Magyar Nemzet, 1990. augusztus (53. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-01 / 179. szám
3 Az ideiglenes államfő koltak bejelenttve Nadzsibullah a Szovjetunióban készen áll az afgán rendezést segíteni Nadzsibullah afgán államfő azért érkezett a Szovjetunióba, hogy megvédje saját béketervét, tekintettel Sevardnadze szovjet és Baker amerikai külügyminiszter irkutszki találkozójára — jelentette ki Kabulban Abdul Rahim Hatif, aki Nadzsibullah távollétében látja el az elnöki teendőket. Az AFP jelenti Kabulból: Nadzsibullah bírja kormánya teljes támogatását ahhoz, hogy tárgyalásokat folytasson egy esetleges megállapodásról a külügyminiszteri találkozó után — tette hozzá az ideiglenes elnök, aki elmondta, az afgán államfő 20— 30 napot fog a Szovjetunióban tölteni, s nem kizárt, hogy találkozik Mihail Gorbacsovval is. Abdul Rahim Hatif egy szót sem szólt arról, hogy Nadzsibullah gyógykezelésre érkezett volna a Szovjetunióba, amint azt Moszkvában hivatalosan közölték. Nadzsibullah nem vesz részt az irkutszki tárgyaláson, de készen áll az esetleges találkozókra. Jelenlegi tartózkodási helyéről Abdul Rahim Hatif csak annyit mondott, hogy az államfő „valahol a Szovjetunió déli részén van". Az ideiglenes elnök szerint Sevardnadze és Baker találkozójának „végleges megoldást” kell hoznia az afgán konfliktusra. A két nagyhatalomnak nagy befolyása van az események menetére, de a hatalom megosztásáról Afganisztánban maguknak az afgánoknak kell dönteniük — tette hozzá. Dzsiddai békéltetés Irak Irlzni és Iraki állomásoztat kuvaiti határa mentén Dzsidádból jelenti a DPA. Kétnapos békéltető tárgyalások kezdődtek kedden a szaúd-arábiai Dzsiddában Irak és Kuvait képviselői között. Az iraki küldöttséget Izzat Ibrahim, az Iraki Forradalmi ParancsnokiTanács alelnöke, a kuvaitit pedig Szaad el-Abdullah esz-Szalem esz-Szabah trónörökös vezeti. A kuvaiti trónörökös a megbeszélések elején köszönetét fejezte ki Fahd szaúd-arábiai királynak és Hoszni Mubarak egyiptomi elnöknek azért, hogy közreműködtek a találkozó létrejötte érdekében. A tárgyalásokon azokat a kérdéseket tekintik át, amelyek az utóbbi időben a felek közti olajvitához és határviszályhoz vezettek. A The Washington Post legújabb értesülései szerint Irak hat hadosztályt, mintegy százezer főnyi csapatkontingenst vont öszsze a kuvaiti határ mentén. A lap keddi információit egy nyugati diplomata kuvaiti jelentése alapján hozta nyilvánosságra. A The Washington Post szerint Irak háromszáz harckocsit, háromszáz nagy tüzérségi egységet és hídépítő felszerelést állomásoztat a határnál. Első ízben Kairóban ülésezik az Iszlám Konferencia Megvitatják a zsidó telepesek problémáját is Kairóból jelenti az AFP. Kairóban megnyílt az Iszlám Konferencia Szervezetének 19. külügyminiszteri értekezlete. Létrejötte óta első ízben rendezték meg Egyiptomban az iszlám országokat tömörítő szervezet ülését. A szervezethez tartozó 45 ország és szervezet külügyminiszterei, illetve magas rangú képviselői többek között megvitatják a palesztin kérdést, a szovjet zsidók Izraelbe településének problémáját, az iraki—kuvaiti konfliktust, a libanoni helyzetet, valamint az Indiai Dzsammu és Kasmír tartomány helyzetét. A tanácskozáson jelen vannak az Arab Liga és a Palesztina Fel-szabadítási Szervezet