Magyar Nemzet, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

2 A bagdadi csúcs előkészítése 18 ára várják az arab külügyminiszterek döntését Bagdadból jelenti az MTI. Az arab külügyminiszteri ér­tekezlet­ kedden saját kebe­léből hattagú bizottságot de­legált az államfői csúcstalál­kozó mun­kaokmányának meg­szerkesztésére. Szerdára a külügyminiszteri plénum előtt fekvő valamennyi munkaok­mány tekintetbevételével ki­dolgozzák az „egységes mun­katervet” — közölte újság­íróikkal Szadun Hammadi ira­ki külügyminiszter, a konfe­rencia elnöke. A döntés az államfői hatá­rozatok kereteit­ szabályozó okmányról szerda délutánra várható. Ha meghozzák ezt a döntést, a külügyminiszteri előkészítő értekezlet befejezi munkáját. A csúcstalálkozó az eredeti tervek szerint csü­törtökön kezdődik. Közben a bagdadi lapok a külügyminiszteri értekezleten elhangzott felszólalások közül számosat ismertettek. Ezekből kitűnik, milyen választóvona­lak húzódnak az arab világon belül. A konzervatív, Ame­rika-barát tábor képviselői nem óhajtanak radikális dön­téseket­, a kuvaiti külügymi­niszter szerint a csúcs hatá­rozatainak nem szabad Egyip­tom ellen irányulnia. A Szu­dánt külügyminiszter kijelen­tette, hogy „nem ítélkezni jöt­tünk” valaki felett. Az­­Egye­sült Arab Emírségek diplo­máciájának vezetője azt han­goztatta, hogy az arabok el­lensége — Izrael — ellensége Egyiptomnak is. Szemben a Szadatot mentő igyekezettel, a demokratikus Jemen képviselője sürgette a Camp David-i alku elítélését. A líbiai külügyminiszter han­goztatta, hogy Szadatot úgy kell kezelni, mint Izrael szö­vetségesét. Khaddam szíriai külügyminiszter, líbiai kollé­gájához kapcsolódva, nagyon erélyes hangú beszédben mu­tatott rá, hogy az Arab Liga 1950. óta hozott határozatait mindmáig érvényesnek kell tekinteni, így azt is, amely előirányozza az Izraellel együttműködőknek az Arab Ligából való automatikus ki­zárását A Palesztinai Felszabadítáni Szervezet szükségesnek mon­dotta, hogy a Közel-Keleten helyreálljon a stratégiai egyensúly: ahhoz kell a fel­tételeket megteremteni, hogy a különutasság és az Egyesült Államok befolyásának növe­kedése kellő ellensúlyt talál­jon. A komszerviai for­mokat mozgató Szaúd-Arábia óvatos nyilat­kozatot tett, amelyben szó esett a Palesztinai Felszabadí­­­tási Szervezet egyedüli képvi­seleti jogának elismeréséről, és arról, hogy Rijad „nem te­kinti Camp Dávidot olyan megállapodásnak, amely alap­ján békét lehet teremteni”. A szaúdi külügyminiszter „reá­lis, objektív és komoly” dön­téseket sürgetett Az a „közösen elfogadható minimum”, amelyről a bag­dadi előkészítő tanácskozás kezdetekor az iraki külügy­miniszter beszélt, valószínűleg ezeknek az álláspontoknak a közös nevezője lesz. A libanoni jobboldali milí­ciák orvlövészei kedden újabb súlyos provokációt követtek el Bejrútban. Az összecsapá­sokban hétfőn hajnalra hár­man vesztették életüket. Jobb­oldali­ keresztény fiatalok fegyveres incidenseket provo­káltak Bejrút örmények lak­ta negyedében, Burzs Ham­­mudbam is, s ezek következté­ben szintén többen meghaltak vagy megsebesültek. Az AP adatai szerint idén már több mint 1500 halottja van a jobb­oldaliak és az arabközi erők közötti harcoknak. Szelim Al-Hossz libanoni miniszterelnök kedden Da­maszkuszba érkezett, és tár­gyalásokat kezdett Hafez­ Asz­­szad államfővel. Al-Hossz ér­tékelte a törvényes libanoni hatóságoknak nyújtott szíriai