Magyar Nemzet, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

Kedd, 19 7 0, június 1.. Femékszakosítás, kooperáció, közös gyárak harmadik piacra Megkezdődön a magyar—szovjet együttműködési kormányközi bizottság ülésszaka Plenáris üléssel a Parlament delegációs termében hétfő dél­után megkezdődött a magyar— szovjet gazdasági és műszaki­tudományos együttműködési kormányközi bizottság 17. ülésszaka. A tanácskozáson a két delegációt dr. Szekér Gyula és Mihail Leszecsko mi­­niszterelnök-helyettesek, az együttműködési bizottság társ­elnökei vezetik. Dr. Szekér Gyula üdvözölte a tanácskozás részvevőit, s a szívélyes szavakra Mihail Leszecsko válaszolt. Mindket­ten hangsúlyozták, hogy az ülésszak napirendjén igen je­lentős témák szerepelnek, amelyek fontosak a két ország most indult ötéves tervének sikeres teljesítése szempontjá­ból is. Rámutattak, hogy az együttműködési bizottság csak­úgy, mint a szaktárcák haté­konyan segítik a gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működésben rejlő újabb lehe­tőségek feltárását, így azok­nak a megbízásoknak a telje­sítését is, amelyeket a magyar és a szovjet kormányfő 1975. október 21 -i tárgyalásain szab­tak meg. Ezután rátértek a napirendi pontok megtárgyalására. Át­tekintik az említett kormány­fői megbeszélésekből adódó feladatok teljesítésének mene­tét; tájékoztatót hallgatnak meg öt nagy magyar gépgyár profiljának hosszú távú meg­határozásával kapcsolatos ma­gyar-szovjet együttműködés­ről; megbeszéléseket folytat­nak a közszükségleti cikkek gyártásában és kölcsönös szál­lításában a két ország együtt­működésének újabb lehetősé­geiről; megvizsgálják, hogy milyen módon működhet együtt a két ország ipari üze­mek teljes felszerelésének harmadik piacra való szállítá­sában, illetve ott ipari üzemek építésében, tárgyalnak az 1975 utáni gyártásszakosítási és ko­operációs egyezményterveze­tek előkészítéséről, a terme­lési és műszaki együttműkö­dés fejlesztését célzó távlati programtervezetről és több más fontos témáról. Dr. Szekér Gyula hétfő este a Parlament Vadásztermében vacsorát adott az együttműkö­dési kormányközi bizottság ülésszaka alkalmából. Polinszky Károly beszéde az isztambuli Rákóczi-szimpozionon Ritki Danisman török kul­turális miniszter meghívására vasárnap Isztambulba érkezett dr. Polinszky Károly oktatás­ügyi miniszter. Dr. Polinszky Károly hétfőn részt vett és be­szédet mondott annak a tudo­mányos szimpozionnak a meg­nyitóján, amelyet a II. Rákóczi Ferenc születésének 300. év­fordulójára alakult török em­lékbizottság szervezett. A két­napos értekezleten számos ma­gyar és külföldi tudós tart elő­adást Megkezdődött az írásbeli érettségi Hétfőn megkezdődtek a ma­gyar nyelvi és irodalmi dol­gozatok megírásával az írás­beli érettségi vizsgák a dol­gozók középiskoláiban. Ma, kedden a gimnázium esti és levelezőtagozatos tanulói ma­tematikából, szerdán, csü­törtökön és pénteken fiziká­ból, kémiából és biológiából, a kötelezően választható tár­gyakból tesznek írásbelit. A szakközépiskolások kedden és szerdán írásbeliznek a szak­mai tantárgyakból. Csütörtö­kön lesznek a matematikai írásbeli dolgozatok. A szóbeli érettségi vizsgákra június 15-e után kerül sor és a hónap vé­géig befejeződnek a vizs­gák. Javítják a lakótelepek ellátását Ebben a tervidőszakban az ÁPFÉSZ-ek