Magyar Nemzet, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
2 Aczél György beszéde Bresciában az OKIK kongresszusa alkalmából Rómából jelenti az MTI. Szombaton plenáris üléssel folytatódott az Olasz Kommunista Párt XV. kongresszusa. A delegátusok megkezdték a vitát a beszámolóról, a bizottságok pedig a tézistervezet végső változatán dolgoznak. A kongresszuson részt vevő több mint 100 külföldi pártküldöttség vezetői szombaton 22 olasz városba utaztak, hogy gyűléseken találkozzanak a kommunista dolgozókkal. Az MSZMP küldöttségét vezető Aczél György, a Politikai Bizottság tagja a lombardiai Bresciában tartott beszédet lelkes hangulatú gyűlésen. A világ és benne a magyar nép sorsának alakulása a nemzetközi élet fő eseményeinek, viszonylatainak függvénye. Önökkel együtt mi is aggodalommal tekintünk az enyhülését veszélyeztető imperialista törekvésekre a fegyverkezési verseny fokozódására. Különösen aggasztónak tartjuk az olyan fegyveres agressziót, mint amilyent Kína hajtott végre a sokat szenvedett, a békés építésre oly nagyon rászoruló vietnami nép ellen. Egyetértünk Berlinguer elvtárssal, amikor azt mondja: „Senki sem hiheti, hogy Vietnam követett el agressziót Kína ellen... Ha a konfliktus tovább tartana, csak a legagresszívabb imperialista körök cinikus számításainak kedvezne” — kezdte beszédét Aczél György. Népünk — a világ népeinek többségével — kezdettől fogva cselekvő szolidaritást vállalt a szocialista Vietnammal és erejéhez mérten támogatta, támogatja annak igazságos harcát. A Magyar Népköztársaság kormánya az állampolgárok legalapvetőbb érdekét és óhaját követve, következetesen síkraszáll a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének kibontakoztatásáért, a nemzetközi enyhülés vívmányainak megvédéséért és megszilárdításáért. A békés egymás mellett élés Mi azért küzdünk a nemzetközi élet színterein, hogy a békés egymás mellett élés valóban mást, többet jelentsen, mint egyszerűen a háború nélküli életet. A béke, a békés egymás mellett élés igazi értelme, politikai haszna és hatása akkor érvényesül igazán, ha nem marad pusztán elvi dekrétum, ha a világ mind nagyobb része érdekeltté válik gyakorlati megvalósításában, lehetőségeinek kiaknázásában. Ezért is szorgalmazzuk és támogatjuk mi a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági, műszaki, tudományos, kulturális és egyéb kapcsolatok megteremtését és fejlesztését a Föld valamennyi országa között. Ezért tartjuk ma is a helsinki értekezletet és megállapodást az egész világ számára történelmi tanulságul szolgáló eseménynek. Ám ahogy Helsinki fölerősítette és egymáshoz vezette az enyhülés híveit, fölerősítette és ellentámadásra serkentette annak ellenfeleit is. Beszédes példája ennek az a rágalomhadjárat is, amit az emberi jogok védelme ürügyén a szocialista országok ellen indítottak. Éppen azok, akik az emberi jogok megsértésében a legsúlyosabb felelősséget viselik, akiktől éppen mi kérhetnénk számon nemcsak az emberi jogok, hanem a puszta emberi élet nagyobb tiszteletét is. Mit tartunk mi meghatározónak, döntő tényezőnek az enyhülés ellenfeleivel vívott világméretű küzdelemben? A haladás nemzetközi erőinek, mindenekelőtt a kommunista és munkáspártok összefogását, internacionalista szolidaritását. Úgy véljük, csak ezeknek az erőknek a közös erőfeszítésével védhető meg és fejleszthető tovább az enyhülés. Az internacionalizmus jelentősége Hatalmas erőt jelent ma a béke szempontjából a szocialista világrendszer, a tőkés országok nagyszerűen harcoló