Magyar Nemzet, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

s Magyar Nemzet §»­A HAZAFIAS NÉP FRONT LAPJA « Kiapadhatatlan erőforrás Karinthy Frigyesnek volt egy kis színpadi remekműve, amelyet hosszú ideig nagy siker övezett: Bűvös szék címmel játszották. A színda­rab lényege: aki a bizonyos bűvös székbe ült, nyíltan, mellébeszélés nélkül, őszin­tén mondta el véleményét. Ha viszont felállt, bezzeg már kertelt, nem egyenesen válaszolt a feltett kérdé­sekre. Bevezetőnek azért emlí­tem mindezt, mert a Haza­fias Népfront V. kongresz­­szusa előkészületei kapcsán több tanácskozáson, megbe­szélésen vettem részt. Jelen voltam egyik tiszántúli nagyvárosunk gazdaságpoli­tikai szekciójának vitáján és a plenáris üléssel párhuza­mosan tartott összefoglaló megbeszélésén. Az említett tanácskozáso­kat — mintha mindannyian a Karinthy-féle bűvös szék­ben ültünk volna — az őszinte beszélgetés, az alko­tó légkör, az egységes szem­lélet és közös cselekvés szán­­dék­a jellemezte. Egyetemi professzor, nagyvállalati ve­zérigazgató, kutatóintézeti vezető, magas állami tiszt­ségviselő, szakszervezeti funkcionárius „egy nyelven szólt” a mindennapi felada­tokról, a hibákról, feszültsé­gekről, azokról a gondokról, amelyek gazdaságpolitikai vonatkozásban a kisembe­rek, a közvélemény érdeklő­désének előterében mutat­koznak. Az előbbiekhez hozzáten­ném : az V. kongresszus szekcióülésének szünetében is a részvevők ugyanolyan őszintén, egyenesen beszél­tek, mintha a bizonyos, már említett „bűvös székben” ül­tek volna. Mit és mennyit tehet a Hazafias Népfront annak ér­dekében, hogy a párt és a kormány gazdaságpolitikai feladatai rendre megvalósul­janak? Ez volt a gazdaság­­politikai szekció tanácskozá­sának alapgondolata. A válasz: sokat, az eddi­ginél többet. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszu­sa — a szocializmus teljes felépítésére irányuló és a nép, a tömegek érdekét szol­gáló program érdekében — feladatul tűzte: az iparilag közepesen fejlett országok sorából kerüljünk az ipari­lag fejlett államok csoport­jába. Hogyan segítheti a Haza­fias Népfront mint politikai tömörülés és mint legszéle­sebb tömegmozgalom a tíz és fél milliónyi lakosság ja­vát előmozdító program megvalósítását? Mit tehet a népfrontmoz­galom a tanyavilágban, a falvakban, a nagyközségek­ben, patinás városokban és új településeken, a megye­­székhelyeken azért, hogy — az adott lehetőségek figye­lembevételével —­ a dinami­kus fejlődés, jó terv ne szenvedjen csorbát. Milyen lehetőségeket szükséges ki­aknázni annak érdekében — a közösség javára —, hogy a nagyobb politikai kérdések eldöntésében legyen szava a népfrontbizottságoknak ? A Magyar Nemzet az el­múlt hónapokban sok tele­pülésünk, patinás városunk, új nagyközségünk gondjai­ról, problémáiról számolt be. Arról is írtunk, hogy a Ha­zafias Népfront négyezernél több bizottsága, többszázezer aktivistája milyen erőfeszí­téseket tett, munkát fejtett ki önzetlenül városa, közsé­ge javára, milyen elképzelé­sei vannak a szűkebb haza felvirágoztatására. Arról is szóltunk, hogy ön­ző, kicsinyes érdekek, hiva­tali presztízsféltések milyen mértékben nehezítik a reá­lis, a közjó érdekét előmoz­dító tervek