Magyar Nemzet, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-01 / 232. szám

2 tethető össze „más kontinen­sek helyi viszályaiba való be­avatkozással”. Az Egyesült Ál­lamok szembe fog szegülni minden olyan törekvéssel, amely egyoldalú előnyöket igyekszik elérni” — mondotta A külügyminiszter a kölcsö­nös érdekeken alapulónak ne­vezte az amerikai—kínai vi­szonyt, S kifejezte országa kész­ségét annak fejlesztésére. „Minden nemzetközi kérdésben messzemenően figyelembe fog­juk venni a kínai álláspontot — mondotta —, de jó kapcso­lataink megkövetelik, hogy ha­sonló mértékben vegyék figye­lembe a mi nézeteinket, érde­keinket”. Az amerikai állás­pont szerint „rövid” határidőn belül meg kell adni a függet­lenséget Namíbiának az ENSZ védnöksége alatt összehívandó értekezleten. Ezen „minden va­lódi nemzeti erőnek” részt kell vennie, elsősorban a SWAPO- nak, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezetnek. Kissinger azt mondotta, hogy az afrikai államfők, a Rhode­siáról szóló tárgyalások iránti készségük kinyilvánításával bi­zonyítják: „készek megragadni a rendezés lehetőségét”. Meg­ismételte a Ian Smith által el­fogadott terv fő elemeit, és ál­talánosságban szólt arról, hogy Washington „egyetlen irányza­tot sem fog támogatni, sem Rhodesiában, sem másutt” és „nem akar senkire megoldáso­kat ráerőltetni”. A szónok megismételte ko­rábbi javaslatát: a két Korea, az Egyesült Államok és Kína kezdjen tárgyalásokat a koreai katonai fegyverszüneti egyez­ményt felváltó új megállapo­dásról. Ezt megelőzően a két koreai állam egymás közötti tárgyalásait javasolta , eluta­sítva a KNDK ismételt indít­ványát a szocialista Korea és az Egyesült Államok közötti közvetlen eszmecserére. Kissinger a továbbiakban Ciprus egységének megőrzésé­ről beszélt, s azt mondotta, hogy — a rendezést előmozdí­tani hivatott tárgyalásokon —­ a görög és a török szektor kö­zötti választóvonalat a török övezet rovására módosítani kell. Az amerikai külügyminiszter rendszabályokat igényelt az atomfegyverek továbbterjedé­sének megakadályozására. Ford elnök hamarosan ismerteti az erre vonatkozó amerikai terve­ket — mondotta. lib­anon Libanon hegyes vidékein a szíriai alakulatok és a jobb­oldali keresztény fegyveres egységek szerdán egész nap, majd a csütörtökre virradó éj­szaka is folytatták támadásai­kat a nemzeti-hazafias erők és a palesztin ellenállási mozgalom állásai ellen — jelenti a TASZSZ. Mint a bejrúti rádió közölte, a hegyekben folyó harcok egyre elkeseredetteb­bekké válnak. A Szíriai és jobboldali erők létszámban fe­lülmúlják a velük szembenál­lókat és ezenfelül korszerűbb haditechnikával rendelkeznek. Csütörtökön a bejrúti újsá­gok azt jelentették, hogy a Szí­riai csapatok és a jobboldal alakulatai szerdán összponto­sított tüzérségi támadás után elfoglalták a libanoni hegyvi­dék sok települését. A haza­­­­fias erők és a palesztinok ne­­­­héz helyzetben vannak, de­­folytatják az ellenállást. Sajtó­­kijelentések szerint mindkét fél komoly veszteségeket szenve­dett. Bejrútban, közzétették a WAFA palesztin hírügynökség állásfoglalását, amely megdöb­bentőnek mondja, hogy Szár­­kisz libanoni elnök beiktatása után, a politikai rendezésre irányuló erőfeszítésekkel és a­­ kapcsolatok felvételével pár­huzamosan „Szíria katonai tá­madást intézett a hegyvidéken a hazafias és a Palesztinai erők állásai ellen”. Basir Gemajel, a falaneista erők fegyvereseinek főpa­rancsnoka „történelmi” jelen­tőségűnek minősítette a szer­dai napot és közölte, hogy a Beirúttól 25 kilométerre észak­keletre levő hegyvidéki kör­zetet” megtisztították