Magyar Nemzet, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-01 / 281. szám

2 A tábornoki tanácskozás megszakadása után feszült a helyzet a szuezi fronton Izrael teljes harckészültség­be helyezte csapatait — jelen­tették be Tel Avivban — azt követően, hogy csütörtökön megszakadtak az Egyiptom­mal folytatott tárgyalások a Kairó—Szuez országút 101-es kilométerkövénél. A tárgyalá­sok felfüggesztése előtti napok­ban több összecsapást jelentet­tek a szuezi frontvonalon. Pén­teken három ízben robbant ki tűzharc a szemben álló izraeli és egyiptomi csapatok között. Siilasouo, a közel-keleti ENSZ békefenntartó erők fő­­parancsnoka az egyiptomi had­ügyminiszterrel folytatott tár­gyalásait követően Jeruzsálem­be utazott, s ott megbeszélése­ket folytat az ENSZ képvise­lőivel. Egyes hírek szerint ta­lálkozni fog Dajan izraeli had­ügyminiszterrel is. Abba Eban izraeli külügy­iminiszter a Jediot Aharonot című izraeli lapnak adott in­terjújában a frontokon támadt feszültség, és a tárgyalások el­akadása ellenére is annak a véleményének adott hangot, hogy decmeber 18-án Genfben megkezdődhetnek a béketár­gyalások. A hivatalos állás­ponttal összhangban kijelen­tette, hogy a december 31-i iz­raeli választásokig a béketár­gyalásokon nem lesznek haj­landók elfogadni semmilyen javaslatot sem. Az izraeli kül­ügyminiszter szerint a béke­­tárgyalásokon az arab orszá­gok közül Egyiptom, Szíria, Jordánia és „talán Libanon” vesz részt. Eban mereven el­zárkózott még a gondolatától is annak, hogy a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezet képvise­lői is jelen legyenek az érte­kezleten. Ugyanakkor Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke egy interjúban közölte, hogy a béketárgyalá­sokon való részvételről a szer­vezet végrehajtó bizottsága fog dönteni. A palesztin hírügynökség jelentése szerint jelenleg mintegy 22 ezer palesztint tar­tanak fogva az izraeliek. A Tel Aviv melletti Aszkalon börtönében a palesztin fog­lyok fellázadtak az izraeli fegyőrök bestiális módszerei ellen. Az összecsapásnak szá­mos halottja és sebesültje van. Az energiagondok elérték Franciaországot is Takaréklángon a fogyasztói társadalom Rómából jelenti az MTI. „Az energiaválság csak egyik jele annak, hogy a fogyasztói társadalom egyre inkább kor­látokba ütközik” — jelentette ki Giolitti olasz költségvetés­ügyi miniszter a képviselőház illetékes bizottságában, ahol a kommunista képviselők inter­pellációi nyomán az olajtaka­rékossági intézkedéseket és a kormány követendő olajpoliti­káját vitatták meg. Giolitti elismerte: a szom­baton életbe lépő szigorú takarékossági intézkedésekkel alig 6 százalékkal csökkenhet az üzemanyag-fogyasztás, ha azonban az olajszállítások zsugorodása­­ tartós irányzat­nak bizonyul, a szükséglethez képest 14—19 százalékkal is kevesebb lesz a kőolaj. Az interpellálók azt kérdik, hogy milyen módon akar a kormány szembenézni ezzel az új helyzettel, hogyan kívánja átszervezni a kőolajipart. Rá­mutattak: megfelelő intézke­désekkel enyhíteni lehetne a nagy nemzetközi olajtársasá­goktól való függést, csökken­teni lehetne, ezek nyereségét. Párizsból jelentette az MTI, hogy Messmer fracia minisz­terelnök pénteken este televí­ziós beszédben szólította fel az ország lakosságát az ener­giával való fokozott takaré­­koskodásra, s korlátozó intéz­kedéseket jelentett be. Így a gépkocsivezetők ezentúl az or­szágutakon legfeljebb 90 kilo­méteres, az autópályákon pe­dig 120 kilométeres sebesség­gel közlekedhetnek, további intézkedésig