munkásosztálya, a volt gyarmati népek antiimperialista küzdelme. Kétségbevonhatatlan igazság, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom biztatást adott az elnyomottaknak , bebizonyította, hogy igenis meg lehet változtatni a világot. Ennek hatására, valamint a fasizmus felett aratott győzelem eredményeként, amelyben elévülhetetlen érdeme van a Szovjetunió áldozatos küzdelmének, az ellenállási mozgalom hősies harcának, ma a burzsoá reakció nem teheti azt szabadon, amit akar. Minőségileg új korszakba jutott a világ. Ez az új korszak a proletár internacionalizmussal szemben is új követelményeket támaszt. A kommunista pártok, a munkásosztály pártjai még inkább a nemzetek pártjává , is lettek és ezáltal kettős a felelősségük. Felelősek az adott országért, és felelősek a haladás ügyét szolgáló nemzetközi összefogásért. Hangsúlyoznunk kell, hogy az internacionalizmus és a szolidaritás semmiképpen sem volt és ma sem gátja annak, hogy a szocializmus erői, a kommunista és munkáspártok nemzeti sajátosságaiknak megfelelően eltérő módszereket alkalmazzanak a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet különböző területein, hogy sajátos utat kövessenek szocialista társadalmi céljaik elérésében. Meg kell erősítenünk azt az egységet, ami összefűzi a kommunista pártokat. Olyan egységre van szükség, amely lehetővé teszi a szocializmus győzelmét, a szocialista építést, és nem gátolja, hanem segíti az alkalmazkodást a sajátos nemzeti körülményekhez. Nem engedhetjükmeg, hogy a burzsoázia az ellentétek, a különbségek hangsúlyozásának és kiélezésének útjára kényszerítsen bennünket. Természetesen Halt A pártok közötti együttműködés nem zárja ki a vitákat, az alkotó eszmecseréket. Ezeket a vitákat, nézetütköztetéseket mi az élet természetes velejáróinak tartjuk, s ahogy korábban úgy a jövőben sem zárkózunk el előlük. .. Minden egyes testvérpárt jogának és kötelességének tartjuk, hogy a marxizmus— leninizmus tanításait, a szocialista forradalom és építés törvényszerűségeit a saját országa adottságainak, hagyományainak megfelelően önállóan alkalmazza. Nemigen van épeszű ember, aki feltételezné vagy elvárná, hogy a társadalmi haladásért azonos módon és formában, cselekedjenek, harcoljanak, például Svédországban is és Mozambikban is. Az viszont tény, hogy a ma létező szocializmus mind ez ideig , az egyetlen tapasztalat arra, hogyan szabadult meg az ember a tőkés kizsákmányolástól. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi munkásmozgalom tovább erősíti a maga egységét a leglényegesebb kérdésekben, ami nélkülözhetetlen feltétele a békéért, a haladásért vívott harc sikerének. A nemzet valódi érdeke Megkülönböztetett figyelemmel és tisztelettel kísérjük az olasz kommunisták küzdelmét. Úgy hisszük, értjük harcuk fő irányát, célját, és azt erőnkhöz mérten támogatjuk. Tudjuk, hogy a súlyos és növekvő ellentmondásokkal terhes helyzet, amelybe az uralkodó osztály taszította az olasz társadalmat, nap mint nap rendkívül bonyolult feladatok elé állítja önöket. Tiszteljük és méltányoljuk, hogy olasz elvtársaink a rájuk nehezedő politikai és sok másféle nyomás ellenére következetesen és bátran kitartanak a nemzet valódi érdekeinek képviselete, egyben elvi alapokon álló osztálypolitikájuk mellett. A Magyar Szocialista Munkáspártot és az Olasz Kommunista Pártot kölcsönös testvéri szolidaritás, a nemzetközi kommunista mozgalom alapvetően azonos érdekei kapcsolják össze. Szilárdan hisszük, hogy az emberiség sorskérdéseiben a kommunisták