Magyar Nemzet, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

2 ben aláírt barátsági és együtt­működési szerződés szilárd alapján — gyümölcsöző együtt­működés alakult ki és fejlődik tovább. Hétfőn Bagdadban aláírták a Szovjetunió és az Iraki Köz­társaság gazdasági és műszaki együttműködésének fejleszté­séről szóló kormányközi meg­állapodást. A megállapodás értelmében a két ország hosszú távú ala­pon együttműködik egymással az iraki gazdaság alapvető ága­zatait szolgáló nagyvállalatok létrehozásában, így kőolajlelő­helyek komplex felszerelésé­ben, az ország legnagyobb hid­­roenergetikai komplexumának, az eufráteszi vízierőmű-rend­­szer felépítésében. A megállapodást szovjet részről Szkacskov, a Szovjet­unió külgazdasági állami bi­zottságának elnöke, iraki rész­ről pedig Al-Hamdáni terve­zésügyi miniszter írta alá. Az ünnepélyes aláíráson jelen volt Alekszej Koszigin és Szaddam Husszein. Indira Gandhi nagyra értékelte az új szovjet békeprogramsot új-Delhiből jelenti a TASZSZ. Indira Gandhi indiai miniszterelnök-asszony közel­gő szovjetunióbeli látogatása kapcsán szovjet újságírók cso­portját fogadta Új-Delhiben. A beszélgetés során Indira Gandhi kifejezte meggyőződé­sét, hogy ,,a szocialista orszá­gok, különösen a Szovjetunió, aktív szerepet fognak játszani annak érdekében, hogy a nem­zetközi politikában nagyobb legyen az egyenlőség”. Indira Gandhi nagyra értékelte az új szovjet békeprogramot és megjegyezte: ,,A békeprogram alapvető alkotóelemeit a né­pek közötti együttműködés, megértés és békés egymás mellett élés további elmélyí­tésének elveit, India mindig az országok közötti kapcsola­tok legfontosabb elveinek tar­totta.” Indira Gandhi nagyra érté­kelte az 1971-ben aláírt szov­jet-indiai béke-, barátsági és együttműködési szerződést. „Ez a szerződés hivatalos kifejezé­se a két ország között a nem­zetközi kérdések megítélésé­ben fennálló hasonló állás­pontoknak és annak a közös kötelezettségnek, hogy a két ország között megszilárdítjuk a kölcsönös megértést. Ez a szerződés­, ugyanúgy, mint ba­rátságunk, nem irányul más ország ellen. Egyetlen célja és értelme van: a béke és a sta­bilitás megszilárdítása földün­kön” — mondotta. Tömegmészárlássá fajult a libanoni polgárháború A falanteisták vezére szovjet—amerikai fellépést kért „Tömegmészárlás Bejrútban: 210 halott” címmel tudósított hétfőn az AFP a libanoni har­cokról. A sebesültek számát egy bejrúti napilap 680-ra be­csülte. A jobboldali és a baloldali fegyveresek tüzérségi párbaja vasárnap kiterjedt Bejrút ösz­­szes sűrűn lakott kerületeire, a tengerparti és a hegyvidéki körzetekre, Libanon északi és középső vidékére egyaránt. Nyugati hírügynökségek úgy tudják, hogy az elmúlt 24 órá­ban csupán Bej­rút térségében mintegy ezerötszáz ágyúlöve­dék csapódott be. Gemajel, a libanoni falan­­gista párt vezetője vasárnap este sürgette, hogy a Szovjet­­­­unió és az Egyesült­ Államok vállaljon „vezető szerepet a li­banoni válság megoldásának elősegítésében”. Szerinte az arab országok cserbenhagyták Libanont. A falangista vezető nyilatkozatában egyetlen szó­val sem utalt a francia kor­mány nemrég felajánlott köz­vetítésére. Georges Saul, a Libanoni Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára állást foglalt Szíria libanoni katonai jelenléte ellen. Véleménye sze­rint „hasznos” lenne az olyan arab országok szövetsége, ame­lyek nem kötelezték el magu­kat a térségben folytatott ame­rikai és egyiptomi politikának. Ezzel összefüggésben Szíriát, Irakot, Algériát, Líbiát