Magyar Nemzet, 1990. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-01 / 27. szám
Csütörtök, 1990. február 1. Délután már a képviselők fele sem volt jelen Módosították a sajtótörvényt Határozat a szovjet csapatok kivonásának meggyorsításáról Az Ülésszak az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló alkotmányerejű törvény feletti határozathozatallal folytatódott. (E törvényt már a múlt heti ülésen megvitatták a képviselők.) Kétszer is leszavazták a jogállásról szóló tervezetet A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében dr. Horváth Jenő összegezte az elhangzott módosító javaslatokat. Ezek, valamint a törvényjavaslat kidolgozásában részt vevő pártok véleményének figyelembevételével úgy döntöttek, hogy a törvény szövegéből elhagyják a költségekre, tiszteletdíjakra és egyéb juttatásokra vonatkozó részeket. Így mindössze munkajogi, valamint összeférhetetlenségi szabályokat tartalmaz a javaslat, annak érdekében, hogy a képviselők megfelelő tájékoztatást kapjanak a mandátumuk tartalma alatti jogi helyzetükről. A jogi bizottság támogatta Eke Károly indítványát, miszerint a képviselőknek megválasztásukat követően, illetve mandátumuk lejártakor vagyonnyilatkozatot kell tenni az Országgyűlés elnökének. Nem támogatták viszont Hámori Csaba javaslatát, hogy a főfoglalkozású képviselőket megbízatásuk lejárta után a korábbi munkáltató köteles szakképzettségüknek megfelelő munkakörben ismételten foglalkoztatni. Dr. Horváth Jenő szerint ez munkaügyinehézségeket okozna, és a vállalatoknál bizonytalanságot eredményezne. Ezt követően az elnök bejelentette, hogy határozathozatal következik, s emlékeztetett arra: mivel alkotmányerejű törvényről van szó, elfogadásához kétharmados szavazattöbbség szükséges. Először a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által nem elfogadhatónak tartott módosító indítványokról szavazott az Országgyűlés, ám a képviselők jogálásáról szóló törvényjavaslat egészéről nem született meg a kívánt kétharmados többség. Az elnök újbóli megfontolásra szólította fel a képviselőket, s hangoztatta, hogy csupán a jogállás ügyében kell állást foglalniuk, ám az ismételt szavazásnál sem volt meg a kívánt többség, a szükséges 252 helyett 242 volt a jóváhagyó vélemények száma, így az elnök bejelentette, hogy nem tekinthető elfogadottnak a törvényjavaslat, s a határozathozatalt elnapolják. Ezután Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.) kapta meg a szót, aki — napirenden kívül — arról tájékoztatta képviselőtársait, hogy a SZOT vagyonelszámoltatása tárgyában benyújtott interpellációját nem vonta vissza, csak az idő szűkösségére tekintettel nem ragaszkodott ahhoz, hogy nyilvánosan hangozzék el. Bejelentette: mivel a pénzügyminisztertől kapott válaszból kiderült, hogy a kormány nem illetékes társadalmi szervezet vagyonelszámoltatására, az Állami Számvevőszékhez fordult további intézkedésért. „Hazudni pedig nem szabad” Az Országgyűlés ezután az 1986. évi sajtótörvény módosításáról szóló alkotmányerejű törvényjavaslat — elmúlt héten megkezdődött — tárgyalásával folytatta munkáját. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság foglalkozott a vitában elhangzott módosító indítványokkal, a bizottsági munka tapasztalatait Filó Pál ismertette. Elmondta, hogy Velkey Lászlónak, a közerkölcs és a közszemérem védelme érdekében tett javaslatát a bizottság hosszas vita után elfogadta. Tóth Istvánné azt indítványozta: új sajtótermék engedélyezése előtt 500 ezer forint kauciót helyezzenek bírói letétbe, hogy ezt az összeget a sajtóperekbensértett kártalanítására lehessen felhasználni. Ehhez kapcsolódott Zsigmond Attila szóban előterjesztett indítványa, amely ezt az összeget egymillió forintra kívánta felemelni. A bizottság véleménye szerint ez az intézkedés sok kiadványnak a létét veszélyeztetné, így például a kis példányszámú művészeti és tudományos lapokét. A bizottság tagjai szerint ez csak differenciáltan képzelhető el, a differenciálásra pedig csak az új sajtótörvény keretében látnak lehetőséget. Ezt az indítványt tevő képviselő elfogadta. Király Zoltánnak a megyei lapokra vonatkozó javaslata tulajdonjogi kérdés a bizottság szerint, ezért nem a sajtótörvény feladata. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter vita-összefoglalójában úgy vélte, hogy a közerkölcs fogalmát a jövő gyakorlata fogja definiálni. A kaucióval kapcsolatos elképzeléseket az új sajtótörvényben kell — lehet — megvalósítani. Südi Bertalan javaslata, hogy a megítélt kártérítés kifizetéséig az adott sajtószerv működését függesszék fel, elfogadhatatlan. Végül idézte Deák Ferencet, miszerint egy ilyen törvénynek egyetlen mondatból kellene állnia: „Hazudni pedig nem szabad.” Ezt követően a sajtótörvénnyel kapcsolatos módosító indítványokról döntöttek a képviselők. Nem fogadták el azt a javaslatot, miszerint a bíróság a sértett számára ítélheti meg 300 ezer forintig a kártérítést. Ugyancsak elvetették a kulturális bizottság módosítását, amely a tervezetben szereplő 500 ezer forint helyett 1 millió forintra javasolta felemelni a kártérítési összeget. Elfogadták viszont a törvénytervezetnek azt a szövegbeli módosítását, miszerint a sajtószabadság gyakorlása nem sértheti a közerkölcsöt. A módosító indítványok feletti határozathozatal után a törvényjavaslat egészéről szavazott a Tisztelt Ház. A sajtótörvény módosításáról szóló alkotmányerejű törvénytervezetet a képviselők nagy töbséggel elfogadták. Ezután — következő napirendi pontként — rátértek a családjogi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Ki döntsön az örökbefogadásról A házasságról, a családról és a gyámságról szóló, többszörösen módosított 1952. évi IV. törvény újabb módosításáról szóló törvényjavaslatot Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter terjesztette elő. A miniszter ismertette a törvénymódosítás leglényegesebb elemeit. Az egyik a gyermek örökbefogadásával összefüggő eljárás egyszerűsítése. A módosító javaslat visszaállítja azt a lehetőséget, hogy a szülői felügyeleti jogtól meg nem fosztott szülőknek az örökbefogadáshoz hozzájáruló nyilatkozatát az állami gondozott gyerekek esetében a gyámhatóság pótolhassa. A másik elem, hogy ha a gyermek intézeti gondozásba kerül, arra az időre szünetel a szülői, felügyeleti jog. Ugyancsak lehetőség nyílik arra, hogy a szülő ne csak a gyermek születését követő hat hónap múltán, hanem időbeni korlátozás nélkül megadhassa hozzájáruló nyilatkozatát. Viszont a gyermek születése után két hónapig ezt a nyilatkozatot visszavonhatja. Kulcsár Kálmán elmondta azt is, hogy a jövőben megszűnik az az előírás, miszerint a házasságkötésre csak a szándék bejelentését követő három hónap elteltével kerülhet sor. A miniszter szólt arról is, hogy megkezdődött a családjogi törvény felülvizsgálata. Péterfy Réka, a szociális és egészségügyi bizottság családvédelmi albizottságának előadójaként elmondta, hogy a módosító javaslatokat a szociális és egészségügyi bizottság, valamint annak családvédelmi albizottsága, illetve az ifjúsági bizottság együttes ülésen tárgyalta. A mintegy 20 ezer intézetben élő gyermek érdekében a családvédelmi albizottság a másik két bizottsággal együtt javasolja a gyámhatóságok olyan megerősítését, hogy tevékenységük gyorsabb, szakszerűbb és hatékonyabb legyen. A vitában Árvai Lászlóné (Heves m., 1. vk.) nem értett egyet azzal, hogy a bíróság döntsön az örökbefogadásról, mert ez ismét időhúzást jelentene, nem jutna előbbre a várakozók ügye. Javasolta, hogy e munkánál az egyházak segítségét is vegyék igénybe. Tamás ■ Gáspár Miklós Magyar Nemzet (Budapest, 14. vk.) véleménye szerint mindenképpen a bíróságnak kellene döntenie ilyen fontos, jogokat korlátozó kérdésekben. Csontos Jánosné (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 11. vk.) úgy vélte, hogy nincs kellőképpen kidolgozva a törvényjavaslatban a szülők felelősségének kérdése. Úgy ítélte meg: családjogi bíróság felállítására lenne szükség, de a jelenlegi viszonyok között a gyámhatósági intézkedés látszik gyorsabbnak és célszerűbbnek. Soltészné PádárIlona (Szabolcs- Szatmár-Bereg m., 8. vk.) hangsúlyozta: amióta a családok egy jó része nem tudja megfizetni a napközis étkezés térítési díjait, tudomásul kell venni, hogy vannak éhező gyermekek az országban. Ha a családok megroppannak, a társadalom egészét fenyegeti az összeomlás veszélye. Borza Istvánné (Hajdú-Bihar m., 1. vk.) alternatív javaslattal élt: a most megállapított 4300 forintos létminimumhatárt emeljék fel egy reális — 5—6 ezer forint közötti — összegre, ellenkező esetben viszont a családi pótlék ne számítson bele az egy főre eső jövedelembe. Bánffy György (Budapest, 4. Vk.) elmondta: 1986 előtt a gyámhatóság az állami gondozott kiskorút szülője hozzájárulása nélkül is örökbe adhatta, ha a szülő huzamosabb időn keresztül önhibájából nem érintkezett gyermekével. A gyámhatóságok e jogkörükkel megfelelően éltek, ám 1987. július 1-je után e jogkörüket elvesztették. Az elmúlt néhány esztendő során mintegy ezer gyermeket fosztottak meg az örökbefogadás lehetőségétől a törvény megváltoztatásával. Bozsó Lajosné (Budapest, 10 vk.) már korábban javasolta, hogy változtassák meg az egy főre jutó nettó jövedelem kiszámításának módját. A parlament várhatóan február 27-én tárgyalja meg az indítványt, amelyet sürgősséggel nyújtott be. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.) véleménye szerint 1986-ban, amikor módosították a törvényt, az új szabálybevezetését a gyámhatósági szakemberek nagymértékben ellenezték. Ez az érzés azóta is megnyilvánul munkájukban. Nem azt kívánja kizárni, hogy lehetőség legyen a szülői jogtól megfosztásnak a súlyosabb eseteiben az egyszerűbb eljárásra: az intézetben nevelt gyermekek esetében ki lehessen mondani az örökbefogadhatóságot akkor is, ha a szülő önhibájából a gyermekkel való kapcsolattartási kötelezettségének nem tesz eleget. Bánffy György Horváth Jenőnek válaszolva kifejtette: elismeri a családjog elsődlegességét, de azoknak az anyáknak az elsődlegességét nem, akik szülés után a kórházból idő előtt elmenekülnek a felelősség elől, vagy általában nem vállalják gyermekük nevelésének terheit. Az általános vita lezárását követően a plénum a törvényjavaslatot részletes vitára is alkalmasnak tartotta, ám a továbbiakban senki nem kívánt hozzászólni. Így Kulcsár Kálmánt illette meg a válaszadás joga. Az igazságügy-miniszter elmondta, ő személy szerint a bíróságokon nem tapasztalt semmiféle szembenállást a törvényjavaslattal szemben, mint ahogyan Horváth Jenő érzékelte ezt a gyámhatóságok tisztviselőinek körében. Leszögezte, hogy két alapvető jogot kell szembeállítani és mérlegelni: a szülő mindenáron való jogát a gyermekhez, és a gyermek mindenáron való jogát a boldog élethez. A törvényjavaslat elfogadása pedig mindenképpen megalapozottabbá, átgondoltabbá, lelkiismeretesebbé teszi az örökbefogadással kapcsolatos döntéseket. Az igazságügy-miniszter kitért arra is, hogy valóban jelentős anyagi terhek sújtják a családokat. Ennek megoldása azonban nem a jelenlegi törvényjavaslat feladata, más pénzügyi és egyéb jogszabályok megalkotásánál kell érvényesíteni ezeket a szempontokat. Alkotmányjogi vita Kulcsár Kálmán és Horváth Jenő között A miniszteri választ követően vita bontakozott ki Kulcsár Kálmán és Horváth Jenő között abban, hogy a törvényjavaslat elfogadásához minősített, avagy egyszerű többség szükségeltetik-e. Az elnöklő Jakab Róbertné megkísérelte átvágni a gordiuszi csomót: javasolta, hogy a döntést halasszák az ebédszünet utánra. Az elnöklő Jakab Róbertné ezután bejelentette: a belső biztonsági