Magyar Nemzet, 1990. augusztus (53. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-01 / 179. szám

Szerda, 1990. augusztus 1. Az önkormányzati vitákban élesen ütköztek a kormánypárti és az ellenzéki képviselők nézetei A kereskedelmi és vendéglátó üzletek privatizációja­ ne rontsa az ellátás színvonalát Magyarország, július 31. A NAP HÍRÉT nem volt nehéz előre megjósolni: a plenáris ülés után nem okozott meglepetést, hogy Göncz Árpád ideiglenes köz­tár­­­sasági elnö­k, Antall József javaslatára kinevezte a Magyar Televízió és a Magyar Rádió új elnökeit. A két nemzetközileg is ismert tudóst már hete­kkel ezelőtt meghallgatta, s támogatásáról biztosította az Országgyűlés illetékes bizottsága, á­m a kinevezés rendje körüli vi­táik ugyancsak elnyújtották a procedúrát. Hogy az egyszerű televízió­néző, rádióshallgató mit érzékel majd a nemzeti közszolgálati tömeg­tájékoztatási médiák élén bekövetkezett változásiból, arra nézve nehéz lenne jóslásokba bocsátkozni. Mindenesetre jó ajánlólevélnek tűnik a két szakember eddigi életútja, amit bizonyít az is, hogy a pártok sem emeltek kifogást az új elnökök személye ellen. Ki­sebb, ám nem kis horderejű kinevezésekre másutt is sor került. Siklós Csaba közlekedési és hírközlési miniszter négy, a tárca irá­nyítása alatt álló nagyvállalat élére nevezett ki új vezérigazgatót. Érdekes tapasztalattal­ szolgált ezúttal, hogy no­ha pályázat útján kerestek megfelelő személyt a posztokra, lényegében csak a koráb­bi vezetői körből érkeztek jelentkezések. A kinevezésekkel egy időben nagyszabású szervezeti átalakítások is folynak a miniszté­riumban, melynek nyomán a közeljövőben új elnevezést is kap a tárca. OJABS GABON­AH­ÁBORÚ is kitörhet, ha nem születik időben megoldás a kenyérgabona-felvásárlás terén. Ismeretes, hogy az ara­tás­­kezdetén országszerte tiltakozó megmozdulásokra került sor az alacsony búzaárak miatt. Miközben rendre érkeznek a hírek arról, hogy jó ütemben folyik a betakarítás, sőt például Baranyából min­den idők legnagyobb gabonaterméséről számolnak be a gazdaságok vezetői, a felvásárló cégek akadozó szállításokról panaszkodnak. Úgy vélik, a termelők termésvisszatartó taktikájáról van szó, mely amiatt alakult ki, hogy még mindig bizonytalanok a tekintetben, milyen lesz az idei búza exportszubvenciója. A kánikula sújtotta megyékben, ahol hetek óta tart a szárazság, a gazdaságok jóval óva­tosabbak a takarmánygabona átadásánál, melyet igyekeznek saját állatállományuk ellátására raktározni. Csak reménykedni lehet ab­ban, hogy nem lesz mindez heteken belül újabb árfelhajtó tényező, melyet végül is a fogyasztók sínylenek meg. (D­Y) szerivel egyetlen kérdés körül bontakozott ki számottevő vita. Fodor Gábor (Fidesz) a nemzeti­ségi jogok érvényesüléséhez szük­ségesnek látná a helyi kisebbségi jogok érvényesülését lehetővé t£­­vő szószóló intézményének beve­zetését. Álláspontja végül is ki­sebbségben maradt, mert a több­ség 9—8 arányban azon a véle­ményen volt, hogy tanácskozási jogú képviselőtestületi biztosra van szükségük azoknak a kisebb­ségi szervezeteknek, amelyek nem jutottak az adott településen mandátumhoz. Módosítások tömege a bizottságok előtt Kedden újabb parlamenti bi­zottsági ülésekre került sor. Ezek