Magyar Nemzet, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
2 zető további haladáshoz — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára. Leonyid Brezsnyev a továbbiakban kitért az új szovjet ötéves terv teljesítésével kapcsolatos feladatokra. Kijelentette, hogy a munka minőségének lehető legnagyobb mértékű javítása a termelés minden területén kulcsfontosságú a szovjet gazdaság további fejlesztése szempontjából. Brezsnyev nagyra értékelte a Lihacsov autógyár dolgozóinak munkáját, majd az SZKP Központi Bizottságának főtitkára átnyújtotta az üzem kollektívájának az Októberi Forradalom Érdemrendet, amelylyel a gyárat az 1971—1975-ös ötéves tervben elért munkása kerekért tüntették ki. Gromiko befejezte párizsi látogatását Párizsból jelenti az MTI. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter péntek délelőtt a szovjet nagykövetségen tartott sajtóértekezletén nyilatkozott a francia fővárosban tett hivatalos látogatásáról. Mindenekelőtt kijelentette, hogy a francia államférfiakkal folytatott megbeszéléseinek eredményeit pozitívan értékeli Ezután emlékeztetett de Gaulle tábornoknak tíz évvel ezelőtt a Szovjetunióban tett látogatására, amely megvetette a francia-szovjet együttműködés alapjait, és hangsúlyozta, hogy az azt követő szovjet—francia csúcstalálkozók egyre magasabb szintre emelték ezt az együttműködést. A Szovjetunió és Franciaország kapcsolatai, a két ország együttműködése politikai, gazdasági és egyéb területeken jó irányban halad előre — állapította meg a külügyminiszter, majd rámutatott, hogy még nem használták ki minden lehetőségét ezen a téren. A francia félnek is ez a véleménye, és ebből logikusan azt a következtetést kell levonni, hogy e lehetőségek kiaknázásával még magasabb szintre kell emelni ezt az együttműködést. A Szovjetunió a maga részéről mindent meg fog tenni ennek érdekében. Nemzetközi téren megmutatkozott — hangoztatta a továbbiakban Andrej Gromiko —, hogy a két kormány milyen eredményesen működhet együtt, de itt is fokozni kell a lehetőségek kihasználását, a meglevő szilárd alapokra támaszkodva még gyümölcsözőbb együttműködést lehetne kibonílakoztatni számos területen, így Európában, a közel-keleti kérdésben és a fegyverkezési verseny megszüntetésére irányuló erőfeszítések terén. A szovjet külügyminiszter ezzel kapcsolatban rámutatott: a két kormány álláspontjai között sok kérdésben mutatkozó megegyezést át kell ültetni a gyakorlati politika területére is, mert ez néha még nem történik meg „reméljük, hogy a szavakat tettek is követik és az egyetértés megmutatkozik majd a gyakorlati politikában is” — mondotta, majd hangsúlyozta: a szovjet kormány a szovjet—francia kapcsolatok és együttműködés fejlesztésében az SZKP XXV. kongresszusán megjelölt úton halad és ezt az irányvonalat a gyakorlati tettek terén is meg akarja valósítani. Újságírók kérdéseire válaszolva Andrej Gromiko kijelentette, hogy Leonyid Brezsnyev el fog látogatni Franciaországba, a látogatás időpontját azonban még nem rögzítették. Arra a kérdésre, vajon merültek-e fel „ellentétek” a tárgyalásokon, a szovjet külügyminiszter azt válaszolta, hogy ő inkább a „nézeteltérések” szót használná. Bizonyos kérdésekben mutatkoztak nézeteltérések, így a leszerelés problémakörében. De itt sem lehet globális nézeteltérésről beszélni, mert Franciaország támogatja a leszerelési világkonferenciára irányuló szovjet javaslatot. A leszerelési problémakör