Magyar Nemzet, 1990. augusztus (53. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-01 / 179. szám

3 Az ideiglenes államfő koltak­ bejelenttve Nadzsibullah a Szovjetunióban készen áll az afgán rendezést segíteni Nadzsibullah afgán államfő azért érkezett a Szovjetunióba, hogy megvédje saját béketer­vét, tekintettel Sevardnadze szovjet és Baker amerikai kül­ügyminiszter irkutszki találko­zójára — jelentette ki Kabul­ban Abdul Rahim Hatif, aki Nadzsibullah távollétében lát­ja el az elnöki teendőket. Az AFP jelenti Kabulból: Nadzsibullah bírja kormánya teljes támogatását ahhoz,­­ hogy tárgyalásokat folytasson egy eset­leges megállapodásról a külügy­miniszteri találkozó után — tet­te hozzá az ideiglenes elnök, aki elmondta, az afgán államfő 20— 30 napot fog a Szovjetunióban tölteni, s nem kizárt, hogy talál­kozik Mihail Gorbacsovval is. Abdul Rahim Hatif egy szót sem szólt arról, hogy Nadzsibullah gyógykezelésre érkezett volna a Szovjetunióba, amint azt Moszk­vában hivatalosan közölték. Nadzsibullah nem vesz részt az irkutszki tárgyaláson, de készen áll az esetleges találkozókra. Je­lenlegi tartózkodási helyéről Ab­dul Rahim Hatif csak annyit mondott, hogy az államfő „vala­hol a Szovjetunió déli részén van". Az ideiglenes elnök szerint Se­vardnadze és Baker találkozójá­nak „végleges megoldást” kell hoznia az afgán konfliktusra.­­ A két nagyhatalomnak nagy be­folyása van az események mene­tére, de a hatalom megosztásáról Afganisztánban maguknak az af­gánoknak kell dönteniük — tette hozzá. Dzsiddai békéltetés Irak Irlzni és Iraki­ állomásoztat kuvaiti határa mentén Dzsidádból jelenti a DPA.­ Két­napos békéltető tárgyalások kez­dődtek kedden a szaúd-arábiai Dzsiddában Irak és Kuvait kép­viselői között. Az iraki küldött­séget Izzat Ibrahim, az Iraki Forradalmi Parancsnoki­­Tanács alelnöke, a kuvaitit pedig Szaad el-Abdullah esz-Szalem esz-Sza­­bah trónörökös vezeti. A kuvaiti trónörökös a megbe­szélések elején köszönetét fejez­te ki Fahd szaúd-arábiai király­nak és Hoszni Mubarak egyipto­mi elnöknek azért, hogy közre­működtek a találkozó létrejötte érdekében. A tárgyalásokon azokat a kér­déseket tekintik át, amelyek az utóbbi időben a felek közti olaj­vitához és határviszályhoz ve­zettek. A The Washington Post leg­újabb értesülései szerint Irak hat hadosztályt, mintegy százezer fő­nyi csapatkontingenst vont ösz­­sze a kuvaiti határ mentén. A lap keddi információit egy nyu­gati diplomata kuvaiti jelentése alapján hozta nyilvánosságra. A The Washington Post szerint Irak háromszáz harckocsit, há­romszáz nagy tüzérségi egységet és hídépítő felszerelést állomásoz­tat a határnál. Első ízben Kairóban ülésezik az Iszlám Konferencia Megvitatják a zsidó telepesek problémáját is Kairóból jelenti az AFP. Kai­róban megnyílt az Iszlám Konfe­rencia Szervezetének 19. külügy­miniszteri értekezlete. Létrejötte óta első ízben rendezték meg Egyiptomban az iszlám országo­kat tömörítő szervezet ülését. A szervezethez tartozó 45 or­szág és szervezet külügyminisz­terei, illetve magas rangú kép­viselői többek között megvitatják a palesztin kérdést, a szovjet zsi­dók Izraelbe településének prob­lémáját, az iraki—kuvaiti konf­liktust, a libanoni helyzetet, va­lamint az Indiai Dzsammu és Kasmír tartomány helyzetét. A­­ tanácskozáson jelen vannak az­­ Arab Liga és a Palesztina­ Fel-­­­szabadítási Szervezet