Magyar Nemzet, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

2 csolatos álláspontja miatt va­lamint azért az állandó önzet­len hatékony támogatásért, amelyet a Szovjetunió nyújt az arab országoknak és né­peknek az imperializmus, a cionizmus, az agresszió ellen, a nemzeti függetlenségért, a békéért és a társadalmi hala­dásért folytatott harcukban. A tárgyalásokon a felek üd­vözölték azt a rabati döntést, hogy az izraeli kivonulás nyo­mán felszabaduló arab terüle­teken a PFSZ vezetésével füg­getlen Palesztinai nemzeti köz­­igazgatás jöjjön létre. A közlemény végezetül be­jelenti: a korábban elért meg­állapodás értelmében megtet­ték a szükséges gyakorlati in­tézkedéseket ahhoz, hogy a kö­zeljövőben Moszkvában meg­nyíljon a PFSZ képviselete. Makariosz Athénban tárgyal Ankara szerint a ciprusi elnök hazatérése növelheti a feszültséget Athénból jelenti a Reuter. Karamanlisz miniszterelnök és Makariosz érsek elnökletével több mint két óra hosszat ta­nácskoztak szombaton Athén­ban a görög és a ciprusi veze­tők a szigetország jövőjével kapcsolatos közös politikai irányvonal kialakításáról. Karamanlisz miniszterelnök közölte az újságírókkal, hogy a megbeszéléseket ma folytat­ják és a tárgyalások eredmé­nyeiről közleményt adnak ki. Makariosz érsek elmondta, hogy a szombati találkozón áttekintették a helyzetet és vé­leményt cseréltek a ciprusi válság megoldásának lehető­ségeiről. Az AP ankarai jelentése szerint a ciprusi helyzetről tár­gyalt több mint ötórás szom­bati ülésén a török nemzet­biztonsági tanács. A kiadott közlemény megállapította, hogy a testület értékelése sze­rint Cipruson az elmúlt he­tekben feszültebbé vált a helyzet, ezért a tanács java­solta a kormánynak, hogy hosszabbítsa meg a négy tö­rök tartományban érvényben levő rendkívüli állapotot. Sadi Irmak ügyvezető minisz­terelnök szombaton újságírók előtt „válságosnak” nevezte a ciprusi helyzetet és kifejezte azt a véleményét, hogy Maka­riosz érsek hazatérése „újabb ellenségeskedések kirobbaná­sához vezethet a ciprusi görö­gök között”. A török hatóságok bejelen­tették, hogy Makariosz vissza­térése esetén felfüggesztik a török és a görög közösség ve­zetői közötti humanitárius tár­gyalásokat. A Cumhuriyet című lap ér­tesülése szerint Cipruson ké­szültségbe helyezték a török fegyveres erőket. Schmidt kancellár felszólalt a brit Munkáspárt kongresszusán Patak Károly, az MTI lon­doni tudósítója jelenti: Bár érzékeny presztízsvesztesége­ket szenvedett a labourpárti centrum és a jobbszárny, vé­gül is a párt baloldalán küzdő erők fölébe kerekedett a brit Munkáspárt szombaton befe­jeződött kongresszusán. Az országos kongresszus negye­dik, utolsó napjának zsúfolt programja volt, középpontjá­ban Helmut Schmidt nyugat­német kancellár felszólalásá­val. A nyugatnémet kormányfő igen óvatosan foglalkozott Anglia közös piaci tagságának kérdésével: „Nekünk is aggá­lyaink vannak néhány közös­ségi döntés, például a mező­­gazdasági politikára vonatko­zó határozatok miatt... De Európa nem csak mezőgazda­ság ... Ha országaink nem működnek szorosan együtt a jelenlegi gazdasági problémák megoldásában, a politikai sta­bilitás kerül veszélybe.” A kongresszus díszvendége jól tudta, hogy a közös piaci tagság ügyében ígért angliai referendum kényes kérdés, ezért hangsúlyozta, hogy nem kíván beleszólni mások ügyei­be. Anélkül, hogy ezzel okot adott volna az EGK-ellenes balszárnynak­ a felháborodás­ra, Schmidt ravaszul a szo­ciáldemokrata