Magyar Nemzet, 1985. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-18 / 40. szám
6 Van-e utcája Pesten Makedónia királyának ? Építsünk a Börzsönyben sípályát! Mennyibe került a „csoda-iskola"? Zsolt Róbert, a Magyar Nemzet január 5-i számában a gyatra sípályaviszonyainkról ír és a Síszövetség véleményével egyezően megállapítja, hogy hétvégeken sok tízezer ember indul a szlovák és a lengyel síterepekre, örvendetes, hogy a városi lakosság egy része a heti pihenőjét a szabad levegőn sízéssel tölti, de sajnálatos, hogy nálunk komoly síterepet még nem készítettek, ahová rövid idő alatt lehetne eljutni és az olcsó szállás és étkezési lehetőség is megoldást nyerne, aminek következtében pénzünket nem kellene külföldre vinni. Nálunk a legmegfelelőbb síterep a Börzsöny legmagasabb csúcsa, a 939 m magas Csóványos és a tőle nyugatra emelkedő 865 m magas Nagy- Hideghegy nyugati és északi lejtőjén létesíthető. Itt mintegy 8000 m hosszú síterep alakítható ki, melynek aljában Kemence község közelében kellene a szállodát és a télinyári sportközpontot megvalósítani. A sí- és ródlipályák a hegyek nyugati és északi oldalán kerülnének kialakításra, a téli napsütéstől védve volnának, ezért a leesett hó a leghoszszabb ideig maradna meg. E terület hóviszonyai nem roszszabbak, a tőle mintegy 100 km-rel északabbra levő, a magyarok által leginkább látogatott Alacsony-Tátra (Chopok stb.) vidékénél. A két hegycsúcs közötti, nyugatra néző, közel 3000 m hosszú pályarész, közel 100 m szintkülönbséggel alakítható ki, melynek esése mintegy 30 méterenként egy méter. Míg a Nagy-Hideghegyről észak felé lejtő mintegy 5000 m hosszú alsó pályarészen a 600 m szintkülönbségnél mintegy 9 méterenként volna egy méter esés. A sífelvonó is ennek megfelelően két részben épülhetne meg. Mindezek megvalósításához a síszövetségnek kellene kezdeményezni, vagyis megszervezni és a megvalósításhoz szükséges összeget előteremteni. E szervezésben a síszövetség kezet foghatna a Cooptourist szövetkezeti Utazási Irodával, mely a kiránduló és egyéb helyeken eddig létesített szállodáival, a belföldi turizmus és sportlehetőségeket elősegítette. A szálloda és sportlétesítmények építéséhez szükséges összeget, szövetkezeti részjegyek vásárlásával lehetne előteremteni. E részjegyeket elsősorban a síszövetség tagjainak és a többi sízőnek kellene megvásárolni, de csatlakozhatnának ehhez Kemence község és környékének lakosai is, akik az itt létesülő munkahelyeket majd betölthetik és szobáikat fizetővendég-szállásnak is kiadhatják, vagyis hasznuk is lesz belőle. Természetesen e sportlétesítmények megvalósítását az állami és megyei sportalapnak is támogatni kell anyagilag is. Vittay Győző Budapest Elvben nincs , ám a gyakorlatban van. Régóta rájöttem erre, de most az ösztönzött az írásra, hogy a Magyar Nemzet egy hírfej-glosszájában olvasom a történetét a bácsiról, aki a „Nacsádor utca” iránt érdeklődik, s a végén: „Eltartott egy ideig, amíg rájöttünk, hogy a Nagy Sándor utcát kérdezi a bácsi.” Nagy Sándor utcát? De hiszen Nagy Sándor, ugyebár, az ókori Makedónia királya volt, aki ugyan a történelem egyik legnagyobb hadvezéreként meghódította az akkori fél világot, megalapította a saját magáról elnevezett Alekszandriát — mégsem hiszem, hogy róla neveztek el utcát Pesten. Nem egyet, ötöt! Hát akkor kinek az érdemeit örökítik ily módon? Nagy Sándorét, az egyik magyargyorsírásrendszer alkotójáét? A tisztes festőét, a gödöllői művésztelep vezetőjét? A református lelkészét, aki összegyűjtötte a debreceni diákélet emlékeit? Vagy