támogatást, a függetlenség, a biztonság és a területi integ­ritás érdekében tanúsított fá­radozásukat. Több mint egyhetes szünet u­tán folytatódtak az egyiptom­i—izraeli tárgyalások Washingtonból jelenti Hel­­tai András, az MTI tudósító­ja . Kedden folytatódtak az egyiptomi—izraeli különbéke­­tárgyalások. Az egyiptomi ve­zetés „ nagyobb hajlandóságot mutat a megegyezésre, mint valaha — közvetlenül azután, hogy Izrael újólag leszögez­te: ragaszkodik a megszállt Cisz­jordániában létesített te­lepüléseihez csakúgy, mint Kelet-Jeruzsálemhez. Az amerikai kormány any­­nyira szeretné mielőbb tető alá hozni a külömbékét, hogy a megegyezés érdekében egy­előre „félretették” a Ciszjor­­d­ánia körüli vitát. Begin iz­raeli kormányfő Carter elnök­nek vasárnap küldött, eddig titokban tartott üzenetében újra leszögezte: országa jogot formál a ciszj­ordán­iai telepü­lések hálózatának kibővítésé­re. Az álláspontot Washington hivatalosan „elítélte”, de — a jelek szerint — a vita egyál­talán nem akadályozza a kü­lönbéke-tárgyalások lendületes folytatását. Már vasárnap elindul Iz­raelbe amerikai katonai szak­értők egy csoportja, hogy elő­készítse két repülőtér építését — jelentette kedden a The Washington Post. A Carter­­kormány ígéretet tett arra, hogy új légi támaszpontokat épít Izraelnek azok helyett, amelyeket az Egyiptomnak visszaadandó Síriai-félszigetem fel kell számolnia. Néhány napja még úgy hírlett: a Car­­ter-kormány, a Beginnel folyó viták miatt legalábbis késlel­tetni fogja a repülőterek ügyét , de a tervek hamar megváltoztak. A légi bázisok­ra egyébként körülbelül egy­­milliárd dollárt fordít az ame­rikai kormány, amely összes­ségében több milliárdot készül juttatni Izraelnek az Egyip­tommal való kiegyezés fejé­ben. A küldöttségvezetők kijelen­tése alapján az amerikai saj­tó kedden arra számított, hogy a tárgyalások felgyorsulnak és viszonylag rövid időn be­lül sikeresen befejeződhetnek. Ugandai csapatok betörtek Tanzánia területére Ugandai katonai alakulatok betörtek Tanzánia területére és az ország északnyugati ré­szén, a Viktória-tótól nyugat­ra heves harcok folynak tan­zániai és ugandai csapatok között — közölték kedden tanzániai kormányforrásokra hivatkozva a nyugati hírügy­nökségeik. E források szerint a tanzániai kabinet kedden reg­gel rendkívüli ülést tartott, a hadügyminisztérium tisztvi­selői pedig hétfőn egész éjjel tanácskoztak a válsághelyzet­ről. A kormány kedd reggel kiadott közleménye szerint az ugandai erők hétfőn lépték át a határt. Az AP hírügynökség diplo­máciai forrásokat idézve azt jelentette, hogy a harci öve­zetből elmenekültek beszámo­lói szerint a határ menti har­cok már a múlt hét végén megkezdődtek, és ugandai harci gépek a múlt héten bombázták Bukóba tanzániai várost. Idi Amin ugandai elnök múlt pénteken azzal vádolta a tanzániai fegyveres erőket, hogy egységeik betörtek ugan­dai területre. A Daily Nation című nairobi lap viszont hét­főn — ugandai forrásokra hi­vatkozva — azt írta, hogy Amin vádjaival azokat a hí­reket próbálta leplezni, ame­lyek szerint ugandai katonai egységek föllázadtak ellene. Az AFP nairobi tudósítója ezzel kapcsolatban „általában jól értesült forrásokra” hivat­kozva­­tudni véli, hogy a tan­zániai határ közelében fekvő Mutukula városában hétfő óta „heves harcok folynak a zen­­dülők és Amin hívei között Magyar Nemzet A helsinki záróokmány alapján szakértői tanácskozás kezdődött