Magyar Nemzet, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-02 / 282. szám

K e d d. 1980. december 2. ___Magyar Noinzoí. ü­ést tart az MSZOP SC. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését december 2-re össze­hívták. A Politikai Bizottság az időszerű nemzet­közi kérdésekről szóló tájékoztató, valamint az 1981. évi népgazdasági terv és állami költ­ségvetés irányelveiről készült előterjesztés megvitatását javasolja a Központi Bizottság­nak. Operatív bizottságot hozott létre a Minisztertanács A Minisztertanács a rendkívüli időjárás okozta közle­kedési, szállítási és ellátási feladatok irányítására és ösz­­szehangolására operatív bizottságot hozott létre a közle­kedés- és posta­ügyi miniszter vezetésével. Az operatív bizottság a helyzet normalizálása érdeké­ben utasította a vasúti, közúti és tanácsi szerveket, hogy minden eszközzel nyújtsanak segítséget a közlekedési, szállítási és hírközlési feladatok ellátásához, amelyek most a legsürgősebb tennivalók közé tartoznak. Intézkedések történtek a lakosság ellátása, a munkába járás feltételeinek megteremtése és a folyamatos munka­rendben dolgozó üzemek, gyárak termelésének megszer­vezése érdekében is. A rendkívüli nehézségek elhárításához széles körű társadalmi összefogásra van szükség. A bizottság ezért felszólította a helyi tanácsokat, üzemeket, termelőszövet­kezeteket, hogy — megszervezve a lakosság közreműkö­dését, ideértve a közerők kirendelését is — haladéktala­nul kezdjék meg, illetve folytassák a munkálatokat. A hadsereg alakulatai is részt vesznek az akadályok elhárításában. • Fennakadások országszerte a negyvenórás hóvihar miatt Az elmúlt néhány esztendő­ből bizony aligha emlékezhet bárki is olyan hatalmas — negyvenórás — havazásra, mint amilyen szombat—vasár­nap—hétfőn köszöntött az or­szágra. És hasonló a helyzet Nyugat-Európában, Csehszlo­vákiában, az NDK-ban, Algé­riában és az Egyesült Államok középső vidékén. Kevés az alkalmi hómunkás Vasárnap este még csak a televízió és a rádió híradásai figyelmeztettek valamennyiün­­­ket arra, hogy valami készül A BKV, a Budapesti Vasút­­igazgatóság pályafenntartó munkásait szólította föl a sajtó útján arra, hogy azonnal ke­ressék fel munkahelyüket. A Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat pedig a lakosság se­gítségét kérte, hogy minél na­gyobb számban jelentkezzenek hő és takarításra. A felhívások egy része si­kerrel járt, más része kevésbé. Az FKFV száznegyven munka­géppé­ vonult ki, s a vállalat valamennyi dolgozóját mozgó­sították, a szabadnaposokat is. Jóval több alkalmi hómunkás­ra volna azonban szükség; va­sárnap délután négyszáznegy­venen, éjszaka ezerháromszá­­zan jelentkeztek, de hétfő reg­gel már csak kétszázhúszan. Egy-egy műszak ezerötszáz- kétezer embert is tudna fog­lalkoztatni, annál is inkább, mert összesen nyolcszáz kilo­méter hosszúságú útvonalon, mintegy tiz­enhétmillió négy­zetméternyi útfelületről kell a lehullott havat ellapátolni, megkezdődött a hegyi utakon a fagyás, ez is akadályozta az autóbuszokat, nagy teljesítményű hóekéknek utat törniük. Jászkiséren a mentő elakadt, a kismama oda­haza­ lakásán szülte meg — bonyodalom nélkül — kisbabá­ját, a mentő segítségére egy szovjet kétéltű lánctalpas harc­kocsit sietett. Újpesten hétfő reggel meg­szűnt az áramszolgáltatás, egy tíz kilovoltos kábelek hibája