képviselői is. Az ötnapos tanácskozást Hoszni Mubarak egyiptomi elnök nyitotta meg. Felszólalásában megbékélésre, összetartásra és a vitás kérdések békés úton történő rendezésére szólított fel. A nyitónap jelentős eseményeként Mohammad Al Tashiri, az iráni küldöttség vezetője bejelentette: Teherán Egyiptom iránti jó szándéka jeleként hamarosan szabadon engedi az iráni—iraki háborúban fogságba esett összes egyiptomi foglyot. A öböl menti háborút követő, 1988-ban kötött tűzszünet óta 36 egyiptomi fogoly nyerte vissza szabadságát. Omelicsev vezérezredes adatai Befejezéséhez közeledik a harckocsi-hadosztály magyarországi kivonása Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Kelet-Európában és Mongóliában állomásozó szovjet csapatok kivonása a tervezett ütemben folyik — jelentette ki kedden Bronyiszlav Omelicsev vezérezredes, a Szovjetunió fegyveres erői vezérkari főnökének első helyettese. A szovjet katonai vezető annak alkalmából adott nyilatkozatot a TASZSZ szovjet hírügynökségnek, hogy újabb szakaszához érkezett a csapatkivonás. Elmondta, hogy 1990. augusztus 1-jéig, vagyis az elmúlt hét hónap leforgása alatt az érintett országokból több mint 52 ezer katona — a kivonandó állomány 65 százaléka —, 900 harckocsi — az előírtak 58 százaléka —, közel 900 tüzérségi ágyú — 63 százalék —, valamint több mint száz repülőgép — mintegy 72 százalék — tért vissza a Szovjetunióba. Magyarországgal kapcsolatban Omelicsev úgy nyilatkozott, hogy az ország területét eddig két rakétás- és egy légvédelmirakétás dandár, egy légvédelmirakétás ezred, négy önálló zászlóalj és három repülőezred hagyta el. Befejezéséhez közeledik a harckocsi-hadosztály kivonása. Közölte azt is, hogy az NDK-ban állomásozó Nyugati és a Lengyelországban állomásozó Északi Hadseregcsoport állományából mintegy háromezer katonát leszereltek. Mongóliáról szólva Omelicsev tábornok leszögezte: május 14-e óta sikerrel folyik a Mongóliából történő szovjet csapatkivonás második szakasza. Augusztus elsejéig több, mint 27 ezer katonát (a kivonandók 85 százaléka), 514 harckocsit (100 százalék), 400 tüzérségi ágyút (100 százalék), valamint 138 harci repülőgépet (ugyancsak 100 százalék) vontak ki. A szovjet katonai vezető leszögezte: a Szovjetunió kötelezettségeit pontosan, a határidőknek megfelelően hajtja végre. Törvényért crímen a volt KGB-tábornok följelentette Gorbacsovot Moszkvából jelenti az MTI. Oleg Kalugin, a KGB lefokozott és kitüntetéseitől megfosztott tábornoka — aki a közelmúltban számos leleplező sajtónyilatkozatot tett a szervezet kulisszatitkairól — a moszkvai fővárosi bíróságon keresetet indított Mihail Gorbacsov államfő, Nyikolaj Rizskov kormányfő és Vlagyimir Krjucskov, a KGB elnöke ellen. A Komszomolszkaja Pravda keddi számának jelentése szerint az exvezérőrnagy beadványában törvénytelennek ítéli azt az elnöki rendeletet, amely megfosztotta rangjától, kitüntetéseitől és nyugdíjától. Véleménye szerint ez az „ukác*" alkotmányellenes, sérti az Oroszországi Föderáció BTK-jának több paragrafusát. A kereset beadásával párhuzamosan egy szovjet népképviselő hasonló okokból levelet intézett az alkotmányfelügyelő bizottsághoz, kérve a törvénytelenségek kivizsgálását és a testület állásfoglalását. Az utóbbi időben a Szovjetunióban megszaporodtak a hasonló perek, ami