Magyar Nemzet, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-23 / 146. szám
Jrfk 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONTLAPJA Péntek 1972. június 23 XXVIII. évfolyam 146. szám A költségvetés végrehajtásáról tárgyal az országgyűlés Indira Gandhi látogatása a Parlamentben A hagyományos ünnepi külsőségeket is felülmúlaz , országgyűlés júniusi ülésszakának megnyitása, mert alkotmányos életünk fontos eseményének magas vendége volt Indira Gandhi asszony, India miniszterelnöke személyében, aki mint ismeretes, hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban, s eleget téve az országgyűlés, elnöksége meghívásának, látogatásával megtisztelte az üléstermet. A fogadtatás és az ünneplés méltó volt a két nép barátságához, a harcos politikus asszonyhoz, aki a gyarmati uralom alól felszabadult Indiában kormánya élén az alkotmányos élet megerősítésén munkálkodik. A képviselők már jóval az ülés előtt kézhez kapták a pénzügyminiszter költségvetési jelentését, alaposan felkészülhettek az államháztartás mérlegének megvitatására. Még az első felszólalások előtt, a törvényjavaslat bizottsági előadójának szavaiból kitűnt, hogy országgyűlésünk egyre alaposabb, finomabb kimunkálással iparkodik a gazdálkodás módozatait összehangolni a lakosság érdekeivel és igényeivel. A figyelmes hallgató kiérezhette az elhangzott előterjesztésből a közérdek minél hathatósabb szolgálatának törekvését, mert csak ez a szándék sugallhatta, hogy a javaslat bizottsági előadója külön kitért olyan kérdésekre is, mint az eladók érdekeltsége a kereskedelemben, valamint a vevők és eladók közötti magatartási formák kérdése, ami nem tekinthető szorosan államháztartási kérdésnek, de a lakosság politikai közérzetének szempontjából rendkívül fontos. A vitában elsőnek felszólaló képviselő szakított azzal a korábban eléggé elterjedt hagyománnyal, hogy az egész országot érdeklő törvényjavaslat vitájában nem minden esetben országos méretű, inkább helyi jellegű kérdéseket tártak az országgyűlés elé. Egészen természetes, hogy egy választókerület sajátos gondjai a parlament elé kívánkoznak, ha megfelelő nézőpontot nyújtanak egy időszerű kérdés országos megvitatására. A csütörtöki ülés első óráiban többször hallani lehetett a képviselők széles körű érdeklődését tanúsító friss vitakészség jeleit. Az ülésen részt vettek: Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. Az ülést Apró Antal az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Napirend előtt meleg szavakkal köszöntötte az ülésterem vendégpáholyában helyet foglaló Indira Gandhi asszonyt, az Indiai Köztársaság hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó miniszterelnökét. — Őszinte örömmel tölt el bennünket, hogy az országgyűlés jelenlegi ülésén, a magyar nép választott képviselőinek körében üdvözölhetjük őexcellenciája Indira Gandhi asszonyt, az Indiai Köztársaság miniszterelnökét hazánk és a szocialista országok nagyra becsült barátját — mondotta. — Világszerte közismert az az értékes tevékenység, amellyel Indira Gandhi miniszterelnök-asszony hozzájárul az egyetemes béke megőrzéséhez, a népek közötti barátság és megértés elmélyítéséhez . A Magyar Népköztársaság országgyűlése nevében sok sikert kívánok az Indiai Köztársaság népének és vezetőinek országuk felvirágoztatásáért folytatott munkájukhoz — fejezte be üdvözlő szavait Apró Antal. Az országgyűlés tagjai helyükről felállva, hosszan tartó tapssal, meleg szeretettel köszöntötték Indira Gandhit, az Indiai Köztársaság miniszterelnökét. Apró Antal ezután bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlés áprilisi ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeleteiről szóló jelentését, az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően, az országgyűlésnek bemutatta. A jelentést a képviselők között szétosztották. Az országgyűlés tudomásul vette az Elnöki Tanács jelentését. A továbbiakban az elnök közölte, hogy a Minisztertanács megbízásából Faluvégi Lajos pénzügyminiszter a Magyar Népköztársaság 1971. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter a bíróságokról szóló törvényjavaslatot nyújtotta be az országgyűlésnek; dr. Gurma György, az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának elnöke pedig a bizottság nevében — a Minisztertanáccsal egyetértésijén — a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslatot terjesztett be. Az elnök bejelentette, hogy egy képviselő interpellációt nyújtott be, ennek tárgyát dr. Pesta László jegyző ismertette. Apró Antal ezután közölte, hogy az alkotmány módosítása szükségessé teszi az országgyűlés ügyrendjének módosítását. Bejelentette, hogy módosítás előkészítésére a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kapott megbízást A bizottság módosító javaslatait az őszi ülésszakon terjeszti az országgyűlés elé. Az elnök ezután javaslatot tett az ülésszak tárgysorozatára, amelyet az országgyűlés egyhangúlag elfogadott. A napirend a következő: 1. A Magyar Népköztársaság 1971. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat. 2. A bíróságokról szóló törvényjavaslat 3. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat. 4. Interpelláció. Ezután megkezdődött a Magyar Népköztársaság 1971. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Jágpiaci árai ugyanis visszaestek, a költséggazdálkodás — különösen a gépipari vállalatoknál — nem sokat javult. Tudatos szociálpolitika — A megtermelt nemzeti jövedelemből a fogyasztást lényegében a gazdasági fejlődéssel arányosan bővítettük. A felhalmozás azonban a nemzeti jövedelemnél gyorsabb volt, ezért a tervtől eltérően alakult a fogyasztás-felhalmozás aránya és a többletfelhasználást a külkereskedelem behozatala fedezte. A bevételeket meghaladó ütemben, több mint 15 százalékkal nőttek az állami költségvetés felhalmozásokkal kapcsolatos kifizetései. Az erőteljes felhalmozás természetesen nem az elmúlt év sajátossága, hanem része a korábban kialakult folyamatnak. A társadalmi közös fogyasztásra szánt eszközök ma már az állami költségvetés bevételeinek 43 százalékát veszik igénybe. A bevételeknél jobban, sőt a tervezettnél is gyorsabban, mintegy 10 százalékkal emelkedtek az egészségügyi, szociális és kulturális intézmények kiadásai. Ezek szükségesek voltak az elmúlt esztendő életszínvonal-politikai céljainak megvalósításához. Köztudott, hogy költségvetési forrásaink több mint egynegyedét a termelés, a forgalom és a fogyasztás támogatására fordítjuk. Ez sokszor az objektív gazdasági viszonyokra épülő tudatos szociálpolitikánk következménye, de nem ritkán a gazdaságtalan tevékenységek fenntartását teszi lehetővé. A dotációk teljes összege nem nőtt a korábbi ütemben, és hányada az elmúlt évben mérséklődött. Közös erővel — Végeredményben a költségvetést 191,6 milliárd forint bevétellel és 194,9 milliárd forint kiadással zártuk. Amint azt már az 1972. évi költségvetés beterjesztésekor jeleztem — az állami költségvetésnek a tervezettet meghaladó, kereken 3,3 milliárd forint hiánya keletkezett. Ennek oka az, hogy a vállalatoktól remélt és elvárt bevételeink egy része nem folyt be, beruházási költségeink és a társadalmi közös kiadásaink a költségvetés végrehajtása során emelkedtek. Ahhoz, hogy a költségvetés így is eleget tehessen a reá háruló feladatoknak, már az év elején növelni kellett adóbevételeit, és a pénzeszközök átcsoportosításával a bank- és hitelrendszer forrásainak egy részét is igénybe vette. A Minisztertanács az idei népgazdasági terv és költségvetés elkészítésével párhuzamosan, intézkedéseket dolgozott ki. A gazdasági-pénzügyi egyensúly javítása érdekében ezek következetes végrehajtására és további határozott lépésekre van szükség. Ebben az esetben várhatjuk, hogy a folyó évi költségvetést a tervezett arányok szerint hajtjuk végre. Az 1973. évi népgazdasági terv és költségvetés öszszeállításakor szigorú követelménynek tekintjük, hogy a népgazdasági egyensúllyal párhuzamosan a költségvetés helyzete is javuljon. Ez, egyfelől az egész termelőszféra megújuló erőfeszítését igényli a hatékonyság fokozására és az összjövedelem növelésére. Másfelől pedig, minden gazdálkodó szervtől szigorúbb takarékosságot követel, és feltételezi, hogy közös erővel, az állami pénzalapokkal szembeni igényeket a források adta lehetőségekkel pontosabban összhangba hozzuk. Az 1971. évi állami költségvetés végrehajtásáról írásban benyújtott