Magyar Nemzet, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

__________ ború menetének megváltozta­ására, szembeötlő a különbség a kudarc okozta kapkodás ir­racionális döntése és egy ma­gabiztos realizmus között. Kiválóan elemzi ezt a kü­lönbséget James Reston, a New York Timesban. Tétele: „A szovjetek nagyon ügyes ki­­várási játszmát folytatnak Ni­­xonnal szemben.” Miközben némelyek „a Nixon által két­ségbeesésében implikált hatal­mi tekintélyelveken lovagolva azon tanakodtak, hogy Moszk­va „engedheti-e az új eszkalá­­ciós lépést”, s csak valami — a Fehér Házéra hasonlító — drámai reagálást tudtak elkép­zelni, Reston világosan kimu­tatja: „A szovjeteknek joguk van azt hinni, hogy ők és szö­vetségeseik már megnyerték a Vietnamért való hosszú küz­delmet ..Reston tehát azt állapítja meg, hogy a meg­nyert és az elvesztett háború különbsége határozza meg a jelenlegi világpolitikai pozíció­kat, s e tényen mit sem vál­toztathat Nixon presztízsmen­tő szándékkal hozott döntése. Eközben Amerikában mind hevesebb a vita is. Például a Washington Postban Stanley Karnow azt fejtegeti, hogy az eszkalációs lépés végső elem­zésében ,,károsan hathat" a kí­nai—amerikai kapcsolatokra is, s főként­ módosíthatja azokat a Kínán belüli erőviszonyokat, amelyekre Nixon egész kon­cepcióját építette. (A lap hír­oldalán pedig ideges jelentés látható arról, hogy szovjet ha­jók kínai kikötőkbe viszik majd szállítmányaikat —csak­úgy, mint az 1965—68-as bom­bázások idején gyakorta —, va­gyis Washington esetleg eltú­lozta reményeit a szovjet—kí­nai ellentétek kapcsán, s a vietnami nép támogatása új helyzetet teremthet). A Kar­nov cikkében rejlő — és a Pe­­kingből hazatért Mansfield szenátor által is jelzett — fi­gyelmeztetés nyilvánvaló: a Fehér Ház nemcsak a világ­­politika egyik területén — a kelet—nyugati viszonyban — elért, vagy már küszöbön álló eredményeket tette kockára, hanem azokat a hatalmi remé­nyeket is, amelyekért Nixon Kína-politikája oly széles kö­rű támogatást kapott Amerika vezető köreiben. Avar János Washington elutasítóan fogadta Le Dúc Tho párizsi kijelentéseit Az MTI jelentette, hogy pá­­r­izsi politikai és diplomáciai körökben nagy érdeklődéssel fogadták Le Dúc Tho-nak, a Vietnam-konferencián részt vevő VDK-küldöttség különle­ges tanácsadójának péntek délutáni sajtóértekezletét. E körökben hangsúlyozzák: az amerikai kormány remélhető­leg gondosan tanulmányozni és elemezni fogja majd Le Dúc Tho kijelentéseit. Ezzel kap­csolatban főleg két tényezőre mutatnak rá. Le Dúc Tho is­mét nyomatékosan kifejezésre juttatta a VDK és a DIFK tárgyalási készségét. Csupán azt utasította el, hogy az ame­rikaiak elfogadhatatlan előfel­tételekhez kössék a tárgyalá­sok újrafelvételét. Nem zárkó­zott el újabb titkos megbeszé­lések folytatásától sem, de rá­mutatott arra, hogy a titkos tárgyalások sem jelentenek csodaszert, mert csak akkor vezethetnek eredményre, ha Washington „propagandama­nőver” helyett tényleg hajlan­dó komolyan tárgyalni. Másrészt Le Duc Tho ki­emelte, hogy a vietnami kér­dés megoldásánál a probléma politikai és katonai vonatko­zásai elválaszthatatlanok egy­mástól Washingtonból jelenti az AFP. Le Duc Tho pénteki pá­rizsi sajtóértekezlete „nem tar­talmazott olyan új elemet, amely értelmet adna a Viet­nammal kapcsolatos béketár­gyalások felújításának” — mondták pénteken az ameri­kai külügyminisztériumban. Ebből arra lehet következtet­ni, hogy a jövő héten sem folytatódnak a párizsi tárgya­lások­­ az amerikai fél hibá­jából. Charles Bray, a külügymi­nisztérium szóvivője azt mond­ta, hogy „a másik fél egysze­rűen nem hajlandó tanulmá­nyozni a mi javaslatainkat”. Az MTI hanoi tudósítójának jelentése szerint pénteken a külföldi újságírók egy csoport­ja meglátogatta a fogoly ame­rikai pilóták egy hanoi tábo­rát. Nyolc amerikai katona az előző nap a háború befejezé­sét követelő felhívást intézett az Egyesült Államok kong­resszusához. A foglyok közül ketten a haditengerészeti légi­erő alezredesei — négy, illetve öt esztendeje vannak már őri­zetben. Hoffman őrnagy külön nyilatkozatában megállapítot­ta: tévedés lenne azt hinni, hogy a mostani légitámadások elősegítenék a békét. Egyéb­ként valamennyien elismerték, hogy az amerikai hadigépezet az utóbbi hetek bombázásai során rendkívül súlyos káro­kat, indokolhatatlan emberál­dozatokat okozott. Magyar Nemzet Szadat ma beszédet mond a parlamentben Grecsko mamsall szíriai látogatása Kairóból jelenti az MTI. Nagy várakozás előzi meg Sza­dat elnök mai beszédét, amely a parlament előtt hangzik el, s az előzetes hírek szerint átfogó képet ad az utóbbi hetek leg­fontosabb közel-keleti fejle­ményeiről. E fejlemények kö­zül kiemelkedik az egyiptomi államfő április végi moszkvai látogatása, amely — mint az Al Ab­ram ismételten hangsú­lyozza — „politikailag és ka­tonailag egyaránt nagyon jó eredményeket hozott”. Szadat első algériai és tunéziai láto­gatása, valamint Szadat, Kad­hafi és Rumedien algériai csúcsértekezlete jelentős mér­tékben járult hozzá az arab akcióegység erősítéséhez az iz­raeli agresszióval szemben. Minthogy a beszéd az 1972 májusában lezajlott belpoliti­kai változások évfordulóján hangzik el, az elnök minden bizonnyal utal majd az úgyne­vezett erőközpontok felszámo­lásának jelentőségére, a poli­tikai irányvonal kiigazításában elért sikerekre. Damaszkuszból a TASZSZ jelenti, hogy a Szovjetunió da­maszkuszi nagykövetségén pénteken fogadást adtak Grecs­­ko marsall, honvédelmi mi­niszter tiszteletére, aki hivata­los baráti látogatáson Szíriá­ban tartózkodik. A fogadáson megjelent Khaddam minisz­terelnök-helyettes, külügymi­niszter, Tiassz tábornok, had­ügyminiszter és a kormányzó Baath-párt vezetői. A fogadá­son Grecsko marsall és Tiassz tábornok beszédet mondott. Közlemény az NDK küldöttségének romániai látogatásáról Allende törvényjavaslata az ITT államosítására Bukarestből jelenti az MTI. A pénteken délután megtar­tott NDK a román barátsági nagygyűlésen beszédet mon­dott Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az Államtanács elnöke és Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára. Ceausescu méltatta a két or­szág együttműködésének ked­vező alakulását, a most aláírt barátsági szerződés jelentősé­gét. Románia külpolitikájáról szólva azt mondta, hogy kü­lönleges figyelmet szentelnek az összes szocialista országgal való barátság és együttműkö­dés fejlesztésének. Románia a KGST keretén belül a komp­lex program szellemében tá­mogatja az együttműködést és kooperációt, fejleszti kapcsola­tait a Varsói Szerződés tagál­lamaival. Ceausescu ezután el­mondta, hogy „egyidejűleg ba­ráti és együttműködő kapcso­latok kiépítésére törekszünk, különböző szinteken, minden más szocialista országgal. Azért fáradozunk, hogy kive­­hessük részünket a szocialista országok egységének helyreál­lításából és megszilárdításá­ból .. .” Erich Honecker beszédében kidomborította a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamának konstruktív