Magyar Nemzet, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-01 / 232. szám
2 tethető össze „más kontinensek helyi viszályaiba való beavatkozással”. Az Egyesült Államok szembe fog szegülni minden olyan törekvéssel, amely egyoldalú előnyöket igyekszik elérni” — mondotta A külügyminiszter a kölcsönös érdekeken alapulónak nevezte az amerikai—kínai viszonyt, S kifejezte országa készségét annak fejlesztésére. „Minden nemzetközi kérdésben messzemenően figyelembe fogjuk venni a kínai álláspontot — mondotta —, de jó kapcsolataink megkövetelik, hogy hasonló mértékben vegyék figyelembe a mi nézeteinket, érdekeinket”. Az amerikai álláspont szerint „rövid” határidőn belül meg kell adni a függetlenséget Namíbiának az ENSZ védnöksége alatt összehívandó értekezleten. Ezen „minden valódi nemzeti erőnek” részt kell vennie, elsősorban a SWAPO- nak, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezetnek. Kissinger azt mondotta, hogy az afrikai államfők, a Rhodesiáról szóló tárgyalások iránti készségük kinyilvánításával bizonyítják: „készek megragadni a rendezés lehetőségét”. Megismételte a Ian Smith által elfogadott terv fő elemeit, és általánosságban szólt arról, hogy Washington „egyetlen irányzatot sem fog támogatni, sem Rhodesiában, sem másutt” és „nem akar senkire megoldásokat ráerőltetni”. A szónok megismételte korábbi javaslatát: a két Korea, az Egyesült Államok és Kína kezdjen tárgyalásokat a koreai katonai fegyverszüneti egyezményt felváltó új megállapodásról. Ezt megelőzően a két koreai állam egymás közötti tárgyalásait javasolta , elutasítva a KNDK ismételt indítványát a szocialista Korea és az Egyesült Államok közötti közvetlen eszmecserére. Kissinger a továbbiakban Ciprus egységének megőrzéséről beszélt, s azt mondotta, hogy — a rendezést előmozdítani hivatott tárgyalásokon — a görög és a török szektor közötti választóvonalat a török övezet rovására módosítani kell. Az amerikai külügyminiszter rendszabályokat igényelt az atomfegyverek továbbterjedésének megakadályozására. Ford elnök hamarosan ismerteti az erre vonatkozó amerikai terveket — mondotta. libanon Libanon hegyes vidékein a szíriai alakulatok és a jobboldali keresztény fegyveres egységek szerdán egész nap, majd a csütörtökre virradó éjszaka is folytatták támadásaikat a nemzeti-hazafias erők és a palesztin ellenállási mozgalom állásai ellen — jelenti a TASZSZ. Mint a bejrúti rádió közölte, a hegyekben folyó harcok egyre elkeseredettebbekké válnak. A Szíriai és jobboldali erők létszámban felülmúlják a velük szembenállókat és ezenfelül korszerűbb haditechnikával rendelkeznek. Csütörtökön a bejrúti újságok azt jelentették, hogy a Szíriai csapatok és a jobboldal alakulatai szerdán összpontosított tüzérségi támadás után elfoglalták a libanoni hegyvidék sok települését. A hazafias erők és a palesztinok nehéz helyzetben vannak, defolytatják az ellenállást. Sajtókijelentések szerint mindkét fél komoly veszteségeket szenvedett. Bejrútban, közzétették a WAFA palesztin hírügynökség állásfoglalását, amely megdöbbentőnek mondja, hogy Szárkisz libanoni elnök beiktatása után, a politikai rendezésre irányuló erőfeszítésekkel és a kapcsolatok felvételével párhuzamosan „Szíria katonai támadást intézett a hegyvidéken a hazafias és a Palesztinai erők állásai ellen”. Basir Gemajel, a falaneista erők fegyvereseinek főparancsnoka „történelmi” jelentőségűnek minősítette a szerdai napot és közölte, hogy a Beirúttól 25 kilométerre északkeletre levő hegyvidéki körzetet” megtisztították