nélkül sem dönteni, sem eredménnyel cselekedni nem lehet. Szilárdan hisszük, hogy a közös munkánk által egyre erősödő nemzetközi kommunista mozgalom képes lesz betölteni történelmi küldetését, képes lesz átvezetni az emberiséget az új, a szocialista világba — fejezte be beszédét Aczél György. Magyar Nyemzet Szovjet és amerikai vallási vezetők a leszerelésért Genfbel jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió és az Egyesült Államok egyházi vezetői háromnapos konzultatív találkozót tartottak Genfben a leszerelés kérdéseiről. A találkozón felszólalt Viktor Iszraeljan és Adrian Fisher, a genfi leszerelési értekezlet szovjet és amerikai küldöttségének vezetője, valamint a szovjet és az amerikai egyházi küldöttség vezetője. A találkozó részvevői közös közleményt fogadtak el, amelyben kifejezésre juttatják aggodalmukat a nukleáris katasztrófa veszélyével és a fegyverrendszerek újabb, még veszélyesebb fajtáinak előállí tásával kapcsolatban. Leszögezik, hogy eltökélt szándékuk hozzájárulni a béke és az enyhülés megszilárdulásához. A találkozó részvevői kötelezettséget vállaltak, hogy aktívan fellépnek a SALT I II. megállapodás mielőbbi megkötéséért, a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáért, a nukleáris fegyverek elterjedése, a kémiai és a sugárfegyverek előállítása és felhasználása ellen. A közlemény kiemeli, hogy a fegyverkezési hajsza halálos veszély a világ minden népe, de különösen azok számára, amelyek nukleáris erővel rendelkeznek. Megdöbbenés Angliában a politikai gyilkosság miatt Londonból jelenti az MTI. A parlament épületében elkövetett politikai gyilkosság mélyen megrázta a választásokra készülő közvéleményt Nagy- Britanniában. A Westeninsterpalotában, több, mint 160 éve történt utoljára hasonló merénylet. Az ír egységért terrorista módszerekkel küzdő maroknyi IRA pedig sohasem vetemedett még arra, hogy ilyen kitervelt és időzített merényletet kövessen el. Az ideiglenes IRA és a belőle kiszakadt ír Nemzeti Felszabadítása Hadsereg Dublinban és Belfastban lapszerkesztőknek leadott telefomközleményekben küldte az üzenetet: „Hatalomra akarjuk bombázni a torykat.” Az indíték a minél rosszabb, annál jobb élve. Egy tory-kormány még jobban fokozhatja az elnyomást Ulsterben, ami a terroristák reményei szerint az ő táborukba hajtja majd az embereket. Egy másik üzenet így szólt: „Azt üzenjük a brit kormánynak, hogy mielőtt általános választásokra szánja el magát, jobb, ha eldönti, hogy nem marad Írországban Merlyn Rees belügyminiszter bejelentette, hogy a Scotland Yard értesülései szerint az IRA nagy merényletsorozatra készül a választási kampány idején. A parlamentben és környékén fokozzák a biztonsági intézkedéseket. A vezető politikusok különleges védőőrizetet kapnak. Rees az egész lakosságot fokozott éberségre, a gyanús csomagok figyelésére kérte. Elismerte, hogy mivel a parlament nyilvános hely, hasonló merényletek lehetőségét nem lehet teljesen kizárni. A rendőrség egyelőre nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy hol szerelhették fel a robbanószerkezetet Airey Neave kocsijára. A parlament föld alatti garázsába csak igazolvánnyal lehet belépni, és zártláncú tv-m tartják szemmel állandóan valamennyi szintet. A kínai vezetők újabb akadályokat gördítenek a tárgyalások elé Hanoiból jelenti a TASZSZ. A kínai vezetők, akik agreszsziós háborút indítottak a vietnami nép ellen, újabb akadályokat gördítenek a két ország külügyminiszter-helyettesi szintű tárgyalásai elé — írja a Nhan Dan. A