Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

­ A Louvre orgazdája Világbotrány fenyegeti a pári­zsi Louvre múzeumot. Bernard touloni vizsgálóbíró vádat emelt Pierre Rosenberg ellen, orgazda­sággal gyanúsítja a történelmi in­tézmény képtárának vezetőjét, a restaurátorok főnökét. Családi följelentésre azt föltételezi ugyanis a törvény derék embere, hogy Rosenberg hivatali minősé­gében olyanvalakinek­ fizetett ki ötmillió frankot Murillo híres ké­péért, A sevillai nemesért, aki nem volt a tulajdonosa a féltett festménynek, hanem netán lopta a patinás kastély öreg úrnőjétől. Az eset az 1980-as esztendők elején kezdődött. A nemzetközi­leg ismert nagy tudósnak akkor jutott a tudomására, hogy vala­ki vagy valakik el akarják adni a mesés értékű képet. Az eljö­vendő üzlet híréről a londoni Christie’s katalógusából értesült, amely azt tüntette föl, hogy­­ a portréval a párizsi Pierre Birtschansky galéria rendelkezik. A Louvre őrének azon nyomban rögeszméje lett, ha törik, ha sza­kad, a közgyűjteménynek meg­szerzi ezt a kivételes csemegét, vétek volna, ha a képzőművészet szerelmesei nem a Szajna part­ján gyönyörködhetnének az alko­­­tásban. És mert Rosenberg nem­csak a festmények nagy szakér­tője, hanem a tettek embere is, nyomban levelet írt Suzanne de Canton asszonynak, akit a ma­gánképtár a Murillo boldog gaz­dájának tüntetett föl. „Madame — vetette papírra —, ön egy Murillónak tulajdonított fontos arcképet őriz. Kérem, mielőbb ke­ressen meg engem". Telitek az évek, de az ügyletből nem lett semmi. Mígnem aztán 1985-ben, Joelle Pesttel jelentke­zett azzal, hogy a híres spanyol vásznat 1979-ben meghalt nagy­anyjától örökölte, rendelkezik vele, és ha a Louvre-t még min­dig érdekli, rááll az alkura, így állapodtak meg ötmillió frank­ban, amit ki is fizettek, Pierre Rosenberg úszott a boldogságban. Életének az egyik nagy álma vált valóra, Murillo a francia államé, a közvagyon fölbecsülhetetlen ér­tékkel gyarapodott. És most hir­telen megjelentek de Cans­on asz­­szony örökösei, akik azt állítják, hogy a sevillai nemes jogosan az övék, a Louvre-t, illetve képtá­rának a vezetőjét tőrbecsalták, visszakövetelik törvényes jussu­kat. Nem az ötmillió frankra, a vételárra tartanak igényt, hanem magára a képre, adják ki nekik. Ahhoz aztán semmi közük, hogy­ az államkincstár bárkinek is mennyit és mikor fizetett ki ér­te.Θ A jelek már ekkor arra mutat­tak, hogy a páratlan műkincs ügye krimibe fordult. Csakhamar kiderült, hogy az agg és maga­tehetetlen Suzanne de Cansont családi kastélyában Joelle Pesnel őrizte, teljesen elzárva a külvi­lágtól. Úgyszólván enni sem adott neki, nem gondozta, koszban fet­­rengett, a már teljesen leépült hölgy mit sem tehetett. A vagyon bitorlója így jelentkezett eladó­ként, vette­ föl a pénzt, majd idő­vel gondozottja is meghalt. Θ Ha nem bukkannak föl a csa­ládi örökösök, alighanem akkor is kellemetlen helyzetbe kerül a Louvre képtárának őre, mert a francia vámhatóság hirtelen régi iratot kapart elő. Szerinte a Mu­rillo már régen gazdát keresett, elkerült egy svájci magángalériá­ba is, de éppen nagy értéke miatt nem talált vevőre. Visszafelé jö­vet Franciaországba fölfigyeltek rá,­­és haladéktalanul értesítették is a múzeumok főigazgatóságát, hogy az igazi tulajdonos Madame de Canson, viszont Pesnel asszony kíván túladni rajta. A megkere­sés dátuma 1985 július 3-i, tehát rövid idővel