Magyar Nemzet, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

2 hogy ezeknek az intézmények­nek a munkaerő-ellátási gond­jai is enyhüljenek.­­ Az idén hozott egészség­­ügyi törvény alapján állampol­gári joggá fogjuk emelni az egészségügyi ellátást. A közel­múltban az állami oktatási rendszert vizsgálva, többek között arra a megállapításra jutottunk, hogy anyagi eszkö­zeinkkel mindinkább az okta­tás tartalmi elemeinek erősö­dését kell segíteni. Tehetsé­geink kibontakoztatását az ál­talános iskolákban kell elkez­deni. Ez évben megtettük az első lépéseket olyan irányban, hogy azok a gyermekek, akik nem járnak óvodába, iskolaelő­készítő tanfolyamon vehetnek részt. Következő ötéves ter­veink során érezhetően javít­juk — minden fokon — a leg­korszerűbb oktatáshoz szüksé­ges személyi és tárgyi feltétele­ket. — A színvonalas művelődés lehetőségeit félszáz színházunk, csaknem 4 ezer mozink, 5300 közművelődési és még ennél is több üzemi könyvtárunk, 185 múzeumunk és 1971-ben majd­nem másfél ezer kiállításunk reprezentálta. Népművelési cé­lokra, a művészeti intézmé­nyek feladatainak ellátására, a költségvetés az előirányzatnál, 75 millió forinttal többet for­dított.­­ Az életkörülmények javí­tására vonatkozó társadalmi céljainkat tehát nem egysze­rűsítjük le csak a fogyasztás bővítésére és a fogyasztási kul­túra emelésére. Legalább olyan fontosnak tekintjük, hogy élet­formánkban növekvő szerep­hez jusson az oktatási színvo­nal általános emelése, a szocia­lista kultúra értékeinek köz­kinccsé tétele és a korszerű egészségügyi ellátás. Ma már tízmillióan kívánnak fejlett, gondos egészségügyi ellátást, de millióan igénylik a magas­­szintű oktatási rendszert is. Az ilyen társadalmi légkör és el­kötelezettség még inkább fel­hívja a figyelmet arra a fele­lősségre, hogy az állami költ­ségvetésünk munkából fakadt forintjait mire, hogyan osztjuk be és hogyan használják fel azokat intézményeink. A pénzügyminiszter a to­vábbiakban­ hangsúlyozta, biz­tosították a fogyasztói piac egyensúlyát, egyes termékek­ből, például sertéshúsból, kö­töttáruból javult a kínálat. A lakásépítés normái — az elmúlt évben — mon­dotta — a tervezett 71 ezer he­lyett 75 ezer lakás épült. A negyedik ötéves terv nagy fel­adatai miatt, javítani kell a lak­ásépítést és a lakásgazdál­kodást a központi és a taná­csi szerveknél egyaránt. A tervben előírt m­utatókat: épü­letszint, alapterület, felszerelt­ség, szanálási hányad, szigo­rúan be kell tartani, mert az eltérések veszélyeztethetik az előirányzott lakások megépíté­sét. A továbbiakban a tanácsi gazdálkodás tapasztalatait ele­mezte, megállapítva, hogy a tanácsok nagyobb zökkenők nélkül finanszírozták intézmé­nyeiket.­­ Gazdálkodásunk­nak kedvező vonása volt, hogy a tanácsok, a vállalatok és más szervek közös összefogá­sával sok létesítményt valósí­tottak meg. A vállalatok és a szövetkezetek a tanácsok fej­lesztési alapjába csaknem 2,5 milliárd forintot utaltak át. Bács-Kiskun megyében csak­nem 500 napköziotthoni férő­helyet létesítettek, Győrött 13 vállalat 320 óvodai férőhely fenntartásához járult hozzá, Nyíregyházán a város vállala­tai 35 millió forintot ajánlot­tak fel óvodaépítésre. Kulcskérdés Dr. Faluvégi Lajos pénzügy­­miniszter ezután így folytatta: — A gazdasági elemzések­nek mindig egyik kulcskérdé­se, hogyan ítélhetjük meg a vizsgált időszak fejlesztési, be­ruházási tevékenységét? — Az egyes ágazatokért fe­lelős szervek és vállalatok ter­mészetes