Magyar Nemzet, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
__________ ború menetének megváltoztaására, szembeötlő a különbség a kudarc okozta kapkodás irracionális döntése és egy magabiztos realizmus között. Kiválóan elemzi ezt a különbséget James Reston, a New York Timesban. Tétele: „A szovjetek nagyon ügyes kivárási játszmát folytatnak Nixonnal szemben.” Miközben némelyek „a Nixon által kétségbeesésében implikált hatalmi tekintélyelveken lovagolva azon tanakodtak, hogy Moszkva „engedheti-e az új eszkalációs lépést”, s csak valami — a Fehér Házéra hasonlító — drámai reagálást tudtak elképzelni, Reston világosan kimutatja: „A szovjeteknek joguk van azt hinni, hogy ők és szövetségeseik már megnyerték a Vietnamért való hosszú küzdelmet ..Reston tehát azt állapítja meg, hogy a megnyert és az elvesztett háború különbsége határozza meg a jelenlegi világpolitikai pozíciókat, s e tényen mit sem változtathat Nixon presztízsmentő szándékkal hozott döntése. Eközben Amerikában mind hevesebb a vita is. Például a Washington Postban Stanley Karnow azt fejtegeti, hogy az eszkalációs lépés végső elemzésében ,,károsan hathat" a kínai—amerikai kapcsolatokra is, s főként módosíthatja azokat a Kínán belüli erőviszonyokat, amelyekre Nixon egész koncepcióját építette. (A lap híroldalán pedig ideges jelentés látható arról, hogy szovjet hajók kínai kikötőkbe viszik majd szállítmányaikat —csakúgy, mint az 1965—68-as bombázások idején gyakorta —, vagyis Washington esetleg eltúlozta reményeit a szovjet—kínai ellentétek kapcsán, s a vietnami nép támogatása új helyzetet teremthet). A Karnov cikkében rejlő — és a Pekingből hazatért Mansfield szenátor által is jelzett — figyelmeztetés nyilvánvaló: a Fehér Ház nemcsak a világpolitika egyik területén — a kelet—nyugati viszonyban — elért, vagy már küszöbön álló eredményeket tette kockára, hanem azokat a hatalmi reményeket is, amelyekért Nixon Kína-politikája oly széles körű támogatást kapott Amerika vezető köreiben. Avar János Washington elutasítóan fogadta Le Dúc Tho párizsi kijelentéseit Az MTI jelentette, hogy párizsi politikai és diplomáciai körökben nagy érdeklődéssel fogadták Le Dúc Tho-nak, a Vietnam-konferencián részt vevő VDK-küldöttség különleges tanácsadójának péntek délutáni sajtóértekezletét. E körökben hangsúlyozzák: az amerikai kormány remélhetőleg gondosan tanulmányozni és elemezni fogja majd Le Dúc Tho kijelentéseit. Ezzel kapcsolatban főleg két tényezőre mutatnak rá. Le Dúc Tho ismét nyomatékosan kifejezésre juttatta a VDK és a DIFK tárgyalási készségét. Csupán azt utasította el, hogy az amerikaiak elfogadhatatlan előfeltételekhez kössék a tárgyalások újrafelvételét. Nem zárkózott el újabb titkos megbeszélések folytatásától sem, de rámutatott arra, hogy a titkos tárgyalások sem jelentenek csodaszert, mert csak akkor vezethetnek eredményre, ha Washington „propagandamanőver” helyett tényleg hajlandó komolyan tárgyalni. Másrészt Le Duc Tho kiemelte, hogy a vietnami kérdés megoldásánál a probléma politikai és katonai vonatkozásai elválaszthatatlanok egymástól Washingtonból jelenti az AFP. Le Duc Tho pénteki párizsi sajtóértekezlete „nem tartalmazott olyan új elemet, amely értelmet adna a Vietnammal kapcsolatos béketárgyalások felújításának” — mondták pénteken az amerikai külügyminisztériumban. Ebből arra lehet következtetni, hogy a jövő héten sem folytatódnak a párizsi tárgyalások az