Magyar Nemzet, 1990. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-01 / 27. szám

4 fogadják el a választási szervek. Azaz: a 100 millió forintot el­osztják az összes jelölt számával, s ennek arányában kapnak pénzt a pártok. A határozattervezethez egyet­len képviselő, Kovács­­Mátyás (Komárom m., 4. vk.) szólt hoz­zá. Mint mondotta, maga is érin­tett a képviselőjelölteik költség­­vetési támogatásában, hiszen füg­getlen jelöltként indulni kíván a választásokon. Ennek ellenére azt javasolta, hogy a parlament ne hagyja jóvá a 100 millió fo­rintos állami támogatást. Véle­ménye szerint, ha valaki látvá­nyos, harsány választási kam­pányt kíván szervezni, tegye, de ne közpénzek felhasználásával, hanem saját kontójára vagy pártja támogatásával. A képvi­selő szerint nem kétséges, hogy ez az összeg felhasználható hasz­nosabb célokra is, például szo­ciális otthonok építésére, elesett, idős emberek megsegítésére. Következett a határozathoza­tal. Az Országgyűlés — 49 igen, 118 ellenző szavazattal, 01 tar­tózkodás mellett — elutasította a határozattervezetet. Ezért az elnök a tervezetet visszautalta a két érintett miniszternek, hogy ők vagy újra átdolgozva a feb­ruári ülésszakon ismét terjesz­­szék elő, vagy álljanak el attól. A szavazást követően kért szót Gál Zoltán. Az államtitkár emlé­keztetett arra, hogy a törvény értelmében a támogatás mértékét az Országgyűlés állapítja meg. E megfogalmazás azt jelenti, hogy a parlament már döntött a pár­tok és a jelöltek költségvetési támogatásáról. Utalt arra, hogy az első szabad választásoknak vannak bizonyos feltételei. Az anyagi forrásokat tekintve nem egyforma eséllyel indulnak a vá­lasztásokon a különböző pártok és a független jelöltek. Ez pedig — ma már nálunk is — megha­tározza szereplésük sikerét. Úgy vélte, hasznosabb azok támoga­tása, akik kevesebb forrással bírnak, mintsem növelni azok esélyeit, akik egyébként is ren­delkeznek anyagiakkal. Államigazgatás alatt a Ezután a Nagykanizsai Sörgyár államigazgatási felügyelete vál­lalattá történő átminősítését tár­gyalták meg a képviselők. Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár el­mondotta, hogy a Nagykanizsai Sörgyár iránt rendkívül széles a nemzetközi érdeklődés. Több konkrét ajánlat is van. Például van olyan vállalat, amelyik kész­pénzért kívánja megvásárolni a sörgyárat, s ígéretet tett arra, hogy az ott keletkező hasznot Magyarországon fekteti be. A jelenlegi vállalati tanács irányí­tása alatt működő vállalatnak — az államtitkár szerint — nincs lehetősége arra, hogy az állami vagyont elidegenítse, erre csak ez államnak van joga. Marx Gyula (Zala m., 2. vk.) arra hívta fel a képviselőket, hogy semmiképpen se támogas­sák ezt a kérdést. Felolvasta a Nagykanizsai Sörgyár vezetői csoportjától kapott levelet, amelyben leírják, hogy vállala­tuk iránt a Holstein cég és egy ausztrál vállalkozó érdeklődik. A Holstein cég felmérette a Nagy­­kanizsai Sörgyár vagyonát. A le­vél írói szerint jelentősen alulér­tékelték ezt a vagyont. Egyébként a levél szerint az ausztrál cég­ről nincs bankinformációjuk, nem tudják, hogy egyáltalán jé­ Nagykanizsai Sörgyár tező vállalatról van-e szó. Varga Lajos (Pest m., 26. vk.) a fel­olvasott levélből azt a következ­tetést vonta le, hogy igenis szük­ség van a vállalat államigazga­tás alá helyezésére, hiszen sze­rinte a vállalati tanács egymás­nak ellentmondó döntéseiket ho­zott. Egyetértett azzal, hogy vé­gezzék el a vállalat vagyonának tisztességes értékelését, amivel egyben biztosítható értéken való eladása is. Tollár József (Zala megye, 6. Vk.) a hallottak alap­ján ugyanerre a következtetésre jutott. Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár a fel­szólalásokra reagálva hangsúlyoz­ta: a vállalat irányítási átsorolá­sával a kormányzatnak is az a célja, hogy az ügy állami ellen­őrzés mellett, versenytárgyalás, pályázat meghirdetésével rende­ződjék az Állami Vagyonügynök­ség bevonásával. Ismételten le­szögezte: a mai jogi helyzetben a vállalati tanács csak kezelheti a vállalati vagyont, de azt — he­lyesen — el nem idegenítheti. Az Országgyűlés a Nagykani­zsai Sörgyár államigazgatási irá­nyítás alá vonására tett kezde­ményezést 9 ellenző és 41 tartóz­kodó szavazattal szemben, 183 igennel elfogadta. A parlament aggódik a romániai kisebbségekért A terv- és költségvetési bizott- s ság befejezte az Állami Számve- I vőszéket érintő módosító indítvá-­­ nyok megvitatását, elkészítette jelentését, így az Országgyűlés új­ból visszatért erre a témára. A beterjesztő Hagelmayer István nem kívánt kiegészítést tenni, úgy ítélte meg, hogy elfogadható a bizottság jelentése. Az elnök indítványára határozathozatal kö­vetkezett. Először Balla Éva mó­dosító javaslatát hagyták jóvá, ezzel egyébként a bizottság is és az előterjesztő is egyetértett. A módosítás értelmében az ÁSZ költségvetését csak úgy hagyják jóvá, hogy a tartalékként feltün­tetett, több mint 18 millió forin­tot kizárólag az Országgyűlés fel­hatalmazása alapján lehet fel­használni. Az Állami Számvevő-­­szék szervezeti felépítésére, lét­számára, éves költségvetésére tett, a módosítással kiegészített határozati javaslatot az Ország­­gyűlés elfogadta. Az Országgyűlés ezután Há­mori Csaba indítványát tárgyal­ta meg. A tanácskozás egyik szü­netében összeült a külügyi bizott­ság, s — kisebb változtatásokkal —, elfogadásra ajánlotta a doku­mentumot. A tervezetről véleményt mon­dott Tamás Gáspár Miklós. Kép­viselőtársai figyelmébe ajánlotta Ion Iliescunak, a román Nemzeti Megmentési Front Tanácsa elnöké­­nek a Magyar Hírlapban megje­lent interjúját, amelyben bizonyos engedményekre is utal. Majd ag­godalmának adott hangot az egyik romániai ellenzéki párt kisebb­ségekkel kapcsolatos álláspontja miatt. Berecz János, a külügyi bizott­ság elnöke is szót kért, s rövid tájékoztatást adott a bizottság üléséről. Az Országgyűlés 202 igen, egy ellenző szavazattal, tizen­nyolc tartózkodás mellett el­fogadta a nyilatkozatot, amelyben támogatásáról biztosítja a román Nemzeti Megmentési Front Taná­csa, valamint minden demokra­tikus romániai mozgalom törek­véseit. Egyúttal aggodalmát fejezi ■lei, hogy még napjainkban is po­litikai befolyással rendelkeznek olyan erők, amelyek változatlanul a romániai kisebbségek egyéni és kollektív jogainak korlátozására törekednek. Következő napirendi pontként a népi kezdeményezésként be­nyújtott tervezet került a kép­viselők elé. A Kisiparosok Orszá­gos Szervezete 50 ezer aláírással megerősítve nyújtott be népi kez­deményezést, amelyben szorgal­mazzák az érdekképviseleti tör­vény megalkotását, valamint a magánszemélyek jövedelemadójá­ról szóló, illetve a vállalkozási nyereségadóról szóló törvények módosítását. A képviselők dön­töttek az érdekképviseleti törvény­ megalkotásáról, ám a két tör­vénymódosításról nem tudtak sza­vazni, mivel a reformbizottság nem készült el erre vonatkozó ha­tározattervezetével. Ezt követően egy személyi kér­désben döntött a Tisztelt Ház: el­fogadták, hogy a Budapest—Bécs Világkiállítás előkészítésének el­lenőrzésére létrehozott ideiglenes bizottság elnöke Zsigmond Attila legyen. Interpellációk tárgyalása követ­kezett volna, ám vagy az inter­pelláló képviselő, vagy a válasz­adásra hivatott miniszter, illetve államtitkár hiányzott az üléste­remből. Ezért