a palesz­tinoktól”. Simon Peresz izraeli had­ügyminiszter szerdán Tel Aviv­­ban kijelentette, hogy a liba­noni kérdésben Jeruzsálem és Damaszkusz célkitűzése jelen­leg egybeesik. „El akarják ke­rülni, hogy Libanon a PFSZ uralma alá kerüljön”. Dzsumblatt, a libanoni bal­oldali erők vezetője szerdán este háromnapos látogatását befejezve elutazott Kairóból. Előzőleg Szadat elnökkel tár­gyalt, s kijelentette, hogy az egyiptomi államfő felajánlotta segítségét a szíriai interven­ció visszaszorítására”. Khaled szaúd-arábiai ural­kodó csütörtökön Híjadban ta­lálkozott Dzsumblattal, a liba­noni baloldal egyik vezetőjé­vel. Dzsumblatt Híjadból Irak­ba utazik, majd visszatér Kai­róba. Kuvait elfogadja azt az egyiptomi javaslatot, hogy hív­janak össze hatos arab csúcs­­találkozót a libanoni helyzet megvitatására. Héttagú delegáció élén csü­törtökön Párizsba érkezett Fahmi egyiptomi külügymi­­niszter. Meglepetésszerű láto­gatásának céljáról sem az egyiptomi, sem a francia fél nem volt halandó semmi■ felü­­l­iárosítást adni. A hírü ügy-nök­­ségek egyöntetű­­ véleménye szerint a látcgatás a libanoni fejemén­yekkel kapcsolatnő. A szovjet afroázsiai szolida­ritási bizottság a libanoni hely­zetel kapcsolatban csütörtökön nyilatkozatot hozott nyilvános­ságra. A nyilatkozat a többi között megállapítja: A világ közvéleményét éppúgy, mint a szovjet népet, főleg az a körül­mény aggasztja, hogy a Pa­lesztinai élenállási szervezet és a libanoni nemzeti hazafias erők elleni hadműveletekben jelenleg a libanoni területen június óta állomásozó Szíriai csapatok is részt vesznek. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetének meg­figyelő státusú tagja, jogot kap arra, hogy válaszoljon az egyes felszólalásokra — közölte szerdán az ENSZ székhelyén Amerasinghe, a közgyűlés el­nöke. A megfigyelői státusú delegációk általában nem vesz­nek részt az ENSZ-kögyűlés vitáiban. A szíriai és jobboldali csapatok egybehangolt támadása ftgaijatném­et választási finis A közvélemény-ku­tatások szerint javultak a kormánykoalíció esélyei Bonnból jelenti az MTI. Há­rom nappal a nyugatnémet parlamenti választások előtt a közvélemény-kutató intézetek tendenciafelmérései az SPD— FDP koalíció térnyerését mu­tatják. A Stern című hetilap megbízásából készített összesí­tett jelentés azt mutatja, hogy a választók 51,1 százaléka a jelek szerint a jelenlegi SZo­­ciálliberális kormányszövet­ségre adja szavazatát, míg az ellenzéki CDU—CSU voksok 47,5 százalékára számíthat. A­­ szavazófülkék megnyitá­sának közeledtével éleződik a szócsata a pártok vezetői kö­zött és egyre nagyobb szerep­hez jutnak a különböző lelep­lezések, botrányok, amelyek többségéről egyelőre nem tud­ni, túlélik-e a választási har­cot, vagy október 3-a után — feladatukat bevégezve — hát­térbe szorulnak. A jelek sze­rint a legtartósabbnak a Lock­heed ül­gy ígérkezik. Az ameri­­kai repülőgépgyártó cég NSZK-beli üzelmeit tisztázni hivatott vizsgálat csak a választások után kezdődik meg Bonnban, szakértői bizottság irányításá­val. Az érintett exhadügymi­niszter, a CSU-Vezér Strauss szerdán este ellentámadásba ment át és azzal vádolta Schmidt jelenlegi kancellárt, hogy maga is részes a Lock­heed megvesztegetési ügyben. Strauss állítása szerint Schmidt hadü­gyminisztersége idején 100 millió márkát ígért (a Lock­­heed-ügyben már egyszer vét­kesnek talált holland királyi férjnek) Bernhard hercegnek, ha közbenjár a holland illeté­keseknél egy Lockheed-fegy­verrendszer megvásárlásának elősegítésében. Mind a kor­mány, mind az SPD azonnal cáfolta és visszautasította