Magyar Nemzet, 1985. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-18 / 40. szám

6 Van-e utcája Pesten Makedónia királyának ? Építsünk a Börzsönyben sípályát! Mennyibe került a „csoda-iskola"? Zsolt Róbert, a Magyar Nemzet január 5-i számában a gyatra sípályaviszonyaink­ról ír és a Síszövetség véle­ményével egyezően megálla­pítja, hogy hétvégeken sok tízezer ember indul a szlovák és a lengyel síterepekre, ör­vendetes, hogy a városi lakos­ság egy része a heti pihenő­jét a szabad levegőn sízéssel tölti, de sajnálatos, hogy ná­lunk komoly síterepet még nem készítettek, ahová rövid idő alatt lehetne eljutni és az olcsó szállás és étkezési lehe­tőség is megoldást nyerne, aminek következtében pén­zünket nem kellene külföld­re vinni. Nálunk a legmegfelelőbb síterep a Börzsöny legmaga­sabb csúcsa, a 939 m magas Csóványos és a tőle nyugatra emelkedő 865 m magas Nagy- Hideghegy nyugati és északi lejtőjén létesíthető. Itt mint­egy 8000 m hosszú síterep ala­kítható ki, melynek aljában Kemence község közelében kellene a szállodát és a téli­nyári sportközpontot megva­lósítani. A sí- és ródlipályák a he­gyek nyugati és északi oldalán kerülnének kialakításra, a téli napsütéstől védve volnának, ezért a leesett hó a leghosz­­szabb ideig maradna meg. E terület hóviszonyai nem rosz­­szabbak, a tőle mintegy 100 km-rel északabbra levő, a magyarok által leginkább lá­togatott Alacsony-Tátra (Cho­­pok stb.) vidékénél. A két hegycsúcs közötti, nyugatra néző, közel 3000 m hosszú pályarész, közel 100 m szintkülönbséggel alakítható ki, melynek esése mintegy 30 méterenként egy méter. Míg a Nagy-Hideghegyről észak felé lejtő mintegy 5000 m hosszú alsó pályarészen a 600 m szintkülönbségnél mintegy 9 méterenként volna egy mé­ter esés. A sífelvonó is ennek megfelelően két részben épül­hetne meg. Mindezek megvalósításához a síszövetségnek kellene kez­deményezni, vagyis megszer­vezni és a megvalósításhoz szükséges összeget előterem­teni. E szervezésben a síszö­vetség kezet foghatna a Coop­­tourist szövetkezeti Utazási Irodával, mely a kiránduló és egyéb helyeken eddig létesí­tett szállodáival, a belföldi tu­rizmus és sportlehetőségeket elősegítette. A szálloda és sportlétesítmények építéséhez szükséges összeget, szövetke­zeti részjegyek vásárlásával lehetne előteremteni. E rész­jegyeket elsősorban a sí­szö­vetség tagjainak és a többi sí­­zőnek kellene megvásárolni, de csatlakozhatnának ehhez Kemence község és környéké­nek lakosai is, akik az itt lé­tesülő munkahelyeket majd betölthetik és szobáikat fize­­tővendég-szállásnak is kiad­hatják, vagyis hasznuk is lesz belőle. Természetesen e sport­­létesítmények megvalósítását az állami és megyei sport­alapnak is támogatni kell anyagilag is. Vittay Győző Budapest Elvben nincs , ám a gya­korlatban van. Régóta rájöt­tem erre, de most az ösztön­zött az írásra, hogy a Magyar Nemzet egy hírfej-glosszájá­­ban olvasom a történet­ét a bácsiról, aki a „Nacsádor ut­ca” iránt érdeklődik, s a vé­gén: „Eltartott egy ideig, amíg rájöttünk, hogy a Nagy Sán­dor utcát kérdezi a bácsi.” Nagy Sándor utcát? De hi­szen Nagy Sándor, ugyebár, az ókori Makedónia királya volt, aki ugyan a történelem egyik legnagyobb hadvezére­ként meghódította az akkori fél világot, megalapította a saját magáról elnevezett Alekszandriát — mégsem hi­szem, hogy róla neveztek el utcát Pesten. Nem egyet, ötöt! Hát akkor kinek az érdemeit örökítik ily módon? Nagy Sándorét, az egyik magyar­­gyorsírásrendszer alkotójáét? A tisztes festőét, a gödöllői művésztelep vezetőjét? A re­formátus lelkészét, aki össze­gyűjtötte a debreceni diákélet