Magyar Nemzet, 1990. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
Kedd, 1990. január 2. A zűrzavar és rendellenség fenyegetőbb sok más veszélynél Az ideiglenesköztársasági elnök újévi köszöntője (MTI) Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök köszöntője hétfőn a Kossuth rádióban 12.15 órakor hangzott el, a televízióban pedig 19.15 órakor sugározták. Tisztelt Honfitársaim! Köszöntöm önöket az 1990-es esztendő első napján. Boldog új évet kívánok a Magyar Köztársaság valamennyi állampolgárának, a határainkon túl élő magyaroknak, minden becsületes, jó szándékú embernek szerte a világon. Reménységgel és bizakodással, ha nem is minden aggodalomtól mentesen köszöntöm önöket a XX. század utolsó évtizedének küszöbén, egy eseményekben, rég várt fordulatokban gazdag esztendő után. 1989 kiemelkedő év volt hazánk életében. Nagy és ígéretes történelmi átalakulást, mindenre kiterjedő, radikális reformfolyamatot bontott ki a társadalmi és az állampolgári akarat. Ezt azonban szinte a huszonnegyedik órában, az általános összeomlás közvetlen veszélyével szembesülve sikerült megtenni, s az új esztendőben gazdasági talpon maradásunkért és nemzeti méltóságunkért — a történelemben nem először — újra aggasztó körülmények között kell megkezdenünk. A nagy átalakulásban súlyos teherként nehezednek ránk négy évtized következményei. Kudarcot vallott a szocializmusnak kikiáltott gazdasági és politikai gyakorlat, mert szembefordult a valóság törvényeivel, a szabadság és az igazság általános követelményeivel, mert magával az emberrel került összeütközésbe. Kitartásra, megsokszorozott energiára van most szüksége a nemzetnek a politikai, az anyagi és erkölcsi romok eltakarításához, a demokrácia és a jólét megalapozásához. Kedvező körülmény, hogy Közép-Kelet-Európában sorra leomlottak a diktatúrák. Szakadatlanul kérdezzük, hogyan és miért jutottunk idáig. Hiába rázzuk azonban indulattal az öklünket, és annak sincs értelme, hogy nap mint nap elpanaszoljuk balsorsunkat, sérelmeinket, a ránk telepedett idegen akaratot magunk és a világ előtt. A bölcs és haragmentes szembenézésnek, a józan számvetésnek lehet csak helye és haszna. Úgy tetszhet néha, hogy történelmünk nem egyéb, mint örökös nekifeszülések és kudarcok sorozata. De hogyan maradhattunk meg akkor mégis annyi balszerencse, oly sok viszály után magyarnak, Magyarországnak ? Hamis és indokolatlan, sőt félrevezető a teljes reménytelenség keserű, önfeladó érzete. Történelmünk nem a szakadatlan szerencsétlenségek halmazata, hanem a törhetetlen újrakezdések megtestesítője és kifejezője. Ez a tanulság tölthet el bennünket reménységgel a mai időkben is, amikor ígéretes segítőkészséget tapasztalunk ugyan világszerte, de a magyar társadalom és gazdaság átalakítását mégis magunknak kell önmagunkért véghezvinnünk, akár emberfeletti erőfeszítések árán is. Tudjuk és érezzük: minden a mi munkánkon múlik. Sok szó esik gazdasági segélyekről, de támogatni csak azt lehet és érdemes, aki erre rászolgál. Segíts magadon, az Isten is megsegít! — vallja a népi bölcsesség, s bizonyára azok a körök is, amelyek kiállására bizton számítunk. Tisztelt Hallgatóim! Sorsfordító volt az elmúlt esztendő. Megjelentek és működnek már az új politikai erők és pártok, létrejöttek az állampolgári szabadság, a jogállamiság biztosítékait képező első sarkalatos törvények, gyökeresen megújítottuk alkotmányunkat, kikiáltottuk a köztársaságot. Bízhatunk már a demokratikus rend erejében, nem fenyeget immár bénítóan az erőszak és a visszarendeződés. Eltökélt a közös szándék, hogy az örök, a nép akarata szerint, amit majd szabad, demokratikus választásokon