Magyar Nemzet, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-01 / 50. szám

2 nás után tíz órával letartóztat­tak egy gyanúsítottat, aki állí­tólag a líbiai határ felé tar­tott A MENA hírügynökség által közreadott kormánynyi­latkozat szerint a gyanúsított azt vallotta, hogy líbiai meg­bízásból helyezte el a bombát a szállóban. A UPI jelenti: Folytatódtak a heves harcok Dél-Libanon Izraellel határos körzetében. Az izraeli támogatást élvező konzervatív erők továbbra is lövik a palesztinok és a bal­oldal kezén levő Bint Dzsbeilt, amelyről szombaton olyan hí­rek érkeztek, hogy a jobbol­dalnak sikerült bevennie. Vance helyesnek ítélte és megvédte a CIA külföldi vesztegetési akcióit Heltor András, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: Cyrus Vance amerikai külügy­miniszter helyesnek ítélte és megvédte a CIA külföldi vesz­tegetési akcióit. A miniszter a CBS tévének adott nyilatkoza­tában kijelentette: az Egye­sült Államok „sok országgal működik együtt világszerte közös célok érdekében” és „különféle” segélyeket folyó­sít — hírszerzési ügyekben a CIA-n át Ebben nincs sem­mi tisztességtelen vagy tör­vénysértő — állította a mi­niszter. Egy kérdésre válaszolva Vance „másfajtának” minősí­tette a dél-koreai vesztegeté­si akciót — ezúttal amerikai politikusok körében. A wa­shingtoni esküdtszéki vizsgálat most deríti fel, milyen felelős­ség terheli számos — főként demokrata párti — képviselőt azért, hogy készpénzt és egye­beket fogadott el a dél-koreai hírszerzés, a KCIA ügynökei­től. Vance közvetetten elismer­te: a Ni­eon-kormány tehetett olyan ígéreteket a pekingi ve­zetésnek, amelyekről az új kormány nem is tud. A Washington Post vasárna­pi számában Joseph Kraft, az ismert publicista megjegyez­te: a jelek szerint Kissinger, volt amerikai külügyminiszter annak idején Mao elnökkel tartott titkos tárgyalásain megígérte, hogy Washington „néhány éven belül” felszá­molja kapcsolatait Tajvannal. A washingtoni kínai össze­kötő iroda vezetője — írta Kraft — a minap Carter el­nöknél tett első látogatásán­­felvetette: tud-e az új kor­mány a korábbi kötelezettség­vállalásról. A válasz nemle­ges volt Vance sajátos válasza sze­rint még nem fejezték be a külügyminisztérium „rengeteg aktájának” feldolgozását, de „ha van ilyen okmány, meg­találják­­, ha nem a minisz­tériumban, akkor másutt.. Vance a továbbiakban re­ményének adott kifejezést, hogy március végére tervezett moszkvai látogatásán haladást érnek el a fegyverzetkorláto­zás „rendkívül fontos” kérdé­seiben. Vance a továbbiakban meg­erősítette azt a hivatalos ame­rikai álláspontot, amely sze­rint „az emberi jogok kérdé­se” szerves része a washing­toni külpolitikának. Ennek esetenként „nem harsányan, vagy polemikusan”, hangot kí­vánnak adni. Ebben az össze­függésben közölte: Mondale alelnök fogadni kívánja Vla­gyimir Bukovszkijt, az még nem ismeretes, hogy Bukovsz­kijt Carter elnök is fogadja-e. A kampalai rádió szerint mozgósították az ugandai hadsereget Az ugandai rádió vasárnap közölte, hogy tekintettel a ke­let-afrikai partok mentén tar­tózkodó amerikai haditenge­részeti egységre, mozgósították az ugandai hadsereget. A rádió egy meg nem nevezett magas rangú katonai szóvivőre hivat­kozva leszögezte: az amerikai romboló jelenlétét Kelet-Afri­­ka partjainál komolyan kell venni. A nyilatkozat a továb­biakban kijelenti: „Invázió esetében az ugandai hadsereg a támadókat meg fogja semmi­síteni, még mielőtt azok elérik Ugandát. Uganda nem fog csa­tatérré válni.” A nyilatkozat meglepetést okozott, mert