Magyar Nemzet, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

1__________________________________Magyar Nemzet------------------------------------------------------­­ Egyiptom és Líbia uniójáról Szadat•Kadhafi tárgyalás A kairói külügyminiszter fogadta a szovjet nagykövetet Tobrukból jelenti a Mena és az AFP. Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke hétfőn délután megér­kezett a líbiai Tobrukba, hogy Kadhafi líbiai államfővel ta­nácskozzon az országaik kö­zötti unió kérdésről. Hétfőn megkezdődött Szadat és Kadhafi több napra terve­zett tárgyalássorozata. Kadhafi nemrégiben közölte, hogy februárban javaslatot terjesztett Egyiptom elé Líbia és az EAK uniójára vonatko­zóan. Szadat akkor öthónapos gondolkodási időt kért, amely most lejárt. Szadat elutazása előtt Alexandriában fogadta Jasszer Arafatot, a Palesztinai felsza­­badítási szervezet elnökét, aki beszámolt neki moszkvai láto­gatásáról. Az Al Ahram jelentése sze­rint Arafat hirtelen idegkime­rültséggel kórházba került és egy ideig orvosi felügyelet alatt áll. Az egyiptomi lap nyilván téves információ alap­ján jelentette a hírt, ugyanis Arafat hétfőn Alexandriában sajtóértekezletet tartott. Kér­désekre válaszolva kifejtette: A Szovjetunió — amikor a PFSZ küldöttsége az ő veze­tésével nemrég Moszkvában járt — „ismét teljes támogatá­sáról biztosította a palesztin forradalmat”. — A PFSZ üdvözli a „líbiai népnek és a líbiai vezetőknek” Egyiptom és Líbia teljes egye­sítésére vonatkozó javaslatát. Az egyiptomi—líbiai kapcsola­tok szorosabbá válásától a PFSZ a palesztin forradalom erejének növekedését várja. Ghaleb egyiptomi külügymi­niszter hétfőn fogadta a Szov­jetunió kairói nagykövetét, Vlagyimir Vinogradovot, aki­vel a szovjet—egyiptomi kap­csolatokról tárgyalt. Megbe­szélésükről nem adtak ki köz­leményt. Ghaleb ugyancsak hétfőn külön-külön fogadta Anglia, Franciaország és Spanyolor­szág kairói nagykövetét is. Az AFP szerint Claude-Ge­­rard Marcus, francia gaulle-ista képviselő — aki, Kairóban járt — hétfőn azt mondotta, hogy Szadat egyiptomi elnök javas­latot tett Izrael és Egyiptom párbeszédére vonatkozóan. Szadat — a képviselő szerint — azt indítványozta, hogy a két ország képviselői találkoz­zanak a négy nagyhatalom megbízottjainak jelenlétében. Az izraeli rádió hétfőn ,,újabb elterelő hadművelet­nek” minősítette az egyipto­mi elnök állítólagos javasla­tát. A „kívülről kikényszerített rendezés” Izrael számára elfo­gadhatatlan — hangoztatta a rádió.­­ Tel Atíz-i bejelentés V­örfös k­eres­zt-t­á­rgya­l­ások a hadi­fogolycseréről Az ENSZ közvetít Az AFP jeruzsálemi jelen­tése szerint az izraeli kabinet vasárnapi ülésén Golda Meir könnyebb influenzája miatt Jigal Allón miniszterelnök-he­lyettes elnökölt. Eban külügy­miniszter közölte, hogy felvilá­gosításokat kérnek Kurt Waldheim ENSZ-főtitkártól, egy nyugatnémet rádió számá­ra adott nyilatkozatáról, amelyben a Biztonsági Tanács emlékezetes 1967-es határoza­táról beszélt. A­­ főtitkár úgy értelmezte a határozatot, hogy az valamennyi megszállt terü­let kiürítésére szólítja fel Iz­raelt, míg Tel Aviv az angol szöveg alapján amellett kardos­kodik, hogy a határozatban megszállt területek feladásáról van szó. A külügyminiszter elmon­dotta továbbá hogy amerikai részről nem történt újabb kez­deményezés a közel-keleti vál­ság megoldása céljából. Végül közölte, hogy a Biztonsági Ta­nács soros elnökének, az ENSZ főtitkárának és a Nemzetközi Vöröskeresztnek a közvetíté­sével tárgyalások vannak fo­lyamatban a hadifoglyok