szolgálat tevékenységét vizsgáló bizottság tagjai közül egészségi állapota és személyes gondjai miatt lemondott tagságáról Vassné Nyéki Ilona és Solymosi József. Márton János jelezte, hogy a Magyar Néppárt nem kíván Vassné helyébe mást állítani, mert frakciójuk igen kis létszámú, s tagjai rendkívül elfoglaltak, a bizottság munkája iránt bizalommal vannak, annak munkáját elfogadják. A semleges képviselők egy csoportja Solymosi József helyébe Géczi Istvánt (Budapest, 49. vk.) javasolta. Az Országgyűlés a néppárt jelzését tudomásul vette, s a bizottságba Géczi Istvánt megválasztotta. Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.) az Országgyűlés döntésével ellentétben azt javasolta, hogy a bizottságban annak határozatképessége miatt mégis csak töltsék be a néppárti képviselő helyét. A bizottság tagjai sorába javasolta felvenni a független képviselők közül Vida Károlyt (Pest megye, 14. vk.), akit a néppárt képviselői sem elleneznek. Mezey Károly, a bizottság elnöke egyetértett a javaslattal. Az Országgyűlés elfogadta Vida Károly jelölését a vizsgálóbizottságba. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.) arról tájékoztatta a parlamentet, hogy a semleges képviselők csoportja úgy véli: a már amúgy is zavaros választási kampányt tovább bonyolítani nem szabad. Ezért indítványozzák, hogy az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban kialakult helyzetet a frakciók tárgyalják meg, foglaljanak állást, s az elnök csütörtökön ismételten szavaztassa meg a jogszabálytervezetet. Az elnöklő Jakab Róbertné is a törvényjavaslat ismételt átgondolására kérte fel a parlamenti frakciókat. Danda Sándor (Budapest, 45. vk.) önálló indítványt terjesztett elő a választójogról szóló törvény kiegészítésére. Azt javasolta, hogy a törvény szövegét azonnali hatállyal egészítsék ki azzal: „Az összegyűjtött, aképviselőjelöltet támogató, a választási bizottságnál leadott ajánlási szelvényeket az átvétel, a megszámlálás és az esetleges hitelesítési eljárás után A folyosókon mind gyakrabban tűnnek fel olyan figurák, akiket csak méregetnek, vizsgálnak, nézegetnek a képviselők, ám nem jönnek rá, hogy valójában kiket is tisztelhetnek bennük. Nyilván a politikai ítéletekbe is komolyan belejátszanak a pszichológia törvényei, nevezetesen az empátia, a beleérzés, a ráérzés képessége. Ezért is hangozhatott el a kérdés: kik ezek a politikai keljfeljancsik? Nos — anélkül, hogy a kérdésben rejlő minősítést mi felülbírálnánk, vagy kiigazítanánk — igyekszünk választ adni. Az egyik sebtében alakult párt lézengő figurái ők, alkik — ki tudja, miből?! — hirtelen lapot is alapítottak, és azonnal felszerelték magukat gépkocsikkal, különleges telefonokkal, K-vonallal és még sok egyéb földi javakkal. Múltjukról csak annyit, hogy van abban tisztázatlan biciklilopásügy, a Kölyök-egyesületben vállalt dicstelen szerep, valamint máig hiányzó néhány ezer forint. Van köztük, aki a diktatúra hősi korszakában a Népszabadság hasábjait töltötte meg párthű soraival. Nos, ez a csapat, most vadássza a képviselőket, akiket támogatnának — ígéretük szerint — sok-sok pénzzel. Meg persze erkölcsi tőkével. ★ Az első eset, hogy a csillaghullás látványáért fizetni kell. Mármint azoknak azérdeklődő filmeseknek és fotósoknak,akik a Parlament kupolája fölötticsillag eltávolítása előtta helyszínen tanulmányozták a közvetlen környezetet. Tegnap még aparla 1990. január menti ülés alatt népes delegációt vezettek föl a toronyba — de csak azután, hogy befizették a jogdíjat az Országháznak. Arról mégnincs hír, hogy az új kupoladísz, a szélkakas megtekintése mennyit hoz majd a konyhára. Vagy hoz-e egyáltalán valamit? 