Svájcban Montreux-ból jelenti az ADN. A Helsinkiben megtar­tott európai biztonsági és együttműködési értekezlet 35 részt vevő államának közremű­ködésével szakértői konferen­cia nyílt midig kedden a svájci Montreux-ban a vitás kérdé­sek békés rendezéséről A küldöttségeket Pierre Aubert svájci külügyminiszter üdvö­zölte, s egyúttal ismertette Svájc javaslatait a konferen­cia napirendjét illetően­. A tanácskozás alapját a helsinki konferencia záróok­mánya képezi, amelyben a 33 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada azt az elhatározását juttatta kifejezésre, hogy megvizsgál­ják és kidolgozzák a vitás kérdések békés szabályozásá­nak általánosan elfogadható módozatait. Olaszország Sztrájkba lépnek az állami alkalmazottak Rómából jelenti az MTI. Andreotti olasz miniszterelnök kedden beszédet intézett a parlamen­ti képviselőikhöz és lényegében felvetette a bizal­mi kérdést. A kormány azért fordult közvetlenül a képvi­selőházhoz, mert zátonyra fu­tottak a szakszervezetekkel folytatott tárgyalásai a kór­házi alkalmazottak fizetés­­emeléséről és fokozódó fe­szültség jelei tapasztalhatók a munkanélküliek soraiban­­s Andreotti védelmébe vette a hároméves gazdaságfejlesz­tési tervet, amely a bérek át­meneti befagyasztását is elő­írja a tőkefelhalmozás foko­zása érdekében. A szakszervezetek vezetősé­gi ülésén kedden este elhatá­rozták, hogy november 10-re sztrájkra szólítják fel az ál­lami alkalmazottakat, tiltako­zásul az említett kategóriák­kal szemben folytatott kor­mánypolitika ellen. Újabb áldozatok! Válságban a „nemzeti megbékélés kormánya Iránban Iránból érkezett nyugati hírügynökségi jelentések sze­rint éleződött a politikai küz­delem a kormányzat és a „többfrontos” ellenzéki moz­galom között. A Kajhan című iráni lap közölte, hogy keddre általános sztrájk bénította meg az or­szág kőolajtermelését. A mun­kabeszüntetés hatalmas kiesést idézhet elő a közép-keleti állam gazdasági életében, mi­vel — mint a DPA hírügy­nökség megjegyzi — Iránnak a nyersolajkivitel napi 60 millió dollár bevételt jelent. Az újság értesülése szerint újabb véres összetűzések ,tör­ténteik — a részben vallási fanatizmustól fűtött — rend­­szerellenes tüntetők, és a sah­hoz hű erők között: hétfőn két kisvárosban 36-an vesz­tették életüket az összecsapá­sokban. A sztrájkba lépett olajipari munkások, akciójukkal politi­kai követeléseiket kívánják alátámasztani, így egyebek között a 12 iráni városban be­vezetett rendkívüli állapot feloldását, a politikai foglyok szabadon bocsátását. Ami a tömegmegmozdulásokat illeti, egyes jelentések szerint hét­főn több mint húsz helység­ben voltak tüntetések, zavar­gások. Paveh-ban 11 ember vált áldozatává a biztonsági erők és a tüntetők közelhar­cának. Egy másik kisvárosban az összecsapások során 25-en haltak meg. Miközben a hatóságok nem tudnak úrrá lenni a rövid ideig tartó „nyugalmi időszak” után ismét elharapózó nyug­talanság von, a „nemzeti meg­békélési” kormányt — a jelek szerint — egyfajta politikai válság fenyegeti Nyugati hírszolgálati irodák véleménye szerint a kormány „könnyen vette” a keddre kitűzött alsóházi bizalmi sza­vazás akadályát a parlament­ben, de a Reuter hozzáfűzi: a két kabinettag hétfői le­mondása jelzi, hogy szakadás keletkezett a két hónapja megalakult kormányon belül. Ezt látszik alátámasztani a DPA jelentése is: eszerint Manuser Azman, a végrehaj­tási ügyek visszalépett