törvényjavaslat tartalmazza a költségvetés teljesítésének adatait és részletes indokolását. A továbbiakban néhány olyan témakört emelek ki, amelyek eredményeink szempontjából alapvetőek, vagy jövőbeni fejlődésünket határozzák meg. Ezek sorában az első, a legfontosabb az: hogyan sikerült valóra váltani gazdaságpolitikánknak azt az alapelvét, hogy a lakosság életszínvonala tartósan, kiegyensúlyozottan növekedjék, az életkörülmények javuljanak? — Ez a követelmény 1971- ben is megvalósult. A lakosság jövedelme a tervezett mértékben emelkedett, az egy keresőre jutó reálbér mintegy 2,5—3 százalékkal az egy főre jutó reáljövedelem pedig 5—6 százalékkal nőtt. Politikai és gazdasági szempontból egyaránt kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az ipari és építőipari munkások keresete miként alakul. E téren is jellemző a keresetek tervszerű emelkedése. A bérek a termelékenységgel összhangban nőttek, javult a munkaerőstabilitás. A Minisztertanács rendszeresen foglalkozik a kereseti arányok elemzésével és szabályozásával. Megvizsgáltuk például, hogy milyenek és hogyan változnak az iparon belüli bérarányok? A tények azt mutatják, hogy az 5000 munkásnál többet foglalkoztató nagyvállalatok munkásainak átlagjövedelme 5—10 százalékkal haladja meg az ennél kisebb vállalatokét. A keresetek növekedési üteme is a nagyobb vállalatoknál volt az átlagosnál gyorsabb. «— A munkások között is vannak az átlagosnál nagyobb keresetűek. Ez nagyrészt a jobb munkából, a nagyobb teljesítményből következett, de voltak aránytalanságok is, mert egyes melléküzemági, szövetkezeti, kisvállalati dolgozók a jövedelemnövelés kiemelkedő lehetőségeivel rendelkeztek. Az állami szervek erre is figyelmet fordítottak. Szabályoztuk a termelőszövetkezeti alkalmazottak bérezését és munkaidejét, valamint a melléküzemági tevékenységet Felhasználtuk a bérpolitika központi eszközeit, béremelési lehetőséget bérpreferenciákat nyújtottunk a szénbányászatban, a villamosenergia-, a textil- és az alumíniumiparban, a közlekedés és a lakossági szolgáltatás területén. A dolgozók bérnövekedése — A mezőgazdasági áruértékesítés növekedésével együtt érvényesült az a — már korábban ható — irányzat, hogy a parasztság jövedelmének emelkedése a munkás és szellemi dolgozókét valamelyest meghaladta. A negyedik ötéves tervben egészében azonban valóra váltjuk az eredeti célt, hogy e két osztály jövedelmi helyzete azonos mértékben javuljon. A nem termelő ágazatokban több jelentős központi bérintézkedést hajtottunk végre. Több mint 22 ezer orvos és gyógyszerész bérét 20 százalékkal emeltük. Tízezer bölcsődei gondozónő és védőnő 15 százalékos, 50 ezer középkáder pedig 5—10 százalékos béremelést kapott. 110 ezer pedagógus bére átlagosan 20 százalékkal, a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott, több mint 50 ezer dolgozó fizetése átlagosan 10 százalékkal növekedett. Béremelés történt a népművelési intézményeknél is. A lakosság számszerűen csekély, de társadalmi hatását tekintve nem jelentéktelen részének jövedelmei magántevékenységből származnak. E jövedelmek adókötelesek, mindenekelőtt azért, hogy a többi keresőhöz hasonlóan e réteg jövedelmei is a társadalmi hasznossághoz igazodjanak és ne alakuljanak ki indokolatlan aránytalanságok. Az idén — a tapasztalatok alapján — a korábbinál hatékonyabb adórendszert alkalmazunk, amely erőteljesebben mérsékli a magas jövedelmeket, különösen azokat, amelyek nincsenek arányban a végzett munka társadami értékével. A spekulatív módon szerzett jövedelmek korlátozását példázza az a pénzügyi előírás, hogy az ingatlanok beszerzési és eladási árának értékkülönbözete után erős progresszív adót kell fizetni. Megerősítettük a tanácsi és minisztériumi ellenőrző apparátust. Körültekintő, rendszeres adóellenőrzéssel korlátozzuk a visszaélési lehetőségeket, a jövedelmek eltitkolását. Azokkal szemben, akik az adójogszabályokat megszegik, következetesebben alkalmazzuk a törvényes szankciókat. A kormány az 1971. évben tovább folytatta annak a törekvésnek az érvényesítését, amelynek célja egyfelől a munkából származó jövedelmeknek a teljesítmények alapján történő differenciálása, másfelől a családi