hoz­zájárulását Európa békéjének erősítéséhez, biztonsága meg­szilárdításához. Az­ NSZEP első titkára ki­jelentette, a szovjet—nyugat­német, majd a két német ál­lam közötti, valamint a Nyu­­gat-Berlinre vonatkozó szer­ződések ratifikálásával lehető­vé válna, hogy az NDK kor­mánya eszmecserét kezdemé­nyezzen a Brandt-kormánnyal az NDK és az NSZK közötti diplomáciai kapcsolatok létre­hozásáról, és hogy megállapo­dásokat kössenek a nemzetkö­zi joggal összhangban. Az NDK párt- és kormány­­küldöttségének Romániában tett hivatalos baráti látogatá­sáról közös közleményt adtak ki. A közlemény beszámol ar­ról, hogy a látogatás során aláírták a két ország barátsá­gi, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződé­sét. A két küldöttség között tárgyalásokra került sor — írja a közlemény —, amelyek keretében kölcsönösen tájé­koztatták egymást a két or­szágban folyó szocialista épí­tés eredményeiről. Jobb- és baloldali tüntetők S­ielűztek Santiagóból jelenti a Reuter és az AFP. Salvador Allende chilei elnök pénteken ünnepé­lyes külsőségek között aláírta azt a törvényjavaslatot és al­kotmánymódosító javaslatot, amely előirányozza a 70 száza­lékban az amerikai ITT-kor­­poráció tulajdonában levő chi­lei telefontársaság államosítá­sát, és hatálytalanítja azokat a szerződéseket, amelyeket az ITT 1930. óta kötött a chilei állammal, a az országos tele­fonhálózat fenntartásáról. Az elnök ezt követő sajtóér­tekezletén kijelentette, hogy a nyilvánosságra hozott doku­mentumok bizonyítják: az odahaza is korrupciós botrány­ba keveredett ITT mammut­­cég 1970-ben kísérleteket tett a baloldali elnökjelölt — Allen­de — megválasztásának meg­akadályozására. A törvényja­vaslat most a kongresszus elé kerül. A sajtóértekezleten az elnök részletesen kifejtette, hogy az alkotmánymódosítással is járó lépésre azért határozta el ma­gát, mert kilenchónapos erőfe­szítés után is hasztalan pró­bált kölcsönösen elfogadható megegyezésre jutni az ITT céggel a kártérítés módozatai­ról. A törvényjavaslat így a kártérítés nagyságának és fize­tési módjának megállapítását egy külön törvényszékre bízza. A chilei Concepcionban pén­teken provokatív kormányel­lenes tüntetést szervezett a jobboldali Nemzeti Párt, a Ke­reszténydemokrata Párt és a szélsőjobboldali Haza és Sza­badság szervezet. A korábbi rossz tapasztalatokon okulva Allende elnök betiltotta az in­cidensekkel fenyegető tünte­tést. A Népi Egység pártjai, dolgozók és diákok pedig be­jelentették, hogy ha kell, kar­hatalommal is megakadályoz­zák a tüntető felvonulást. A jobboldal, a tilalommal nem törődve, az utcára vezényelte a tömegeit, s a legszélsősége­sebb elemek ennek során ösz­­szecsaptak az ellentüntetést szervező baloldal egyes cso­portjaival. Az összetűzésben lövések is eldördültek, öt sze­mély megsebesült, a rendőrség pedig több, mint ötven embert letartóztatott. Utazás Dél-Ázsiában Születés- vagy halálszabályozás? Ez a föld­rész csak rö­vid idő óta vett tudatosan irányt arra, hogy megbirkóz­zék a maga problémáival. A problémák már az első nap a látogató elé tárulnak, mihelyt kiszáll a repülőgépről és gép­kocsin szállása felé tart. Mér­hetetlen szegénységet lát maga körül mindenütt a gépkocsi ablakán át, ugyanakkor mesé­be illő gazdaságról is árulkod­nak a paloták. Nem föltétle­nül Calcuttára gondolok, a vi­lágnyomor e kirívó fővárosá­ra, ahol százezrek fekszenek egymás mellett, zsákba burko­lózva a járdán, a külvárosban ugyanúgy, mint a belső negye­dekben, és ahol