pártlap hangsúlyozza, hogy a vietnami álláspont egyértelmű és változatlan. A vietnami kormány már azokban a napokban is hajlandónak mutatkozott a tárgyalások megkezdésére, amikor Vietnamban még kínai katonák százezrei követtek el bűncselekményeket. A szüntelen kínai provokációk Kína készülődését bizonyítják egy új Vietnam-ellenes háborúra. Z Kína a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot is fenyegeti, , Kambodzsa! " Népköztársaság ellen pedig nyílt felforgató tevékenységet folytat — állapítja meg a Nhan Dán. Napról napra újabb kínai bűntettekre derül fény Vietnamban. Egy Cao Bang tartománybeli kis településen — a VNA hírügynökség jelentése szerint — egyebek között a thai nemzeti kisebbséghez tartozók holttestét, közöttük több mint 40 meggyilkolt aszszony és gyermek tetemét találták meg. Halasztás meghatározatlan időre sem ül össze a BT Uganda ügyében Ugandából érkező hírek szerint újabb, Idi Aminhoz eddig hű erők álltak át a jelenlegi rendszer ellen harcoló csapatok oldalára. Nyugati hírügynökségek az Ugandai Nemzeti Felszabadítási Front közleményére hivatkozva arról számolnak be, hogy a felkelők között található Ibrahim Mondo eddigi hadügyminiszter is. A front közleménye szerint Amin egységei elvesztették ellenőrzésüket Jinja Tororo és Masindi városok felett. A közlemény ugyanakkor nem tesz említést arról, hogy harcok folynának az említett városokért, s megfigyelők ezt úgy értékelik, hogy Amin hadserege feladta ezeket a helységeket Az ugandai rádió bejelentette, hogy az Idi Amin elnökhöz hű kormánycsapatok ellentámadást hajtottak végre és visszaszorították a Kampalát ostromló tanzániai alakulatokat és az ugandai felkelőket. A főváros ezzel az ellenség tüzérségének hatótávolságán kívül került. Az ostromló csapatok visszavonulóban vannak — állapította meg az ugandai rádió. Ezek után megfigyelők feltételezik, hogy az elnök mégis Kampalában tartózkodik. Korábbi, meg nem erősített jelentések ugyanis azt állították, hogy elmenekült a fővárosból. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken úgy határozott, hogy nem tesz eleget a BT sürgős összehívását sürgető ugandaikérésnek. Az ülést, amelynek kampalai kérésre kellett volna megvitatnia az ugandai—tanzániai viszályt, az afrikai országok javaslatára meghatározatlan időre elhalasztották. A külpolitika hírei O (Moszkva, TASZSZ) Megjelent Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter beszédeinek és cikkeinek válogatott gyűjteménye. O (Prága, MTI) Befejezte ötnapos tanácskozását az Egyházak Világtanácsának miszsziós és evangelizációs bizottsága. O (Maputo, ADN) A Mozambiki Népi Köztársaság nemzetvédelmi minisztériuma bejelentette: katonai törvényszéket állít fel, mert a forradalmat támadó akciók hatékony intézkedéseket követelnek. (Moszkva, TASZSZ) Üdvözletet küldött a Szovjetunió Kommunista Pártja az Iraki KP-nak, e párt megalakulása 45. évfordulója alkalmából.C (London, MTI) Málta szombaton megünnepelte a Függetlenség Napját, arra az eseményre emlékeztek, amikor megszabadultak a 180 éves brit gyámságtól. C (Islamabad, AFP) A volt pakisztáni kormányfő pártjának nevében kegyelmi kérvényt adtak át Ziaul Hak elnöknek, kérve, kímélje meg a halálra ítélt Bhutto életét. Vasárnap, 1979. április . A kieli kongresszus Vihar helyett ÉVFORDULÓT is ülhetett volna a nyugatnémet Kereszténydemokrata Unió most lezajlott kongresszusán: tíz esztendeje szorult ellenzékbe. Azóta nem tud kikecmeregni ebből az állapotból. Kínos helyzet lehet ez olyan pártnak, amely az