közül az önkormányzati, közigaz­gatási, belbiztonsági és rendőrsé­gi bizottság — Wekler Ferenc el­nökletével — tovább folytatta „■viaskodását” a különböző pár­tok frakciói, és a függetlenek, va­lamint az egyes képviselők által benyújtott újabb módosító indít­ványokkal. Nehezítette a helyze­tet, hogy számos módosítás — egyébként örvendetes módon — beépült a hét végén átdolgozott törvényjavaslatba, így azokat ter­mészetszerűleg vissza kellett vonni. Így is sikerült több mint száz beterjesztésen túljutniuk. Nemcsak a két nagy párt, ha­nem­­ szinte valamennyi párt „színre lépett”, és különösen a garanciákra helyezték a hang­súlyt. Akadt azonban képviselő, aki továbbra sem elégedett meg a „főispán" helyett a „köztársa­sági megbízott” elnevezéssel és e tekintetben is újabb variációk­kal állt elő: törvényességi biztost, avagy önkormányzati biztost ja­vasoltak helyette. k. ▼.* (MTI) A parlament környezet­­védelmi bizottsága is az önkor­mányzati törvénytervezettel fog­lalkozott. Már a múlt héten meg­kezdték a különféle könyezetvé­­delmi módosító javaslatok, ki­egészítések megvitatását. Ezek lényege, hogy érvényesíteni kell a környezetvédelmi követelmé­nyeket a törvénytervezetben. Többen hangsúlyozták, sokkal jobb lehetne az előterjesztés, ha már kidolgozásakor bevonnák a munkába a környezetvédő szak­embereket.* A többi parlamenti bizottság­hoz hasonlóan — az alkotmány­ügyi, törvény-előkészítő és igaz­ságügyi bizottság tagjainak is többtucatnyi módosító javaslat­ról és kiegészítésről kellett véle­ményt formálniuk e témakörben. Csalósem valamennyi indítvány esetében élesen ütköztek egymás­sal a kormánypárti és az elenzé­­ki képviselők nézetei, és — lévén a bizottságban is kormánypárti többség — az ellenzéki pártok képviselőinek módosító javasla­tait sorra elvetették. Így történt ez Áder János (Fi­desz) Indítványával is, aki azt ja­vasolta, hogy az alkotmánysér­tést elkövető helyi önkormányza­tot ne az Országgyűlés, hanem az Alkotmánybíróság oszlathassa fel. Ugyancsak nem támogatta a bi­zottság azt a Fidesz-javaslatot, amely szorgalmazta: az önkor­mányzat jogai védelmében ne az Alkotmánybírósághoz, hanem a közigazgatási bírósághoz fordul­jon. A módosító indítványok feletti vitában Tölgyesy Péter (SZDSZ) leszögezte: az önkormányzatok nem állami szervek, hanem köz­testületek, s mint ilyenek, nem lehetnek alárendeltjei az Ország­gyűlésnek sem. A költségvetési bizottság tá­mogatja, hogy a kormány minél előbb kezdjen hozzá az állami kis­kereskedelem, vendéglátás és szolgáltatás privatizációjához, ám az ezzel kapcsolatos törvényja­vaslat még sok kiegészítésre szo­rul — állapították meg a bizott­ság keddi ülésén a Parlament­ben. A testület úgy foglalt állást, hogy a kormány törvényjavasla­tát csak általános vitára tartják alkalmasnak, azt ugyanis össz­hangba kell még hozni a kapcso­lódó jogszabályokkal, többek kö­zött az adópolitikai koncepció­val, a hitelpolitikai irányelvek­kel, valamint a kormány priva­tizációs irányelveivel. A bizott­ság szükségesnek tartja azt is, hogy a törvényjavaslat kiegészí­tésével párhuzamosan készüljön hatásvizsgálat arról, hogy a pri­vatizáció miként érinti a lakos­ság ellátását, hogyan befolyásol­ja a foglalkoztatás alakulását, a