Magyar Nemzet, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-22 / 69. szám

YT!­ICOÍ­’YVTÁft 5*01 sí' ■:/?, . . : ■ tor 1~1/« is, Magyar Noiiizor A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A csepeli műszak jeles napként kerül be a mai Csepel történetébe. A gyárváros utcáit hatalmas feliratok díszítik, köszöntve az MSZMP nemsokára meg­kezdődő kongresszusát, ha­zánk felszabadulásának kö­zelgő évfordulóját. S azt a huszonötezer embert, aki a Csepel Művek központi és vidéki üzemeiben ezen a na­pon reggel munkába áll, úgy határozva, hogy e kong­resszusi műszak alatt 35—40 millió forint termelési ér­tékkel gyarapítják szociális létesítményeik bővítésére, korszerűsítésére szánt össze­get. Óvodás és bölcsődés gyerekekért dolgoznak ma a gépek mellett és az udvaro­kon, a virágokat, fákat ápolva, környezetüket is csinosítva, s összegyűjtve a még felhasználható vagy ér­tékesíthető hulladékokat. Olyan műszak ez, amely — az ország sok más gyárá­hoz, vállalatához hasonlóan — a legkisebbek javára gyűjti a forintokat. Munkával ünnepel a gyár­város. Majd pedig — az ös­szefogást hirdetve — nagy­gyűlésre kerül sor délben a gyárudvaron. Az internacio­nalizmus, a testvérpártok figyelme és tettre kész tá­mogatása kap hangot ezen a megmozduláson, amelyen a sok ezer gyári dolgozó mel­lett ott lesznek a hazánk­ban működő szocialista kul­turális és tájékoztató köz­pontok vezetői, munkatár­sai is. Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió testvér­pártjainak, dolgozó népé­nek, munkásainak üdvözle­tét tolmácsolják Csepelnek, s az egész magyar népnek­ kifejezésre juttatva párt­jaink, kormányaink és né­peink közötti egységet, a teljes nézetazonosságot és az összefogást a fejlett szo­cialista társadalom építésé­ben. Csepel: a gyáróriás és a városrész szinte kü­lönvá­­laszthatatlan fogalom. Több nemzedék született és dol­gozott itt, s dolgozik ma is. Az ünnepi műszakok nemes hagyományként íródtak be a­­brigádnaplókba, s váltak a hétköznapok munkát-éle­­tet szebbé tevő részeivé. A gyáriak számára már a ne­gyedik lakótelep építése fe­jeződik be, évente három­száz lakásba költözhetnek be a boldog tulajdonosok. A régi „falu” — ahogyan az itt élők becézik — lassan­­lassan eltűnik; nyomuk sem marad az apró, szegényes házacskáknak. Modern épü­letek sora, hatalmas áruház, kitűnően berendezett és gazdag választékot kínáló üzletek övezik a gyár kör­nyékét. És Csepel kapujá­ban ott áll a legendás szik­ratávíró emlékműve, ame­lyet szintén most­, ezeknek az ünnepe hétköznapiaknak sorában avattak fel. Rácz Judit fwSjffi /«f/«flll jól Gyalogolni könnyű, köz­lekedni nehéz. Aki manap­ság nem tud közlekedni, avagy hanyagságból nem akar (nem figyel oda), az az életével, de legalábbis a tes­ti épségével játszik. Nem­csak az autós, a gyalogos is. Márpedig a többség tisz­teletre méltó kitartással na­ponta rója az aszfaltot. A gyalogos számára nem ké­szült vaskos KRESZ-tan­­könyv, mégis, jó néhány írott és íratlan szabály vo­natkozik rá, szakszerűen fo­galmazva: határozza meg mozgásának lehetőségeit De hiába. A gyalogosok nem okulnak. Rugalmas rajtot véve átsprintelnek a Körúton, többé-kevésbé ki­számítják, hogy a dübörgő autócsorda előtt még át is érjenek; tilos jelzésnél is el­indulnak a zebrán, mert „nem jön semmi”, aztán a mellékutcából mégis előka­nyarodik egy autó, a többi a vezető