Magyar Nemzet, 1990. április (53. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-02 / 77. szám
2 csolat teljesen „Litvánia-központúvá” válna. Méghozzá egy név, télen magas rangú érvelése szerint maguknak a litvánoknak az érdekében is: a szovjet változás ■1 folyamat inkább biztosíthatja a balti függetlenséget, mint Moszkva haragos elmarasztalása. Hozzátette az illető, hogy a további kelet-európai változás és a haderőcsökkentés is kockán foroghat. Ebben az okoskodásban Washingtonnak azért is vigyáznia kell mit mond és tesz, nehogy Gorbacsov „leírja”, mint számításba veendő tényezőt a döntése meghozatalakor. A litván várakozásokat sem kell alaptalanul fokozni, mert „nem akarunk még egy 1956-os Magyarországot, amikor mi elismertünk egy kormányt, ám a tankok mindenképpen megindultak”. Elkerülendő a közvetlen kellemetlenséget, a kormány az utolsó pillanatban itthon tartotta Carl Vuono tábornokot, a szárazföldi hadsereg vezérkari főnökét, akinek e hét végén kellett volna a Szovjetunióba érkeznie. Péntek délután tájékoztatták a szovjet felet, ne várjon Vuono-ra, akinek útja pedig a korábbi elképzelések szerint történelmi lett volna, hiszen utoljára e tisztség betöltői közül Marshall tábornok ment a Szovjetunióba , a jaltai csúcsra. A babonásoknak az is baljós jel lehet, hogy Vuono tábornok tavaly is kénytelen volt elhalasztani egy fontos látogatást: akkor a meghívó fél mondta le az utat, kért halasztást, így a szárazföldi erők vezérkari főnöke elkerülte, hogy éppen azon a héten legyen Pekingben, amikor a Tiennamen téren kezdetét vette a vérfürdő. Avar János Több mint száz sebesültje van a „trafalgari csatának*’ Lovasrendőrroham, utcai harcok, felgyújtott autók, feldúlt üzletek Londonból jelenti az MTI. „Trafalgar ütközet", „Vizet trafalgari chata" — ilyen első oldalas főcímek alatt tudósítottak a vasárnapi lapok Nagy-Britannia XX. századi történetének tepsilgosabb zavargásairól. Szemtanúk szerint az április elsejével hatályba lépő fejadó elleni eddigi leghatalmasabb londoni tömegtüntetés békésen kezdődött szombat délután a Trafalgar téren. Akkor csapott át példátlan hevességű utcai közelharcba, amikor a nagygyűlésről a parlament felé vonuló tüntetőket a miniszterelnöki rezidenciát biztosító rendőri erők feltartóztatták A szemtanúk vallomásai erősen megoszlanak az összecsapások kezdetének körülményeit illetően. Sokak szerint a tüntető menetből kivált fiatalok néhány száz fős csoportja kezdte üvegekkel és kődarabokkal dobálni a rendőröket, ezzel szándékosan kiprovokálva az első lovasrendőrrohamot. Más szemtanúk szerint a dobálás akkor kezdődött, amikor a feltartóztatott menetből kivált és a Downing Streetet elzáró magas vaskerítés elé letelepedett tüntetők kétszáz főnyi csoportját lovasrendőrök próbálták eltávolítani az úttestről. Megoszlanak a vélemények a tüntetés méretét illetően is. Rendőri becslés szerint negyvenezren vettek részt a Trafalgar téri tömegtüntetésen. Vasárnapi lapjelentések szerint a tüntetők száma elérte, vagy meghaladta a százezret. A The Observer 200 ezerre becsülte a tüntetésben részt vettek számát. Margaret Thatcher miniszterelnök-asszony „sajnálatosnak" nevezte az erőszakcselekményeket, David Waddington belügyminiszter „gyalázatnak" minősítette a rendfenntartó erők ellen intézett példátlan hevességű támadást. Roy Hattersley „belügyi árnyékminiszter", a munkáspárti ellenzék vezérhelyettese, a legerőteljesebben megbélyegezte a „demokráciát megcsúfoló erőszakcselekményeket”. Hangoztatta, hogy ezek súlyos árnyékot vetettek a „fejadó igazságtalansága ellen jogosan