szolidaritást he­lyezte előtérbe és az SPD ne­vében kijelentette: pártja sze­retné, ha a Munkáspárt­ vezet­te Britannia a közösség tagja maradhatna. Nemzetközi kérdésekről szól­va a nyugatnémet kancellár említést tett moszkvai tárgya­lásairól is és egyebek között kijelentette: „Olyan, benyo­mást szereztem, hogy a szov­jet vezetők komolyan érdekel­tek az enyhülés folytatásá­ban.” A kongresszus befejezése után Schmidt az angol kor­mányfők vidéki rezidenciájá­ra, Chequersbe utazott és ott a­­ hét végén nemzetközi kér­désekről tárgyal Wilson mi­niszterelnökkel. A kongresszus zárónapjával esett egybe a kormány új IRA- ellenes törvényének első nap­ja. Miközben a Scotland Yard detektívjei kikézbesítették az első 10 embernek a gyanú­okok alapján hozott kiutasítá­si végzéseket, a kongresszus­sal jóváhagyatták az új tör­vényt, amelyet az angliai ter­rormerényletek nyomán hozott a parlament. Az MTI jelentése szerint ma rövid megbeszélésre Brüsszel­be látogat Helmut Schmidt bonni kancellár. Schmidt, Londonból hazatérőben Tin­­demans belga miniszterelnök­kel találkozik. A megbeszélé­sek tengelyében előrelátható­lag a december 9—10-re terve­zett párizsi csúcskonferencia problémái állnak majd, ezen belül elsősorban a gazdasági természetű kérdések. Castro beszéde a nőkongresszuson A blokádnak már nincs jelentősége Király Ferenc, az MTI havannai tudósítója jelenti: „Kuba eljutott fejlődésének ahhoz a szakaszához, amikor már nem jelent problémát szá­mára az imperialista blokád. Annál inkább azoknak, akik a kubai blokád kátyújába ju­tottak, s most minden erejük­kel azon fáradoznak, hogy le­hetőleg presztízsvereség nélkül hagyják el a süllyedő hajót” — jelentette ki Fidel Castro, a Kubai­ Kommunista Párt el­­ső titkára, a forradalmi kor­mány elnöke a kubai nők má­sodik kongresszusának záró­ülésén, magyar idő szerint szombaton hajnalban mondott beszédében. Castro köszönetét fejezte ki annak a 12 országnak, amely az Amerikai Államok Szerve­zetének legutóbbi quitói ta­nácskozásán a kubai embarcó feloldására szavazott .Külön jelentősége van annak — hangsúlyozta Fidel Castro —, hogy azok az országok voltak a blokád feloldásának kezde­ményezői, amelyekkel Kubá­nak még nincs diplomáciai kapcsolata. (Venezuela, Ko­lumbia, Costa Rica.) A blokád hivatalosan továbbra is ér­vényben van, de ennek szá­munkra már nincs jelentősé­ge. Legfeljebb szemlélői le­szünk kimúlásának.” A most véget ért kongresz­­szuson, a nemzetközi nőmoz­galom több kiváló személyisé­gét tüntették ki a Kubai Nő­szövetség legmagasabb kitün­tetésével, az „Ana Betancourt” érdemrenddel, a többi között Valentyina Tyereskovát, An­gela Davist, Allende özvegyét, akik a kongresszuson jelen is voltak. Az Afrikai Egységszervezet főtitkára kérte az etiópiai kivégzések beszüntetését Az AP jelentése szerint Wil­­liam Eteki Mboumoua, az Af­rikai Egységszervezet főtitká­ra, csatlakozva Waldheim ENSZ-főtitkárnak és Buteflika algériai külügyminiszternek, az ENSZ-közgyűlés ülésszaka elnökének felhívásához, fel­kérte Etiópia új katonai veze­tőit, hogy ne végezzenek ki több foglyot. Az AP amerikai hírügynök­ség értesülése szerint az Ad­­disz Abeba-i nagypalotában több mint 150 foglyot őriznek, többségük a feudális arisztok­rácia képviselője. A katonai hatóságok közölték, hogy ügyükben bíróság fog dönteni. A hírügynökség úgy tudja, hogy Hailé Szelakszié volt csá­szárt is a palota egyik mellék­­épületében tartják fogva. Magyar Nemzet Pekingitől Tokiót érintve Kiss­inger visszautazot­t Washingtonba Tokióból jelenti a VPI és az AP. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szombaton he­lyi idő szerint a kora délutáni órákban Tokióból hazautazott Washingtonba. Az amerikai külügyminisz­ter pénteken este érkezett To­kióba, hogy tájékoztassa japán kollégáját, Kimura Tosiót a pekingi vezetőkkel folytatott tárgyalásairól. A két külügy­miniszter megbeszélésén ezen­kívül, mint tokiói források kö­zölték, a kambodzsai kérdés, valamint az energiaellátás problémája is szóba került. Kissinger, a jelentések szerint, biztosította Kimurát, hogy az Egyesült Államok a jövőben tájékoztatja Japánt az ameri­kai—kínai kapcsolatok alaku­lásáról. A két külügyminiszter egyet­értett abban, hogy együttmű­ködnek a kambodzsai kérdés megoldásában s támogatásuk­ról biztosították az ENSZ köz­gyűlésének határozatát, amely tárgyalásokra szólítja fel a két egymással szemben álló felet. Japán részről kifejtették, hogy az ország a jövőben „saját úton” halad energiaproblémái­nak megoldásában, és Kissin­ger állítólag kifejezte e japán törekvés iránti megértését. Az amerikai diplomácia ve­zetője Kimurán kívül találko­zott Kono Kenzóval, a japán parlament felsőházának elnö­kével, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy­ tájékozódjék Tana­­ka miniszterelnök lemondása utáni tokiói politikai fejlemé­nyekről. A saigoni légierő bombatámadásai­­ Mn­-ausztrál kereskedelmi megállapodás Saigonból jelenti a UPI. A saigoni rezsim légierejének repülőgépei szombaton az utóbbi idők leghevesebb tá­madásait intézték a felszaba­dított területek lakossága el­len. A bevetések számát Sai­gonban nem közölték, csupán annyit jeleztek, hogy a cél­pontok között szerepelt a Me­­kong folyó deltavidéke, Dél- Vietnam legészakibb részének több mint hét évvel ezelőtt felszabadított területe is. A dél-vietnami felszabadító fegyveres erők parancsot kap­tak arra,­­ hogy védjék meg a lakosságot a saigoni katonaság rizsrekviráló hadműveleteitől — jelentette be szokásos szom­bati sajtóértekezletén Vo Don Giang ezredes, a saigoni köz­ponti kétoldalú katonai vegyes bizottság DIFK-küldöttségé­­nek helyettes vezetője. Utalt rá, hogy a rizstermés begyűj­tésének időszakában a saigoni haderők különösen a deltavi­déken, a leggazdagabb rizster­mő területen indítottak újabb hadjáratokat a termés elkob­zása céljából. A VNA jelentése szerint a Vietnami Demokratikus Köz­társaság és Ausztrália megkö­tötte első kereskedelmi meg­állapodását. AZ egyezményt Canberrában írta alá Phan Anh, a VDK külkereskedelmi minisztere és James Cairns ausztráliai miniszterelnök-he­lyettes, külkereskedelmi mi­niszter. Pénteken Párizsban Fran­ciaország és a VDK megbízot­tai aláírták az 1974-es hitel­megállapodást. Ennek kereté­ben Franciaország idén 130 millió frank értékű áruhitelt és kölcsönt nyújt a VDK-nak fejlesztési tervei megvalósítá­sához. A tavalyi hitelkeret összege 100 millió frank volt. Lom­hol tárgyalásokat javasol Szih­anuk kormánya nem tekinti partnerének a Phnom­­­enh-i rendszert Phnom Penhből jelenti az AP. Kon Nol tábornok, a Phnom Penh-i rendszer elnöke szombaton sajtóértekezleten tudatta ,,a második féllel”, hogy „kész előfeltételek nélkül tárgyalásokat kezdeni”. A kam­bodzsai nemzeti egységfront királyi kormánya korábban többször kifejezésre juttatta, hogy nem tekinti önálló erő­nek a Phnom Penh-i kor­mányt, mivel létét amerikai segélyekből tartja fenn, követ­kezésképpen nem