széles területének egyes kérdéseiben — így például a mindenfajta nukleáris kísérletek betiltása, a katonai költségvetések csökkentése és egyéb leszerelési problémák területén — mutatkoznak nézeteltérések, és a szovjet kormány szeretné, ha Franciaország aktívabb módon bekapcsolódna a béke és a nemzetközi biztonság érdekeit szolgáló erőfeszítésekbe. Egy másik kérdésre válaszolva a szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy a megbeszéléseken szó esett arról is, hogy a nyugat-berlini szenátus szeretné közös piaci szervek képviseleteit elhelyezni Nyugat- Berlin területén. A Szovjetunió álláspontja az, hogy Nyugat- Berlinben szigorúan be kell tartani a négyhatalmi megállapodás rendelkezéseit és a francia kormánynak is ez az álláspontja. Andrej Gromiko pénteken hazaérkezett Moszkvába. Mobut szerint Kissinger katonai kölcsönt ígért Zaire-nek A Reuter jelenti: Kissinger amerikai külügyminiszter, kinshasai látogatását befejezve, pénteken afrikai útjának következő állomására, Libériába utazott. Zaire-i tartózkodását egy nappal kénytelen volt meghosszabbítani, mert ghánai útját lemondták, ezenkívül gyomorbántalmak akadályozták meg a továbbutazásban. Mobutu Sese Seko zaire-i elnök pénteken sajtóértekezleten elmondta, hogy a találkozón Zaire katonai erejének növeléséről volt szó. Az Egyesült Államok úgy tervezi, hogy a folyó gazdasági évben 19, a következőben pedig 27 millió dolláros katonai kölcsönt nyújt az országának, közölte Mobutu. Egyiptomi vélekedés a közel-keleti rendezésről Kairóból jelenti az MTI. A közel-keleti rendezés kilátásai, az Izraellel való béke lehetőségei állnak annak a nyilatkozatnak középpontjában, amelyet a kairói Al Ahram pénteki száma részére adott Iszmail Fahmi egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter. Fahmi most hosszú idő után először vázolta az egyiptomi közel-keleti politika fővonalait. A külügyminiszter kijelentette: Egyiptom a világ minden országával kész együttműködni, kivéve — a problémák rendezéséig — Izraelt. Az egyiptomi vezetők közelmúltban tett útjai is „az együttműködési készség bizonyítékai” — mondta a külügyminiszter. Közölte: „Alkalmas időpontban” Szadat elnök valószínűleg elutazik Ázsiába, s Kínát is beleértve. Fahmi szólt arról, hogy „Egyiptom álláspontja a genfi közel-keleti konferenciát illetően változatlan”, meg kell tartani az értekezletet a Palesztinai Felszabadítási Szervezet részvételével. A külügyminiszter foglalkozott az Izraellel fennálló hadiállapot megszüntetésének lehetőségével. Mint mondta, ezt a kérdést az arab országoknak a legmagasabb szinten kell megvizsgálniuk. Igen fontos probléma nemcsak a kérdés maga, hanem az időzítés is. A végleges rendezés feltételei között még az alábbiakat említette az egyiptomi politikus : 1. ötven éven át meg kell tiltani a bevándorlást Izraelbe. 2. Ki kell egyenlíteni az egyiptomi és izraeli tulajdonban levő fegyverzetet. 3. Izraelnek csatlakoznia kell az atomsorompó-egyezményhez, amelyet Egyiptom már korábban aláírt. A közel-keleti atomfegyverkezés lehetséges eszkalációjáról szólva Fahmi elmondta: a világ tudomására jutott, hogy Izrael képes atomfegyvert készíteni. Az izraeli kormány azonban mind ez ideig nem hozott olyan politikai döntést, amely atomrobbantást rendelt volna el e fegyverek kipróbálására. Abban az esetben, ha Izrael atomkísérletet hajt végre, viselnie kell a következményeket. Egyiptom kénytelen lesz atomfegyvert