megvalósítását. A város- és községpolitikai, gazdaságpolitikai elgondolá­sokat egyes szűk látókörű hivatali szervezetek olykor zsákutcába juttatják. Nemegyszer tapasztalható: a hivatal — noha választott testületének tartozik felelős­séggel és elsődleges felada­ta a nép szolgálata — min­­denekfölött álló intézmény­nek tartja magát, s „lekeze­li” a tanácstagokat, a nép­frontbizottságokat. A Hazafias Népfront me­gyei, városi, községi bizott­ságaira nagy feladatok há­rulnak az elkövetkező idők­ben. Érvényt kell szerezniük a szocialista demokrácia írott és íratlan rendelkezé­seinek, a közösség, a töme­gek érdekében szükséges az eddigieknél is intenzívebben tevékenykedniük. A hivata­lokat — ha nem tartják be a szocialista demokrácia nor­máit — figyelmeztetniük kell alapvető kötelességeik­re, a nép szolgálatára. Nem szabad elsiklaniuk a hibák, a fogyatékosságok fe­lett. A széles tömegek kép­viseletében a Hazafias Nép­front-bizottságok vegyék ele­jét annak, hogy a különbö­ző — rokonsági, egyéni — érdekek, kapcsolatok alap­ján egyes községeknek, ke­rületeknek, településeknek, nagyközségeknek a szüksé­gesnél több jusson mások rovására. A területfejleszté­si politika következetes ki­alakításában és megvalósítá­sában a Hazafias Népfront­­bizottságokra számottevő teendők hárulnak. Meg kell akadályozniuk, az ellenőrzé­sek során fel kell tárniuk a különböző, megengedhetet­len pénzügyi manőverezése­ket. Például azt, hogy az eredetileg egy patinás fürdő­hely újjáépítésére szánt mil­liókat más célra használják fel: strand építésére abban a kisebb községben, ahol csupán a szekerek kerekei­re és a lovak patájára ta­padt sár lemosására hasz­nálják a közpénzen létesített strandot. A népfrontbizott­ság olyan erőforrás, amely­ből bátran lehet meríteni a nép, a közjó javára. A nép, a köz szolgálata a Hazafias Népfront-bizottsá­gok elsőrendű kötelessége, de az államigazgatás megyei, városi, nagyközségi vezetői­nek, beosztottjainak is. A te­rületfejlesztés, a gazdaságpo­litikai feladatok teljesítése érdekében, a X. pártkong­resszus határozatainak meg­valósításában az eddigieknél is több, határozottabb közös cselekvés szükséges. A köz javára. A nép érde­kében. Vig István A szerdára halasztott ratifikációs vita előtt változatlanul ellentmondásos a bonni politikai képlet A külpolitikai helyzet A FESZÜLT VÁRAKOZÁS jellemző a nemzetközi politikai életre a hét elején felgyorsult eseménysorozat után. A kom­mentátorok a napirenden levő kérdések összefüggéseiből pró­bálják kitapogatni az elkövetkező napok fejleményeit. A kiin­dulópont elsősorban Vietnam, a háború újabb amerikai eszka­lációjának esetleges következményei. S mégha valamelyest háttérbe is szorult a VDK part menti vizeinek elaknásítása miatt Bonn, nyilvánvaló, hogy az úgynevezett keleti szerződé­sek jövő szerdára halasztott ratifikációs vitája ugyancsak nagy fontosságú következményeket vonhat maga után. Az e két területtel kapcsolatos találgatások pedig elvezetnek Nixon május 22-re tervezett szovjetunióbeli látogatásához. Az aknazár eddig nem követelt emberáldozatot, s amennyi­ben Washingtont fontolóra készteti a szovjet kormány nyilat­kozata, még van lehetőség egy átfogóbb nemzetközi