teljesen ellenté­tes Amin ugandai elnök hét végi, Amerikával szemben ba­rátságos nyilatkozataival. Az ugandai államfő pénteken fel­­ké­re ugyan az országban élő mintegy 200 amerikai állam­polgárt, hogy ne hagyja el Ugandát, de ezt az óhaját az­zal indokolta: hétfőn Kampa­­lában találkozni kíván az ame­rikaiakkal. Bár Amin a talál­kozó célját megjelölve kifej­tette: köszönetet kíván monda­ni az amerikaiaknak, mind­azért, amit Uganda érdekében tettek, Washington elrendelte, az Indiai-óceánon cirkáló hadi­tengerészeti egység húzódjon közelebb a kelet-afrikai par­tokhoz. (Az amerikai hadiha­jók jelenleg a kenyai Mombasa kikötő közelében tartózkod­nak.) Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter egy televíziónyi­­latkozatban felhívta a figyel­met arra, hogy Amin és az amerikai kolónia találkozójá­nak elhalasztásából nem sza­bad téves következtetéseket le­vonni és nincs ok aggodalomra. A külügyminiszter hozzáfűzte, hogy az indoklás elfogadható és bejelentette: Amin elnök biztosította az Egyesült Álla­mokat, hogy az amerikai ál­lampolgárokat semmiféle ve­szély nem fenyegeti. Hozzáfűz­te, az amerikai kormány szo­ros kapcsolatban áll az ugan­dai kormánnyal, mindenek­előtt az NSZK kampalai diplo­máciai képviselete révén. Wa­shington­ érdekeit Ugandában 1973 óta az NSZK képviseli. Peking központi lapja kérdésessé tette a Kínai KP KB összetételét Pekingből jelenti az MTI. A Kínai KP központi lapjának hétfői száma „Pártélet” című rovatában — több megfigyelő értékelése szerint — kérdéses­sé tette a Központi Bizottság jelenlegi összetételét és a lé­nyeget tekintve „ideológiát” adott a vezető párt- és állami szerveknek a „megtisztításá­hoz” — ami ettől függetlenül már javában folyik. A rovat egyik cikke — Hung Fang aláírással — kifejti, hogy a „négyek bandájának” a ha­talom megragadását szolgáló igyekezete és „aknamunkája” nem Mao Ce-tung egészségé­nek végső megromlása idősza­kából datálható, hanem abból a négy évvel ezelőtti időből, amikor a párt X. kongresszu­sának előkészületei folytak. Vang Hung-ven — egyike a „négyeknek” egyszersmind a KB volt aleln­öke — nemegy­szer utasította bizalmasait, úgy válasszák ki a X. kongresszus delegátusait, hogy azok idővel bekerüljenek a Központi Bi­zottság tagjainak és póttagjai­nak sorába. Hung Fang a to­vábbiakban egy Sanghajból ér­kezett „leleplező anyag” nyo­mán ekképpen idézi Vang Hung-ven egyik bizalmasához intézett szavait: „Én magam le nem hunyom a szemem és nek­tek sem engedhetem meg ezt. Még éjjel is keresnetek kell számomra embereket.” A cikk ezután felidézi az 1975. januári parlamenti ülés­szak előkészítésének időszakát, amikor a „négyek ismét elér­kezettnek látták az időt, hogy kisajátítsák a hatalmat”. Ak­kor Csang Csun-csiao adott utasítást és „titkos parancso­kat”, hogy „válasszanak ki olyan új kádereket, akik mi­niszterek lehetnek, illetve osz­tályvezetők a központban”. A Salvadori rendőrség három tüntetőt agyonlőtt Hírügynökségi jelentések sze­rint három halott, több mint 300 letartóztatott és több száz sérült — ez az eredménye a Salvadori rendőrség és katona­ság hét végi brutális támadá­sának, amely a választási csa­lások miatt tüntetők ellen irá­nyult. A leghevesebb összecsapások az ország második legnagyobb városában, Santa Anában zaj­lottak le. A tüntetők ellen ki­vezényelt rendőrök először fi­gyelmeztető lövéseket adtak le, majd a tiltakozó tömeg felé fordították a fegyvert. Rádió­jelentések szerint három tün­ ■ tetőt lelőttek. I Ma a Nemzet Edward Gierek a belső ellenőrzés erősítéséről Varsóból jelenti az MTI. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára a lengyel sajtó képviselőivel immár hagyo­mányosnak nevezhető találko­zóján a múlt év eredményei­nek és problémáinak össze­gezése mellett foglalkozott , az ország előtt álló feladatokkal is. Mint mondotta, az elmúlt év, bár sok szempontból nehéz volt, jelentős előrehaladást ho­zott. A mezőgazdasági terme­lés csökkenése ellenére nőtt a nemzeti jövedelem, a fo­gyasztás, a dolgozók reálbére és a munka termelékenysége is. Ennek ellenére nem sike­rült minden fontos felada­tot teljesíteni. Egyik oka ennek az — mutatott rá Edward Gie­rek —, hogy nem mindenki képes minden adott helyzetben meglátni az országos érdeke­ket. Az egyéni, a formális­ és nem valóságos érdekek szem előtt tartása nyers- és alap­anyagok, munka és idő elvesz­téséihez vezet. Az eszközök és erők átcso­portosításával végbemenő gaz­dasági művelet célja a belső fogyasztásra, a mezőgazdaság­nak és az exportra termelő iparágak gyors fejlesztése. En­nek a műveletnek a teljes si­keréhez azonban elengedhetet­lenül szükséges elsősorban a gazdaságirányításban részt ve­vő káderek felelősségének nö­velése. A Központi Bizottság nagy figyelmet fog fordítani a párt- és kormányhatározatok végrehajtásának ellenőrzésére, a különböző szintű pártszervek ellenőrző funkcióinak és a tár­sadalmi ellenőrzésnek a meg­erősítésére. Ugyanakkor feltét­lenül szükséges a határozott fellépés a negatív társadalmi jelenségekkel szemben, mint amilyenek a szakmai és az ál­lampolgári kötelességek elha­nyagolása, a pazarlás, a ha­nyagság, az élősdiség, az alko­holizmus és a korrupció. Samora Mach­el beszéde Az ellenzék igyekszik kihasználni Mozambik gazdasági nehézségeit Maputóból jelenti a TASZSZ: „A dolgozók egysége és tömö­rülése az új társadalom felépí­téséért vívott harc egyik fon­tos eszköze” — jelentette­­ ki Samora Machel, a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke. A Companhia Industrial da Ma­­tola üzem munkásainak nagy­gyűlésén elhangzott felszólalá­sában az elnök kiemelte a fe­gyelem megszilárdításának és a munkatermelékenység eme­lésének jelentőségét a szocia­lista alapokon nyugvó társa­dalom felépítése szempontjá­ból. Az elnök hangoztatta: elemi csapások és ellenforradalmi elemek szabotázsakciói követ­keztében fennakadások kelet­keztek a közlekedési és a ke­reskedelmi hálózatban. Emiatt nehézségek támadtak egyes te­rületek, mindenekelőtt a fővá­ros lakosságának közellátásá­­ban. A belső reakció — mon­dotta Samore Machel — min­dent megtesz azért, hogy a ne­hézségeket saját céljaira hasz­nálja fel. Igyekszik a lakosság körében kormányellenes han­gulatot kelteni, s be akarja fe­ketíteni a függetlenség kivívá­sa óta elért eredményeket. Samora Machel felszólította a dolgozókat, hogy fokozzák éberségüket, számoljanak le a mozambiki forradalom ellen­ségeivel, és minden erejüket mozgósítsák az átmeneti ne­hézségek leküzdésére. A Spiegel leleplező közlése egy nyugatnémet atomtudós elleni vizsgálatról Bonnból jelenti az MTI. A Der Spiegel című hetilap le­leplezése szerint a nyugatné­met alkotmányvédő hivatal (a központi állambiztonsági szer­vezet) az alkotmányos előírá­sokat súlyosan megsérttve, kampányt folytatott — és a jelek szerint folytat —­­ az NSZK állampolgárai ellen. Az „alkotmányvédők” ügy­nökei tavaly két alkalommal betörtek egy nyugatnémet atomtudós, dr. Klaus Rob­ert Traube lakására, lehallgató­készüléket szereltek fel, ál­landó személyi megfigyelés alá vették és folyamatosan felbontották a postáját. Mind­ezt