beszerezni, vagy előállítani. „Nem titok, hogy Egyiptomnak vannak olyan egyiptomi tudósai, akik válaszolni tudnak Izrael atomkihívására” — jelentette ki Fahmi. Mamar Nemzet • Szombat, 1976. május . Vietnami-szerte megünnepelték a győzelem évfordulóját A VNA jelenti: Több mint százezer ember gyűlt össze pénteken Saigonban a függetlenségi palota előtt, hogy megemlékezzen Dél-Vietnam teljes felszabadításának első évfordulójáról és május 1-ről, a dolgozók nemzetközi összefogásának napjáról. A függetlenségi palota előtt emelt díszemelvényen helyet foglalt Pham Hung, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a párt dél-vietnami irodájának titkára, Le Dúc Tho, a PB tagja, a Központi Bizottság titkára, Nguyen Huu Tho, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front elnökségének elnöke, az ideiglenes forradalmi kormány tanácsadó testületének elnöke. Huynh Tan Phat, az ideiglenes forradalmi kormány elnöke, a párt és az állami élet több más vezetője. Pénteken Vietnam-szerte is megemlékeztek Saigon felszabadításának első évfordulójáról. A Nhan Dán ünnepi vezércikke április 30-át az amerikai agresszióval szemben a haza megmentéséért vívott felszabadító háború győzelmi napjaként köszönti, olyan napként, amely megnyitotta az utat a független, egységes, szocialista Vietnam felépítésére. Ugyancsak pénteken, május 1-e előestéjén a hanoi dolgozók a Ba Dinh palotában rendezett nagygyűlésen köszöntötték a nemzetközi munkásosztály ünnepét. Phomvihanh moszkvai tévényilatkozata Moszkvából jelenti az MTI. Kaysone Phomvihanh, a Szovjetunióban tartózkodó laoszi párt- és kormányküldöttség vezetője a delegáció vidéki körútját követően pénteken este nyilatkozott a moszkvai televízióban a szovjet-laoszi tárgyalások eredményeiről. A Szovjetunió — mondotta — a proletár internacionalizmus eszméitől vezettetve a Moszkvában aláírt megállapodások alapján folytatni fogja a segítségnyújtást a laoszi népnek. „Ez kedvező feltételeket teremt a forradalomelőrehaladásához országunkban, a szocialista építéshez való átmenet számára.” Phomvihanh a laoszi nép nevében őszinte köszönetét fejezte ki az SZKP-nak, a szovjet kormánynak és az egész szovjet népnek ezért a segítségért és támogatásért. Kínai közlés a szovjet követség előtti robbanásról Pekingből jelenti az MTI. A kínai külügyminisztérium pénteken a Szovjetunió pekingi nagykövetsége előtt csütörtökön délután bekövetkezett robbanással kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „ellenforradalmárok szabotázsakciójáról van szó’.’. Egyidejűleg megerősítette, hogy a nagykövetség előtt őrt álló két kínai katona a robbanás következtében életét vesztette. A külügyminisztérium egyúttal bejelentette, hogy az ügyben „a vizsgálat folytatódik”. Enver Hoddzsa bejelentette: Albániában „ellenséges csoportot” lepleztek le Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt KB első titkára csütörtökön bejelentette, hogy az országban leleplezték „ellenségek és árulók csoportját”, akik — szerinte — alá akarták ásni az albán—kínai barátságot. Az első titkár szavai, mint nyugati hírügynökségek megállapítják, első ízben erősítették meg hivatalosan az Albániában folyó hatalmi harcról külföldön elterjedt híreket. Enver Hodzsa, aki a kínai segítséggel épülő elbasani fémmű albán és kínai munkásainak csoportját fogadta, a beszélgetésen közölte azt is, hogy menesztették a kormányból a földművelési, valamint a közoktatás- és művelődésügyi