tartja auten­tikus tárgyalópartnernek. Az AFP pekingi jelentése szerint Norodom Szihanuk kambodzsai államfő kétségbe­vonta a kambodzsai ENSZ- képviseletről határozó közgyű­lési szavazás tényleges képvi­seleti jellegét, arra hivatkoz­va, hogy a szavazásban részt vett a Phnom Penh-i kormány és az Egyesült Államok képvi­selője is. Az Egyesült Államok — mondotta — évi 700 millió dollárt költ az úgynevezett „Khmer köztársaság” mester­séges életben tart­ására Sziha­nuk visszautasította azt is, hogy az ENSZ főtitkára köz­vetítsen a kambodzsai felek között. Romániában új szerv hangolja össze a párt- és állami tevékenységet Bukarestből jelenti az MTI. Pénteken ülést tartott az RKP KB Végrehajtó Politikai Bi­zottsága Nicolae Ceausescu fő­titkár elnökletével. Az ülésen megalakították a Végrehajtó Politikai Bizottság állandó iro­dáját, amely biztosítja a párt­os állami tevékenység koordi­nálását. Az állandó iroda ve­zetője Nicolae Ceausescu, tag­jai: Manea Manescu minisz­terelnök, Gheorghe Oprea miniszterelnök-helyettes, Ion Patan miniszterelnök-helyet­tes, külkereskedelmi miniszter és Stefan Andrei, az RKP KB titkára. Az ülés a továbbiakban sze­e­mélyi változásokról tárgyalt. Felmentették Emil Draganes­­cut az állami tervbizottság el­nöki tisztségéből. Draganescu ezután miniszterelnök-helyet­tesi tisztségben egyes gazdasá­gi szektorokat koordinál. Mi­­hai Marinescut miniszterel­nök-helyettessé, és az állami tervbizottság elnökévé nevez­ték ki. Matéi Ghigiu ipari építkezésügyi minisztert fel­mentették tisztségéből és he­lyére Vasile Bumbaceát ne­vezték ki. A külpolitika hírei­ ­ (Dusanbe, TASZSZ) A Tadzsik Köztársaság és a Tad­­zsik Kommunista Párt meg­alakulásának 50. évfordulóját katonai díszszemlével és a dol­gozók felvonulásával ünnepel­ték meg. Az ünnepségen jelen volt Nyikolaj Podgornij is.­­­ (London, Reuter) Idi Amin ugandai elnök átvette a külügyminiszteri tárca irányí­tását is. Az eddigi külügymi­nisztert a korábban szépség­­versenyt nyert Elisabeth Ba­­gayát péntekn váltották le az­zal a váddal, hogy nyugati tit­kosszolgálatokkal tartott fenn kapcsolatot.­­­ (Havanna, MTI) Kuba és a Bahama-szigetek nagyköveti szinten diplomáciai kapcsola­tot létesített. (Új-Delhi, TASZSZ) India és Pakisztán jegyzőkönyvet írt alá a két ország közötti keres­kedelmi kapcsolatok felújítá­sáról. A kereskedelem még az 1965-ös fegyveres konfliktus után szakadt­ meg.­­ (New York, VPI) Az ENSZ székházából hazaszállí­tották Burmába U Thantnak, a világszervezet volt főtitká­rának holttestét. U Thant hét­főn halt meg rákban.­­ (Bagdad, Reuter) Chirac francia kormányfő háromna­pos hivatalos látogatásra Bag­dadba érkezett. Franciaország technológiai segítségért és ipa­ri létesítményekért cserébe nagy volumenű iraki olajszál­lítmányokat remél. 104 (Bejrút, VPI) Izraeli Phantom vadászbombázók szombaton légitámadást haj­tottak végre a dél-libanoni Kafra falu ellen. Tel Aviv-i bejelentés szerint a bombázá­sok palesztin létesítmények el­len irányultak.