a törvényes előírások elle­nére — vizsgálóbírói végzés, vagy az igazságügyi hatóságok tudta nélkül Az akcióra — Werner Maihofer belügymi­niszter tudtával — Richard Meier, a­z­ alkotmányvédő ru­vata­ elnöke adott utasítást Az atomtudós elleni vizsgá­latra az „alkotmányvédők” szerint az adott okot, hogy dr. Traube állítólag terroris­tákkal, illetve hozzájuk közel­álló személyekkel tartott fenn kapcsolatot. Felmerült ann­ak a veszélye, hogy a rendelke­zésre álló nukleáris informá­ciókat terrorista csoportok tu­domására hozhatja. (Traube]az atomreaktorokat gyártó Kraft­­werk Union egyik leányválla­latának, az Interatomnak volt ügyvezető igazgatója.) Noha az egyéves megfigyelés ,­ Traube magánéletének­­ minden apró mozzanatára kiterjedt, a biz­tonsági szolgálat embereinek mindvégig nem sikerült meg­állapítaniuk, valóban szoros kapcsolat fűzte-e a tudóst nyugatnémet terroristákhoz, még kevésbé azt, hogy kiszol­­gáltatottt-e „atomtitkokat” egyik-másik képviselőjüknek. Traubét az alkotmányvédő hi­vatal nyomására tavaly feb­ruárban elbocsátották állásá­ból. A Der Spiegel leleplezése nyomán órák alatt botránnyá dagadt ügy magyarázkodásra kényszerítette Maihofer bel­ügyminisztert. A parlament belügyi bizottsága ma előre­láthatólag rendkívüli ülésen hallgatja meg a minisztert és Richard Meiert, az alkotmány­ügyi hivatal elnökét Az alkotmánysértéssel vá­dolt alkotmányvédők eljárása és Maihofer szerepe iránt Schmidt kancellár „megérté­sét” fejezte ki, de részletes beszámolót követelt az ügyben. Genscher külügyminiszter — Maihofer pártjának, az FDP- nek az elnöke — a párt veze­tőségi ülésén teljes támogatá­sáról biztosította, politikustár­sát. A külpolitika hírei­ re (Varsó, MTI) Erich Ho­­necker, az NSZEP központi bi­zottságának főtitkára, az NSZK Államtanácsának elnöke fe­b­­ruár 26—27-én baráti látoga­tást tett Lengyelországban, Edward dereknek, a LEMP KB első titkárának meghívásá­ra — jelentették be vasárnap este Varsóban. A látogatásra a két párt és kormány vezetői­nek rendszeres konzultációi keretében került sor. O (Prága, CTK) Prágában hétfőn megkezdődtek van der Stoel holland és Chnoupek csehszlovák külügyminiszter tárgyalásai. O (Moszkva, MTI) Szovjet— japán halászati tárgyalások kezdődtek hétfőn Moszkvában. A megbeszélések idején a ja­pán halászhajók folytathatják tevékenységüket azokon a vi­zeken, amelyek március 1-től a Szovjetunió ellenőrzése alá tartoznak.­­ (Peking, MTI) Hétfőn más irányú elfoglaltsága miatt Pekingből hazautazott Moszk­vába Iljicsov külügyminiszter­helyettes, a kínai—szovjet ha­tártárgyalásokon részt vevő szovjet delegáció vezetője.­­ (Berlin, MTI) Politikai menedékjogot kért az NDK határőrizeti szerveinél Jürgen Windgest 25 éves nyugatnémet állampolgár. A kérést az NDK illetékes szervei vizsgálják.­­› (Saarbrücken, DPR) A nyugatnémet Keresztényde­mokrata Párt (CDU) és a Sza­baddemokrata Párt (FDP) hét­főn véglegesen megállapodott a tartományi koalíciós kor­mány felállításában. O (Havanna, UPI) A Kubai Köztársaság Államtanácsa rendeletet hozott az ország felségvizeinek 12 mérföldre, gazdasági vizeinek pedig 200 mérföldre történő kiterjeszté­séről. Kedd, 1977. március 1. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Átrangsorolt égtájak Washington, február 28. ELŐBB MEXIKÓ ELNÖ­KÉT fogadták a Fehér Ház­ban. A következő héten a ka­nadai miniszterelnök vendé­geskedett Carternál. A hírma­gyarázók meglehetősen egy­öntetű vélekedése szerint eze­ket a látogatásokat nem első­sorban a kétoldalú kapcsola­tok szemszögéből kell megítél­ni. Bennük — mint mondják — az új demokrata kormány­zat külpolitikai irányvétele fe­jeződik ki. Ellentétben Kissin­­gerrel, aki a kelet—nyugati kapcsolatoknak biztosított el­sőbbséget, sőt egyes kritikusai szerint azokat szinte már „ki­zárólagos jelentőségűvé” nö­vesztette minden más viszony­latrendszer rovására. Az Egye­sült Államok jelenlegi vezeté­se „visszaállítja jogaiba” a nyugat—nyugati kapcsolato­kat, és erőteljesen szorgalmaz­za az észak—délieket. Arról nincs, mert a világhelyzet adottságai folytán nem is lehet szó, hogy a szocialista vi­lág „eljelentéktelenült” volna, vagy „eljelentékteleníthető” lenne, de a carteziánus társu­lat „felértékelni” próbálja a valóságos szövetségeseket, és a lehetségeseket úgyszintén, s ezáltal akár akarják, akár nem, módosul a régi érték­rend, átrangsorolódnak az ég­tájak. Ha a szélrózsa szerinti fel­osztást vesszük alapul, akkor észak-amerikai fogalmak sze­rint Kanada egyidejűleg Nyu­gat és Észak, Mexikó pedig Dél. De ez a csoportosítás nem elsőrendűen földrajzi megha­tározást jelent, sőt talán egy­általán nem az elhelyezkedést óhajtják vele érzékeltetni. Sokkal inkább arról van szó, hogy Kanada egyike az ipari­lag fejlett nemzeteknek, tár­sadalmi berendezkedését és politikai szerkezetét tekintve a Nyugatnak, gazdálkodásának módját és teljesítményének szintjét tekintve pedig az „északi” államcsoportosulásnak a szerves része. Ezzel szemben Mexikó „délisége” úgy érten­dő, hogy a fejlődő országok kategóriájába tartozik. Nincse­nek azonos súlycsoportban te­hát, de mégis van valami, ami meglehetősen hasonlatossá te­szi őket egymáshoz, Kanadának is. Mexikónak is szüksége van az Egyesült Államokra. Talán sokkal inkább, mint emelnek rájuk, s a tárgyalásokon Lopez Portillo és Trudeau volt az, aki kért, nem pedig Carter. AZ ADÓSSÁGOK TENGE­RÉBEN fuldoklik Mexikó, s noha az amerikaiaknak orosz­lánrészük volt és van déli szomszédaik „tragédiájában”, ezek mégis tőlük várják a „mentőövet”. Lopez Portillo, amennyire az idevágó közlé­sekből kiviláglik, tulajdonkép­pen három dolgot kért a ven­déglátójától: tárja ki a kapu­kat a mexikói termékek előtt, nyittassa meg a pénztárakat a hitelkérelmek előtt és tegyen róla, hogy az Egyesült Álla­mokban élő mexikóiak intéz­ményesen emberi körülmé­nyek közé kerüljenek. A Fe­hér Ház gazdája ezekben az ügyekben túl sok kézzelfogha­tó kedvezést nem tudott ígérni a vendégének, de — mint mondják — legalább őszinte érdeklődést és szemmel látha­tó együttérzést mutatott a mexikóiak gondjai iránt. A sok éves közöny után, hogy a ki­fejezett rosszakarat megannyi példájáról ne is szóljunk, ez a valami is több volt a sem­minél. Véletlen körülmény ugyan, de nem jelentőség nél­kül való, hogy hosszú-hosszú idő óta Carter az első olyan elnöke az Egyesült Államok­nak, aki ért, és folyékonyan beszél spanyolul, s „törődésé­nek” jele és egyenes következ­ménye, hogy kormányközi bi­zottság létrehozásában állapo­dott meg Lopez Portillóval. A problémákat megoldani ez a testület aligha fogja, de leg­alább van hova fordulnia és van hol panaszkodnia Mexikó­nak, s már ez is nagy szó. Há­lásak is érte, s ezt elnökük kifejezésre is juttatta. Állítólag kilátásba helyezte, hogy segít „hidat verni” Washingtonnak a déli félteke államai irányá-­­­ba, s ha igazak a sajtójelenté­sek, hajlandóságát fejezte ki: latbaveti befolyását mind a kubaiaknál, mind a pana­maiaknál, hogy simábban és gyorsabban menjen a kapcso­latok rendezése az Egyesült Államokkal. AZ ESETLEGES „JÓSZOL­GÁLATNÁL" is nagyobb vonzerőt gyakorol