és a palesztin ügy szolgálatában álló arab hazafias erőket em­lítette. Raymond Edde, a Libanoni Nemzeti Blokk — múlt héten merénylet következtében meg­sebesült — vezetője vasárnapi állásfoglalásában Kissinger amerikai külügyminiszter vé­leményét idézte, aki azt mon­dotta: „Libanonban csak ak­kor fog helyreállni a béke, ha Szíria ellenőrzi ezt az orszá­got”. Kairóból jelenti a Reuter: Egyiptom hétfőn hivatalosan javasolta, hogy a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet tel­jes jogú tagként vegyék fel az Arab Liga tagjai közé. Fahmi egyiptomi külügyminiszter Riad­hoz, az Arab Liga főtitká­rához intézett üzenetében kér­te, hogy a PFSZ felvételének kérdését tűzzék az Arab Liga tanácsa legközelebbi üléssza­kának napirendjére. A Palesztina­ Felszabadítási Szervezet 1964 óta az Arab Liga társult tagja, de nem rendelkezik szavazati joggal. Ha az egyiptomi javaslatot el­fogadják, a PFSZ lesz az Arab Liga 21. tagja. Az AFP értesülése szerint az Arab Liga helyettes főtitkára kedvezően fogadta az egyip­tomi kezdeményezést. Romesh Chandra sajtóértekezlete a kubai fővárosban Havannából jelenti az MTI. „Az Egyesült Államok és a Kí­nai Népköztársaság mindent elkövet, hogy akadályozza a leszerelési világkonferencia összehívását” — hangsúlyozta havannai sajtótájékoztatóján Romesh Chandra, a Béke-vi­­lágtanács főtitkára. Chandra — aki az ENSZ apartheidellenes bizottságának havannai nemzetközi konfe­renciáján vett részt — kitért arra is, hogy a Béke-világta­­nács idei legnagyobb akciója októberben a fejlődő orszá­gokkal foglalkozó budapesti világkonferencia lesz, amelyre több mint száz országból vár­nak küldötteket. A TASZV­, hírmadi aralata Pekingben hirtelen „Moszkva kiszolgálójának*’ kiáltották ki a kegyvesztett Tenget Moszkvából jelenti a TASZSZ. A mai Kínában a szovjetelle­­nesség az állami politika fő irányvonala. Szovjetellenessé­­gükben szinte versenyeznek egymással a maoista felső ve­zetéshez tartozó összes szemé­lyiségek. A Szovjetunió elleni támadá­sok azonban nem feltétlenül biztosítják a sikert a Peking­­ben kibontakozott hatalmi harcban részt vevő személyi­ségek számára. Ki ne hallott volna például a nemrég min­den tisztségéből leváltott Teng Hsziao-ping szovjetellenes ki­rohanásairól? Különösen kitett magáért ezen a téren azután, hogy a „kulturális forradal­mat” követő néhány éves kegyvesztése után ismét vezető beosztásba került. Most, amikor a maoisták tá­borában megkezdődött a frak­cióharc következő fordulója, a hivatalos kínai propaganda Teng Hsziao-pinget­ hirtelen „Moszkva kiszolgálójának” ki­áltotta ki. Ez az új vád csupán néhány héttel azt követően hangzott el, hogy Tenget „a kapitalista út makacsul megjavulni nem akaró követőjének” nevezték. A pekingi hamisítók mester­kedései igen jellemzőek; arról tanúskodnak, hogy semmilyen szovjetellenesség sem biztosít­ja a maoista rezsim vezető személyiségei számára a meg­torlásoktól való megmenekü­­lést, ha Mao Ce-tung nagyon veszélyes vetélytársat lát ben­nük. Így volt ez Liu Szu est­re­, Lin Piaóval, így történt Tenggel is. Ki lesz a követke­ző? — kérdezte a TASESZ hír­magyarázója -Magyar Nemzet . Mosikval tudósítónk Nyikolaj Podgornij és Fer­dlil­and Martos eszmecseréi Moszkva, május 31. Hétfő délben Moszkvába ér­kezett Ferdinand Mar­cos, a Fülöp-szigetek elnöke a szov­jet Legfelső Tanács és a kor­mány meghívására. A repülő­téri ünnepélyes fogadtatásnál jelen volt Podgornij elnök, Gromiko külügyminiszter, és Mazurov első miniszterelnök­helyettes