­­ (Mexikóváros, VPI) Húsz latin-amerikai és karib-tenge­­ri ország képviselői háromna­pos értekezlet eredményeként a cukortermelő országok szer­vezetének létesítésében álla­podtak meg. .Vasárnap, 1974. december 1. || / | • * |' r ^ | | ALIG MÚLIK EL NAP, írja a zürichi Weltwoche, hogy a nemzetközi hírügynökségek ne közölnének riasztó jelentéseket a nyugati országok gazdasági helyzetéről. Ezekben általában drágulásról van szó, infláció­ról, a munkaidő kényszerű csökkentéséről, üzemek csőd­jéről (a Sü­ddeutsche Zeitung adatai szerint ötezer szűnt meg az elmúlt években csupán az NSZK-ban), s valóban olvas­hatunk azután szinte naponta egész iparágak eltűnéséről, és a fokozódó munkanélküliség­ről. Egyes amerikai hírmagya­rázók már-már az 1929-es gaz­dasági válság megismétlődésé­től tartanak, amikor összeom­lott az egész tőkés gazdasági rendszer. A zürichi hetilapnak igaza lehet abban, hogy a borúlátó jelentések gyakran túlzottak, sőt mesterkéltek. Azért festik az ördögöt a falra, hogy nö­veljék a bizonytalanságot, és engedményekre kényszerítsék ezáltal a szakszervezeteket, kü­lönösen most, amikor a leg­több országban a jövő évi bér­szerződések megkötése kerül napirendre. Ez is egyik mód­szere gazdasági téren a „lélek­tani hadviselésnek”. Lehetsé­ges tehát, hogy pánikra nin­csen ok. Vannak azonban olyan jelenségek, amelyekkel foglalkozni kell, s a Weltwoche sem véletlenül szentelt három teljes oldalt a munkanélküli­ség feltérképezésének. Mindenekelőtt természetesen a visszaesést előidéző tényező­ket kell megvizsgálni. És ezek között nem csupán az energia­­válság szerepel, persze az is, ha figyelembe vesszük, hogy a nyersolaj ára egy év alatt a négyszeresére emelkedett. A multinacionális társaságok minden állami ellenőrzés nél­kül manipulálhattak és óriási haszonra tettek szert a fo­gyasztók rovására, a bajok oka azonban mélyebben rejlik: az egész tőkés gazdasági rendszer természetében. Ez az úgyneve­zett szabad piacgazdálkodáson alapul, amely az áruforgalom­ra és — gyakran fölöslegre­­— fogyasztásra épült társadalmat alakított ki. (David Riesman amerikai szociológus „konzu­­mizmusnak”, a nyugatnémet társadalomkritikusok Konsum­­gesellschaftnak nevezik.) E társadalomban az ember nem a maga bensejéből keletkező, hanem kívülről irányított élet­módot formál, amelyet azután meg is dermeszt. E folyamatot elősegítette az olcsó energia, az olaj, amelynek — a Pravda megállapítása szerint is — részben függvénye lett ez az ipari civilizáció. Hogy ennek mi a következménye, arra ele­gendő csupán egy példa: a há­rom legnagyobb amerikai gép­kocsigyár ebben az évben 22 százalékkal kevesebb autót adott el, mint tavaly. A Né­met Szövetségi Köztársaságban és Itáliában hasonló a hely­zet (a Newsweek és a Neue Zürcher Zeitung adatai). Te­kintettel arra, hogy a gépko­csiiparral számos egyéb iparág fejlődése vagy hanyatlása ösz­­szefügg, nem nehéz következ­tetni az eredményre. AZ EGYES ORSZÁGOK­BAN természetesen különbö­ző módon alakul a munkanél­küliség helyzete. A legjobb statisztikát egyelőre Svájc mu­tatja ki, ahol hagyományosan rendezett a gazdasági élet, nem észlelhető bérfeszültség, noha itt is érezhető a folyamatos drágulás. A semleges Ausztriá­ban is csupán egy százalék a munkanélküliek száma, az inf­láció azonban már meghalad­ja a tíz százalékot. A pólus má­sik végén az Egyesült Álla­mok szerepel, ahol a dolgozók hat százaléka, körülbelül 5,3 millió ember van jelenleg ke­reset nélkül. Közbevetőleg meg kell je­gyezünk valamit. Általános hiedelem ugyanis, hogy a mun­kanélküliek a szakszervezettől vagy akár az őket korábban foglalkoztató gyámtól olyan se­gélyt kapnak, ami biztosíthat­ja mindazt, ami életük és csa­ládjuk fenntartásához szüksé­ges. Ez részben igaz. De csak egy bizonyos ideig. Országon­ként változik az arány. Sok függ például attól, hogy anya­gilag milyen erős az a szak­szervezet, amelyhez a dolgo­zók tartoznak. Az Egyesült