azután határoz a napirendről. Ennek megfelelően a tanács ülését szerdán ifi órára hívták össze. Ülést tartott kedden délben a szabad demokraták (FDP) parlamenti csoportja is Wolfgang Mischnick elnökletével. A képviselők úgy határoztak, hogy mielőbb ratifikálásra viszik a szovjet-nyugatnémet és a lengyel-nyugatnémet szerződést, mert minden „elfektetés” csak károkat okozna. Az ülésen megjelent Kienbaum képviselő is és bejelentette, hogy most már valóban megválik mandátumától. A szociáldemokrata (SPD) parlamenti csoport elnökségének kedd délelőtti ülését Brandt vezette. A kancellár bejelentette, hogy Barteslal szerdán megtartandó találkozóján csak az elvek tisztázásáról, a közös megoldás kereséséről lesz szó. Hangoztatta, semmiféle megállapodás nem született köztük arról, hogy a szerződések parlamenti vitáját elhalasztják. Brandt az elnökségi ülésen azt a nézetet vallotta, hogy pénteken a parlamentnek meg kell kezdenie a ratifikációs vitát, és a jövő hét elején be is kell fejeznie. Ami a keleti szerződésekre vonatkozó közös parlamenti határozati javaslatot illeti, Brandt kifejtette, hogy célja a szerződések parlamenti bázisának kiszélesítése, az azonban szóba sem jöhet, hogy a koalíció „hamis kompromisszumra” lépjen az ellenzékkel. Hétfőn egyébként a Bartel vezette ellenzék elfogadta a kancellárnak azt a javaslatát, hogy a ratifikációs vita megkezdését szerdáról halasszák későbbre. Bár a nyugatnémet jobboldal a pénteki és a hétfői Bartel Brandt találkozó után bizonyos készséget mutatott a közös nevező megtalálására, mégis tartani kell tőle, hogy nem keresi komolyan a megegyezést, és vagy engedményeket akar kicsikarni, vagy az időt akarja húzni. Ezt látszik megerősíteni Bartel kereszténydemokrata pártelnök kedden délelőtt, az elnökségi ülés után tett nyilatkozata is. Egyrészt azt bizonygatta, hogy pártja kiutat keres a válságból, másrészt ismét felmelegítette keleti szerződések ratifikálásához fűzött feltételeit. A Reuter úgy tudja, hogy a szerdai Brandt Barrel találkozón ismét megvitatják a kormánykoalíció és az ellenzék közös nyilatkozattervezetét, amelyet a kancellár és munkatársai dolgoztak ki. CDU-források szerint az uniópárti ellenzék „nem állja útját a szerződések ratifikálásának, ha az okmányokkal kapcsolatos fenntartásaik két legfontosabbika bekerül a közös nyilatkozatba”. E fenntartások nem új keletűek. A CDU —CSU továbbra sem fogadja el a szerződéseket, mint a határok kérdését véglegesen rendező dokumentumokat, s állítólag ragaszkodik ahhoz, hogy a közös nyilatkozat a majdan megkötendő békeszerződésre hagyja „a keleti határok végleges rögzítésének” problémáját. A CDU—CSU a hírek szerint azt is kívánja, hogy a nyilatkozat deklarálja a „német népnek az önrendelkezéshez való jogát”. Itt a „német nép” kifejezés a Német Demokratikus Köztársaság polgárait is jelentené, azaz nevükben is állást foglalna. A DPA jelentése szerint Valentyin Falin, a Szovjetunió bonni nagykövete kedden találkozott Horst Ehmke tárca nélküli miniszterrel, a bonni kancellári hivatal elnökével. Megbeszélésük 45 percig tartott. Washington érdeke is a Brandt-kormány sikere Bartman cikke New York Timesben Washingtonból jelenti az MTI. Averell Harriman veterán diplomata, négy amerikai elnök különleges tanácsadója aggódó hangú cikkben fejti ki a keddi New York Timesban, hogy a