képviselői is. Az ötnapos tanácskozást Hosz­ni Mubarak egyiptomi elnök nyi­totta meg. Felszólalásában meg­békélésre, összetartásra és a vitás kérdések békés úton történő ren­dezésére szólított fel. A nyitónap jelentős eseménye­ként Mohammad Al Tashiri, az iráni küldöttség vezetője bejelen­tette: Teherán Egyiptom iránti jó szándéka jeleként hamarosan szabadon engedi az iráni—iraki háborúban fogságba esett összes egyiptomi foglyot. A öböl menti háborút követő, 1988-ban kötött tűzszünet óta 36 egyiptomi fogoly nyerte vissza szabadságát. Omelicsev vezérezredes adatai Befejezéséhez közeledik a harckocsi-hadosztály magyarországi kivonása Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Kelet-Európában és Mongóliá­ban állomásozó szovjet csapatok kivonása a tervezett ütemben fo­lyik — jelentette ki kedden Bro­­nyiszlav Omelicsev vezérezredes, a Szovjetunió fegyveres erői ve­zérkari főnökének első helyette­se. A szovjet katonai vezető an­nak alkalmából adott nyilatko­zatot a TASZSZ szovjet hírügy­nökségnek, hogy újabb szakaszá­hoz érkezett a csapatkivonás. Elmondta, hogy 1990. augusztus 1-jéig, vagyis az elmúlt hét hó­nap leforgása alatt az érintett országokból több mint 52 ezer ka­tona — a kivonandó állomány 65 százaléka —, 900 harckocsi — az előírtak 58 százaléka —, közel 900 tüzérségi ágyú — 63 száza­lék —, valamint több mint száz repülőgép — mintegy 72 száza­lék — tért vissza a Szovjetunió­ba. Magyarországgal kapcsolat­ban Omelicsev úgy nyilatkozott, hogy az ország területét eddig két rakétás- és egy légvédelmi­­rakétás dandár, egy légvédelmi­­rakétás ezred, négy önálló zász­lóalj és három repülőezred hagy­ta el. Befejezéséhez közeledik a harckocsi-hadosztály kivonása. Közölte azt is, hogy az NDK-ban állomásozó Nyugati és a Lengyel­­országban állomásozó Északi Hadseregcsoport állományából mintegy háromezer katonát le­szereltek. Mongóliáról szólva Omelicsev tábornok leszögezte: május 14-e óta sikerrel folyik a Mongóliá­ból történő szovjet csapatkivonás második szakasza. Augusztus el­­sejéig több, mint 27 ezer katonát (a kivonandók 85 százaléka), 514 harckocsit (100 százalék), 400 tü­zérségi ágyút (100 százalék), va­lamint 138 harci repülőgépet (ugyancsak 100 százalék) von­tak ki.­­ A szovjet katonai vezető leszö­gezte: a Szovjetunió kötelezett­ségeit pontosan, a határidőknek megfelelően hajtja végre. Törvényért c­rímen a volt KGB-tábornok följelentette Gorbacsovot Moszkvából jelenti az MTI. Oleg Kalugin, a KGB lefokozott és kitüntetéseitől megfosztott tá­bornoka — aki a közelmúltban számos leleplező sajtónyilatkoza­tot tett a szervezet kulisszatitkai­ról — a moszkvai fővárosi bíró­ságon keresetet indított Mihail Gorbacsov államfő, Nyikolaj Rizskov kormányfő és Vlagyimir Krjucskov, a KGB elnöke ellen. A Komszomolszkaja Pravda keddi számának jelentése szerint az exvezérőrnagy beadványában törvénytelennek ítéli azt az elnö­ki rendeletet, amely megfosztot­ta rangjától, kitüntetéseitől és nyugdíjától. Véleménye szerint ez az „ukác*" alkotmányellenes, sérti az Oroszországi Föderáció BTK-jának több paragrafusát. A kereset beadásával párhuza­mosan egy szovjet népképviselő hasonló okokból levelet intézett az alkotmányfelügyelő bizottság­hoz, kérve­ a törvénytelenségek kivizsgálását és a testület állás­­foglalását. Az utóbbi időben a Szovjet­unióban megszaporodtak a hason­ló perek, ami