miatt. A főváros környékén is sok az áramkimaradás, de több kilométer hosszú vezetékek megjavítását késlelteti vagy megakadályozza az utakat el­lepő hóakadály. Székesfehérvár épületeinek a fele is — mint­egy tizenötezer lakás — világí­tás nélkül maradt vasárnap es­te, az áramszolgáltatás csak tizennyolc órás küzdelem után állt helyre. Áramellátási zava­rokat jelentettek Szolnok me­gyéből, a Jászságból, a Nagy­kunságból, Győrből és környé­kéről is. Nagyot­!) előrelátást Fennakadások vannak a gazdasági életben is. Hétfő reggel az ország több gyárába, üzemébe nem tudtak eljutni az ingázók. Fennakadásokat oko­zott az is, hogy — a személy­szállítás gondjainak az enyhí­tésére — kitotelozni kellett az áruforgalmat. A tatabányai bá­nyákban a hétfői műszak nem tudott munkába állni, mert utánpótlás hiányában elfogy­tak a szénszállító vagonok A termeléskiesés nyolcezer tonna. Oroszlányban is csak néhány órán át termelhettek, mert a MÁV vonalain a személyfor­galmat is csak nagy késéssel, a teherforgalmat pedig egyál­talán nem,tudták lebonyolíta­ni. Pedig a szén nagyon kell. Berentere a MÁV irányvona­tokat küldött szénért. Ezek a gondok is bizonyítják, hogy mennyire szükség van az előszállításokra, amelyeket azonban — különösen az ösz­tönzés hiány, a különböző köt­bérek miatt — még mindig nem sikerült a vasútnak elter­jesztenie. Több megyében aka­dozik az élelmiszer-ellátás. Tudósításunkban többször is így írtunk: „váratlan időjárás", „szokatlan jelenség”, és így to­vább. Valóban az, hiszen ilyen mérvű havazás nagyon ritka nálunk. De tél — minden év­ben szokott lenni. S ezúttal be­bizonyosodott, hogy nem ele­gendők a szokásos­ előkészüle­tek, számolni kell a hirtelen időjárási eseményekkel is. S nemcsak azoknak, akik a köz­lekedés zavartalanságáért fe­lelős­ek. Mi a helyzet például azokkal az iskolákkal, ame­lyekben még nem készült el a fűtés, ahol csak december kö­zepére ígérik a nyár elején el­kezdett felújítást? Intő jel mindez: jól szervezett munká­ra, előrelátásra, fegyelemre van szükség. Nemcsak télen Gy. Z. Fegy­elmezetlen autósok Késnek a vonatok, nem járnak a buszok A Volán járatai közül több nem közlekedik, így a soproni, a szombathelyi, a pápai, a kaposvári, a hévízi, a veszpré­mi és a bécsi távolsági autó­busz sem. A szombathelyi vonalon száz­ötven—háromszáz perces ké­séssel jártak a vonatok, Nagy­kanizsa felé — a Kanizsa­­expressz kisiklása miatt — csak késő délután indult meg ismét a forgalom, s hasonló volt a helyzet a békéscsabai vonalon is, ahol a felsővezeték leszakadása akadályozta a köz­lekedést. Debrecenbe, Szeged­re, Pécsre, Szombathelyre, Za­laegerszegre összevontan in­dítják a gyors- és a személy­­vonatokat; a MÁV kéri az utasokat, hogy indulás előtt érdeklődjenek a 227-860-as és a 421­-150-es telefonon. A rendkívüli időjárás szinte mindenfelé nehéz helyzetet te­remt. Hétfő délelőtt lezárták a Nagymező utcát, ahol a letörő ágak leszakították a trolibusz felsővezetékét. Ugyancsak ága­kat kellett eltakarítani a Nép­­köztársaság útján is. A ki­fe­szített elektromos vezetékeken arasznyi vastagon megmarad a hó, és a városban cirkáló­­működő daruskocsik személy­zete nem tisztítja meg őket. Pedig a leszakadó magasfe­szültségű vezeték nem egysze­rűen baleset-, hanem életve­szélyes. Az Uránia mozi előtt az egyik ház tetejéről leeső ,,lavina” megsebesített