nyilváníthat ki, végigmegyünk a megkezdett úton. A Magyar Köztársaság demokratikus jogállam lesz, amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek, és ahol a magyar és más nemzetiségű állampolgárok megtalálják számításukat. Működő demokráciára, türelmes humanizmusra, történelmi értékeink vállalására van ma szükségünk. Csak így, az embernek ember iránti solidaritására, a szülők, a gyermekek és unokák, a testvérek, a rokonok és a barátok szeretetére építve válik lehetővé, hogy mielőbb kilábaljunk a válságból, csak így válhat teljessé jövendőnk. Legyen beleszólásuk az állampolgároknak a közügyekbe, az országos és helyi döntésekbe. Az eltartott tisztviselők, a minisztereket is beleértve, legyenek az adófizető polgárért és ne fordítva. A parlamenti és lakossági demokrácia, az önkormányzat útját járjuk és ezt az utat alkotmányosan, törvényesen kell megtennünk. Kedves Honfitársaim! Türelemre és megértésre kérem önöket. Állítom és hirdetem, hogy az országnak van fizikai és lelkiereje, elszántsága a küzdelemre s az ésszerű áldozatokra még akkor is, ha sajog minden porcikája. Manapság legnagyobb gondunk az, hogy a gazdaság formálódása nem követi a politikai átalakulást. Elengedhetetlen, hogy a gazdaságos, nyereséges termelés legyen az értékmérő, kapjon illő elismerést minden, valóban értéket teremtő munka. De nem lehet sikere semmiféle racionalistának és közérthetőnek látszó politikának, amely megmenti ugyan az államot a csődtől, a költségvetést a hiánytól, de olyan áron, hogy az állampolgárok szegény sorsra jutnak vagy elvesztik hitüket. Az állam és a költségvetés tartósan csak akkor nyerheti vissza egyensúlyát, ha az ország polgárai szociális biztonságot, garantált jólétet élveznek. Célunk a vegyes tulajdonú szociális piacgazdaság megteremtése, a magas műveltség, a kultúra elterjesztése, a vállalkozókedv ösztönzése oly módon, hogy a jövedelmek természetes differenciálódása mellett is szembeszállhassunk a fenyegető nyomorral, és a jövőben senki se kerülhessen méltatlan emberi s kilátástalan anyagi, szociális helyzetbe. Radikális fordulatra, gyökeres, demokratikus társadalmi változásokra van szüksége Magyarországnak, abban az értelemben is, hogy semmilyen párt, semmilyen erő se kerülhessen többé egyeduralmi helyzetbe. Jól működő, korszerű, rugalmas, a mérnököket, feltalálókat és a munkásokat nagyrabecsülő gazdálkodási szerkezetre van szükség. Jó költőkre és kereskedőkre, holtig tanuló papokra és bölcs földművesekre. Elégedett emberekre, akik jól megélnek a teljesítményük szerinti jövedelemből, okos befektetéseik hozadékából, olyan országra, ahol létbiztonság és nyugalom van. A Magyar Köztársaságban az ésszerűségnek kell áthatnia a hatalmat. A társadalom erkölcsének nem lehet más alapja, mint a munka, a szabadság és az igazságosság minősége. Tisztelt Honfitársaim! Látnunk kell ugyanakkor, hogy a hétköznapi valóságban a kibontakozó demokrácia sok hordalékot is felszínre dobott: az indulatok, az acsarkodás jelei is szaporodnak. Az országot megosztó és szétziláló zűrzavar, rendetlenség ma talán fenyegetőbb sok más veszélynél. Az új társadalom szükségszerűen plurális jellegű, amelyben természetes, hogy egymással ellentétes nézetek léteznek egymás mellett. Mindenkinek joga van a maga módján gondolkodni és kedve szerint berendezni saját életét, de a törvényes keretek között, és kötelessége is ugyanezt a jogot a másik embernél tiszteletben tartani. A nemzeti megbékélésre, a tartós együttélésre van a legnagyobb szükségünk. Ez nem az egyformaság börtöne, hanem a különbségeket, az eltérő nézeteket tűrni képes emberek igazságos és színes közössége. Csak