Magyar Nemzet, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

2 zető további haladáshoz — hangsúlyozta az SZKP KB fő­titkára. Leonyid Brezsnyev a továb­biakban kitért az új szovjet ötéves terv teljesítésével kap­csolatos feladatokra. Kijelen­tette, hogy a munka minőségé­nek lehető legnagyobb mér­tékű javítása a termelés min­den területén kulcsfontosságú a szovjet gazdaság további fej­lesztése szempontjából. Brezsnyev nagyra értékelte a Lihacsov autógyár dolgozói­nak munkáját, majd az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára átnyújtotta az üzem kol­lektívájának az Októberi For­radalom Érdemrendet, amely­­lyel a gyárat az 1971—1975-ös ötéves tervben elért munkása­­ kerekért tüntették ki. Gromiko befejezte párizsi látogatását Párizsból jelenti az MTI. Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter péntek délelőtt a szovjet nagykövetségen tartott sajtóértekezletén nyilatkozott a francia­ fővárosban tett hivata­los látogatásáról. Mindenekelőtt kijelentette, hogy a francia államférfiakkal folytatott megbeszéléseinek eredményeit pozitívan értékeli Ezután emlékeztetett de Gaulle tábornoknak tíz évvel ezelőtt a Szovjetunióban tett látogatá­sára, amely megvetette a fran­cia-szovjet együttműködés alapjait, és hangsúlyozta, hogy az azt követő szovjet—francia csúcstalálkozók egyre maga­sabb szintre emelték ezt az együttműködést. A Szovjetunió és Franciaor­szág kapcsolatai, a két ország együttműködése politikai, gaz­dasági és egyéb területeken jó irányban halad előre — állapí­totta meg a külügyminiszter, majd rámutatott, hogy még nem használták ki minden le­hetőségét ezen a téren. A fran­cia félnek is ez a véleménye, és ebből logikusan azt a követ­keztetést kell levonni, hogy e lehetőségek kiaknázásával még magasabb szintre kell emelni ezt az együttműködést. A Szov­jetunió a maga részéről min­dent meg fog tenni ennek ér­dekében. Nemzetközi téren megmutat­kozott — hangoztatta a továb­biakban Andrej Gromiko —, hogy a két kormány mi­lyen eredményesen működhet együtt, de itt is fokozni kell a lehetőségek kihasználását, a meglevő szilárd alapokra tá­maszkodva még gyümölcsözőbb együttműködést lehetne kibon­­­­í­­­lakoztatni számos területen, így Európában, a közel-keleti­ kérdésben és a fegyverkezési verseny megszüntetésére irá­nyuló erőfeszítések terén. A szovjet külügyminiszter ezzel kapcsolatban rámutatott: a két kormány álláspontjai kö­zött sok kérdésben mutatkozó megegyezést át kell ültetni a gyakorlati politika területére is, mert ez néha még nem tör­ténik meg „reméljük, hogy a szavakat tettek is követik és az egyetértés megmutatkozik majd a gyakorlati politikában is” — mondotta,­ majd hang­súlyozta: a szovjet kormány a szovjet—francia kapcsolatok és együttműködés fejlesztésében az SZKP XXV. kongresszusán megjelölt úton halad és ezt az irányvonalat a gyakorlati tet­tek terén is meg akarja való­sítani. Újságírók kérdéseire vála­szolva Andrej Gromiko kije­lentette, hogy Leonyid Brezs­nyev el fog látogatni Francia­­országba, a látogatás időpont­ját azonban még nem rögzítet­ték. Arra a kérdésre, vajon me­rültek-e fel „ellentétek” a tár­gyalásokon, a szovjet külügy­miniszter azt válaszolta, hogy ő inkább a „nézeteltérések” szót használná. Bizonyos kér­désekben mutatkoztak nézetel­térések, így a leszerelés prob­lémakörében. De itt sem lehet globális nézeteltérésről beszél­ni, mert Franciaország támo­gatja a leszerelési világkonfe­renciára irányuló szovjet ja­vaslatot. A leszerelési problé­makör széles területének