egy embert. Erre a veszélyre egyéb­ként lapunk már tavaly föl­hívta az illetékesek figyelmét: vajon ki a felelős az­ ilyen bal­esetekért? Megnövekedett a mentők munkája is. A fővárosban el­sősorban azért, mert igen sok a baleset. Bár a szokásosnál több koccanás is előfordul — az útnak merészkedő gépkocsi­vezetők ugyanis sokszor elve­szítik uralmukat a jármű fe­lett —, mégsem ez okozza a fő gondot, hanem a gyalogos­balesetek. Síkos a járda is, ezért igen sok kéz- és­ lábtörés­ről, agyrázkódásról érkezett tudósítás. Megnövekedett azok száma is, akiket szívpanaszok­kal kell kórházba szállítani. Az MTI jelentései arról is szólnak, hogy a mentők az or­­szágban sok helyen csak az életveszélyes betegekhez pró­bálnak meg utat törni. Nétye­­s-erlő anyához kellett a fehér kocsik segítségét kérni — min­den esetben célhoz is értek *. Balaton partján tizenegy órás küzdelem folyt, hogy a mentő­autó eljusson a vajúdó anyáért a honvédség és traktor-'k se­­.'■ftséoéret sikerült is. Patkón Az­ országban egyébként hét­fő estire jóformán alig javult valamit is a helyzet. Az al­sóbbrendű utak nyolcvan­­kilencven százaléka járhatat­lan, s a főútvonalak közül is többet — vagy­ szakaszosan, vagy teljes egészében — lezár­tak. Hiába a számtalan fölhí­vás, hogy lehetőleg ne indul­jon útnak az, akinek nem életbevágóim, halaszthatatla­nul fontos a dolga, sokan nem törődnek a figyelmeztetéssel. Sok fegyelmezetlen autós fity­t­­yet hány az útlezárásoknak is, megkerüli a táblákat, s belehajt, beleütközik a kofál­ba, s ezzel is több munkát ad. Az 1-es úton például va­sárnap estétől hétfő délutánig sz­áz­-százhúsz kocsi vesztegelt a hó alatt, sokat otthagyott a gazdája, s gyalogosan folytat­ta útját. A gazdátlan kocsik méginkább nehezítik a men­tésen dolgozók tevékenységét, köztük — szinte országszerte — a honvédség mozgósított alakulatait. Zala megyében csak hétfő délben sikerült kimenteni azt a behavazott, elrekedt autó­buszt, amely — ötvenöt kis­gyerekkel — vasárnap estétől vesztegelt a hó alatt. A 7. szá­mú út zalai szakaszát egyéb­ként megszabadították a hótól, de az átfutások nem sok jót igérnek. Az 1. számú főút Komáromig nehezen volt jár­ható. Komárom és Győr között lezárták. A Bakony valameny­­nyi útja járhatatlan. Szombat­hely személygépkocsival meg­közelíthetetlen. A­­ 3-as utat Em­őd után lezárták, a 4-eset jégpáncél fedi, az 5-ös is havas és síkos. Megszívlelendő, hogy hétfőről keddre virradó éjsza­ka a nagy hideg miatt a nap közben a forgalomtól, a hó­­kotrástól megolvadt latyak megfagyott, és így az utak reg­gelre korcsolyapályává váltak. Ez a helyzet a fővárosban is, bár hétfő reggel a tömeg­­közlekedés többé-kevésbé si­keresen megbirkózott a ne­hézségekkel. Délutánra-estére azonban már válozott a hely­zet: néhány járat nem közle­kedett-, néhol a leállt villamos­forgalmat autóbuszjáratok sű­forgalmat autobuszjaratok sa­­rk-­mohan ugyancsak szű­­rítésével pótolták, s miután réshez tartó mentőknél kellett Befejeződtek a holland-magyar pártközi tárgyalások Az MSZMP KB meghívásá­ra november 25—30. között lá­togatást tett Magyarországon Jan De Boo a Holland Kom­munista Párt KB tagja, a kül­ügyi osztály vezetője.