kiskereskedelmi forgalma várhatóan 56—57, a vendéglátó ágazaté 42, a szö­vetkezetek ipari és szolgáltató tevékenysége pedig mintegy 80 százalékkal nő. A tervek megvalósulását az idén olyan nagyobb vállalkozások vezetik be, mint a déli­ pályaudvari, 3000 négyzetméter alapterületű szupermarket és az ugyancsak az év vége felé átadásra ke­rülő 10 ezer négyzetméteres pécsi szövetkezeti áruház. Budapest az öt év alatt továb­bi négy szövetkezeti­ áruházat kap; az előzetes tervek szerint a Marx téren, a Róbert Károly körút és a Váci út sarkán, Új­palotán és a pesterzsébeti vá­rosközpontban. A SZÖVOSZ célul tűzte ki, hogy a főváros új lakótelepein és a rosszab­bul ellátott­­peremkerületekben is javítsák a lakosság vásárlási lehetőségeit.­­­i Hitelszerződés a selyemgyártás növésére A Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Selyemipar Vállalat képviselői hétfőn hitelszerző­dést írtak alá. A vállalat 170 millió forintos beruházásához a bank 119 millió forint hitelt nyújt, hatéves törlesztésre. Az 1976—77-ben megvalósuló re­konstrukciós beruházással a Magyar Selyemipar Vállalat 4 millió négyzetméterrel nö­veli kikészítő-, és 2,3 millió négyzetméterrel nyersszövet­­gyártó kapacitását. A Váci Bélésszövő Gyárban 88 cseh­szlovák gyártmányú pneuma­tikus automata szövőgépet ál­lítottak üzembe. Marnar nemzet A SZOT elnökségének ülése A bizalmiak megnövekedett hatásköre A SZOT elnöksége hétfői ülésén irányelveket fogadott el a szakszervezeti bizalmiak ha­tásköréről. Figyelembe vette, hogy a kormány legutóbbi rendelete értelmében ezentúl a szakszervezetek egyetértése szükséges a dolgozókat érintő olyan eseti intézkedésekben, mint a személyi alapbér meg­állapítása, a miniszteri vagy magasabb szintű kitüntetésre vonatkozó javaslat, a fizetett rendkívüli szabadságban vagy jutalomszabadságban részesí­tés, vállalati lakás vagy lakás­­támogatás, továbbá szociális juttatás adása. A bizalmiak véleményét, ja­vaslatát ki kell kérni a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeit érintő valamennyi kér­désben, s joga van a bizalmi­nak arra, hogy e kérdéseket érintő felsőbb szintű rendele­tek, előírások betartását ellen­őrizze. A bizalmi vétót kezde­ményezhet a szakszervezeti bi­zottságnál, ha a gazdasági ve­zető a csoportját, illetve egyes dolgozókat érintő törvénysértő intézkedéseket tervez, vagy ha a szocialista erkölcsöt sértő el­járást, hibás módszert tapasz­tal és a kérdést a gazdasági ve­zetővel nem tudja rendezni. A most elfogadott irányelve­ket valamennyi alapszervezet­ben ismertetik a bizalmiak, fő­bizalmiak tanácskozásán. A SZOT elnöksége tájékoz­tatót hallgatott meg a jóléti és kulturális alapképzés egyedi elbírálásáról. Mint ismeretes, a módosított közgazdasági sza­bályozók értelmében 1976. ja­nuár 1-től a vállalati jóléti és kulturális alapok képzésének szabályai is megváltoztak. Az új szabályok az eddigieknél ál­talában kedvezőbb helyzetbe hozták a vállalatokat, mert biztonságos alap­ot jelentenek a jóléti intézmények fenntartásá­hoz, a gyermekintézmények működtetéséhez és a szakmun­kás tanulók étkeztetéséhez. Az illetékes állami szervek rende­letileg lehetővé tették bizonyos esetekre a jóléti és kulturális alap képzésének egyedi megál­lapítását. Ilyen egyedi megál­lapítást 274 vállalat és intéz­mény kért, ezeket