4c Autogramot kérni különleges játék. Az ember vadássza a szívének kedves sztárt, sokáig vár az alkalomra, míg végre közelébe jut, és megkérheti, kanyarítsa már oda a nevét az orra alá tolt papírlapra. Nos, ilyen vadászatot láthattunk már a korábbi üléseken is. Nem volna ízléses felsorolni azoknak a politikusoknak a nevét, akiket megkörnyékeztek egy-egy ilyen kéréssel. De elképzelhető, mi lett a névjegyek sorsa. Bekeretezték őket. Netán feladták postán a távolba élő rokonnak. Vagy az is lehet, hogy bekerült a családi albumba a nevezetes személy dedikációja. Tegnap délután valami különös formáját láthattuk a szignózásnak. Az egyik képviselőhölgy, egy kemény fedelű füzetet nyomott a miniszterelnök keze közé. Úgy nézett ki a távolból a jelenet, mintha egy diák nyújtaná az indexét a professzorának, és közben még reménykedik, hogy az „elég” szótő után nem ,,-telen”, hanem ,,-séges” folytatás következik. Nos, az Indexet aláírta Németh Miklós, majd amikor a képviselő összezárta a füzetecskét, láthattuk, nem a kollokvium abszolválását kérte, hanem csupán az alkotmányt íratta alá. Most már végre érvényes az alaptörvényünk... ★ " Miután a képviselők jogállásáról szóló törvénytervezetet kétszeri nekifutásra sem fogadták el minősített többséggel a honatyák,önként vetődik föl a kérdés: vajon a házszabályok erre lehetőséget nyújtanak-e? — Igen, az elnöknek joga van annyiszor föltenni szavazásra bármely kérdést, amíg esetleg nem születik ellenkező határozat — feleli dr .Czoma László, a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója,úgy is, mint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagja. — Persze, alelnökünk azt ,láthatta, hogy valóban meggondolták néhányan magukat, de ezzel épp az „igen”-nek száma fogyatkozott, ezért nem forszírozta tovább. — Az ilyen meggondolásra való fölszólításokat miképpen értékelik a padsorokban? — Látható volt, így... 4. „Bejelentem, hogy aki elvesztette gyűrűit, az jelentkezhet.” Jakab Róbertné alelnök stílusosan hozzátette azt is, hogy ugyan éppen most tárgyal a T. Ház a családjogi törvényről, ám az elvesztett ékszerek mégsem karikagyűrűk. Talán egy fél éve, hogy ugyancsak az Országgyűlés ideje alatt a miniszterelnök talált és emelt föl a földről egy karikagyűrűt. Lehetséges, hogy a karika- és a díszgyűrűket egyazon személy veszítette el, némiképp tudatosan? Ha így van, akkor legközelebb már a láncai következnek ... Parlamenti tudósítóink: Császár Nagy László, Gergely László, Gyulay Zoltán, Szendrei Lőrinc, Szényi Gábor és Weyer Béla. az átadó és a választási bizottság jelenlétében meg kell semmisíteni. Az ajánlási szelvényekről a darabszám-nyilvántartásokon kívül egyéb nyilvántartást készíteni tilos." Kérte indítványának sürgős tárgyalását, amihez 50 képviselő aláírását összegyűjtötte. Indoklásul elmondta: a törvénys ajánlási szelvény sorsáról nem rendelkezik, ugyanakkor a választópoglárok félelme indokolt, hogy ezeket a szelvényeket a későbbiek során illetéktelen szentélyek felhasználhatják. Az Országgyűlés úgy döntött, hogy Danda Sándor Indítványát napirendjére tűzi. Az ebédszünetben ülést tartott a jogi bizottság, amely — osztva Horváth Jenő véleményét — úgy vélte, hogy a családjogi törvény alkotmányerejű. Ezért az elnöklő Jakab Róbertné a kérdéstkiadta az Alkotmánybíróságnak, és a határozathozatalt elnapolta.Ezt követően az elnöki széket Horváth Lajos foglalta el, s megkezdődött az Állami Számvevőszék létszámáról és költségvetéséről szóló javaslat megtárgyalása. 3 Átdolgozták a számvevőszék költségvetését A napirendi ponthoz Hagelmayer István, az Állami Számvevőszék elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. Az előterjesztés első változatát az Országgyűlés decemberi ülésszakán már megtárgyalták, de a képviselők akkor azt nem fogadták el. Ezértkerült sor ismét erre a témára. Hagelmayer István elmondta, hogy átdolgozták a szervezetköltségvetését. Mivel az intézmény új, nincsenek tapasztalatok az elmúlt időszakkal kapcsolatban, így valószínűleg nem is lehet összeállítani egy olyan költségvetést, amelyben ne lehetne hibát