Magyar Nemzet, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-22 / 69. szám

YT!ICOÍ’YVTÁft 5*01 sí' ■:/?, . . : ■ tor 1~1/« is, Magyar Noiiizor A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A csepeli műszak jeles napként kerül be a mai Csepel történetébe. A gyárváros utcáit hatalmas feliratok díszítik, köszöntve az MSZMP nemsokára megkezdődő kongresszusát, hazánk felszabadulásának közelgő évfordulóját. S azt a huszonötezer embert, aki a Csepel Művek központi és vidéki üzemeiben ezen a napon reggel munkába áll, úgy határozva, hogy e kongresszusi műszak alatt 35—40 millió forint termelési értékkel gyarapítják szociális létesítményeik bővítésére, korszerűsítésére szánt összeget. Óvodás és bölcsődés gyerekekért dolgoznak ma a gépek mellett és az udvarokon, a virágokat, fákat ápolva, környezetüket is csinosítva, s összegyűjtve a még felhasználható vagy értékesíthető hulladékokat. Olyan műszak ez, amely — az ország sok más gyárához, vállalatához hasonlóan — a legkisebbek javára gyűjti a forintokat. Munkával ünnepel a gyárváros. Majd pedig — az összefogást hirdetve — nagygyűlésre kerül sor délben a gyárudvaron. Az internacionalizmus, a testvérpártok figyelme és tettre kész támogatása kap hangot ezen a megmozduláson, amelyen a sok ezer gyári dolgozó mellett ott lesznek a hazánkban működő szocialista kulturális és tájékoztató központok vezetői, munkatársai is. Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió testvérpártjainak, dolgozó népének, munkásainak üdvözletét tolmácsolják Csepelnek, s az egész magyar népnek kifejezésre juttatva pártjaink, kormányaink és népeink közötti egységet, a teljes nézetazonosságot és az összefogást a fejlett szocialista társadalom építésében. Csepel: a gyáróriás és a városrész szinte különválaszthatatlan fogalom. Több nemzedék született és dolgozott itt, s dolgozik ma is. Az ünnepi műszakok nemes hagyományként íródtak be abrigádnaplókba, s váltak a hétköznapok munkát-életet szebbé tevő részeivé. A gyáriak számára már a negyedik lakótelep építése fejeződik be, évente háromszáz lakásba költözhetnek be a boldog tulajdonosok. A régi „falu” — ahogyan az itt élők becézik — lassanlassan eltűnik; nyomuk sem marad az apró, szegényes házacskáknak. Modern épületek sora, hatalmas áruház, kitűnően berendezett és gazdag választékot kínáló üzletek övezik a gyár környékét. És Csepel kapujában ott áll a legendás szikratávíró emlékműve, amelyet szintén most, ezeknek az ünnepe hétköznapiaknak sorában avattak fel. Rácz Judit fwSjffi /«f/«flll jól Gyalogolni könnyű, közlekedni nehéz. Aki manapság nem tud közlekedni, avagy hanyagságból nem akar (nem figyel oda), az az életével, de legalábbis a testi épségével játszik. Nemcsak az autós, a gyalogos is. Márpedig a többség tiszteletre méltó kitartással naponta rója az aszfaltot. A gyalogos számára nem készült vaskos KRESZ-tankönyv, mégis, jó néhány írott és íratlan szabály vonatkozik rá, szakszerűen fogalmazva: határozza meg mozgásának lehetőségeit De hiába. A gyalogosok nem okulnak. Rugalmas rajtot véve átsprintelnek a Körúton, többé-kevésbé kiszámítják, hogy a dübörgő autócsorda előtt még át is érjenek; tilos jelzésnél is elindulnak a zebrán, mert „nem jön semmi”, aztán a mellékutcából mégis előkanyarodik egy autó, a többi a vezető reflexein múlik; odacsukatják magukat a villamos, az autóbusz ajtajába, aztán szidják a vezetőt __ Hajmeresztő jeleneteknek lehet csendes tanúja az ember, ha megáll nézelődni a főváros bármely forgalmas pontján, függetlenül attól, hogy van-e zebra, vagy aluljáró a közelben. (Lásd például a Thököly út elejét, a Keleti pályaudvar érkezési oldalánál!) Minden percre jut két súlyos szabálysértés. Ha van rendőr, ötven vagy száz forintba kerül a mutatvány, s a gyalogos bosszankodva magyarázkodik, végül dühödten fizet. („Ennek is pont itt kellett állni! De úgy el tudnak bújni, hogy észre sem veszi az ember!) A szirénázó mentőautó láttán csak a lelkiekben gazdagok hajlamosak azt elgondolni, hogy lám csak, ők is lehetnének abban a rohamkocsiban. Pedig bárki lehet. Közlekedésünket minden téren — és egyre inkább — a rohanás