reflexein múlik; odacsukatják magukat a villamos, az autóbusz ajta­jába, aztán­ szidják a veze­tőt __ Hajmeresztő jelene­teknek lehet csendes tanú­ja az ember, ha megáll né­zelődni a főváros bármely forgalmas pontján, függet­lenül attól, hogy van-e zeb­ra, vagy aluljáró a közel­ben. (Lásd p­éldául a Thö­köly út elejét, a Keleti pá­lyaudvar érkezési oldalá­nál!) Minden percre jut két súlyos szabálysértés. Ha van rendőr, ötven vagy száz forintba kerül a mutatvány, s a gyalogos bosszankodva magyarázkodik, végül dü­­hödten fizet. („Ennek is pont itt kellett állni! De úgy el tudnak bújni, hogy észre sem veszi az ember!) A szi­rénázó mentőautó láttán csak a lelkiekben gazdagok hajlamosak azt elgondolni, hogy lám csak, ők is lehet­nének abban a rohamkocsi­ban. Pedig bárki lehet. Közlekedésünket minden téren — és egyre inkább — a rohanás jellemzi. A gyalogosok pedig legalább annyira agresszívek, mint az ezzel előszeretettel meg­vádolt autósok. A zöld jel­zésre váró tömeg erőtelje­sebb tagjai ügyes könyök­munkával küzdik magukat jobb rajtpozícióba, s hogy mi minden történik a csúcs­­forgalomban a metró lejá­ratainál, arról jobb nem is beszélni. Nem tudunk jól, okosan és biztonságosan gyalogolni, agresszivitá­sunkra mi sem jellemzőbb, hogy megyünk torony iránt, elvégre az utca mindenkié. Hogy hol kezdődik a fe­lelősség? Erről sokat lehet­ne beszélni. Mert teszem azt, a gyerek is gyalogos. A sta­tisztika szempontjából min­denképpen. A belügyminisz­ter a minap ezt mondta: a gyalogosok közlekedési fe­gyelme cseppet sem javult, az általuk okozott balesetek száma négy százalékkal emelkedett. A 14 éven alu­liak balesetei évről évre gyakoribbak lesznek. Szá­muk riasztó. De vajon kit, kiket riasztanak? Az áldo­zatok úgy sokasodnak, ahogy a gépkocsikból lesz több és több. Törvényszerű ez az összefüggés? Így kell lennie? Bele kell ebbe tö­rődnünk? Fehér Béla Az izraeli támadások miatt Libanon panaszt tett a Biztonsági Tanácsnál A külpolitikai helyzet TALÁLKOZÓRA KÉSZÜL ismét Begin és Szadat: vendég­látójukkal, Carterrel — mint hangsúlyozták — külön-külön kívánnak kötetlen jellegű megbeszéléseket folytatni. Az esz­mecserék legfőbb témája ezúttal is a palesztin autonómia ügye lesz. Bár az izraeli miniszterelnök és az egyiptomi államfő washingtoni vendégeskedése csak áprilisban esedékes, az elő­készületek már javában folynak. Ennek megfelelően természe­tesen a „beharangozó” nyilatkozatok sem maradnak el. Egy magas rangú amerikai kormányhivatalnok például megállapí­totta, hogy Izraelnek és Egyiptomnak „rendkívül bátor dönté­seket kell hoznia”, ezért határozta el az elnök, hogy meghívja e két ország vezetőit. Hozzáfűzte a nyilatkozó azt is, hogy Wa­shington ezúttal nem terjeszt partnerei elé speciális javasla­tokat, de meghallgatja a két államférfi véleményét a ciszjordá­­niai és gázai autonómia jövőjéről. A Fehér Ház gazdája amerikai üzletemberek egy csoportja előtt ismételten hangoztatta, hogy az Egyesült Államok közel­­keleti politikájának egyik alapelve Izrael biztonságának a megvédése. Kiegészítve mondandóját, hangsúlyozta, Washing­ton továbbra is szorgalmazza a palesztin kérdés átfogó és mi­előbbi megoldását, hiszen közeleg az autonómiatárgyalások lezárásának határideje, május 26-a. Mondale amerikai alel­nök viszont kijelentette: „Az Egyesült Államok változatlanul nem tárgyal