munkanélküliek számának növe­lését. A bizottság véleménye sze­rint egyelőre hiányoznak a tör­vény végrehajtásának feltételei, a Vagyonügynökség ugyanis még nem készült fel több tízezer ke­reskedelmi egység magántulaj­donba adására. A testület úgy foglalt állást, hogy a törvény csak akkor lép­het hatályba, ha azzal egy időben nyivánosságra hozzák a privati­záció pályázati feltételeit. A bizottság ezután két másik törvényjavaslatot vitatott meg a társadalmi szervezetek kezelői jogának megvonásáról, valamint vagyonelszámoltatásukról. A tes­tület mindkét törvényjavaslat­tal egyetértett.★ Fontos vendége volt kedden az Országgyűlés emberi jogi, kisebb­ségi és vallásügyi bizottságának. Szőcs Géza, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtitkára,a szenátus tagja, politikai, ember­jogi bizottságának alelnöke a ro­mániai politikai közállapotokról, az RMDSZ helyzetéről tájékoz­tatta a testület tagjait. Szőcs Gé­za leszögezte: az RMDSZ-en be­lül sikerült a legkülönbözőbb po­litikai és eszmei irányzatok egyensúlyát megvalósítani, így a nemzetiségi érdekvédelemre épít­ve valójában koalícióként, „mi­ni parlamentként” működnek. Fontosnak nevezte, hogy az egy­ségbontó törekvések ellenére a mintegy­­ 750 ezres tagságú RMDSZ egységes maradt. A ma­gyarországi pártcsatározásokkal kapcsolatban a főtitkár kijelen­tette: az RMDSZ semmiféle párt­érdek által mozgatott akciónak nem kíván részese lenni. A képviselők ezután a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szó­ló törvényjavaslathoz érkezett módosító javaslatokat vették sor­ra. A nemzeti és etnikai kisebbsé­gi jogok védelmével foglalkozó fe­jezethez 13 módosító indítványt nyújtottak be a képviselők, ezek többségét a testület elfogadta. Jó­ Magyar Nemzet Kinevezték a Televízió és a Rádió új elnökét Hankiss Elemér és Gombár Csaba letette a hivatali esküt (MTI) A Miniszterelnöki Sajtó­­t­itkárság közli: Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök, An­tall József miniszterelnök javasla­tára, 1990. augusztus 1-jei hatály­­lyal kinevezte Hankiss Elemért a Magyar Televízió elnökévé és Gombár Csa­bát a Magyar Rádió elnökévé. A két újonnan kinevezett, va­­aamint Csépi Lajos, az Állami Va­gyonügynökség néhány nappal korábban kinevezett ügyvezető igazgatója kedden délelőtt a mi­niszterelnök előtt letette a hivatali esküt. 4. Hankiss Elemér 1928-ban Deb­­recenben született. 1950-ben az Eötvös Loránd Tudományegyete­men, Eötvös-kollégistaként szer­zett francia—angol szakos tanári diplomát. 1956 után hűtlenség és államellenes összeesküvés vádja miatt tíz­ hónapot töltött vizsgá­lati fogságban, de bizonyítékok hiányában felmentették. 1965-ig az Országos Széchényi Könyvtár­ban dolgozott, ezt követően az MTA Irodalomtudományi Intéze­téhez került. 1983 óta az MTA Szociológiai Intézetének munka­társa. 1988 óta az ELTE politika­­tudományi tanszékén egyetemi ta­nár. Főbb művei: Anglia az új­kor küszöbén, Diagnózisok, Tár­sadalmi csapdák, Kelet-európai alternatívák. Párton kívüli volt, s jelenleg is az.­­ * Gombár Csaba 1939-ben szü­letett Budapesten. 1968-ban szer­zett az ELTE történelem-filozó­fia szakán egyetemi diplomát. Három évig a KISZ KB politikai munkatársa volt, majd a Buda­pesti Műszaki Egyetemen tanított filozófiát. 