a nemrég elhunyt Állami-díjas kertészmérnökét? Mert ezek is mind Nagy Sándorok voltak, s érdemes tevékenység emlékezetét hagyták hátra. De tudom, hogy az utcákat mégsem róluk nevezték el. Hanem olyan valakiről, akit nem is Nagy Sándornak hívtak. Annak a valakinek ugyanis nem Nagy volt a családneve és nem Sándor a keresztneve, illetve mai szóhasználattal, utóneve. Akinek tiszteletére az utókor így kíván emlékeztetni : a 48/49-es szabadságharc tábornoka, az egyik aradi vértanú. Őt azonban így hívták: Nagy-Sándor József. A családneve: Nagy-Sándor — így, kötőjellel — s az utóneve: József. Így áll ez, helyesen, a róla elnevezett V. kerületi utca 2. sz. házára rögzített emléktáblán, s az alatta levő utcatábla is — helyesen — Nagy-Sándor utcának van írva. Ezeket nyilván együtt helyezték el, úgy tudom, 1948-ban, a centenáriumi év ünnepségei alkalmával. De a szemben levő, 1. sz. házon már Nagy Sándor áll, kötőjel nélkül és végig, az öszszes többi táblán. És így szerepel az 1981-ben kiadott Budapesti utcajegyzékben, így a telefonkönyv utcajegyzékének 47. oldalán, a részletes fővárosi térképen — és sorolhatnám, így olvasható Miskolc utcajegyzékében is. A debreceni és a győri utcajegyzékben pedig Nagy Sándor József szerepel, ugyancsak kötőjel nélkül, mintha a névadónak Nagy lenne a családneve, és két utónévre — Sándor, József — keresztelték volna. No de kit kárhoztassunk ezért, amikor így — rosszul — olvasható az Új Magyar Lexikonban is, az V. kötet 114. oldalán! Illő lenne végre mindenütt helyesen leírni a császári huszárkapitányból lett honvédtiszt nevét, a szolnoki és váci csaták hősét, aki elsők között tűzte ki a magyar lobogót Budavár ormára — és felemelt fejjel halt vértanúhalált. Illő lenne átjavítani — nemcsak a fővárosban, hanem országszerte — minden ilyen utca nevét ekképpen: Nagy Sándor József utca. Reményi Gyenes István Kaffka Margitról volt tanítványa Lapjuk január 24-i számában Irodalmi séták feleimmel szép megemlékezés jelent meg Kaffka Margitról. Az írásban az is szerepel, hogy az írónő 1911-től az Üteg utcai polgáriban tanított. Ebben az időpontban az említett iskola tanulója voltam és tanárnőm Kaffka Margit volt. Kevés a személyes emlékem. Iskoláskoromban fel sem foghattam nagy szerencsémet, hogy a közelében lehettem. Pár adat azonban ma is elevenen él bennem. Szinte látom, amint az emeletről a földszinti osztályunkba szalad. Sötét haja röpdös, kontya kócos, fehér blúza gyűrötten lóg rajta. Bejön az osztályba. Feláll a katedrára és az egész osztályt kiküldi a folyosóra. Csendre int bennünket, majd bezárja az ajtót. Mit csinálhat egyedül a teremben? Az egész osztály kíváncsian leskelődött a kulcslyukon: a nagy csendben, az üres teremben, Kaffka Margit írt! Ez többször megismétlődött. A másik emlékem március 15-éhez fűződik. Korábbi években páran szavaltak, majd egy-egy tanár papírról felolvasta az ünnepi beszédet. Kaffka Margit másképpen ünnepelt. A dobogóra helyezett kis emelvényre lépett. Papír nem volt a kezében. Rögtönzött beszédben emlékezett meg az 1848-as magyar forradalomról, a márciusi ifjúságról. Mint orgona, úgy szólt a hangja: Mintha ő vette volna kezébe az 1848-as forradalom zászlaját! Sok-sok évtized után így él bennem Kaffka Margit emléke. Portréjának kiegészítéséül küldöm emlékezésemet. K. Szabó Erzsébet M. Közéleteknek térítés ellenében átadók az alábbi helységek: IX. Ferenc tér 9. 19 négyzetméter, IX., Mester utca 13. 19 négyzetméter, IX., Üllői út 105. 27 négyzetméter, VIII., Vajdahunyad utca 56. 