nem engedélye­zik gépkocsiversenyek rende­zését. A villanyárammal való takarékoskodás érdekében es­te tíz órától le kell oltani a fényreklámokat, beszüntetik a műemlékek kivilágítását. A miniszterelnök hangsú­lyozta, hogy Franciaország olajellátása ugyan továbbra is jó, s helyzete sok más ország­hoz képest kedvező, ám az olajválság elhúzódása közvet­ve , Franciaországot is érint­heti, ezért már m­ost szükség van bizonyos takarékosko­dásra. Mint az AP jelenti, Herbert Stein, Nixon elnök gazdasági tanácsának elnöke Washing­tonban újságíróknak kijelen­tette, hogy ha tovább folyta­tódik a kőolajtermelő arab országok termeléscsökkentése, jövőre meglassul az Egyesült Államok gazdasági fejlődése és a munkanélküliségi arány eléri a 6 százalékot. Stein sze­rint 1974-ben az Egyesült Ál­lamok társadalmi összterméke 2 százalékkal kevesebb lesz, mint amennyi akkor lett vol­na, ha nem következik be a kőolajhiány. Bolgár kormányrendelet a benzinfogyasztásról Szófiából jelenti az MTI. A Bolgár Népköztársaság mi­nisztertanácsa az ország ener­giaellátásában mutatkozó ne­hézségek miatt óránként 80 km-re korlátozta a személy­­gépkocsik, 70 km/órára a te­hergépkocsik maximális se­bességét. December elsejétől a szolgálati gépkocsik üzem­anyagellátását 50 százalékkal csökkentik, 1974-ben pedig ti­los lesz a szolgálati gépkocsi­­park növelése. A magángépkocsik havi üzemanyagellátását a jelenle­gi árakon 40 literben állapí­totta meg a kormány, az ezen felüli benzinjegyekért fel­emelt árakat tartoznak fizetni a gépkocsitulajdonosok. Az in­tézkedések ideiglenes jelle­gűek, és nem érintik a ma­gánháztartások fűtőolajjal va­ló ellátását. A bolgár minisztertanács pénteki rendeletét megelőzően már­­ ugyancsak a kőolaj­­származékok hiányára és egyes villanyerőművek üzem­be állításának elmaradására hivatkozva — korlátozta a villanyenergia felhasználását is. Huinkaterv a KGST és Finnország együttműködésére Moszkvából jelenti az MTI. Pénteken Moszkvában, a KGST-palotában aláírták a KGST és Finnország együtt­működési bizottságának no­vember 29—30-án megtartott első üléséről szóló jegyző­könyvet. Az ülésen finn rész­ről Jermy Laine külkereske­delmi miniszter és Alholm moszkvai nagykövet volt je­len. Az elnöki tisztet Angelov, a bolgár külkereskedelmi mi­niszter első helyettese látta el. Hazánk delegációját Szalai Béla, a külkereskedelmi mi­niszter helyettese vezette. A hivatalos sajtóközlemény szerint a bizottság az érde­kelt országok indítványainak meghallgatása után munka­tervet fogadott el 1974-re, amely előirányozza a KGST- tagországok és Finnország kö­zötti sokoldalú együttműködés lehetőségeinek feltárását a gépgyártás, a vegyipar, a köz­lekedés, a tudományos-műsza­ki együttműködés, a szabvá­nyosítás és a statisztika több konkrét területén. Finnországban elégedetten vették tudomásul, hogy a Finn Köztársaság és a KGST kö­zötti együttműködés beindulá­sa rendkívül gyors volt — je­lentette ki a finn külkereske­delmi miniszter, s az első jegyzőkönyv aláírását „óriási jelentőségű eseményként” jel­lemezte. Ez az okmány, mond­ta, a további együttműködés alapját képezi. „A KGST való­ban nyílt szervezet, amely, mint tapasztalhattuk, rendkí­vül könnyen szervezte meg az együttműködést Finnország­gal, annak ellenére, hogy ott a KGST-országokétól eltérő gazdasági rendszer van” — állapította meg Laine. — Magyar Nemzet. Saigon fokozza légitámadásait A Mekong deltájában illít a ,,rizscsalit” Saigonból jelenti az AP és az AFP. Saigoni katonai kö­rök