átfo­gó kicseréléséről Egyiptom, Szíria és Izrael viszonylatában. A DPA jelentette, hogy Eban külügyminiszter szerint az amerikai és a Tel Aviv-i dip­lomaták egyetértenek abban, hogy „a Szuezi-csatorna meg­nyitásával kapcsolatos rész­­megoldás „hozzájárulna a kö­zel-keleti válság megoldásá­hoz”. Abba Eban — a Haarec című lap szerint — a minisz­tertanács ülésén jelentést tett Rabin washingtoni izraeli nagykövet és Sisco amerikai külügyi államtitkár ezzel kap­csolatos megbeszéléseiről. Sis­co állítólag kijelentette, hogy az Egyesült Államok újabb diplomáciai lépéseket tesz majd ebben az irányban. Erre azonban nem kerül sor az amerikai elnökválasztásig — tette hozzá. Waldheim Pekingbe látogat New Yorkból jelenti az AFP. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára augusztusban Pekingbe látogat. A francia hírügynökség meg nem neve­zett ENSZ-diplomatákat idéz­ve közli azt is, hogy a láto­gatás pontos dátumát a héten fogják hivatalosan bejelenteni. Waldheim a Biztonsági Ta­nács öt állandó tagállama kö­zül négynek a fővárosát már felkereste, hogy vezetőikkel politikai konzultációkat foly­tasson. A Kínában felt látogatfig­ntfin Schröder sürgette a bonni kormányt a viszony normalizálására Bochkor Jenő, az MTI bonni tudósítója jelenti. Minél előbb, mégpedig mindenképpen a rendkívüli parlamenti válasz­tások előtt diplomáciai kapcso­latokat kell létesíteni az NSZK és Kína között - követelte hétfő déli sajtóértekezletén Gerhard Schröder, a CDU he­lyettes elnöke, a szövetségi gyűlés külügyi bizottságának vezetője. Az ellenzéki politikus szom­baton tért vissza kéthetes kí­nai utazásáról, amellyel a pe­kingi kormány meghívásának tett eleget. Sajtóértekezletén lépten-nyo­­mon azt fejtegette, hogy „meg­érett az idő a diplomáciai vi­szony megteremtésére minden előfeltétel nélkül”, hozzáfűzte, hogy ezzel a felfogással telje­sen egyetért a kínai fél is. Pekingben — folytatta — Csou En-laj miniszterelnökkel, és más vezető politikai szemé­lyiségekkel tárgyalt. A kínai— nyugatnémet kapcsolatok mel­lett Schröder szerint kitértek az Egyesült Államok politiká­jára, a nemzetközi helyzetre, a gazdasági kapcsolatokra és „véleményt cseréltek a Szov­jetunió politikájáról” is. Nem volt hajlandó az utóbbi kér­déssel kapcsolatos kínai állás­pont jellemzésére. Annyit azonban közölt, hogy a maga részéről kifejtette mindazt, amit ebben a kérdésben hosz­­szú ideje vall. Kína érdeklődésének mozga­tó­rugójaként azt nevezte meg, hogy Peking nagy jelentőséget tulajdonít a Közös Piac, a vi­lág egyik legnagyobb termelé­si kapacitását felmutató EGK, s ezen belül annak egyik ve­zető ereje, az NSZK iránt. Kitért arra is, hogy megbe­széléseinek eredményéről tájé­koztatta az Ausztriában üdülő Scheel nyugatnémet külügymi­nisztert. Jó lenne, ha a kor­mány is a diplomáciai kapcso­latok felvétele mellett döntene — mondotta — és ezt a kérdést nem kellene a választási­­harc témájává avatni. Scheel kül­ügyminiszter Schröder tájékoz­tatása után tartózkodóan rea­gált az ellenzéki politikus sür­getésére. A Stuttgarter Zeitung hétfői vezércikkében rátapint a kor­mányt és az ellenzéket, elvá­lasztó ellentét lényegére. Jó dolog lenne — mutat rá a lap —, ha normalizálódnék az NSZK és Kína viszonya, ám világosan látni kell, hogy az NSZK kínai politikája „nem lehet a keleti politika alterna­tívája, hanem csak annak szer­ves kiegészítése”. A brit csapatok lerombolták a barikádokat az északír katolikus negyedekben Patak Károly, az MTI lon­doni tudósítója jelenti: Az an­gol csapatok hétfőn