tiltakozó állampolgárok millióinak eddigi leghatalmasabb tömegmegmozdulására". A zavargások kiterjedtek London színházi negyedére és bevásárlóközpontjára. A Regent Streeten és az Oxford Streeten üzletek és áruházak tucatjainak kirakatait zúzták be. Szemetes kukákkal, téglákkal verték be a kirakatokat, többen fosztogatni kezdtek. Gépkocsik tucatjait törték össze vagy gyújtották fel. A West Enden lefújták a színházi és mozielőadásokat. Bezártak az éttermek, a szórakozónegyedből elmenekültek a vendégek. London központját több mint nyolc órára teljesen megbénították a késő éjszakai órákig tartó zavargások, amelyekben mintegy százharminc ember, köztük 58 rendőr szenvedett kisebb-nagyobb sérüléseket. (Addisz-Abeba, APS) Az Afrikai Egységszervezet sajnálatosnak tartja a magyar kormány döntését, hogy diplomáciai kapcsolatot létesít a Dél-afrikai Köztársasággal. Az afrikai országok többségét tömörítő regionális szervezet Addisz-Abebában nyilvánosságra hozott sajtóközleményében leszögezi: a magyar lépés megsérti az apartheid-rendszer elszigetelésére vonatkozó nemzetközi döntést. (Párizs, MTI) Franciaország javasolni fogják az EGK tagállamainak, hogy töröljék el vízumkényszert a közép- és kelet-európai országok állampolgárai számára abban az esetben, ha csak 30 napnál rövidebb látogatást, akarnak tenni az érdekelt országokban. Továbbra is fenntartanák azonban a vízumkényszert a Szovjetunió, Albánia és — más okokból — Jugoszlávia állampolgárai számára. (Berlin, MTI) A keletnémet CDU és az SPD vezető képviselőinek vasárnapi második megbeszélése után sem dőlt el egyértelműen a kérdés, vajon nemzeti nagykoalíció alakul-e április első hetében Berlinben. Berlin Még egy esztendővel ezelőtt is olyan volt az Unter den Linden, mint valami zárt terület. Csonkolt végtag, amelyben pang az élet Legfeljebb szombat-vasárnaponként gyűltek össze néhányan a végén, a kerítésnél, átnézegetni a Brandenburgi-kapun túlra. Bár az impozáns építmény oszlopain kívül nem láthattak semmit. Csak lelki szemeikel. Most, hogy a berliniek számára megnyitották a kaput , nyüzsög itt az élet. Omlik oda és vissza a nép. Sok más átjárón is akadálytalanul megtehetik ezt, de ez a szakasz jelképes. Emlékeztemben él egy régi kép: őszi délután, e város legszebb sugárútján, a híres hársfasor alatt teremtett lélek sincs, csak egy rendőr és farkaskutyája. Nem volt tilos idejönni — de minek. Zsákutca. Három hónapja mozgással van tele.Θ Vajon megváltozott-e Berlin, vagy még csak a berliniek hangulata? A fal leomlása óriási dolog, mégis azt mondanám, a város még nem változott. Amolyan köztes állapotban leledzik, az öröm első hullámai lecsendesedtek, itthagyva valami maradandót: a szabadságot. De előbukkannak az összenövés kisebb-nagyobb nehézségei. Le kell ülniük mindazoknak, akiket illet, és spekulálgatni, miként legyen a kettőből újra egy. Nemcsak az Unter Lindent vágta el egyenes folytatásától a Charlottenburger Chaussee-tól a falat és a Fal. Utcákat és földalatti vasútvonalakat, telefonösszeköttetést és életformát. A különbség miatt, amely a két világ között a múlt évtizedekben kialakult, még sokáig esnek majd keserű cseppek a mézbe. Ma, akinek van D-márkája, vásárolni megy át Keletről, akinek nincs, sétálni. Nyugat felől ki az Operába jön, a történelmi városrész hangulatát ízlelgetni — vagy éppen (fel)vásárolni a még mindig államilag támogatott élelmiszert, ruhafélét. Elvégre, ha a virágzó feketepiacon vesz keleti márkát , szinte ingyen jut hozzá sok mindenhez. Nyugat-Berlinben már kialakultak a nagy „lengyelpiacok”, s a keleti üzletekben