a kérelme­ket a felügyeleti szerv és az iparági szakszervezet vélemé­nyezte. E véleményeket is fi­gyelembe véve a pénzügymi­nisztérium, a munkaügyi mi­nisztérium és a SZOT illetékes vezetői 220 vállalat, intézmény számára a korábbinál maga­sabb fejkvótát állapítottak meg, sőt 37 vállalat fejkvótáját — a felügyeleti szerv és a szakmai szakszervezet javasla­tára — magasabbra emelték, mint ahogy azt a vállalat kérte. A SZOT elnöksége további napirendi pontként tárgyalt a szakszervezeti segélyezési rendszer módosításáról, majd megvitatta az 1977. évi tagdíj­besorolás irányelveit. Tovább fiatalodon a termelőszövetkez­ek tagsága A TDT elnöksége hétfőn ülést tartott, megtárgyalta a termelőszövetkezeti tagság helyzetének alakulását és élet­­körülményeinek fejlődését. Az elnökség megállapította, hogy az elmúlt öt évben a téesztagok száma egyenletesen csökkent és a tagság összeté­tele a nemzedékváltás nyomán számottevően módosult. Az el­múlt években élénk munkaerő­­mozgás volt megfigyelhető, főleg az iparosodott körzetek­ben és a téeszalkalmazottak körében. A változás nyomán a fiatal, képzettebb szövetkezeti tagoknak a munkaviszony és a munkafeltételek iránti igé­nye az iparban meghonosodott gyakorlathoz közeledett. Az aktív tagság tovább fiatalo­dott, az átlagos életkor öt év alatt három évvel, 41 évre csökkent. A szövetkezeti parasztság életkörülményeit meghatározó tényezők között nagy szerepe van a munkában töltött idő­nek. Az elmúlt öt évben a ter­melőszövetkezetek egy főre jutó munkaidő-teljesítménye emelkedett. Amíg az egy év alatt ledolgozott átlagos mun­kaidő országosan 2300 órára csökkent, addig a szövetkeze­tekben ennél 100 órával több­re nőtt. Különösen a fiatalabb, szakképzett szövetkezeti tagok azt igénylik, hogy az éves fog­lalkoztatás mértékét, a mun­kanap maximális­­ hosszát, a pihenőidőt és a túlmunka fel­tételeit a jövőben az eddiginél­­ jobban szabályozzák. A termelőszövetkezeti tagok jövedelmi helyzete a központi életszínvonal-politikai célok­kal összhangban általában kedvezően alakult. Javult a téesz-nyugdíjasok és -járadé­kosok anyagi helyzete. A nyugdíjak általános összege csaknem megkétszereződött. Az elnökség kiemelte: a ter­melőszövetkezeti tagság élet­­körülményeinek alakulásában alapvető változást hozott, hogy a társadalombiztosítási szol­gáltatások rendszere, feltételei és színvonala lényegében azo­nossá vált a munkaviszonyban állókéval. Vas megye ötéves terve 500 milliós beruházással szerelvénygyár épül Szombathelyen A Vas megyei tanács hétfőn megtárgyalta és elfogadta a megye ötödik ötéves tervét. A tervidőszakban a gazda­sági alapok fejlesztésére és a lakosság életkörülményeinek javítására 16,7 milliárd forin­tot használnak fel, négymil­­liárddal többet, mint az előző öt esztendőben. Költségvetési célokra — jórészt az intézmé­nyek fenntartására — 6,5 mil­liárd forintot szavaztak meg. A terv egyik fő törekvése az ipari termelés hatékonyságá­nak, az eszközök racionális felhasználásának javítása és az ipari szerkezet korszerűsí­tése. Nő a nehézipar aránya, folytatják a könnyűipar re­konstrukcióját. Szombathelyen 500 millió forintos beruházás­sal szerelvénygyárat épít a Rába Vagon- és Gépgyár. Az év végére Szombathelyre ér a földgáz és 1980-ra teljesen átáll a város ennek használa­tára. Az Őrségben