talán jelzi, hogy lassanként kialakul a jogállam, hiszen korábban még csak elképzelni is nehéz lett volna a párt- és állami vezetőkkel való pereskedést. Így például a moszkvai pártfőiskolának az SZKP-ból kilépett rektora a fővárosi pártbizottság neki felmondó határozatát támadta meg peres úton, míg Anatolij Szobcsak népképviselő, Leningrád reformer tanácselnöke egy altengernagyot perelt be becsületsértésért és hitelrontásért. A jogász népképviselő meg is nyerte a pert, a magáról elfeledkezett magas rangú tengerésztisztet nyilvános bocsánatkérésre kötelezte a bíróság. Magyar Nemzet RAF-levél A Vörös Brigádok hadat üzent „Nagy-Németországnak** Bonnból jelenti a Reuter. A Vörös Hadsereg Frakció (RAF) egyik csoportja a nyugatnémet tömegtájékoztatási eszközökhöz intézett levelében kedden bejelentette: hadba száll az egységes Németország ellen. E „nagy Németország” — hangzik a levél — egy fasiszta „negyedik birodalommá fejlődhet”. A RAF egyben magára vállalta a Hans Neuser belügyminisztériumi tisztviselő elleni múlt heti merényletet. Az ötoldalas levél szerzőinek állítása szerint „Nyugat-Németország és az NDK új vezető elitje a nagy Németország kialakítása felé tett lépésekkel a náci fasisztákéhoz hasonló célokat követ, és birodalmi tervek vezérlik őket". „Minden erőnkkel szembeszállunk ezzel, mert a nemzetközi osztályharcban az a feladatunk, hogy megakadályozzuk ezt". A RAF levelében hangsúlyozta, a Hans Neuser belügyminisztériumi tisztviselő ellen elkövetett múlt pénteki merénylet a Nagy-Németország elleni hosszú harc kezdetét jelenti. A levél támogatásáról biztosította a spanyolországi terrormozgalmat, egy új és erős, nyugateurópát átfogó forradalmi mozgalom kialakítására szólított fel. A levelet küldő csoport egy éhségsztrájkban elhunyt spanyol terrorista nevét vette fel. A levél végén olvasható a Vörös Hadsereg Frakció név, de hiányzik róla a RAF jelvénye. A levél eredetiségét a karlsruhei államügyészség vizsgálja. Több milliárd márka Izraelnek Az NDK már hajlandó elismerni a háborús jóvátétel jogosságát New Yorkból jelenti a DPA. A Zsidó Világkongresszus közlése szerint Lothar de Maiziere keletnémet miniszterelnök kinyilvánította készségét a náci uralom bűneinek jóvátételével kapcsolatos izraeli követelések teljesítésére. Az eljövendő össznémet kormány ennek alapján jóvátételként több milliárd márkát fizetne Izraelnek. Elan Steinberg, a Zsidó Világkongresszus (WJC) szóvivője a DPA nyugatnémet hírügynökségnek nyilatkozva „Németország erkölcsi hangjának” nevezte Lothar de Maiziere kormányfőt. A WJC hétfőn New Yorkban közzétette a keletnémet kormányfőnek a szervezet elnökéhez, Edgar M. Bronfmanhoz intézett levelét. Az izraeli kormány Bronfmant kérte fel a közvetítésre, amikor nehézségek merültek fel a tárgyalásokon a jóvátételről, amelynek fizetésére az NDK már korábban kifejezte elvi készségét. Lothar de Maiziere levelében arról írt, hogy a még felállításra váró közös szakértői csoportnak először azzal a teherrel kellene foglalkoznia, amelyet a Németországból, illetve a német fasizmus által megszállt területekről származó menekültek befogadása és beillesztése rótt a zsidó államra. Ez a megfogalmazás csaknem szó szerint egyezik az izraeli kormány javaslatával, amelyet a két ország képviselőinek július 3-i