előzi meg csupán az adásvételi egyezséget. A vámha­tóság szerint erről a Louvre-nak tudnia kellett volna, következés­képpen elutasítania a Murillo el­adóját A múzeum igazgatósága az állítást kétségbevonja. Igencsak súlyos vád a világ egyik legtekintélyesebb képzőmű­vészeti szakértőjét akinek a ne­ve márka New Yorktól Rómáig, orgazdasággal illetni. A vizsgáló­­bíró haladéktalanul közölte is, hogy Pierre Rosenberg személyi becsülete folttalan, még csak föl sem tételezhető, hogy nyereség­­vágy, haszonszerzés vezette vol­na. Az orgazdaság mégis marad. Még ha a közjót, a nemzeti va­gyon gyarapodását a Louvre gaz­dagodását akarta is, körültekin­tőbben kellett volna eljárnia. De hatása alá került annak a kap­zsiságnak, amely az utóbbi esz­tendőkben hajtotta uralma alá a képkereskedelmet A festmény az egyik legkere­settebb kinccsé lépett elő. Akinek vagyona van, ebbe igyekszik be­fektetni, amióta a nagynevű ár­verési csarnokok aukcióin min­den ritkaságért mesés árakat kí­nálnak. Érthető, hogy az alvilág azonnal megjelent erre is specia­lizálta magát. Az Interpol króni­kái gyakran tudósítanak arról,­­ hogy titokzatos megbízók bűnö­zőket bérelnek föl közgyűjtemé­nyek és magángyűjtők féltett da­rabjainak az elrablására; emlé­kezetes marad sokáig a budapes­ti Szépművészeti Múzeum esete is. Van, ami bravúros nyomozás­sal előkerül, van, ami nem, vagy csupán reménytelenül hosszú idő elteltével. A valamikor szigorú szabályokat követett piac demo­ralizálódoa, a dzsungel törvénye uralkodik.Θ A hivatásos szakértőket, mint amilyen Pierre Rosenberg is, az vezeti, hogy kiragadják a hiénák karmaiból a ritkaságot. Ha ők nem lépnek közbe, a világ volna sokkal szegényebb. Ez sarkallta a Louvre képtárának a vezetőjét is; attól félt, a Murillónak nyoma vész, ha A sevillai nemes nem lesz az övé, pontosabban intéz­ményéé. A buzgalom dicséretes, és hálát is érdemelne, ha Rosen­berg a piac farkastörvényeit nem úgy igyekezett volna közömbösí­teni, hogy közben maga is tisztá­talan eszközöket vesz igénybe. Legalábbis Bernard vizsgálóbíró ezen az állásponton van. És ezt a véleményét a nyomozással, a szorgalmasan gyűjtögetett bizo­nyítékokkal kell igazolnia. Ezen fáradozik.Θ Fölbolydult méhkasra emlékez­tet a Louvre, ahol a vád nem egyszerűen megdöbbenést, hanem felháborodást keltett. A francia múzeumok főigazgatója rendkí­vüli sajtóértekezleteit hívott ösz­­sze; az emelvényen maga mellé ültette a kormány kulturális mi­niszterét, a legnagyobb képzőmű­vészeti szakértőket, és természe­tesen magát a megvádolt tudóst is. Megvetően utasították el a gyanút, vetették el a vizsgálóbí­ró követelményét, mintha a mú­zeumnak nyomozást kellette in­dítania, bárki is képet ajánlana föl eladásra. A szakértők — így az érvelés — azt föltételezik a jogos tulajdonosnak, aki az aján­lattal érkezik, nem az ő dolguk kutatni az eredet után. Egyetlen kötelességük megállapítani, hogy a műkincs nem hamisítvány-e, hiszen sokszor próbálkoznak fél­revezetni őket, de­ büszkén vall­ják, nem mentek még lépre, a tudásuk és módszereik csaknem tökéletesek. Egyelőre itt tart az ügy. Pierre Rosenberg érthetően sebzett ember, mélyen megren­dítette az eset, de teljesen biztos az ártatlanságában. A vizsgáló­­bíró kevésbé. A párbaj azért is kényes, mert tavaszra kell meg­nyílnia a közönség előtt a Louvre új, nemzetköz feltűnést keltett bejáratának, a piramisnak, és ár­nyékot vetne