konflistóként trappál a boldog pária, ha utasra lel, magát fogva a rik­sája elé, mert tudja, hogy az a néhány fillér azon a napon már megmenti az éhhaláltól. De ott van például Bombay, India kapuja (a kapu valóban létezik), a nagy forgalmú ke­reskedelmi és kikötőváros, ki­terjedése többszöröse a nápo­lyi öbölnek, de az üzleti élet palotái mögött itt is olyan vis­kók és putrinegyedek roska­doznak, hogy indiai úti­kalau­zom önkéntelenül megkérdez­te: „Uram, ön már sokfelé járt a világban. Látott valahol eh­hez hasonló nyomorúságot?” Gondolkodnom kellett, Dél- Olaszország, Kalábria és Szicí­lia jutott eszembe, meg egyes latin-amerikai országok, hogy vigasztaljam, de nem, mére­teit tekintve ilyen tömeges sze­génységet sehol sem lát az ember. Itt milliós, sőt százmil­liós számrendszerben álmodik a nyomor, s ezzel utalok is e térség egyik legnagyobb prob­lémájára, a túlnépesedésre. Mint minden probléma a Hindusztán-félszigeten, ez sem egyszerű. Nos, a Hindusztán­­félsziget, és általában egész Ázsia valóban a világ legné­pesebb földrésze. Elsősorban Indiát és a Bengáli Népi Köz­társaságot említem, ahol most jártam (Ceylon már kivétel, ott mások a problémák). A nép­szaporulat Indiát és Bengáliát kétségtelenül robbanással fe­nyegeti. A különbség talán az, hogy Indiában viszonylag na­gyobb területen él körülbelül 550 millió ember, míg a Ben­gáli Népi Köztársaságban ha­zánknál alig valamivel na­gyobb földön 75 millió. Indiá­ban egy év alatt 13 millióval szaporodik a lakosság — eny­­nyi ember él egész Ausztráliá­ban —, Bengáliában 2 millió esztendőnként a lélekszám nö­vekedése. Ha ez a folyamat tovább tart, Indiában a szá­zad végére megkétszereződik a lakosság száma, meghalad­ja az egymilliárdot! Ugyanígy körülbelül 30 esztendő múlva 60 millióval többen élnek majd Bengáliában, mint ma, ezen a kis területen! Ezek az adatok termé­szetesen csupán számszerűen jelzik a problémát, ami egyéb­ként nemcsak e térség, hanem az egész emberiség problé­mája. Különösen a fejlődő or­szágokban. Brazília lakossága például húsz esztendő alatt 53 millióról 93 millióra növe­kedett; Egyiptomé 20-ról 35- re; a Fülöp-szigeteké 20-ról 38-ra; Kínáé 547-ről 750 mil­lióra. Nem pontos, csupán iránymutató számadatok, hi­szen még az Egyesült Álla­mok sem képes a maga fej­lett komputerrendszerével százszázalékos adatszolgálta­tásra, hát még az olyan or­szágait, ahol nagy a távolság, a lakosság nagy része írástu­datlan, nincs nyilvántartás, s a járdán lakókat egyébként sem képes senki regisztrálni. A ten­denciát mégis kifejezik meg­közelítően ezek a hozzávetőle­ges számok. Indiában és Bengáliában külön minisztérium foglalkozik a születéskorlátozással és csa­ládtervezéssel. (Adataimat S. Csandrasekhar volt indiai csa­ládtervezési miniszter egy ta­nulmányából merítettem.) A születésszabályozás egyik mód­ja a sterilizálás. Aki hagyja magát sterilizálni, 40 rúpia jutalmat és egy csésze teát kap. De a hagyomány és a vallás ellene van a sterilizálásnak. Az asszonyok rendszerint csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor 8—9 szülés után már testi roncsok. A falvakban 13—14 éves korban férjhez adják a gyermeklányokat, gyakran korábban. Egy daccal orvosnő megmutatta kartotékait. Rend­szeresen vezeti „eseteiről”. Két példa. Az első kartoték: az anya 28 éves, gyerek 12, kö­zülük 8 meghalt. A második kartoték: anya 25 éves, 10 gyermek, közülük 7 meghalt. A legtöbben csecsemőkorban halnak meg, mondotta. Bengá­liában ugyanúgy, mint