koppenhágai találkozóján a német fél elutasított. A formula ugyanakkor megfelel az 1952-ben Luxemburgban az NSZK jóvátételi kötelezetségéről kötött szerződés alapjának. Ebben a mintegy félmillió menekültek befogadásáért fizetendő kártérítést fejenként 2000 dollárban állapították meg. Bonn a költségek kétharmadát — hárommilliárd márkát — már megtérítette. Az NDK — amelynek a jóvátétel egyharmadát — másfél milliárd márkát — kellett volna viselnie, nem volt hajlandó megfizetni. Az NDK és Izrael között még nincs diplomáciai kapcsolat. » Varró képviselői«» vádaskodik „Tőkés adott jelt a románellenes provokációra” '^Elsőségeinket elítélő állásfoglalás a Romania Liberában Varsóból jelenti az MTI. A magyar—román ellentétek forrása — a nacionalizmus ördögi körében címmel közölte a lengyel Sztandar Mlodych című napilap Interjúját Karolina Ilicával, a Vatra Romaneasca bukaresti képviselőjével. A Vatra képviselője elmondotta, jjogy Marosvásárhely, Hargita ésKovászna megyében, ahol a magyarok vannak többségben, támadást intéztek a román nemzet egysége, a nemzet lelke ellen. A trianoni szerződés 1920-ban új határokat állapított meg Magyarország és Románia között, „és azóta, vagyis hetven éve a magyarok mindent megtesznek, hogy ezen változtassanak”. A Vatrának bukaresti képviselője szerint számos bizonyítéka van arra, hogy a marosvásárhelyi és egyéb incidenseket a magyarok tudatosan készítették elő, a jelet pedig Tőkés László adta meg. Állítása szerint december 25-én Tőkés László a televízióban, miközben arról beszélt, hogy az Erdélyben lakó nemzeteknek párbeszédet kell folytatniuk, „csak a magyarok számára érthető jelt adott azzal a mondatával, hogy a kereszteket vissza kell állítani normális helyüikre”. A Vatra Romaneasca azonban leleplezi az ilyen manővereket, ezért támadják a magyarok ilyen élesen. Megengedte azonban, hogy nem minden magyar vesz részt a románellenes akciókban, csupán a szélsőséges elemek, akik közül sokan Magyarországról jönnek át A magyarok még Moldávia problémáját is a román nemzet ellen fordítják, amikor azt hangoztatják: Besezarábiának vissza kell térni Romániához, Erdélynek pedig Magyarországhoz. Nem akarják megérteni, hogy Erdély ezeréves román föld. Ami pedig Moldáviát illeti, e pillanatban nincs jogunk megváltoztatni az államhatárt, nem destabilizálhatjuk kontinensünk békéjét, de Besszarábia ügyét meg kell oldani. Az MTI bukaresti jelentése: Figyelemre méltó nyilatkozat jelent meg a Romania Libera című országos terjesztésű napilapban is. A néhány soros dokumentumot több ismert romániai újság, köztük a Romániai Magyar Szó egy-egy szerkesztője írta alá. A szerzők az egyik, nemrégiben alapított, és szélsőségesen nacionalista hangvételű hetilap, a Romania Mare ellen kelnek ki. Véleményük szerint a hetilap útszéli, agresszív és rágalmazó stílusa, a benne megjelent cikkek tartalma sérti az újságírói hivatás becsületét, és veszélyezteti a véleménynyilvánítás szabadságát. A Romania Mare (Nagy Románia) június eleje óta jelenik meg, és főként a magyar kisebbség, illetve annak vezetői ellen közöl gyalázkodó írásokat. A lap impresszumot nem közöl, így nem tudni, kit adja ki, milyen politikai erők állnak mögötte. Mindössze főszerkesztőjének és igazgatójának, Corneliu Vadim Tudornak és Eugen Barbunak nevét közli. Róluk