is. Marcos elnököt el­kísérte Moszkvába felesége, valamint a Fülöp-szigeti kül­­ügy-, pénzügy- és iparügyi mi­niszter is. Hétfő délután meg­kezdődtek a hivatalos tárgya­lások. Annak ellenére, hogy a két ország között mind ez idáig nincs diplomáciai viszony, Marcos elnök moszkvai látoga­tása nem sorolható a váratlan események közé. A Szovjet­unióban hosszabb ideje már nagy figyelemmel kísérik és a lényeget tekintve pozitívan ér­tékelik az 1972 szeptembere óta a Fülöp-szigeteken kibon­takozó fejleményeket. A csak­nem négy éve fennálló katonai állapot körülményei közepette rendkívüli elnöki hatalommal kormányzó Marcos belpolitikai reformintézkedései a kitűzött program megvalósulása folya­mán már eddig is bizonyos si­kereket hoztak a bonyolult, fe­szültségekkel terhes és gazda­sági szempontból igen súlyos helyzetben — állapítják meg Moszkvában. Különösen fontosnak ítélik: az utóbbi időben erősödik a tö­rekvés Manilában, hogy a Fü­löp-szigetek önállóbb szerepet játsszon a nemzetközi életben. A korábbi teljesen egyoldalú, amerikai­barát irányvonal át­értékelési folyamatát jelzi, a szovjet értékelés szerint, hogy Pakisztán mellett éppen Mar­cos kormányzata vetette fel an­nak idején a SEATO megszün­tetésének gondolatát. Az indo­kínai változások nagymérték­ben járultak hozzá ahhoz, hogy a Fülöp-szigetek nyitott a szo­cialista országok irányában, s 1973 ősze óta a legtöbb szocia­lista országgal, köztük Viet­nammal és Kubával is diplo­máciai viszonyt létesített. A szovjet fővárosban természete­­sen tisztában­ vannak azzal, hogy az új délkelet-ázsiai hely­zetben várhatóan fokozódik a Pentagon nyomása a térség ki­sebb országaira, amelyek az Asean-csoportba tömörültek. A Krasznaja Zvezda vasárnapi száma így utalt arra, hogy az amerikai katonai vezetés vál­tozatlan szándéka a Fülöp-szi­geti nagy jelentőségű haditen­gerészeti és légi bázisok fenn­tartása. A Fülöp-szigeti tá­maszpontok fontos szerepet töltenek be az Indiai-óceánon végighúzódó amerikai bázis­rendszerben. A Szocialisztyicseszkaja In­­dusztrija című napilap Marcos látogatását köszöntő írásában megállapította, hogy a Fülöp­­szigeti külpolitika átértékelése során — a diplomáciai kapcso­lat hiánya ellenére — a két ország viszonyában is megtet­ték az első jelentős lépéseket. Az idén aláírt kereskedelmi megállapodások értelmében a Szovjetunió lényeges mennyi­ségben vásárolt rézkoncentrá­­tumot és néhány hagyományos Fülöp-szigeti exportcikket. Az átfogó gazdasági együttműkö­dési megállapodás lehetősége is felmerült már a két fél között. A kulturális-társadalmi kap­csolatépítés is megkezdődött, ennek kibontakoztatásában fontos szerepet tölt be a két or­szág baráti társasága, a Fü­löp-szigetek—Szovjetunió Ba­ráti Társaság tiszteletbeli el­nöke Ferdinand Marcos fele­sége. A gazdasági napilap sze­rint „természetesen csak az el­ső lépéseket tették meg”, de igen nagyok a távlatai a két ország együttműködésének, amely fontos szerepet játszhat az egyoldalú — alapvetően amerikai és japán — külkeres­kedelmi orientáció megszünte­tésében. A szovjet fővárosban érthe­tően jelentőséget tulajdoníta­nak Marcos elnök látogatásá­nak, egyebek között éppen az átalakulóban levő délkelet­ázsiai arcvonalak miatt. Moszkvában elégedetten fogad­ták az elnöknek elutazás előtt tett nyilatkozatát, mely szerint szovjetunióbeli látogatása ré­szét képezi a manilai külpoli­tikában végbemenő mély vál­tozásoknak. Az ország nemzeti érdekei diktálják a diplomáciai kapcsolatok felállítását a Szov­jetunióval, s a bővülő