amerikai fél hibájából. Charles Bray, a külügyminisztérium szóvivője azt mondta, hogy „a másik fél egyszerűen nem hajlandó tanulmányozni a mi javaslatainkat”. Az MTI hanoi tudósítójának jelentése szerint pénteken a külföldi újságírók egy csoportja meglátogatta a fogoly amerikai pilóták egy hanoi táborát. Nyolc amerikai katona az előző nap a háború befejezését követelő felhívást intézett az Egyesült Államok kongresszusához. A foglyok közül ketten a haditengerészeti légierő alezredesei — négy, illetve öt esztendeje vannak már őrizetben. Hoffman őrnagy külön nyilatkozatában megállapította: tévedés lenne azt hinni, hogy a mostani légitámadások elősegítenék a békét. Egyébként valamennyien elismerték, hogy az amerikai hadigépezet az utóbbi hetek bombázásai során rendkívül súlyos károkat, indokolhatatlan emberáldozatokat okozott. Magyar Nemzet Szadat ma beszédet mond a parlamentben Grecsko mamsall szíriai látogatása Kairóból jelenti az MTI. Nagy várakozás előzi meg Szadat elnök mai beszédét, amely a parlament előtt hangzik el, s az előzetes hírek szerint átfogó képet ad az utóbbi hetek legfontosabb közel-keleti fejleményeiről. E fejlemények közül kiemelkedik az egyiptomi államfő április végi moszkvai látogatása, amely — mint az Al Abram ismételten hangsúlyozza — „politikailag és katonailag egyaránt nagyon jó eredményeket hozott”. Szadat első algériai és tunéziai látogatása, valamint Szadat, Kadhafi és Rumedien algériai csúcsértekezlete jelentős mértékben járult hozzá az arab akcióegység erősítéséhez az izraeli agresszióval szemben. Minthogy a beszéd az 1972 májusában lezajlott belpolitikai változások évfordulóján hangzik el, az elnök minden bizonnyal utal majd az úgynevezett erőközpontok felszámolásának jelentőségére, a politikai irányvonal kiigazításában elért sikerekre. Damaszkuszból a TASZSZ jelenti, hogy a Szovjetunió damaszkuszi nagykövetségén pénteken fogadást adtak Grecsko marsall, honvédelmi miniszter tiszteletére, aki hivatalos baráti látogatáson Szíriában tartózkodik. A fogadáson megjelent Khaddam miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter, Tiassz tábornok, hadügyminiszter és a kormányzó Baath-párt vezetői. A fogadáson Grecsko marsall és Tiassz tábornok beszédet mondott. Közlemény az NDK küldöttségének romániai látogatásáról Allende törvényjavaslata az ITT államosítására Bukarestből jelenti az MTI. A pénteken délután megtartott NDK a román barátsági nagygyűlésen beszédet mondott Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az Államtanács elnöke és Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára. Ceausescu méltatta a két ország együttműködésének kedvező alakulását, a most aláírt barátsági szerződés jelentőségét. Románia külpolitikájáról szólva azt mondta, hogy különleges figyelmet szentelnek az összes szocialista országgal való barátság és együttműködés fejlesztésének. Románia a KGST keretén belül a komplex program szellemében támogatja az együttműködést és kooperációt, fejleszti kapcsolatait a Varsói Szerződés tagállamaival. Ceausescu ezután elmondta, hogy „egyidejűleg baráti és együttműködő kapcsolatok kiépítésére törekszünk, különböző szinteken, minden más szocialista országgal. Azért fáradozunk, hogy kivehessük részünket a szocialista országok egységének helyreállításából és megszilárdításából .. .” Erich Honecker beszédében kidomborította a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamának konstruktív hozzájárulását Európa békéjének erősítéséhez, biztonsága megszilárdításához. Az NSZEP első titkára kijelentette, a szovjet—nyugatnémet, majd a két német állam közötti, valamint a Nyugat-Berlinre vonatkozó szerződések ratifikálásával lehetővé válna, hogy az NDK kormánya eszmecserét kezdeményezzen a Brandt-kormánnyal az NDK és az NSZK közötti diplomáciai kapcsolatok létrehozásáról, és hogy megállapodásokat kössenek a nemzetközi joggal összhangban. Az NDK párt- és kormányküldöttségének Romániában tett hivatalos baráti látogatásáról közös közleményt adtak ki. A közlemény beszámol arról, hogy a látogatás során aláírták a két ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését. A két küldöttség között tárgyalásokra került sor — írja a közlemény —, amelyek keretében kölcsönösen tájékoztatták egymást a két országban folyó szocialista építés eredményeiről. Jobb- és baloldali tüntetők Sielűztek Santiagóból jelenti a Reuter és az AFP. Salvador Allende chilei elnök pénteken ünnepélyes külsőségek között aláírta azt a törvényjavaslatot és alkotmánymódosító javaslatot, amely előirányozza a 70 százalékban az amerikai ITT-korporáció tulajdonában levő chilei telefontársaság államosítását, és hatálytalanítja azokat a szerződéseket, amelyeket az ITT 1930. óta kötött a chilei állammal, a az országos telefonhálózat fenntartásáról. Az elnök ezt követő sajtóértekezletén kijelentette, hogy a nyilvánosságra hozott dokumentumok bizonyítják: az odahaza is korrupciós botrányba keveredett ITT mammutcég 1970-ben kísérleteket tett a baloldali elnökjelölt — Allende — megválasztásának megakadályozására. A törvényjavaslat most a kongresszus elé kerül. A sajtóértekezleten az elnök részletesen kifejtette, hogy az alkotmánymódosítással is járó lépésre azért határozta el magát, mert kilenchónapos erőfeszítés után is hasztalan próbált kölcsönösen elfogadható megegyezésre jutni az ITT céggel a kártérítés módozatairól. A törvényjavaslat így a kártérítés nagyságának és fizetési módjának megállapítását egy külön törvényszékre bízza. A chilei Concepcionban pénteken provokatív kormányellenes tüntetést szervezett a jobboldali Nemzeti Párt, a Kereszténydemokrata Párt és a szélsőjobboldali Haza és Szabadság szervezet. A korábbi rossz tapasztalatokon okulva Allende elnök betiltotta az incidensekkel fenyegető tüntetést. A Népi Egység pártjai, dolgozók és diákok pedig bejelentették, hogy ha kell, karhatalommal is megakadályozzák a tüntető felvonulást. A jobboldal, a tilalommal nem törődve, az utcára vezényelte a tömegeit, s a legszélsőségesebb elemek ennek során öszszecsaptak az ellentüntetést szervező baloldal egyes csoportjaival. Az összetűzésben lövések is eldördültek, öt személy megsebesült, a rendőrség pedig több, mint ötven embert letartóztatott. Utazás Dél-Ázsiában Születés- vagy halálszabályozás? Ez a földrész csak rövid idő óta vett tudatosan irányt arra, hogy megbirkózzék a maga problémáival. A problémák már az első nap a látogató elé tárulnak, mihelyt kiszáll a repülőgépről és gépkocsin szállása felé tart. Mérhetetlen szegénységet lát maga körül mindenütt a gépkocsi ablakán át, ugyanakkor mesébe illő gazdaságról is árulkodnak a paloták. Nem föltétlenül Calcuttára gondolok, a világnyomor e kirívó fővárosára, ahol százezrek fekszenek egymás mellett, zsákba burkolózva a járdán, a külvárosban ugyanúgy, mint a belső negyedekben, és ahol konflistóként