bonni kereszténydemokraták veszélyes „nagypolitikai” tűzzel játszanak, amikor a „keleti szerződések” ügyében akarják megbuktatni a Brandt-kormányt. „Amennyiben a szerződéseket leszavazzák — írja —, olyan szerencsétlen események láncolata indulhat el, amelyek megállíthatják, sőt, visszafordíthatják a kelet—nyugati nézeteltérések rendezése irányába mutató tendenciákat. .. Az Egyesült Államoknak csakúgy, mint az európai országoknak, keletieknek és nyugatiaknak egyaránt, mélységes érdekei fűződnek a fennálló határok elismeréséhez. A szerződések elvetésével elvész a további haladás lehetősége — folytatja —, nem jöhet létre az európai biztonsági értekezlet. Halasztást szenvednek a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentésekről szóló tárgyalások, amelyek pedig a legkedvezőbb lehetőséget biztosíthatnák az amerikai csapatok hazahozására...” „Az Egyesült Államoknak mindenképpen erőteljes nyomást kellene gyakorolnia a kereszténydemokratákra és világosan értésükre kell adnia: aggódik amiatt, hogy ellenzik a ratifikálást” — írja Averell Harriman. A nyugat-berliniek pünkösdkor újból az NDK-ba látogathatnak Már igényelhetők a határátlépési engedélyek Berlinből jelenti az MTI. Kedd reggel óta az NDK-beli állampolgárok már határátlépési engedélyt igényelhetnek nyugat-berlini rokonaik és ismerőseik számára, az NDK által kezdeményezett, nyolcnapos pünkösdi látogatási akció keretében. Legutóbb, húsvétkor mintegy 439 009 nyugatberlini lakos kereste fel az NDK-t.. Az NDK nyugat-berlini irodái, ahol a nyugat-berliniek közvetlenül is kérhetik és átvehetik az engedélyt, ma reggel nyitják meg kapuikat. A washingtoni munkahetekeekl után Smith új utasításokkal érkezett vissza Helsinkibe A SALT-tárgyalásokon megállapodás várható Kivon másikval utazása előtt Washingtonból jelenti az AJP és az AFP. Richard Nixon amerikai elnök vezetésével hétfőn a Fehér Házban rendkívüli munkaértekezleten vitatták meg a stratégiai fegyverzetek korlátozásának kérdéseit. Az amerikai elnök legfontosabb tanácsadóinak bevonásával tartott értekezleten jelen volt Gerard Smith, a SALT-tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetője is-Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára hétfő este nyilatkozatot olvasott fel a sajtó képviselőinek. Ebben kijelentette: A SALT-tárgyalásokon előrehaladásokat sikerült elérni és jelentős mértékben növekedett annak lehetősége, hogy a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról a két ország között megállapodás jöjjön létre. Smith helsinkiben már új utasítások birtokában folytathatja a tárgyalásokat a szovjet küldöttséggel. Rogers amerikai külügyminiszter az NBC amerikai tévéállomásnak adott nyilatkozatában a SALT-tárgyalásokkal kapcsolatban kijelentette, reméli, még Nixon elnök moszkvai látogatása előtt sikerült megállapodásra jutni a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalásokon. Mint mondotta, a helsinki tárgyalásokon „jelentős haladást” értek el, jóllehet „néhány alapvető véleménykülönbség” még mindig fennáll. A Reuter helsinki jelentése szerint Smith, kedden, Washingtonban folytatott konzultációinak befejeztével, visszaérkezett a finn fővárosba. Az amerikai küldöttség vezetője megérkezésekor nem nyilatkozott a sajtónak. Madar Nemzet Szadat tájékoztatta Kadhafit monkvai útjáról Kairóból jelenti a Mena