a vádaskodást. Lothar Sch­wartz, az SPD szóvivője szerint Strauss „öngyilkos ámokfutás­ba kezdett”. Masaii Nemzet A tizedik szakasz Bécsben folytatódott a h­aderőcsökkentési értekezlet Bécsből jelenti az MTI. Csü­törtökön a bécsi Hofburgban folytatódott a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről tár­gyaló konferencia. A nyári szünet után rendezett első ülés a tizedik tárgyalási szakasz kezdetét jelentette. A plenáris tanácskozáson Stanley R. Resor nagykövet, az Egyesült Államok küldött­ségének vezetője elnökölt. Két felszólalás hangzott el. Elsőnek Jiri Meisner nagykö­vet, a csehszlovák delegáció vezetője fejtette ki kormányá­nak a szocialista országok ál­láspontját tükröző nézeteit, hangsúlyozva a konkrét ered­mények elérésének szükséges­ségét. Ezután Robert Win­­ter nagykövet, a luxemburgi küldöttség vezetője szólalt fel­­ a NATO-országok szószóló­jaként. Az ülés után rendezett cseh­szlovák sajtótájékoztatón Jiri Meisner nagykövet egyebek között arról szólt, hogy a nyá­ri szünet alkalmat adott a de­legációknak a kétoldalú kon­zultációkra. A szocialista or­szágok — hangsúlyozta a nagy­követ — számos kezdeménye­ző lépést tettek annak érde­kében, hogy segítsék a tár­gyalások előrehaladását. Feb­ruár 19-én a Szovjetunió, Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország olyan javasla­tot terjesztettek elő, amely lehetőséget nyújt kölcsönö­sen előnyös megállapo­dásra. Ebben a javaslatban a szocialista országok figyelem­be vették a NATO-államok Indítványainak több elemét. Közölte azt is, hogy a csök­kentést Közép-Európa térsé­gében két szakaszban hajtsák végre és elsőnek a Szovjetunió, valamint az Egyesült Államok redukálja fegyveres erőit és fegyverzetét. „Júniusban a szocialista or­szágok fontos lépést tettek — folytatta Meisner nagykövet —, hogy a nehézségeket áthi­dalják. A nyugati országok ké­résének eleget téve, ismertet­ték a Varsói Szerződés tagál­lamai Közép-Európában állo­másozó csapataik összlétszá­­mát, ezen belül a szárazföl­di csapatok létszámát. Ugyan­ekkor többször kinyilvánítot­tuk készségünket arra vonat­kozóan, hogy hajlandók va­gyunk olyan egyezményt ki­dolgozni, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok Kö­zép-Európában levő csapatai­nak csökkentésére vonatkozik. Mindennek alapján azt várjuk, hogy partnereink tárgyilagosan és reálisan elismerik a Közép- Európában fennálló erőviszo­nyokat, mert csak ilyen alapon jöhet létre igazságos és tartós megállapodás.” A csehszlovák delegáció ve­zetője végezetül rámutatott: „három évvel az érdemi tár­gyalások­ megkezdése után jog­gal elvárható, hogy a NATO világos választ adjon a füg­gőben levő kérdésekre, és — az előzetes konzultációkon el­fogadott megállapodásokkal el­lentétesen — ne törekedjék egyoldalú előnyökre. A szocia­lista országok továbbra is azon fáradoznak, hogy elősegítsék a tárgyalások előrehaladását, de most a NATO-országokon van a sor. A NATO-államok szűk körű sajtótájékoztatóján a szóvivő úgy nyilatkozott, hogy a NA­TO-országok továbbra is a múlt év decemberében­­kiala­kított elveket vallják és az aszimmetrikus csökkentést szor­galmazzák. A tanácskozás lég­körét a szóvivő jónak nevezte. Az Izvesztyija értékelése szerint tokiói uralkodó körök tovább szítják a szovjet-japán feszültséget Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az Izvesztyija tokiói tudósítója csütörtökön megál­lapítja, hogy a japán uralkodó körök tovább szítják­­a szov­jet-japán kapcsolatokban ta­pasztalható feszültséget. A szovjet kormány követelése el­lenére, hogy adjál­ vissza a szeptember 