befejezik a természet-átal­akítással felérő vízrendezési és talajjavítási munkát és megkezdik a Hegy­háton, valamint a határszéli területeken. Új erdőt 1500 hek­táron telepítenek. Bejelentet­ték, hogy Szombathely lakos­sága ez idő alatt eléri a 80 ez­ret, ezért itt épül a legtöbb új otthon. A megyében összesen 3000 kisgyermek számára léte­sül óvodai hely társadalmi összefogással. ■ Dr. Varga József a Minisztertanács titkárságának új vezetője A kormány dr. Gál Tiva­dart, a Minisztertanács titkár­sága vezetőjét nyugállomány­ba vonulása alkalmából, érde­meinek elismerése mellett, be­osztásából felmentette. Egy­idejűleg dr. Varga Józsefet, a­­tanácsi Hivatal elnökhelyet­tesét beosztásából felmentve a Minisztertanács titkárságá­nak vezetőjévé kinevezte. Az Elnöki Tanács dr. Gál Tivadart A szocialista Magyar­­országért érdemrenddel tün­tette ki. A kitüntetést Lázár György, a Minisztertanács el­nöke adta át. Jelen volt a ki­tüntetés átadásánál Borbándi János, a kormány elnökhe­lyettese és Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője. Elutazott a lengyel igazságügyi küldöttség Hétfőn elutazott Budapestről dr. Jerzy Basia, a Lengyel Népköztársaság igazságügy­minisztere, aki — küldöttség élén — hivatalos, baráti láto­gatáson tartózkodott hazánk­ban. A küldöttség tanulmá­nyozta jogi életünket, az igaz­ságszolgáltatás munkáját és megbeszéléseket folytatott a két ország jogi kapcsolatairól. A látogatás ideje alatt Borbán­di János, a Minisztertanács elnökhelyettese hivatalában fogadta Jerzy Bafiát, a kül­döttség vezetőjét. A delegáció látogatást tett dr. Szíj­jártó Ká­roly legfőbb ügyésznél, és dr. Szakács Ödönnel, a Legfelsőbb Bíróság elnökénél. A lengyel igazságügyi kül­döttséget a Ferihegyi repülő­téren dr. Korom Mihály igaz­ságügy-miniszter és a minisz­térium vezető munkatársai búcsúztatták. Jelen volt dr. Stefan Jedrychowski, a Len­gyel Népköztársaság magyar­­országi nagykövete. A DIVSZ felhívása Arsenio Hernandez szabadon bocsátásáért A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség felhívta dél­­amerikai tag- és baráti szer­vezeteit, hogy követeljék a do­minikai kormánytól Arsenio Hernandeznek, a szövetség iro­dája titkárának azonnali sza­badon bocsátását. Arsenio Her­­nandezt, aki a DÍVSZ megbí­zásából közép-amerikai körút­ra indult, Santo Domingo repü­lőterén tartóztatták le a domi­nikai hatóságok. Bondor József Belgrádba utazott Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter ve­zetésével hétfőn Belgrádba utazott a KGST építésügyi ál­landó bizottságának 41. ülésén részt vevő magyar delegáció. Az ülésen megtárgyalják a bi­zottság 1971—75. évi munká­járól szóló beszámolót, vala­mint a KGST-tagországok ál­tal 1971—75-ben végzett épí­tésügyi, tudományos-műszaki kutatásokról elhangzó jelen­tést, megvitatják a bizottság 1977. évi munkatervét, vala­mint az ÉÁB munkaszervei által előkészített egyéb anya­gokat és ajánlásokat. _3 Hivatásként A színész lelkesedéssel vall szakmájáról. Akiben nincs hit, akarat, kitartás, az menjen el a pályáról — mondja a tévé nyilvánossága előtt. A pedagó­gus, orvos hivatásának neve­zi azt a tevékenységet, amit egyébként munkának hívunk. A segédmunkás, szakmunkás, mérnök, közgazdász szereti vagy nem szereti szakmáját. Mindez az emberen és a tevé­kenység jellegén, a körülmé­nyeken