trappál a boldog pária, ha utasra lel, magát fogva a riksája elé, mert tudja, hogy az a néhány fillér azon a napon már megmenti az éhhaláltól. De ott van például Bombay, India kapuja (a kapu valóban létezik), a nagy forgalmú kereskedelmi és kikötőváros, kiterjedése többszöröse a nápolyi öbölnek, de az üzleti élet palotái mögött itt is olyan viskók és putrinegyedek roskadoznak, hogy indiai útikalauzom önkéntelenül megkérdezte: „Uram, ön már sokfelé járt a világban. Látott valahol ehhez hasonló nyomorúságot?” Gondolkodnom kellett, Dél- Olaszország, Kalábria és Szicília jutott eszembe, meg egyes latin-amerikai országok, hogy vigasztaljam, de nem, méreteit tekintve ilyen tömeges szegénységet sehol sem lát az ember. Itt milliós, sőt százmilliós számrendszerben álmodik a nyomor, s ezzel utalok is e térség egyik legnagyobb problémájára, a túlnépesedésre. Mint minden probléma a Hindusztán-félszigeten, ez sem egyszerű. Nos, a Hindusztánfélsziget, és általában egész Ázsia valóban a világ legnépesebb földrésze. Elsősorban Indiát és a Bengáli Népi Köztársaságot említem, ahol most jártam (Ceylon már kivétel, ott mások a problémák). A népszaporulat Indiát és Bengáliát kétségtelenül robbanással fenyegeti. A különbség talán az, hogy Indiában viszonylag nagyobb területen él körülbelül 550 millió ember, míg a Bengáli Népi Köztársaságban hazánknál alig valamivel nagyobb földön 75 millió. Indiában egy év alatt 13 millióval szaporodik a lakosság — enynyi ember él egész Ausztráliában —, Bengáliában 2 millió esztendőnként a lélekszám növekedése. Ha ez a folyamat tovább tart, Indiában a század végére megkétszereződik a lakosság száma, meghaladja az egymilliárdot! Ugyanígy körülbelül 30 esztendő múlva 60 millióval többen élnek majd Bengáliában, mint ma, ezen a kis területen! Ezek az adatok természetesen csupán számszerűen jelzik a problémát, ami egyébként nemcsak e térség, hanem az egész emberiség problémája. Különösen a fejlődő országokban. Brazília lakossága például húsz esztendő alatt 53 millióról 93 millióra növekedett; Egyiptomé 20-ról 35- re; a Fülöp-szigeteké 20-ról 38-ra; Kínáé 547-ről 750 millióra. Nem pontos, csupán iránymutató számadatok, hiszen még az Egyesült Államok sem képes a maga fejlett komputerrendszerével százszázalékos adatszolgáltatásra, hát még az olyan országait, ahol nagy a távolság, a lakosság nagy része írástudatlan, nincs nyilvántartás, s a járdán lakókat egyébként sem képes senki regisztrálni. A tendenciát mégis kifejezik megközelítően ezek a hozzávetőleges számok. Indiában és Bengáliában külön minisztérium foglalkozik a születéskorlátozással és családtervezéssel. (Adataimat S. Csandrasekhar volt indiai családtervezési miniszter egy tanulmányából merítettem.) A születésszabályozás egyik módja a sterilizálás. Aki hagyja magát sterilizálni, 40 rúpia jutalmat és egy csésze teát kap. De a hagyomány és a vallás ellene van a sterilizálásnak. Az asszonyok rendszerint csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor 8—9 szülés után már testi roncsok. A falvakban 13—14 éves korban férjhez adják a gyermeklányokat, gyakran korábban. Egy daccal orvosnő megmutatta kartotékait. Rendszeresen vezeti „eseteiről”. Két példa. Az első kartoték: az anya 28 éves, gyerek 12, közülük 8 meghalt. A második kartoték: anya 25 éves, 10 gyermek, közülük 7 meghalt. A legtöbben csecsemőkorban halnak meg, mondotta. Bengáliában ugyanúgy, mint