gyanakodva, mérgesen villan az eladó szeme, ha a vevő akcentussal beszéli a németet, vagy éppen csak mutogat. Elviszi az árut, ami náluk is „knapp". Kevés. Ez a gond a pénzügyi és a gazdasági unióval fokozatosan majd csak megszűnik, de temérdek feladat vár még a két városra. Elvágott metróvonalak összekötése, a villamos- és a buszjáratok egységesítése, új közigazgatás ... Ám az emberben megmozdul a kérdés: mindez elég lesz-e? Ilyesfajta intézkedésekkel megszűnik-e a négy évtizedes különbség Kelet- és Nyugat-Berlin között? A szokás és a megszokás, az élet- és a gondolkodásmód nehezebben kapcsolódik össze mint a villamossínek. A keleti élet szűkösebb, de biztosított — a nyugati bőségesebb, ám kockázatokkal járó. Ott színes kavalkád, a punkok és a világ minden részéből idegyűlt figurák — itt szürkeség, unalom. Ott balról — Itt inkább .Jobbról”, lázadó diákság.Θ Karácsonykor e lapokon ezt írtuk: milyen érdekes történelmi kísérlet lenne, ha a két német állam együttműködve, de párhuzamosan kipróbálna két társadalmi-gazdasági változatot. Nos, ebből már nem igen lesz valami, de az eltérő fejlődés elemei nyomokban még sokáig megmaradnak. Még hosszú ideig más lesz a Kelet külleme mint a Nyugaté, lakóinak tudata, gondolkodásmódja. A két város összeolvadása nem úgy megy majd végbe, hogy a varázsló felemeli pálcáját. Néhány évtizeden át a keletiek tanrend szerint éltek, amit kaptak, azért hálásaknak kellett lenniük, épültek presztízsnegyedek (amelyekre egyébként valóban büszkék lehetnek), s maradtak tömegével reménytelenül mállott házak, amelyek úgy viszonyulnak az előbbiekhez, mint a május elsejei zászlólobogtatás a hétköznapokhoz.Θ Berlin újra egy lesz, ehhez nem fér kétség. De ismét főváros? Ezernyocszázhetvenegyig porosz, attól kezdve birodalmi központ. A két német állam kialakulásával vált a keleti rész, az NDK fővárosává, a nyugati pedig a szigetté. S most? Az egységes Németország egységes fővárosává lesz? Már a választások másnapján vitát közvetített a nyugatnémet tévé. Ketten beszéltek: az egyik annak a társadalmi bizottságnak a vezetője, amely szeretné megtartani Bonnt, a másik Berlin mellett kardoskodott. Az első elmondta, hogy a Rajna-parti kisváros 1949 óta valódi politikai központtá fejlődött. Itt a parlament, minisztériumok, intézmények nőttek ki a földből. Hiába nevezték gúnyosan „szövetségi falunak", hiába jelölték ki akkoriban éppen azért ezt a kis egyetemi települést, a jómódú nyugdíjasok csendes menedékét az NSZK fővárosává, mert az ideiglenességet akarták hangsúlyozni — az évtizedek szükségszerűen felduzzasztották, temérdek pénzt, szellemi és politikai energiát fektettek be ide. Sajnálják Itthagyni. A másik fél szerint viszont Berlinnek történelmi hivatása van. Jelkép. Nyilván ebben sem a varázspálca érvényesül majd. Aladdin csodalámpája nem röpíti a fővárost Bonnból Berlinbe, hogy a képviselők és a tisztviselők úgy folytathassák munkájukat az új helyen, ahogyan tegnap a régiben abbahagyták. Fokozatosan telepítenek majd át intézményeket, a parlamenti bizottságai mind gyakrabban tartanak majd ülést a Reichstagban , a Brandenburgikapu mellett álló hagyományos épületben. (Felirata: „A német népnek”.) A rokonszenves, hangulatos Bonn kétségtelenül bevonult a köztudatba, s meg is gazdagodott abból, hogy az ország politikai központja lett. De éppen e rajnai hangulat, emberközeli arc kedvéért kis fogyókúra jót tenne neki. Mondjuk néhány modern épületszörnyet — mint a költői panorámába betolakodó, harmincemeletes „Hosszú Jenő", a képviselők irodaháza — le lehetne bontani, más