a palesztinoktól”. Simon Peresz izraeli hadügyminiszter szerdán Tel Avivban kijelentette, hogy a libanoni kérdésben Jeruzsálem és Damaszkusz célkitűzése jelenleg egybeesik. „El akarják kerülni, hogy Libanon a PFSZ uralma alá kerüljön”. Dzsumblatt, a libanoni baloldali erők vezetője szerdán este háromnapos látogatását befejezve elutazott Kairóból. Előzőleg Szadat elnökkel tárgyalt, s kijelentette, hogy az egyiptomi államfő felajánlotta segítségét a szíriai intervenció visszaszorítására”. Khaled szaúd-arábiai uralkodó csütörtökön Híjadban találkozott Dzsumblattal, a libanoni baloldal egyik vezetőjével. Dzsumblatt Híjadból Irakba utazik, majd visszatér Kairóba. Kuvait elfogadja azt az egyiptomi javaslatot, hogy hívjanak össze hatos arab csúcstalálkozót a libanoni helyzet megvitatására. Héttagú delegáció élén csütörtökön Párizsba érkezett Fahmi egyiptomi külügyminiszter. Meglepetésszerű látogatásának céljáról sem az egyiptomi, sem a francia fél nem volt halandó semmi■ felüliárosítást adni. A hírü ügy-nökségek egyöntetű véleménye szerint a látcgatás a libanoni fejeményekkel kapcsolatnő. A szovjet afroázsiai szolidaritási bizottság a libanoni helyzetel kapcsolatban csütörtökön nyilatkozatot hozott nyilvánosságra. A nyilatkozat a többi között megállapítja: A világ közvéleményét éppúgy, mint a szovjet népet, főleg az a körülmény aggasztja, hogy a Palesztinai élenállási szervezet és a libanoni nemzeti hazafias erők elleni hadműveletekben jelenleg a libanoni területen június óta állomásozó Szíriai csapatok is részt vesznek. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetének megfigyelő státusú tagja, jogot kap arra, hogy válaszoljon az egyes felszólalásokra — közölte szerdán az ENSZ székhelyén Amerasinghe, a közgyűlés elnöke. A megfigyelői státusú delegációk általában nem vesznek részt az ENSZ-kögyűlés vitáiban. A szíriai és jobboldali csapatok egybehangolt támadása ftgaijatnémet választási finis A közvélemény-kutatások szerint javultak a kormánykoalíció esélyei Bonnból jelenti az MTI. Három nappal a nyugatnémet parlamenti választások előtt a közvélemény-kutató intézetek tendenciafelmérései az SPD— FDP koalíció térnyerését mutatják. A Stern című hetilap megbízásából készített összesített jelentés azt mutatja, hogy a választók 51,1 százaléka a jelek szerint a jelenlegi SZociálliberális kormányszövetségre adja szavazatát, míg az ellenzéki CDU—CSU voksok 47,5 százalékára számíthat. A szavazófülkék megnyitásának közeledtével éleződik a szócsata a pártok vezetői között és egyre nagyobb szerephez jutnak a különböző leleplezések, botrányok, amelyek többségéről egyelőre nem tudni, túlélik-e a választási harcot, vagy október 3-a után — feladatukat bevégezve — háttérbe szorulnak. A jelek szerint a legtartósabbnak a Lockheed ülgy ígérkezik. Az amerikai repülőgépgyártó cég NSZK-beli üzelmeit tisztázni hivatott vizsgálat csak a választások után kezdődik meg Bonnban, szakértői bizottság irányításával. Az érintett exhadügyminiszter, a CSU-Vezér Strauss szerdán este ellentámadásba ment át és azzal vádolta Schmidt jelenlegi kancellárt, hogy maga is részes a Lockheed megvesztegetési ügyben. Strauss állítása szerint Schmidt hadügyminisztersége idején 100 millió márkát ígért (a Lockheed-ügyben már egyszer vétkesnek talált holland királyi férjnek) Bernhard hercegnek, ha közbenjár a holland illetékeseknél egy Lockheed-fegyverrendszer megvásárlásának elősegítésében. Mind a kormány, mind az SPD azonnal cáfolta és visszautasította