Indiában. A 75 milliós Bengáli Népi Köztársaságban jelenleg mindössze 400 orvos foglalkozik a születési problémákkal. Sem ők, sem a családtervezők nem képesek feltartóztatni az emberlavinát. Hasonlatát ott, a Himalája nyúlványainak alján, az onnan lezúduló nagy folyók, (köztük a Gangesz) torkolatvidékén helytállónak és találónak éreztem. Megemlítettem, hogy a hömpölygő emberáradat a természet törvényei szerint nyilván véget ér egyszer, éppen úgy, mint a hógörgeteg. Az emberiség történetében egyébként sem fordult még elő a népszaporulat végtelensége, korábban háborúk, pusztító betegségek gondoskodtak a kontrollról. De ez sem ilyen egyszerű. Ha nem sikerül a születésszabályozás, bízzuk magunkat a halálozás szabályozására? Nem, a halálszabályozás nem lehet megoldás. Hiszen éppen a bengáli példa tanúsítja: ha 12 vagy 10 újszülött közül 8 vagy 7 meghal, még mindig 2 millió évenként a népszaporulat Az európai példa sem helytálló. Hivatkozni lehetne ugyan arra, hogy a múlt században még a mi kontinensünkön is általános volt a 6—8 gyerek egy családban, akiknek a fele többnyire kiskorában meghalt. A modern orvostudomány időközben jóformán teljesen legyőzte a gyermekbetegségeket. És ez a nagy jelentőségű haladás időben szinte egybeesett Európa szociális és technikai struktúrájának az átalakulásával. Egyszeriben kevesebb gyerek született, de azok életben is maradtak. Ázsiában azonban egyelőre sem a gyermekhalandóságot nem sikerült meggátolni, sem a születésszabályozást érvényre juttatni. Ami pedig a társadalmi és műszaki struktúra átalakítását illeti, ami nyilván sokat segítene, majdnem megoldhatatlan feladat, bár valamilyen formában előbb-utóbb bekövetkezik. Érdekes módon éppen itt hallottam, hogy mi európaiak egy kissé eltúlozzuk a népszaporulat robbanásának veszélyét. Ez persze fennáll, mondotta a daceai orvosnő szinte egybehangzóan azzal az UNESCO képviselővel, akit Bombayban ismertem meg a Shalimar sziklóban és egy egész estén át társalogtunk erről a problémáról. De miért nagyobb baj ez — mondották —, mint például a levegő szennyeződése, vagy a környezetvédelem kérdései a fejlett ipari országokban? Igazat kellett adnom nekik persze abban, hogy nem Calcuttában szívja be nyolcmillió ember a gépkocsik kipufogó csövének gázát, s a gyárkémények füstjének mérgét, hanem New Yorkban, és nem a Gangesz vize szennyes a vegyszerektől, hanem a Rajna. Végveszélyről, az emberiséget tekintve, valóban nincs szó, ilyen leegyszerűsített formában sem. Még mindig akad elég hely a Földön, kétszer vagy háromszor ennyi ember számára. Számos országban, például a Szovjetunióban, viszonylag kicsi a népsűrűség a területhez képest Óriási lakatlan területei vannak Kanadának, Ausztráliának, Afrikának, sőt Dél-Amerikának. A megoldás természetesen nem az, hogy a népességfölösleget telepítsük át egyik földrészről vagy országból a másikba. A természetes kivándorlás, illetve elvándorlás a maga szűk korlátai között állandóan folyamatban van. A háborús népirtás eleve kiiktatandó a józan meggondolásokból, ha nem is minden ország vagy hatalom tesz tanúságot józanságáról. Láthattuk, hogy a születésszabályozás vagy halálszabályozás sem vezet eredményre. Mi tehát a megoldás? A megoldást Ázsiában az itt élő népeknek maguknak kell megtalálniuk, természetesen az iparilag fejlett, gazdagabb országok segítségével és közreműködésével. A népsűrűség alapjában véve itt sem sokkal nagyobb, mint