Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

Hétfő, 1989. január 2. Németh Miklós : 1989 kulcsfontosságú lesz a demokratikus Magyarország megteremtését célzó átfogó reformok megvalósítása szempontjából A béke biztosításának nélkülözhetetlen feltétele a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása — hangoztatja az Országgyűlés dokumentuma KÖZÉLETI HÍREK Szabó Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága­­tagjának, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökének vezetésével január 1-jén küldöttség utazott Havannába a kubai forradalom győzelme 30. évfordulójának tiszteletére rendezendő ünnepsé­gekre. A delegációhoz a helyszí­nen csatlakozik Bognár István, hazánk havannai nagykövete. A küldöttség elutazásánál jelen volt Faustino Bento, a Kubai Köztársaság budapesti nagyköve­te. Stadinger István, az Ország­gyűlés elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Josef Stennek, a Svájci Államszövetség Nemzeti Tanácsa elnökének, és Hubert Reymondnak, a Svájci Államszö­vetség Államtanácsa elnökének, akik január 1-jén foglalták el hivatalukat A miniszterelnök japán interjúja A szocialista piacgazdaság stratégiájáról A KYODO szombaton, az év utolsó napján, angol nyelvű vi­lágszolgálatában közölte azt az exkluzív interjút amelyet Né­meth Miklós miniszterelnök pén­teken adott a japán hírügynök­ségnek. A miniszterelnök a köz­zétett tudósítás szerint kijelen­tette, hogy bármely párttal el tud képzelni koalíciót, amennyi­ben a kérdéses párt elvei nem sértik a szocialista politikai rendszert. Egy ilyen koalícióhoz azonban még nem érett meg a helyzet, mivel senki sem tudja, melyik párt politikája felelne meg leginkább a szocializmus el­veinek — idézi a japán hírügy­nökség a magyar kormányfőt. A szocialista piacgazdaság hosszú távú stratégiája Magyar­­országon a gazdaság , összekap­csolása a nemzetközi pénzügyi rendszerrel és­ a műszaki színvo­nal fejlesztése, mondotta Németh Miklós, s üdvözölte Japánt, mint gazdasági partner beruházásait és a két ország közötti kereske­delem fejlesztését. A Miniszter­tanács elnöke azt is kifejtette, hogy a reformok első lépése a külföldi tőke beáramlásának a támogatása és az import libera­lizálása lesz. Ezzel összefüggés­ben ismertette a január 10-én összeülő parlament elé kerülő törvénytervezeteket, köztük a külföldi beruházások védelmét meghatározó javaslatot. A jövő évi célokat összefoglalva Németh Miklós azt is kifejtette, hogy 1989 kulcsfontosságú év lesz a demokratikus Magyarország meg­teremtését célzó átfogó reformok megvalósítása szempontjából. A nemzetközi kérdéseket érintve a Minisztertanács elnöke a japán hírügynökségnek kijelentette, hogy hazánk sikeres kapcsolato­kat tart fenn mind az NDK-val, mind az NSZK-val, a Koreai Köztársasággal kialakuló új kap­csolatok sem fogják megszakíta­ni a Budapest és Phenjan közöt­ti kötelékeket. A kormányfő ugyanakkor megerősítette azokat a dél-koreai információkat, amelyek szerint Budapest és Szö­ul a jövő év elején diplomáciai kapcsolatra lép egymással. Az Országgyűlés állásfoglalása a pápa üzenetéről (MTI) Az Országgyűlés leg­utóbbi ülésszakán tájékoztatót hallgatott meg II. János Pál pápa újévi üzenetéről, amelyben a ró­mai katolikus egyház feje a nem­zeti kisebbségek jogainak tiszte­letben tartásáéért emelt szót. Az Országgyűlés megbízta külügyi bizottságát, hogy a törvényhozó testület előtt elhangzottak