­­ A holland párt képviselőjét fogadta Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára. A vendéggel meg­beszélést­­folytatott K­erecz Já­nos és Baranyai Tibor, a Köz­ponti Bizottság osztályvezető­je. Jan De Boo látogatást tett a Hazafias Népfront Országos Tanácsában, a Béketanács tit­kárságán, valamint Heves me­gyében. Jan De Boo vasárnap eluta­zott Budapestről. Az MSZMT küldöttsége Moszkvában Bíró Gyulának, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság főtit­kárának vezetésével küldöttség utazott Moszkvába. A delegá­ció — amelynek tagja Farkas Bertalan alezredes, a Magyar Népköztársaság űrhajósa is — részt, vesz a Szovjet—Magyar Baráti Társaság V. össz-szö­­vetségi konferenciáján, vala­mint aláírja az MSZBT és az SZMBT 1981. évi együttmű­ködéséről szóló jegyzőkönyvet. A francia iparügyi államtitkár látogatása hazánkban Elutazott Budapestről Jean- Pierre Prouteau, a kis- és kö­zépiparért felelős francia ipar­­ügyi államtitkár, aki Veress Péter külkereskedelmi m­inisz­­ter meghívására négy napot töltött hazánkban. Az államtitkár és kísérete megbeszélést folytatott a ma­gyar szövetkezeti szervek, köz­pontjaiban, és a SZÖVOSZ- ban Szlamerticky István el­nökkel, az OKISZ-ban Mészá­ros Vilmos elnökhelyettessel, a TOT-ban Lehoczki Mihály fő­titkárhelyettessel. A francia delegáció megtekintett, néhány szövetkezeti üzemet is. Az ál­lamtitkár az ott látottakról el­ismerően nyilatkozott. A tárgyaló felek elhatároz­ták, hogy kétéves munkaprog­ramban jelölik meg a legfon­tosabb tennivalókat az együtt­működésre legalkalmasabbnak látszó területeken. Prouteau államtitkárt Jac­­ques Lecompt, Franciaország budapesti nagykövete társasá­gában fogadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. Végső búcsú Tisza Józseftől Barátai, tisztelői, egykori harcostársai hétfőn kísérték utolsó útjára a 68 esztendős korában elhunyt Tisza Józse­fet, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa titkárságá­nak nyugalmazott vezetőjét, a magyar munkásmozgalom régi harcosát. A Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjá­nak ravatalozójában Szakall József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Közpon­ti Bizottság és a család nevé­ben búcsúzott Tisza Józseftől, aki 1932-ben lett­ a párt tagja. Később a szolnoki, az alföldi területek kommunista és föld­­munkásmozgalmát vezette, for­radalmi cselekedeteiért több­ször letartóztatták, megkínoz­ták, bebörtönözték. A felszabadulás után Tisza József Orosházán részt vett a párt, az államigazgatás és a közel­látás megszervezésében. Több éven át a Szolnok megyei pártbizottság első titkára volt.. Fáradhatatlanul irányította és s­zervezte a földreform követ­kezetes végrehajtását, a terme­lőmunka megindítását, az új­jáépítést. 22 éven át volt or­szággyűlési képviselő. Nyíri Béla, a TÓT főtitkár­helyettese a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa részé­ről mondott búcsúszavakat,­­ majd Surányi Éva a régi ba­­­rátok nevében emlékezett Tisza­­ Józsefre. Tisza Józsefet a munkás-­ mozgalmi panteon sírkertjében­­ helyezték végső nyugalomra. • Szaljut—6 Tudományos kísérletek az űrállomáson Vasárnap teljes munkanap volt a Szaljut—6 űrállomáson. Kizim, Makaron és Sztrekalov reggel kilenckor kezdte meg a program végrehajtását. A há­rom űrhajósnak az állomás át­vizsgálása mellett igen sok egyéb feladata is van. A többi között folytatják annak a kí­sérleti programnak egy részét is, amelyet az űrállomáson dolgozott állandó expedíciók végeztek, így