beismerték, hogy a dél­vietnami légierő folytatja légi­háborújának eszkalációját a Vietcong ellenőrzés­e alatt álló területek ellen — írja az AP. A nem hivatalos saigoni köz­lést idéző jelentés szerint a saigoni légierő bombázógépei csütörtökön ismét legkevesebb 70 bevetésben támadták a Sai­gontól mintegy 100 kilométer­rel északra fekvő felszabadí­tott területet. Mint az AP rá­mutat, ez a bombázás is hoz­zájárult ahhoz, hogy a dél­vietnami kétoldalú katonai vegyes bizottságban részt vevő DIFK-küldöttség — tiltakozá­sa jeléül — lemondta a rész­vételét a bizottság péntekre kitűzött ülésén. A saigoni katonai szóvivők a harcok folytatódásáról szá­moltak be pénteken reggel a Mekong deltavidéke, a Köz­ponti Fennsík és a kambodzsai határ térségéből. A Mekong deltavidékén, az ország leggazdagabb rizster­mő területén — akárcsak az ország többi részében — a saigoni rezsim obstrukciós magatartása következtében nem sikerült teljesíteni a pári­zsi megállapodásnak azt az előírását, hogy kijelöljék a fe­lek által ellenőrzött területek határait, így most — a rizs­aratás idején — a felszabadító erők kénytelenek fegyverrel védeni a termőföldeken dol­gozó parasztokat, hogy bizto­síthassák az alapvető élelmi­szert. Thieu saigoni elnök többször meghirdette a fel­szabadított területek gazdasá­gi bokádját, és a saigoni had­sereg elé egyik fő feladatként azt a célt tűzte ki, hogy meg­­akadályozza a rizsaratást a DIFK ellenőrzése alatt álló te­rületeken. A felszabadító erők pénteken is több büntető­támadást hajtottak végre a saigoni haderők azon állásai ellen, ahonnan kiindulva ro­hamokat intéztek az aratók­­ ellen. A Quan Dói Nhan Dán, a vietnami néphadsereg lapja rámutat, hogy amióta a pári­zsi megállapodás életbe lé­pett, a Mekong folyó deltavi­déke kulcsfontosságú ponttá vált az Egyesült Államok és a saigoni kormányzat új stra­tégiai terveiben. Sztrájkolnak a szöuli újságírók Szöulból jelenti a Reuter és az AP. Egyetemi és főiskolai tanárok, valamint teológusok mellett újságírók is részt vesz­nek a dél-koreai diákság hetek óta tartó rendszerellenes meg­mozdulásaiban. Miközben a tüntető diákok elsősorban demokratikus sza­badságjogokat, új művelődés­ügyi politikát és a politikai foglyok szabadon bocsátását követelik, az akcióba bekap­csolódott újságírók a sajtó­­szabadság biztosítását sürgetik. Pénteken egynapos sztrájk­ba léptek a Dzung-Ang Ilbo című dél-koreai napilap újság­írói. Munkabeszüntetésükhöz szöuli rádió- és tévériporterek is csatlakoztak. A dél-koreai újságírók meg­mozdulása kapcsán pénteken nyilatkozatot tett közzé az el­lenzéki Új Demokrata Párt. Azzal vádolta a hatóságokat és egyes lapok igazgatóit, hogy „a sajtószabadság kibontako­zásának megakadályozására megengedhetetlen nyomást gyakorolnak a sajtó dolgozói­ra”. Pénteken a Csang Ang egye­tem 1500 diákja tartott az in­tézmény kapuin belül nagy­gyűlést, majd az utcákra sze­rettek volna vonulni. Az egyetem kijáratánál azonban könnygázgránátokkal felfegy­verzett rendőrök fogadták őket, és brutálisan szétszórták a tüntetésre készülődőket. Élelmezési világkonferem­iát javasol a FAO Rómából jelenti a Reuter és az AFP: Rómában befejező­dött az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete (FAO) konferenciájának 17. ülésszaka. A tanácskozás rész­vevői rendszabályokat fogad­tak el a világszerte mutatkozó élelmiszerhiány leküzdésére és több mint 30 százalékkal emel­­ték a szervezet évi költségve­tését. Elfogadták azt a javaslatot, hogy az Egyesült Nemzetek r égisze alatt 