Romániában köztudott, hogy régebben is szélsőséges magyarellenes és antiszemita megnyilvánulásaik voltak. A Romania Mare hasábjain egyébként gyakran jelentkezik a Magyarországon is ismert Ion Lancranjan, aki a Ceausescu-diktatúra egyik „udvari történetírója" volt, és ilyen minőségben a dákó-román elmélet egyik legszélsőségesebb hirdetőjeként folytathatta tevékenységét. Csehszlovákia visszautasítja a kubai bírálatokat Prágából jelenti a TASZSZ: Csehszlovákia elutasította azokat a kubai vádakat, hogy a Havannában működő csehszlovák diplomáciai képviselet szervezte meg a kubai állampolgárok menekülését az ottani csehszlovák követségre — hangsúlyozta a csehszlovák külügyminisztérium jegyzéke. A jegyzéket Prágában átadták Kuba ideiglenes ügyvivőjének. A jegyzék emlékeztet arra, hogy néhány kubai állampolgár menedéket kért a csehszlovák diplomáciai képviseleten. A menekülők első csoportja után újabb személyek is bejutottak a követség területére. Jóllehet a kubai hatóságok megerősítették a képviselet rendőri védelmét. Az összes menekülő később elhagyta a követséget, a kubai hatóságok ennek ellenére a csehszlovák ideiglenes ügyvivőt vádolták azzal, hogy tudatosan provokálta ki az incidenst. 0 (Bangkok, Reuter) Kizárták a Kambodzsai Népi Forradalmi Pártból Ung Phan volt közlekedési, szállítási és postaügyi minisztert, mivel „elárulta a pártot és a nemzet történelmi feladatait”. Szerda, 1990. augusztus 1. Rabszolgák szépunokái A végéhez közeledik Libériában az utóbbi évtizedek egyik legvéresebb afrikai polgárháborúja. Úgy látszik végleg megbukott a tíz éve hatalmon levő Samuel Doe elnök. Egykori bizalmi embere, az 1984-ben ártatlanul egymillió dolláros sikkasztással megvádolt, és hat év után az Egyesült Államokból visszatért Charles Taylor, a múlt év karácsonyán indult felkelés 42 éves vezére, szombaton hivatalosan bejelentette, hogy a Nemzeti Hazafias Front erői átvették az országban a hatalmat, és egész Libériát ellenőrzésük alatt tartják. A Magyarországnál mintegy húszezer négyzetkilométerrel nagyobb ország majd két és fél milliós lakossága 28 népcsoporthoz tartozik. A nyolcadik hónapja tartó polgárháborút törzsi ellenségeskedések tették még bonyolultabbá. Az 1821-ben Amerikából áttelepített felszabadított néger rabszolgák által megalakított Libéria azóta is alapvetően Amerika-barát politikát folytat. Az ország létrejötte óta — az őslakosság szinte teljes kirekesztésével — egészen 1980-ig, Doe elnök sikeres államcsínyéig, az afro-amerikaiak voltak hatalmon. Taylor, aki szombaton már ki is kiáltotta magát elnöknek, szinte jelképesen „tökéletes” ember az ország élén: Amerikából bevándorolt atya és ízig-vérig libériai anya gyermeke, de a tanulmányait a tengerentúlon végezte. A nyolcgyermekes, családapa most a hatalmat visszaszerezni szándékozó afro-amerikaiak élén lett az ország elnöke. Azé az országé, amely különleges helyet foglal el a kontinensen, hivatalosan sohasem volt gyarmat, habár politikai és gazdasági élete mindig is szorosan függött az Egyesült Államoktól. . Szombat óta Samuel Doe sorsa ismeretlen. Taylor néhány hónappal ezelőtt visszakozott ugyan korábbi álláspontjától, nem akarta „élve vagy halva elkapni Doe-t”. Kiengedte volna az országból, az elnök azonban maradt. Ma pedig már késő menekülnie: az utóbbi