egyes kérdéseiben — így például a mindenfajta nukleáris kísérle­tek betiltása, a katonai költ­ségvetések csökkentése és egyéb leszerelési problémák területén — mutatkoznak né­zeteltérések, és a szovjet kor­mány szeretné, ha Franciaor­szág aktívabb módon bekap­csolódna a béke és a nemzet­közi biztonság érdekeit szol­gáló erőfeszítésekbe. Egy másik kérdésre válaszol­va a szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy a megbeszé­léseken szó esett arról is, hogy a nyugat-berlini szenátus sze­retné közös piaci szervek kép­viseleteit elhelyezni Nyugat- Berlin területén. A Szovjetunió álláspontja az, hogy Nyugat- Berlinben szigorúan be kell tartani a négyhatalmi megál­lapodás rendelkezéseit és a francia kormánynak is ez az álláspontja. Andrej Gromiko pénteken hazaérkezett Moszkvába. Mobut­ szerint Kissinger katonai kölcsönt ígért Zaire-nek A Reuter jelenti: Kissinger amerikai külügyminiszter, kinshasai látogatását befejez­ve, pénteken afrikai útjának következő állomására, Libériá­ba utazott. Zaire-i tartózkodá­sát egy nappal kénytelen volt meghosszabbítani, mert ghá­­nai útját lemondták, ezenkívül gyomorbántalmak akadályoz­ták meg a továbbutazásban. Mobutu Sese Seko zaire-i el­nök pénteken sajtóértekezleten elmondta, hogy a találkozón Zaire katonai erejének növelé­séről volt szó. Az Egyesült Ál­lamok úgy tervezi, hogy a fo­lyó gazdasági évben 19, a kö­vetkezőben pedig 27 millió dolláros katonai kölcsönt nyújt az országának, közölte Mo­butu. Egyiptomi vélekedés a közel-keleti rendezésről Kairóból jelenti az MTI. A közel-keleti rendezés kilátásai, az Izraellel való béke lehető­ségei állnak annak a nyilat­kozatnak középpontjában, amelyet a kairói Al Ahram­ pénteki száma részére adott Iszmail Fahmi egyiptomi mi­niszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter. Fahmi most hosszú idő után először vázolta az egyiptomi közel-keleti po­litika fővonalait. A külügyminiszter kijelen­tette: Egyiptom a világ min­den országával kész együttmű­ködni, kivéve — a problémák rendezéséig — Izraelt. Az egyiptomi vezetők közelmúlt­ban tett útjai is „az együtt­működési készség bizonyíté­kai” — mondta a külügymi­niszter. Közölte: „Alkalmas időpontban” Szadat­ elnök va­lószínűleg elutazik Ázsiába, s Kínát is beleértve. Fahmi szólt arról, hogy „Egyiptom álláspontja a genfi közel-keleti konferenciát ille­tően változatlan”, meg kell tartani az értekezletet a Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­vezet részvételével. A külügy­­miniszter foglalkozott az Iz­raellel fennálló hadiállapot megszüntetésének lehetőségé­vel. Mint mondta, ezt a kér­dést az arab országoknak a legmagasabb szinten kell meg­vizsgálniuk. Igen fontos prob­léma nemcsak a kérdés maga, hanem az időzítés is. A végleges rendezés felté­telei között még az alábbiakat említette az egyiptomi politi­kus :­­ 1. ötven éven át meg kell tiltani a bevándorlást Izraelbe. 2. Ki kell egyenlíteni az egyiptomi és izraeli tulajdon­ban levő fegyverzetet. 3. Izraelnek csatlakoznia kell az atomsorompó-egyez­­ményhez, amelyet Egyiptom már korábban aláírt. A közel-keleti atomfegyver­kezés lehetséges eszkalációjá­ról szólva Fahmi elmondta: a világ tudomására jutott, hogy Izrael képes atomfegyvert ké­szíteni. Az izraeli kormány azonban mind ez ideig nem hozott olyan politikai döntést, amely atomrobbantást rendelt volna el e fegyverek kipróbá­lására. Abban az esetben, ha Izrael atomkísérletet hajt vég­re, viselnie kell a következ­ményeket. Egyiptom kénytelen lesz atomfegyvert