6-án Hakodate re­pülőterén kényszerleszállást végzett szovjet repülőgépet, a japán szakértők megkezdték a repülőgép szétszerelését. A japán hatóságok, mint is­meretes, szeptember 9-én az Egyesült Államok közvetlen felbujtására a tengeren túlra szállították a gép pilótáját. Ez­zel a forma szerint és lényegét tekintve egyaránt elutasították a pilóta ügyének bírósági ki­vizsgálását. Tokió most visz­­szamenőleg „folytat vizsgála­tot”, de most már vajon mit vizsgál ki? Japán szakértők már a kény­szerleszállást követő második napjon megállapították a ha­­kodatei repülőtéren: a szovjet repülőgép tartályaiban való­ban nem maradt annyi üzem­anyag, hogy a gép visszatér­hessen szovjet támaszpontjá­ra. Ugyanakkor azt is megálla­pították, hogy a gépen sem bomba, sem rakéta nem volt, s következtetésképp fizikailag semmiféle veszélyt sem jelent­hetett Japán számára. A japán sajtó közleményei­ből ítélve — folytatja a tudó­sító —, Tokió eleinte vonako­dott megengedni, hogy ameri­kai szakértők megtekinthessék a szovjet repülőgépet, mert tudta, hogy ez a lépés Japán­nak a Szovjetunióval kapcso­latos politikáját egy harmadik­­államtól teszi függővé. Azon­ban a japán kormányra gya­korolt nyomás azóta megtette a magáét. A japán hatóságok immár egy hónapja egyre nyil­vánvalóbb, leplezetlenül barát­ságtalan magatartást tanúsíta­nak a Szovjetunióval szemben, s úgy tűnik, hogy a szovjet— japán jószomszédi kapcsolato­kat hajlandók harmadik fél érdekeinek feláldozni. A Szovjetunió az adott kér­désben éppúgy, mint minden más kérdésben, abból indul ki, hogy feltétlenül meg kell óvni azokat a pozitív eredményeket, amelyeket a két ország k­özöt­­ti kapcsolatok rendezése óta eltelt húsz esztendő hozott. Japán uralkodó körei a szov­jet—japán jószomszédság ne­mes hagyományait aláaknáz­va, súlyos felelősséget vesznek magukra népükkel szemben. A múltban is előfordult, hogy a Szovjetunióval kapcso­­latos japán politikát meghatá­rozó személyiségekben az el­lenséges érzületek kerekedtek a realizmus, valamint a Szov­jetunió és Japán kölcsönös ér­dekeinek józan mérlegelése fö­lé. Ez pedig sohasem hozott hasznot Japán számára — ál­lapítja meg a moszkvai dél­utáni lap. A külpolitika hírei­ ért (Belgrád, MTI) Befejezte jugoszláviai látogatását és el­utazott Belgrádból a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának kül­döttsége, amely Gejdar Ali­jen­nek, a Szövetségi Tanács el­nökhelyettesének, az SZKP KB Politikai Bizottsága pót­tagjának, az Azerbajdzsáni KP KB első titkárának vezetésé­vel nyolc napot töltött Jugo­szláviában, s átadta Leonyid Brezsnyev Tito elnöknek szóló üdvözletét és jókívánságait.­­JB (Khartúm, VPJ) Egy kü­lönleges katonai bíróság csü­törtökön halálra ítélte a jú­lius 2-án lezajlott szudáni puccskísérlet két állítólagos vezetőjét: Szadik al-Mahdi volt miniszterelnököt és Husz­­szein el-Hindi volt pénzügy­­minisztert. További hat vád­lottat a bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt.­­ (Mogadishu, ADN) A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban tett négyna­pos látogatását befejezve Wil­­li Stoph, az NDK Államtaná­csának elnöke csütörtökön el­utazott Adenből és megérke­zett útjának következő állo­mására, Mogadishuba, a Szo­­máli Demokratikus Köztársa­ság fővárosába.­­­ (Bécs, Agerpre­s) Bécs­ben befejezte tárgyalásait Brú­nó Kreisky osztrák kancellár és Manea Manescu­ román mi­niszterelnök.