szelle­mében fogalmazza meg, s hozza nyilvánosságra a magyar Ország­­gyűlés állásfoglalását a pápa bé­keüzenetéről. Az Országgyűlés a dokumentumot eljuttatta az MTI- hez. Állásfoglalásában a Magyar Népköztársaság Országgyűlése A NAP Hajnali sípszó Túl vagyunk már rajta, a fülünk memóriája is halkul, remélem, a visszhangját is elfelejtjük az újév-hajnali síp­szónak. Lehet már beszélni róla. Vajon mi az oka annak, hogy Szent Szilveszter éjszaká­ján sok ezer, egyébként talán nagyjából épeszű polgár eszelős sípot vesz a szájába, és reggelig élvezi a hallgatóla­gosan engedélyezett csendháborítást. Még csak nem is a magáét fújja: szabvány dudaszó ez, egy síprendszer, senkit sem lehet fölismerni, hogy na most Péter zendít rá, most meg Pál, önkifejezésről szó sincs. Talán azok rikoltatják és vijjogtatják ezt az alkalmi papírgégét, akik legszívesebben máskor is, minden éjszaka megtennék. Nem a szólássza­badság szólal meg velük, csak a lárma szabadságáé. A csendháborítás gyönyöre. Ehhez nem kell tagolt beszéd, énekhang, hangszer — elég az egysikú síp. Bár — ki tudja. Lehet, hogy ezt is mindenki másképp szólaltatja meg: dühösebben, vidámabban, szerényebben, erőszakosabban, mókázva, vadul. Lehet, hogy olvasni kellene tudni e hangokban. Lehet, hogy mégis vélemények, hangulatok, egyéniségek is megszólalnak e hangzavarban. Talán nagy igazságok is belevegyülnek: vallomások, szo­morúságok, szorongások. Talán csak félelmeket akarnak túl­kiabálni. És a történelmi füldugóval alussza át a szilveszter­­éjszakákat: semmit sem akar meghallani. Akármilyen jól mulattunk is — ezért mégis rémes len­ne egy 365 szilveszterből álló esztendő. Annál már a min­dennap­ hétköznap is jobb. Mindenesetre, félretettem, eldugtam magamnak egy sí­pot. Nem tud róla senki. Időnként majd előveszem, és csön­desen belefújok. Csöndesen, vagy minden erőmből. Olykor semmitmondó hétköznapok délutánján, máskor szelíd vagy vidám vasárnapokon, valamikor ebben a most kezdődött, talán veszedelmes esztendőiben. Együtt sípolok a sípotok­kal, de egymagamban, akkor, amikor ők hallgatnak, és már rég elfelejtették, mit akartak mondani a dudaszóval. Ha egyáltalán akartak, DIURNUS Magyar Nemzet. üdvözli és valamennyi állam, nép békés együttélésének előmozdítá­sát szolgáló jelentős lépésnek te­kinti II. János Pál pápa január 1-jei, béke világnapi üzenetét. Egyetért azzal, hogy a béke biz­tosításának nélkülözhetetlen fel­tétele az etnikai, nemzeti, vallási kisebbségek jogainak tiszteletben tartása, a kisebbségek egyéni és kollektív jogai az általános em­beri jogok megkülönböztetett fontosságú részét képezi. Kifejezi azt a meggyőződését, hogy a nem­zetközi összefüggések miatt­­ a kérdést egyetlen állam sem mi­nősítheti saját, kizárólagos bel­­ügyének. Az Országgyűlés ezúttal is megerősíti minden egyes ember elidegeníthetetlen méltóságának elismerését tekintet­ nélkül arra, hogy milyen fajhoz, kultúrához, nemzethez vagy valláshoz tarto­zik. Fontosnak tartja az emberi nem alapvető egységének szem előtt tartását, ami kölcsönös szo­lidaritásra kötelez. Hangsúlyoz­za, hogy a hátrányos megkülön­böztetés nélküli kisebbségi lét feltételeinek biztosítása az álla­mok feladata és kötelessége. A magyar Országgyűlés törvényho­zói munkáját a jövőben is ennek szellemében kívánja folytatni. Az Országgyűlés kiemelkedő fontosságúnak tartja azokat a sa­játos jogokat, amelyek a kisebb­séget, mint közösségeket illetik