betonkoloncokkal egyetemben. Berlinnek pedig jót tesz majd, ha az utak és az érdekek ismét itt találkoznak. Θ Feladatok teljesítését ünnepi dátumokhoz és nem a természetes fejlődéshez kötni — régi, be nem vált módszer. Mégis emlegetnek egyet: 1991. Ekkor lesz kétszáz éves a Brandenburgi-kapu. A napokban leemelték róla a győzelem istennőjének négylovas bronz harci kocsiját, restaurálni viszik, s az évfordulóra akarják visszahelyezni. Addigra feltehetően már nemcsak a gyalogosok járhatnak át alatta, megnyílik a forgalomnak, aremélhetően négyütemű, katalizátoros, ólommentes benzint használó) gépkocsik szabadon áramlanak a Charlottenburger Chaussee és az Unter den Linden között. Addigra elkészülhet a Friedrichstrasse (még Honecker idején elkezdett) megújítása, visszaállítják a Hitler előtti Berlin e szórakoztatónegyedét a művészvilág, a mulatni vágyó közönség számára, talán kis-, se úgy, ahogyan azt a tízes- húszas évek Berlinjéről Szántó György a Stradivariban leírta. Valami új van születőben. A nyugati városfél pezsgése, vállalkozókedve, szellemi frissessége keveredik a Frigyesek méltóságteljes, merev hagyatékával. A függöny — amely a Brandenburgikapunál négy méter vastag betonból készült — felgördül. Tatár Imre Magyar Nemzet A szovjetunióban kivándorlók ügyében Németh Miklós levelet intézett a Zsidó Világkongresszus elnökéhez Németh Miklós magyar miniszterelnök biztosította a világ zsidóságát arról, hogy a Malév légitársaság ügyének rendezésével elhárult annak akadálya, hogy Magyarország részt vegyen a Szovjetunióból kivándorló zsidók szállításában. A kormányfő a Zsidó Világkongresszus elnökéhez, Edgar Bronfmanhoz eljuttatott levelében hangsúlyozta, hogy az egyik ilyen akadályt képezte a Malév vezérigazgatója, Jahoda Lajos, akit le is váltottak, mert leállíttatta a Budapestről Tel-Avivba induló Charter-járatokat és a zsidó kivándorlóknak megtiltotta a menetrend szerinti járatok igénybe vételét „Megértem azokat az aggodalmakat, amelyeket a Malév döntése önöknél keltett Szeretném önt biztosíani arról, hogy ez a döntés ellentétes kormányom szándékaival és politikájával. Ezt támasztja alá, hogy a közlekedési miniszter felmentette a Malév vezérigazgatóját és elhárította azokat az akadályokat, amelyek a magyar légitársaságot a Szovjetunióból kivándorló zsidók szállításában gátolták” — hangsúlyozta a magyar kormányfő, majd kifejezte reményét hogy a döntés eloszlatja a Zsidó Világkongresszus aggodalmait, és tanúbizonyságként szolgál arra, hogy a magyar kormány e kérdéssel kapcsolatos politikája „világos és kiszámítható”. Fegyveres támadás ért pénteken este egy lengyel diplomatát a libanoni főváros szíriai ellenőrzés alatt álló nyugati részében. A rendőrség közlése szerint a diplomata és felesége a Hamra negyedben levő lengyel kereskedelmi képviselet épületéből jött ki, és diplomáciai rendszámú kocsijába készült beszállni, mikor egy gépkocsiból fegyveresek tüzet nyitottak a házaspárra. A diplomatát arcán és a hasán érték a lövések, míg felesége a lábán sérült meg — jelentette az AFP.zumáttaxosz.