ilyen nemzet képes törvényes eszközökkel féken tartani az elvaduló indulatokat, az agresszív magatartást, az embertelenséget, és akkor a belső viták, a nemes vetélkedés, az egymást serkentő kezdeményezések mozdítják elő az ország tisztességes fejlődését. Európai nép akarunk lenni minden tekintetben. A magyar társadalom előtt ma sorsdöntő választási lehetőség áll: képes-e visszailleszkedni a fő európai folyamatokba, és fokozatosan felzárkózni a fejlődés élvonalához, vagy véglegesen leszakad, és hosszú időre a perifériára szoru. Nem mindegy — képletesen szólva —, hogy az európai ház melyik szobájában lakhatunk majd; nagyon megalázó lenne, ha az előszobában maradnánk, vagy akár a cselédszobába szorulnánk ki. A világ demokratikus erőinek részeként kívánunk fellépni a nemzetközi színtéren, folytatva a nyitás külpolitikáját. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elve alapján készek vagyunk fejleszteni kapcsolatainkat és együttműködni kelet—nyugati és észak— déli viszonylatban egyaránt, felszámolva külkapcsolatainkban a korábbi egyoldalú orientációt. Síkraszállunk a leszerelésért, a katonai tömbök felszámolásáért, a külföldön állomásozó katonai egységek visszavonásáért, beleértve a szovjet csapatok Magyarországról történő mielőbbi kivonását is. Nemzeti fejlődésünk és biztonságunk érdekében alapvető törekvésünk a jószomszédi viszony, a barátság és együttműködés erősítése a környező népekkel. Kedves Honfitársaim! Szemhatárunk nem zárulhat le Záhonynál, Hegyeshalomnál, Rajkánál, Röszkénél és Biharkeresztesnél azért sem, mert a kettős kötődés elvének következetes érvényesítésében látjuk a nemzetiségi sorban élő magyarság megmaradásának és fellendülésének egyik fő biztosítékát. Hosszú időn keresztül túlontúl sok meg - próbáltatást okozott számunkra a magárahagyottság állapota, az árvaság tudata, és még mindig sok a tennivalónk egymásért. Az új köztársaság a 15—16 milliós magyarság sorsáért visel felelősséget, bármilyen pártok, bármilyen koalíciók kormányozzák is. Az elmúlt hónapok példái mutatják, hogy a korszakos közép- és kelet-európai változások előretörése az egyetlen lehetséges út a nemzeti, nemzetiségi ügyek tisztességes rendezésére is. Talán majd feljegyzi a történelem, hogy a berlini fal leomlása, a Vencel téri rendőrpajzsok leeresztése, a szófiai tüntetők háborítatlansága, de az Erdélyből kiindult, tragikus áldozatokkal járó romániai népfelkelés is nem utolsósorban azzal kezdődött, hogy Magyarország felszámolta a vasfüggönyt Nagy nemzetközi jelentősége és hatása volt annak, hogy hazánk Közép-Kelet-Európában elsőként lépett a reformok útjára és ma is elöl jár a demokrácia építésében. Mélységes szomorúsággal és őszinte felháborodással kell megemlékeznem arról, amit karácsony, a szeretet és a békesség ünnepe előtti és alatti napokban Romániában — főleg az erdélyi városokban és Bukarestben — egy különösen otromba és durva diktatúra, családi rémuralom haláltusája okozott szenvedésben és tragédiában. Ugyanakkor ismételten a szolidaritás őszinte érzéseivel üdvözöljük, hogy Románia népei kivívták a szabadságot, s közös erővel megteremtették a lehetőségét olyan demokratikus viszonyok létrehozásának, amelyek között az Erdélyben élő magyarok is egyenjogú és egyenrangú polgárokként vállalhatják nemzeti múltjukat, jelenüket és jövőjüket, s ahol komolyan gondolják a nemzetek önrendelkezését, s a benne gyökerező önigazgatást. Azt kívánom, hogy 1990 legyen a magyar—román viszony új, jószomszédi alapokra helyezéséértek s az Erdélyben élő magyarság feltámadásának esztendeje. Megérdemlik a határainkon túl élő magyarok, mert megszenvedték, hogy