jellemzi. A gyalogosok pedig legalább annyira agresszívek, mint az ezzel előszeretettel megvádolt autósok. A zöld jelzésre váró tömeg erőteljesebb tagjai ügyes könyökmunkával küzdik magukat jobb rajtpozícióba, s hogy mi minden történik a csúcsforgalomban a metró lejáratainál, arról jobb nem is beszélni. Nem tudunk jól, okosan és biztonságosan gyalogolni, agresszivitásunkra mi sem jellemzőbb, hogy megyünk torony iránt, elvégre az utca mindenkié. Hogy hol kezdődik a felelősség? Erről sokat lehetne beszélni. Mert teszem azt, a gyerek is gyalogos. A statisztika szempontjából mindenképpen. A belügyminiszter a minap ezt mondta: a gyalogosok közlekedési fegyelme cseppet sem javult, az általuk okozott balesetek száma négy százalékkal emelkedett. A 14 éven aluliak balesetei évről évre gyakoribbak lesznek. Számuk riasztó. De vajon kit, kiket riasztanak? Az áldozatok úgy sokasodnak, ahogy a gépkocsikból lesz több és több. Törvényszerű ez az összefüggés? Így kell lennie? Bele kell ebbe törődnünk? Fehér Béla Az izraeli támadások miatt Libanon panaszt tett a Biztonsági Tanácsnál A külpolitikai helyzet TALÁLKOZÓRA KÉSZÜL ismét Begin és Szadat: vendéglátójukkal, Carterrel — mint hangsúlyozták — külön-külön kívánnak kötetlen jellegű megbeszéléseket folytatni. Az eszmecserék legfőbb témája ezúttal is a palesztin autonómia ügye lesz. Bár az izraeli miniszterelnök és az egyiptomi államfő washingtoni vendégeskedése csak áprilisban esedékes, az előkészületek már javában folynak. Ennek megfelelően természetesen a „beharangozó” nyilatkozatok sem maradnak el. Egy magas rangú amerikai kormányhivatalnok például megállapította, hogy Izraelnek és Egyiptomnak „rendkívül bátor döntéseket kell hoznia”, ezért határozta el az elnök, hogy meghívja e két ország vezetőit. Hozzáfűzte a nyilatkozó azt is, hogy Washington ezúttal nem terjeszt partnerei elé speciális javaslatokat, de meghallgatja a két államférfi véleményét a ciszjordániai és gázai autonómia jövőjéről. A Fehér Ház gazdája amerikai üzletemberek egy csoportja előtt ismételten hangoztatta, hogy az Egyesült Államok közelkeleti politikájának egyik alapelve Izrael biztonságának a megvédése. Kiegészítve mondandóját, hangsúlyozta, Washington továbbra is szorgalmazza a palesztin kérdés átfogó és mielőbbi megoldását, hiszen közeleg az autonómiatárgyalások lezárásának határideje, május 26-a. Mondale amerikai alelnök viszont kijelentette: „Az Egyesült Államok változatlanul nem tárgyal a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel és nem ismeri el azt addig, amíg a PFSZ megkérdőjelezi Izrael létét” A Tel Aviv-i állásponttal azonosulva hozzátette, hogy „kívánatosnak tartják a palesztin kérdés megoldását az autonómiatárgyalásokon, de ellenzik egy független állam létrehozását.” Az izraeli televízió washingtoni tudósítója kiszivárgott értesülésekre hivatkozva úgy véli, hogy Carter feltehetően „védelmi szerződést” ajánl majd Beginnek, s cserébe nagyobb engedékenységet kér tőle az önrendelkezés kérdésében Egy ilyen megállapodás ugyanis szavatolná Tel Avivnak, hogy „megtámadása” esetén az Egyesült Államok katonai segítségnyújtási kötelezettséget vállal. A megfigyelők szerint Begin, úgymond, elébe ment az amerikai indítványnak, amikor Jeruzsálemben kifejtette, előnyösnek tartja az egyiptomi, amerikai és izraeli stratégiai védelmi együttműködést, feltéve, ha egy ilyen kezdeményezésről egyáltalán szó esik Washingtonban. Mindemellett a hírelemzők szerint nem nagy rugalmasságot ígérnek Beginnek az utóbbi napokban elhangzott kijelentései, amelyek egyértelműen elutasítottak minden tárgyalást a palesztinokkal, s Izrael biztonsága szempontjából döntő fontosságúnak ítélték a megszállt területeken létesített településeket. Megjegyzendő, hogy ugyanakkor egyes izraeli kormánytisztviselők, köztük miniszterek is, arra szólították fel Begint, hogy módosítsa némileg az álláspontját Washingtonban, mert az idő Izrael ellen dolgozik és Tel Aviv az amerikai elnökválasztások előtt tudja magának a legnagyobb előnyöket kiharcolni. Saját közvéleményének a nyomása alatt és a mérsékeltebb arab államoknak való kedvezés érdekében