beszerezni, vagy előállítani. „Nem titok, hogy Egyiptomnak vannak olyan egyiptomi tudósai, akik válaszolni tudnak Izrael atom­kihívására” — jelentette ki Fahmi. Mamar Nemzet • Szombat, 1976. május . Vietnam­i-szerte megünnepelték a győzelem évfordulóját A VNA jelenti: Több mint százezer ember gyűlt össze pénteken Saigonban a függet­lenségi palota előtt, hogy meg­emlékezzen Dél-Vietnam teljes felszabadításának első évfordu­lójáról és május 1-ről, a dol­gozók nemzetközi összefogásá­nak nap­járól. A függetlenségi palota előtt emelt díszemelvényen helyet foglalt Pham­ Hung, a Vietna­mi Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a pá­rt dél-vietnami irodájának titká­ra, Le Dúc Tho, a PB tagja, a Központi Bizottság titkára, Nguyen Huu Tho, a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front elnökségének elnöke, az ideiglenes forradalmi kormány tanácsadó testületének elnöke. Huynh Tan Phat, az ideigle­nes forradalmi kormány elnö­ke, a párt és az állami élet több más vezetője. Pénteken Vietnam-szerte is megemlékeztek Saigon felsza­badításának első évfordulójá­ról. A Nhan Dán ünnepi ve­zércikke április 30-át az ame­rikai agresszióval szemben a haza megmentéséért vívott fel­szabadító háború győzelmi napjaként köszönti, olyan nap­ként, amely megnyitotta az utat a független, egységes, szocialista Vietnam felépíté­sére. Ugyancsak pénteken, május 1-e előestéjén a hanoi dolgo­zók a Ba Dinh palotában ren­dezett nagygyűlésen köszön­tötték a nemzetközi munkás­­osztály ünnepét. Ph­omvih­anh moszkvai tévényilatkozata Moszkvából jelenti az MTI. Kaysone Phomvihanh, a Szov­jetunióban tartózkodó laoszi párt- és kormányküldöttség vezetője a delegáció vidéki körútját követően pénteken este nyilatkozott a moszkvai televízióban a szovjet-laoszi tárgyalások eredményeiről. A Szovjetunió — mondotta — a proletár internacionalizmus eszméitől vezettetve a Moszk­vában aláírt megállapodások alapján folytatni fogja a se­gítségnyújtást a laoszi népnek. „Ez kedvező feltételeket te­remt a forradalom­­előrehala­dásához országunkban, a szo­cialista építéshez való átme­net számára.” Phomvihanh a laoszi nép nevében őszinte köszönetét fe­jezte ki az SZKP-nak, a szov­jet kormánynak és az egész szovjet népnek ezért a segít­ségért és támogatásért. Kínai közlés a szovjet követség előtti robbanásról Pekingből jelenti az MTI. A kínai külügyminisztérium pén­teken a Szovjetunió pekingi nagykövetsége előtt csütörtö­kön délután bekövetkezett rob­banással kapcsolatban úgy nyi­latkozott, hogy „ellenforradal­márok szabotázsakciójáról van szó’.’. Egyidejűleg megerősítette, hogy a nagykövetség előtt őrt álló két kínai katona a rob­banás következtében életét vesztette. A külügyminiszté­rium egyúttal bejelentette, hogy az ügyben „a vizsgálat folytatódik”. Enver Hoddzsa bejelentette: Albániában „ellenséges csoportot” lepleztek le Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt KB első titkára csütörtökön bejelentette, hogy az országban leleplezték „el­lenségek és árulók csoportját”, akik — szerinte — alá akarták ásni az albán—kínai barátsá­got. Az első titkár szavai, mint nyugati hírügynökségek meg­állapítják, első­ ízben erősítet­ték meg hivatalosan az Albá­niában folyó hatalmi harcról külföldön elterjedt híreket. Enver Hodzsa, aki a kínai segítséggel épülő elbasani fém­mű albán és kínai munkásai­nak csoportját fogadta, a be­szélgetésen közölte azt is, hogy menesztették a kormány­ból a földművelési, valamint a közoktatás- és művelődés­­ügyi minisztert, akik „súlyos