törekvése a termelő kapacitások tökéletesítése és gyarapítása. Ez a törekvés egész sor jobbnál jobb beru­házási elgondolásban ölt tes­tet, amelyek mérlegelése, rangsorolása azonban több szempontból szükséges. E mér­cék közül kiemelném a nép­gazdaság teherbíróképességét és a beruházások hatékonysá­gát. A tapasztalatok már hosz­­szabb idő óta azt mutatják, hogy egyik követelménynek sem teszünk teljes mértékben eleget. A továbbiakban az elmúlt évben üzembe helyezett nagy beruházásokat sorolta, köztük a TVK polietiléngyárát, a Ga­­garin Hőerőmű újabb egysé­gét. — A beruházások tavaly csaknem kétszer olyan gyor­san növekedtek, mint a nem­zeti­­jövedelem termelése. A beruházásokra 100 milliárd fo­rintot fizettek ki, a tervezett­nél 11 milliárddal többet.­­ A beruházásoknál még nem enyhült a feszültség és a befejezetlen beruházások állo­mánya az év végén meghalad­ta egy esztendő beruházási ér­tékének 80 százalékát, össze­sen 43 nagy beruházásnak kel­lett volna elkészülnie, ezek kö­zül 30-at átadtak, de 17-nél bi­zonyos befejező munkák még hátravannak. Ezek a beruhá­zások a tervezettnél átlagosan több mint kétéves késedelem­mel valósultak meg. A továbbiakban a beruhá­zással kapcsolatos idei felada­tokról szólt. Megemlítette: át­menetileg az irodaházak, üdü­lők­ építését korlátozni kellett.­­ Mindemellett a beruházási egyensúly csak fokozatosan te­remthető meg. Az idei év öt hónapjának tapasztalatai alap­ján , úgy tűnik, hogy az idei beruházási színvonal a terv­nek megfelelően alakulhat, ha mindenütt megértik és főleg végrehajtják a hatályos intéz­kedéseket. Ebben az esetben számíthat új beruházásaink termelésére a népgazdaság, jö­vedelmeire pedig a vállalatok és az államháztartás. Külgazdasági kapcsolataink — Napjainkban a munka­­megosztás,­ a szakosítás mind­inkább nemzetközi méreteket ölt, következésképp külgazda­sági kapcsolataink alakulása fejlődésünk nélkülözhetetlen alkotóeleme. — Nemzetközi gazdasági kapcsolataink legfőbb kifeje­zési formája a külkereskedel­mi forgalom alakulása. 1971- ről szólva, annak megítélése különösen bonyolult. A kivi­telre és a behozatalra hatott a tőkés világpiac dekonjun­ktú­­rája, az 1970-es kedvezőtlen mezőgazdasági év miatt elma­radt export. Éreztette hatását a tőkés világ pénzügyi válsá­ga. 1971 utolsó hónapjaiban csökkent a külkereskedelem egyensúlyhiánya és ez az irányzat 1972-ben is folytató­dik. Mindez nemcsak a teen­dőkre hívja fel a figyelmet, de arra is, hogy egy-egy rövi­­debb időszak kedvező, vagy éppenséggel kedvezőtlen je­lenségéből nem szabad túlzott következtetéseket levonni. Így korántsem fordulatként, csak biztató­­ eredményként értékel­jük azt is, hogy az idén öt hó­nap alatt a behozatal a­ múlt év azonos időszakához képest csaknem 6 százalékkal csök­kent, míg a kivitel 26 száza­lékkal magasabb.­­ A népgazdaság fejleszté­se, a munkamegosztás elő­nyeinek kihasználása szem­pontjából meghatározó szá­munkra együttműködésünk a KGST-országokkal, ezen belül is legfontosabb külkereskedel­mi partnerünkkel, a Szovjet­unióval. Kapcsolataink szilárd alapon és hosszú lejáratú meg­állapodásokon nyugszanak. Ezt kívánjuk továbbfejleszteni az előttünk álló 15 éves idő­szakra.