az ünnepélyes ava­tásra, ha Bernardnak volna iga­za. Várkonyi Tibor amelynek területén élnek. A ki­­sebbségek iránt tanúsított bánás­mód fokmérője minden ország­ban az állampolgári érettségnek, a civilizáció fejlettségének — hangoztatta a katolikus egyházfő, összhangban azzal az üzenettel, amelyet decemberben az 1989. évi Béke Világnapra a hívekhoz és a kormányokhoz intézett. Ezt az üzenetet kifüggesztették a világ minden katolikus templo­mában, és az újévi szentbeszédek mindenütt e probléma alapvető fontosságát világították meg. IX. János Pál, miközben a kor­mányok felelősségét hangsúlyozta a nemzeti és vallási kisebbségek jogainak biztosításában, elítélte az erőszakot és terrorizmust, mint eszközt az elnyomott kisebbségek jogérvényesítéséhez. „El kell vet­nünk és el kell utasítanunk az erőszakot, amely nem szülhet soha és sehol tartós békét. A terroriz­mus embertelen út, ártatlanok meggyilkolása vagy véres meg­torló akciók nem segíthetik elő egyetlen esetben sem a kisebbsé­gek követeléseit” — mondta. Az eltérő kulturális örökséget hordozó, fajuk, nyelvük, vallásuk szerint különböző kisebbségeknek eltörölhetetlen joguk van kollek­tív önazonosságuk, kulturális ér­tékeik megőrzéséhez, amit tehát ugyanúgy tiszteletben kell tartani, mint minden egyes személy em­beri méltóságát — hangoztatta még az egyházfő, aki annak a reményének adott hangot, hogy az 1989-es új esztendő a béke erő­södését hozza az emberiségnek. Csao Ce-jang beszéde az újévi teapartin Pekingben Pekingből jelenti az MTI: Kína keresi az utakat-módokat arra, hogy megszabaduljon a régi rend­szerektől, amelyek nem felelnek meg a termelőerők fejlesztése követelményeinek és újból teret adjon a szocializmusban rejlő fö­lénynek és életképességnek — jelentette ki vasárnap Csao Ce­­jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. Csao Ce-jang azon az újévi teapartin szólalt fel, amelyet a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület (a népfront) országos bizottsága rendezett az újév al­kalmából. A kínai pártvezető úttörő jelen­tőségűnek nevezte azokat a gya­korlati tapasztalatokat, amelye­ket Kínában szereztek a gazdasági reform tíz éve alatt. A tapaszta­latok azonban azt is megmutat­ták, hogy a reform folyamata rendkívül nehéz és bonyolult, és hogy számolni kell nehézségek­kel, problémákkal is. Csao Ce-jang hangsúlyozta, hogy helytelen lenne meginogni a reform és a nyitás politikáját illetően azért, mert nehézségek vetődtek fel. Rámutatott, hogy a párt- és az állami vezetés által a közelmúltban meghirdetett ki­igazítási és rendcsinálási politika első eredményei biztatóak. Sike­rült leállítani számos fölösleges beruházást, emelkedőben vannak Kínában a bankbetétek és csök­kent az áremelkedés mértéke szá­mos termelőeszköz és közszükség­leti cikk esetében. Ez annak bizo­nyítéka, hogy a kiigazítási poli­tika helyes, és megfelel a reform általános irányának. Arafat kész együttműködni a PanAm-gép merénylőinek elfogásában Londonból jelenti a Reuter. Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehaj­tó Bizottságának elnöke egy brit újság szerint beleegyezett, hogy a másfél hete szerencsétlenül járt PanAm-gép merénylőinek kézre­­kerítésére együttműködjön az amerikai hatóságokkal. A The Sunday Telegraph című londoni hetilap legújabb száma úgy érte­sült, hogy Arafat saját vizsgálatot­ indít a merénylettel gyanúsított palesztin szervezetek körében,­­ márpedig — mint egy amerikai i­­ tisztségviselő a lapnak elmondta­­ — „Arafat rendkívül jó informá­ciókkal rendelkezik a palesztin csoportokról, s így segítsége dön­tő lehet". Egy másik brit lap, a The Sun-­­day Express szerint Arafat még ennél is tovább ment, s­ kész len­ne kommandót küldeni a felelő­sök megbüntetésére. A konzerva­tív lap szerint — amely nem kö­zölte, honnan szerezte informá­cióit — a PFSZ vezetője nemré­giben levelet intézett Ronald Reagan amerikai elnökhöz, s eb­ben ígéretet tett: a merénylő „áruló módjára végzi majd éle­tét”. Ismeretes, hogy az amerikai kormányzat és a PFSZ között az elmúlt hetekben jött létre az el­ső hivatalos kapcsolatfelvétel, s a PanAm-gép felrobbantása el­terjedt vélemény szerint épp en­nek megtorpedózására szolgált. Több más szakadár palesztin szervezet után egyébként szomba­ton a Szíria által támogatott El- Fatah­­ Ideiglenes Parancsnok­ság is elítélte a merényletet. • Ύ. f Foton-évforduló – Szigorú biztonsági intézkedések a megszállt területeken Jeruzsálemből jelenti a Reuter. Izraeli katonák tüntető paleszti­nokra lőttek és szigorú biztonsági intézkedéseket hoztak a megszállt területeken vasárnap, a PFSZ legnagyobb tagszervezete, a Fatah megalakulásának 24. évforduló­ján. A megszálló hatóságok szombat estétől meghatározatlan­­ időre szóló kijárási tilalmat rendeltek el a 650 000 lakosú Gáza-övezet­­ben. Izraeli katonák vasárnap Ramallah városában tüzet nyitot­tak a megszállás ellen tiltakozó felvonulókra. Két tüntető meg­sebesült, négyet letartóztattak. Összecsapások voltak vasárnap palesztin tüntetők és izraeli kato­nák között Tulkaremben és a kal­an­diai menekülttáborban is. Nyi­latkozatot tett közzé szom­baton, a Fatah megalakulásának 24. évfordulóján Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szer­vezet V. B. elnöke és egyben a legnagyobb tagszervezet vezetője. Leszögezte, hogy a megszállt te­rületek lakosságának felkelése mindaddig folytatódik, amíg létre nem jön a független és szabad palesztin állam, Kelet-Jeruzsá­­lemmel, mint fővárossal. Magyar Nemzet Az afganisztáni békefolyamat gyorsítását szorgalm­azta­­ üzenetében az ENSZ főtátkor® New Yorkból jelenti a Reuter. Pérez de Cuéllar, az ENSZ fő­titkára újévi üzenetében aggo­dalmának adott hangot ez afga­nisztáni békefolyamat lassú elő­rehaladása miatt, s felszólította a szembenálló afgán feleket: te­gyenek meg mindent a párbe­széd me­gteremtése, egy szélesebb alapokon nyugvó kormány létre­hozása érdekében. Az üzenetben — amely kizáró­lag Afganisztán kérdésével fog­lalkozott — Cnellár reményét fe­jezte ki,­ hogy 1989-ben véget ér a hosszú és tragikus háború, s az idei évet immár a béke és a helyreállítás esztendejeként tart­hatják majd számon. Üdvözölte a békés rendezés érdekében tett legutóbbi lépéseket — megfigye­lők szerint valószínűleg a szov­jet­ fél és a kormányellenes fegy­veresek kapcsolatfelvételére cé­lozva —, s felajánlotta: kész sze­mélyesen is segíteni az afgán nép erőfeszítéseit. Egyébként a francia rádió, a Parisé-Match és az F1 3 televízió világméretű felmérésében Javier Perez de Cuéllár lett az év em­bere. Második helyen végzett csekély különbséggel lemaradva Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkárai, aki tavaly az év embere volt. A­ harmadik helyen mögöt­tük messze lemaradva az év ne­gatív szenzációja áll, az olimpián aranyérmétől dopping