40 négyzetméter. Érdeklődni lehet: a HARMÓNIA KERESKEDELMI VÁLLALAT ÜZEMELTETÉSI OSZTÁLYÁN. Ügyintéző: Bayer Gizella. Telefon: 220-012, 229-775. Magyar Nemzet INGATLANKÖZVETÍTÉS. BUDAI ingatlanok értékesítése, INGATLANOK szakszerű értékbecslése, KÉSZPÉNZÉRT, lakáscserével, hitellel. ELADÓK 1., 2., 3 szobás LAKÁSOK, CSALÁDI HÁZAK. IRODA: Budapest L. Attila utca 81. Telefon: 160-642. Az ANGYALFÖLDI KÖZÉRT VÁLLALAT versenypályázat útján az alább felsorolt üzleteit BÉRLETI VÁLLALKOZÁSBA ADJA 13.112. Húsüzlet, 131 négyzetméter Váci út 170. 13.123. Húsüzlet, 42 négyzetméter Jász utca 65. 13.136. Húsüzlet, 75 négyzetméter Róbert Károly körút 56. 13.152. Húsüzlet, 41 négyzetméter Röppentyű utca 43. 13.408. Élelmiszer-csemege, 158 négyzetméter Balzac utca 35. 13.420. Élelmiszer-csemege, 146 négyzetméter Üteg utca 9. 13.421. Élelmiszer-csemege, 153 négyzetméter Rózsafa utca 4. 13.426. Élelmiszer-csemege, 118 négyzetméter Bulcsú utca 21. 13.402. Élelmiszer-háztartási áruk 178 négyzetméter Váci út 125. 13.403. Élelmiszer-háztartási áruk 45 négyzetméter Madarász utca 5. 13.435. Élelmiszer-háztartási áruk, 92 négyzetméter Jász utca 78. 13.437. Élelmiszer-háztartási áruk, 137 négyzetméter Szabolcs utca 29. 13.444. Élelmiszer-háztartási áruk, 83 négyzetméter Forgách utca 35. 13.456. Élelmiszer-háztartási áruk, 191 négyzetméter Hegedűs Gyula utca 20/a. 13.459. Élelmiszer-háztartási áruk, 72 négyzetméter Váci út 16. 13.460. Élelmiszer-háztartási áruk, 78 négyzetméter Petneházi utca 42. 13.466. Élelmiszer-háztartási áruk, 75 négyzetméter Róbert Károly körút 100. 13.467. Élelmiszer-háztartási áruk, 53 négyzetméter Pozsonyi út 32. 13.409. Élelmiszer-háztartási áruk, 93 négyzetméter visegrádi utca 45. Pályázati feltételekről és a boltok adatairól vállalatunk közgazdasági osztályán (Budapest XIII., Szent István körút 22., II. emelet, telefon: 114-450/30-as, 27-es mellék- állomások) nyújtunk tájékoztatást, ahol pályázati lapok is átvehetők. A versenytárgyalást 1985. március 27-én, szerdán, 14 órakor tartjuk vállalatunk XIII., Budai Nagy Antal utca 5. szám alatti KISZ-helyiségében. A pályázatok benyújtásának határideje: 1985. március 19. Gyurkovics Tibornak a lap január 18-i számában megjelent írásához csatlakozva, szeretnék néhány szót szólni a Budenz út és Labanc út közé begyömöszölt oktatási kombinát névleges és valóságos költségeinek különbségéről. Az épület létrehozása — mint a környék lakói is tudják — igen sürgős volt és ezért a lehető leggyorsabban kivitelezhető, egyben különösen drága könnyűszerkezetes megoldással tervezték meg. Ilyen építési rendszerrel egy ekkora létesítmény általában hat hónap — legkedvezőtlenebb esetben egy év — alatt elkészülhetett volna. Ezzel szemben a munkálatok kereken hat évig tartottak! Tehát a sokkal olcsóbb „hagyományos” építési módszerekkel is fele annyi idő alatt — és fele akkora költséggel — is kényelmesen elkészülhettek volna vele. Mint azt a sajtóban is nyilvánosságra hozták, a beruházás teljes költsége kereken 100 millió forintot tett ki. Ez az a végösszeg, amelyet a kivitelezőknek különböző részletekben kifizettek — mégpedig a munka kezdetétől annak végelszámolásáig. Ez azonban megközelítőleg sem annyi, mint amennyibe a szóban forgó beruházás a népgazdaságnak került. Hiszen ezt a hatalmas összeget már a tervezés megindulásától kezdődően a kivitelezési munkák átvétele után megejtett számlázásig folyamatosan adagolták a beruházásba, ily módon egyre nagyobb érték feküdt benne ,befagyva”, illetve kihasználhatatlanul. Ezeknek az indokolatlanul „befagyott” ráfordításoknak