Európa legtöbb országában, az életszínvonal-különbség viszont óriási. Vannak azonban más különbségek is. Közülük csupán kettőt említünk. Európa majdnem azonos népsűrűségű országai belterjesen termelnek, míg az ázsiai mezőgazdaságot a külterjesség jellemzi. Európában racionálisan ki van használva a munkaerő, Ázsiában erről beszélni sem lehet. Ázsia nagy részében még modern gépek nélkül is a többszörösét lehetne termelni a jelenlegi hozamnak, ha a szükséges reformokat végrehajtanák és a rendelkezésre álló akárcsak kétkezi munkaerőt megfelelően kihasználnák. F. két kiragadott példán kívül említhetnénk természetesen, hogy Európa fejlett iparral rendelkezik, míg Ázsiának az egyetlen Japánon kívül nincs számottevő ipara. De mindez már nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai kérdés, amiről külön kell majd szólni. Mert vannak kezdeményezések, azután tervek- s ha ezeknek csak egy jó- látható időn belül mesül, már nem kell a népszaporulat robbanásának veszélyétől tartani. Vámos Imre . (Bécs, MTI) Az osztrák fővárosban közzétették Nixon amerikai elnök május 20-tól és Brandt nyugatnémet kancellár május 23-tól tervezett ausztriai látogatásának programját Éjszakai IÜT Üldözés Belfastban Belfastból jelenti a Reuter: Észak-Írország nagyobb városaiban most már ismét rendszeressé váltak a fegyveres összetűzések, s a jelek arra mutatnak, hogy a katolikusok fegyveres ellenállási szervezete, az IRA is belviszályokba keveredett. A szombatra virradó éjszakai lövöldözés szomorú mérlege egy halott és több sebesült. Londonderryben egy katonai őrhelyet értek lövések az éjszaka, s az angol katonák viszonozták a tüzet. .Vasárnap, 1972. május 14. Május 15-én az Egyesült Államok formálisan visszaadja Okinawát Tokióból jelenti az MTI. Szombaton délelőtt udvariassági látogatást tett Szato japán miniszterelnöknél Agnew amerikai alelnök, aki péntek este érkezett Tokióba, hogy Nixon képviseletében részt vegyen az Okinawa visszaadásával kapcsolatos ünnepségen. Huszonhét évi amerikai megszállás után kerül ismét japán fennhatóság alá Okinawa és a Ryukyu-láncolatot képező hetvenkét kisebb-nagyobb sziget Az Egyesült Államok Okinawát tekintette egyik legfontosabb ázsiai katonai bázisának. Az Okinawa visszaszolgáltatásáról megkötött japánamerikai egyezmény értelmében a sziget csak adminisztratív értelemben kerül japán fennhatóság alá. Továbbra is amerikai ellenőrzés alatt marad 87 támaszpont, illetve egyéb katonai létesítmény, köztük a hatalmas méretű Kadena légibázis, amely a vietnami háború egyik legfontosabb ellátó központja. A japán ellenzéki pártok és a szakszervezetek tömegtüntetéseket és sztrájkokat terveznek május 15-re. A kormány 50 000 rendőrt helyezett riadókészültségbe. et. (Prága, TASZSZ) Makariosz ciprusi elnök a Rudé Právónak adott nyilatkozatában kijelentette: a ciprusi kormány teljes mértékben támogatja az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásának gondolatát. (Lehore, Reuter) Bhutto pakisztáni elnök bejelentette, hogy Indira Gandhihoz hasonlóan ő is megtette javaslatát az indiai—pakisztáni csúcstalálkozó időpontjára. Az időpontot magát azonban nem adta meg. • (Moszkva, TASZSZ) Marduk, a Líbiai Arab Köztársaság kőolaj- és bányaügyi minisztere szovjetunióbeli látogatását befejezve, elutazott Moszkvából. (Flensburg, DPA) Brandt nyugatnémet kancellár szombat délelőtt Flensburgban találkozott Krag dán miniszterelnökkel.