talán jelzi, hogy lassanként kialakul a jogállam, hiszen korábban még csak el­képzelni is nehéz lett volna a párt- és állami vezetőkkel való pereskedést. Így például a moszk­vai pártfőiskolának az SZKP-ból kilépett rektora a fővárosi párt­­bizottság neki felmondó határo­zatát támadta meg peres úton, míg Anatolij Szobcsak népképvi­selő, Leningrád reformer tanács­elnöke egy altengernagyot perelt be becsületsértésért és hitelron­tásért. A jogász népképviselő meg is nyerte a pert, a magáról elfeledkezett magas rangú ten­gerésztisztet nyilvános bocsánat­kérésre kötelezte a bíróság. Magyar Nemzet RAF-le­vél A Vörös Brigádok hadat üzent „Nagy-Németországnak** Bonnból jelenti a Reuter. A Vörös Hadsereg Frakció (RAF) egyik csoportja a nyugatnémet tö­megtájékoztatási eszközökhöz intézett levelében kedden bejelen­tette: hadba száll az egységes Né­metország ellen. E „nagy Német­ország” — hangzik a levél — egy fasiszta „negyedik birodalommá fejlődhet”. A RAF egyben magá­ra vállalta a Hans Neuser belügy­minisztériumi tisztviselő elleni múlt heti merényletet. Az ötoldalas levél szerzőinek állítása szerint „Nyugat-Német­­ország és az NDK új vezető elit­je a nagy Németország kialakí­tása felé tett lépésekkel a náci fasisztákéhoz hasonló célokat kö­vet, és birodalmi tervek vezérlik őket". „Minden erőnkkel szembe­­szállunk ezzel, mert a nemzetkö­zi osztályharcban az a feladatunk, hogy megakadályozzuk ezt". A RAF levelében hangsúlyoz­ta, a Hans Neuser belügyminisz­tériumi tisztviselő ellen elköve­tett múlt pénteki merénylet a Nagy-Németország elleni hosszú harc kezdetét jelenti. A levél támogatásáról biztosí­totta a spanyolországi terrormoz­galmat, egy új és erős, nyugat­­európát átfogó forradalmi moz­galom kialakítására szólított fel. A levelet küldő csoport egy éh­ségsztrájkban elhunyt spanyol terrorista nevét vette fel. A levél végén olvasható a Vö­rös Hadsereg Frakció név, de hiányzik róla a RAF jelvénye. A levél eredetiségét a karlsruhei ál­lamügyészség vizsgálja. Több milliárd márka Izraelnek Az NDK már hajlandó elismerni a háborús jóvátétel jogosságát New Yorkból jelenti a DPA. A Zsidó Világkongresszus közlé­se szerint Lothar de Maiziere ke­letnémet miniszterelnök kinyil­vánította készségét a náci ura­lom bűneinek jóvátételével kap­csolatos izraeli követelések tel­jesítésére. Az eljövendő összné­­met kormány ennek alapján jó­vátételként több milliárd márkát fizetne Izraelnek. Elan Steinberg, a Zsidó Világ­­kongresszus (WJC) szóvivője a DPA nyugatnémet hírügynökség­nek nyilatkozva „Németország erkölcsi hangjának” nevezte Lo­thar de Maiziere kormányfőt. A WJC hétfőn New Yorkban közzétette a keletnémet kor­mányfőnek a szervezet elnöké­hez, Edgar M. Bronfman­hoz in­tézett levelét. Az izraeli kormány Bronfmant kérte fel a közvetítés­re, amikor nehézségek merültek fel a tárgyalásokon a jóvátétel­ről, amelynek fizetésére az NDK már korábban kifejezte elvi készségét. Lothar de Maiziere levelében arról írt, hogy a még felállításra­ váró közös szakértői csoportnak először azzal a teherrel kellene foglalkoznia, amelyet a Németor­szágból, illetve a német fasiz­mus által megszállt területekről származó menekültek befogadása és beillesztése rótt a zsidó állam­ra. Ez a megfogalmazás csaknem szó szerint egyezik az izraeli kor­mány javaslatával, amelyet a két ország képviselőinek július 3-i koppenhágai