-A fegyveres merényletet egy eddig ismeretlen fegyveres csoport, az Arab Ellenállási Front Szulejman al-Halabi nevét viselő egysége vállalta magára. A szervezetnek egy bejrúti laphoz eljuttatott közleménye figyelmezteti Lengyelországot, hogy semmilyen módon ne vegyen részt szovjet zsidó kivándorlók szállításában. Az Iszlám Fegyveres Front Palesztina Felszabadításáért nevű, eddig ismeretlen szervezet szombaton megtorlással fenyegette meg Lengyelországot, a Szovjetuniót, Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat, válaszul a szovjet zsidók izraeli kivándorlására, továbbá az Irak és Líbia ellen indított nyugati kampányra. Egy nyugati hírügynökség ammani irodájához eljuttatott közleményében a Front azzal fenyegetőzött, hogy „levegőbe röpíti a lengyel légitársaság irodáit, a lengyel nagykövetség épületeit, kivégzi diplomatáit, ahol csak lehetséges". Magyar—olasz külügyminiszteri találkozó A Nyugat csak szavakban támogatja a magyar kisebbségek problémáját Horn Gyula külügyminiszter meghívására pénteken az esti órákban munkalátogatásra Budapestre érkezett Gianni de Michelis, az Olasz Köztársaság külügyminisztere. Az olasz külügyek Irányítója röviddel megérkezése után tárgyalóasztalhoz ült vendéglátójával. A külügyminiszteri találkozó középpontjában négy időszerű nemzetközi politikai kérdés állt. A magyar és az olasz külügyek irányítói elsőként szót váltottak az április 9-re tervezett pozsonyi csúcstalálkozóról, amelyre Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország állami és kormányzati veztei mellett osztrák és olasz politikusok is meghívást kaptak. A pozsonyi találkozó kapcsán Horn Gyula igen erőteljesen felvetette, hogy a közép-európai térség legsúlyosabb problémája a környező országokban élő magyarság helyzete. A magyar külügyminiszter felhívta vendége figyelmét arra, hogy a Nyugat e probléma megoldásához gyakorlatilag csak a szavakban járul hozzá, ám tétlen marad, amikor a konkrét esetek ellen kellene felemelni a szavát. Ilyen helyzet alakult ki például az erdélyi magyarság ellen végrehajtott soviniszta megmozdulások alkalmával a véres marosvásárhelyi események alatt Különösen elvárható lenne, hogy az ilyen atrocitások ellen tiltakozzanak az európai integráció olyan tekintélyes szervezetei, mint az Európai Közösség, illetve az Európa Tanács, amely az emberi jogok védelmét tűzte zászlajára. Kedvezőtlen fejlemény, hogy a magyarság helyzete Csehszlovákiában is egyre kényesebbé válik. A magyar külügyminiszter álláspontja szerint ilyen körülmények közöttaz április tervezett pozsonyi csúcstalálkozónak csak akkor van értelme, ha azon a térség valós, fenyegető problémái is terítékre kerülnek. A magyar részvételnek aligha lenne érelme, ha a pozsonyi csúcson nem vitatnák meg a magyarságot sújtó politikai gyakorlatot. Ennek ellenére Magyarország kész megfontolni részvételét a találkozón, amennyiben a fórumon nem pusztán az általános kérdéseket taglalnák, hanem konkrét gyakorlatilag problémákkal — nevezetesen a kisebbségek jogaival is — foglalkoznának. Hétfő, 1990. április 2. A romániai forradalom 100. napján megemlékezések és kormányellenes tüntetés Bukarestből jelenti az MTI. A forradalom kitörésének 100. napját szerte Romániában megünnepelték az áldozatok emlékezetének jegyében. A templomokban és a hősi harcok színhelyein gyászmiséket tartottak, az emlékhelyeknél koszorúzásokra került sor. Bukarestben Ion Iliescu, Petre Roman kormányfő és több vezető politikus katonai díszőrség jelenlétével koszorúzott a fiatal hősök temetőjében, a Forradalom terén és másutt. Bukarestben vasárnap kormányellenes tüntetést rendeztek azok a politikai erők, amelyek támogatják a „Temesvári kiáltványt” és annak szerzőit. A tüntetők végigvonultak a városon és a Victoria téren levő kormányépület előtt a következő jelszavakat hangoztatták: „Le Iliescuval!", „Temesvár, ébreszd fel az országot!”, „Le a kommunistákkal, söpörjétek ki őket a vezetésből !”