1974-ben rendez­zenek élelmezési világkonfe­­­­renciát. A javaslat értelmében­­ a konferencia színhelye Róma lenne és öt konferenciára jövő novemberen kerülne sor. Ken­zdközi tanácskozás terve a k­elet-nyugtati gazdasági kapcsolatokról Bécsből jelenti a TASZSZ: „Új kezdeményezések a kelet és a nyugat együttműködésé­ben” néven 1974 novemberé­­benn nemzetközi szimpoziont rendeznek Bécsben. Az erről szóló határozatot a bécsi elő­készítő bizottsági ülésen fo­gadták el. A tanácskozáson Ausztria, Bulgária, az Egyesült Államok, Franciaország, Lengyelország, Magyarország, az NDK, az NSZK, Nagy-Britannia, Olasz­ország, Svédország, Románia, a Szovjetunió szakmai és tu­dományos köreinek, valamint több nemzetközi szervezetnek képviselői vettek részt. A tervezett szimpozionon megvitatják majd az energeti­ka területén való együttműkö­dést, a természeti erőforrások felhasználását, a gazdasági kooperáció, a tudomány és a technológia, a közlekedés és a kommunikáció, valamint a környezetvédelem fejlesztésé­nek problémáit. Az ujj •Tőröl a rezsim ellentmondásos választási ígérete Athénból jelenti az AFP. Konstantin Ballisz, a minisz­terelnök mellé rendelt mi­niszter, aki egyebek között a tájékoztatási miniszter fel­adatkörét is ellátja, csütörtö­kön este a francia hírügynök­ségnek adott nyilatkozatában „átmeneti köztársasági rend­szerként” jellemezte a jelen­legi görög katonai rezsimet. Ez az átmeneti állapot — a miniszter kijelentése szerint — a választásokig fog fennáll­ni. Rallisz ugyanakkor sietett kijelenteni, hogy „tekintettel a jelenlegi állapotokra” — pilla­natnyilag nem lehet kitűzni a választások időpontját. A miniszter hozzáfűzte, hogy a választásokat illetőleg nem évekről, csak hónapokról van szó. Arra a kérdésre, hogy mit tart a választások szükséges előfeltételének, Ballisz első­sorban „az agyak lecsillapodá­sát” jelölte meg. Közölte még, hogy a jelenlegi kormány ál­tal kidolgozandó alkotmányt nem teszik függővé népszava­zástól, és nem terjesztik vala­milyen parlament elé sem. A külpolitika hírei `­' (Prága, MTI) Nyilvános­ságra hozták pénteken Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtit­kárának a kétnapos pártplé­­numon elhangzott zárszavát. ›CK (Varsó, MTI) Edward Gierek, a LEMP KB első tit­kára megbeszélést tartott En­­rico Berlinguerrel, az OKP fő­titkárával, aki néhány napos baráti látogatásra érkezett a lengyel fővárosba. O (Bukarest, Agerpres) Hi­vatalos látogatásra Bukarestbe érkezett Aymar Fould francia hadügyi államtitkár. O (Bagdad, TASZSZ) Pono­marjov, az SZKP PB póttagja, a KB titkára Bagdadban talál­kozott Aziz Mohammeddel, az Iraki KP KB első titkárával. O (Bécs, MTI) Ülést tartott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kormányzótanácsá­nak technikai segélybizottsá­ga. Dr. Osztrovszki György, az Országos Atomenergia Bizott­ság elnöke vezetésével a ta­nácskozáson részt vett ha­zánk küldöttsége. O (Moszkva, MTI) Pénteken Moszkvában megalakították a chilei demokratákkal való szolidaritás bizottságát. Szombat, 1973. december 1. Az athéni „csomó” SZÍNRE LÉPETT a vasár­napi államcsíny után kineve­zett új görög kormány. A pro­lógust, vagy inkább bemutat­kozó beszédet Adamantiosz Andrucopulosz miniszterelnök mondotta el szerda este a rá­dióban és televízióban. Nem hagyott kétséget afelől, hogy mi kormányának célja és az új katonai rendszer jellege. „A demokráciát nem lehet törvé­nyek útján bevezetni”, mon­dotta, „az új alkotmány életbe léptetéséig a kabinet törvény­­erejű rendeletekkel