találkozóján a német fél elutasított. A formula ugyanakkor megfe­lel az 1952-ben Luxemburgban az NSZK jóvátételi kötelezetségé­­ről kötött szerződés alapjának. Ebben a mintegy félmillió mene­kültek befogadásáért fizetendő kártérítést fejenként 2000 dollár­ban állapították meg. Bonn a költségek kétharmadát — három­­milliárd márkát — már megtérí­tette. Az NDK — amelynek a jó­vátétel egyharmadát — másfél milliárd márkát — kellett volna viselnie, nem volt hajlandó meg­fizetni. Az NDK és Izrael között még nincs diplomáciai kapcsolat. » Varró képviselői«» vádaskodik „Tőkés adott jelt a románellenes­­ provokációra” '^Elsőségeinket elítélő állásfoglalás­­ a Romania Liberában Varsóból jelenti az MTI. A ma­gyar—román ellentétek forrása — a nacionalizmus ördögi körében címmel közölte a lengyel Sztan­­dar Mlodych című napilap Inter­júját Karolina Ilicával, a Vatra Romaneasca bukaresti képviselő­jével. A Vatra képviselője elmondot­ta, j­jogy Marosvásárhely, Hargita és­­Kovászna megyében, ahol a magyarok vannak többségben, tá­madást intéztek a román nemzet egysége, a nemzet lelke ellen. A trianoni szerződés 1920-ban új határokat állapított meg Magyar­­ország és Románia között, „és az­óta, vagyis hetven éve a magya­rok mindent megtesznek, hogy ezen változtassanak”. A Vatrának bukaresti képvise­lője szerint számos bizonyítéka van arra, hogy a marosvásárhe­lyi és egyéb incidenseket a ma­gyarok tudatosan készítették elő, a jelet pedig Tőkés László adta meg. Állítása szerint december 25-én Tőkés László a televízió­ban, miközben arról beszélt, hogy az Erdélyben lakó nemzeteknek párbeszédet kell folytatniuk, „csak a magyarok számára érthe­tő jelt adott azzal a mondatával, hogy a kereszteket vissza kell ál­lítani normális helyüikre”. A Vat­ra Romaneasca azonban leleplezi az ilyen manővereket, ezért tá­madják a magyarok ilyen élesen. Megengedte azonban, hogy nem minden magyar vesz részt a ro­mánellenes akciókban, csupán a szélsőséges elemek, akik közül so­kan Magyarországról jönnek át A magyarok még Moldávia problémáját is a román nemzet ellen fordítják, amikor azt han­goztatják: Besezarábiának vissza kell térni Romániához, Erdélynek pedig Magyarországhoz. Nem akarják megérteni, hogy Erdély ezeréves román föld. Ami pedig Moldáviát illeti, e pillanatban nincs jogunk megváltoztatni az államhatárt, nem destabilizálhat­juk kontinensünk békéjét, de Besszarábia ügyét meg kell olda­ni. Az MTI bukaresti jelentése: Figyelemre méltó nyilatkozat je­lent meg a Romania Libera című országos terjesztésű napilapban is. A néhány soros dokumentu­mot több ismert romániai újság, köztük a Romániai Magyar Szó egy-egy szerkesztője írta alá. A szerzők az egyik, nemrégiben ala­pított, és szélsőségesen naciona­lista hangvételű hetilap, a Roma­nia Mare ellen kelnek ki. Véle­ményük szerint a hetilap útszéli, agresszív és rágalmazó stílusa, a benne megjelent cikkek tartalma sérti az újságírói hivatás becsü­letét, és veszélyezteti a vélemény­­nyilvánítás szabadságát. A Romania Mare (Nagy Romá­nia) június eleje óta jelenik meg, és főként a magyar kisebbség, il­letve annak vezetői ellen közöl gyalázkodó írásokat. A lap imp­resszumot nem közöl, így nem tudni, kit adja ki, milyen politikai erők állnak mögötte. Mindössze főszerkesztőjének és igazgatójá­nak, Corneliu Vadim Tudornak és Eugen Barbunak nevét közli. Ró­luk Romániában