a kamatvesztesége — ha például a mostanában szokásos kommunális kötvények kamatozási rátáját vesszük figyelembe — az elhúzódás időtartama alatt feltehetően megközelítette a számlák alapján kifizetett végösszeg nagyságrendjét. Ez a veszteség pedig, ha a beruházónál nem is, nemzeti jövedelmünk csökkenésében szükségszerűen megmutatkozik. Vagyis, ha mindezt egybevetjük, ugyanekkora népgazdasági áldozattal legalább háromszor-négyszer annyi tantermet lehetett volna létrehozni! Ha pedig azt is figyelembe veszszük, hogy itt a közvetlen környéken szinte sorozatosan fordulnak elő hasonlóan gyorsan kivitelezhető építési módszerekkel ugyanilyen mértékben elhúzódó kommunális beruházások (mint a mozgássérültek kórháza a Kútvölgyi úton, a Zalai úti óvoda, az Iparművészeti Főiskola könyvtárépülete, az új tűzoltóparancsnokság és laktanya a Kuruclesi úton, az egészségügyi műszereket vizsgáló intézet a Diósárok úton, akkor bizony indokoltnak látszik felvetni azt a kérdést, hogy kellő hatékonysággal használjuk-e fel a lakosság minden irányú ellátottságának biztosítására egyre nehezebben előteremthető erőforrásainkat? Dr. Gerle György építészmérnök Hétfő, 1985. február 18. Kegyeletről alapfokon Előzetesnek annyit: Rapcsányi László rádiós beszélgetéséből tudtam meg, hogy Jávor Pálné, Olga asszony Bécsben elhunyt. Kívánságára Pesten temetik január 9-én, 12 órakor Farkasréten. Korosztályom indokolt nosztalgiával kötődik a negyven év előtti kedvencekhez. A temetésnek mindenkor megvolt a kialakult dramaturgiája, a méltóságteljes keret ahhoz, hogy illő búcsút vehessünk attól, akit tiszteltünk, szerettünk. Bizonnyal a családtagok óhaja szerinti volt a kanonokbeszentelés, a búcsúbeszéd nélküli, imponáló egyszerűség. Korosztályom kb. 1000—1200 képviselője szorongott a ravatalozó előterében, már jóval a kitűzött kezdési időpont előtt. Aiétán múltak a percek, az öt percek és 12 óra 22 percre megérkezett a kanonok. Majd jött a finálé, mit a jelenlévők a 15 fokos hidegben türelmesen végigálltak. Sírgödröt kicsákányozni, harminckilós agyagrögöket lapátolni nem lehetett könnyű munka. Sajnos csak eddig volt az Öt gyászhuszár pozitív figurája a szertartásnak. Ami ezután következett, az még egy gegparádén is ízléstelen karikatúrája lett volna a szertartásnak. Az öt gyászhuszár az ápolatlanság minden jegyét magán viselte: borostás, borvirágos arcok, zsírpecsétes, vasalatlan és keféletlen egyenruhák, és mindehhez illő modor. .. Mert ekkor jött a dance funébre csúcspontja, a sírbaeresztés, agyagtömbdöngetés a (szerencsére) masszív koporsótetőn. Eközben borgőzös hangerővel elkurjantja magát az egyik: „Táguljanak már, «s ne emelgesse maga szerencsétlen azt a pallót, adjon inkább helyet.” A másik sírásó: (a Hamletben kulturáltabbak) ..Ne strapáld magad, itt úgyse lesz lóvé” (lehet, hogy dohányt mondott). Erre a „diszkrét felhívásra” a hozzátartozók egyike megkérdezné a hangoskodót: „Mivel tartozunk?” Mire a válasz: „Ahogy gondolja.” A kérdező Ausztriából jött és bizonnyal nem ismeri a farkasréti tarifákat... Szerencsére a hálapénz nem jött össze, mivel Olga asszony veje megszólalt: „Ezeknek egy vasat se!” (Németül mondta.) Gruber Géza ny. mérnök-tanár . Vásárolunnk TÖRTÉNELMI, HELYTÖRTÉNETI, MŰVÉSZETI KÖNYVEKET, SOROZATOKAT, LEXIKONOKAT, SZÉPIRODALMI ÉS IDEGEN NYELVŰ KÖNYVEKET. Könyvtár, gyűjtemény eladása esetén lakására megyünk, a könyveket díjtalanul elszállítjuk! Vétel- eladás! DEO Állami könyvterjesztő vállalat ANTIKVÁRIUMA, Budapest V. Bajcsy-Zsilinszky út 50. 1054. Telefon: 116-049.