is vetette fel Tóth Attiláné (Budapest, 52. vk.), hogy az elnök ismételten ellenőrizze,­­határozatképes-e még a törvény­hozó testület. A létszámellen­­­őrzés arról tanúskodott, hogy az ülésteremben nincs kellő számú képviselő, ezért az elnöklő Hor­váth Lajos berekesztette a januári ülésszak második fordulójának első munkanapját. Megtartotta alakuló ü­lését a különbizottság A belső biztonsági szolgálat tevékenységét vizsgáló parlamen­ti bizottság szerdán megtartotta alakuló ülését, ahol kialakította vizsgálati módszereit, eljárási és működési rendjét, valamint meg­hallgatta dr. Kámán József ka­tonai főügyészt az ügyészségi vizsgálat állásáról. A bizottság elnöke ezúton is tájékoztatja a közvéleményt, hogy a bizottság munkáját zárt ülésekben tartja a vizsgálat tárgya miatt, tevé­kenységéről azonban a vizsgálat befejezésekor beszámol az Or­­szággyűlésnek, és tájékoztatni fogja a közvéleményt is. Magyar Nemzet Csütörtök, 1990. február 1. Szűrös Mátyás az ú­jságíró szövetségben: Úgy alakítsuk politikánkat, hogy egy szovjet átrendeződés ne gyakorolhasson nyomást Magyarországra Magyarország, január 31. ELUTAZOTT HAZÁNKBÓL MARK PALMER, az Egyesült Álla­mok rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A diplomata néhány éves itt-tartózkodása alatt nemcsak a politika óriási fordulatait él­hette át, hanem igen sokat tett a magyar—amerikai gazdasági és po­litikai kapcsolatok fejlődéséért is. Mark Palmert elutazása előtt bú­csúlátogatáson fogadta tegnap Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök, aki maga is vendégeskedett a Magyar Újságírók Országos Szö­vetsége elnökségénél. E látogatásnak kiemelkedő jelentőséget az adott, hogy egyrészt az Országgyűlés a minap döntött a sajtótörvény mó­dosításáról, másrészt nagyban folyik a választási kampány, amelyben kiemelkedő szerepe van a sajtónak. Szűrös Mátyás a MÚOSZ elnök­sége előtt arra kérte az újságíróikat: a józan gondolkodás kapjon teret a lapok hasábjain, a televízióban, a rádióban. A belpolitikai életben igen sok vihart kavart tévé-, rádiókuratóriumról magánvéleményét is kifejtette. A MAGYAR—ROMÁN VISZONYBAN a kezdeti eufória, majd lehűlés után ismét a közeledés jelét érzékelhetjük. A magyar Kül­ügyminisztérium megkapta ugyanis a román kormány hivatalos érte­sítését arról, hogy hozzájárulnak a kolozsvári magyar főkonzulátus újbóli megnyitásához. A Külügyminisztérium tervei szerint , ha minden rendben megy ennek dátuma: február 15. TÖBB MAGYAR VENDÉGMUNKÁS FOGADÁSÁRÓL is tárgyal az NSZK-ban közlekedési államtitkárunk. Nyugat-Európában eddig csak az NSZK tette lehetővé a magyarok számára a szervezett, ál­­lamközileg is rendezett munkavégzést. Szeretnénk elérni, hogy a ta­valyi kétezer-ötszázzal szemben ezentúl tíz-tizenötezren vállalhassanak munkát Nyugat-Németországban. Hogy ez segíthet-e a vélhetően erő­sen növekvő számú magyar munkanélküliek seregén, nem tudni. Már csak azért sem, mert kérésünkkel szemben áll a nyugatnémet mun­kanélküliek érdeke és nagy száma, valamint az NSZK-ba áramló és ott dolgozni kívánó keletnémetek áradata. Ha néhány ezer honfitársunk gondját ezzel megoldjuk is, ennél sokkal súlyosabb kérdés az, hogy az itthoni munkavállalók meddig képesek még összébb húzni magukon a nadrágszíjat. Tegnap még ar­ról számoltunk be, hogy akadt egy árait radikálisan csökkentő vál­lalat — ma pedig ismét az emelkedő árú termékek szinte végelát­hatatlan listáit vagyunk kénytelenek közzétenni. Az MDF országos elnöksége állásfoglalást adott ki az inflációellenes küzdelemről, a Nyugdíjas Fórum pedig az elszegényedésről tett közzé kiáltványt, hangoztatva, hogy immár milliók kerültek