gazda­sági együttműködés hozzájárul az ország gazdasági helyzeté­nek ♦stabilizálásához — jelen­tette ki. A hétfői Pravda a ma­gas szintű vendéget köszöntő írásában, a szovjet emberek azon reményének adott han­got, hogy a látogatás a két or­szág népei közötti baráti vi­szony fejlődéséhez járul hozzá. Lovas Gyula Az FDP önállóan vívja meg választási harcát Freiburgból jelenti az MTI. Egész napos vita után a nyu­gatnémet szabaddemokraták freiburgi rendkívüli kongresz­­szusán a küldöttek — kis módosításokkal — elfogadták az FDP választási programját. Záróbeszédében a párt elnö­ke, Genscher külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a válasz­tási program „elutasítja mind a konzervatív, mind a szocia­lista politikát”, és a koalíciós készség megújítása nem je­lenti azt, hogy az FDP „men­levelet” ad a szociáldemokra­táknak. Az FDP „önálló, független párt” és választási harcát is önállóan vívja meg. „Koalíciós választási harcról” nem lehet szó. A freiburgi kongresszus azonban, amelyet június 18-án Dortmundban a szociáldemok­raták választási kongresszusa követ, megerősítette a bonni kormánykoalíció egységét. Az SPD és az FDP esélyesen ve­heti fel a harcot a hatalomra törő kereszténydemokratákkal, noha ez a harc igen szoros eredményt ígér. A külpolitika hírei­ ­ (Bukarest, TASZSZ) Má­jus 28-tól -6m-ig baráti látoga­táson Romániában tartózko­dott Katusev, az SZKP KB titkára. Fogadta őt Nicolae Ceausescu. A szovjet és a ro­mán kormány baráti kapcsola­tainak további elmélyítéséről, az SZKP és az RKP tevékeny­ségéről cseréltek a többi kö­zött véleményt a meleg, baráti légkörű találkozón. Katusev hazaérkezett Moszkvába.­­ (Buenos Aires, Reuter) Feltehetően baloldali gerillák elrabolták Alberto Pita ezre­dest, az argentin általános munkásszövetség vezetőjét. Isabel Perón megdöntése óta ez volt az első akció ilyen ma­gas rangú katonatiszt ellen. ■O (Peking, MTI) Bhutto pa­kisztáni miniszterelnök befe­jezte pekingi látogatását. A közlemény szerint mindaddig rém lehetséges az indiai— pakisztáni viszony teljes nor­malizálása, amíg a két fél megoldást nem talál Dzsama és Kasmír problémájára. Kína és Pakisztán szerint szavatol­ni kell számukra az önrendel­kezési jogot.­­­ (Szófia, MTI) A vasárna­pi nemzetgyűlési és tanácstagi választásokról központi jelen­tést adtak ki, amely megálla­pította, hogy a szavazás teljes rendben, a választási törvény előírásainak megfelelően zaj­lott le. O (Riad, AFP) Schmidt kancellár befejezte szaúd-ará­­biai tárgyalásait. Megköszönte a vendéglátó országnak, hogy az olajtermelők legutóbbi ér­tekezletén Szaúd-Arábia kép­viselője az olajárak befagyasz­tása mellett szállt síkra. Õ (Brüsszel, MTI) „örök­zöld” közös piaci témákról tárgyalnak Brüsszelben az EGK külügyminiszterei. Napi­renden a többi között az­ euró­pai parlament és a nyugat­európai unió kérdései szere­pelnek.­­› (Oslo, DPI) A tőkehal­háborúról brit—izlandi kül­ügyminiszteri tárgyalások kez­dődtek a norvég fővárosban. Kedd, 19­76. június 1. Római telexjelentésünk Az olasz tét Róma, május 31. SPINELLI közös piaci „ipar­ügyi miniszter”, az egyik legtekintélyesebb brüsszeli „eurokrata” képviselőjelöltsé­­ge az Olasz Komumnista Párt választási listáján bombaként hatott. Amikor a L’Unita nyil­vánosságra hozta, felbolydult méhkashoz hasonlított azon a vasárnapon a Közös Piac brüszeli központja és a római pártszékház tája. Senki el nem hitte volna, ha egy nappal előbb hallja a tényt. Ha lehet, túlmegy annak a jelentőségén is, hogy a NATO