szabadon érvényesíthessék emberi és nemzetiségi jogaikat, hogy saját józan belátásuk szerint rendelkezzenek önnön sorsukkal. A Magyar Köztársaság mellettük áll! Új évet kezdő, új remények és új megpróbáltatások előtt álló Honfitársaim. Nemzeti célunk a szabad, demokratikus Magyarország megteremtése a XX. század végén. Ha összefogunk és jól dolgozunk, eredményesen ível majd át hazánk útja a következő évezredbe. Igaz tettekre szólítok és hívok minden cselekvő embert. Azt kívánom, hogy nemes törekvéseinket, hazánk útját kísérje áldás és békesség, és legyen béke a Földön! Magyar Nemzet Az új Magyar Köztársaság a 15-16 milliós magyarság sorsáért visel felelősséget — hangsúlyozta rádió- és tévébeszédében Szűrös Mátyás KÖZÉLETI HÍR Szűrös Mátyás, a Magyar Köz- Ahmed el Besir szudáni államfőt, társaság ideiglenes elnöke Jáv- a Szudáni Köztársaság nemzeti iratban üdvözölte Omar Hasszán ünnepe alkalmából, normái szerint. A határ menti területek szoros gazdasági, kulturális és személyi kapcsolataitól remélhetjük, hogy meg tudjuk osztani a magyarországi demokratizálás tapasztalatait a romániai társadalommal. Szükségesnek tartjuk a menekültek hazatérési lehetőségének biztosítását, és állampolgári jogaikba történő visszahelyezését. A román kormányzat ismerje el, hogy a romániaimagyarság az etnikai és kulturális tekintetben egységes magyar nemzet részét képezi. A magyarországi és a romániai magyar, valamint román politikai és szellemi élet szabad összeköttetését semminek sem szabad akadályoznia, a hazai magyar könyvek, lapok és információk minden akadály nélkül jussanak el Romániába, és hasonlóképppen az ottaniak Magyarországra. Ezeknek a követelményeknek kell érvényesülniük a magyar és a román kulturális és információs forgalomban és együttműködésben. Mindennek előfeltétele a romániai magyarság politikai, kulturális és gazdasági intézményrendszerének helyreállítása, illetve kiegészítése és továbbfejlesztése a romániai magyarorság mai követelményei szerint. Ez magába foglalja a teljes körű oktatási rendszert az óvodáktól az egyetemekig, mindenekelőtt helyreállítva az 1947—1948-as állapotokat. Magába foglalja a szabad magyar írott és elektronikus sajtót, az irodalmi és tudományos folyóiratokat és intézményeket, a színházakat, a nagy múltú kulturális egyesületeket. Lehetőséget kell teremteni arra, hogy az erdélyi magyarság az álllami költségvetés keretében szükségletei szerint szabadon állítson fel önálló oktatási, kulturális és tudományos intézményeket, saját irányítása és felügyelete alatt. Helyre kell állítani az erdélyi egyházak autonómiáját és intézményrendszerét, ugyancsak a korábban birtokolt intézményekre alapozva és a romániai magyarság mai követelményeinek megfelelően. (Gondolunk így a felszámolt püspökségekre, szerzetesrendekre, templomokra, papnevelő intézetekre, kollégiumokra, kulturális intézményekre és egyesületekre.) Helyre kell állítani a történelmi múltú görög katolikus egyház teljes korábbi szervezetét. Biztosítani kell a vallás szabad gyakorlatát és a lelkiismereti szabadságot anélkül, hogy az államihatóságok beleszólhatnának a vallási elöljárók és vezetők megválasztásába. Történelmi fordulóhoz érkeztünk, nemcsak a magyar, az erdélyi magyar és a román nép történetében, hanem Európa e térségének történetében is. Esélyünk van arra, hogy azon a politikai és erkölcsi romhalmazon, ami a zsarnokság után maradt, szabad társadalmakat építsünk fel. Ehhez minden embernek és minden emberi közösségnek, minden nemzetnek és minden kultúrának olyan jogokkal kell rendelkeznie, amelyek nem az államhatalom akaratától függenek, ellenkezőleg, annak kell a szilárd