miatt meg­fosztott kanadai rövidtávfutó Ben Johnson, aki megelőzte Rea­gan amerikai elnököt. Khomeini rendelete növeli az iráni parlament önálló hatáskörét Párizsból jelenti az AFP. Khomeini ajatollah, Irán legfőbb vallási vezetője szombaton elren­delte a tavaly februárban létre­hozott egyik — nagy hatalommal felruházott — állami szerv hatás­körének a csökkentését, nagyobb teret engedve ezzel a parlament önálló törvényhozási tevékenysé­gének — derül ki az IRNA iráni hírügynökség jelentéséből. A főpap azért hozta létre ta­valy ezt a testületet, hogy véget vessen a kormányzati és törvény­hozói tevékenységet bénító ak­kori belpolitikai patthelyzetnek. Az iszlám alkotmány védelmét szolgáló Felügyeleti Tanács ugyanis akkoriban sorozatosan elvetette a parlament által elfo­gadott törvénytervezeteket. E két testület ellentéteinek a „feloldá­sára” született Khomeini utasí­tására a tizenhárom magas rangú politikai személyiségből­ álló „Egyeztető Tanács". A vitás kér­dések eldöntésén túl azonban ez a szerv saját hatáskörén belül törvényerejű rendeleteket is hoz­hatott. Parlamenti körök azzal vádolták az „Egyeztető Tanácsot”, hogy az lényegében a hatalmat bitorolja. Megfigyelők szerint ezek a vá­dak indíthatták arra Khomeinit, hogy elrendelje az Egyeztető Ta­nács hatalmának viszonylagos korlátozását. Bár a vallási vezető megerősítette a tanács által ed­dig hozott rendeletek érvényessé­gét — ezek főleg a háború utáni újjáépítést és a kábítószer-keres­kedelem elleni harcot érintik —, de utasítást adott arra,­­hogy a továbbiakban ennek a szervnek csupán a parlament és a Felügye­leti Tanács közötti vitás kérdések elsimítására kell korlátoznia te­vékenységét. Khomeini azzal ér­velt, hogy ma, a háborús helyzet megszűnése után, nincs olyan sürgős kérdés, amelyet a parla­ment megkerülésével kellene meg­oldani. Khomeini ugyanakkor a Felügyeleti Tanácsot is nagyobb „türelemre” intette a parlamenti döntések, felülvizsgálatában. The New York Times Nyugatnémet vállalat szerepe a líbiai vegyi üzem építésében. New Yorkból jelenti a Reuter. A washingtoni kormányzat sze­rint egy nyugatnémet vállalat kulcsszerepet játszott annak a lí­biai gyárnak a tervezésében, és felépítésében, amely vegyi harc-­ anyagok gyártására szolgál —J ol­vasható a The New York Times című tekintélyes amerikai napilap vasárnapi számában. A hír sze­rint az üzem egy nyugatnémet vállalat fővállalkozói tevékenysé­gével jött létre, bár az érintett vállalat elnöke cáfolta, hogy cé­ge és a gyanúba kevert üzem kö­zött bármiféle kapcsolat lenne. Washington szerint ez a líbiai üzem a harmadik világ legna­gyobb vegyianyaggyára, s mű­ködéséhez elengedhetetlen a nyu­gati technikai segítség. Líbia többször is cáfolta, hogy a hatal­mas gyárban vegyi fegyverek ké­szülnek. Tripoli azt közölte, hogy gyógyszerüzemről van szó. Az amerikai lap mindenesetre úgy értesült, hogy Washington az ügy­ben erőteljes tiltakozást jelentett be Bonnál, s meg nem nevezett amerikai hírszerzési illetékesek szerint Reagan elnök és Schultz külügyminiszter a kérdést már novemberben személyesen Kohl kancellárnak is felvetette. Ugyan­akkor a lap olyan hivatalos ame­rikai forrásokat is idéz, melyek szerint egy másik nyugatnémet cég segítséget nyújtott Líbiának vadászgépek légi feltöltéséhez szükséges berendezések­ kifejlesz­téséhez, amelyek révén az arab országok légiereje számára lehe­tővé válna Izrael elérése.