hajnal­ban megtámadták Belfast és Londonderry barikádokkal el­zárt kerületeit. Egy hétig tar­tó csapatösszevonások, páncé­los erők átdobása után a 21 000 főre felduzzasztott ala­­kulatok behatoltak a repub­likánus érzelmű lakosság és az IRA ideiglenes szárnya ál­tal gyakorlatilag önálló életet élő belfasti kerületek határai mögé, Londonderryben pedig a ma már világszerte emle­getett Bogside és Creggad ne­gyedbe, az úgynevezett „sza­bad Derrybe”. A bevonuló katonák hozzáláttak az IRA „provo­” által emelt műszaki zárak eltávolításához. Föld­gyalukkal takarították el a kőből, autóroncsokból, geren­dákból, szögesdrótokból ácsolt barikádokat. Az angol katonai főhadi­szállás közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben azt állította, hogy a brit erők „si­kerrel befejezték az akciót”. A támadást William White­­law, az északír ügyek minisz­tere már vasárnap este jelez­te: a karhatalom „jelentős te­vékenységet” kezd abból a célból, hogy biztosítsa saját mozgásszabadságát a különbö­ző körzetekben. Ezért felszó­lította az északír városok la­kosságát arra, hogy „közös­ség és a saját érdekében, ma­radjanak távol az utcáktól”. Whitelaw „tisztes alkut” kí­nált a katolikus közösségnek, a körzet gazdasági talpra ál­lításáról beszélt, és nyomaté­kosan hangsúlyozta, hogy cél­ja „továbbra is a politikai megoldás” kieszközlése Észak- Írország problémáira. White­law védelmet ígért protestáns különítmények támadása el­len a katolikusoknak. Belfas­ti politikai megfigyelők sze­rint azonban a katolikus la­kosok tízezrei a maguk ellen intézett támadásnak fogják érezni a hadsereg mostani be­avatkozását. A beavatkozás kezdeti óráinak sikere még nem jelenti azt, hogy a geril­laszervezet letett az ellenál­lásról. Feltételezik, hogy az IRA „lehúzta a fejét” és az alakulatok egy része átmene­kült az Ír Köztársaságba, mi­után a szervezet vezetői meg­­neszelték az angol akciók ter­vét. Elképzelhető, hogy az IRA hivatalos szárnya is fel­mondja az angol katonákkal hallgatólagosan kötött tűz­szünetet. Az unionista szer­vezetek legerősebbje, a félka­tonai UDA — amely „saját barikádrendszert” épített, hogy még jobban meggyőzze Whi­­telaw-t erőszakos szándékai­ról, a brit hadsereg támadá­sának megindulása után le­rombolta saját útakadályait. Folytatódik a brit dokkmunkássztrájk Londonból jelenti az MTI. Hétfő óta már a kikötőként hivatalosan nem szereplő rak­partokat is sztrájkőrségek zár­ják el a hajóktól, amelyek­ százával vesztegelnek Nagy- Britannia partjainál a tizedik napja folyó dokkmunkás­sztrájkban. A hét végén a ki­kötői bizalmiak országos bi­zottsága Birminghamben elha­tározta, hogy folytatja a sztrájkot a munkaalkalmak in­tézményes biztosításáért, a na­gyobb álláspénzért. Ilyen helyzetben ült össze hétfőn az a vegyes bizottság, amelynek feladata kimunkál­ni egy újabb kompromisszu­mot az országos sztrájk lesze­relésére. Ha a bizottság javas­latait a dokkmunkások másod­szor is elvetik, akkor a kor­mány alighanem ismét beveze­ti a rendkívüli állapotot. Az­ Avami­­­iga fllégén a belpolitikai helyzet súlyos kiéleződéséről tan­ácskoztak Daccából jelenti a TASZSZ. Harmadik napja folyik a Ben­­gáli Népi Köztársaság vezető pártja, az Avami Liga taná­csának kibővített ülése. Az ülés fő témája az ország bel­politikai helyzetének súlyos ki­éleződése volt. Megállapítot­ták, hogy az ország különböző körzeteiben a függetlenség ki­kiáltása óta ellenséges elemek az Avami Liga 85 vezető sze­mélyiségét gyilkolták meg és számos pártvezetőt elraboltak. Az Avami Liga