a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel és nem ismeri el azt addig, amíg a PFSZ megkérdőjelezi Izrael létét” A Tel Aviv-i állásponttal azonosulva hozzátette, hogy „kívánatosnak tartják a palesztin kérdés megoldását az autonómiatárgyaláso­kon, de ellenzik egy független állam létrehozását.” Az izraeli televízió washingtoni tudósítója kiszivárgott érte­sülésekre hivatkozva úgy véli, hogy Carter feltehetően „vé­delmi szerződést” ajánl majd Beginnek, s cserébe nagyobb engedékenységet kér tőle az önrendelkezés kérdésében Egy ilyen megállapodás ugyanis szavatolná Tel Avivnak, hogy „megtámadása” esetén az Egyesült Államok katonai segítség­­nyújtási kötelezettséget vállal. A megfigyelők szerint Begin, úgymond, elébe ment az amerikai indítványnak, amikor Jeru­zsálemben kifejtette, előnyösnek tartja az egyiptomi, amerikai és izraeli stratégiai védelmi együttműködést, feltéve, ha egy ilyen kezdeményezésről egyáltalán szó esik Washingtonban. Mindemellett a hírelemzők szerint nem nagy rugalmasságot ígérnek Beginnek az utóbbi nap­okban elhangzott kijelentései, amelyek egyértelműen elutasítottak minden tárgyalást a pa­lesztinokkal, s Izrael biztonsága szempontjából döntő fontossá­gúnak ítélték a megszállt területeken létesített településeket. Megjegyzendő, hogy ugyanakkor egyes izraeli kormánytisztvi­selők, köztük miniszterek is, arra szólították fel Begint, hogy módosítsa némileg az álláspontját Washingtonban, mert az idő Izrael ellen dolgozik és Tel Aviv az amerikai elnökválasztások előtt tudja magának a legnagyobb előnyöket kiharcolni. Saját közvéleményének a nyomása alatt és a mérsékeltebb arab államoknak való kedvezés érdekében Szadat sem hajlik az engedékenységre. Kairóban úgy tartják, hogy a palesztin autonómia kérdésében minden Washingtonban dől el, hiszen eddig még semmi sem történt. Az egyiptomi államfő megnyi­latkozásait teljes mértékben követik Musztafa Khalil minisz­terelnöknek a külföldi újságírók előtt elmondott szavai. A kor­mányfő és külügyminiszter véleménye szerint kívánatos lenne némi megszorításokat javasolni, ha Izrael félti a biztonságát egy palesztin állam megalapításától. Az autonóm testületnek így ne legyen joga olyan törvények kimondására, amelyek alapján államot alapíthat, külkapcsolatokat tarthat fenn, és hadsereget állíthat fel — közölte Khalil. Figyelemre méltó észrevételt tett egy vezető brit személyiség közvetlenül azután, hogy az amerikai kormány kifejtette állás­pontját az áprilisi csúcstalálkozóval kapcsolatban. Az angol politikus, aki nevét nem kívánta szerepeltetni, közölte, hogy a nyugat-európai kormányok tanácskoznak egymással, milyen összehangolt lépéseket tegyenek a közel-keleti politikában, ha összeomlanának a Camp David-i megállapodások. Megerősí­tette, a nyugati fővárosokban szükségesnek tartják a rende­zésre vonatkozó ENSZ-határozatok módosítását úgy, hogy azok tartalmazzák a palesztinok jogos követeléseit. Vance külügy­miniszter viszont — válaszként — sietve kijelentette, Washing­ton nem változtat a kérdéses BT-döntéseken, amelyek csak menekültként említik a palesztinokat és nem rögzítik jogos követelésüket az önrendelkezésre. A PFSZ közös arab katonai front létrehozását indítványozza Bejrútból jelenti az MTI. Libanon panaszt tett a Biz­tonsági Tanácsnál a Szidon és más libanoni települések ellen végrehajtott izraeli