hibákat követtek el a párt irányvonalának keresztülvite­lében és feladatuk végzésé­ben”. Az Albán Munkapárt veze­tőjének szavaiból nem derült ki, hogy van-e kapcsolat a le­váltások és a Kína-ellenes cso­port leleplezése között. Az el­lenzéki csoport tagjairól En­ver Hodzsa mindössze annyit közölt, hogy „leleplezték és el­söpörték őket”. A leváltott miniszterek he­lyére, Albánia történetében először, két nőt neveztek ki. Az új földművelésügyi minisz­ter Themie Thomas, a közokta­tás- és művelődésügyi minisz­ter Testa Cami lett. Ku­ba-ellenes merénylettervet hiúsítottak meg Panamában A panamai kormány nyilat­kozata szerint kubai emigrán­sok május elsején fel akarták robbantani Kuba panamai nagykövetségét A tervet a pa­namai biztonsági szolgálat hiú­sította meg és letartóztatta az ellenforradalmi csoport három tagját. A csoport több tagja szökésben van. Feltételezések szerint Panama amerikai zó­nájában, valamelyik katonai támaszponton kaptak menedé­ket. A panamai kormány nyilat­kozata ismerteti a „Galléros atya” fedőnevű akciót végre­hajtani szándékozók terveit. Eszerint május elsején — ami­kor a hatóságok az ünnepsé­gekkel vannak elfoglalva — panamai katonai egyenruhá­ban akartak behatolni a ku­bai nagykövetségre, hogy ott robbanó bombákat helyezze­nek el. Az volt az elképzelésük, hogy a robbanás okozta zűrza­vart kihasználva elrabolják a szomszéd épületben levő spa­nyol nagykövetet, akit túsz­ként akartak volna felhasznál­ni követeléseik teljesítésének kikényszerítésére. Az összees­küvőknél megtalált előre meg­szövegezett tízpontos követe­lésben szerepelt ötmillió dol­lár váltságdíj, valamint „kubai szabadságharcosok” szabadon bocsátása. A letartóztatottak, akiknél fegyvereket, mérges gázt, ká­bítószereket, rádió adóvevőt találtak, beismerték, hogy az akciót a CI­A pénzelte és a tervről tudott az Egyesült Ál­lamok Republikánus Pártjá­nak elnökjelöltségére pályázó Ronald Reagan is. Pénteken hajnalban a hon­­durasi kormány közölte: letar­tóztatta Luis Carlos Muller kubai emigránst, a CIA ismert ügynökét, aki beismerte, hogy ha az akció sikerül, neki és három társának kellett volna az elrabolt spanyol követet és az akció végrehajtóit biztonsá­gos helyre szállítani. Muller­­nél több hamis útlevelet talál­tak. ACS (Új-Delhi, TASZSZ) Ali Amed indiai köztársasági el­nök és Indira Gandhi minisz­terelnök fogadta Arhipovot, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettesét, aki hivatalos látogatáson tartóz­kodik Új-Delhiben. Arhipov átadta Leonyid Brezsnyev üze­netét.­­ (Phenjan, ADN) A Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság legfelső népi gyűlése csü­törtökön Pak Szong Csoi eddi­gi miniszterelnök-helyettest nevezte ki az ország minisz­terelnökévé. Kim Irt, aki egészségügyi okokból mondott le a miniszterelnöki posztról, a KNDK elnökének első he­lyettesévé nevezték ki.­­ (Lisszabon, MTI) A por­tugál fegyveres erők legfelső forradalmi tanácsa jóváhagyta az elnökválasztást szabályozó törvényt. Az erről pénteken kiadott hivatalos közlemény­­ szerint a két választás között is nem szervezik át az ideiglenes­­ kormányt. Valahol Európában A BOURBONOK voltak azok, akik — a sokat idézett mondás szerint — „semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek”. Mindent el kellene felejtenie, előítéletet és moz­dulatlan kategóriát, s mindent meg kell tanulnia — új viszo­nyokat és rájuk illő megoldá­sokat — annak, aki sikerrel óhajtja megfejteni a mai Nyu­­gat-Európa időszerű történelmi leckéjét. Valahol Európának