országban a legerősebb, a Rubicont mégsem tudja átlépni. A helyi törvényhozások kétharmadában övék a többség, a tíz tartomány közül nyolcban a legtöbb szavazatot kapták, hatban ők alakítottak kormányt. Mégis 1969-ben és azóta kívülrekedtek az igazi hatalmon: Bonnban a szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíció tartja kézben a gyeplőt. Kettőjüknek együtt több képviselője van, mint a jobboldalnak. Ebben a hangulatban zajlott le a kieli kongresszus, anélkül, hogy megoldást találtak volna. Még a nézetek sem csaptak össze, holott a belső, a felszín alatti feszültség meglehetősen nagy. Elő szeretnék készíteni az 1980-as általános választásokra a győzelmet, de nem tudják, hogyan. Ki ajánlotta, ki nem, hogy értekezletüket éppen itt észako . Schleswig-Holstein tartomány székvárosában tartsák, de ha Helmut Kohl pártelnök volt a gondolat szülőatyja, ügyes húzást tett. Egy hónap múlva helyi választások lesznek ugyanitt, s bár az ő kezükben van a kormány, helyzetük bizonytalan. Csekély a többség, s nem lehetetlen, hogy a szociáldemokraták elhódítják tőlük a pálmát. Ebben az esetben nemcsak újabb szavazatveszteség éri őket (mint nemrég Rajna-Pfalzban). Súlyosabb lesz a baj: elvesztenek egy helyi kormányt és kétségessé válik többségük a felsőháznak számító Bundesratban. Erre hivatkozva intette rendre a küldötteket Kohl elnök: csak semmi személyi vita, marakodás, nem szabad rontani a párt és Gerhard Stoltenberg tartományi miniszterelnök esélyeit. Volt ugyan, aki mozgott emiatt. Kurt Biedenkopf, az elnökség tagja szerint „aki a nehézségeket körvonalazza, még nem követi el azt a vétket, hogy a dolgokat a politikai ellenfél szemüvegén át nézi” Végeredményben azonban eléérték, hogy az értekezlet nem vált az éles viták, vagy a nyíltan mutatkozó elégedetlenség csataterévé. ISMÉT ELNÖKKÉ választották Helmut Kohlt, „a fekete óriást”, aki ezt a jelzőt termete és pártja színe miatt, s nem politikai teljesítményei alapján kaphatta csak. Pályafutásának legkevesebb szavazatát nyerte most el: a két évvel ezelőtti pártkongresszuson még 94,7, négy esztendeje pedig 98,4 százalékot kapott, most 83,3-at. Két nyugatnémet lap vitába is bocsátkozott efölött: egyikük azt állította, hogy három évtized kereszténydemokrata pártelnökei közül most támogatták a jelöltet a legkevesebben, a másik utánalapozott a dolognak és megállapította, hogy azért volt, aki még ennél is roszszabb arányban futott be. De nem is ez a legkeservesebb. Minden lap megírta, hogy az elnökké választás — talán először e párt történetében — nem biztosítja egyben a kancellárjelöltséget. Nem mondta ki ezt a kongresszusom senki, de nyilvánvalónak tartják. Kohl ugyan ragaszkodik a kancellárjelöltséghez, ő akar pártja élén az 1980-as harcba vonulni, de addig még sok víz lefolyik a Rajnán. Érzi ezt ő is, ezért megpróbálta magához édesgetni ellenfeleit, mindenekelőtt a bajor földről figyelő Franz Josef Strausst. Újraválasztásakor kijelentette, hogy egy „vezető csapattal” karöltve kívánja folytatni a munkát. Ez azonban nem változtat kancellárjelölti igényein, márpedig óhaja ellenállásba ütközik nemcsak Münchenben, hanem saját elnökségén, a „válogatott csapat” körén belül is. Három évvel ezelőtt tette le a rajna-pfalzi miniszterelnöki tisztet Helmut Kohl, s jött fel végérvényesen Bonnba azzal a szándékkal, hogy rövidesen diadalmasan bevonul a legfőbb hatalomba: „Két esztendő múlva kancellár leszek”. Nem lett. S mi több, soha nem volt ez anynyira kétséges, soha nem volt annyi titkos