meg, így a kollektív létezéshez, a közéletben való részvételhez, a kisebbségi kultúra ápolásához és fejlesztéséhez, a más államok te­rületén élő azonos kulturális és történelmi gyökerekkel rendelke­ző csoportokkal való kapcsolat­­tartás joga, és a kisebbségeket is megillető vallásszabadság kinyil­vánítása. Elítéli e jogok nyílt vagy burkolt csorbítását, és fellép következetes érvényesítéseként bel- és külföldön egyaránt. Arra törekszik, hogy mielőbb ilyen szellemben fogant, aktív kisebb­ségvédelmet biztosító törvényt alkosson a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak szavato­lására, betartásuk ellenőrzésére. Ugyanakkor nagy jelentőséget tulajdonít az üzenetben is meg­fogalmazott kisebbségi kötele­zettségeknek, az állampolgári lo­jalitásnak, s annak, hogy a ki­sebbség tartsa tiszteletben vala­mennyi ember szabadságát és méltóságát, s a jogaiért vívott harcban tartózkodjék az erősza­kos eszközöktől. Kívánatosnak tartja, hogy a Magyar Népköztársaság a jövő­ben is kezdeményezően vegyen részt az etnikai, nemzeti, vallási kisebbségeket megillető jogok nemzetközi dokumentumokban történő kodifikálására és megfe­lelő garanciarendszer létrehozá­sára irányuló munkálatokban. Felszólítja a kormányt, hogy az anyanemzet felelősségvállalását kifejezésre juttatva továbbra is kísérje figyelemmel a határain­kon kívül élő magyar nemzetisé­gek helyzetének alakulását. A kétoldalú kapcsolatok keretében, valamint az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben, nem­zetközi fórumokon a népek köl­csönös megértését elősegítő együttműködés szellemében kez­deményezzen hathatós intézkedé­seket annak javítására, a nemze­tiségek összekötő szerepének erő­sítésére. Az Országgyűlés bizonyos ab­ban, hogy II. János Pál pápa ál­­­­lásfoglalása egyöntetű támoga­tásra talál a magyarországi egy­házak, politikai és társadalmi szervezetek, minden haladó és­­ hazafias erő részéről. Meggyőző­dése, hogy a pápai üzenetben foglalt célok érdekében vala­mennyi állam törvényhozásának és kormányának széles körű együttműködésére van szükség és lehetőség. Román menekültek újévi levele a magyar néphez és a magyar kormányhoz A „Szabad Románia Csoport”­ nevű politikai szervezet, amely azért küzd, hogy Romániában tiszteletben tartsák az emberi jogokat, az újév alkalmából me­leg köszönetet mond a magyar kormánynak és a magyar népnek a menekültek ügyében tanúsított emberségességéért. Az a — tör­ténelmünkben eleddig példátlan — tény, hogy egy szocialista or­szág befogadta egy másik szocia­lista országból politikai okokból menekülni kényszerülőket, azt bizonyítja, hogy az emberi jogok semmibe vétele nem tekinthető csupán belügynek. A magyar nép és a magyar kormány embersé­ges gesztusa az egész világ fi­gyelmét fölhívta mindarra, ami ma Romániában történik, a kom­munista tömbnek abban az or­szágában, ahol még mindig sztá­linista módszereket alkalmaznak — és ezzel, reméljük egyszer, s mindenkorra, véget vetett a két ország között fennálló problémák elhallgatásának. Tudatában vagyunk annak, hogy milyen gondokat okoz itt­létünk. A magyar gesztus nemes voltát különösen kiemeli, hogy olyan pillanatban született meg, amikor az ország amúgy is nehéz kérdésekkel kénytelen szembe­nézni. A magyar nép politikai érettségét tanúsítja, hogy föl­mérte: a magyar—román kérdés nem területi kérdés, hanem az emberi jogok romániai tisztelet­ben tartásának függvénye; a ma­gyar nép