állam­­minisztere a Teherán Journal című lapnak azt mondotta, hogy azért vált meg tisztségé­től, mert­ a kormány nem ké­pes ellátni feladatát. Közölte, hogy­ Iráni Néppárt elnevezés­sel új szervezetet alakít, amely az iszlám szellemében ellenzékként fog fellépni Sa­­rif­ Emami kabinetjével szem­ben. Washingtonból jelenti az MTI: az amerikai kormány kedden határozott támogatá­sáról biztosította az iráni ve­zetést, és reményét fejezte ki, hogy a sah, az úgynevezett mérsékelt ellenzék támogatá­sával, folytatni tudja majd „politikai liberalizását és gaz­dasági reformjait”. A külügyminis­ztérium szó­vivője közölte, hogy Washing­ton „rendszeres kapcsolatban áll” az iráni kormánnyal. A szóvivő szerint „komoly gon­dokon” kell úrrá lennie az iráni vezetésnek, de ez re­mélhetőleg sikerülni fog.­ ­. Aggodalom Ázsiában a kínai-japán közeledés miatt Pekingből jelenti Éliás Béla, az MTI tudósítója. Kínai poli­tikai és sajtókörökben „tör­ténelmi jelentőségűnek” mi­nősítik Teng Hsziao-ping mi­niszterelnök-helyettes most véget ért nyolcnapos tokiói látogatását, és hangsúlyozzák, hogy az augusztusban aláírt kínai—japán béke és barátsá­gi szerződés ratifikációs ok­mányainak kicserélése „új hajnal” kezdetét jelenti Pe­­king és Tokió sok vihart lá­tott kapcsolatainak történeté­ben. Az eddigi legmagasabb szin­tű kínai látogatás nyomán Pe­kingben arra számítanak, hogy az elkövetkező időkben példátlan méretekben felgyor­sul és kiszélesedik Kína és Ja­pán gazdasági, politikai és bizonyos értelemben katonai együttműködése. A kínai fő­városban emlékeznek rá, hogy Fukuda Takeo japán minisz­terelnök határozottan elköte­lezte magát a kínai vezetés által meghirdetett „négy mo­dernizálás” sokoldalú támoga­tása mellett, kivéve a katonai területet. A kínai fővárosban műkö­dő ázsiai diplomaták nem kis aggodalommal figyelik a kí­nai—japán viszony alakulását, és attól tartanak, hogy Kína, Japán és az Egyesült Államok részvételével háromhatalmi tengely jöhet létre, amely fel­boríthatja a jelenlegi hatalmi egyensúlyt Ázsiában. Általá­nos a vélemény, hogy Teng Hsziao-ping tokiói tárgyalásai­nak eredményeképpen meg­gyorsul majd a normalizáló­dás folyamata Peking és Wa­shington­­között. Másrészt rá­mutatnak, hogy Peking és To­kió m­iind szorosabb együttmű­ködésének következtében a délkelet-ázsiai térség gazda­ságilag mindinkább kiszolgál­tatottá válik és az a veszély fenyegeti, hogy a nyersanyag­szállító szerepét kell betölte­nie a kínai modernizálást tá­mogató japán monopolkapita­lizmus szolgálatában. Az amerikai kormány kész mesterséges műholdat építeni és fellőni Kína számára, olyat, amely fontos szerephez jut a kínai hadsereg hírköz­lésében is.­­ A Carter-kormány június­ban repülőgépen szállítható földtani vizsgáló­berendezések eladását engedélyezte Peking számára. Hasonló berendezé­seket a Szovjetunió és más szocialista országok nem vá­sárolhatnak, mert — ameri­kai indoklás szerint — a kor­szerű műszerek, számítógépek katonai célokra is felhasznál­hatók.