ellenjelöltje, mint mostanában. Kurt Biedenkopf januárban valóságos puccskísérletet hajtott végre ellene. Nem akarta ugyan rögtön megdönteni, közvetett módszerhez folyamodott, azt javasolta, hogy Kohl mondjon le a parlamenti frakció vezetői tisztéről. Ez azonban csak az első lépés lett volna a bálványdöntögetésben. Nem sikerült a puccs, de a nézeteltérések megmaradtak. Még konokabb ellenfél a „testvér” Keresztényszociális Unió vezetője, Strauss. Biztosra veszik, hogy semmiképpen sem egyezik bele Kohl kancellárjelöltségébe. Alkalmatlannak tartja arra, hogy az általános választásokon győzelemre vezesse az ikerpártot — ha egyáltalán együtt indulnak. A SZEMÉLYI KÉRDÉSEK nem kizárólagosan vibráltak a kieli pártkongresszus levegőjében. Szóltak nagy általánosságban céljaikról és megfogalmazták a júniusi „Euro- Da-választások” jelszavait. Körvonalazták (nem először) a párt jellegét, helyét a politikai életben: „a liberális, a keresztényszociális és a konzervatív” erőket kívánják összefogni. Szó volt — a belpolitikát, mindenekelőtt az állampolgári erényeket illetően — kötelességtudásról, felebaráti szeretetről, áldozatkészségről, szorgalomról. Némileg konkrétabbá váltak a nyugat-európai közös parlamenti választásokkal kapcsolatos programot illetően. Fő ellenségnek a szélesebb értelemben vett baloldalt tekintik. Nem akarják, mondták, hogy „a szociáldemokraták és a kommunisták szentségtelen szövetsége” többséget kapjon. Ami a nemzetközi, a kelet- nyugati kapcsolatot illeti, támadták a kormányt a biztonsággal és a fegyverzet korlátozásával kapcsolatos álláspontja miatt. Nemrég éppen a kieli kongresszus előtti napokban cikk jelent meg a Pravdában, arról, miként látják Moszkvában e pártot. A cikk címe tömören összefoglalja a vélemény lényegét: „A múlt és a jelen között”. Elismerendő, hogy a pártban bizonyos változás végbement, ma már elfogadják az NSZK és a szocialista országok közötti szerződéseket. De ami a további enyhülést, elsősorban a katonai értelemben vett előrelépést illeti, megmerevedtek: a legkisebb kísérlet, amely ez irányba kívánja előbbre vinni Európát, tiltakozást vált ki náluk. Támogatták az amerikai neutronfegyver-terveket, ki szeretnék játszani a „kínai kártyát”, sürgetik a középhatósugarú rakéták elhelyezését az NSZK-ban. Követeléseik alátámasztására „az erőltetett szovjet fegyverkezés” tételét ismételgetik. Egyik képviselőjük szerint — idézi a Pravda —,, az oroszok egyáltalán nem tudják elképzelni a hoszszú távú baráti kapcsolatokat államok között”. Joggal írta tehát a Frankfurter Rundschau, hogy a kereszténydemokraták nem óhajtanak előremenni a nyolcvanas évek felé, inkább visszafordulnak az ötvenesek irányába. A KERESZTÉNYDEMOKRATA UNIÓ Kielben némi képet adott önmagáról, de megfogadta annak a kommentátornak a tanácsát, aki szerint, ha igazán nekiláttak volna saját helyzetük fölmérésének, ez az „öngyilkossággal” lett volna egyenlő. Mármint, veszteségekkel a következő tartományi választásokon. Ilyenformán mindenki tartózkodó volt, s a lelkesedés korántsem csapott az egekig. Geissler főtitkár igyekezett bizalmat és önbizalmat önteni a küldöttekbe, mondván, „ne engedjék bebeszélni maguknak, hogy az 1980-as választásokat úgysem nyerhetik meg és ezért már most, 1984-re kell ráállni”. Kidben mindent nyitva hagytak, s a megfigyelők azzal a benyomással távoztak az északi városból, hogy a Kereszténydemokrata Unió és a Keresztényszociális Unió olyan pártkettőst alkot, amelyben szinte mindenki bizalmatlan mindenkivel szemben. Tatár Imre