felhívta a kormányt, hogy hozzon szigorú intézkedéseket a népellenes elemekkel szemben. Az AP jelentése szerint va­sárnap az egyik londoni kór­házban epehólyag és vakbél­műtétet hajtottak végre Mad­­zsibur Rahman sejken, a Ben­­gáli Népi Köztársaság minisz­terelnökén. Orvosi jelentések szerint Rahman sejk egészségi állapota teljesen kielégítő. A miniszterelnök múlt csütörtö­kön érkezett az angol főváros­ba gyógykezeltetés céljából, de londoni politikai körökben úgy vélik, hogy ottani tartózkodá­sát arra is felhasználja, hogy tárgyaljon az angol kormány tagjaival, így Douglas Hume külügyminiszterrel. A külpolitika hírei :0( New York, TASZSZ) A tavaly megalakult amerikai Néppárt S. Louisban megtar­tott kongresszusán önálló el­nökjelöltet állított a novem­beri választásokra, mégpedig Benjámin Spockot, a világhí­rű gyermekorvost és közéleti személyiséget. Ő (Párizs, AFP) Visszaér­kezett a francia fővárosba Binh asszony, a DIVK kül­ügyminisztere, a Párizsban tárgyaló küldöttség vezetője. Binh asszony egy hetet töltött Kubában.­­­ (Prága, CTK) A prágai törvényszék, hétfőn megkezdte Milán Hibl és társai bűn­ügyének tárgyalását. A cso­portot államellenes felforga­tás bűntettével vádolják. Hitbl és társai 1971 tavaszától 1972-ig a szocialista állam­rend gyengítése céljából uszí­tó szövegű röpiratokat állítot­tak elő illegális módon és ezeket Csehszlovákiában, va­lamint külföldön terjesztet­ték. Új görög kormány Athénból jelenti az AFP. Georgiosz Papadopulosz veze­tésével hétfőn megalakult az új görög kormány. Papadopu­losz miniszterelnök kérésére néhány órával korábban nyúj­totta be lemondását a kabi­net. A kormány 9 új tagja kö­zül ketten — Szpiridon Kaco­­tasz és Kleantisz Danialosz — tagjai voltak az 1967 áprilisá­ban lezajlott államcsíny után feloszlatott képviselőháznak. Papadopulosz az előző kor­mány 11 miniszterét menesz­tette.­­ (Moszkva, TASZSZ) Lin Feng-sang, a Kínai Népköz­­társaság moszkvai katonai at­taséja hétfőn fogadást adott a kínai népi felszabadító had­sereg megalakulásának 45. év­fordulója alkalmából. Peking­ben szombaton rendeztek fo­gadást, amelyen a részvevők között volt Gankovszkij, a kí­nai—szovjet határproblémák­ról tárgyaló szovjet kormány­­küldöttség helyettes vezetője — jelentette az Új Kína hír­­ügynökség. O (Bécs, DPA) Dr. Alfons Gorbach egykori osztrák kan­cellár, hosszas betegség után Grazban 74 éves korában el­hunyt. O (Brüsszel, AFP) Szívro­ham következtében, 73 éves korában, hétfőn hajnalban el­hunyt Paul-Henri Spaak, volt belga miniszterelnök. Elítélték a csehszlovák géprablókat Nürnbergből jelenti a DPA. A nürnbergi tartományi bíró­ság hétfőn ítéletet hozott az április 18-i csehszlovák gép­rablás ügyében. Karel Dolezel és Antonin Lerch csehszlovák állampolgárok a csehszlovák légitársaság Prága és Mariáns­­ké Lázne között közlekedő utasszállító gépét hatalmukba kerítették és erőszakkal Nürn­­bergbe kényszerítették. Dole­zel pisztolylövéssel megsebesí­tette a másodpilótát. A cseh­szlovák hatóságok kérték a bűnösök kiadatását, a nyugat­német hatóságok viszont en­nek nem tettek eleget. A bí­róság a gépeltérítőket hét-hét évi szabadságvesztésre ítélte. c­a­a, 1972. augusztus . VILÁGGAZDASÁG Japán új piacai „A japán gazdaság felett Da­moklész kardja lebeg” — álla­pította meg a közelmúltban melodramatikus hangvétellel a Mainicsi. Nem annyira a múlt évi recesszió mértéke késztet­te a tokiói lapot erre az eltúl­zott kijelentésre, mint inkább az a felismerés, hogy ameny­­nyiben a japán gazdaságveze­tés nem