és a Reuter. Anvar Szadat hétfőn Alexandriában két és fél órán át tárgyalt Kadhafi líbiai elnökkel, aki aznap repült át Tripoliból a kikötővárosba, hogy tájékoztatást kapjon az egyiptomi elnök moszkvai útjáról. A „napirenden kívüli” alexandriai találkozóról közleményt nem adtak ki. Kairói körökben feltételezik, hogy a moszkvai látogatáson kívül Szadat és Kadhafi küszöbönálló közös algériai útja került megvitatásra. Az egyiptomi fővárosban bejelentették, hogy Szadat és Kadhafi május 4-e és 11-a között látogat Algériába. Az egyiptomi elnök innen tovább repül Tuniszba, ahol újabb két napot tölt. A maghreb országokban teendő körút kevéssé titkolt célja az, hogy Egyiptom megbizonyosodjék a harcához nyújtott támogatás mértékéről. A TASZSZ és az AFP Alexandriából jelenti, hogy Szadat Alexandriában beszédet mondott a május 1-t ünneplő 50 000 főnyi tömeg előtt. Az egyiptomi elnök legutóbbi moszkvai látogatásának eredményeiről szólva síkraszállt a Szovjetunióval fenntartott barátság erősítéséért, s hangoztatta ennek elsőrendű jelentőségét az igazságos közelkeleti béke megteremtéséért folyó küzdelemben. A Szovjetuniótól kapott segítség — hangsúlyozta Szadat — lehetővé teszi számunkra, hogy hamarosan felszabadíthassuk területeinket. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ebben a harcban elsősorban a szovjet segítségre számítanánk, hisz senkitől sem várhatjuk, hogy helyettünk vívja meg a harcot. Jarring New Yorkban tanácskozik az ENSZ-főtitkárral Golda Mere esőtürtökön utazik Bukarestbe New Yorkból jelenti az AFP. Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár közel-keleti különmegbízottja hétfőn este ismét New Yorkba érkezett, hogy Waldheim főtitkárral a közel-keleti helyzetről tanácskozzék. Kirchschlager osztrák külügyminiszter hatnapos hivatalos izraeli látogatásának befejeztével, vasárnap sajtókonferenciát tartott Tel Avivban. Közölte, hogy az izraeli vezetőkkel kétoldalú kapcsolatokról, valamint nemzetközi kérdésekről tárgyalt. Elmondta még, hogy küszöbönálló kairói látogatása során tájékoztatja majd az egyiptomi vezetőket az izraeli álláspontról. Kirchschlager ausztriai viszontlátogatásra hívta meg Tel Aviv-i kollégáját, Abba Ebant. A vasárnapi Tel Aviv-i lapokban megjelent közlemény szerint Golda Meir izraeli miniszterelnök május 4-én utazik a román fővárosba. Sajtókörökben úgy tudják: Romániának az a kívánsága, hogy a találkozót lényegében politikai megbeszélésekre korlátozzák. Hazánkba is ellátogat Fidel Castro mostani körútján Havannából jelenti a Reuter és a VPI. Fidel Castro kubai miniszterelnök hétfői televíziós nyilatkozatában közölte, hogy körútja során kilenc országba látogat el. Guineán és Algérián kívül Fidel Castro hét szocialista országban tesz hivatalos látogatást, ezek a következők: Bulgária, Románia, Magyarország, Lengyelország, az NDK, Csehszlovákia és a Szovjetunió. Castro hozzáfűzte, hogy az európai szocialista országokban teendő látogatások kifejezésre juttatják a Kuba és a szocialista országok — mindenekelőtt a Szovjetunió — között kialakult gyümölcsöző kapcsolatokat. Meghalt Hoover, az FBI igazgatója Washingtonból jelenti az AP és a UPI. Keddre virradó éjjel washingtoni otthonában meghalt Edgar Hoover, az Amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) igazgatója. Hoovert 77 éves korában érte a halál, amelynek