Indiá­ban. A 75 milliós Bengáli Népi Köztársaságban jelenleg mind­össze 400 orvos foglalkozik a születési problémákkal. Sem ők, sem a családtervezők nem képesek feltartóztatni az em­berlavinát. Hasonlatát ott, a Himalája nyúlványainak alján, az onnan lezúduló nagy folyók, (köztük a Gangesz) torkolatvidékén helytállónak és találónak érez­tem. Megemlítettem, hogy a hömpölygő emberáradat a ter­mészet törvényei szerint nyil­ván véget ér egyszer, éppen úgy, mint a hógörgeteg. Az emberiség történetében egyéb­ként sem fordult még elő a népszaporulat végtelensége, korábban háborúk, pusztító be­tegségek gondoskodtak a kont­rollról. De ez sem ilyen egysze­rű. Ha nem sikerül a születés­szabályozás, bízzuk magunkat a halálozás szabályozására? Nem, a halálszabályozás nem lehet megoldás. Hiszen éppen a bengáli példa tanúsítja: ha 12 vagy 10 újszülött közül 8 vagy 7 meghal, még mindig 2 millió évenként a népsza­porulat Az európai példa sem helytálló. Hivatkozni lehetne ugyan arra, hogy a múlt szá­zadban még a mi kontinen­sünkön is általános volt a 6—8 gyerek egy családban, akiknek a fele többnyire kis­korában meghalt. A modern orvostudomány időközben jó­formán teljesen legyőzte a gyermekbetegségeket. És ez a nagy jelentőségű haladás idő­ben szinte egybeesett Euró­pa szociális és technikai struk­túrájának az átalakulásával. Egyszeriben kevesebb gyerek született, de azok életben is maradtak. Ázsiában azonban egyelőre sem a gyermekhalan­dóságot nem sikerült meggá­tolni, sem a születésszabályo­zást érvényre juttatni. Ami pedig a társadalmi és műsza­ki struktúra átalakítását ille­ti, ami nyilván sokat segíte­ne, majdnem megoldhatatlan feladat, bár valamilyen for­mában előbb-utóbb bekövet­kezik. Érdekes módon éppen itt hallottam, hogy mi európaiak egy kissé eltúlozzuk a nép­szaporulat robbanásának ve­szélyét. Ez persze fennáll, mondotta a daceai orvosnő szinte egybehangzóan azzal az UNESCO képviselővel, akit Bombayban ismertem meg a S­halimar szik­lóban és egy egész estén át társalogtunk er­ről a problémáról. De miért nagyobb baj ez — mondották —, mint például a levegő szennyeződése, vagy a környe­zetvédelem kérdései a fejlett ipari országokban? Igazat kel­lett adnom nekik persze ab­ban, hogy nem Calcuttában szívja be nyolcmillió ember a gépkocsik kipufogó csövének gázát, s a gyárkémények füst­jének mérgét, hanem New Yorkban, és nem a Gangesz vize szennyes a vegyszerek­től, hanem a Rajna. Végveszélyről, az emberisé­get tekintve, valóban nincs szó, ilyen leegy­szerűsített for­mában sem. Még mindig akad elég hely a Földön, kétszer vagy háromszor ennyi ember számára. Számos országban, például a Szovjetunióban, vi­szonylag kicsi a népsűrűség a területhez képest Óriási lakat­lan területei vannak Kanadá­nak, Ausztráliának, Afrikának, sőt Dél-Amerikának. A megol­dás természetesen nem az, hogy a népességfölösleget te­lepítsük át egyik földrészről vagy országból a másikba. A természetes kivándorlás, illet­ve elvándorlás a maga szűk korlátai között állandóan fo­lyamatban van. A háborús népirtás eleve kiiktatandó a józan meggondolásokból, ha nem is minden ország vagy hatalom tesz tanúságot józan­ságáról. Láthattuk, hogy a szü­letésszabályozás vagy halál­­szabályozás sem vezet ered­ményre. Mi tehát a megoldás? A megoldást Ázsiában az itt élő népeknek maguknak kell megtalálniuk, természete­sen az iparilag fejlett, gazda­gabb országok segítségével és közreműködésével. A népsűrű­ség alapjában véve itt sem sokkal nagyobb, mint