Magyarországon a szegény­ségi küszöb közelébe, vagy alá. Pártok tiltakoznak, tüntetést ígérnek: a független kisgazdák a Hősök terére hívják tagjaikat, támogatóikat — az Agrárszövetség pedig ez ellen a módszer ellen emeli fel a sza­vát. HÓDÍT A SZOCIÁLIS DEMAGÓGIA, az áremeléseket is kihasz­nálva. Az MSZMP választási nagygyűlésén például 6 ezer forintos minimálnyugdíjakat követeltek — csak nem mondták meg, miből. Meg akarják adóztatni az extraprofitot, hogy megmaradjon az ingye­nes oktatás — csak éppen­­sehol sem látni ezt a korszerű, extraprofitot termelő magyar ipart. Megélhetést, munkát, létbiztonságot ígérnek, követelnek, de elfelejtkeznek arról, hogy ugyanezen jelszavak jegyé­ben hozták össze az immár 21 milliárdos adósságot — többek között ők, az MSZMP régi-új vezetői.­­ (B. J.) Ami a megyei lapok sorsát il­leti, az ideiglenes köztársasági el­nök határozott véleménye: koráb­bi pártelkötelezettségükkel sza­a­kítva, nemzeti tájékoztatási esz­közökké­­kell válniuk a megyei sajtóorgánumoknak. A MÚOSZ vezető testületének tagjai e kér­désben emlékeztettek arra, hogy a Magyar Szocilaista Párt a mi­nap nyilvánosságra hozott állás­foglalása szerint továbbra is egy­értelműen ragaszkodik a tulajdo­nában levő kiadóvállalatok és az ezek körébe tartozó lapok tulaj­donjogához. Az elnökségi ülé­sen megfogalmazódott álláspont szerint a kiadók párttulajdonának fenntartása ellentétes a megyei lapok nemzeti média jellegével. Felhívták a figyelmet arra is, hogy az MSZP deklarációját kö­vetően megkezdődött a fiatal­, te­hetséges újságírók elvándorlása a „hagyományos” megyei lapok­tól az új, független újságokhoz. A kialakult vitában Szűrös Má­tyás egyetértett azzal, hogy a ki­adóvállalatok helyzetét rendez­ni kell. Ezt ma már nem lehet halogatni, hiszen a probléma nem­zeti üggyé vált. Hozzátette, hogy a problémáról szót vált Nyers Re­zsővel­, az MSZP elnökével. Szűrös Mátyás a tévé- és rá­dió-kuratórium ügyében is osz­totta a MUOSZ álláspontját, hangsúlyozottan magánvélemény­ként így fogalmazott: „a kurató­riumot úgy, ahogy van, fel kelle­ne számolni”. Bár az elnökségi ülést a belpo­litikával összefüggő problémák ■uralták, a nemzetközi politika sem maradhatott ki a kérdések köréből. A Szovjetunióból érkező nyugtalanító hírek kapcsán fel­vetődött: mennyire biztos Gorba­csov helyzete, várható-e valami­fajta konzervatív átrendeződés. Szűrös Mátyás értékelése sze­rint bármennyire súlyos problé­mákkal néz is szembe Mihail Gor­bacsov, egyelőre van elég „tarta­léka” ahhoz, hogy az ország első számú vezetője maradjon, ami nem pusztán a Szovjetunió, ha­nem az egész világ érdeke is. A magyar megítélés alapján a lépéshátrányt okozó hibák közé sorolta az ideiglenes köztársasági elnök, hogy Gorbacsov nem re­formálta meg a pártot. A szovjet vezetők még mindig abból a té­telből indulnak ki, hogy az egy­­pártrendszer keretei között meg­teremthető a demokrácia. Ami Magyarország és a Szov­jetunió viszonyát illeti, Szűrös Mátyás nézete szerint hazánknak úgy kell alakítania politikáját, hogy egy esetleges szovjet kon­zervatív átrendeződés se gyako­rolhasson nyomást a magyar bel­politika alakulására. E szempont­ból a Magyarországon állomáso­zó csapatok kivonása nemcsak nemzetközi, hanem fontos belpo­litikai kérdés is. Az ideiglenes köztársasági elnök reálisnak ítél­te, hogy a szovjet csapatok még az év végéig távozzanak Magyar­­országról. A tévé és a rádió kuratóriumát fel kellene számolni — mondta Szőrös Mátyás (MTI) A vitákkal, feszültségek­kel terhes belpolitikai helyzet­ben nagy felelősség hárul a sajtó munkatársaira a békés átmenet biztosításában. Az újságírók — az írott és