okát még nem közölték. Hoover 1921-től, az FBI megalakulásától először igazgatóhelyettesként, majd 1924- től teljhatalmú igazgatóként működött. Vezetésével a Szövetségi Nyomozó Hivatal hatalmas apparátussá nőtt. A legkülönbözőbb személyekre vonatkozó titkos feljelentések összegyűjtésével az FBI és ezen keresztül Hoover — hatalmas személyi befolyásra és hatalomra tett szert. Hoover szorosan együttműködött a McCarthly-korszak kampányainak lebonyolítóival. Az FBI most elhunyt igazgatója nyolc elnököt szolgált ki, s hetvenedik életéve betöltése után is — ami az állami hivatalnokok kötelező nyugdíjazásának határa — Johnson, akkori elnök külön rendeletére, megmaradt hivatalában. Az elmúlt időszakban erősödött az elégedetlenség Hoover működésével. 14 külpolitika hírei de (Moszkva, TASZSZ) Az 1970—71. évi nemzetközi Lenin- békedíjat az angol Eric Burhop, a Tudományos Dolgozók Világszövetségének elnöke, Renato Gustuso festőművész, Cola Dragoscseva bolgár és Kamal Dzsumblatt libanoni politikus, Ernst Busch NDK-beli színművész és Alfredo Varela argentin író kapta. (Új Delhi, AP) Rawalpindiben megállapodtak, hogy a hindusztáni szubkontinens tartós békéjének szavatolása céljából május végén, vagy június elején Gandhi indiaiminiszterelnök és Bhutto pakasztáni elnök Új Delhiben csúcstalálkozót tart. (Bukarest, MTI) A román Államtanács törvényerejű rendelete értelmében az állam tulajdonába kerülnek a törvényes rendelkezések megszegésével épült lakások. A rendelet szerint egyes állami és gazdasági vezetők tisztségükkel visszaélve, a törvényes rendelkezések megsértésével építettek maguknak lakásokat. vb (Pozsony, TASZSZ) A Pozsony melletti Pezinokban befejezte munkáját a Béke Világtanács európai biztonsággal foglalkozó bizottságának kétnapos ülésszaka, amelyen részt vettek a BVT elnökségének és titkárságának tagjai, és 25 ország, köztük hazánk békebizottságának képviselői. 208 (London, Reuter) Eyskens belga miniszterelnök és Heath brit kormányfő kedden Londonban eszmecserét folytatott a kibővített Közös Piac jövőjéről, a kelet-nyugati kapcsolatokról, a tervezett európai biztonsági értekezletről, és az NSZK „keleti politikájáról”. ›› (Peking, TASZSZ) A szovjet—kínai határtárgyalásokon részt vevő szovjet delegáció, amelyet Iljicsov külügyminiszter-helyettes vezet, körutazást tett a KNK-ban. Többek között megnézték a kantoni vásárt. ›› (Berlin, ADN) Az Egészségügyi Világszervezet vezérigazgatója levelében arra kérte az NDK kormányát, hogy küldjön megfigyelőkből álló delegációt az EVSZ május 9-én Genfben kezdődő 25. közgyűlésére. Merénylet a TASZSZ mithinglayi irodája ellen New Yorkból jelenti a TASZSZ. Cionista merénylők kedden gyújtőbombát dobtak a TASZSZ hírügynökség washingtoni irodájának helyiségébe. A robbanás következtében tűz keletkezett. Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője levélben hívta fel Waldheim ENSZ-főtitkár figyelmét arra a tényre, hogy a Zsidó Védelmi Liga felújította akcióit. Szerda, 1972. május „ Üzenet” az előválasztásokról A dühös amerikai Washington, május „Küldöncöket választanak, nem elnököt” — mondta csüggedten Muskie, akinek azért kellett visszalépnie a korteskedéstől, mert nem tudta vinni az „üzenetet”. A választási kampány kezdetén vitathatatlanul Muskie volt a toronymagasan esélyes demokrata elnökjelölt, s valójában