azonban az amerikaiakra az a készség, amellyel Mexikó jelenlegi ve­zetése az „Északról jövő invá­zió” útját egyengeti. Hosszabb ideje rebesgeti a közgazdasági szaksajtó, hogy a Mexikói-öböl földrajzi körzetében gazdag kőolaj- és földgázkincsek ta­lálhatók. A New York Times egy Mexico Cityből keltezett jelentésében azt írta, hogy az eddig felderített készletek felülmúlják az alaszkaiakat, és csaknem feleakkorák, mint azok, amelyeknek Szaúd-Ará­­bia van a birtokában. A mexi­kói állami olajvállalat, a PE­­MEX — a tudósító szóhaszná­latát idézve — „jóval nyíl­­tabb” politikát folytat, amióta Echevariát az elnökségben Lo­pez Portillo váltotta föl, azaz keresi az amerikai cégek „köz­reműködését” mind a­ kutatási munkálatokban, mind a fel­színre hozatalban. Joggal re­méli tehát Mexikó elnöke, hogy a befolyásos úgynevezett Monterrey-csoport nem fog el­lene aknamunkát folytatni, s a washingtoniak „barátsága” jóvoltából, saját honi nagy­tőkései is „barátságosabbak” lesznek iránta és uralma iránt. Körülbelül ilyen természetű segítséget várt Trudeau is Car­­tertól. Kanadát a québeci sze­­paratisták tevékenysége foly­tán a széthullás veszélye fe­nyegeti, s a miniszterelnök ar­ról igyekszik meggyőzni honfi­társait — a franciául beszélő­ket is —, hogy a nagy szom­széd az ország egységének a megőrzésében érdekelt. A sze­­paratisták ne reméljenek, és nem is várhatnak sem, politi­kai, sem anyagi támogatást az Egyesült Államoktól. ELÉGGÉ FELEMÁS Tru­deau helyzete. Ugyanis az amerikaiak nyílt rokonszenve legalább annyit árthat, mint amennyit használhat. Carter jó érzékkel ismerte föl vendé­gének a „sebezhetőségét”, és került minden olyan kijelen­tést, vagy tettet, amiből bárki is azt a következtetést vonhat­ta volna le, hogy Trudeau „az amerikaiak lekötelezettje”. A fehér házbeli találkozón a Ka­nadán keresztülhaladó olaj­vezetéktől kezdve az észak­dakotai duzzasztógát építésé­nek a tervéig szóba kerültek a két ország közös dolgai, de sokkal nagyobb hangsúlyt kap­tak a „nagypolitika” témái: a májusra tervezett nyugati gaz­dasági csúcs,­­a fegyverkorlá­tozási tárgyalásokon követen­dő taktika és az a kérdés, mi­ként lehetne kimozdítani az észak-déli tárgyalásokat a zátonyról, amelyen hónapok­kal ezelőtt megfeneklettek. Az amerikai diplomácia mozgását figyelő szakértők kö­rében mind határozottabb lesz az a felfogás, hogy az új wa­shingtoni kormányzat „stílus­­javító” húzásai nem csupán formai szempontból jelentenek változást. Kissinger —­e divat­ba jövő elmélet szerint — a kelet—nyugati kapcsolatoktól várta, hogy elrendeződnek ál­taluk az észak—déli viszony­latok, s a nyugat—nyugati re­lációkat hosszú időn át elha­nyagolta. Carterék az égtájak fontossági sorrendjét másként fogják föl, s hogy eljárni is másként akarnak, azt a ven­déglista sorszámozásának té­nye húzza alá. Zala Tamás ‡C­ (Róma, AP) Turner ten­gernagy, a CIA újonnan kine­vezett igazgatója hétfőn búcsú­látogatást tett Leone olasz köz­­társasági elnöknél és Andreotti miniszterelnöknél. Turner a NATO egyesített fegyveres erőinek Nápolyban székelő dél­európai szárnyának főparancs­noka volt. ‡C‡ (Lomé, TASZSZ) Az Afri­kai Egységszervezet miniszteri tanácsának 28. ülésszaka hatá­rozatot fogadott el arról, hogy a Benin ellen januárban elkö­vetett agresszió körülményei­nek megvitatására összehívja az egységszervezet rendkívüli csúcsértekezletét. Ugyanakkor elhalasztották a döntést a ri­vális rhodesiai felszabadító mozgalmak elismeréséről. A kérdést az AESZ júliusi libre­­ville-i csúcsértekezlete elé utalják.

Next