emlékeit? Vagy a nemrég el­hunyt Állami-díjas kertész­­mérnökét? Mert ezek is mind Nagy Sándorok voltak, s érde­mes tevékenység emlékezetét hagyták hátra. De tudom, hogy az utcákat mégsem ró­luk nevezték el. Hanem olyan valakiről, akit­­ nem is Nagy Sándornak hívtak. An­nak a valakinek ugyanis nem Nagy volt a családneve és nem Sándor a keresztneve, il­letve mai szóhasználattal, utó­neve. Akinek tiszteletére az utókor így kíván emlékeztet­ni : a 48/49-es szabadságharc tábornoka, az egyik aradi vér­tanú. Őt azonban így hívták: Nagy-Sándor József. A csa­ládneve: Nagy-Sándor — így, kötőjellel — s az utóneve: Jó­zsef. Így áll ez, helyesen, a róla elnevezett V. kerületi utca 2. sz. házára rögzített emléktáb­lán, s az alatta levő utcatábla is — helyesen — Nagy-Sándor utcának van írva. Ezeket nyil­ván együtt helyezték el, úgy tudom, 1948-ban, a centená­riumi év ünnepségei alkalmá­val. De a szemben levő, 1. sz. házon már Nagy Sándor áll, kötőjel nélkül és végig, az ösz­­szes többi táblán. És így sze­repel az 1981-ben kiadott Bu­dapesti utcajegyzékben, így a telefonkönyv utcajegyzékének 47. oldalán, a részletes fővá­rosi térképen — és sorolhat­nám, így olvasható Miskolc utcajegyzékében is. A debre­ceni és a győri utcajegyzékben pedig Nagy Sándor József sze­repel, ugyancsak kötőjel nél­kül, mintha a névadónak Nagy lenne a családneve, és két utónévre — Sándor, József — keresztelték volna. No de kit kárhoztassunk ezért, amikor így — rosszul — olvasható az Új Magyar­ Le­xikonban is, az V. kötet 114. oldalán! Illő lenne végre mindenütt helyesen leírni a császári hu­szárkapitányból lett honvéd­tiszt nevét, a szolnoki és vá­ci csaták hősét, aki elsők kö­zött tűzte ki a magyar lobogót Budavár ormára — és fel­emelt fejjel halt vértanúha­lált. Illő lenne átjavítani — nemcsak a fővárosban, hanem országszerte — minden ilyen utca nevét ekképpen: Nagy­ Sándor József utca. Reményi Gyenes István Kaffka Margitról­­ volt tanítványa Lapjuk január 24-i számá­ban Irodalmi séták feleimmel szép megemlékezés jelent meg Kaffka Margitról. Az írásban az is szerepel, hogy az írónő 1911-től az Üteg utcai polgári­ban tanított. Ebben az időpontban az említett iskola tanulója vol­tam és tanárnőm Kaffka Mar­git volt. Kevés a személyes emlékem. Iskoláskoromban fel sem foghattam nagy sze­rencsémet, hogy a közelében lehettem. Pár adat azonban ma is elevenen él bennem. Szinte látom, amint az emeletről a földszinti osztá­lyunkba szalad. Sötét haja röpdös, kontya kócos, fehér blúza gyűrötten lóg rajta. Be­jön az osztályba. Feláll a ka­tedrára és az egész osztályt kiküldi a folyosóra. Csendre int bennünket, majd bezárja az ajtót. Mit csinálhat egye­dül a teremben? Az egész osztály kíváncsian leskelődött a kulcslyukon: a nagy csend­ben, az üres teremben, Kaffka Margit írt! Ez többször megismétlő­dött. A másik emlékem március 15-éhez fűződik. Korábbi években páran szavaltak, majd egy-egy tanár papírról felolvasta az ünnepi beszédet. Kaffka Margit másképpen ünnepelt. A dobogóra helye­zett kis emelvényre lépett. Papír nem volt a kezében. Rögtönzött beszédben emléke­zett meg az 1848-as magyar forradalomról, a márciusi ifjúságról. Mint orgona, úgy szólt a hangja: Mintha ő vette volna kezébe az 1848-as for­radalom zászlaját! Sok-sok évtized után így él bennem Kaffka Margit emlé­ke. Portréjának kiegészítéséül küldöm emlékezésemet. K. Szabó Erzsébet ­M. Közéleteknek térítés ellenében átadók az alábbi helységek: IX. Ferenc tér 9. 19 négyzetméter, IX., Mester utca 13. 19 négyzetméter, IX., Üllői út 105. 27 négyzetméter, VIII., Vajdahunyad utca 56. 