a nyugati felében érlelődik va­lami új, amitől — megint csak stílszerűen szólva — rettegnek a State Department uraitól kezdve egészen a Vatikánig. Szó se róla, ma és még csak hellyel közzel általánosítható, s némely országokban egyene­sen tagadható is, de vitán felül történelmi újdonsága korsza­kunknak, hogy Nyugat-Európa „balra tart”, összefügg ez a nemzedékének szokatlan mély­ségű gazdasági válsággal, ám független is attól, mert tartó­­sabb folyamat. Eresztékeiben recsegteti meg — és hol itt, hol ott szétfeszíti — a háború után összetákolt politikai épít­ményeket. Óriási kérdőjelet állít mindazon „nemzetek fe­letti” nyugati intézmények jö­vője elé, amelyeknek pedig eredendően az összetartás, és nem a mondvacsinált külső ve­széllyel szembeni „kitartás” a feladatuk. A kérdés, a nem annyira megtanulandó, mint inkább megfejtendő történelmi lecke, hogy ki mit kezd ezekkel a kérlelhetetlen változásokkal. Minden újat szülő történelmi pillanatnak sajátossága, hogy kortársainak zöme mennyire nem érti avagy makacsul fél­reérti a keletkező új jelensé­get. Hege­ írta egy borús pil­lanatában, hogy „a történelem megtanít rá: a népek és a kor­mányok semmit sem tanulnak a történelemből..Más sza­vakkal ezt úgy is mondhatnék, hogy a történelmileg legha­szontalanabb erőfeszítés a régi megoldásokkal kísérletezni, amikor éppen születőben van az azokat meghaladó­ tagadó út. A történet mégis telve olyanokkal, akik pontosan ezt próbálták tenni. Hegel pro­fesszornak szegről végről kol­légája e hiba mai él­ elkövető­je, akinek eszerint mentsége, hogy maga is történész: Henry Kissinger. KORSZERŰ CASSANDRA­KÉNT inti óva lankadatlanul a nyugati világot az amerikai professzor-diplomata a balra tartó Nyugat-Európa „elfogadá­sától”, s teszi ezt oly harsá­nyan, hogy a minap a publi­cista Joseph Kraft intette csöndre: „És néha Henry Kis­singer is befoghatná a száját” — okította korántsem diplo­matikusan külügyminiszterét a közíró, felmérvén a Potomac­­párti vészharangkongatás vi­­szolygó európai visszhangját. Mi több: egy republikánus vá­lasztási vereség vérszagára gyűlve, a hatalomátvétel ugyan még távoli (és netán remény­telen) lehetőségéről ábrándozó „demokrata Kissingerek” in­tették a tények tudomásulvé­telének szép erényére a kül­ügyminisztert, amiben a leg­szebb az, hogy a nevezettek fémjelezték ama korábbi meg­oldások javát. Természetesen korántsem az a meglepő, hogy a konzervatív világképű — olykor még Nyu­gat-Európa szociáldemokratái­ra is gyanakodva néző — re­publikánus kormányzat „halla­ni sem akar” az óvilági balol­dali térnyerés politikai reali­zálásáról. Kraft sem ezért inti csendre Kissingert. Ami az aggasztó a dologban, az a hír­hedt dominóelmélet feltalálása Európának. Ami meg egyene­sen vészessé teszi, az egy „el­­len-dominóelmélet” megvaló­sításának kísérlete. Amire leg­utóbb Portugália kínált pél­dát, de aminek logikája Chilét idézi fel, történelmi felelőtlen­séggel. Gyanítható, hogy a harsány­­sággal Kissinger inkább akar­ja „mozgósítani” a nyugat­európai vezető köröket, mint választási mumust állítani a hamarosan urnához járuló olasz szavazók elé (taktikája ugyanis eléggé kétélű ehhez, amennyire elijeszthet rétege­ket a baloldali alternatívától, olyannyira fokozhatja is annak népszerűségét, illetve kompro­­mittálja ellenfeleit). Vagyis Washington — a portugáliai­hoz hasonlóan — a „finom beavatkozásra”­ ösztökélné a vészjelzésekkel a higgadtabb­nak látszó nyugat-európai fő­városokat. Ám ami Soares pártjának kellő segítség volt Bonnból