a vádaskodást. Lothar Schwartz, az SPD szóvivője szerint Strauss „öngyilkos ámokfutásba kezdett”. Masaii Nemzet A tizedik szakasz Bécsben folytatódott a haderőcsökkentési értekezlet Bécsből jelenti az MTI. Csütörtökön a bécsi Hofburgban folytatódott a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről tárgyaló konferencia. A nyári szünet után rendezett első ülés a tizedik tárgyalási szakasz kezdetét jelentette. A plenáris tanácskozáson Stanley R. Resor nagykövet, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője elnökölt. Két felszólalás hangzott el. Elsőnek Jiri Meisner nagykövet, a csehszlovák delegáció vezetője fejtette ki kormányának a szocialista országok álláspontját tükröző nézeteit, hangsúlyozva a konkrét eredmények elérésének szükségességét. Ezután Robert Winter nagykövet, a luxemburgi küldöttség vezetője szólalt fel a NATO-országok szószólójaként. Az ülés után rendezett csehszlovák sajtótájékoztatón Jiri Meisner nagykövet egyebek között arról szólt, hogy a nyári szünet alkalmat adott a delegációknak a kétoldalú konzultációkra. A szocialista országok — hangsúlyozta a nagykövet — számos kezdeményező lépést tettek annak érdekében, hogy segítsék a tárgyalások előrehaladását. Február 19-én a Szovjetunió, Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország olyan javaslatot terjesztettek elő, amely lehetőséget nyújt kölcsönösen előnyös megállapodásra. Ebben a javaslatban a szocialista országok figyelembe vették a NATO-államok Indítványainak több elemét. Közölte azt is, hogy a csökkentést Közép-Európa térségében két szakaszban hajtsák végre és elsőnek a Szovjetunió, valamint az Egyesült Államok redukálja fegyveres erőit és fegyverzetét. „Júniusban a szocialista országok fontos lépést tettek — folytatta Meisner nagykövet —, hogy a nehézségeket áthidalják. A nyugati országok kérésének eleget téve, ismertették a Varsói Szerződés tagállamai Közép-Európában állomásozó csapataik összlétszámát, ezen belül a szárazföldi csapatok létszámát. Ugyanekkor többször kinyilvánítottuk készségünket arra vonatkozóan, hogy hajlandók vagyunk olyan egyezményt kidolgozni, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok Közép-Európában levő csapatainak csökkentésére vonatkozik. Mindennek alapján azt várjuk, hogy partnereink tárgyilagosan és reálisan elismerik a Közép- Európában fennálló erőviszonyokat, mert csak ilyen alapon jöhet létre igazságos és tartós megállapodás.” A csehszlovák delegáció vezetője végezetül rámutatott: „három évvel az érdemi tárgyalások megkezdése után joggal elvárható, hogy a NATO világos választ adjon a függőben levő kérdésekre, és — az előzetes konzultációkon elfogadott megállapodásokkal ellentétesen — ne törekedjék egyoldalú előnyökre. A szocialista országok továbbra is azon fáradoznak, hogy elősegítsék a tárgyalások előrehaladását, de most a NATO-országokon van a sor. A NATO-államok szűk körű sajtótájékoztatóján a szóvivő úgy nyilatkozott, hogy a NATO-országok továbbra is a múlt év decemberébenkialakított elveket vallják és az aszimmetrikus csökkentést szorgalmazzák. A tanácskozás légkörét a szóvivő jónak nevezte. Az Izvesztyija értékelése szerint tokiói uralkodó körök tovább szítják a szovjet-japán feszültséget Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az Izvesztyija tokiói tudósítója csütörtökön megállapítja, hogy a japán uralkodó körök tovább szítjáka szovjet-japán kapcsolatokban tapasztalható feszültséget. A szovjet kormány követelése ellenére, hogy adjál vissza a