konfliktus megelőzésére. A szovjet és az amerikai fél között a héten több szinten is voltak eszmecserék. Így Nixon fogadta Patolicsev külkereskedelmi minisztert, Moszkvában pedig az amerikai elnök látogatását előkészítő delegáció járt. A párizsi Le Monde vezércikkében azt fejtegeti, bár a szovjet kormánynyilatkozat az amerikai eszkalációs lépésekkel szemben nem irányzott elő konkrét ellenintézkedéseket, ez nem jelenti azt, hogy a Szov­jetunió ne tanulmányozott volna ilyen lehetőség­eket. A Pravda szombati számában Washington lépéseit úgy ítéli meg, mint a hírhedt „viet­namizálási” politika megmentésének makacs kísérletét. Az amerikai vezetésnek meg kell végre értenie, hogy Indokínában nem érhetnek el katonai megoldást. A vietnami népnek szilárd az elhatározása, hogy megvívja igazságos harcát, és van is hozzá elég ereje. A lap szemleírója mindennek alapján megállapítja: az egyetlen ésszerű követ­keztetés, hogy minél gyorsabban újítsák fel az amerikai fél által megszakított párizsi tárgyalásokat. Párizsban nagy érdeklődéssel fogadták Le Dúc Thónak, a Vietnam-konfeencián részt vevő VDK-küldöttség különleges tanácsadójának sajtóértekezletét. Le Dúc Tho ismét kifejezésre juttatta a VDK és a DIFK tárgyalási készségét, nem zárkózott el a titkos megbeszélések folytatásától sem, viszont elutasította azt, hogy az amerikaiak elfogadhatatlan feltételekhez kössék a tárgyalások újrafelvételét. A nyilatkozat utalt arra is: nincs arról szó, hogy a „kommunisták vennék át a hatalmat” Dél- Vietnamban. Széles körű koalíciós kormányt kell alakítani, s ennek egyetlen feltétele van: Thieu haladéktalanul távozzon. Ami a nyugatnémet fejleményeket illeti, a kormánykoalíció felajánlotta az ellenzéknek, hogy újabb pártközi megbeszélé­seken alakítsanak ki közös álláspontot a keleti szerződésekről. Szombaton a kormány és a jobboldali ellenzék képviselői tár­gyalóasztalhoz ültek. A megbeszélések nem ígérkeznek simá­nak a szerdára kitűzött, ratifikációs szavazásig, mert a jobb­oldal időközben újabb követeléseket támasztott. Ennek lényege, hogy a tervbe vett közös külpolitikai nyilatkozatot a kormány „értékelje fel” és érje el, hogy azt a Szovjetunió magára nézve is „kötelezőnek” ismerje el. Újabb pártközi megbeszélések Bonnban Az ellenzék feltételekhez kö­ti a szerződések jóváhagyását Bochkor Jenő, az MTI bonni tudósítója jelenti. Jövő szer­dára a bonni parlament meg­szavazza a ratifikálást — ígé­rik a nyugatnémet kormány­­koalíció, sőt, a CDU egyes kö­reiben. A kereszténydemokra­ta jobboldal másik része vi­szont az ellenkezőjét állítja: a szövetségi gyűlésben az ellen­zék megbuktatja a Szovjet­unióval és Lengyelországgal kötött szerződéseket. Ez a két tézis — amelynek erősen kétséges a szintézise — jellemzi a hét végén a nyugat­német belpolitikai helyzetet. A kormánykoalíció pénteken ismét békejobbot kínált a ke­reszténydemokratáknak. Fel­ajánlotta, hogy „pártközi meg­beszéléseken” alakítsanak ki mind a kül-, mind a belpoli­tikában valamilyen közös platformot. Szombaton délután már meg is kezdődik az újabb,, frakció­közi tanácskozás”. Scheel kül­ügyminiszter és Paul Frank államtitkár, valamint Ehmke, a kancellári hivatal minisztere fogadta a