és máshonnan, az édeskevés lehet az olasz eset­ben. Már csak a merőben kü­lönböző belpolitikai felállás, erőviszonyok folytán is, így jutunk el ama „ellen-dominó­­elmélethez”, amelynek a sze­le — és talán több is — azért jócskán meglegyintette Portu­gáliát is. ENNEK A KONTRATAK­­TIKÁNAK ugyanis Olaszor­szág gazdasági térdre kénysze­­rítése lenne a lényege; már a cassandrai riogatás is hozzájá­rult a tőkemeneküléshez, a líra hanyatlásához. Tehát a kor­mányra kerülő baloldalnak folyvást „bizonyítania” kelle­ne — a külgazdasági csavar­megszorítás lehetőségének ár­nyékában. S ez óhatatlanul el­vezethet — a szótértés helyett — olyan, vészes társadalmi po­larizációhoz, mint amit — no­ha más viszonyok között — legutóbb Portugáliában tapasz­talhattunk, s aminek végső elemzésben egy „pinochel megoldás” is ott lopakodhat az árnyékában. A hangsúly nem valóságos és vélt ördögök falrafestésén van, hanem azon, hogy a tör­ténelemhez való alkalmazkodás képességének hiánya felelőtlen játszmákra ösztökél. Vagyis az ügy nemcsak azért érdekes számunkra, mert természetes módon együttérzünk az olasz meg a többi ország baloldali erőivel, s mert mi éppenség­gel várakozva tekinthetünk az új történelmi fejlemény elé. Túlságosan is ismerős azonban ennek a baloldali térnyerés el­leni hadjáratnak a kapcsolata a világpolitika fagyosabb sza­kaszaival, amelyeknek nem is csak része, hanem szellemi elő­idézője volt legutóbb a negy­venes évek végén. A washingtoni magatartás bírálói megnyugtatóan mondo­gatják, hogy csupán a régi reflexekről van szó, s a nagy hang amúgy sem felel már meg az egykori, Nyugat-Európát a baloldal ellen nemcsak moz­gósító, hanem terelő amerikai pozíciónak. Amerika akkor túlnyomó befolyásával zsarol­hatott, ma „megsértőd­ésével” fenyegetőzik. Európából való „távozásával” ijesztgeti a nyu­­gati polgárságot. Ám a különb­ség csak a lehetőségekben van, nem a szándékokban. Vagyis semmiképpen sem jár érte vi­­lágpolitikai felmentés. Ahhoz Európa mindkét felének sok kárt okozott a hidegháború. MAJDNEM PÁRHUZAMOS lehet történetesen — a júniusi olasz választások nyomán — az új történelmi megoldás és az amerikai választási hadjá­rat t­etőzése. Márpedig az utób­bi eddigi szakaszaink tanulsá­ga alapján, az enyhülésre zú­dított hidegzuhanyok ismere­tében, nem éppen biztató ez az egybeesés, amely indulatesz­kalációt válthat ki az „újvilá­gi” közélet részvevőiben. Utó­végre, ha az angolai balra át ennyire felborzolta a washing­toni kedélyeket, némi nyugta­lansággal várhatjuk, mit szól­nak majd hozzá, ha valahol Európában... Avar János O (Peking, Új-Kína) Mao Ce-tung pénteken Pekingben fogadta a hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó Muldoon új-zélandi kormányfőt.­­O (New York, TASZSZ) Waldheim, az ENSZ főtitkára nyitja meg május 5-én Nairo­biban — Kenya fővárosában — az UNCTAD (az ENSZ ke­reskedelmi és fejlesztési kon­ferenciája) ülésszakát.­­­ (New York, TASZSZ) Az ENSZ súlyos pénzügyi helyze­te aggodalmat kelt mindazok­ban, akik őszintén töreksze­nek arra, hogy emelkedjék az ENSZ tekintélye és hatékony­sága a békéért és a nemzet­közi biztonságért vívott harc­ban — jelentette ki Grodszkij, a Szovjetunió képviselője an­nak a bizottságnak az ülésén, amely a világszervezet pénz­ügyi kérdéseit vitatja meg.­­ (Washington, TASZSZ) Az amerikai kongresszus kép­­viselőháza 221 szavazattal 155 ellenében 415,4 milliárd dollár összegben jóváhagyta az Egye­sült Államok költségvetéséről szóló törvénytervezetet az 1977-es pénzügyi évre.

Next