az elektronikus média munkatársai — mindenekelőtt azzal segíthetnek, ha egyfajta ki­egyensúlyozott szellemi hátteret teremtenek a demokratikus át­menethez, s az indulatok szítása, a megalapozatlan követelések he­lyett a józanul gondolkodó em­berek véleményének engednek teret a lapok hasábjain, a képer­nyőn, a rádióban — hangoztatta Szűrös Mátyás, ideiglenes köztár­sasági elnök szerdán, az újságíró­­szövetség elnöksége előtt. Az elnöki látogatásnak közvet­len aktualitást adott, hogy a par­lament szerdán döntött a sajtó­­törvény módosításáról. Szűrös Má­tyás e határozatra utalva emlé­kezett arra, hogy bár a sajtó mű­ködése újabb fontos garanciális elemekkel gazdagodott, nélkülöz­hetetlen egy új, korszerű tájékoz­tatási törvény megalkotása. Ekn­nek feladata azonban valószínű­leg már a szabad választások után összeülő új Országgyűlés feladata l­esz. Addig is a sajtónak a békés átmenet elősegítésére kell össz­pontosítania erőit ---- A NAP -----------------------------------­Mi a demagógia? Nagy változások idején föl kell frissítenünk, meg kell tisztogatnunk, újra kell mérlegelnünk a szavainkat. Nagy­­takarításra szorulnak­­a szótárak is. Szívesen olvasnék el egy új kézikönyvet, kezdő, haladó és öreg politikusok számára készült kézikönyvet arról, hogy voltaképpen: mi a demagógia? Az a gyanúm, e szó, e fo­galom szemantikai tartalma sokat károsodott, romlott, torzult az elmúlt évtizedekben. Mindazonáltal nem kétsé­ges: demagógia a népszerű, de teljesíthetetlen követelések lobogtatása, és demagógia, ha a lappangó, de kimondatlan és tán kimondhatatlan indulatokra, ellenszenvekre és ro­­konszenvekre épít a ravasz szónok. Ha ígéreteinek semmi fedezete. Ha a kortesbeszéd paradicsomot ígér, holott azt sem tud­ja, merre van a tudás fája. Vannak azonban ravaszabb, rejtettebb módjai, módozatai is a népbolondításnak. Ha a vád fölcserélődhet a rágalommal, ha a tényeket célzások helyettesíthetik, az érveléseket pedig minősítések, megbélyegzések. Ha egy szó, egy igazság divatáramlatát megnyergelik. Ha kortesfogással kisajátítják a közfájdal­mat. Ha ráígérnek a rémületekre és reményekre. Ha­t perc­nyi szónolai sikerrel eltakarják a politikai kudarcot. Ha valaki azt akarja elhitetni velünk, hogy pontosan tudja, mit kell holnap tennünk, holott ma sem tudja, mit cselek­szik. Demagóg, aki hatalomra vágyik, és nem tudja, mi a tör­ténelmi felelősség. Aki csak pártja győzelmét kívánja, és nem tudja, mihez kezdene a XXI. századdal. Akinek fonto­­sbbak a barátai, mint nemzete ellenségei: a veszélyek, amelyek nem szerepelnek ígéreteink és utópiáink leltárai­ban. » DIURNUS Az Állami Számvevőszék vezetői bírálják, de védik is a KNEB-et Az Állami Számvevőszék álta­lános és idei terveiről, a szervezé­si munkák állásáról tartott tájé­koztatót szerdán a szervezet el­nöksége. Hagelmayer István, az ÁSZ elnöke elmondta, két fő fel­adatuk az állami költségvetés és az álami vagyon felhasználásának ellenőrzése lesz. Csak azon állami vállalatoknál fognak időszakos revíziót tartani, ahol az állami részesedés 50 százalék felett van, reálisan ennyire lesznek képe­sek. A szervezet létszáma jelen­leg mintegy 80 százalékos, a maj­dani 300 munkatárs fele lesz ér­demi beosztásban. A munkatár­sak egyharmadát a volt KNEB apparátusából váltogatták össze írás­os pályázatok alapján. Kérdésre válaszolva Sándor István elnökhelyettes elmondta, hogy az MSZP vagyonmérlegét megvizsgálták, s az sem az ál­lami, sem a pártelőírások szerint nem teljes. Az ÁSZ elnöke és el­nökhelyettese egyaránt védelmé­be vette a megszűnt KNEB munkatársait és eredményeit, a népi ellenőrzés iratairól pedig elmondták, hogy azokat a meg­felelő szabályok szerint irattá­­rozták, és hozzáférhetőek. Kétkedő kérdések is elhangzot­tak a KNEB­ által a Honvédelmi Minisztériumban elvégzett vizs­gálatokkal, valamint a személyi kiválasztással kapcsolatban. Ko­rábban ugyanis egy időben a né­pi ellenőrzés felügyeletét a kor­mány részéről Czinepe Lajos lát­ta el, és a honvédelmi tárcának beleszólása volt a KNEB azon főosztályvezetőjének a kinevezé­sébe, akinek osztályán ellenőriz­hették a HM gazdálkodását. Ez pedig kimeríti az összeférhetet­lenség tényét.