CDU—CSU küldött­séget. A megbeszélések nem ígér­keznek simának, mert a jobb­oldal időközben újabb követe­léseket támasztott. Ezeket a bajor CSU egyik vezetője, Stücklen fogalmazta meg pén­teken. Lényegük, hogy a kor­mány a parlament tervbe vett közös nyilatkozatát minél job­ban értékelje fel, adjon neki hivatalos jelleget, és érje el, hogy azt a Szovjetunió magára nézve is kötelezőnek ismerje el. A CDU/CSU ezekhez a fel­tételekhez akarja kötni jóvá­hagyását. Ugyancsak tisztázni kívánja a CDU/CSU, hogy milyen magyarázattal sikerült a kormánynak „leszerelnie” a nyilatkozat két pontjával kap­csolatban felmerült szovjet „meggondolásokat”? Ehmke miniszter, mint ismeretes, ha­tározottan cáfolta, hogy a Szovjetuniónak kifogásai let­tek volna; a bonni szovjet nagykövet csupán felvilágosí­tásokat kért — mondotta. Vannak olyan jelek is, ame­lyek az ellenzék soraiban bel­ső forrongásra utalnak, és elő­revetik egy ma még belátha­tatlan következményű hatal­mi harc árnyékát. Gerhard Schröder volt keresztényde­mokrata külügyminiszter szombaton zászlót bontott Bör­zei pártelnök ellenében. Schrö­der nyilatkozatában kijelentet­te: akár lesz pártközi meg­egyezés, akár nem, a szerződé­sek elutasítására szavaz. Hoz­záfűzte, hogy meggyőződése szerint „igen sok CDU-képvi­­selő osztozik ebben a véle­ményben”. A bonni General-Anzeiger szombati villámértékelése sze­rint Schröder nyilatkozata után három, nagyjából egyen­lő csoportra bomlik az ellen­zék tábora, és várható, hogy ebben az arányban szavaznak a kereszténydemokrata képvi­selők szerdán. Pünkösdkor előreláthatólag háromnegyed millió nyugat-berlini látogat az NDK-ba Nyugat-Berlinből jelenti az MTI. Az NDK Nyugat-Berlin­­ben felállított öt irodájában e hét végéig 158 000 igénylés ér­kezett nyugat-berlini polgá­roktól, hogy a pünkösdi nyolc­napos látogatási időszakban engedélyezzék számukra a Né­met Demokratikus Köztársa­ság felkeresését. Ennél lényegesen több azok­nak a nyugat-berlinieknek a száma, akik NDK-beli roko­naik és ismerőseik útján köz­vetlenül fordultak az NDK ha­tóságaihoz. A jövő szerdán kezdődő látogatási időszakban előzetes becslés szerint há­romnegyed millió nyugat-ber­lini lépi majd át az NDK ha­tárát. Az utolsó ellenséges állásokat támadják a hazafiak An Locban Waldheim a BT tagjaival tanácskozik a vietnami helyzetről Saigonból jelenti a UPI. Változatlan hevességgel foly­nak a harcok An Loc tarto­mányi székhely házsorai között, Saigontól mintegy 100 kilomé­terrel északra. A szabadság­­harcosok gyalogsági egységei páncélosok fedezete alatt a saigoni rendszer katonáinak utolsó állásait számolják fel a város déli részében. B—52-es repülő erődök szombaton hajnalban hat be­vetésben támadták a város közvetlen környékét. Egy sai­goni katonai szóvivő szerint a hazafiak rendkívül hatásos kézi légelhárító fegyverek al­kalmazásával pénteken három amerikai repülőgépet lőttek le a város fölött. Viszonylagos nyugalom ural­kodott a központi fennsík had­színterein. Nyugati katonai megfigyelők szerint azonban ez „vihar előtti csendet” je­lent, számítani lehet a haza­fiak újabb akcióira. A Reuter hírügynökség a moszkvai rádió adására hivat­kozva jelenti, hogy az Odesz­­szából és