hetekben, amióta a fővárost, Monroviát teljesen körülzárták a felkelők, már ő volt az első számú cél. Szinte biztosra vehető, hogy rezidenciájának ostromakor — ha életben maradt — a felkelők kezére került. Annál is biztosabb ez, mert hetek óta ők ellenőrzik az ország kikötőit, a repülőtereket és minden határátkelőt. A 38 éves, őrmesterből elnökké lett, és az utóbbi időben súlyos alkoholistává vált, fényűző életmódot élő Doe-t erőddé alakított palotájában már csak Khran törzsbeli katonái védték, amelyből ő is származik. Ezek a katonák is fejvesztetten dobálták el azonban fegyvereiket, amikor tüzérségi tűz alá vették őket az ostromlók. A körülzárás óta a felkelők elvágták a Monroviát ellátó vízvezetéket, majd az elektromos távvezetékeket, végül lehetetlenné tették a telefon- és telexösszeköttetést a külvilággal. Mindezek az intézkedések azonban már az országhatárok lezárása után történtek, azután, hogy több ezer külföldinek, elsősorban amerikai állampolgárnak sikerült elmenekülnie az országból. Mind a külföldiek, mind pedig a libériaiak menekülését a véres események siettették, amelyeknek a tetőpontja az volt, amikor az elnökhöz hű kkran törzsbeli fegyveresek gio és manó törzsbelieket — körülbelül ötven embert — mészároltak le egy ENSZ-miszszión, ahová azok bemenekültek. Hónapok óta tart az emberáradat a nagykövetségekre, és azok bezárásával a viszonylagos biztonságot nyújtó keresztény és mohamedán templomokba. A Libériával szomszédos három országban, Sierra Leonéban, Guineában és Elefántcsontparton már mintegy 380 ezer menekült tartózkodik, akiknek az ellátása súlyos anyagi terhet ró ezekre az államokra, sőt, egészségügyi szempontból máris kezd kritikussáválni a helyzet. Taylornak, és embereinek, a „Fekete Skorpióknak" harsány diadalmámora azonban egyelőre még korai. Ugyanis nem csak Doe elnök híveivel, hanem a mintegy két hónapja különvált és azóta a maga siarcát folytató, egykori Taylor-tiszt, Prince Johnson csapataival is harcolniuk kell a főváros ellenőrzéséért. Egyelőre csupán a keleti városrészt birtokolják Taylor csapatai, és a harcok Johnson embereivel tovább tartanak. Taylor azonban időközben magabiztosan kijelentette, ha a rivális csoport tagjai haladéktalanul leteszik a fegyvert, akkor az új elnök „megbocsát nekik”, Simon Ernő . Még az orkán is elkerülte A karib-tengeri Trinidad ésTobago Köztársaságot ez idáigelkerülték a nagyobb megrázkódtatások. Még a térséget rettegésben tartó orkánok is rendre elvonultak a venezuelai partok közelében fekvő szigetcsoport mellett. Péntek óta azonban egy egészen más jellegű vihar a világ érdeklődésének középpontjába állította a Magyarországnál tizennyolcszor kisebb országot. Egy muzulmán csoport államcsínykísérletet hajtott végre Port of Spainben, a fővárosban. Az ország etnikai összetétele rendkívül változatos. Az 1,3 milliós lakosság 41 százaléka afrikai származású fekete. Az ő képviselőik ülnek a fontosabb hivatalokban. Amióta azonban az indiai népesség száma elérte a négerekét, ők is nagyobb szerepet követelnek maguknak a közigazgatásban. Rajtuk kívül 16 százalék a mulattok, és egy százaléknyi az európaiak aránya. Az ország lakossága nagyrészt katolikkus, de vannak köztük hinduk, protestánsok, muzulmánok. Ez utóbbiak aránya hat százalék. Trinidad és Tobago 150 éves