módosítja hosszú távú politikáját, Tokió elkerülhetet­lenül nyílt összeütközésbe ke­rül a világkereskedelem óriá­saival. Az exportlehetőségek­nek akár csak mérsékelt korlá­tozása pedig súlyos következ­ményekkel járhat: a ma még korrigálható belső szerkezeti aránytalanságok a jövőben esetleg megbénítják az elmúlt évtizedben gyorsan fejlődő ja­pán gazdaságot. Amint vasárnapi számunk­ban e hasábokon arra utaltunk, a jen drasztikus, mintegy 17 százalékos felértékelése egy­előre nem váltotta be a nyuga­ti fejlett országok reményeit. A tokiói kormány fogadkozá­sa ellenére az export ismét csaknem 16 százalékkal növe­kedett, míg az import emel­kedése 15 százalék alatt ma­radt. Így Japán kereskedelmi mérlege három és fél milliárd dollárral szaporította az amúgy is aránytalanul magas deviza­­tartalékot. Az új Tanaka-kormánynak feladata tehát az is, hogy a „minden áron” erőltetett ipari expanziót — mint gazdaságpo­litikai célt — szolgáló külke­reskedelmi tevékenység módo­suljon. A Frankfurter Rund­schau szerint Japánnak oly' módon kell kialakítania új ex­port- és importpolitikáját, hogy gyakorlatilag azonosuljon a világgazdaság problémáinak megoldását célzó nemzetközi erőfeszítésekkel. A kiindulópont két követel­ményt tartalmaz, az első, hogy Japán adja fel protekcionista kereskedelempolitikáját, a má­sodik — mintegy ellensúlyo­zandó a liberalizálásból kö­vetkező veszteségeket —, hogy külkereskedelmének szerkeze­tét, különösen földrajzi vetü­­letben változtassa meg. Ez utóbbit a politikai megfontolá­sok is sürgetik: az egyoldalú Amerika-barátság időszakából a szigetország Kína és globá­lisan a Távol-Kelet, valamint a fejlődő országok irányában kí­ván nyitni. Ez kibővül az ed­dig is jól fejlődő szovjet—ja­pán visszonnyal, amelynek egyik közvetlen célja a jogi kapcsolatok rendezése, mint­hogy a világháború óta még nem kötötték meg a békeszer­ződést. Az új tokiói kabinet első két-három hete e tekintetben kijelölte már az irányt. Még a Szato-kormány kezdte meg a gazdasági tárgyalásokat a Szovjetunióval Kelet-Szibéria gazdag nyersanyagkincseinek közös kihasználásáról. A közel­múltban Tokióban nyilvános­ságra hozták, hogy feltételez­hetően ősszel a két ország megköti a békeszerződést, amely jelentősen megjavítja a gazdasági együttműködés fel­tételeit is. Kína esetében Sza­­to távozása új perspektívát nyitott: valószínűleg még szep­temberben Pekingbe utazik Tanaka miniszterelnök a dip­lomáciai kapcsolatfelvételről folytatandó tárgyalásokra. Ami a konkrét gazdasági té­nyeket illeti, a külkereskede­lem alakulása 1972 első fél évé­ben még nem mindenben iga­zolja Japán új törekvéseit. Ez teljesen érthető, hiszen hosz­­szabb időszak szükséges új orientáció kialakítására. A fej­lett ipari országokba irányuló export továbbra is gyorsabban növekedett, mint a „harmadik világba” szállított áruk meny­­nyisége. Ugyanakkor figyelem­re méltó, hogy viszonylag csökkent az amerikai piac je­lentősége, bár az Egyesült Ál­lamok a japán termékek első számú fogyasztója, a növeke­dés üteme idén 15,8 százalék volt, ezzel szemben Nyugat- Európa, amely a második leg­fontosabb régió, az első hat hónapban 32 százalékkal több japán árucikket vásárolt, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. Az aránymódosulásban minden bizonnyal szerepet ját­szik az amerikai nyomás is, amely arra irányul, hogy át­irányítsák Japánt más terüle­tekre. Ez lényegében 8ss®­ hangban van azzal a fejlődés­sel, hogy a tokiói „dömping­áruk” az első roham, — és le­aratott siker — után kevésbé