már vasárnap üzembe helyezték a „Szplav” mini-kemencét is, hogy anyag­­vizsgálati próbákat végezze­nek. A három űrhajósnak módja nyílik megfigyelésekre, a föld­­felszíne és az óceánok vizsgálatára. Az űrhajósok hétfőn befe­jezték a Szaljut űrállomás be­rendezéseinek teljes üzembe helyezését és megkezdték a tu­dományois kísérleteket- A biológiai kísérletsorozat egyik feladata az, hogy kü­lönböző növények növekedé­sét a mesterséges gravitáció körülményei között figyeljék meg. Az űrállomáson van olyan berendezés, amelynek segítségével elő lehet állítani a földi gravitációhoz hasonló, bár annál valamivel kisebb nehézkedési erőt. Ezzel a be­rendezéssel már több expedí­ció kísérletezett: Makarov és társai most az eddigi kísérle­tek tapasztalatai alapján va­lamivel más módszereket pró­bálnak ki a növények növe­kedésének vizsgálatára. . Vezetni „A vezetés a legrégibb mű­vészet és a legújabb tudo­mány” — hirdeti egy mottó, kifejezve ennek a nagyon fon­tos társadal­mi -ga­zdasági -szer­vezeti tevékenységnek a lénye­gét. Vezetni lehet ösztönösen és tudatosan. Eredményesség mindkét esetben lehetséges, de ahhoz, hogy egy gazdasági szervezet zökkenőmentesen működjön, a spontaneitásnak csak minimális — elsősorban formai vonatkozású — teret engedhet a vezetés. Vagyis tu­datossá kell tenni a vezetés művészetét, amit a tudomány módszertani és­­ szakmai ered­ményei biztosítanak. Sokan vannak, akik valóban tudomá­nyosan próbálják megközelíte­ni a kérdést, de vannak olyan vezetők is, akik születési elhi­vatottságnak tartják a tevé­kenységet, fittyet hányva min­denféle képzettségnek, az ob­jektív, az adott szervezet által meghatározott ismérveknek, ismereteknek. Száz szónak is egy a vége; érvelünk, vitatko­zunk, pró és kontra dobálód­­zunk a szavakkal, hogy fele­lősség, tekintély, hatalom, presztízs, és a szavak bábái kö­zött gyakran elvész a gyerek. KIVÁLASZTÁS Az egyik vállalatnál — saját szervezeten belül — az első számú vezetőt kellett kiválasz­tani. Tizenkét teljesen azonos képzettségű, kisebb beosztású vezető jöhetett­­számításba. A szakmai, politikai és vezetői képességek, képzettségek így általánosságban nem lehettek a kiválasztás kritériumai. Meg­kérték hát a vezetőjelölteket, írják le egy munkanapjukat, mit csinálnak, mivel foglalkoz­nak, mire mennyi idő megy el. A kiválasztottak többsége a teljes leterheltség állapotát igyekezett feltüntetni. Egy va­laki volt, aki napi programjá­ban a 12—14 óráig tartó időt ebédeléssel és a vállalat kert­jében sétálással töltötte. Mint írta, pihent és gondolkodott, másfél-két óra hosszat, miköz­ben hallgatta a madarak csi­csergését. Ő lett az első számú vezetője, és mint korában, új státusában sem okozott csa­lódást. A történet talán egyszerűnek látszik, mégis nagyom figye­lemre méltó. Nem vagyunk hajlandók sajnos tudomást venni arról, hogy a vezetés el­sősorban nem technikai jelle­gű tevékenység,­­hanem alkotó cselekvések sorozata. Állan­dóan pihent és friss agyat igénylő, racionális és perspek­tivikus elemeket is magában­­foglaló gondolkodás, az adott gazdasági szervezet — vállalat, intézmény, termelőszövetkezet és a többi — célkitűzéseinek, a benne tevékenykedők alkotó­­energiáját kibontakoztató em­bert, társadalmat formáló te­vékenység. Az adott gazdasági szervezet személytől függetlenül igényli a kiszabott célkitűzések