minisztert, akik „súlyos hibákat követtek el a párt irányvonalának keresztülvitelében és feladatuk végzésében”. Az Albán Munkapárt vezetőjének szavaiból nem derült ki, hogy van-e kapcsolat a leváltások és a Kína-ellenes csoport leleplezése között. Az ellenzéki csoport tagjairól Enver Hodzsa mindössze annyit közölt, hogy „leleplezték és elsöpörték őket”. A leváltott miniszterek helyére, Albánia történetében először, két nőt neveztek ki. Az új földművelésügyi miniszter Themie Thomas, a közoktatás- és művelődésügyi miniszter Testa Cami lett. Kuba-ellenes merénylettervet hiúsítottak meg Panamában A panamai kormány nyilatkozata szerint kubai emigránsok május elsején fel akarták robbantani Kuba panamai nagykövetségét A tervet a panamai biztonsági szolgálat hiúsította meg és letartóztatta az ellenforradalmi csoport három tagját. A csoport több tagja szökésben van. Feltételezések szerint Panama amerikai zónájában, valamelyik katonai támaszponton kaptak menedéket. A panamai kormány nyilatkozata ismerteti a „Galléros atya” fedőnevű akciót végrehajtani szándékozók terveit. Eszerint május elsején — amikor a hatóságok az ünnepségekkel vannak elfoglalva — panamai katonai egyenruhában akartak behatolni a kubai nagykövetségre, hogy ott robbanó bombákat helyezzenek el. Az volt az elképzelésük, hogy a robbanás okozta zűrzavart kihasználva elrabolják a szomszéd épületben levő spanyol nagykövetet, akit túszként akartak volna felhasználni követeléseik teljesítésének kikényszerítésére. Az összeesküvőknél megtalált előre megszövegezett tízpontos követelésben szerepelt ötmillió dollár váltságdíj, valamint „kubai szabadságharcosok” szabadon bocsátása. A letartóztatottak, akiknél fegyvereket, mérges gázt, kábítószereket, rádió adóvevőt találtak, beismerték, hogy az akciót a CIA pénzelte és a tervről tudott az Egyesült Államok Republikánus Pártjának elnökjelöltségére pályázó Ronald Reagan is. Pénteken hajnalban a hondurasi kormány közölte: letartóztatta Luis Carlos Muller kubai emigránst, a CIA ismert ügynökét, aki beismerte, hogy ha az akció sikerül, neki és három társának kellett volna az elrabolt spanyol követet és az akció végrehajtóit biztonságos helyre szállítani. Mullernél több hamis útlevelet találtak. ACS (Új-Delhi, TASZSZ) Ali Amed indiai köztársasági elnök és Indira Gandhi miniszterelnök fogadta Arhipovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Új-Delhiben. Arhipov átadta Leonyid Brezsnyev üzenetét. (Phenjan, ADN) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső népi gyűlése csütörtökön Pak Szong Csoi eddigi miniszterelnök-helyettest nevezte ki az ország miniszterelnökévé. Kim Irt, aki egészségügyi okokból mondott le a miniszterelnöki posztról, a KNDK elnökének első helyettesévé nevezték ki. (Lisszabon, MTI) A portugál fegyveres erők legfelső forradalmi tanácsa jóváhagyta az elnökválasztást szabályozó törvényt. Az erről pénteken kiadott hivatalos közlemény szerint a két választás között is nem szervezik át az ideiglenes kormányt. Valahol Európában A BOURBONOK voltak azok, akik — a sokat idézett mondás szerint — „semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek”. Mindent el kellene felejtenie, előítéletet és mozdulatlan kategóriát, s mindent meg kell tanulnia — új viszonyokat és rájuk illő megoldásokat — annak, aki sikerrel óhajtja megfejteni a mai Nyugat-Európa időszerű történelmi leckéjét. Valahol Európának a nyugati felében érlelődik