nem téveszti össze a bukaresti kormányt a román­néppel. Meggyőződésünk, hogy a ma­gyar kormány a jövőben is hű marad a Romániából érkező me­nekültekkel szembeni humanista magatartásához, amely független a menekültek nemzetiségétől, és független attól is, hogy új hazá­juk Magyarországot, avagy egy harmadik országot kívánnak vá­lasztani. Ezzel a magyar kor­mány a szó legigazabb értelmé­ben hozzájárul a két nép közötti barátság megszilárdításához. Az egész baráti magyar nép­nek a hagyományos román újévi üdvözletünket küldjük: La MUL­TI ANI! A Szabad Romániai Csoport Bizottsága: Boján Mircea, geológus, Iovanescu Emil, fordító, Manea Traian, elektrotechnikus Urioc Victor, kertész, Budapest, 1988. XII. 28. Magyarázat a döntéshez Japán kormányhitel Magyarországnak (MTI) A japán kormány dönté­se alapján a Japán Export-Im­port Bank kötetlen felhasználá­sú, 60 millió dollár értékű hitelt nyújt Magyarországnak. Az erről szóló hírt vasárnap, az év első napján közölte a Nihon Keizai Simbun, a távol-keleti ország ve­zető gazdaságpolitikai napilapja. A tokiói kormány annak ellenére a hitel nyújtása mellett döntött, hogy a washingtoni szenátus 1988 őszén­­határozatot fogadott el a kötetlen hitelek folyósításának felfüggesztéséről a Szovjetunió­nak és a kelet-európai orszá­goknak. A japán lap szerint a döntés meghozatalánál a tokiói kormány figyelembe vette, hogy Magyar­­ország tagja a Világbanknak, a Nemzetközi Valutaalapnak és a szocialista országok közül első­ként létesített gazdasági kapcso­latokat Dél-Koreával. Mindez azt mutatja, hogy a magyar gazda­ságpolitika a szocialista országoké között a legnyitottabb. Amennyi­ben a magyar gazdaság tovább ha­lad a megkezdett útján, további hitelek nyújtását is kilátásba he­lyezi a japán kormány — írta a Nihon Keizai Simbun. A jövő új irányait megválaszthatjuk Az Elnöki Tanács elnökének köszöntője Ahogy letéptük az 1988-as nap­tárról az utolsó lapot, és ránk néz 1989. január elseje — mi is, mint más százmilliók a világon, egy időre magunkba nézünk. Vajon mit értünk el, és mit nem tettünk meg az elmúlt évben? Meggon­doljuk és megfogadjuk, mit és hogyan akarunk cselekedni a most induló új évben. A múlttal és a jövővel való szembenézés mást jelent a fiata­loknak és mást az idősebbeknek. A remény és a bizakodás, a ta­pasztalat, a siker és a kudarc él­ményei nagyon más arányokban jelentkeznek a fiatalok és az idő­sebbek újévi gondolataiban. Ezekből a különböző élmények­ből és vágyakból tevődik össze a nemzet közérzete, ez határozza meg, hogyan tudunk most a jövő követelményeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tu­dat, hogy a jövő új irányait meg­választhatjuk, mi magunk vá­laszthatjuk meg, és ha van erőnk, lesz kitartásunk a munkához, az új év jobb lehet a mögöttünk hagyottnál. Magyarország és a magyarság nehéz, de sok vonásában, a le­hetőségeiben szép, elhatározásai­­­ban gazdag esztendőt tudhat ma­ga mögött. A gazdasági fejlődés és a társadalmi-politikai élet olyan új irányai rajzolódtak ki — igaz, népünk nem kis áldoza­tai árán —, melyek minden ko­rábbinál biztatóbb utat mutat-­­nak egy valóban demokratikus, szocialista Magyarország megte­remtéséhez. A múlt egyes hibái­nak kijavításához a nemzetközi helyzet kedvező alakulása, a ke­let-nyugati párbeszéd felerősö­dése és a régóta vágyott enyhü­lés­­bekövetkezte további bátorít­­ást adhat. Napjainkban az emberiség fő törekvése a béke, a