Szadat sem hajlik az engedékenységre. Kairóban úgy tartják, hogy a palesztin autonómia kérdésében minden Washingtonban dől el, hiszen eddig még semmi sem történt. Az egyiptomi államfő megnyilatkozásait teljes mértékben követik Musztafa Khalil miniszterelnöknek a külföldi újságírók előtt elmondott szavai. A kormányfő és külügyminiszter véleménye szerint kívánatos lenne némi megszorításokat javasolni, ha Izrael félti a biztonságát egy palesztin állam megalapításától. Az autonóm testületnek így ne legyen joga olyan törvények kimondására, amelyek alapján államot alapíthat, külkapcsolatokat tarthat fenn, és hadsereget állíthat fel — közölte Khalil. Figyelemre méltó észrevételt tett egy vezető brit személyiség közvetlenül azután, hogy az amerikai kormány kifejtette álláspontját az áprilisi csúcstalálkozóval kapcsolatban. Az angol politikus, aki nevét nem kívánta szerepeltetni, közölte, hogy a nyugat-európai kormányok tanácskoznak egymással, milyen összehangolt lépéseket tegyenek a közel-keleti politikában, ha összeomlanának a Camp David-i megállapodások. Megerősítette, a nyugati fővárosokban szükségesnek tartják a rendezésre vonatkozó ENSZ-határozatok módosítását úgy, hogy azok tartalmazzák a palesztinok jogos követeléseit. Vance külügyminiszter viszont — válaszként — sietve kijelentette, Washington nem változtat a kérdéses BT-döntéseken, amelyek csak menekültként említik a palesztinokat és nem rögzítik jogos követelésüket az önrendelkezésre. A PFSZ közös arab katonai front létrehozását indítványozza Bejrútból jelenti az MTI. Libanon panaszt tett a Biztonsági Tanácsnál a Szidon és más libanoni települések ellen végrehajtott izraeli agresszió miatt — közölte Fuad Butrosz külügyminiszter, hozzáfűzve: kormánya fenntartja magának a jogot, hogy kérje a Biztonsági Tanács összehívását. Az Egyesült Államok bejrúti ügyvivője útján az amerikai kormány figyelmét is felhívták az izraeli agresszió veszélyességére. Pénteken az izraeli támogatást élvező jobboldali milíciák tüzérsége folytatta Szidon térségének ágyúzását. Több találat érte a város központját és külső területeit. Két személy megsebesült, de jelentős károk keletkeztek. Négy tüzérségi lövedék robbant a déli országrészt elektromos árammal ellátó transzformátorállomáson. Az ágyúzás miatt bezárták az iskolákat és az üzleteket, leállt a munka a kikötőben. A polgári lakosság egy része a további ágyúzásoktól tartva elmenekült a városból. Al-Hossz miniszterelnök élesen elítélte a Dél-Libanon sűrűn lakott területeit sújtó agressziót, rámutatva, hogy Izrael minden áron meg akarja zavarni a nemzeti megbékélés légkörét. Ugyancsak pénteken Nyugat-Bejrút egyik forgalmas útvonalán egy meg nem neve zett fegyveres csoport tagjai tüzet nyitottak a libanoni hadsereg egyik járművére, öt katona megsebesült a támadás során. Asszad szíriai elnök hozzájárult ahhoz, hogy a palesztin ellenállási mozgalom a szíriai Golán-fennsíkról kiindulva fegyveres támadásokat hajtson végre Izrael ellen. Ahmed Iszkander szíriai tájékoztatási miniszter nyilatkozatban erősítette meg az arról szóló jelentéseket, hogy az ajánlatot maga Asszad közölte Jasszer Arafattal, a PFSZ VB elnökével, valamint a legjelentősebb gerillaszervezetek vezetőivel. Szalah Khalaf (fedőneve Abu Íjad), fiz El-Fatah helyettes vezetője pozitív kezdeményezésként üdvözölte a damaszkuszi döntést. A bejrúti Asz-Szafir úgy értesült, hogy a szíriai hadsereg felkészült az esetleges izraeli megtorló támadások elhárítására. Miután a palesztin ellenállási mozgalom a tuniszi arab csúcsértekezleten vállalta a Dél-Libanonból kiinduló akciók felfüggesztését, az utóbbi időben Izrael, illetve az izraeli megszállás alatt levő Ciszjordánia és Gáza területére tevődött át a fegyveres ellenállás. Palesztin források szerint a Golán-fennsíkon két körülmény nehezíti meg a gerillaakciókat: az egyik az 1974-es csapatszétválasztás óta ott állomásozó ENSZ-erők jelenléte, a másik a nyitott terep, amelyen az izraeli légierő megakadályozhatja a támaszpontokra való visszatérést. Hani Al-Hasszan, az El-Fatah vezetőségének tagja közölte, hogy a PFSZ a szilárdság frontja