dél-európai légierejének volt parancsnoka, Nino Pasti, az olasz vezérkar nyugalmazott tábornoka is az OKP jelöltje a június 20-i par­lamenti választásokon, és hogy neves katolikus írók, újság­írók, a katolikus értelmiség javát alkotó személyek szintén. Ez utóbbiak olyan heves és elkeseredett reagálást váltot­tak ki az egyház, a Vatikán részéről, amelyre a Pacelli­­féle idők óta nem akadt példa. A pápa „árulóknak” bélyegez­te őket, holott nem a világ­nézetüket tagadták meg, ha­nem csak úgy ítélték: az olasz társadalomnak ma arra van szüksége, amit a kommunisták javasolnak, s felelős módon részt akarnak vállalni ennek megvalósításában. Ha megta­gadtak valamit, akkor azt ki­zárólag a Kereszténydemokra­ta Párt tette, amely korrupt­­ságával, visszaéléseivel, erköl­csi csődjével ma a legkevésbé hordozója a „keresztény érté­keknek”. Pásti választása az olasz fegyveres testületeken belül uralkodó mély megosz­tottságra, rossz közérzetre vet fényt — az általános olasz vál­ság egyik vetületeként. Ám Spinelli csatlakozása kilép az olasz keretekből, az Olasz Kommunista Pártnak nemzet­közi tényezőként való jelent­kezését rögzíti. Azt jelzi: a jú­nius 20-i olasz választások — az OKP révén — nem olasz belügyet jelentenek csupán. Az olasz „kommunista kér­dés” — az ország egyharma­­dát maga mögött tudó demok­ratikus erő kirekesztése a kor­mányzatból, illetve e kirekesz­tés tarthatatlansága — nem­zetközi méretűvé nőtt. ELSŐSORBAN WASHING­TON, Kissinger fenyegetőzé­sei, beavatkozásai tették azzá. („Amerika átértékeli nyugat­európai politikáját, ha a kom­munisták kormányra kerülnek Rómában vagy máshol ... a NATO alapját ásná alá ilyen fejlemény” stb.) Az OKP — ez köztudott — nem akarja Olaszország kilépését az At­lanti Szövetségből. Enyhülést veszélyeztetőnek értékel min­den ilyen, globális erőegyen­súlyt megbontó egyoldalú lé­pést. Ennek ellenére a NATO titokban felkészül Olaszország (a Földközi-tenger kulcsorszá­ga) elszigetelésére, kizárására, ha az OKP kormányba lépé­se június 20. után megtörtén­nék. S Kissinger „dominó­­elmélete”­­szerint ez továb­bi „lemorzsolódásokra” vezet majd. De nemzetközivé nőtt a „kommunista kérdés” a NA­­TO-tól függetlenül, a közös piaci országok kölcsönös egy­mástól függése révén is. Olyan ország, amely 100-at termel meg és 120-at él és használ föl — ez tömören az olasz gazda­ság mai állapota —, amelynek szédületes belső költségvetési hiányát az infláció, külső fize­tési mérleg hiányát a partne­rek kölcsönei tartják „egyen­súlyban”, aggodalmat ébreszt a partnerekben. A csődöt a kereszténydemokrata vezetés okozta — ezt látják Bonnban, Párizsban és máshol —, de mit hoz vajon a kommunisták kor­mányba lépése? Fokozódó egyensúlyhiányt, gazdasági zűrzavart vagy a helyzet javu­lását? Így tették fel a kérdést a társországokban. S erre adott választ Spinelli csatlakozása. Helyesebben súlyt, hitelt köl­csönzött annak, amit az OKP hangoztat erről: Olaszországot nélkülük sem politikailag, sem gazdaságilag nem lehet kor­mányozni. A párt részvétele megszilárdítóan hatna mind az olasz gazdaságra, mind a kö­zös piaci integráció sorsára. Az OKP nyugat-európai mére­tekben gondolkodik. Tudta: a soknemzetiségű fiat,vállala­­­tokaat szem­ben valódi mélyrő­laló társadalmi átala­kulást csak ilyen szinten érhet el, s hogy Olaszország problé­máit nem az EGK-ból kisza­kadva oldhatja meg, hanem ellenkezőleg, a közösség de­mokratizálása útján. A Ke­reszténydemokrata Párt eltá­volította, a többiek koncává tette Itáliát, az OKP közelí­teni