köztudott, hogy régebben is szélsőséges magyar­­ellenes és antiszemita megnyilvá­nulásaik voltak. A Romania Mare hasábjain egyébként gyakran je­lentkezik a Magyarországon is is­mert Ion Lancranjan, aki a Ceausescu-diktatúra egyik „ud­vari történetírója" volt, és ilyen minőségben a dákó-román elmé­let egyik legszélsőségesebb hirde­­tőjeként folytathatta tevékenysé­gét. Csehszlovákia visszautasítja a kubai bírálatokat Prágából jelenti a TASZSZ:­­ Csehszlovákia elutasította azokat­ a kubai vádakat, hogy a Havan­nában működő csehszlovák dip­lomáciai képviselet szervezte meg a kubai állampolgárok menekü­lését az ottani csehszlovák követ­ségre — hangsúlyozta a csehszlo­vák külügyminisztérium jegyzé­ke. A jegyzéket Prágában átadták Kuba ideiglenes ügyvivőjének. A jegyzék emlékeztet arra, hogy néhány kubai állampolgár mene­déket kért a csehszlovák diplo­máciai képviseleten. A menekü­lők első csoportja után újabb sze­mélyek is bejutottak a követség területére. Jóllehet a kubai ható­s­­ágok megerősítették a képviselet rendőri védelmét. Az összes me­nekülő később elhagyta a követ­séget, a kubai hatóságok ennek ellenére a csehszlovák ideiglenes ügyvivőt vádolták azzal, hogy tu­datosan provokálta ki az inci­denst. 0 (Bangkok, Reuter) Kizárták a Kambodzsai Népi Forradalmi Pártból Ung Phan volt közleke­dési, szállítási és postaügyi mi­nisztert, mivel „elárulta a pár­tot és a nemzet történelmi fel­adatait”. Szerda, 1990. augusztus 1. Rabszolgák szépunokái A végéhez közeledik Libériá­ban az utóbbi évtizedek egyik legvéresebb afrikai pol­gárháborúja. Úgy látszik vég­leg megbukott a tíz éve hatalmon levő Samuel Doe elnök. Egykori bizalmi embere, az 1984-ben ár­tatlanul egymillió dolláros sik­kasztással megvádolt, és hat év után az Egyesült Államokból visszatért Charles Taylor, a múlt év karácsonyán indult felkelés 42 éves vezére, szombaton hivatalo­san bejelentette, hogy a Nemzeti Hazafias Front erői átvették az országban a hatalmat, és egész Libériát ellenőrzésük alatt tart­ják. A Magyarországnál mintegy húszezer négyzetkilométerrel nagyobb ország majd két és fél milliós lakossága 28 népcsoport­hoz tartozik. A nyolcadik hónap­ja tartó polgárháborút törzsi el­lenségeskedések tették még bo­nyolultabbá. Az 1821-ben Ame­rikából áttelepített felszabadított néger rabszolgák által megalakí­tott Libéria azóta is alapvetően Amerika-barát politikát folytat. Az ország létrejötte óta — az ős­lakosság szinte teljes kirekeszté­sével — egészen 1980-ig, Doe el­nök sikeres államcsínyéig, az af­ro-amerikaiak voltak hatalmon. Taylor, aki szombaton már ki is kiáltotta magát elnöknek, szinte jelképesen „tökéletes” ember az ország élén: Amerikából beván­dorolt atya és ízig-vérig libériai anya gyermeke, de a tanulmányait a tengerentúlon végezte. A nyolc­gyermekes, családapa most a ha­talmat visszaszerezni szándéko­zó afro-amerikaiak élén lett az ország elnöke. Azé az országé, amely különleges helyet foglal el a kontinensen, hivatalosan soha­sem volt gyarmat, habár­ politi­kai és gazdasági élete mindig is szorosan függött az Egyesült Ál­lamoktól. . Szombat óta Samuel Doe sorsa ismeretlen. Taylor néhány hó­nappal ezelőtt visszakozott ugyan korábbi álláspontjától, nem akar­ta „élve vagy halva elkapni Doe-t”. Kiengedte volna az or­szágból, az elnök azonban ma­radt. Ma pedig már késő mene­külnie: az utóbbi