kormá­nyozza az országot”. Ez a tö­mör tartalma az újabb görög tragédiának. A demokráciát valóban nem lehet törvényekkel bevezetni, de rendeletekkel még kevésbé. Ez a polgári rendszer olyan életforma, amelyben a nép ál­tal elfogadott alkotmány biz­tosítja az elidegeníthetetlen szabadságjogokat és természe­tesen a kötelezettségeket. Alkotmányokban persze nem volt hiány Görögországban a második világháború óta, a gö­rög nép annyit kapott belőle, hogy azt sem tudta, mit kezd­jen vele. Főként azért nem, mert általában kimaradtak be­lőle a szabadságjogok, annál több volt a kötelezettség. Ter­mészetesen minden alkot­mányt „megszavaztak”, hiszen senki nem ellenőrizhette az éppen uralmon levő klikk vá­lasztási csalásait. A legutolsó alkotmány augusztus 14-én lé­pett életbe, miután II. Kons­tantin királyt megfosztották trónjától és Georgiosz Papa­­dopulosz juntavezért ünnepé­lyesen beiktatták a köztársa­ság elnöki tisztségébe. Egészen bizonyos, hogy ha a király és udvara rendezi meg a népsza­vazást, az eredmény ennek ép­pen az ellenkezője. A görög színjátékban különösen sok függ a rendezőtől. A lakosság egyébként — a jelentések szerint — letargiá­val és közönyösen fogadta az újabb hatalomdöntést. „Rosz­­szabb úgysem lehet, mint volt”, ez a vélemény alakult ki. Előző nap szűnt meg az ostromállapot és a kijárási ti­lalom, s aki vasárnap hajnal­ban elsőként élt ezzel a lehe­tőséggel, már nemigen lepőd­hetett meg, hogy ismét páncé­los járművek cirkálnak az ut­cán, kezdődik tehát az újabb felvonulás. Csupán ebben a hónapban immár a harmadik. Az első nagyszabású tüntetés és rendőri ellenakció novem­ber 4-én zajlott le, Georgiosz Papandreu egykori centrum­párti miniszterelnök halálá­nak ötödik évfordulóján. Ez a liberális polgári politikus úgy él a lakosság emlékezetében, mint aki az oly szükséges tár­sadalmi reformok legalább egy részének a megvalósítására és a haladó erőkkel való együtt­működésre törekedett. Ezért tüntettek negyedmillióan a ha­lála évfordulóján a sírjánál. Két hét múlva már valóban ostromállapothoz hasonlított a görög főváros, amikor a diák­ság megszállta a műszaki egyetemet, s nemcsak közokta­tási, hanem politikai reformo­kat, sőt a kormány lemondá­sát is követ. .. A mozgalom átterjedt a nagyobb vidéki vá­rosokra, különösen amikor a munkásság is csatlakozott a tüntetéshez, s Szpirosz Marke­­zinisz miniszterelnök Papado­­pulosz köztársasági elnök ren­deletére kivezényelte a rend­őrséget és a katonaságot a népakarat elfojtására. Az imént említett „alkotmány” ugyanis az efféle terrorintéz­kedésekre ugyancsak „felha­talmazta” a köztársasági elnö­köt. KÉT FONTOS KÖRÜL­MÉNY nem hagyható figyel­men kívül, ha a görögországi helyzetet elemezzük. Az egyik, és talán a legfontosabb az, hogy a lakosság, különösen a munkásság, a fiatalság és az értelmiség egy negyed század annyi megrázkódtatása ellené­re sem törődött bele sorsába, újabb és újabb kísérleteket tesz az egymást váltó parancs­uralmi rendszerek megdönté­sére. Már eddig is sok áldo­zatot hozott, hogy kivívja de­mokratikus szabadságjogait, és ha e törekvése még nem is vált valóra, egy nemzeti egy­ség kialakulásának lehetünk tanúi évek óta. Mondjuk talán így: elnyomott nemzeti egység jött létre Görögországban. Azok a munkások, akik szoli­daritást vállaltak a diáksággal, már osztályhelyzetüknél fogva sem értenek nyilván egyet mindenben a jobbmódú pol­gárság egyetemista fiaival, akik ugyancsak osztályhelyze­tüknek köszönhetik, hogy ma­gasabb iskolákba kerültek. Az értelmiség