40 négyzetméter. Érdeklődni lehet: a HARMÓNIA KERESKEDELMI VÁLLALAT ÜZEMELTETÉSI OSZTÁLYÁN. Ügyintéző: Bayer Gizella. Telefon: 220-012, 229-775. Magyar Nemzet INGATLANKÖZVETÍTÉS. BUDAI ingatlanok értékesítése, INGATLANOK szakszerű értékbecslése, KÉSZPÉNZÉRT, lakáscserével, hitellel. ELADÓK 1., 2., 3 szobás LAKÁSOK, CSALÁDI HÁZAK. IRODA: Budapest L. Attila utca 81. Telefon: 160-642. Az ANGYALFÖLDI KÖZÉRT VÁLLALAT versenypályázat útján az alább felsorolt üzleteit BÉRLETI VÁLLALKOZÁSBA ADJA 13.112. Húsüzlet, 131 négyzetméter Váci út 170. 13.123. Húsüzlet, 42 négyzetméter Jász utca 65. 13.136. Húsüzlet, 75 négyzetméter Róbert Károly körút 56. 13.152. Húsüzlet, 41 négyzetméter Röppentyű utca 43. 13.408. Élelmiszer-csemege, 158 négyzetméter Balzac utca 35. 13.420. Élelmiszer-csemege, 146 négyzetméter Üteg utca 9. 13.421. Élelmiszer-csemege, 153 négyzetméter Rózsafa utca 4. 13.426. Élelmiszer-csemege, 118 négyzetméter Bulcsú utca 21. 13.402. Élelmiszer-háztartási áruk 178 négyzetméter Váci út 125. 13.403. Élelmiszer-háztartási áruk 45 négyzetméter Madarász utca 5. 13.435. Élelmiszer-háztartási áruk, 92 négyzetméter Jász utca 78. 13.437. Élelmiszer-háztartási áruk, 137 négyzetméter Szabolcs utca 29. 13.444. Élelmiszer-háztartási áruk, 83 négyzetméter Forgách utca 35. 13.456. Élelmiszer-háztartási áruk, 191 négyzetméter Hegedűs Gyula utca 20/a. 13.459. Élelmiszer-háztartási áruk, 72 négyzetméter Váci út 16. 13.460. Élel­miszer-háztartási áruk, 78 négyzetméter­­ Petneházi utca 42. 13.466. Élelmiszer-háztartási áruk, 75 négyzetméter­­ Róbert Károly körút 100. 13.467. Élelmiszer-háztartási áruk, 53 négyzetméter Pozsonyi út 32. 13.409. Élelmiszer-háztartási áruk, 93 négyzetméter visegrádi utca 45. Pályázati feltételekről és a boltok adatairól vállalatunk közgazdasági osztályán (Budapest XIII., Szent István kör­út 22., II. emelet, telefon: 114-450/30-as, 27-es mellék-­­ állomások) nyújtunk tájékoztatást, ahol pályázati lapok is átvehetők. A versenytárgyalást 1985. március 27-én, szerdán, 14 óra­kor tartjuk vállalatunk XIII., Budai Nagy Antal utca 5. szám alatti KISZ-helyiségében. A pályázatok benyújtásának határideje: 1985. március 19. Gyurkovics Tibornak a lap január 18-i számában megje­lent írásához csatlakozva, sze­retnék néhány szót szólni a Budenz út és Labanc út közé begyömöszölt oktatási kombi­nát névleges és valóságos költ­ségeinek különbségéről. Az épület létrehozása — mint a környék lakói is tudják — igen sürgős volt és ezért a le­hető leggyorsabban kivitelez­hető, egyben különösen drága könnyűszerkezetes megoldás­sal tervezték meg. Ilyen építé­si rendszerrel egy ekkora léte­sítmény általában hat hónap — legkedvezőtlenebb esetben egy év — alatt elkészülhet­ett vol­na­. Ezzel szemben a munká­latok kereken hat évig tartot­tak! Tehát a sokkal olcsóbb „hagyományos” építési mód­szerekkel is fele annyi idő alatt — és fele akkora költséggel — is kényelmesen elkészülhettek volna vele. Mint azt a sajtó­ban is nyilvánosságra hozták, a beruházás teljes költsége ke­reken 100 millió forintot tett ki. Ez az a végösszeg, amelyet a kivitelezőknek különböző részletekben kifizettek — még­pedig a munka kezdetétől an­nak végelszámolásáig. Ez azonban megközelítőleg sem annyi, mint amennyibe a szó­ban forgó beruházás a nép­gazdaságnak került. Hiszen ezt a hatalmas összeget már a tervezés megindulásától kez­dődően a kivitelezési munkák átvétele után megejtett szám­lázásig folyamatosan adagol­ták a beruházásba, ily módon egyre nagyobb érték feküdt benne ,befagyva”, illetve ki­­használhatatlanul. Ezeknek az indokolatlanul „befagyott” ráfordításoknak a