­­ Hozzákezdtünk a szocia­lista gazdasági integráció komplex programjának meg­valósításához. Ez azt is jelenti, hogy az együttműködésben még nagyobb szerepet kapnak a­­ távlati gazdaságfejlesztési kérdések. Különösen fontos­nak tartjuk a középtávú terv­­koncepciók harmonizálását, megnövekszik a közvetlen vállalati kapcsolatok jelentő­sége, sokasodnak a kooperá­ciók és a szakosítások, na­gyobb súlyt helyezünk a kö­zös döntések közgazdasági megalapozására. Ennek meg­felelően a KGST-ben elsősor­ban a több országot érintő új beruházási célok összehango­lása fokozódott. Folytatódik az egyesített energiarendszer továbbfejlesztése, épül a Ba­rátság K­ft. Kőolajvezeték. Kü­lönösen sikeresen fejlődik a gyártásszakosítás , és a terme­lési kooperáció az autóbusz-, a személy- és tehergépkocsi­gyártás, a számítástechnika és a vegyipar egyes területein.­­ A komplex program ér­telmében, a szocialista orszá­gok gazdasági együttműködé­sében, bővülnek a pénzügyi­­valutás kapcsolatok. Megnö­vekedett a Nemzetközi Gaz­dasági Együttműködési Bank szerepe az elszámolásokban, sőt újabban a nemzetközi pénzpiaci műveletek terén, hi­telek felvételében és nyújtásá­ban is. A pénzügyminiszter ismer­tette a nem szocialista orszá­gokhoz fűződő kapcsolatain­kat is, valamint műszaki-tu­dományos, kulturális vonatko­zásban kötött egyezményein­ket. Arról is szólt, hogy a tő­kés világgal — közöttük az Európai Gazdasági Közösség egyes országaival — fenntar­tott kapcsolatainkat is fejlesz­teni kívánjuk, úgy azonban, hogy megfeleljen a kölcsönös érdekeknek, ne tartalmazzon gazdaságilag számunkra hát­rányos megkülönböztetést. Pénzügyi átcsoportosítások — Jó néhány mezőgazdasá­gi, élelmiszeripari termékünk külpiaci értékesítési lehetősé­ge kedvező. Tartósan export­képesnek ítélhető ezen belül különösen a vágómarha és a marhahús.­­ Az anyagi érdekeltség eszközeivel kívánjuk elérni, hogy a mezőgazdasági terme­lés oldaláról belföldön szín­vonalas tej- és tejtermékellá­tást lehessen nyújtani, mar­hahúsexportunk pedig növek­vő mértékben járuljon hozzá tőkés fizetési mérlegünk javí­tásához. Meg kell mondanunk, hogy a jelenlegi helyzetben az államháztartás jelentős terhet vállalni nem tud, tehát a teen­dő intézkedések pénzügyi ki­hatását túlnyomórészt a mező­­gazdasági ágazaton belüli át­csoportosítások útján kell el­lensúlyozni. A nagyobb anya­gi erővel, jobb adottságokkal rendelkező üzemek vállalja­nak többet. Szemléletváltozás szükséges A miniszter a továbbiakban rendkívül fontos társadalmi témákat említett. Ez­ a válla­lati közgondolkodás, a szemlé­letváltozás. Hangsúlyozta: — Most nemcsak elvileg, ha­nem gyakorlatilag is minden­kinek el kell fogadnia, hogy tartósan nem oszthatunk el többet, mint amennyit megter­melünk. A gazdálkodás alap­vető mércéje a fejlesztés te­rületén, a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök minél jobb kihasználása; követelmény , ez a központi szerveknél, a vál­lalati és a tanácsi döntéseknél egyaránt.­­ A beruházási feszültsé­gek enyhítésére irányuló in­tézkedéseinket félreértik azok, akik úgy gondolják, hogy azok lényege az ötéves beruházási terv leszállítása. Erről nincs szó, hiszen az ötéves tervben elhatározott célokat megvaló­sítjuk, beruházásra előirány­zott összeget végül is teljes egészében felhasználjuk, de erőink jobb összpontosításával.