. Amikor már több ezer főre duzzadt a tüntető tömeg, a kormányépület melletti utcából előjöttek a tankok és az épület elé vonultak. A kormányépület védelmét rendőrök látták el, de készenlétben álltak katonai egységek is. A tüntetők figyelmezettek voltak, nem veszélyeztették a rendőrkordont. A „Temesvári kilátvány”-tmárcius 11-én fogadták el a mártírvárosban rendezett nagygyűlésen. Szerzői — politikai mozgalmak és szervezetek, pártok — úgy értékelik, hogy Romániában csak Temesváron volt határozottan kommunistaellenes forradalom, másutt az országban megmaradtak a régi struktúrák. Ezért kinyilvánították: különösen ez év január 28. óta „számos romániai esemény ellentétben áll a temesvári forradalom eszményével. Ezeket az eszményeket a központi tömegtájékoztatási eszközök csak részben és zavarosan hozták a román közvélemény tudomására". A kiáltvány úgy értékeli, hogy a jelenlegi vezetés az ország lakosságát félrevezeti és az országban veszélyes visszarendeződési folyamat alakult ki. Iliescu ellen irányul a kiáltvány egyik követelése: alkossanak törvényt arról, hogy Románia elnöki tisztségébe volt kommunista aktivisták nem pályázhatnak. Erdélyi Híradó címmel Kolozsváron megjelent a Romániai Magyar Demokrata Szövetség országos lapja. Egyelőre hetenként egy alkalommal, a kolozsvári Szabadság című napilap mellékleteként adja közre a szövetség állásfoglalásait és számol be a szervezeti életről. A romániai magyar fiatalok szerveezteinek szövetsége az RMDSZ-szel együtt közös listán indul a májusi választásokon. Erről döntöttek a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) első kongresszusán, amelyet vasárnap fejeztek be Csíkszeredán. A kongresszuson 18 megyéből vettek részt magyar ifjúsági szervezetek küldöttei. A kongresszus elfogadta az alapszabályzatot és a szándéknyilatkozatot. A dokumentum leszögezi: a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége a romániai magyar fiatalok érdekvédelmi szervezeteinek szövetsége, világnézetre, pártállásra való tekintet nélkül. Az Együttélés és a szlovákiai magyar kereszténydemokraták koalíciója Prága, április 1. A csehzlovákiai magyarság történetében korszakos jelentőségű esemény színhelye volt szombaton a pozsonyi Dannka Művelődési Ház, itt tartotta alakuló kongresszusát a csehszlovákiai nemzetiségek politikai mozgalma, az Együttélés. A mozgalmat február elején Duray Miklós kezdeményezésére szlovákiai neves magyar személyiségek egy csoportja kezdte szervezni. Szándéknyilatkozatuk szerint az Együttélés a demokráciáért és a nemzeti kisebbség jogaiért küzdő politikai mozgalom kíván lenni. A nemzetközi emberi jogi dokumentumokból kiindulva küzd a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek kollektív jogaiért és politikai képviseletükért állampolgári egyenlőségükért és egyenjogúságukért, azért, hogy saját ügyeikben döntési joguk legyen. A Csehszlovákiában élő nemzetiségeknek 1945 óta most van először közös mozgalma, a pozsonyi kongresszuson száhatvan küldött vett részt, többségük a magyar tizenegyen a lengyel nemzetiséget képviselték. A kongresszus a mozgalom elnökévé Duray Miklóst, alelnökévé pedig Gyimesi Györgyöt és a csehszlovákiai lengyel nemzetiség képviseletében Stanislaw Gawtiscot választotta meg. Az együttélés pozsonyi alakuló kongresszusának az ad különös súlyt, hogy azon úgy döntöttek: az Együttélés választási koalícióra lép a Szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal. Duray Miklós a Magyar Nemzet, valamint az MTI prágai tudósítójának adott különnyilatkozatában azt hangsúlyozta: az Együttélés és a Szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom választási szövetsége nagykoalíciónak tekinthető, mert a két politikai tömörülésnek van