­­ (Brüsszel, MTI) A belga fővárosban csütörtökön meg­nyílt a liberális pártok nem­zetközi szövetségének, az úgy­nevezett Liberális Internacio­­nálénak az idei kongresszusa. Furcsa kéregető barát tűnt fel Thaiföldön. A vallási elő­írásoknál­, megfelelően ajtóról ajtóra járva alamizsnát, két kolostora számára — s ha csak ennyi lenne a tevékenysége, nem is figyelnének rá túlzot­tan Bangkokban, a templomok városában. A sárga tógás Buddha-szerzetesek látványa itt megszokott, hozzátartozik az aranyozott tornyok, a cifra kapuzatok összhatásához. A különös bonc azonban puszta jelenlétével zavart kelt. Az emberek tiltakozó menetben vonulnak az utcára, különböző csoportok csapnak össze, a rendőrség a tömeg közé lő, a kormány lemond, s készültség­be helyezik a hadsereget. Semmilyen misztikus erővel nem rendelkezik az egyik Buddha-kolostor új lakója, mindössze egy olyan időszakot idéz fel, amelyre Thaiföldön nem szívesen emlékeznek. Hi­szen a kéregető barát nem más, mint Titánom Kit­­tikacsoru exdiktátor, akit az 1973-as véres diáklázadással, vagy — ez máig sem tisztázott — ak­nak ürügyével buktattál­ meg. A több évtizedes katonai vezetés személyével ért véget. A délkelet-ázsiai országban visszatértek a párlamen­­ti for­mához, s a demokratikus pár­tok alakíthattak kormányt. A változtatást akkor egyértel­műen annak jeleként értel­mezték, hogy a hagyományos „sziámi taktika” rugalmasan követi az eseményeket Ab­ban az évben sok fővárosban átértékelték a térség helyzetét, mindenekelőtt Washingtonban. Az indokínai háború a befe­jező szakaszához közeledett, s a kissingeri diplomácia már főleg arra irányult, hogy az amerikai hadsereg nagyobb presztízsveszteség nélkül vo­nulhasson ki Délkelet-Ázsiá­­ból. Az Egyesült Államok ol­dalán egy évtizedig minden más szövetségesnél jobban el­kötelezett Thaiföld igyekezett felkészülni a fordulatra. Az „ötök”, a délkelet-ázsiai szövetség, az ASEAN tagjai — noha­ egyértelmű tervet a mai napig sem képesek kidolgozni — egységesen próbálnak „csa­tárláncot” alkotni a győztes in­dokínai államok körül. Politi­kájuk lényege, hogy az egy­oldalú amerikai kötelékeken lazítva követik a „több pólusú” világ vonzását. A vezető és középhatalmakkal jó viszonyra törekszenek, miközben a „bel­ső rend” megteremtésével „se­­bezhetetlenné” szeretnék ten­ni országukat. A Fülöp-szige­­tek, Indonézia, Malaysia, és végül a tagországok vonzásá­ban Szingapúr is sajátságainak megfelelően kezdett párbeszé­det Pekinggel, erősítették, fő­leg gazdasági téren a kapcso­latokat Tokióval. A tágabban értelmezett nemzetközi politi­kába illeszkedve az „ötök” egyes tagjai, például a Fülöp­­szigetek keresik az együttmű­ködés formáit a Szovjetunió­val, egészében azonban nem adják fel — mint éppen a csen­des-óceáni szigetország mutat­ja — korábbi pozícióikat. Érzékeny, a nyugati szemle­­írók kedvelt szóhasználatával, „bambuszdiplomáciájukhoz” nehezen illeszthették volna a merevebb thai vonalat. Bang­kok a belpolitikai megfontolá­sok mellett lényegében az ASEAN szövetségi nyomásra döntött úgy, hogy a területén levő amerikai támaszpontok felszámolásával látványosan szakít Washingtonnal. Már ami a katonai kapcsolatokat illeti, hiszen az ország gazdasága továbbra is függ a nyu­gati, nagyobbrészt az ame­rikai beruházásoktól. Július 20-át, az utolsó harci repülőgép távozását követően így is szá­molásra kényszerülnek Bang­kokban, hiszen amíg az ame­rikai jelenlét egyértelmű volt a dollár befelé áramlásával, a támaszpontszerződése­? fel­mondása e pénzforrás elapadá­sának vészes jeleit mutatja. A vietnami háború idején fel­­virágzott, s a turisták számá­ra vonzóvá tett „mosoly orszá­ga” mindinkább érzi a dollár­ral fizető fogyasztók hiányát. A jövőben pedig a költségve­tésben is üresen