valami új, amitől — megint csak stílszerűen szólva — rettegnek a State Department uraitól kezdve egészen a Vatikánig. Szó se róla, ma és még csak hellyel közzel általánosítható, s némely országokban egyenesen tagadható is, de vitán felül történelmi újdonsága korszakunknak, hogy Nyugat-Európa „balra tart”, összefügg ez a nemzedékének szokatlan mélységű gazdasági válsággal, ám független is attól, mert tartósabb folyamat. Eresztékeiben recsegteti meg — és hol itt, hol ott szétfeszíti — a háború után összetákolt politikai építményeket. Óriási kérdőjelet állít mindazon „nemzetek feletti” nyugati intézmények jövője elé, amelyeknek pedig eredendően az összetartás, és nem a mondvacsinált külső veszéllyel szembeni „kitartás” a feladatuk. A kérdés, a nem annyira megtanulandó, mint inkább megfejtendő történelmi lecke, hogy ki mit kezd ezekkel a kérlelhetetlen változásokkal. Minden újat szülő történelmi pillanatnak sajátossága, hogy kortársainak zöme mennyire nem érti avagy makacsul félreérti a keletkező új jelenséget. Hege írta egy borús pillanatában, hogy „a történelem megtanít rá: a népek és a kormányok semmit sem tanulnak a történelemből..Más szavakkal ezt úgy is mondhatnék, hogy a történelmileg leghaszontalanabb erőfeszítés a régi megoldásokkal kísérletezni, amikor éppen születőben van az azokat meghaladó tagadó út. A történet mégis telve olyanokkal, akik pontosan ezt próbálták tenni. Hegel professzornak szegről végről kollégája e hiba mai él elkövetője, akinek eszerint mentsége, hogy maga is történész: Henry Kissinger. KORSZERŰ CASSANDRAKÉNT inti óva lankadatlanul a nyugati világot az amerikai professzor-diplomata a balra tartó Nyugat-Európa „elfogadásától”, s teszi ezt oly harsányan, hogy a minap a publicista Joseph Kraft intette csöndre: „És néha Henry Kissinger is befoghatná a száját” — okította korántsem diplomatikusan külügyminiszterét a közíró, felmérvén a Potomacpárti vészharangkongatás viszolygó európai visszhangját. Mi több: egy republikánus választási vereség vérszagára gyűlve, a hatalomátvétel ugyan még távoli (és netán reménytelen) lehetőségéről ábrándozó „demokrata Kissingerek” intették a tények tudomásulvételének szép erényére a külügyminisztert, amiben a legszebb az, hogy a nevezettek fémjelezték ama korábbi megoldások javát. Természetesen korántsem az a meglepő, hogy a konzervatív világképű — olykor még Nyugat-Európa szociáldemokratáira is gyanakodva néző — republikánus kormányzat „hallani sem akar” az óvilági baloldali térnyerés politikai realizálásáról. Kraft sem ezért inti csendre Kissingert. Ami az aggasztó a dologban, az a hírhedt dominóelmélet feltalálása Európának. Ami meg egyenesen vészessé teszi, az egy „ellen-dominóelmélet” megvalósításának kísérlete. Amire legutóbb Portugália kínált példát, de aminek logikája Chilét idézi fel, történelmi felelőtlenséggel. Gyanítható, hogy a harsánysággal Kissinger inkább akarja „mozgósítani” a nyugateurópai vezető köröket, mint választási mumust állítani a hamarosan urnához járuló olasz szavazók elé (taktikája ugyanis eléggé kétélű ehhez, amennyire elijeszthet rétegeket a baloldali alternatívától, olyannyira fokozhatja is annak népszerűségét, illetve kompromittálja ellenfeleit). Vagyis Washington — a portugáliaihoz hasonlóan — a „finom beavatkozásra” ösztökélné a vészjelzésekkel a higgadtabbnak látszó nyugat-európai fővárosokat. Ám ami Soares pártjának kellő segítség volt Bonnból és máshonnan, az