brit fennhatóság után, 1962-ben nyerte el függetlenségét. Azóta a Brit Nemzetközösség független tagja. Az összes parlamenti mandátumot megszerző Népi Nemzeti Mozgalom (PNM) 1976-ban új alkotmányt fogadott el: az országot köztársasággá nyilvánították. A legutolsó választásokat 1986 decemberében tartották. Az ország elnöke azóta Noor Mohammed Hassanali, s a most túszul ejtett Arthur Robinson is ekkor foglalta el a miniszterelnöki széket. A jelenleg 64 éves Robinson, a PNM alapító tagja és 1970-ig a párt egyik politikai vezetője volt. Ekkor nézeteltérése támadt a vezetőséggel, ezért feladta pártfunkcióit. A következő években pénzügy-, majd külügyminiszteri posztot töltött be. Az elegáns, félrehúzódó ügyvéd 1987- ben rendkívül nehéz helyzetben vette át az ország kormányzását. A „Karib-tenger gyöngyszemének” nevezett Trinidad legfontosabb természeti kincse a kőolaj és a földgáz. A hetvenes években az olaj árának az emelkedése nagy fellendülést hozott, s a Nemzetközösség második legnagyobb olajtermelője a térség gazdaságilag egyik legfejlettebb országa lett. A nyolcvanas évek közepére azonban az olajáresés következtében megváltozott a helyzet. A többi termelő országhoz hasonlóan Trinidadban is nyilvánvalóvá vált, hogy a kőolajiparra támaszkodó gazdaság egyoldalú. A pénz fogytával a megkezdett beruházások félbemaradtak, viszszaesett a kereskedelem, és csökkentek a szociális juttatások. A gazdaság hagyományos ágazatainak az elhanyaglása megbosszulta magát. A miniszterelnök a gazdaság életben tartására egy népszerűtlen, de reális programot dolgozott ki. A tervezet az elkövetkező 18 hónapra racionális lépéser sorozatát irányozta elő. A kormány rövid időn belül tárgyalásokat kezdett a külföldi beruházások növelésére, és felvette a kapcsolatot az IMF-fel. A tőke beáramlását előmozdítandó 30 százalékkal leértékelte a nemzeti valutát. Ennek következtében megnőttek az élelmiszerárak, miközben a fizetések nem emelkedtek. Megkezdődött a gazdasági szerkezet átalakítása, s a fellelhető pénzforrásokat a mezőgazdaságba és a petrolkémiai iparba irányították. Hatalmas erőfeszítéseket tettek a turizmus fellendítésére is. Eközben csak tetézte a gondokat, hogy a földrajzi elhelyezkedésénél fogva stratégiai fontosságú sziget a többi karib-tengeri országhoz hasonlóan az Egyesült Államokba irányuló kábítószer-kereskedelem tranzitállomásává vált. Mindez kedvezett a korrupció elburjánzásának. Emellett Robinsonnak politikai jellegű gondjai is voltak. A választásokra a három évtizede kormányon levő PNM egy laza, széles alapokon nyugvó szövetséggé alakult. Az etnikai feszültségek által megosztott szervezeten belül erős belső ellenzékkel kellett szembenéznie. A gazdaság átalakításának népszerűtlen lépéseit felvállaló, a szociális nyugtalanságtól fenyegetett kormány mindinkább elszigetelődött. Megfigyelők szerint, ez az infláció és a munkanélküliség megfékezésére hozott megszorító intézkedések nyomán felerősödött kormányellenes hangulat is kedvezett a Líbiával rokonszenvező muzulmán szélsőségesek akciójának. A tíz éve alakult, alig néhány száz tagot számláló szervezet a korrupciót és a közerkölcsök hanyatlását bírálva, populista módon valójában azt használta ki, hogy az emberek Trinidadban nehezen akarnak szembenézni az új valósággal. Stier Gábor