­­ (Frankfurt, TASZSZ) Új­ból esett a dollár árfolyama a nemzetközi valutatőzsdéken. Megközelítette az 1,70 nyugat­német márkás határt, vala­mint elérte a 176,05 jent Szerda, 1978. november 1. Araib a bik­lik mögött van BELGIUMI JÓSLATOK Nem váltak be azok a jö­vendölések, amelyek hosszú életet ígértek a második Tin­­demans kormánynak. A ta­valy beiktatott kabinet nyáron már átvészelt egy nehéz idő­szakot. Akkor a négy koalíciós partnernek sikerült kompro­misszummal lezárnia a gazda­sági ügyek miatt támadt né­zeteltéréseket. A régen húzódó nemzetiségi kérdés azonban október közepén megoldhatat­lan feladatot jelentett. A Ke­resztényszocialista Pártból, a Belga Szocialista Pártból, va­lamint a Népi Unió nevű fla­­mand nacionalista tömörülés­ből és a vallon Demokratikus Frontból álló kormány feje, Tindemans benyújtotta a le­mondását. Baudonin király e kérelmet elfogadta. A hagyományos nemzetiségi ellentéteknek vitathatatlanul vannak gazdasági gyökerei is. A tizenkilencedik század­ban a déli, vallon területek fejlődtek jobban, mivel az ipa­rosodás a szénlelőhelyek kö­zelében bontakozott ki. A kő­olaj megjelenésével azonban a helyzet alaposan megválto­zott. Vaskohászati művek épültek az északi flamand te­rületeken. Az elmúlt huszonöt évben a külföldi beruházások is ide indultak, ugyanakkor a vallon nyelvterület gazdasága a bányák bezárása következ­tében határozottan hanyatlott. Senki sem tagadhatja azon­ban, hogy nem történtek erő­feszítések a nemzetiségi prob­léma megoldására. Az erőszak és a nagy politikai feszültség időszaka után, 1971-ben az or­szágot különálló részekre ta­golták. Ez a felosztás azonban inkább közigazgatási, mintsem alkotmányos jellegű volt. Kü­lön közoktatási, kulturális és gazdasági minisztériumokat állítottak fel. A két területnek külön televízióhálózata van, és még az egyházmegyék határait is gondosan a nyelvi választó­­vonal mentén húzták meg. A központi kormányzat a mi­nisztériumok ranglétráinak legfelső fokain a tisztségeket nyelvi szempontból egyenlően osztotta el, és minden hivata­los dokumentumot két nyel­ven adnak ki. A fegyveres erőknél külön flamand és val­lon szárazföldi és légi egysé­gek vannak, egészen a dandár, vagy a repülőszázad szintjéig. A belga kormány az idén augusztusban végleges formá­ba öntötte azt a törvényjavas­latot, amely az országot szövetségi állammá kívánja átalakítani. A tervezet szerint Belgium három területi egységből állna: Flandriából vallonlöktből és a brüsszeli te­lepülési körzetből. Pontosan ez utóbbi okozta eddig a leg­több problémát. A főváros­ban mintegy 850 ezer, túln­yo­­mórészt francia anyanyelvű vallon él, de flamand vidék veszi körül. Sokan azonban a városlakók közül kiköltöznek Brüsszelből és az agglomerá­ciós övezetben telepednek le. Ez teljesen áttekinthetetlenné teszi a képet. A kidolgozott törvényjavas­lat, a központi kormány kezé­ben levő hatáskör egy részét megosztaná a területi önkor­mányzati joggal rendelkező tartományokkal, illetve a vá­rosokkal és a községekkel Mi tartozzék azonban a három hatásköri szint egyikébe, vagy másikába, és hogyan osztozza­nak ezek a bevételi forráso­kon? A területi önkormányzat elvét és egyes intézkedéseit a koalíció pártjai két előzetes megállapodásban már rögzí­tették: 1977. májusában az úgynevezett „Egmont-egyez­­mény”-ben, és 1978 februárjá­ban a „stuyvenbergi megálla­podásban”. Ezeket a doku­mentumokat a kormánypártok mindegyike a programjába ik­tatta, így elvileg nem lett vol­na akadálya a jóváhagyásuk­nak. Ám a körülöttük folyó vita egy pillanatra sem szűnt meg, a flamand és a vallon kép­viselőcsoportok, valamint az egyes pártok különböző szár­nyai között, így például Tin­demans — saját elmondása szerint — hajnalig tartó vitát folytatott, a flamand területi ügyek államtitkárával arról, hogy az egyetemi képzés a