szeptember 6-án Hakodate repülőterén kényszerleszállást végzett szovjet repülőgépet, a japán szakértők megkezdték a repülőgép szétszerelését. A japán hatóságok, mint ismeretes, szeptember 9-én az Egyesült Államok közvetlen felbujtására a tengeren túlra szállították a gép pilótáját. Ezzel a forma szerint és lényegét tekintve egyaránt elutasították a pilóta ügyének bírósági kivizsgálását. Tokió most viszszamenőleg „folytat vizsgálatot”, de most már vajon mit vizsgál ki? Japán szakértők már a kényszerleszállást követő második napjon megállapították a hakodatei repülőtéren: a szovjet repülőgép tartályaiban valóban nem maradt annyi üzemanyag, hogy a gép visszatérhessen szovjet támaszpontjára. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy a gépen sem bomba, sem rakéta nem volt, s következtetésképp fizikailag semmiféle veszélyt sem jelenthetett Japán számára. A japán sajtó közleményeiből ítélve — folytatja a tudósító —, Tokió eleinte vonakodott megengedni, hogy amerikai szakértők megtekinthessék a szovjet repülőgépet, mert tudta, hogy ez a lépés Japánnak a Szovjetunióval kapcsolatos politikáját egy harmadikállamtól teszi függővé. Azonban a japán kormányra gyakorolt nyomás azóta megtette a magáét. A japán hatóságok immár egy hónapja egyre nyilvánvalóbb, leplezetlenül barátságtalan magatartást tanúsítanak a Szovjetunióval szemben, s úgy tűnik, hogy a szovjet— japán jószomszédi kapcsolatokat hajlandók harmadik fél érdekeinek feláldozni. A Szovjetunió az adott kérdésben éppúgy, mint minden más kérdésben, abból indul ki, hogy feltétlenül meg kell óvni azokat a pozitív eredményeket, amelyeket a két ország közötti kapcsolatok rendezése óta eltelt húsz esztendő hozott. Japán uralkodó körei a szovjet—japán jószomszédság nemes hagyományait aláaknázva, súlyos felelősséget vesznek magukra népükkel szemben. A múltban is előfordult, hogy a Szovjetunióval kapcsolatos japán politikát meghatározó személyiségekben az ellenséges érzületek kerekedtek a realizmus, valamint a Szovjetunió és Japán kölcsönös érdekeinek józan mérlegelése fölé. Ez pedig sohasem hozott hasznot Japán számára — állapítja meg a moszkvai délutáni lap. A külpolitika hírei ért (Belgrád, MTI) Befejezte jugoszláviai látogatását és elutazott Belgrádból a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége, amely Gejdar Alijennek, a Szövetségi Tanács elnökhelyettesének, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, az Azerbajdzsáni KP KB első titkárának vezetésével nyolc napot töltött Jugoszláviában, s átadta Leonyid Brezsnyev Tito elnöknek szóló üdvözletét és jókívánságait.JB (Khartúm, VPJ) Egy különleges katonai bíróság csütörtökön halálra ítélte a július 2-án lezajlott szudáni puccskísérlet két állítólagos vezetőjét: Szadik al-Mahdi volt miniszterelnököt és Huszszein el-Hindi volt pénzügyminisztert. További hat vádlottat a bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt. (Mogadishu, ADN) A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban tett négynapos látogatását befejezve Willi Stoph, az NDK Államtanácsának elnöke csütörtökön elutazott Adenből és megérkezett útjának következő állomására, Mogadishuba, a Szomáli Demokratikus Köztársaság fővárosába. (Bécs, Agerpres) Bécsben befejezte tárgyalásait Brúnó Kreisky osztrák kancellár és Manea Manescu román miniszterelnök. (Brüsszel, MTI) A belga fővárosban csütörtökön megnyílt a liberális pártok nemzetközi szövetségének, az úgynevezett Liberális Internacionálénak az idei kongresszusa. Furcsa