még most is neki van a legjobb esélye az elnök, Nixon ellen! De az a különös, amerikai politikai körökben egyre izgatottabban tárgyalt, helyzet állt elő, hogy a demokrata előválasztások szavazói inkább nyilvánítják politikai érzelmeiket, mint törődnek Nixon ellenfelének kijelölésével. A demokrata kampány fordulatai alapján okkal írta James Reston a New York Timesban, hogy az ellenzék mintha republikánus forgatókönyv szerint viselkedne...” Pusztán taktikai szempontból ez tökéletesen helytálló megállapítás: az eddigi előválasztásokon „elvérzett” az országos választásra legesélyesebb jelölt, Muskie, s előretörtek a „szélsőségesnek” bélyegzett politikusok, McGovern és Wallace, valamint a „Johnsonbélyeget” letörölni képtelen Humphrey. Ha most eltekintünk Edwuard Kennedy folyton emlegetett és mindig cáfolt „beugrásától”, s Nixon elleni vitatható esélyeitől, nehéz elképzelni az elnökválasztásra egységes demokrata pártot. A feladó és a címzettek Most már nyilvánvaló, hogy az 1972-es év legjellemzőbb — és a demokrata előválasztási eredményeket is magyarázó — jelszavát Wallace fogalmazta meg: „Küldjünk nekik egy üzenetet!” A feladó: az átlagamerikai, a címzettek, az amerikai politikusok, a politikai és gazdasági establishment. S az üzenet tartalma: mélységes elégedetlenség. Muskie már későn, a visszalépését kiváltó massachusettsi előválasztás előtt állapította meg: „Az amerikaiak dühösek, és az előválasztásokon tiltakozásuknak adnak hangot.” S bár merőben más eszközökkel és állásponttal, McGovern és Wallace továbbítják az üzenetet, Humphreyt inkább a szakszervezeti vezérkar és a demokrata pártgépezet nyomja előre. McGovern egyik szárnysegéde pedig egy asszony véleményét idézte: „Még most is kedvelem Muskiet, de minél többet hallgattam, rájöttem, hogy nem éri meg a költöztetési költséget, bejuttatni őt Nixon helyére a Fehér Házba...” A gyilkos megjegyzés Muskie óvatoskodó centrizmusának bírálata, annak a „középen maradási törekvésnek”, amelyet még a Humphrey-féle elpusztíthatatlanság sem színezett. Muskienak alighanem a végzete, hogy a „mérges amerikai” állapotának egyik ismérve, a cinizmus őt sújtja, az újonnan jött „régi típusú politikust”, eltűrve az elpusztíthatod annak tartott Humphreyt és Nixont. A „Nixon generáció” című cikkében írta a Washington Post egyik publicistája: „...s ami minket megkülönböztet az előttünk járt és az utánunk jövő generációtól: túl fiatalok vagyunk, hogy emlékezzünk arra az időre, amikor Richard Nixon nem volt a politikai porondon, és túl öregek, hogy megélhessük az időt, amikor már nem lesz ott.” Az aranyszabály csődje Valójában azonban nehéz megítélni, hogy az amerikai belpolitika centrista aranyszabályának csődje Muskie egyedi esetében nem jelenti-e a szabály módosulásának általános elkerülhetetlenségét? Mert ha nem vitte is Muskie az „üzenetet”, a Fehér Házban alighanem olvassák: például a Gallup intézet egyik közvélemény-kutatása szerint az amerikaiak 78 százaléka elfogadhatónak tartja életkörülményeit, ám csupán 37 százalékuk tartja kielégítőnek „azt a módot, ahogyan az országot irányítják”. Az egyik legjobb belpolitika hírlapjaMV- HasiadBroder megállapítja: „A megahökkentő a széles körű elkeseredettségben, hogy ugyancsak általánosan elterjedt a nézet, a politikai mechanizmus és a kormány távolról sem megfelelő eszközei a