telje­sítését. Vagyis: olyan személyt, vezetőt igényel, aki mindazt, amit a szervezettől elvárnak, a gazdasági és társadalmi ha­tékonyság, a humanizált mun­ka követelményeit szem előtt tartva, legoptimálisabban tud­ja megvalósítani. Egyszerűbb megfogalmazásban: aki alkal­mas a feladatra, aki azonosul­ni tud a munkával, aki beosz­tásán keresztül integrálódik a szervezettel, aki azt és annyit végez, amennyit a struktúra harmóniája megkövetel. De azt és annyit feltétlenül, mara­déktalanul, lehetőleg hibátla­nul, mindenféle objektív és szubjektív „hivatkozási manő­verektől” függetlenül. KÖVETELMÉNYEK A „vezető” szó azt jelenti, hogy vezet, irányít, példát mu­tat a szintnek megfelelő kva­­lifikált munkát végez. Aki nem ezt csinálja, nem így csinálja, az nem vezető. Még akkor sem, ha nemegyszer csak úgy ad­­hoc — nem egy esetben érdem­telenül — osztogatjuk a címe­ket és rangokat. A hármas követelmény ál­landó és alapvető feltétel a vezető beosztások betöltésénél. Valószínűleg azért fogalmazó­dott meg, mert ez biztosítja szervezeti célkitűzéseink meg­valósítását. És mégis hány­szor, de hányszor teszünk en­gedményeket, találtunk — és találunk — kifogásokat, vol­tunk — és vagyunk — „elné­zőek” a kinevezéseknél. Meg­érte? Megéri? Miért csinál­tuk? Miért csináljuk? ■ Volt-e eredménye? Van-e eredmé­nye? Ha őszinték akarunk lenni, azt kell mondani, hogy amit megnyerünk a réven, azt duplán elveszíthetjük a vá­mon. Nagyon sok emberi-szer­vezeti, gazdasági és társadalmi problémát, konfliktust, „beteg­séget” elkerülhettünk volna, ha elméleti és gyakorlati té­ren egyaránt következeteseb­bek lettünk volna. Ez részben már a múlt. De itt a jelen és méginkább a jövő. Még semmi sem késő, semmi sincs elveszve. Hiszen általános és helyenként ki­emelkedő gazdasági eredmé­nyeink igazolják társadalmi formációnk, alapvető elképze­léseink helyességét. Nagyon sok alkalmas vezetőnk van, aki társadalmilag hasznos mun­kát végez, és éjt nappallá téve rakja egymás mellé a szocia­lizmus épületének tégláit. De ahhoz, hogy a hullámvölgyek ritkábbak legyenek, ahhoz már ma előre kell lépni. Ma még elég lenne egy lépés is, de az határozott és a követke­zetesség alapjait megteremtő legyen. L­épnünk kell elsősor­ban szemléleti vonatkozásban. Változtatnunk kell korábbi el­avult, már-már berozsdásodó nézeteinken. Egészséges szem­lélet, egészséges vezetés egész­séges társadalmi-gazdasági íej­­■ lődést jelent. REFLEKTORFÉNYBEN A vezetők — ezt tudomásul kell venni — reflektorfényben vannak. A korszerű vezetőnek­ szakítania kell a „mindenhol személyesen kell megjelenni”, a „mindenben részt kell ven­ni”, a „csak én tudom megcsi­nálni”. ..a többiek mind osto­bák” káros szemléletével. A vezetői beosztotti viszony he­lyett a korszerűbb, a cél- és feladatcentrikusabb, vezető­munkatárs kapcsolatra kell alapozni további tevékenysé­güket. A holnap vezetőit pe­dig a szakmai — vezetői és em­beri — politikai, ideológiai, pe­dagógiai, pszichológiai, szocio­lógiai — követelményeknek az adott vállalat, intézmény, gaz­daság és szövetkezet célkitűzé­seinek megfelelő, elméleti és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező egyénekből kell ki­választani. Ehhez azonban a munká­ban folyamatos,­­ szocializmus építésének megfelelő dinami­kájú változásra van szükség. Ét a munkát már ma el kell kezdeni. Gaál Gergely

Next