múlik. Sokan „melóz­ni” járnak. A kifejezés olyan munkára utal, amit az ember kényszerűségből végez. Meg kell élni valamiből... Hogy ki milyen alapon dolgozik, szereti-e, amit csinál, vagy csak a megélhetés és törvényeink szorítják arra, hogy dolgozzon, azt hamar meg lehet állapíta­ni. Mint mágnes két pólusa, úgy vonzza vagy taszítja a munkától a dolgozót — hozzá­állása. Az elvégzett munka mi­nősége, termelékenysége bőbe­széd­űen árulkodik erről. Az embereknek szakmájukhoz va­ló hozzáállásukat nemcsak a hivatástudat, megszokás, kény­­szerűség befolyásolja, hanem az érdekeltség. A „kis pénz, kis meló, nagy pénz, nagy me­ló” mondás kellőképpen kife­jezi ezt. A bérelszámoló egyhangú munkáján a gépesítés nem se­gít. A könyvelő automaták gyor­sítják, de egyben még unalma­sabbá, gépiesebbé teszik e te­vékenységet. Az egyik válla­latnál a bérelszámolók nem fogynak ki a sérelmekből. Ér­dekes módon, nem munkájuk­ra, hanem a munkakörülmé­nyekre panaszkodnak. A zsú­foltság és szervezetlenség nem szükségszerű velejárói ennek a feladatnak, mindez viszont ar­ra mutat, hogy a vele szembe­ni elégedettséget a körülmé­nyek nagyban befolyásolják. IGÉNYESSÉG Egyébként is napjainkban jelentősen növekszik a munká­val kapcsolatos igényesség. Az egyre fokozódó munkaerő-ke­reslet csak növeli ezt. Ugyan­akkor az automatizálás, gépe­sítés egyszerűvé és egyhangú­vá teszi a termelési folyama­tot. Tény viszont, hogy minél fejlettebb egy társadalom, an­nál kevésbé vállalják a sza­lagmunkát, és ezen az anya­gi ösztönzők, a magasabb bér, prémium, különböző pótlékok sem segítenek. A munkaszer­vezőknek tehát az anyagi ösz­tönzők mellett új, magasabb rendű módszereket kell kita­lálniuk és bevezetniük ahhoz, hogy legyen, ki ellássa a sza­lagszerű gépesített, több mű­szakos munkákat, amelyeknek az anyagi javak bőségét kö­szönhetjük. A munkaügyi szakemberek­nek nem új keletű a probléma, amelynek megoldása pedig egyre sürgetőbbé vált. Több módszert alakítottak ki, s ezek­éről figyelemre méltó cikket ol­vashattunk a Munkaügyi Szemlében. Dr. Iványi Tibor írásában az ösztönzést magá­val a munkával képzeli el. Fej­tegetésében elöljáróban hang­súlyozza, hogy nem a vezetők, hanem a végrehajtók, a fizikai és adminisztratív dolgozók te­vékenységéről van szó, akiknél a gépesítéssel mind egyhan­gúbbá, kevésbé ösztönzővé vált a munka. A vezető beosztású dolgozók tevékenysége eléggé alkotó jellegű ahhoz, hogy tel­jes odaadásra, munkájuk irán­ti elkötelezettségre és ezen ke­resztül teljesítményre ösztö­nözze őket. MUNKAKÖRVÁLTÁS Az ösztönzés legegyszerűbb és legáltalánosabban alkalma­zott módszere a munkakör­váltás, amelynek célja az is­métlődés hátrányos következ­ményeinek megszüntetése vagy korlátozása. Ez azzal az előn­­­­ nyel is jár, hogy a dolgozó több munkakört ismer meg, s választási lehetősége lesz, me­lyikhez érez több kedvet, így elérhető a dolgozó fokozott ér­dekeltsége, vagyis, hogy sze­resse amit csinál, mert az a teljesítményben is megmutat­­­ kozik. Másik módszere a nagyfo­kú munkamegosztás hátrá­nyainak megszüntetésére a munka körének bővítése. Eb­ben az esetben a dolgozó nem­csak az eddig végzett felada­tát látja el,­­ hanem az azt megelőző, illetve követő né­hány további tennivalót is. A munkakör kiszélesítésével ál­talában nő a felelősségérzet. A