marad a tá­maszpontokért kapott bérleti díj helye. A nagyobb összefüggéseket keresők az okozatokat máris aszerint csoportosítják, mit nyer Thaiföld, s esetleg mit veszít új politikájáva. Ab­ból indulnak ki, hogy az ame­rikai katonai kivonulás — jóllehet szükségszerű volt ez a szomszédoknak, s most már nemcsak a kapitalista, hanem a három, új útra lépett délke­let-ázsiai államnak szánt biz­tosíték — nem megalapozója-e egy újabb thai fordulatnak. A növekvő társadalmi különbsé­gek, a korábban legalább a vá­rosokban szolidan kiegyensú­lyozott jómód megfakulása, a gyors népességszaporulattal te­tézett munkanélküliség minden rétegben erősíti az elégedetlenséget. Thaiföldön számolnak a változással, mivel a felismer­hető tünetek ellenére sem ké­pesek lényegesen beavatkozni a belpolitikai folyamatokba. Az amerikai katonai kivonu­lást szkeptikusan fogadók eh­hez hozzáfűzik: a dollármilliók elmaradása gyorsíthatja a fej­leményeket, mivel a kormány a washingtoni anyagi támoga­tás nélkül még kevésbé tud segíteni a társadalmi bajokon. Az elégedetlenség pedig a bal­oldalt erősíti. Szerintük Thai­föld máris válaszút előtt áll, s az egyik út a forradalomhoz vezet. Lehetőség szerint az ország elindulhatna ebbe az irányba, a belső mozgás jellemzője azonban mindeddig nem ez volt. Délkelet-Ázsiában talán egyedül Thaiföldön nem ala­kult ki egységes gerillaszerve­zet. A határok mentén, főleg­ az északi hegyvidéken és dé­­­len, a néhány ezres csoport­ akcióit a fél­százezer ameri­kai katona, majd távozásuk után a csaknem 300 ezernyi kormányhadsereg, köztük a speciális gerill­avadász egysé­gek rendre meghiúsították. A hadsereg, ereje révén, mindig is elvárta, vagy kihar­colta, hogy részt kapjon a ha­talomból. Az ország „erős em­berei” most szintén türelmet­lenül szemlélik a polgári kor­mány kísérleteit. Szenji Pra­­modzs, aki rövid hatalmi vál­ság után tavasszal került visz­­sza a vezetés élére, a „válasz­út teóriával” szemben közép­vágányon szeretné tartani az országot, s ezt elsősorban kül­politikai eredményekkel akar­ja biztosítani. A Vietnami Szo­cialista Köztársasággal aláírt kölcsönösségi megállapodás már ennek a politikájának egyik sikere, mint ahogy az a Laosszal és Kambodzsával megkezdett eszmecsere is. A határállamok számára szinte kötelező bizalmi lépés azonban a kormányfő ellen hangolta belső ellenzékét; tá­madások érik a pártjában, a koalíciós kabinetben s — ez a veszélyesebb — a jobbra tartó hadseregben. Ezeknek az előzményeknek az ismeretében válik jelentős­sé Thanom Kittikacsom fel­bukkanása. Az országba való illegális bejutását, s annak hatását tavaly decemberben egykori jobb kezének, Prapasz tábornoknak a hazaküldésével próbálta ki. A hadsereg meg­buktatott főparancsnoka ha­marosan távozni kényszerült, augusztusban azonban ismét átlépte a határt. Úiját ez al­kalommal gondosabban szer­vezték, mert bár 72 tüntető megölésének vádjával elfoga­tási parancsot adtak ki ellene, nyoma veszett. A Prapasz meg­jelenése miatti tiltakozás még el sem csendesült, amikor Szingapúrból Thaiföldre érke­zett a rossz emlékezetű kato­nai diktatúra első embere. Mivel beutazási kérelmét, ele­ve elutasították, a várható fe­lelősségre vonás elől vonult a Buddha-kolostorba, mintegy mentelmet remélve a szentély­ben. Anna halotti szertartásá­nál azonban — amivel a haza­térését indokolta — veszélye­­sebb és titokzatosabb „celebrá­­cióban” is részt vehet. Olyan­ban, amely egy jobboldali ha­­talom­változás előkészítéséhez hasonlít. zsigovits Edit : A raib a hírek mögött van A KÜLÖNÖS BONC .Péntek, 1976. október 1.

Next