akarja, miközben a Közös Piac Amerikával szembeni ön­állóságát is szorgalmazza. Mindez két dolgot tesz egy­úttal világossá: a NATO-ból való „kizárás” sem olyan egy­szerű, ha bizonyos nyugat­európai érdekek az OKP sze­repvállalása, bekapcsolódása mellett szólnak. S az OKP ma Olaszországban nemcsak a tár­sadalom szocialista irányú át- ,­alakítását, az erre irányuló tö­rekvéseket képviseli, hanem a kereszténydemokraták igazga­tási-kormányzati csődjének felszámolását, a tiszta kezű, hozzáértőbb igazgatást is. DE KÜSZÖBÖN ÁLL-E valóban az OKP kormányba lépése? Természetesen ez a június 20-i választási eredmé­nyektől függ. Jósolni nem le­het. De a mozgásirányokat ér­zékelni igen. S a mozgásirány: a baloldal térnyerése. Ha az eredmények pusztán megismé­telik a tavalyi közigazgatási­­ választásokon születetteket (márpedig tovább is mehet­nek), az eddigi kormányzati keretek felborulnak. Már az előző törvényhozást idő előtt kellett feloszlatni, mert a DC képtelen volt kellő többséget maga mögé állítani ahhoz, hogy kézben tartsa az irányí­tást. Egyeduralma megszűnt. Újabb választási veresége jú­nius 20-án — s ez a baloldal célja — megtört, végleg meg­semmisíti ezt az egyedural­mat. Berlinguer főtitkár így fogalmazta meg az OKP vá­lasztási célkitűzését: „Válasz-,a­tási vereséggel lehetetlenné tenni, hogy a DC visszatérhes­sen eddigi formuláihoz és módszereihez . .. széles, min­­t­den demokratikus erőt magá­ban tömörítő koalíciós kor­mányt kell alakítani, amely­nek minőségileg új vonása a kommunisták közvetlen rész-­­ vétele lenne ” . Ezt a széles koalíciót az­­ OKP a katasztrofális válság-­­­gal indokolja. Az ország az összeomlás szélén áll. Csak­­ nemzeti összefogás mentheti meg. A kommunisták hajlan­dók óriási erkölcsi, politikai súlyukat latba vetni evégett.­­ Mástól azt kérik, hogy előíté­leteik feladásával ugyanezt, te­gyék. „Válságkormányra” szól tehát a javaslat, amely azon­ban nem áll ellentétben a párt , távlati stratégiájával (hiába­­ igyekezett így beállítani né­hány ellenfél), a történelmi kompromisszummal. Most a válság áthidalásáról van szó, de a távlati cél, hogy a társa­dalom strukturális reformok útján történő átalakítása is hasonló módon, csak a kom­munista, szocialista és katoli­kus tömegek, őket képviselő politikai erők összefogása út­ján valósulhat meg. A KERESZTÉNYDEMOK­RATA PÁRT azonban ezt a javaslatot elutasítja. Mindent mozgósít a kampányban. Az egyház beavatkozva az olasz állam belügyeibe és a legkon­zervatívabb körök, de a nagy­tőke modernebb, felvilágosul­tabb része is (lásd Umberto Agnelli szenátori­­jelölését) mögötte sorakozik föl. Június 20-át népszavazásnak állítja, be: „Vagy mi, vagy a kom­munisták.” A két nagy párt között a körülbelül 12—14 szá­zalékot képviselő szocialisták alkotják a mérleg nyelvét. S ők leszögezték: nem hajlan­dók az OKP nélkül többé szö­vetkezni a DC-vel, a balközép­nek vége. Ha egyik párt sem en­ged álláspontjából, június 20-a után az egyetlen józan és ész­szerű javaslat, a demokratikus koalíció nem valósulhat meg a DC elutasítása m­iatt. De minden más lehetséges kor­mányzat, beleértve az esetle­ges baloldali szocialista—kom­munista kormányt is, igen m­cntasnak fű érkezik. A DC egyelőre csak „nemet” mond. Ám, ha ez a „nem" a kereszténydemokrata „rossz kormányzat" elleni nemet eredményez a választók mil­lióinál, a baloldal elég erős lesz­ ahhoz­, hogy érvényre jut­­tassa­ elképzeléseit, új alapokra fektethesse az ország megmen­téséért a kormányzatot. Magyar Péter

Next