jogrendtől függenie. A magyar értelmiség reménységgel néz Romániára, és testvéri kezet nyújt a román nemzetnek. Ez a kézfogás csak akkor lehet hiteles és tartós, ha a Romániában élő magyarok éppúgy nincsenek kiszolgáltatva a gyötrelmes kisebbségi sorsnak, mint a Magyarországon élő románok. Javaslataink a legkevésbé sem irányulnak Románia érdekei ellen, ellenkezőleg, gyarapítják annak szabadságát és erejét. A helsinki folyamatok következtében Magyarország most Európa felé fordul, Európához kíván csatlakozni, reméljük, ezt Romániával együtt teheti, és a két nemzet kapcsolatait az európai értékek és eszmények jegyében rendezhetjük. Baka András, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés elnöke; Benda Kálmán, a Kárpátaljai Magyar Társaság elnöke; Csepella Imre, az Erdélyi Szövetség ügyvezető elnöke; Csíki László, a Magyar Írószövetség elnökségének tagja; Hajdú Demeter Dénes, az Erdély Művészetéért Alapítvány elnöke; Hegedűs B. András, a Történelmi Igazságtétel Bizottság titkára; Kipke Tamás, az Új Ember szerkesztője; Korsós Bálint, a debreceni Református Kollégium tanára; Köteles Pál, az Erdélyi Magyarság főszerkesztője; Németh Géza, református lelkész; Pánczél Tivadar, református lelkész, a Rákosszentmihályi Menekültszolgálat vezetője; Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia társelnöke; Raffay Ernő országgyűlési képviselő; Rónay László, a Vigília szerkesztője; Szakály Ferenc történész; Szász Gyöngyvér, Erdélyből menekült fogorvos; Teleki János, az Erdélyi Szövetség társelnöke; Vásárhelyi Miklós, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága elnöke; Vékás Domokos, volt kolozsvári főkonzul; Vigh Károly, a Rákóczi Szövetség elnöke. Kézfogás a kívánalmakkal Magyar értelmiségiek nyilatkozata Meghajtjuk fejünket a romániai forradalom hősei és vértanúi előtt, s tisztelettel adózunk azoknak a temesvári, aradi, kolozsvári, nagyszebeni, bukaresti románoknak, magyaroknak, németeknek és szerbeknek, akik elsöpörték Európa legvéresebb zsarnokságát. A romániai forradalom szerves része annak a történelmi folyamatnak, amely Európa e térségében a hagyományos európai értékek helyreállításáért 1953-ban indult, és 1956- on, majd 1968-on keresztül érkezett el a jelen forradalmi változásaihoz. Mindez megfelel az olyannyira szükséges történelmi igazságtétel követelményeinek. A magyar nép az elmúlt években , a menekültek befogadásával és a közelmúlt napokban, az önzetlenül nyújtott segítséggel bizonyságot tett arról, hogy testvéri érzülettel viseltetik Románia népei iránt. A győzelmes forradalom megnyitotta az utat Románia valamennyi népe és így az erdélyi, a moldvai és az országban másutt élő magyarok teljes nemzeti egyenjogúsága és önkormányzata, valamint a magyar—román kapcsolatok széles körű megújítása előtt. A kettő a legszorosabban összefügg: a magyar és a román nép egymásra találását és együttműködését nem lehet elválasztani a romániai magyarság és a többi nemzeti kisebbség kollektív és egyéni jogainak érvényesítésétől. Bizalommal aziránt, hogyRománia népei képesek a demokrácia elvei szerint rendezni saját sorsukat, és ebben a demokráciában valamennyi nemzeti kisebbség otthonra talál, éppen a nemzeti jogegyenlőség megalapozása érdekében fontosnak tartjuk a következőket: Biztosítani kell a romániai magyarság önrendelkezési jogát és létre kell hozni a romániai magyar önkormányzatokat, amelyek megfelelő törvényes keretek között működnek, alkotmányos rendelkezésekre és nemzetiségi törvényre épülnek. E rendelkezéseknek gondoskodniukkell a törvényes előírások gyakorlati megvalósításáról és a törvényellenes közigazgatási gyakorlat