is többnyire a pol­gárságból került ki. Ennek el­lenére létrejött közöttük az egységfront. A parasztság ez esetben — eltérően a korábbi időktől — kevésbé játszott sze­repet a politikai színpadon. Ennek egyik oka az, hogy szét­­szóródottabb, kevésbé szerve­zett, mint például az együtt­élő, együtt dolgozó városi munkásság, a másik pedig: ha­gyományos, szinte babonás ki­rályhűség az 1967. április 21-én hatalomra került kato­nai junta különféle juttatások­kal és adókedvezményekkel igyekezett ellensúlyozni. AZ ORSZÁG nemzetközi kapcsolatrendszere az a másik fontos körülmény, amelyet fi­gyelembe kell vennünk. Volta­képpen a „Truman-doktríná­­val” kellene kezdeni minden elemzést, mert ez a dokumen­tum volt az, amely a háború után kijelölte e stratégiailag fontosnak számító ország he­lyét — Törökországgal együtt — a nyugati katonai rendszer­ben. A Truman nevével fém­jelzett doktrína politikailag a Szovjetunió, társadalmilag pe­dig a szocialista rendszer el­len irányult. A lényeg az, hogy a legtöbb tőkés ország, és különösen vezető hatal­muk, az Egyesült Államok, minden olyan rendszert támo­gatott — királyságot éppúgy, mint katonai diktatúrát —, amely „tiszteletben tartja nemzetközi kötelezettségeit”. Kormányszinten vagy szub­­verzív, felforgató szerveivel segítséget nyújtott a változást követelő haladó erők mozgal­mának felszámolására. Az Egyesült Államok itt ter­mészetesen nehezebb helyzet­ben van, mint Dél-Ameriká­­ban vagy Délkelet-Ázsiáb­an, hiszen fokozottabban tekintet­tel kell lennie polgári-demok­ratikus rendszerű nyugat­európai NATO-szövetségesei­­re. Már csak ezért is mindent elkövetett, hogy visszavezesse a görög katonai uralmat a nyugat-európai „szalonba”. Az idei több millió dolláros se­gélyt csak azzal a feltétel­el szavazta meg a szenátus Wa­shingtonban az athéni kor­mánynak, ha az kísérletet tesz a demokrácia legalább látszó­lagos helyreállítására. Az új görög miniszterelnök erre cél­zott, amikor beszédében hangsúlyozta: „a demokráciát nem lehet törvények útján be­vezetni.” Október 8-a óta ugyanis polgári kormány vet­te át Markezinisz vezetésével az állam irányítását, és ez a kormány választásokat hirde­tett meg 1974 tavaszára, mi­közben az egyetemi ifjúság és munkásság a látszatdemokrá­cia helyett az igazi szabadság­­jogok bevezetését követelte, tüntetett, s a kormány lemon­dását követelte. AZ ELLENTÁMADÁS nem sokáig váratott magára. A ma­gas rangú katonatisztek akció­­­ba léptek. A tábornokok két óra leforgása alatt — vasár­nap 5-től 7-ig — átvették a hatalmat az ezredesektől. Jel­lemző, hogy milyen gyenge volt az 1967-ben uralomra ke­rült junta. És az államcsíny azt is bizonyítja, hogy magá­ban a tisztikarban sincs egyetértés, különböző klikkek harcolnak egymás ellen a ha­talomért. Elkezdődtek megint a letartóztatások, most már nemcsak a baloldali vezetők kerültek börtönbe vagy házi őrizetbe. De a dolgok nem tisztázód­tak. Nem ez volt Görögország­ban az utolsó államcsíny. Az újabb felfordulásokra most számos lehetőség nyílt. Időle­gesen visszaállíthatják az 1967-es helyzetet. Visszahív­hatják esetleg a száműzet­ésr­e küldött királyt. A lakosság is­mét új „alkotmányt” szavaz­hat meg. Az Egyesült Államok lépéseket tehet a rendszer „nyugat-európaizálására”, iwi­­den lehetséges. De a gordiuszi, illetve athéni „csomót” es a változás sem vágta el, a prob­lémák megoldatlanok­­marad­tak. Vámos Imre ­C­ (Ulánbátor, TASZSZ) Mongólia és Kanada nagykö­veti szinten diplomáciai kap­csolatot létesít egymással.

Next