különböző­ társadalmi rendszerek és orszá-jo­gok közeledése, a jólét érdeké­ben, egyúttal az emberi jogok­ mind teljesebb érvényesülésének­­ érdekében is. Népünk ennek tudatában fo­gadta egyetértéssel II. János Pál pápának — aki egy-két éven bel­­lül hazánk vendégeként is tisz­­­telhetünk — az újévi üzenetét,­ amelyben a nemzeti és etnikai ki­sebbségek jogainak tiszteletben tartására, a nemzeti kulturális értékek és örökségek megőrzésé-­­ re szólítja fel az emberiséget, azt is hangsúlyozva, hogy e jogok biztosítása az államok feladata, az államok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érez­zük a nemzeti-etnikai kisebbsé­gek gondjainak súlyát, hiszen a magyarság egy­harmada hazánk határain kívül él, olykor a ki­sebbségi jogok hiányában. Álla­munk felelősséget érez minden magyar iránt és nemzeti kulturá­lis értékünk minden darabja iránt, legyenek bárhol is a föl­dön. Ugyanakkor a Magyarországon élő nemzetiségek-etnikumok jo­gait szavatolva egyre jobban tá­mogatni akarjuk nyelvük, kultu­rális értékeik őrzését, fejleszté­sét, az anyanemzetekkel szövődő kapcsolataik erősödését. Szá­munkra további bátorítást ad ehhez, hogy a világ közvélemé­nye egyetért törekvéseinkkel. Hazánk nemzetközi tekintélyé­nek növekedéséhez azonban — és egyben nemzeti önbecsülésünk­höz — valós alapot csakis a tel­jesítmény adhat. Az értéket te­remtő, az értéket termelő embe­ri munka. Ebben az országban mindig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesítménye, és olyan milliók, akiknek a min­dennapi, céltudatos munkája a történelem legnagyobb viharai­nak közepette is fenntartotta ezt népet, megőrizve államiságát több mint ezer éven át, itt a Kár­pát-medencében. Ez a nemzet sokat köszönhet végvári katonái­nak, kézműveseinek, városai pol­gárainak, legtöbbet talán falusi parasztságának — egykoron leg­számosabb rétegének —, akik nemcsak földjüket művelték böl­csen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nemzeti létünk és tudatunk legfontosabb forrá­saként. Ha ma — a válságok és válto­zások újabb történelmi szakaszá­ban — erre a számában meg­csappant, de jelentőségében vál­tozatlan rétegre tekintünk, csak tisztelettel beszélhetünk róla. Ne­kik, az új esztendőre nemcseik azt kívánom, hogy leljenek több örömre és haszonra munkájuk­ban, hanem örökítsék át azt a munkaerkölcsöt is, melyet eleik hagyományoztak rájuk. Hazánk munkásemberei, a gyá­rakban, üzemekben, bányákban dolgozók és a szolgáltatásokban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gazdasági­­termelési váltásunk súlyát, jelen munkalehetőségük elvesztésének veszélyét, az új képzettség és az új munkahely megszerzésének kínjait. Nem rajtuk múlt, és mégis ők viselik elsősorban a ter­hét az inkább vesződséggel, mint haszonnal járó­ elavuló technoló­giáknak, a rossz anyag- és mun­­kaellátásának. Számukra azt kí­vánom ebben az új évben, hogy a hagyományos munkásöntudat­tal­­tudják elvégezni a változások teremtette feladatokat, önmaguk javával együtt hazánk felemelke­dését is szolgálva. Gazdasági­ és politikai reform­­folyamatainak sikere nem kis­mértékben függ a szellem embe­reitől, az értelmiségtől, a külön­böző területek vezetőitől, az újra fogékony, a kockázatokra is kész vállalkozóktól. Azaz olyan érté­kek­ hordozóitól, amelyek értel­metlenül vesztették becsüket az utóbbi évtizedekben. Idei mun­kájukban vezérelte őket az a tu­dat, hogy társadalmunk ráébredt — mi