édeskevés lehet az olasz esetben. Már csak a merőben különböző belpolitikai felállás, erőviszonyok folytán is, így jutunk el ama „ellen-dominóelmélethez”, amelynek a szele — és talán több is — azért jócskán meglegyintette Portugáliát is. ENNEK A KONTRATAKTIKÁNAK ugyanis Olaszország gazdasági térdre kényszerítése lenne a lényege; már a cassandrai riogatás is hozzájárult a tőkemeneküléshez, a líra hanyatlásához. Tehát a kormányra kerülő baloldalnak folyvást „bizonyítania” kellene — a külgazdasági csavarmegszorítás lehetőségének árnyékában. S ez óhatatlanul elvezethet — a szótértés helyett — olyan, vészes társadalmi polarizációhoz, mint amit — noha más viszonyok között — legutóbb Portugáliában tapasztalhattunk, s aminek végső elemzésben egy „pinochel megoldás” is ott lopakodhat az árnyékában. A hangsúly nem valóságos és vélt ördögök falrafestésén van, hanem azon, hogy a történelemhez való alkalmazkodás képességének hiánya felelőtlen játszmákra ösztökél. Vagyis az ügy nemcsak azért érdekes számunkra, mert természetes módon együttérzünk az olasz meg a többi ország baloldali erőivel, s mert mi éppenséggel várakozva tekinthetünk az új történelmi fejlemény elé. Túlságosan is ismerős azonban ennek a baloldali térnyerés elleni hadjáratnak a kapcsolata a világpolitika fagyosabb szakaszaival, amelyeknek nem is csak része, hanem szellemi előidézője volt legutóbb a negyvenes évek végén. A washingtoni magatartás bírálói megnyugtatóan mondogatják, hogy csupán a régi reflexekről van szó, s a nagy hang amúgy sem felel már meg az egykori, Nyugat-Európát a baloldal ellen nemcsak mozgósító, hanem terelő amerikai pozíciónak. Amerika akkor túlnyomó befolyásával zsarolhatott, ma „megsértődésével” fenyegetőzik. Európából való „távozásával” ijesztgeti a nyugati polgárságot. Ám a különbség csak a lehetőségekben van, nem a szándékokban. Vagyis semmiképpen sem jár érte világpolitikai felmentés. Ahhoz Európa mindkét felének sok kárt okozott a hidegháború. MAJDNEM PÁRHUZAMOS lehet történetesen — a júniusi olasz választások nyomán — az új történelmi megoldás és az amerikai választási hadjárat tetőzése. Márpedig az utóbbi eddigi szakaszaink tanulsága alapján, az enyhülésre zúdított hidegzuhanyok ismeretében, nem éppen biztató ez az egybeesés, amely indulateszkalációt válthat ki az „újvilági” közélet részvevőiben. Utóvégre, ha az angolai balra át ennyire felborzolta a washingtoni kedélyeket, némi nyugtalansággal várhatjuk, mit szólnak majd hozzá, ha valahol Európában... Avar János O (Peking, Új-Kína) Mao Ce-tung pénteken Pekingben fogadta a hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó Muldoon új-zélandi kormányfőt.O (New York, TASZSZ) Waldheim, az ENSZ főtitkára nyitja meg május 5-én Nairobiban — Kenya fővárosában — az UNCTAD (az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciája) ülésszakát. (New York, TASZSZ) Az ENSZ súlyos pénzügyi helyzete aggodalmat kelt mindazokban, akik őszintén törekszenek arra, hogy emelkedjék az ENSZ tekintélye és hatékonysága a békéért és a nemzetközi biztonságért vívott harcban — jelentette ki Grodszkij, a Szovjetunió képviselője annak a bizottságnak az ülésén, amely a világszervezet pénzügyi kérdéseit vitatja meg. (Washington, TASZSZ) Az amerikai kongresszus képviselőháza 221 szavazattal 155 ellenében 415,4 milliárd dollár összegben jóváhagyta az Egyesült Államok költségvetéséről szóló törvénytervezetet az 1977-es pénzügyi évre.