Iljicsevszkből nyolc szovjet áruszállító hajó tart Haiphong kikötője felé. Koval­­jov, a fekete-tengeri hajózás keleti osztályának vezetője a rádióriportban elmondotta, hogy a műtrágyát, mezőgaz­dasági gépeket, élelmiszert, ruhaneműt és orvosi eszközö­ket szállító, nagy befogadó­­képességű fehérhajók jelenleg az Atlanti-, illetve az Indiai­óceán vizein haladnak. Phong Dienből keltezett ki­jelentés szerint az amerikai haditengerészet helikopterei­­szombaton ismét bekapcsolód­­­tak a dél-vietnami hadszínté­ren folyó szárazföldi hadmű­veletekbe. Segítségükkel mint­egy ezer saigoni tengerész­­gyalogost szállítottak Quang Tri tartományba, bevetve őket a hazafiak ellenőrzése alatt álló tartományi székhelytől mintegy 10 kilométerre délre. New Yorkból a Reuter je­lentette, hogy Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a súlyos vietnami helyzetről hivatalos jelentést terjesztett George Bush amerikai nagykövet, a Biztonsági Tanács május havi elnöke elé. Jelentésében hi­vatkozott az ENSZ alapokmá­nyának 99. cikkelyére, amely­nek értelmében a világszer-,ö­vezet főtitkárának joga van felhívni a Biztonsági T­anács figyelmét minden problémára, amely véleménye szerint ve­szélyeztetheti a nemzetközi béke és biztonság fenntartá­sát. Waldheim jelentésének elküldésével egyidejűleg foly­tatta bizalmas megbeszéléseit a Biztonsági Tanács tagjaival arról, hogy a vietnami rende­zés elősegítése érdekében „hoz­zák működésbe az ENSZ gé­pezetét”. Pénteken, 48 órán belül harmadik alkalommal találko­zott a főtitkár Huang Hua nagykövettel, a Kínai Nép­­köztársaság ENSZ-képvisele­­tének vezetőjével. A világ­­szervezet egyik szóvivője a megbeszélés után kijelentette: „nyitott kérdés”, hogy Wald­heim — tekintettel a kínai ellenvéleményre — javasolja-e a Biztonsági Tanács összehí­vását. Hírügynökségi jelentések szerint az Egyesült Államok­ban napok óta tartanak a til­takozó megmozdulások Nixon elnök vietnami politikája el­len. Szombatra virradóan a leg­nagyobb tüntetést San Fran­ciscóban tartották. A rendőr­ség gumibotokkal és könnygáz­­bombákkal oszlatta szét a vietnami háború ellen tilta­kozó mintegy ötezer tüntetőt. A tüntetés során a rendőrség mintegy negyven személyt tar­tóztatott le. Ezzel több mint 2500-ra emelkedett azoknak a száma, akiket az Egyesült Ál­lamokban Nixon indokínai terrorintézkedéseinek bejelen­tése óta őrizetbe vettek. Az Albán Népköztársaság kormánya szombaton nyilat­kozatban ítélte el az indokí­nai háború eszkalációját, Nixon elnöknek a VDK ellen elrendelt újabb terrorintézke­­déseit. Washingtoni tudósítónk telexjelentése A szovjet nyilatkozat amerikai visszhangja Washington, május 13. Amerikai politikai körökben kétségkívül fellélegzéssel fo­gadták a határozott, de higgadt szocialista reagálást a Nixon­­kormány újabb eszkalációs lé­pésére. A legjobban éppen a szovjet kormánynyilatkozat visszhangjából, elemzéseiből olvasható ki, hogy valójában milyen pánikhangulatba ke­rültek e körök — éppen saj kormányuk veszélyes v­é­­­lőtlen húzásának hí­­vei a vita nem szűnik . A fal eszkalációs próbálkozás várha­tó következményeiről, s a leg­több vélemény szerint Wa­shington újabb próbálkozásá­nak sincs semmi esélye a há­

Next