1968-tól 1989-ig az MSZMP KB Társadalomtudom­á­­nyi Intézetében dolgozott, tudo­mányos kutatóként, 1989. júniu­sától a Pénzügykutató Rt. főmun­katársa volt. A kutatómunka mellett folyamatosan tanított egyetemen is, jelenleg az ELTE jogi karán oktat. A hazai politi­katudomány egyik legismertebb művelője, mintegy 200 publiká­ció szerzője. Főbb művei:­ Politi­ka címszavakban, Egy állampol­gár gondolatai, A politika partta­lan világa, a Borítékolt politika. 1964-től 1989-ig az MSZMP tag­ja volt, jelenleg párton kívüli. A népszavazás mindenki számára csalódást okozott — mondotta Horn Gyula Horn Gyula adott tájékoztatást az újságíróknak a Magyar Szo­cialista Párt keddi elnökségi ülé­séről, amelynek napirendjén a népszavazás értékelése és a két egymáshoz kapcsolódó törvény­­javaslat, a társadalmi szerveze­tek kezelői jogának megszünteté­se és nyolc társadalmi szervezet vagyonelszámolási kötelezettsége szerepelt. A napirendi pontok előtt Ko­vács László, az elnökség tagja, Kéri Kálmán vezérőrnagy, or­szággyűlési képviselő hétfőn — a parlament napirendre tűzött té­mái előtt — elhangzott kijelenté­sével foglalkozott. Ebben a ve­zérőrnagy — a többi között — magyar részről igazságos háború­nak minősítette a II. világhábo­rúban való részvételünket, hiszen a harc a kommunizmus, a Szov­jetunió ellen folyt. Az MSZP el­nöksége ezt az álláspontot elfo­gadhatatlannak tartja, hiszen — mint tudjuk — ez a magyar nép részéről nem honvédő háború volt, és pozitív értékelése a hitle­ri fasizmus igazolása. Ezzel az antifasiszták és mártírok küzdel­mét is igazságtalan színben tün­teti fel. Az elnökség fájlalta, hogy a parlament elnöke mind­ezt szó nélkül hagyta, és reagá­lásra sem adott lehetőséget, noha — feltételezhetően — ezzel a megítéléssel a többség nem ér­tett egyet. Reményét fejezte ki, hogy mindebből a külföld nem fog ránk nézve hátrányos követ­keztetéseket levonni. A tulajdonképpeni napirendi pontokra térve Horn Gyula a népszavazásról elmondotta, hogy a különösen alacsony részvétel még azok számára is csalódást jelentett, akik számoltak a siker­telenséggel. Az okok között a töb­bi párt negatív magatartását, az időpontnak ilyen horderejű kér­désre rendkívül alkalmatlan megválasztását, az eligazodást ne­hezítő megfogalmazásokat emlí­tette. Az elnökség egyébként kinyil­vánította: a parlament minden bizonnyal pénteken megválasztja a köztársasági­ elnököt és az MSZP a parlamenti frakciót ar­ra kéri fel, hogy Göncz Árpádot támogassa. Ami a társadalmi szervezetek kezelői jogát és elszámoltatását illeti: az MSZP üdvözli a szándé­kot, hogy félreérthetetlen törvény szülessék, és nemcsak készek el­fogadására, hanem már a meg­valósuláson fáradoznak. Aggá­lyosnak ítélik azonban, hogy az egyes pártok társadalmi súlyát úgymond, a kormány ítéli meg, s aszerint ismeri el tulajdon iránti igényüket. Ezt nem tartják de­mokratikus eljárásnak. Kifogá­solták azokat a diszkriminatív ki­tételeket is, amelyek mintha „el­felejtenék”, hogy az MSZP de­mokratikus választásokon nyerte el legitimitását. A nyolc társa­dalmi szervezet „különleges ke­zelése”, kötelezése az ingóságok­kal való elszámolásra — úgy lát­ják — az alkotmánnyal sincs összhangban. K. V. A Stern és a Spiegel