szankcionálásáról. Szükség van arra, hogy a bukaresti törvényhozásban és a politikai élet minden területén nemzetiségi magyar szervezetek képviseljék a romániai magyarság érdekeit. Ki kell építeni a magyarság politikai intézményeit és helyi önkormányzatának szerveit. Törvényesenkell biztosítani, hogy a magyar nyelv és általában a kisebbségi nyelvek egyenrangúságot élvezzenek az állami élet, a közigazgatás és a jogszolgáltatás minden területén. Meg kell szüntetni a Magyarországot és Romániát elválasztó „vasfüggönyt”, és spiritualizálni kell a közöttük levő határt. Ezen a határon a nyugat-európai országok között szokásos határrendészeti és vámügyi ellenőrzés rendszerét kell bevezetni, a teljes utazási szabadság bevett európai Kocsis Elemér püspök levele a romániai református egyházi vezetőkhöz (MTI) Az elmúlt hetek megrendítő eseményei és a demokratikus forradalom győzelme után az a reménységünk,hogy a jövőben a magyar és a román nép kapcsolatai új alapokra helyeződnek és őszinte barátság fejlődhet ki közöttük — hangsúlyozza a romániai református egyház vezető testülethez intézett újévi köszöntő levelében Kocsis Elemér püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkész elnöke. Bízunk abban — írja —, hogy az erdélyi magyar kisebbség is visszanyerheti teljes nemzetiségi jogait, beleértve a vallás teljes szabad gyakorlását és az egyház autonómiáját. A Magyarországi Református Egyház vezetői és gyülekezetei sokat imádkoztak és küzdöttek azért, hogy a világ keresztyénségének relkiismeretét felrázzák, hogy Romániában is megdőljön a zsarnokság, és Románia népei visszanyerjék emberi jogaikat, szabadságukat — folytatódik a levél. Kocsis Elemér püspök levélben fordult Teoktist pátriárkához is, a Román OrtodoxEgyház fejéhez,kifejezve azt a reményét, hogy a jövő szabad és demokratikus Romániájában, amelyben a nemzetiségi jogok s a nemzetiségek vallásgyakorlása előtt nem lesz semmilyen akadály,a vallásfelekezetek az egymás közötti testvéri kapcsolatok elmélyítésével is hozzájárulnak a népeik közötti bizalom helyreállításához, a megbékéléshez. ) ------ A NAP -------Új életet kezdeni Természetesen ma sem kezdek új életet. Importáru. Méregdrága. S még nem igazán Magyarország-kompatibilis. Ugye, tetszik tudni, mi az, hogy kompatibilis. Ami illeszkedik egy rendszerhez. Veszek, mondjuk, egy számítógépet, de előbb megnézem, hogy illeszkedik-e az itthoni rendszerhez. Szeretném én látni azt az új életet, amely IKV- kompatibilis, BKV-kompatibilis stb. Egy Second hand butikban ugyan vehettem volna, kéz alatt, de miféle új élet az, amit az ócskásnál vásárol az ember. Azt mondta a pali, most hozta Svédből, alig használt. A svédek mind olyan magasak. Nem talál a méretünk. Mondom a boltosnak: esetleg gyerekcipőt, azt vennék. Hiszen, ha nem vette volna észre, már rég és még sokáig gyerekcipőben járunk. Maximum kamaszcipőben. Elmaradtunk a növekedésben. Talán egy 39-est? A 40-es az már szorít. Ezt az ócskást egyébként már ismerem. Úgy rémlik, mintha az első pufajkámat is nála vettem volna valamikor. Azt hiszem, tovább gyalogolok a kitaposott cipőmben. Jól illeszkedik a rendszerhez. Van belőle egy jobb és egy bal — ez már majdnem többpártrendszer. Ingadozhatok. Aztán meg éppúgy lehet benne félrelépni, megbotlani, labdába rúgni és főként mellérúgni, mint egy vadonatújban. Különben is, minek vegyek éppen cipői újat. Amikor minden egyebem régi. Régi a járásom, régiek az emlékeim. Nincs már az a rendszer a világon, amelyhez én igazán jól illeszkedem. Az egyikből kimenekültem, kifutottam,és a másikba már soha meg nem érkezem. Illeszkedésképtelen vagyok és vidám. DIURNUS 3