a csehszlovákiai magyar nemzetiség körében a legnagyobb tömegbefolyása. A koalíció arra számít, hogy a júniusi szabad és demokratikus választásokon kétszáz-háromszáz ezer szavazatot tud megszerezni, s ez esetben nemcsak a szlovák, hanem a szövetségi parlamentbe is bejutnának képviselőin. " A pozsonyikongresszuson mondott beszédében egyébként Duray Miklós azt hangoztatta: Csehszlovákia csak akkor lehet egyenrangú tagja az európai államok közösségének, ha tiszteletben tartja a kisebbségek jogait. Hangsúlyozta, hogy február elején azért indítványozták az Együttélés mozgalmat, mert attól lehetetttartani, hogy az alakuló pluralista demokráciában a nemzeti kisebbségek nem jutnak kellő politikai képviselethez, ugyanakkor el akarták szigetelni a nacionalista szerveződéseket a magyarok körében, ugyanis fennállt a veszélye, ha nem alakítják meg az Együttélés mozgalmat, akkor kis magyar nacionalista pártok jönnek létre. A másik fő szempont az volt, hogy megkeressék azt az integrációs tényezőt, amely nem elkülönüléshez vezet, hanem a csehszlovákiai demokratikus folyamathoz kapcsolja a magyar nemzetiséget és ezt a közös nemzetiségi politikai mozgalomban találták meg. Szófiából jelenti az MTI. Bulgáriában a hatalom és az ellenzék között egyetértés alakult ki arról, hogy feloszlatják az Államtanácsot, elnöki rendszert vezetnek be, és egyelőre Petar Mladenov, az Államtanács jelenlegi elnöke tölti be az ország elnökének tisztét. A bolgár nemzetgyűlés ennek megfelelően első olvasatban elfogadta az alkotmány megváltoztatásáról és kiegészítéséről, a nagy nemzetgyűlés megválasztásáról, és a politikai pártokról szóló törvények tervezetét, amelyek célja, hogy demokratikus jogállammá változtassák Bulgáriát. A törvényeket végső formájukban a jövő héten fogadja el a törvényhozás, majd ezt követően a nemzetgyűlés feloszlik. A tervezetek szerint Bulgáriában a gazdasági rendszer a szabad gazdálkodói kezdeményezéseken alapul majd, az egyenjogúvá tett tulajdonformák versenyének feltételei között A párttörvény tervezete szerint Bulgáriában biztosítani fogják, hogy az állampolgárok szabadon alakíthassanak pártokat, de nem engedélyezik olyan politikai szervezetek működését, amelyek tevékenysége az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására, az ország szuverenitásának és területi egységének csorbítására, faji, nemzeti, etnikai, vagy vallási ellentétek szítására irányul. A bolgár nemzetgyűlés feloszlatása után június 10-én és 11-én tartják a nagy nemzetgyűlést alkotmányozó parlament tagjainak választását. A 400 tagú nagy nemzetgyűlés felét arányos listás szavazással, 200 képviselőt pedig egyszerű többséggel választhatnak meg. A nagy nemzetgyűlésnek másfél év alatt kell kidolgoznia Bulgária új alaptörvényét (Varsó, MTI) Az Unió a Reális Politikáért nevű pártszerű értelmiségi mozgalom aláírásgyűjtésbe kezdett Lengyelországban, hogy elérje: írjanak ki népszavazást az idő előtti, még az idén ősszel megtartandó parlamenti választásokról. (Ulánbátor, ADN) A vezető testületek megválasztásával és a párt programjának elfogadásával befejeződött a Mongol Szociáldemokrata Párt alapító kongresszusa. A tanácskozáson elfogadott nyilatkozat leszögezi: a mongol társadalmat alapvetően meg kell újítani, a „javítgatások” nem elegendők. A (Párizs, MTI) kormányzópárt akar lenni Franciaországban a szélsőjobboldali Nemzeti Front. Ezt a programot hirdette meg a párt vasárnap véget ért nizzai kongresszusn Le Pen, akit újjáválasztottak pártvezér tisztére, kérdéseiben Az átmenet fő Szófiában megegyezett a Hatalom és az ellenzék