több, rádöbbent! — a szel­lemi teljesítmény kulcsfontossá­gú szerepére, igyekezvén tehet­őségéhez mérten honorálni azt er­kölcsileg, anyagilag egyaránt. A legtöbb, amit kívánhatok mindannyiunknak, hazánk min­den polgárának, az a béke, a belső béke, az össznépi egyetértés értelmében is. Hiszem és vallom, hogy népünk nemcsak a gazda­ság, a termelés ezernyi gondjá­­val-bajával, az átállás tömérdek feladatával képes megbirkózni, hanem érett elviselni a demok­ratizálódás, a politikai többszí­­nűség, a legkülönfélébb érdekek világos megfogalmazásának al­kalmait is. Úgy képes gazdasági, politikai és szociális feszültségek­kel terhes korszakunkban szaba­don gondolkodni, cselekedni, hogy közben nem téveszt utat, nem az anarchiát véli demokrá­ciának, a szabadosságot szabad­ságnak. És közben azokat az ér­tékeket sem tagadja meg, melye­ket szocializmuskeresésünk köz­ben eddig teremtettünk. Ugyan­akkor bízom abban is, hogy az új esztendőben a kölcsönös türe­lem és a tenni vágyás vezérel ben­nünket. Ezeknek reményében kívánok honfitársaimnak, külföldön élő, magyar testvéreinknek, hazánk valamennyi barátjának békés, közös és személyes sikerekben gazdag, — emberséget, boldogsá­got hozó — új esztendőt! A Pénzügyminisztérium tájékoztatója a vállalkozók jövedelemelszámolásáról (MTI) A hatályos jogszabályok szerint a vállalkozók — kisipa­rosok, magánkereskedők, szerző­déses üzemeltetők, valamint a gazdasági munkaközösségek és a polgári jogi társaságok tagjai — adózásuknál a vállalkozásba fek­tetett vagyonukból származó jö­vedelmet a takarékbetétek után fizetendő mindenkori legmaga­sabb kamat figyelembevételével számolhatják el. A Pénzügyminisztérium tájé­koztatja az érintett vállalkozókat, hogy jelenleg a takarékbetétek — takarékbetétkönyv, takarékbé­lyeg, takaréklevél — közül a ta­karéklevél kamata a legmaga­sabb: 12,5 százalék. A takarékle­vél további hozama, a kamat­­prémium négy százalék. Ennek megfelelően a vállalkozók a vál­lalkozásba fektetett vagyonuk után 16,5 százalékos jövedelmet számolhatnak el. Ez­­a­z összeg azonban a vállalkozás nyereségé­nek 20 százalékát nem haladhat­ja meg. Azok a vállalkozók, a­kik a rendelkezések hatályba lépése előtt megszüntették tevékenysé­güket, a vállalkozásba fektetett vagyon hozadékát a korábban ér­vényben lévő kamat és kamat­­prémium alapján számolhatják el. , Mindezeket a rendelkezéseket a magánszemélyek jövedelemadó­járól szóló 1987. évi VI. törvény, illetve annak végrehajtására ki­adott 38/1987. minisztertanácsi rendelet, a 16/1988. PM-rendelet (a Magyar Közlöny 21. száma) tartalmazza A teho végnapjai Baranyában (MTI) A Baranya megyei vá­rosokban — Szigetvár kivételével — eltörölték a tehót. Az indok: a nehezebbé vált gazdasági hely­zetben nem lehet megvalósítani a tervezett beruházásokat, ezért tisztességtelen volna továbbra is fizettetni a lakossággal az erre a célra megszavazott településfej­lesztési hozzájárulást Mohácson új sportcsarnok építésére és a vízellátás fejlesz­tésére szavazták meg a tehát a beruházási költségek növekedé­se miatt le kellett állítani a sport célú épület kivitelezését az ed­dig befizetett hozzájárulást a víz­ellátás javítására fordítják. Sik­lóson hasonló okból kellett le­mondani az iskolai tornaterem­ről. A tanács korrekt döntést ho­zott: az utóbbi évben befolyt tő­­hepénzt visszafizetik a polgá­roknak, vagy egyéb adókötele­zettségeik teljesítésére számolják el

Next