kamatvesztesége — ha például a mostanában szokásos kom­munális kötvények kamatozási rátáját vesszük figyelembe — az elhúzódás időtartama alatt feltehetően megközelítette a számlák alapján kifizetett vég­összeg nagyságrendjét. Ez a veszteség pedig, ha a beruhá­zónál nem is, nemzeti jöve­delmünk csökkenésében szük­ségszerűen megmutatkozik. Vagyis, ha mindezt egybevet­jük, ugyanekkora népgazdasá­gi áldozattal legalább három­­szor-négyszer annyi tantermet lehetett volna létrehozni! Ha pedig azt is figyelembe vesz­­szük, hogy itt a közvetlen kör­nyéken szinte sorozatosan for­dulnak elő hasonlóan gyorsan kivitelezhető építési módsze­rekkel ugyanilyen mértékben elhúzódó kommunális beruhá­zások (mint a mozgássérültek kórháza a Kútvölgyi úton, a Zalai úti óvoda, az Iparművé­szeti Főiskola könyvtárépüle­te, az új tűzoltóparancsnokság és laktanya a Kuruclesi úton, az egészségügyi műszereket vizsgáló intézet a Diósárok úton­, akkor bizony indokolt­nak látszik felvetni azt a kér­dést, hogy kellő hatékonyság­gal használjuk-e fel a lakos­ság minden irányú ellátottsá­gának biztosítására egyre ne­hezebben előteremthető erő­forrásainkat? Dr. Gerle György építészmérnök Hétfő, 1985. február 18. Kegyeletről alapfokon Előzetesnek annyit: Rapcsányi László rádiós beszélgetéséből tud­tam meg, hogy Jávor Pálné, Olga asszony Bécsben elhunyt. Kívánsá­gára Pesten temetik január 9-én, 12 órakor Farkasréten. Korosztályom indokolt nosztal­giával kötődik a negyven év előt­ti kedvencekhez. A temetésnek mindenkor meg­volt a kialakult dramaturgiája, a méltóságteljes keret ahhoz, hogy illő búcsút vehessünk attól, akit tiszteltünk, szerettünk. Bizonnyal a családtagok óhaja szerinti volt a kanonok­­beszentelés, a búcsúbe­széd nélküli, imponáló egyszerűség. Korosztályom kb. 1000—1200 kép­viselője szorongott a ravatalozó elő­terében, már jóval a kitűzött kez­dési időpont előtt. Aiétán múltak a percek, az öt percek és 12 óra 22 percre megérkezett a kanonok. Majd jött a finálé, mit a jelen­lévők a 15 fokos hidegben türelme­sen végigálltak. Sírgödröt kicsáká­­nyozni, harminckilós agyagrögöket lapátolni nem lehetett könnyű mun­ka. Sajnos csak eddig volt az Öt gyászhuszár pozitív figurája a szer­tartásnak. Ami ezután következett, az még egy gegparádén is ízléste­len karikatúrája lett volna a szer­tartásnak. Az öt gyászhuszár az ápolatlan­­ság minden jegyét magán viselte: borostás, bor­virágos arcok, zsírpe­csétes, vasalatlan és keféletlen egyenruhák, és mindehhez illő mo­dor. .. Mert ekkor jött a dance funébre csúcspontja, a sírbaeresz­­tés, agyagtömbdöngetés a (szeren­csére) masszív koporsótetőn. Eköz­ben borgőzös hangerővel elkurjant­­ja magát az egyik: „Táguljanak már, «s ne emelgesse maga sze­rencsétlen azt a pallót, adjon in­kább helyet.” A másik sírásó: (a Hamletben kulturáltabbak) ..Ne strapáld magad, itt úgyse lesz lóvé” (lehet, hogy dohányt mondott). Erre a „diszkrét felhívásra” a hozzátartozók egyike megkérdezné a hangoskodót: „Mivel tartozunk?” Mire a válasz: „Ahogy gondolja.” A kérdező Ausztriából jött és bi­zonnyal nem ismeri a farkasréti tarifákat... Szerencsére a hálapénz nem jött össze, mivel Olga asszony veje megszólalt: „Ezeknek egy vasat se!” (Németül mondta.) Gruber Géza ny. mérnök-tanár ­.­ Vásár­o­lunnk TÖRTÉNELMI, HELYTÖRTÉNETI, MŰVÉSZETI KÖNYVEKET, SOROZATOKAT, LEXIKONOKAT, SZÉPIRODALMI ÉS IDEGEN NYELVŰ KÖNYVEKET. Könyvtár, gyűjtemény eladása esetén lakására megyünk, a könyveket díjtalanul elszállítjuk! Vétel- eladás! DEO Állami könyvterjesztő vállalat ANTIKVÁRIUMA, Budapest V. Bajcsy-Zsilinszky út 50. 1054. Telefon: 116-049.

Next