hetekben, amió­ta a fővárost, Monroviát teljesen körülzárták a felkelők, már ő volt az első számú cél. Szinte biztosra vehető, hogy rezidenciá­jának ostromakor — ha életben maradt — a felkelők kezére ke­rült. Annál is biztosabb ez, mert hetek óta ők ellenőrzik az ország kikötőit, a repülőtereket és min­den határátkelőt. A 38 éves, őr­mesterből elnökké lett, és az utóbbi időben súlyos alkoholistá­vá vált, fényűző életmódot élő Doe-t erőddé alakított palotájá­ban már csak Khran törzsbeli katonái védték, amelyből ő is származik. Ezek a katonák is fej­vesztetten dobálták el azonban fegyvereiket, amikor tüzérségi tűz alá vették őket az ostromlók. A körülzárás óta a felkelők el­­vágták a Monroviát ellátó vízve­zetéket, majd az elektromos táv­vezetékeket, végül lehetetlenné tették a telefon- és­ telexössze­köttetést a külvilággal. Mind­ezek az intézkedések azonban már az országhatárok lezárása után történtek, azután, hogy több ezer külföldinek, elsősorban amerikai állampolgárnak sikerült elmenekülnie az országból. Mind a külföldiek, mind pedig a libé­­riaiak menekülését a véres ese­mények siettették, amelyeknek a tetőpontja az volt, amikor az el­nökhöz hű kkran törzsbeli fegy­veresek gio és manó törzsbelie­ket — körülbelül ötven embert — mészároltak le egy ENSZ-misz­­szión, ahová azok bemenekültek. Hónapok óta tart az emberára­dat a nagykövetségekre, és azok bezárásával a viszonylagos biz­tonságot nyújtó keresztény és mohamedán templomokba. A Li­bériával szomszédos három or­szágban, Sierra Leonéban, Gui­neában és Elefántcsontparton már mintegy 380 ezer menekült tartózkodik, akiknek az ellátása súlyos anyagi terhet ró ezekre az államokra, sőt, egészségügyi szem­pontból máris kezd kritikussá­­válni a helyzet. Taylornak, és embereinek, a „Fekete Skorpióknak" harsány diadalmámora azonban egyelőre még korai. Ugyanis nem csak Doe elnök híveivel, hanem a mint­egy két hónapja különvált és azóta a maga siarcát folytató, egykori Taylor-tiszt, Prince John­son csapataival is harcolniuk kell a főváros ellenőrzéséért. Egye­lőre csupán a keleti városrészt birtokolják Taylor csapatai, és a harcok Johnson embereivel to­vább tartanak. Taylor azonban időközben magabiztosan kijelen­tette, ha a rivális csoport tagjai haladéktalanul leteszik a fegy­vert, akkor az új elnök „megbo­csát nekik”, Simon Ernő . Még az orkán is elkerülte A karib-tengeri Trinidad és­­Tobago Köztársaságot ez idáig­­elkerülték a nagyobb megrázkód­tatások. Még a térséget rettegés­ben tartó orkánok is rendre elvo­nultak a venezuelai partok köze­lében fekvő szigetcsoport mellett. Péntek óta azonban egy egészen más jellegű vihar a világ érdek­lődésének középpontjába állítot­ta a Magyarországnál tizennyolc­szor kisebb országot. Egy muzul­mán csoport államcsínykísérletet hajtott végre Port of Spainben, a fővárosban. Az ország etnikai összetétele rendkívül változatos. Az 1,3 mil­liós lakosság 41 százaléka afri­kai származású fekete. Az ő kép­viselőik ülnek a fontosabb hiva­talokban. Amióta azonban az in­diai népesség száma elérte a né­gerekét, ők is nagyobb szerepet követelnek maguknak a közigaz­gatásban. Rajtuk kívül 16 száza­lék a mulattok, és egy százalék­nyi az európaiak aránya. Az or­szág lakossága nagyrészt katolik­­kus, de vannak köztük hinduk, protestánsok, muzulmánok. Ez utóbbiak aránya hat százalék. Trinidad és Tobago 150 éves brit