kéregető barát tűnt fel Thaiföldön. A vallási előírásoknál, megfelelően ajtóról ajtóra járva alamizsnát, két kolostora számára — s ha csak ennyi lenne a tevékenysége, nem is figyelnének rá túlzottan Bangkokban, a templomok városában. A sárga tógás Buddha-szerzetesek látványa itt megszokott, hozzátartozik az aranyozott tornyok, a cifra kapuzatok összhatásához. A különös bonc azonban puszta jelenlétével zavart kelt. Az emberek tiltakozó menetben vonulnak az utcára, különböző csoportok csapnak össze, a rendőrség a tömeg közé lő, a kormány lemond, s készültségbe helyezik a hadsereget. Semmilyen misztikus erővel nem rendelkezik az egyik Buddha-kolostor új lakója, mindössze egy olyan időszakot idéz fel, amelyre Thaiföldön nem szívesen emlékeznek. Hiszen a kéregető barát nem más, mint Titánom Kittikacsoru exdiktátor, akit az 1973-as véres diáklázadással, vagy — ez máig sem tisztázott — aknak ürügyével buktattál meg. A több évtizedes katonai vezetés személyével ért véget. A délkelet-ázsiai országban visszatértek a párlamenti formához, s a demokratikus pártok alakíthattak kormányt. A változtatást akkor egyértelműen annak jeleként értelmezték, hogy a hagyományos „sziámi taktika” rugalmasan követi az eseményeket Abban az évben sok fővárosban átértékelték a térség helyzetét, mindenekelőtt Washingtonban. Az indokínai háború a befejező szakaszához közeledett, s a kissingeri diplomácia már főleg arra irányult, hogy az amerikai hadsereg nagyobb presztízsveszteség nélkül vonulhasson ki Délkelet-Ázsiából. Az Egyesült Államok oldalán egy évtizedig minden más szövetségesnél jobban elkötelezett Thaiföld igyekezett felkészülni a fordulatra. Az „ötök”, a délkelet-ázsiai szövetség, az ASEAN tagjai — noha egyértelmű tervet a mai napig sem képesek kidolgozni — egységesen próbálnak „csatárláncot” alkotni a győztes indokínai államok körül. Politikájuk lényege, hogy az egyoldalú amerikai kötelékeken lazítva követik a „több pólusú” világ vonzását. A vezető és középhatalmakkal jó viszonyra törekszenek, miközben a „belső rend” megteremtésével „sebezhetetlenné” szeretnék tenni országukat. A Fülöp-szigetek, Indonézia, Malaysia, és végül a tagországok vonzásában Szingapúr is sajátságainak megfelelően kezdett párbeszédet Pekinggel, erősítették, főleg gazdasági téren a kapcsolatokat Tokióval. A tágabban értelmezett nemzetközi politikába illeszkedve az „ötök” egyes tagjai, például a Fülöpszigetek keresik az együttműködés formáit a Szovjetunióval, egészében azonban nem adják fel — mint éppen a csendes-óceáni szigetország mutatja — korábbi pozícióikat. Érzékeny, a nyugati szemleírók kedvelt szóhasználatával, „bambuszdiplomáciájukhoz” nehezen illeszthették volna a merevebb thai vonalat. Bangkok a belpolitikai megfontolások mellett lényegében az ASEAN szövetségi nyomásra döntött úgy, hogy a területén levő amerikai támaszpontok felszámolásával látványosan szakít Washingtonnal. Már ami a katonai kapcsolatokat illeti, hiszen az ország gazdasága továbbra is függ a nyugati, nagyobbrészt az amerikai beruházásoktól. Július 20-át, az utolsó harci repülőgép távozását követően így is számolásra kényszerülnek Bangkokban, hiszen amíg az amerikai jelenlét egyértelmű volt a dollár befelé áramlásával, a támaszpontszerződése? felmondása e pénzforrás elapadásának vészes jeleit mutatja. A vietnami háború idején felvirágzott, s a turisták számára vonzóvá tett „mosoly országa” mindinkább érzi a dollárral fizető fogyasztók hiányát. A jövőben pedig a költségvetésben is üresen