fejlett piacok felé tendálnak. Különösen gyorsan növeke-­­dett idén Japánnak a szocialista országokba irányuló kivitele — amint a Handelsblatt jelentette Taidé­ból —, mintegy 43 százalékkal múlta felül a múlt év első hat hónapjának eredményét, ösz­­szefüggésben a szovjet—japán gazdasági együttműködés bő­vülésével, a Szovjetunió 66,2 százalékkal növelte vásárlásait. A japán—kínai kereskede­lemben néhány éve megkezdő­dött tendencia egyelőre még nem mutat gyökeres változást. Japán így is egy évtized alatt­­meghússzorozta forgalmát a Kínai Népköztársasággal — a hűvös politikai viszony ellené­re. Tokió napjainkban Kína legfontosabb kereskedelmi partnere — 20 százalékos ré­szesedéssel —, különösen a ja­pán gépipari felszerelések ará­nya magas Peking behozatalá­ban. Kogoro Uemura, a japán­ GYOSZ egyik vezetője a Newsweeknek adott nyilatko­zatában valószínűsítette, hogy Kína a diplomáciai kapcsolat­­felvétel után is elsősorban mint az ipari berendezések vásárlója jelenthet keresletet.­ A két ország közötti kapcso-­­latok javításának egyik felté­­­tele a Tajvan iránti japán el­kötelezettség leépítése. A to­­­kiói ipari körök, úgy tűnik,­ késze­k teljesíteni ezt: az új magánberuházások Tajvanon tavaly több mint ötven száza­lékkal csökkentek. Ugyancsak­ van politikai vonatkozása is annak a közelmúltban elhang­zott bejelentésnek, hogy tokiói cégek tömörülést hoztak létre a KNDK és Japán gazdasági kapcsolatainak fejlesztésére. Eddig kevesebb szó esett a szigetország és a fejlődő világ kapcsolatairól, pedig Japán hosszabb távon csak erre nyit-­ hat. Az ország földrajzi fek­vése miatt politikai és gazda­sági szempontból egyaránt a távol-keleti térségben érde­kelt. Az alaposan átgondolt, s a „partnerségi viszony” kiala­kítását, illetve, ápolását szol­­­gáló terv nem csupán az áru­­­csere-forgalommal számol, ha­nem az állami hitelpolitika és a magánberuházások mód­szerét is alkalmazni óhajtja. A Mirovaja Ekonomika szovjet folyóirat májusi száma részle­tes tanulmányt közölt a japán tőkebefektetések jellegéről. A közvetlen külföldi tőke-­ befektetések terén Japán még mindig elmarad a fejlett or­szágok mögött, noha az elmúlt öt évben átlagosan 35 száza­lékkal növekedtek a tokiói cé­gek beruházásai. Az összesen csaknem hárommilliárd dollár nagyságrendű magánbefekte­tésekből első helyen ugyan az Egyesült Államok részesedik, minimális különbséggel követi azonban — s jóval gyorsabb növekedési ütemmel — Japán ázsiai beruházásainak volume­ne, amely meghaladja a 600 millió dollárt. A magánbefek­tetők biztonságát is szolgálja Tokió hitelpolitikája. Japán 1968 és 1970 között csaknem 1 milliárd dollár kölcsönt és segélyt folyósított ázsiai államoknak, így 265 mil­liót Indonéziának, 234 milliót Dél-Koreának és 100­­ millió dollárt Fülöp-szigeteknek. Ko­­goro Uemura, a már idézett nyilatkozatban, utalt arra is, hogy a szigetország a jövőben tovább kívánja fokozni a „se­gítséget” a fejlődő országok iparainak, s a távol-keleti or­szágok mellett Brazíliát és Mexikót említette. A magánberuházások ter­mészetesen elsősorban Japán érdekeit szolgálják, lehetőség a nyersanyaghiány egy részé­nek fedezésére. A magánberu­házások 27 százaléka így a bányaiparba irányul, s jellem­ző adat, hogy a Közel-Keleten levő japán magánbefektetések (több mint 300 millió dollár értékben) 98 százaléka a ki­termelő ágazatokban találha­tó. Ez a hosszabb távú keres­kedelmi politika egyben bizto­sítékot jelent a japán ex­port számára nélkülözhetetlen újabb piacok meghódítására is. Lovas Gyula

Next