fennhatóság után, 1962-ben nyerte el függetlenségét. Azóta a Brit Nemzetközösség független tagja. Az összes parlamenti man­dátumot megszerző Népi Nemzeti Mozgalom (PNM) 1976-ban új alkotmányt fogadott el: az or­szágot köztársasággá nyilvánítot­ták. A legutolsó választásokat 1986 decemberében tartották. Az ország elnöke azóta Noor Mo­hammed Hassanali, s a most tú­szul ejtett Arthur Robinson is ek­kor foglalta el a miniszterelnö­ki széket. A jelenleg 64 éves Ro­binson, a PNM alapító tagja és 1970-ig a párt egyik politikai ve­zetője volt. Ekkor nézeteltérése támadt a vezetőséggel, ezért fel­adta pártfunkcióit. A következő években pénzügy-, majd külügy­miniszteri posztot töltött be. Az elegáns, félrehúzódó ügyvéd 1987- ben rendkívül nehéz helyzetben vette át az ország kormányzását. A „Karib-tenger gyöngyszemé­nek” nevezett Trinidad legfonto­sabb természeti kincse a kőolaj és a földgáz. A hetvenes években az olaj árának az emelkedése nagy fellendülést hozott, s a Nem­zetközösség második legnagyobb olajtermelője a térség gazdasá­gilag egyik legfejlettebb országa lett. A nyolcvanas évek közepére azonban az olajáresés következ­tében megváltozott a helyzet. A többi termelő országhoz hasonló­an Trinidadban is nyilvánvaló­vá vált, hogy a kőolajiparra tá­maszkodó gazdaság egyoldalú. A pénz fogytával a megkezdett be­ruházások félbemaradtak, visz­­szaesett a kereskedelem, és csök­kentek a szociális juttatások. A gazdaság hagyományos ágazatai­nak az elhanyaglása megbosszul­ta magát. A miniszterelnök a gazdaság életben tartására egy népszerűt­len, de reális programot dolgo­zott ki. A tervezet az elkövetkező 18 hónapra racionális lépéser­ so­rozatát irányozta elő. A kormány rövid időn belül tárgyalásokat kezdett a külföldi beruházások növelésére, és felvette a kapcso­latot az IMF-fel. A tőke beáram­lását előmozdítandó 30 százalékkal leértékelte a nemzeti valutát. En­nek következtében megnőttek az élelmiszerárak, miközben a fi­zetések nem emelkedtek. Megkez­dődött a gazdasági szerkezet át­alakítása, s a fellelhető pénzfor­rásokat a mezőgazdaságba és a petrolkémiai iparba irányították. Hatalmas erőfeszítéseket tettek a turizmus fellendítésére is. Eköz­ben csak tetézte a gondokat, hogy a földrajzi elhelyezkedésénél fog­va stratégiai fontosságú sziget a­­ többi karib-tengeri országhoz ha­­­sonlóan az Egyesült Államokba irányuló kábítószer-kereskede­lem tranzitállomásává vált. Mind­ez kedvezett a korrupció elbur­jánzásának. Emellett Robinsonnak politi­kai jellegű gondjai is voltak. A választásokra a három évtizede kormányon levő PNM egy laza, széles alapokon nyugvó szövet­séggé alakult. Az etnikai feszült­ségek által megosztott szerveze­ten belül erős belső ellenzékkel kellett szembenéznie. A gazdaság átalakításának népszerűtlen lé­péseit felvállaló, a szociális nyug­talanságtól fenyegetett kormány mindinkább elszigetelődött. Meg­figyelők szerint, ez az infláció és a munkanélküliség megfékezésé­re hozott megszorító intézkedések nyomán felerősödött kormányel­lenes hangulat is kedvezett a Lí­biával rokonszenvező muzulmán szélsőségesek akciójának. A tíz éve alakult, alig néhány száz ta­got számláló szervezet a korrup­ciót és a közerkölcsök hanyatlá­sát bírálva, populista módon va­lójában azt használta ki, hogy az emberek Trinidadban nehezen akarnak szembenézni az új való­sággal. Stier Gábor

Next