nemzet problémái megoldásának, hanem éppenséggel bennük gyökereznek e problémák.” Motiválhatják bár a mérges amerikai üzenetét a Wallace táborában fajüldöző és egyéb szélsőségek, míg McGoverneben liberális radikalizmus, az előválasztások eredményeit amerikai elemzők riadtan értékelik a már évek óta halmozódó elégedetlenség olyan mérvű jelentkezésének, amely a politikai gépezetet egészében kezdi ki. Amint Broder írja: „A láthatóan végnélküli háborútól, az inflációtól, a kábítószerektől, a bűnözéstől és — sokak — a munkanélküliségtől gyötörve, számos amerikai vesztette el hitét hazájában ...” Az ugyancsak az országot járó Haynes Johnson, aki Broderrel együtt írt „hangulatjelentéseket” a Postnak, még tavaly így összegezte tapasztalatait: „Lehet, hogy az amerikaiak még mindig bíznak önmagukban, de elvesz,tették hitüket jóformán minden egyébben. Nem hisznek elnökükben. Nem hisznek politikusaikban. A „dühös amerikai” állatpopulizmus újbóli terjedései mögött, mely természetesem több formában és kifejezési móddal terjed, s ami a fő: a* demokrata versengés szereplői láthatóan alkalmazkodni próbáltak hozzá. Lindsay ..álpopulistának” nevezte Walla ímet, McGovern viszont — a gazdagok utcájára utalva . ..a New York-i Park Avenut) populistájának” Lindsayt, míg Humphrey azzal hirdeti magát, hogy ő .,a nép demokratája”. Még a konzervatív Chicago Tribüne is azt állapítja meg a populista jelenségekről, hogy az adóktól és a háborútól kimerült emberek „azt akarják, hogy a politikusok hagyjanak fel a kétkulacsossággal, és fordítsanak figyelmet az egyszerű emberekre és az ő fizetésiboríték-, meg számlagondjaikra”. Gyötrő témák Az, előválasztásokon pedig nemcsak ezek a „kisembergondok” játsszák a főszerepet, hanem láthatólag perdöntő, hogy a politikus a mai hangulatnak megfelelően bánjon e problémákkal, s ne régi kortesszabványok szerint. S amíg Wallace demagógiája csak ott hat igazán, ahol „az iskolabuszon hajthat”, McGovern ígérete a radikális, roosevelti méretű változásra, meglepő hatást ért el. Közvetve az is jelzi a „dühös amerikai” igényeit és sérelmeit, amit növekvő szavazótábora leginkább méltányol McGovern - ben: őszintesége, közvetlensége, megértő volta. A szenátor gyűlésein elkerüli, hogy elővegye az amerikai politikusok szokásos „mosócéduláját”, és sokpontos ígéretlistával próbáljon hatni: az ígéretek elértéktelenedésének korszakában sokkal hatásosabbnak bizonyul McGovern határozott követelése alapvető nemzeti célok megváltoztatásáról (például a hadikiadások lefaragása, mélyreható adóreform, a szociális programok számottevő emelése). Természetesen McGovern említett programjai jóformán kizárják, hogy bejuthasson a Fehér Házba; túl szép lenne, hogy igaz lehessen a McGovern elnöksége alatti Amerika — mélázott el az Evening Star liberális publicistája, McGovern ugyan bizakodva beszél „új centrumról”, a roosevelti demokrata koalíció új változatáról, de végül is csak az adott pártgépezet új súlypontját keresi, s legszerencsésebb esetében is egy „baloldali Goldwater” lenne, aki ellen küzdene pártja „régi centruma” , éppúgy, mint populizmusát is megcsonkítanák Wallaceiskolabuszának kerekei ... Dehát nem is McGrovern esélyein van a hangsúlyt hanem az év elején szinte ismeretlennek számító politikai felemelkedésén — a dühös amerikait gyötrő témák folyik rám Az*r JZMmrr