Európa legtöbb országában, az élet­színvonal-különbség viszont óriási. Vannak azonban más különbségek is. Közülük csu­pán kettőt említünk. Európa majdnem azonos népsűrűségű országai belterjesen termelnek, míg az ázsiai mezőgazdaságot a külterjesség jellemzi. Euró­pában racionálisan ki van használva a munkaerő, Ázsiá­ban erről beszélni sem lehet. Ázsia nagy részében még mo­dern gépek nélkül is a több­szörösét lehetne termelni a jelenlegi hozamnak, ha a szük­séges reformokat végrehajta­nák és a rendelkezésre álló akárcsak kétkezi munkaerőt megfelelően kihasználnák. F. két kiragadott példán kívül említhetnénk természetesen, hogy Európa fejlett iparral rendelkezik, míg Ázsiának az egyetlen Japánon kívül nincs számottevő ipara. De mindez már nemcsak gazdasági, ha­nem társadalmi és politikai kérdés, amiről külön kell majd szólni. Mert vannak kezdemé­nyezések, azután tervek- s ha ezeknek csak egy jó­- lát­ható időn belül m­esül, már nem kell a népszaporulat robbanásának veszélyétől tar­tani. Vámos Imre ­. (Bécs, MTI) Az osztrák fővárosban közzétették Nixon amerikai elnök május 20-tól és Brandt nyugatnémet kan­cellár május 23-tól tervezett ausztriai látogatásának prog­ramját Éjszakai IÜT Üldözés Belfastban Belfastból jelenti a Reuter: Észak-Íro­rszág nagyobb váro­saiban most már ismét rend­szeressé váltak a fegyveres összetűzések, s a jelek arra mutatnak, hogy a katolikusok fegyveres ellenállási szerveze­te, az IRA is belviszályokba keveredett. A szombatra vir­radó éjszakai lövöldözés szo­morú mérlege egy halott és több sebesült. Londonderryben egy katonai őrhelyet értek lö­vések az éjszaka, s az angol katonák viszonozták a tüzet. .Vasárnap, 1972. május 14. Május 15-én az Egyesült Államok formálisan visszaadja Okinawát Tokióból jelenti az MTI. Szombaton délelőtt udvarias­­sági látogatást tett Szato japán miniszterelnöknél Agnew ame­rikai alelnök, aki péntek este érkezett Tokióba, hogy Nixon képviseletében részt vegyen az Okinawa visszaadásával kap­csolatos ünnepségen. Huszonhét évi amerikai megszállás után kerül ismét japán fennhatóság alá Okina­wa és a Ryukyu-láncolatot képező hetvenkét kisebb-na­­gyobb sziget Az Egyesült Ál­lamok Okinawát tekintette egyik legfontosabb ázsiai ka­tonai bázisának. Az Okinawa visszaszolgál­tatásáról megkötött japán­­amerikai egyezmény értelmé­ben a sziget csak adminiszt­ratív értelemben kerül japán fennhatóság alá. Továbbra is amerikai ellenőrzés alatt ma­rad 87 támaszpont, illetve egyéb katonai létesítmény, köztük a hatalmas méretű Kadena légibázis, amely a vietnami háború egyik legfon­tosabb ellátó központja. A japán ellenzéki pártok és a szakszervezetek tömegtün­tetéseket és sztrájkokat ter­veznek május 15-re. A kor­mány 50 000 rendőrt helyezett riadókészültségbe. et. (Prága, TASZSZ) Maka­­riosz­­ ciprusi elnök a Rudé Právónak adott nyilatkozatá­ban kijelentette: a ciprusi kormány teljes mértékben tá­mogatja az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásának gondolatát. (Lehore, Reuter) Bhutto pakisztáni elnök bejelentette, hogy Indira Gandhihoz ha­sonlóan ő is megtette javasla­tát az indiai—pakisztáni csúcs­­találkozó­ időpontjára. Az idő­pontot magát azonban­­ nem adta meg. •­­ (Moszkva, TASZSZ) Mar­­duk, a Líbiai Arab Köztársa­ság kőolaj- és bányaügyi mi­nisztere szovjetunióbeli láto­gatását befejezve, elutazott Moszkvából.­­ (Flensburg, DPA) Brandt nyugatnémet kancellár szom­bat délelőtt Flensburgban ta­lálkozott Krag dán miniszter­elnökkel.

Next