tartomány, vagy a központi kormányzat hatáskörébe tar­tozzék-e. Amikor azonban már majd­nem minden tető alatt volt, az építmény alapja roppant meg A Keresztényszocialista Párt flamand szárnya, amely­hez egyébként Tindemans is tartozik, alkotmányellenesnek nevezte az ország területi fel­osztásáról szóló törvényjavas­lat néhány szakaszát. Miután a többszöri megbeszélés nem vezetett eredményre, a kor­mányfő benyújtotta a lemon­dását. A politikusok többsége és az újságok vezető publicis­tái őt tartják felelősnek a be­következett zűrzavarért. A konzervatív Libre Belgique nemtörődömséggel vádolta a miniszterelnököt. A szocialista Le Soir szerint az általános káoszban az az egyetlen biz­tos dolog, hogy Tindemans sze­mélye a fő akadálya a pártok megegyezésének. Senki sem hiszi ugyanis, hogy Tindemans pontja, az ő tudta nélkül rob­bantotta volna ki a kormány­válságot Sok jel­ mutat ugyanis arra, hogy Belgium nehéz gazdasági helyzetében a kormányfő nem akarta tovább vállalni a miniszterelnöki fe­lelősséget. A költségvetés hiá­nya évről évre nő, az inflációt a nagy erőfeszítések ellenére sem sikerült megállítani, és a munkanélküliek száma sem csökken. A nemzetiségi feszültség nem maradt hatás nélkül, a politikai pártok belső életére sem. A Belga Szocialista Párt hamarosan kettéválik : egy francia ajkú és egy flamand pártszervezetre. Ezzel meg­szűnt Belgium egyetlen orszá­gos méretű kormánypártja, hiszen a többi politikai tömö­rülésnél, a keresztényszocia­­listáknál és a liberálisoknál már korábban bekövetkezett ugyanez az esemény. Baudonin a lemondott Tindemans-kormány hadügy­miniszterét kérte fel az új ka­ ■­binet megalakítására. Az öt-­­venkilenc esztendős Paul Van­­den Boeynants, úgy fogadta el a­ megbízatást, hogy az felért akár visszautasítással is: csu­pán átmeneti kormányt hajlandó alakítani. A tervek szerint ez mindössze két hó­napig marad hivatalban. Az­­ új kormányfő első sajtóérte­kezletén közölte, hogy fő fel­adatának az alkotmány módo­sításának az előkészítését te­­­kinti, hogy lehetővé váljék az ország önkormányzati egysé­gekre történő felosztása. Ezek után a parlamentet szélnek eresztik, és új választásokat tartana­k. Tindemans több mint egy évvel ezelőtt a Le Monde-nak adott nyilatkozatában még magabiztosan jelentette­ ki: „Nem hiszem, hogy volna olyan ország, amely teljesen mentes a kisebbségi problé­máktól, és ami a jövőt illeti, nem vagyok borúlátó ... Min­denesetre meggyőződésem, hogy a nyelvi problémának van belga megoldása...” Vajon, ha ma megkérdez­nénk a volt miniszterelnököt, ugyanezt mondaná-e? —r —r­e. (Moszkva, TASZSZ) Leonyid Brezsnyev és Alek­­szej Koszigin üdvözlő távira­tot küldött Huari Bumedien­­nek, az Algériai Demokrati­kus és Népi Köztársaság el­nökének abból az alkalomból hogy az algériai nép most ün­nepli a forradalom 24. évfor­dulóját. O (Varsó, MTI) Piotr Jaro­­szewicz, a lengyel miniszter­­tanács elnöke november kö­zepén hivatalos , látogatást­­, tesz Japánban, — jelentették be Varsóban. O (Bukarest, M­ADN) Meg­kezdték tanácskozásukat a helsinki záróokmányt aláíró orzságok béketan­á­csain­ak képviselői. ,A találkozó témá­ja: „A néptömeged­ és a bé­kemozgalmak szerepe az euró­pai biztonság, létrehozásában és az együttműködés fejlesz­­tés­ében * * ›‹ (New York, ADN) Ked­den összeült a Biztonsági Ta­nács, hogy az afrikai államok kérésére , újból megvitassa a Namíbiában kialakult helyze­tet.

Next