agresszió miatt — közölte Fuad Butrosz külügyminiszter, hozzáfűzve: kormánya fenntartja magának a jogot, hogy kérje a Bizton­sági Tanács összehívását. Az Egyesült Államok bejrúti ügy­vivője útján az amerikai kor­mány figyelmét is felhívták az izraeli agresszió veszélyessé­gére. Pénteken az izraeli támoga­tást élvező jobboldali milíciák tüzérsége folytatta Szidon tér­ségének ágyúzását. Több talá­lat érte a város központját és külső területeit. Két személy megsebesült, de jelentős ká­rok keletkeztek. Négy tüzér­ségi lövedék robbant a déli országrészt elektromos áram­mal ellátó transzformátorállo­máson. Az ágyúzás miatt be­zárták az iskolákat és az üzle­teket, leállt a munka a kikö­tőben. A polgári lakosság egy része a további ágyúzásoktól tartva elmenekült a városból. Al-Hossz miniszterelnök éle­sen elítélte a Dél-Libanon sű­rűn lakott területeit sújtó ag­ressziót, rámutatva, hogy Izrael minden áron meg akarja za­varni a nemzeti megbékélés légkörét. Ugyancsak pénteken Nyu­­gat-Bejrút egyik forgalmas út­vonalán egy meg nem neve­ zett fegyveres csoport tagjai tüzet nyitottak a libanoni had­sereg egyik járművére, öt ka­tona megsebesült a támadás során. Asszad szíriai elnök hozzá­járult ahhoz, hogy a palesztin ellenállási mozgalom a szíriai Golán-fennsíkról kiindulva fegyveres támadásokat hajt­son végre Izrael ellen. Ahmed Iszkander szíriai tájékoztatási miniszter nyilatkozatban erő­sítette meg az arról szóló je­lentéseket, hogy az ajánlatot maga Asszad közölte Jasszer Arafattal, a PFSZ VB elnöké­vel, valamint a legjelentősebb gerillaszervezetek vezetőivel. Szalah Khalaf (fedőneve Abu Íjad), fiz El-Fatah helyet­tes vezetője pozitív kezdemé­nyezésként üdvözölte a da­maszkuszi döntést. A bejrúti Asz-Szafir úgy értesült, hogy a szíriai hadsereg felkészült az esetleges izraeli megtorló támadások elhárítására. Miután a palesztin ellenál­lási mozgalom a tuniszi arab csúcsértekezleten vállalta a Dél-Libanonból kiinduló ak­ciók felfüggesztését, az utóbbi időben Izrael, illetve az izraeli megszállás alatt levő Ciszjor­­dánia és Gáza területére tevő­dött át a fegyveres ellenállás. Palesztin források szerint a Golán-fennsíkon két körül­mény nehezíti meg a gerilla­­akciókat: az egyik az 1974-es csapatszétválasztás óta ott ál­lomásozó ENSZ-erők jelenléte, a másik a nyitott terep, ame­lyen az izraeli légierő meg­akadályozhatja a támaszpon­tokra való visszatérést. Hani Al-Hasszan, az­ El-Fa­tah vezetőségének tagja kö­zölte, hogy a PFSZ a szilárd­ság frontja március 28-án kez­dődő damaszkuszi csúcsérte­kezleten sürgetni fogja egy közös arab katonai front fel­állítását Szíria, Jordánia, Irak és a PFSZ részvételével, nyit­va hagyva Libanon számára a csatlakozás lehetőségét. Tel Avivból jelenti az AP. Menahem Begin izraeli mi­niszterelnök pénteken bejelen­tette: április 9—15. között lá­togat Carter amerikai elnök meghívására az Egyesült Álla­mokba. Nyugat-európai újság­írók előtt az izraeli kormány­fő úgy nyilatkozott, hogy „meglepetésként érte a meg­hívás”. Begin ez alkalommal is ha­tározottan elutasította a pa­lesztin önrendelkezés gondola­tát, de felszólította a Paleszti­nai arabokat, hogy csatlakoz­zanak az úgynevezett autonó­miatárgyal­ásokhoz. Egyiptom „újraértékeli” a Camp David-i megállapodá­soknak a palesztin autonómiá­ra vonatkozó részét, amennyi­ben a május 26-i határidőig nem sikerül