­­ Nem kedvező a­ kép az elhasználódott, korszerűtlen és amortizált állóeszközök selej­tezése tekintetében. További üzemeltetésük a legtöbb eset­ben konzerválja az elmaradt technikát. A banknál ma is több olyan hiteligény van, amelyben magas építési há­nyad mellett szeretnének a vállalatok beruházni, miköz­ben a meglevő csarnokokban 25—30 éves — szaknyelven szólva — „0-ra­ leírt” gépek álldogálnak kihasználatlanul. Bátrabban lehet és kell selej­tezni. Mindehhez a vállalatok gazdasági és műszaki gárdájá­nak­ egybehangolt, összefogott munkájára van szükség. Olyan szemléletváltozásra, amelyben a még meglevő mű­szaki és gazdasági konzervati­vizmus nem talál egymásra. Szólt a termelési szerkezet korszerűsítéséről is, ezzel kap­csolatban hangsúlyozta: a gazdaságtalan termelés vissza­szorítása ma az a nagy tarta­lék, amelyből vállalataink a legtöbbet meríthetnek. Beszéde befejező részében ­P­é­n­t­e­k, 1972. június 28. Magyar Nemzet értesítjük t. vevőinket, HOGY CSEPEL SZABADKIKOTOI ALAPANYAGTELEPÜNKÖN Telefon: 478—337. JÚLIUS 1—15-IG LELTÁROZUNK Leltározás ideje alatt az alant felsorolt anyagok árusítása szünetel: hutaólom, hutahorgany tömb, ötvözött alumínium tömb, polietilén és polipropilén csövek-Kérjük t. vevőinket, hogy beszerzésüket úgy prog­ramozzák, hogy a szükséges és megrendelt tétele­ket a jelzett időpont előtt elszállíthassák. TÖBBI TELEPEINKEN AZ ÁRUSÍTÁS ZAVARTALAN METALLOGLOBUS FÉMIPARI ÉS TERMELŐESZKÖZ KERESKEDELMI VÁLLALAT Budapest, XIII., Jász utca 5—7. hangsúlyozta: ha összefoglaló képet akarunk kapni, néhány kérdésre világos választ kell adnunk: — Hogyan ítéljük meg ered­ményeinket a tervek tükré­ben? — Nyugodtan megállapít­hatjuk, hogy minden alapvető gazdasági folyamatot, mind a költségvetési gazdálkodást, a tervszerűség jellemezte, még akkor is, ha az elmúlt év nem volt mentes a gondoktól. Mi­ből fakadtak ezek a gondok, nehézségek? Elsősorban abból, hogy a gazdálkodás hatékony­sága nem javult az elvárható ütemben. Másodsorban: nem sikerült még szilárdan ellen­állni az elosztási folyamatban, az erőforrásainkat meghaladó igények nyomásának. Abból, hogy ezekről nyíltan beszé­lünk, senki nem vonhat­ le té­ves következtetést, hiszen gondjainkat megosztjuk, hi­báinkkal szembenézünk és határozott intézkedéseket ho­zunk megszüntetésükre.­­ Bízhatunk-e intézkedé­seink sikerében, várhatjuk-e gondjaink enyhülését? Úgy vélem, igen, bízhatunk, ha a gazdasági élet minden terüle­tén, a vállalatoknál, a szövet­kezeteknél, az intézmények­nél, a tanácsoknál egyaránt lendületesen és következetesen valóra is váltjuk azokat. Kor­mányzati munkánknak — gaz­dasági téren — most ez a leg­főbb törekvése és ehhez kér­jük és várjuk mindannyiuk támogatását. — Kérem a tisztelt Ország­gyűlést, hogy e gondolatok alapján fogadja el az 1971. évi állami költségvetés végrehaj­tásáról szóló jelentést és hagyja jóvá a beterjesztett törvényjavaslatot — fejezte be expozéját dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter. Nagyobb felelősség, széles körű összefogás A pénzügyminiszter expozé­ja után Ollár­ István, a tör­vényjavaslat előadója követke­zett szólásra. A bevezetőben hangsúlyozta, hogy a terv- és költségvetési bizottság határo­zott véleménye: az idén a költ­ségvetés kiadásainak növeke­dése csak a bevételek emelke­désének függvényében enged­hető meg. Ennek megvalósítá­sa csak fegyelmezett munkával és a rend szigorú betartásával lehetséges. A vállalati gazdálkodással kapcsolatban hangsúlyozta: sok vállalatnak nincs olyan fej­lesztési elképzelése, amely táv­latokban megfelel a népgazda­sági tervben rögzített gazda­ságpolitikai céloknak. Arra is felhívta a figyelmet: tisztázni kell a gazdaság­termelés fogal­mát, már csak azért is, hogy újabb, a további dinamikus fej­lődést elősegítő erőforrások szabaduljanak fel. Több válla­lat — megalapozatlan, saját pénzügyi lehetőségeihez nem alkalmazkodó döntései követ­keztében — eladósodott. .A fe­lelőtlen kötelezettségvállalások elkerüléséért a felügyeleti szerveknek fokozottabban kell a személyi felelősségre vonást alkalmazni. Még egy rendkívül fontos körülményre irányította a fi­gyelmet .