március 28-án kezdődő damaszkuszi csúcsértekezleten sürgetni fogja egy közös arab katonai front felállítását Szíria, Jordánia, Irak és a PFSZ részvételével, nyitva hagyva Libanon számára a csatlakozás lehetőségét. Tel Avivból jelenti az AP. Menahem Begin izraeli miniszterelnök pénteken bejelentette: április 9—15. között látogat Carter amerikai elnök meghívására az Egyesült Államokba. Nyugat-európai újságírók előtt az izraeli kormányfő úgy nyilatkozott, hogy „meglepetésként érte a meghívás”. Begin ez alkalommal is határozottan elutasította a palesztin önrendelkezés gondolatát, de felszólította a Palesztinai arabokat, hogy csatlakozzanak az úgynevezett autonómiatárgyalásokhoz. Egyiptom „újraértékeli” a Camp David-i megállapodásoknak a palesztin autonómiára vonatkozó részét, amennyiben a május 26-i határidőig nem sikerül egységre jutnia Izraellel — közölte Szadat elnök az NBC amerikai tévétársaságnak adott nyilatkozatában. Szadat az interjú során a leghatározottabban leszögezte, hogy a „jelenlegi szakaszban” nem törekszik a palesztinok bevonására a tárgyalási folyamatba. Az olasz kereszténydemokraták ismét Cossigát jelölik kormányfőnek A szocialisták még ingadoznak Rómából jelenti az MTI. Sandro Pertini olasz köztársasági elnök elkezdte kormányalakítási konzultációit a Quirinale palotában. Először a volt államfőket, így a szociáldemokrata Saragatot és a kereszténydemokrata Leonét fogadta. Pénteken délelőtt az elnök és a pártok vezetőinek konzultációi is megkezdődtek. Az államfő nagyságuk sorrendjében tárgyal a pártokkal. Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára az olasz tévének adott nyilatkozatában újból a „demokratikus egységkormány” megalakítása mellett szállt síkra és botrányosnak nevezte, hogy a kereszténydemokraták minden egyéb megoldásra hajlandók volnának, csak erre nem, jóllehet az ország állapota megkívánná a kommunistákkal való együttműködést A szocialista párthoz fűződő viszonyról szólva azt mondta, hogy pártja az egységes fellépés irányába akarja fejleszteni kapcsolatukat. Berlinguer bírálta Craxinak a kereszténydemokratákkal szembeni engedékenységét Véleménye szerint ez is hozzásegítette a kereszténydemokrata pártot, hogy kitérhessen a haladóbb megoldások elől. Berlinguer közölte: pártja ellenzékben marad, ameddig nem alakul széles demokratikus egységkormány, olyan, amelyik vállalja a kemény harcot a terrorizmus ellen, megújhodást nyújt az olasz társadalomnak és az enyhülés útján halad. Piccoli, a kereszténydemokrata párt főtitkára Pertini elnökkel folytatott megbeszélése után megerősítette, hogy pártja újból Cossigát jelölte miniszterelnöknek. Craxi szocialista főtitkár utolsónak kereste fel az államfőt Pártja ezekben a napokban KB-ülést tart, és megvitatja, hogy milyen politikát folytasson a jövőben, belépjen-e a kormányba, vagy sem. Craxi a KB előtt mondott beszédében javasolni fogja az OSZP-nek a kormányban való részvételét. Olaszországban újból felvetődött a hadsereg felhasználásának kérdése a terrorizmus elleni harcban. Pertini köztársasági elnök és a belbiztonsági felelősök együttes tanácskozásukon megvizsgáltak egy indítványt, amelyben római főbírák javasolták, hogy vessék be a hadsereg egységeit is a nagyvárosok ellenőrzésére és körzetekként őrzésére. Sajtóértesülések szerint a Pertini elnökletével ülésező belbiztonsági bizottság nem hagyta jóvá a hadsereg antiterrorista felhasználását, de elvileg nem zárta lei ennek lehetőségét. Az olasz hadügyminisztériumban megtartott tanácskozáson elutasították néhány bírának azt az indítványát, hogy hadiállapotot vezessenek be az országban, vagy rendkívüli intézkedéseket foganatosítsanak. Accame, a szocialista párt állambiztonsági kérdésekkel foglalkozó képviselője annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a terrorista csoportok célja éppen az ország militarizálása, a hadsereg igénybevétele a közrend védelmében. Értésre adta, hogy mindez a jobboldal érdekeit szolgálná. Szerinte a hadsereg bevetése nemcsak jogilag kérdőjelezhető meg, hanem gyakorlati szempontból is, hiszen a sorkatonákat nem készítik fel rendőri szerep betöltésére.