jövedelmek kereső—eltartott arány miatti különbségeinek kiegyenlítése Családtámogatás — Szélesítettük a gyermekek eltartásához nyújtott támogatást és az öregek társadalmi ellátását. Kidolgoztuk azokat a javaslatokat, amelyek alapján — több más intézkedéssel együtt — 1972. év január 1-i hatállyal felemeltük a három- és több gyermekes családok, valamint az egyedülálló egy- és kétgyermekes szülők családi pótlékát, a már megállapított nyugdíjakat pedig — reálértékük megtartása céljából — 1971-től évenként 2 százalékkal automatikusan növeljük. , — A 3—6 éves gyermekek 59 százalékát helyezzük el óvodában. Ennek ellenére csaknem 30 ezer felvételi kérelmet nem sikerül teljesíteni. Ha ezt az igényt most akarnánk kielégíteni, az mintegy 1,8 milliárd forint beruházást tenne szükségessé. Ilyen összeget csak folyamatosan és szoros társadalmi összefogással lehet előteremteni. 1971-ben 41 ezer gyermeket helyeztünk el bölcsődében, egy főre jutó 12 ezer forint állami költséggel. A gyermekgondozási segély igénybevételével 180 ezer anya nevelte otthon kisgyermekét, erre kereken 1,3 milliárd forintot fizettünk ki. A családtámogatás rendszerét tovább kívánjuk fejleszteni. Nemzeti jövendőnkre, távlati gazdaságfejlesztési terveinkre gondolva, még nagyobb szerepet kell szánnunk a népesedési helyzet javítását szolgáló ellátási rendszereknek. Az egészségügy és oktatás területén tovább bővítettük az intézmények hálózatát, emeltük ezek szakmai színvonalát. Az egészségügyi és oktatási dolgozók bérének rendezésével — a bérarányok helyesbítésén közül —■ el akartuk érni azt is. DR. FALUVÉGI LAJOS: A határozatok következetes végrehajtására és szigorúbb takarékosságra van szükség . Most, amikor jogrendünknek megfelelően az 1971. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a Minisztertanács nevében előterjesztem, már mindannyian javában dolgozunk az idei népgazdasági terv és állami költségvetés végrehajtásán — kezdte beszédét a miniszter. Vajon a költségvetési zárszámadás csupán ismert tényeket regisztrál-e, vagy újat is mond számunkra? Úgy gondolom, hogy a tények megerősítik előzetes értékelésünket. Ugyanakkor a múlt évi tapasztalatok elemzése, a mai helyzetünkkel szembesítve, új összefüggések felismerésére vezethet, igazolhatja törekvéseink helyességét és segíthet azok valóraváltásában. Az elmúlt esztendő a IV. ötéves terv első éve volt. Az ötéves terv kidolgozása során körvonalaztuk gazdasági alapjaink fejlesztésének közös útját, meghatároztuk azokat az eszközöket is, amelyek biztosíthatják a tervszerű előrehaladást. A gazdasági folyamatok azonban csak fokozatosan befolyásolhatók, és 1971-ben, az új irányzatok mellett, még érvényesültek az előző évek jellegzetességei is. — Az elmúlt gazdálkodási év meghatározó vonása —, amely kifejezésre jut az állami költségvetés végrehajtásában is — az, hogy a nemzeti jövedelem az előző évet meghaladó ütemben, 7 százalékkal emelkedett. — Ebben nagy szerepük volt a korábbinál jóval kedvezőbb mezőgazdasági hozamoknak. A gazdasági növekedés üteme az elmúlt évek átlagánál némileg magasabb és jól illeszkedik a szocialista országok fejlődési ritmusába. A nemzeti jövedelem gyarapodásában számottevő tényező volt a hatékonyság javulása. A kedvezőbb termelékenység, amely évek óta egyre inkább forrása a nemzeti jövedelem növekedésének, 1971- ben teljes egészében fedezte ezt az emelkedést. Ez abból következik, hogy a termelő ágazatok összességükben változatlan létszámmal bővítették termelésüket. A hatékonyság javulásában a gazdaság szerkezet tervezett irányú változása is közrejátszott. Nőtt a technikai haladást hordozó, progresszív ágazatok részaránya. Megnyugtató azoknak az ágazatoknak a gyorsabb fejlődése is — például építőipar, építőanyagipar —, amelyek a kialakult feszültségeket mérséklik. A költségvetési bevételek a termelés és a forgalom bővülésével, a hatékonyság javulásával párhuzamosan emelkedtek, de valamivel várakozásaink alatt maradtak. A vállalatoktól származott a bevételek több mint négyötöd része és azok növekedése 9 százalékot ért el. Az iparvállalatok költségvetési befizetése több mint 3 milliárd forinttal kisebb volt, mint az előirányzat A kohászati termékek ii