feladatok ismétlődésének meg­szakítása és a felelősség nö­velése megteremti a munkával való hatékonyabb ösztönzés feltételeit. Magától értetődő az ösztön­zés további módszere is, ennek ellenére ritkán élnek vele. A munka tartalmának, gazdagí­tásáról van szó. Az ember szí­vesebben végez olyan tevé­kenységet, amelyet maga ter­vez, ellenőriz. A hagyományos munkamegosztásban a vezető irányít, tervez, szervez, dönté­seket hoz, összehangol, ellen­őriz, míg a beosztott dolgozó csak a kijelölt feladatokat hajtja végre. A munka gazda­gítása bizonyos tervezési és el­lenőrzési feladatok átvállalását jelenti. A fő feladat, amelyet a beosztott dolgozó köteles tel­jesíteni, változatlanul megma­rad, csupán annak tartalma gazdagodik az általa végzett feladatok tervezésében és el­lenőrzésében való részvételre. FELELŐSSÉGÉRZET Ahhoz, hogy az ember elkö­telezze magát feladatával, fe­­­lelősséget kell éreznie a vég­­zett munkájáért. A tevékenys­­ség körének bővítése és egy­idejű gazdagítása teremti meg azokat a feltételeket, amelyek­nél megszűnik a munka kime­rítő, unalmas jellege, az el­lenőrzésben való részvétel pe­dig fokozza annak ösztönző ha­tását. A munkával való elége­dettség erőteljesebben ösztön­­öz a szakmai aktivitásra. A szakemberek gyakran hangsú­lyozzák a dolgozóknak azt az igényét, hogy átérezzék ráter­mettségüket, hasznosságukat,­ munkájukkal szemben, ehhez viszont nagyobb hatáskör szükséges. Igen nagy lehetősé­gek rejlenek a tervezni, végre­hajtani, ellenőrizni alapelv al­kalmazásában. A munka- és ü­zemszervezők jól tudják, hogy a munka ész­­szerűsítése, tökéletesítése gyak­ran annak egyszerűsítését is jelenti, mert olyan kérdések megválaszolását teszi szüksé­gessé, hogy milyen tevékeny­ségek, mozdulatok, műveletek kü­szöbölhetők ki; milyen te­vékenységek kapcsolhatók ösz­­sze, illetve egyszerűsíthetők, módosítható-e az egyes tevé­kenységek­­ összefüggő soroza­ta. Ezek a kérdések szinte megegyeznek a taylori munka­­elemzés alapkérdéseivel. Csu­pán a válaszkeresés céljában van eltérés. A cél nálunk a beosztott dolgozók tevékeny­ségének olyan átalakítása, hogy a munka érdekesebbé és egyben ösztönzőbbé váljék szá­mukra. Az önálló csoportok kiala­kításának módszere általáno­san elismert formája az ösz­tönző erejű, munkavégzésnek. Nálunk a­ munkacsoportok részben a szocialista munka­brigádokkal azonosíthatók. E módszer eredményessége an­nak köszönhető, hogy a beosz­tott dolgozó könnyebben azo­nosul egy viszonylag kis lét­számú csoporttal, mint az egész vállalati kollektíváva. Természetes, hogy az önkén­tesség elve alapján létrehozott csoportok önállósága vagy autonómiája a vállalaton belül viszonylagos, mindamellett rendkívüli módon megsokszo­rozza a munkakészséget. A brigádok általában nagyobb lehetőségekkel rendelkeznek munkájuk megszervezésében, a végzett feladatok elszámolá­sában és ezáltal a tagok érde­keltsége is magasabb rendű. A fenti módszerek két fő célt szolgálnak. Az egyik az ember, a dolgozó szempontjából elsőd­­eg­es: életünk nagy részét mun­kahelyünkön töltjük. Alapvető dolog, hogyan érezzük ott ma­gunkat: örömmel, hivatásként végezzük-e munkánkat, vagy pedig muszájból. A másik cél gazdasági jellegű. Ha a dol­gozó szereti munkáját, az a hatékonyságban és a minőség­ben egyaránt megmutatkozik. Egerszegi Csaba

Next