marad a támaszpontokért kapott bérleti díj helye. A nagyobb összefüggéseket keresők az okozatokat máris aszerint csoportosítják, mit nyer Thaiföld, s esetleg mit veszít új politikájáva. Abból indulnak ki, hogy az amerikai katonai kivonulás — jóllehet szükségszerű volt ez a szomszédoknak, s most már nemcsak a kapitalista, hanem a három, új útra lépett délkelet-ázsiai államnak szánt biztosíték — nem megalapozója-e egy újabb thai fordulatnak. A növekvő társadalmi különbségek, a korábban legalább a városokban szolidan kiegyensúlyozott jómód megfakulása, a gyors népességszaporulattal tetézett munkanélküliség minden rétegben erősíti az elégedetlenséget. Thaiföldön számolnak a változással, mivel a felismerhető tünetek ellenére sem képesek lényegesen beavatkozni a belpolitikai folyamatokba. Az amerikai katonai kivonulást szkeptikusan fogadók ehhez hozzáfűzik: a dollármilliók elmaradása gyorsíthatja a fejleményeket, mivel a kormány a washingtoni anyagi támogatás nélkül még kevésbé tud segíteni a társadalmi bajokon. Az elégedetlenség pedig a baloldalt erősíti. Szerintük Thaiföld máris válaszút előtt áll, s az egyik út a forradalomhoz vezet. Lehetőség szerint az ország elindulhatna ebbe az irányba, a belső mozgás jellemzője azonban mindeddig nem ez volt. Délkelet-Ázsiában talán egyedül Thaiföldön nem alakult ki egységes gerillaszervezet. A határok mentén, főleg az északi hegyvidéken és délen, a néhány ezres csoport akcióit a félszázezer amerikai katona, majd távozásuk után a csaknem 300 ezernyi kormányhadsereg, köztük a speciális gerillavadász egységek rendre meghiúsították. A hadsereg, ereje révén, mindig is elvárta, vagy kiharcolta, hogy részt kapjon a hatalomból. Az ország „erős emberei” most szintén türelmetlenül szemlélik a polgári kormány kísérleteit. Szenji Pramodzs, aki rövid hatalmi válság után tavasszal került viszsza a vezetés élére, a „válaszút teóriával” szemben középvágányon szeretné tartani az országot, s ezt elsősorban külpolitikai eredményekkel akarja biztosítani. A Vietnami Szocialista Köztársasággal aláírt kölcsönösségi megállapodás már ennek a politikájának egyik sikere, mint ahogy az a Laosszal és Kambodzsával megkezdett eszmecsere is. A határállamok számára szinte kötelező bizalmi lépés azonban a kormányfő ellen hangolta belső ellenzékét; támadások érik a pártjában, a koalíciós kabinetben s — ez a veszélyesebb — a jobbra tartó hadseregben. Ezeknek az előzményeknek az ismeretében válik jelentőssé Thanom Kittikacsom felbukkanása. Az országba való illegális bejutását, s annak hatását tavaly decemberben egykori jobb kezének, Prapasz tábornoknak a hazaküldésével próbálta ki. A hadsereg megbuktatott főparancsnoka hamarosan távozni kényszerült, augusztusban azonban ismét átlépte a határt. Úiját ez alkalommal gondosabban szervezték, mert bár 72 tüntető megölésének vádjával elfogatási parancsot adtak ki ellene, nyoma veszett. A Prapasz megjelenése miatti tiltakozás még el sem csendesült, amikor Szingapúrból Thaiföldre érkezett a rossz emlékezetű katonai diktatúra első embere. Mivel beutazási kérelmét, eleve elutasították, a várható felelősségre vonás elől vonult a Buddha-kolostorba, mintegy mentelmet remélve a szentélyben. Anna halotti szertartásánál azonban — amivel a hazatérését indokolta — veszélyesebb és titokzatosabb „celebrációban” is részt vehet. Olyanban, amely egy jobboldali hatalomváltozás előkészítéséhez hasonlít. zsigovits Edit : A raib a hírek mögött van A KÜLÖNÖS BONC .Péntek, 1976. október 1.