­­ Ezeket Sándor István nem ta­gadta, szerinte azonban a volt KNEB szakértői szakszerű el­lenőrzéseket végeztek a HM-nél, s a vizsgálatok tapasztalatai a korábbi kormányzat kezén hal­tak el. Ismételten felvetődött, hogy voltak kilúgozott jelentések is a KNEB-nél egyes vezetők ingat­lanügyeiről, és emiatt kerülhet­nek kedvezőtlen hírbe az ÁSZ- hoz átkerült volt KNEB-appará­­tustagok. Sándor István azt vá­laszolta: a népi ellenőrzésnek nem voltak ilyen vizsgálatai. A PM szakértőinek kiválasztá­sával kapcsolatban a tudósító azért adott hangot kételyeinek, mert ők a költségvetés kapcsán még önmaguk becsapására is ké­pesek voltak, mitől lesznek egy­szeriben jobbak a számvevő­­széknél? Hagelmayer István erre kifejtette, hogy az állami költség­­vetés ellenőrzését nem lehet olyan emberekre rábízni, akik nem láttak még ilyet. Arra pedig, hogy a népi­ ellenőri jelentések elfektetéséhez hasonló gyakorlat ne forduljon elő a számvevőszék­nél, szerinte az lesz a garancia, hogy ez a szervezet a palament­nek van alárendelve. (budai) A tőkés restauráció ellen MSZMP választási nagygyűlés Angyalföldön (MTI) A megújult MSZMP nemcsak nevében, hanem tagsá­gában és politikájában is a mun­kások, a dolgozók pár­tja, érdekei­nek képviselője kíván lenni. Prog­ramjában követeli, hogy minden­kinek legyen munkája, tisztessé­ges megélhetése, a dolgozók ke­zében legyen a tulajdon többsége, s a hárommillió munkás dönthes­sen saját sorsáról — hangsúlyoz­ta többek­­között Thürmer Gyula pártelnök a Magyar Szocialista Munkáspárt Angyalföldön meg­rendezett nagygyűlésén. A továb­biakban­­kifejtette: általános tá­madás indult a munkások ellen a kormány és az ellenzék részé­ről egyaránt. Thürmer Gyula azt a vélemé­nyét fejtette ki, hogy a március 25-i választásokon a fejlődés út­járól is dönteni kell: arról, hogy a közösségi tulajdon túlnyomó szerepére épülő társadalmat vagy a tőkés fejlődést kívánják-e az ál­lampolgárok. Ha a polgári ellen­zéki pártok elképzelései valósul­nak meg — hangoztatta —, há­romszázezren kerülhetnek utcá­ra, fizikai és szellemi dolgozók egyaránt. Javasolta: adóztassák meg az extraprofitot, s akkor lesz pénz ingyenes oktatásra és egész­ségügyre. A párt választási programjára rátérve kiemelte: a tőkés restau­ráció megakadályozása érdekében ott kell ülnie az ország házában az MSZMP, az MSZP és a szak­­szervezetek képviselőinek. A je­lenlévőket is biztatva hangsúlyoz­ta: a munka, megélhetés, szabad­ság, biztonság jelszava jegyében össze kell fognia a baloldalnak, hogy a néhány száz polgári párt­beli politikus ne tarthassa sakk­ban a hárommillió munkást. A nyugdíjasok életkörülményeinek javítása érdekében 6 ezer forintos nyugdíjminimum megállapítását szorgalmazta. Elsősorban a fiatalok érdeké­ben javasolta a pénzügyi kor­mányzattól független lakásalap létrehozását, hogy ezzel lehetővé tegyék az állami lakásépítkezést. A nagygyűlésen bemutatkozott Angyalföld három MSZMP-kép­­viselőjelöltje. A párt színeiben kíván indulni a választásokon dr. Bognár Péter ügyvéd, Kolláth Pál hajógyári munkás és Kovács Ká­roly szakszervezeti tisztségviselő.

Next