­­ A terv- és költségvetési bizottság úgy látja, számos ipari és mezőgazdasági beruhá­zásnál, fejlesztésnél nem mér­nek fel kellő gonddal minden körülményt, nem tisztázzá­­ pontosan a részleteket. Itt elég utalni a jól megvalósított ser­tésprogram olyan hiányossá­gaira, mint a hűtő- és tároló­­kapacitás elmaradása, vagy megfelelő mennyiségű takar­mány előteremtése. Befejezésül hangsúlyozta: a népgazdasági egyensúly prob­lémáinak megoldásához na­gyobb felelősségre, mélyreható elemzésre, mérlegelésre, a dön­tések végrehajtásában pedig széles körű összefogásra van szükség. A terv- és költségvetési bi­­zottság előadójának beszéde után szünet következett. Anyagmozgatás és munkaerőmozgás A költségvetés egyensúlyá­nak egyik legerősebb pillére a termelés hatékonysága, abban viszont rendkívül fontos sze­repet játszik a korszerű anyag­­mozgatás. A költségvetési vita első felszólalója: Weiszböck Re­­zsőné Győr-Sopron megyei képviselő, a Soproni Szőnyeg­­gyár igazgatója gyakorlati ol­dalról közelítette meg a kér­dést, s azzal az országosan el­terjedt nézettel szállt vitába, amely szerint az anyagmozga­tásban a gépek szaporítása a döntő feladat. Tapasztalatok alapján beszélt arról, hogy e téren legalább ilyen fontos az ésszerű munkaszervezés, mert egyre több gondot okoz a ne­héz munkát végző, s kedvezőt­len körülmények között dolgo­zó emberek száma, főleg az utánpótlás alakulása aggasztó. Ebben az is szerepet játszik, állapította meg a gyárigazgató képviselőnő, hogy a keresetek nem minden esetben tükröznek helyes arányt, a nők és férfiak keresete között még mindig aránytalan és indokolatlan kü­lönbségek mutatkoznak, — óhatatlanul szükségesnek mu­tatkozik tehát a jövedelem­­szabály­ozás módosítása, figye­lembe véve a munkában eltöl­tött életkort, szakképzettséget. A fenti okokra is visszave­zethető munkaerő-vándorlás ugyanis a képviselőnő megál­lapítása szerint exportvalutá­­ban kifejezve is súlyos károkat okoz. 1971-ben változás követke­zett be a tanácsok pénzügyi gazdálkodásában, a korábban megyei szinten gyakorolt ön­állóság kiterjedt a helyi taná­csokra is. Géczi János nógrádi képviselő, megyei tanácselnök felszólalásában azzal az ellent­mondással foglalkozott, amely abból adódik, hogy a kiterjedt, önállóság nyugodt menetét gyakran zavarják a hitelpoli­tikai elvek változásai, melyek­ következtében a tanácsok nem tudják megvalósítani tervezett beruházásaikat. Megszívlelendő javaslattal élt: a beruházások­ban mellőzni kell a túlzáso­kat, előnyben kell viszont ré­szesíteni az egyszerűbb, szeré­nyebb megoldásokat. Az állattenyésztés és ezen belül a szarvasmarha-állomány fejlesztése országos érdek, — ezt húzta alá felszólalásában dr. Lukács János Zala megyei képviselő, állatorvos, majd Zala megyének a megoldás fo­lyamatában levő vízgond­jaival foglalkozott. Ebédszünet következett, majd az elnöklő Apró Antal Péter János külügyminiszternek adta meg a szót. FELESLEGESSÉ VÁLT, ÜZEMKÉPES HŰTŐSZEKRÉNYÉT MAGAS ÁRON ÁTVESSZÜK Kívánságára lakásán felértékeljük és beszállítjuk Lakcímek bejelentése: BUDAPEST, IX., KINIZSI UTCA 12. Telefon: 187—940, 329—105 bizományi áruház vállalat Műszaki és vegyesáruforgalmi osztálya

Next