Ál­lamokban hat hónapig jár a munkanélküli segély és a be­tegbiztosítás, másutt azonban csupán három hónapig. NÉZZÜK MEG tehát a tér­képet, amelyet a Weltwoche felvázol és a Süddeutsche Zei­tung, valamint a Newsweek kiegészít. A Német Szövetségi Köztár­saságban októberben 557 000 volt a munkanélküliek száma, ez időközben 700 000 főre emel­kedett, s az esztendő végére egymillióra számítanak. Ez aránylag még nem sok, a mun­kavállalóknak mindössze 2,5 százaléka, de ha figyelembe vesszük, hogy több mint két­millió „vendégmunkás” dolgo­zik az NSZK-ban, főként ola­szok, görögök, törökök és oszt­rákok, akiknek a szerződését valószínűleg nem újítják meg a következő évre, következtet­ni enged a várható bajokra, amelyek kihatással lesznek az említett országok helyzetére is. Hiszen ezek a dolgozók a ma­guk országában nem találnak majd munkalehetőséget, nyil­ván odahaza maradtak volna ebben az évben is, ha foglal­koztatni tudták volna őket. Franciaországban­­ jelenleg 640 000 azoknak a száma, akik minden remény nélkül keres­nek munkát. Lényegében ez sem nagy szám, mindenesetre 27 százalékkal több az elmúlt esztendőhöz viszonyítva. Az év végére körülbelül 700 000 ezer munkanélkülire számítanak, főként a gépkocsi-, a textil- és az építőiparban. Olaszország­ban teljesen áttekinthetetlen a helyzet. Hivatalosan egymillió munkanélküliről beszélnek, számuk azonban ennél sokkal több. A Weltwoche adatai sze­rint az említetteken kívül 650 ezer dolgozó keres munkát, to­vábbi 350 000 fiatal nem tud elhelyezkedni, aki ebben az évben tanult valamilyyen mes­terséget. A különböző nyugat­­európai országokból visszaér­nek ezenkívül az olasz vendég­­munkások, akiknek a szerző­dését s­em újítják. vágy nem újították meg Valószínűleg út robban k, a­ legnagyobb szociá­lis feszültség, amellyel Moro kisebbségi kormánya semmi esetre sem tud megbirkózni. Hollandiában és Belgiumban sem rózsás a helyzet. Ezekben az aránylag rendezett orszá­gokban majdnem minden ne­gyedik ember munkanélküli. A LEGZAVAROSABB a helyzet Itálián és az Egye­sült Államokon kívül Angliá­ban, ahol az építkezések 50 százalékkal csökkentek ebb­en az évben, és tömeges munka­­nélküliség fenyegeti a sziget­­országot. Stagnál az ipar. Be­vezették a munkaidő csökken­tését. (A cipőgyárakban pél­dául a londoni Times adatai szerint 44 százalékos a mun­kaidő csökkentése.) Az angol légitársaság 2000 szakemberét elbocsátotta, mert nem tud munkát biztosítani számukra. Másutt kell munkalehetőséget keresniük. A munkanélküliek száma Angliában egyébként jelenleg 637 100. Talán az Egyesült Államok­ban, a tőkés világ vezető or­szágában a legnagyobbak a gondok. Mint említettük, hat százaléka a munkavállaló sze­mélyeknek nem vehet részt a termelésben. Ez a szám az el­következendő hetekben hét százalékra növekszik. A három nagy gépkocsiipari vállalat, a General Motors, a Ford és a Chrysler 100 000 szakmunkást bocsátott el ebben az évben, valamint 40 000 szerelőt, akik mind más állás után kutat­hatnak. Ezeknek 31 százaléka még a szakszervezetek által sincs biztosítva. Akik az ér­dekvédelmi szervezetbe tartoz­nak, heti 59 dolláros segély­re számíthatnak 26—39 héten keresztül, attól függően, hogy hány év a munkaviszonyuk. A kérdést azonban mindez nem oldja meg. Sem az egyre inkább jelentkező tőkés terve­zés, sem a szakszervezetek közbelépése, sem pedig az ál­lami beavatkozás, amely végül is a burzsoázia osztályérdekei­nek megvédését szolgálja. Vámos Imre

Next