­­ (Phenjan, TASZSZ) Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság elnöke újévi be­szédében azt javasolta, hogy a Koreai-félsziget „északi és déli részének vezetői” a közeljövőben Phenjanban tartsanak találkozót az ország föderációs alapon tör­ténő egyesítésével kapcsolatos kérdések megvitatására. Ugyan­akkor felszólította a dél-koreai felet, hogy jó szándékának jele­ként mondja le a félsziget déli részén állomásozó amerikai fegy­veres erőkkel tervezett közös had­gyakorlaton való részvételt Hétfő, 1989. január 2. A vallásszabadságra vonatkozó részek miatt Románia nem hajlandó aláírni a bécsi utótalálkozó záródokumentumát­­ Bukarestből jelenti a TASZSZ. Nicolae Ceausescu, az RKP főtit­kára, román államfő vasárnap jelezte, hogy Románia nem haj­landó aláírni a bécsi európai biz­tonsági és együttműködési utó­értekezlet záródokumentumát a vallásszabadságra vonatkozó be­kezdések miatt. A bukaresti diplomáciai testü­let előtt mondott újévi beszédé­ben kijelentette,­ hogy „Románia nem hajlandó olyan szöveget alá­írni, amely 500 évvel ezelőtti álla­potba, az inkvizíció korába veti vissza az emberiséget”. Az emberi jogok tiszteletben tartása nem jelenti a bigott vallásossághoz, az obskurantizmushoz és a szolga­sághoz való visszatérést, mondta Ceausescu. Kijelentette: Romá­niában szóba sem jöhet vallási szekták engedélyezése. Egyéb külpolitikai kérdéseikről szólva hangoztatta, hogy Románia örülni fog, ha 1989-ben új lesze­relési szerződéseik születnek, és Bukarest a vegyi fegyverek meg­semmisítése, a katonai kiadások csökkentése mellett van. Belpolitikai síkon arról szólt, hogy a tervek további fejlődést és életszínvonal-emelkedést irányoz­nak elő. Ezzel összefüggésben minden román állampolgárt fel­szólított, hogy törekedjék jó ered­ményekre a munkában. Spanyolország az EGK soros elnöke Madridból jelenti az MTI. Az elkövetkező hat hónapban kétezer ülést tart az európai közösségek 273 munkabizottsága a miniszteri és magasabb szintű találkozók előkészítésére, s ily módon rend­kívüli­ feladat megoldása vár a miniszteri tanács soros elnöki tisztségét januártól viselő Spa­nyolországra. Ami az EGK legtöbb tagorszá­gában immár, rutin, az a spanyo­lok számára újdonság, hiszen Hispánia éppen három esztendeje lett tagja a közösségnek. Madrid­ban a soros elnökség teendőire való felkészülést már két éve megkezdték,­­és­ hasonló szervező­­bizottságot hívtak életre, mint a barcelonai olimpia vagy a sevillai világkiállítás testületet. A bizott­ság élén Pedro Solbes, az EGK- ügyekkel megbízott államtitkár és Roberto Dorado, a kormányelnök­­ség kabinetfőnöke áll. Külön munkabizottság gondoskodik az 1989. július utolsó hetében esedé­kes madridi csúcstalálkozó meg­­­szervezéséről. A közösség 11 má­sik tagországában a spanyol nagykövetek a következő fél év minden hónapjában egy alkalom­mal az EGK nagyköveti értekez­let elnökei lesznek. Madridban egyöntetű a véle­mény, hogy a soros elnökség ko­moly politikai erőpróbát jelent majd. Szinte az első perctől kezd­ve éles küzdelmet kell vívni a nemzetközi gazdasági élet aréná­jában, s ennek része lesz az Egye­sült Államokban hormonkezelt­ hústermékek , miatt kirobbant „húsháború”. Ami a spanyolok által megfo­galmazott politikai prioritásokat illeti, az első helyen áll a közel­­keleti rendezés hathatós előmoz­dítása. Biztató hír ezzel összefüg­gésben Jasszer Arafat