találni. Kovács András a terv- és költségvetési bizottság előadójaként elmondta: bizottsága az Állami Számvevőszék létszámára és költségvetésérekidolgozott újabb javaslattal egyetért. Méltatlannak tartaná azt a helyzetet, ha most egy olyan szervezet alkalmazottainak fizetéséről kezdenének vitatkozni, amely egyébként a 600 milliárd forintos költségvetésre felügyel. Végezetül egy gyakorlati kérdésre is kitért, nevezetesen arra, hogy jóváhagyottköltségvetés nélkül az ÁSZ nemtud fizetni dolgozóinak, akik egyébként január 1-jével megkezdték a munkát. Balla Éva (Budapest, 46. vk.) csodálkozását fejezte ki afölött, hogy miképpen lehet egész évben minden munkanapon 150 belső és külső munkatárs kiküldetésben. Úgy vélte: ebből az előterjesztésből az derülki, hogy a költségvetéskészítői „eldugtak” a képviselők elől pénzeket. Kijelentette: nem lepi meg, hogy a KNEB költségvetése is hamis volt, bár erről tavaly még nem lehetett tudni. Újból feltette akkori kérdését: mit is tartalmaz a KNEB felszámolására tervezett 100 millió forint körüli összeg? Javasolta: a terv- és költségvetési bizottságon belül alakuljon egy szűkebb testület, amely közvetlenül foglalkozik a számvevőszékkel. Végül indítványozta a számvevőszék költségvetésének bértartalék nélküli elfogadását. Dobos Ferencné (Pest m., 13. vk.) túlzottnak tartotta az intézmény költségvetését. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) helyeselte, hogy az Állami Számvevőszék már megkezdte tevékenységét anélkül, hogy a Parlament döntött volna a konkrét működési feltételekről. Ezután a csak rövid ideje megkezdett délutáni vita ismét félbeszakadt, hogy a terv- és költségvetési bizottság megtárgyalja Balla Éva módosító indítványát. Csapatkivonás: igen - jelölttámogatás: nem Szünet után a Magyar Köztársaság katonapolitikai érdekeinek képviseletéről, a szovjet csapatok hazánkból történő kivonásáról szóló országgyűlési határozattervezet tárgyalásával folytatta munkáját az Országgyűlés A tervezethez csupán Sebők János (Veszprém m . 12.) fűzött megjegyzést. Elmondta, hogy decemberben ő tett javaslatot arra: az Országgyűlés foglaljon állást a szovjet csapatokkivonásával összefüggésben. Utalt rá, hogy akkor ezt a javaslatot egyesek ultimatívnak minősítették, mások pedig a szövetséget gyengítőnek, biztonságát sértőnek ítélték. Azóta az események rácáfoltak ezekre a kételyekre. Hangsúlyozta azt is: nem kívánja, hogy a szovjet csapatokat nagyobb ütemben vonják ki Magyarországról, mint ahogyan 1956 novemberében bevonultak. Javasolta azt is: a parlament hatalmazza fel a kormányt a tárgyalások folytatására, és újabb tárgyalás kezdeményezésére az 1957-ben megkötött kétoldalú katonai egyezmény felbontása érdekében. A parlament a határozattervezetet — amely kimondja: a Magyar Országgyűlés felhatalmazza a Magyar Köztársaság Minisztertanácsát, hogy a magyar és a szovjet kormány között folyamatban lévő tárgyalásokon a magyar fél szorgalmazza a szovjet csapatok teljes kivonása menetrendjének mielőbbi kidolgozását, a technikailag szükséges időtartamot és a kérdés nemzetközi vonatkozásait figyelembe véve, s hogy annak alapján a teljes kivonásra még az idén, de legkésőbb 1991- ben sor kerüljön — egy ellenszavazattal elfogadta. A határozatban megfogalmazták azt is: a tárgyalások menetéről — a diplomáciában szokásos normák megtartása mellett — a Minisztertanács az Országgyűlést és a közvéleményt folyamatosan tájékoztassa. Ezt követően az országgyűlési képviselőjelöltek állami támogatásáról szóló határozattervezet került terítékre. A belügyminiszter és a pénzügyminiszter együttes javaslatát Gál Zoltán államtitkár, a Belügyminisztérium megbízott vezetője ismertette. Mint mondotta, a 100 millió forintos összegben a tavalyi politikai egyeztető tárgyalásokon állapodtak meg a felek. .Ezt aszerint osztanák el a pártok között, hogy hány hivatalos jelöltjüket