egységre jutnia Izraellel — közölte Szadat el­nök az NBC amerikai tévé­­társaságnak adott nyilatkoza­tában. Szadat az interjú során a leghatározottabban leszögez­te, hogy a „jelenlegi szakasz­ban” nem törekszik a palesz­tinok bevonására a tárgyalási folyamatba. Az olasz kereszténydemokraták ismét Cossigát jelölik kormányfőnek A szocialisták még ingadoznak Rómából jelenti az MTI. Sandro Pertini olasz köztársa­sági elnök elkezdte kormány­alakítási konzultációit a Qui­­rinale palotában. Először a volt államfőket, így a szociál­demokrata Saragatot és a ke­reszténydemokrata Leonét fo­gadta. Pénteken délelőtt az el­nök és a pártok vezetőinek konzultációi is megkezdődtek. Az államfő nagyságuk sor­rendjében tárgyal a pártokkal. Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára az olasz tévének adott nyilatkozatában újból a „demokratikus egységkor­mány” megalakítása mellett szállt síkra és botrányosnak nevezte, hogy a keresztényde­mokraták minden egyéb meg­oldásra hajlandók volnának, csak erre nem, jóllehet az or­szág állapota megkívánná a kommunistákkal való együtt­működést A szocialista párt­hoz fűződő viszonyról szólva azt mondta, hogy pártja az egységes fellépés irányába akarja fejleszteni kapcsolatu­kat. Berlinguer bírálta Craxi­­nak­ a kereszténydemokraták­kal szembeni engedékenységét Véleménye szerint ez is hoz­zásegítette a kereszténydemok­rata pártot, hogy kitérhessen a haladóbb megoldások elől. Berlinguer közölte: pártja ellenzékben marad, ameddig nem alakul széles demokra­tikus egységkormány, olyan, amelyik vállalja a kemény harcot a terrorizmus ellen, megújhodást nyújt az olasz társadalomnak és az enyhülés útján halad. Piccoli, a kereszténydemok­rata párt főtitkára Pertini el­nökkel folytatott megbeszélése után megerősítette, hogy párt­ja újból Cossigát jelölte mi­niszterelnöknek. Craxi szocialista főtitkár utolsónak kereste fel az állam­főt Pártja ezekben a napok­ban KB-ülést tart, és megvi­tatja, hogy milyen politikát folytasson a jövőben, belép­jen-e a kormányba, vagy sem. Craxi a KB előtt mondott be­szédében javasolni fogja az OSZP-nek a kormányban va­ló részvételét. Olaszországban újból felve­tődött a hadsereg felhasználá­sának kérdése a terrorizmus elleni harcban. Pertini köztár­sasági elnök és a belbiztonsá­gi felelősök együttes tanács­kozásukon megvizsgáltak egy indítványt, amelyben római főbírák javasolták, hogy ves­sék be a hadsereg egységeit is a nagyvárosok ellenőrzésére és körzetekként­ őrzésére. Sajtóértesülések szerint a Pertini elnökletével ülésező belbiztonsági bizottság nem hagyta jóvá a hadsereg anti­­terrorista felhasználását, de elvileg nem zárta lei ennek lehetőségét. Az olasz hadügy­minisztériumban megtartott tanácskozáson elutasították néhány bírának azt az indít­ványát, hogy hadiállapotot ve­zessenek be az országban, vagy rendkívüli intézkedése­ket foganatosítsanak. Accame, a szocialista párt állambiztonsági kérdésekkel foglalkozó képviselője annak a meggyőződésének adott han­got, hogy a terrorista csopor­tok célja éppen az ország mi­­litarizálása, a hadsereg igény­­bevétele a közrend védelmé­ben. Értésre adta, hogy mind­ez a jobboldal érdekeit szol­gálná. Szerinte a hadsereg be­vetése nemcsak jogilag kérdő­jelezhető meg, hanem gyakor­lati szempontból is, hiszen a sorkatonákat nem készítik fel rendőri szerep betöltésére.

Next