PFSZ- vezető januárra jelzett madridi látogatása. A spanyol elnökség idején a vi­lágpolitikai súlyú kérdések között foglalkoznak majd a Szovjetunió­val és a többi szocialista állam­mal való viszony elmélyítéséről. Felipe González kormányfő még november végén, Grósz Károly madridi látogatása idején hang­súlyozta, hogy Madrid érdemi lé­pésekkel kívánja szolgálni a két világrendszer közeledésének ügyét. Francisco Fernandez Ordo­nez külügyminiszter rövidesen Bécsben találkozik Eduard Le­­Vardnadze szovjet külügyminisz­terrel, majd ellátogat Moszkvába. Madridban várva várják Mihail Gorbacsov hivatalos látogatása időpontjának meghatározását. Három megállapodást írtak alá írt fejezet India és Pakisztán kapcsolataiban Újdelhiből jelenti az MTI. A pakisztáni-indiai kormányfői tárgyalásokon kölcsönösen és vi­lágosan kifejezésre jutott az aka­rat a kétoldalú viszony javításá­ra. Benazir Bhutto pakisztáni mi­niszterelnök és Radzsiv Gandhi indiai kormányfő péntek este Iszlámábádban két és fél órán át tárgyalt egymással, hivatalos for­rásokból származó közlések sze­rint kitűnő szellemben. Mindkét fél részéről megnyilvánult a szándék, hogy új fejezetet nyit­nak a buktatókkal és problémák­kal terhelt kapcsolatokban, in­diai sajtóértesülések szerint Rad­zsiv Gandhi látogatásra hívta meg Benazir Bhuttót, aki azt elv­ben elfogadta. Három m­egállapodás aláírásá­val pecsételte meg szombaton In­dia és Pakisztán a kétoldalú kap­csolatok rendezését szentesítő közös szándékot. Radzsiv Gandhi, az egyezmé­nyek megszületésének fontossá­ga kiemelve azt mondta újság­íróknak, hogy a három okmány aláírása áttörést jelez a viszony normalizálási folyamatában. A közösen megtartott sajtóértekez­leten Benazir Bhutto viszonozta a gesztust, hangsúlyozva, hogy a­ megállapodások konkrét tartal­muk mellett jelképes értékűek is, mert kifejezik: egészséges erő­re kapott a békevágy (India és Pa­kisztán) között. * Érdekességek a nagyvilágból Többéves pereskedés után a brüsszeli bíróság elítélte a belga Maes céget. Az volt a bűne, hogy az általa gyártott szivarokra a következő szöveget írták: „Glo­ria de Cuba, Blended Havanna’’. A szivarban egyetlen levél kubai dohány nem volt. (D­ernieres de Ti­res) A párizsi Akadémia állattani tudósainak a becslése szerint a világon 400 millió macska van. A legtöbb — 55 millió — az Egye­sült Államokban. A legkevesebb Peruiban. (L’Evenement du jeuds) Változatlanul kegyetlenül gyil­kol a maffia Kalábriában. Nem­régen hat embert öltek meg. 1988 eleje óta az áldozatok száma 136-ra emelkedett. (La Stampa) Egy japán férfi elvált felesége bosszúból irodájában naponta kétszázezer hívta fel telefonon. A rendőrség állította le a 26 éves tokiói asszonyt, aki fizetésének ■több mint a felét a „telefonter­rorra” költötte. (Nisi-nisi Simbun)­­Hidegvérről tett tanúbizonysá­got egy hobbipilóta Avignonban, amidőn 3000 méter magasságban elvesztette a légcsavarját. A gép­pel minden nehézség nélkül siko­­­órepülésben landolt a város re­pülőterén. (Nice-Matin) Törökországban a lakosság szá­ma 54,1 millió Az életkor átlago­san 64,3 év. (The International Herald Tribune) Új Moldva-hidat avattak Prá­gában. A gépkocsi-közlekedés zsúfoltságát van hivatva enyhí­teni. (Rudé Právo) (hercz­eg) Az utolsó előtti helyen áll Olaszország a nyolcvanas évek nyugat-európai lakás- és kom­munális építkezések kimutatásá­ban. (Corriere della Sera)

Next