társaságában­ k­ német tőkével társulva őrzi baloldaliságát a Népszabadság Újabb vegyes vállalattal gyara­podott a magyar sajtó: július 30- án, délután öt órakor, a szerző­dés aláírásával megalakult a Népszabadság Részvénytársaság. A főrészvényes, a 155 éves múlt­ra visszatekintő német Bertels­mann AG, amely igazi multina­cionális nagyvállalat, 30 ország­ban vannak különböző érdekelt­ségei. Ezek közé tartozik a ham­burgi Stern, a Der Spiegel, a Geo, az RTL plusz tévéműsor. A Ber­telsmann AG 6,5 milliárd dollá­ros éves forgalmával a világ mé­diaiparában a második helyet foglalja el, s itt 41,1 százalékos, 140 millió forintos részesedéssel rendelkezik a 340 milliós alaptő­kével megalakult részvénytársa­ságban. Mint Breitner Miklóstól, az rt. vezérigazgatójától megtud­tuk, a német céggel — egészen más ügyben és jóval alacso­nyabb szinten — már tavaly ősz­szel is folytak tárgyalások, ám az üzlet nem jött létre. Időköz­ben, a vegyes vállalattá alakulás érdekében több külföldi jelentke­ző is akadt, ám egyiket sem ta­lálták igazán megfelelőnek. Idén májusban vették fel ismét a kap­csolatot a Bertelsmann AG-vel, amely az új helyzetben már sok­kal nagyobb érdeklődést muta­tott, s végül is két és fél hónap alatt (!), s tegyük hozzá, a leg­nagyobb titokban, sikerült nyél­be ütni az üzletet. A többi part­ner már tavaly ősz óta adott volt, mindvégig aktívan részt vettek az előkészítésben, így az Agrobank 50 millió forinttal, az Általános Értékforgalmi Bank és a Láng Kiadó 20—20 millió forinttal szállt be az rt.-be. A másik fő­­részvényes a Szabad Sajtó Ala­­pítvány — annak idején az MSZP erre a cégre ruházta át alapítói jogait, melyeket egy osztrák és egy magyar értékbecslés után 108,5 milió forintra értékeltek. Ezt a good willt vitte be apport­ként az alapítvány az Rt.-be (te­hát pénzt nem fizetett), átruház­va egyútal a lappal kapcsolatos összes jogot a Népszabadság Rt.­­re. Itt tehát nem arról van szó, hogy az alapítvány eladta az új­ságot, hanem aról, hogy a jogait megjelenítő értékkel beszállt egy társaságba. Az értékpapírok körét a dolgo­zók saját pénzéből megvásárolt, s a mindenkori szerkesztőségi kollektívát képviselő egyetlen 1,5 millió forintos részvény teszi tel­jessé, amellyel­ azonban különle­ges jogok járnak. Így a szerkesz­tőségnek egyetértési joga van mind a főszerkesztő kinevezése­kor és leváltásakor, mind a lapot alapvetően érintő döntésekben, tehát beleegyezésük nélkül az ef­féle akciók nem érvényesek. A Bertelsmann AG. stratégiá­jára — mint azt Gunter Thielen, a cég igazgatótanácsának tagja a tegnapi sajtótájékoztatón is hangsúlyozta : az jellemző, hogy a csoporthoz tartozó vállalatok önállóan gazdálkodnak, eredmé­nyességükért vezetésük a felelős, a tevékenységbe a „központból” nem szólnak bele. A Népszabad­ság teljes politikai integritását, önálóságát a társaság alapszabá­lya is garantálja — például az ominózus 1,5 millió forintos rész­vény intézményén keresztül. A részvénytársaságot a három­tagú igazgatótanács irányítja, amelynek Eötvös Pál elnök-fő­szerkesztő (továbbra is­ ő felel a lap irányvonaláért), Breitner Miklós vezérigazgató (korábbi főszerkesztő-helyettes) és Lengyel L. László igazgató (ő, mint a szerkesztőség egyik képviselője, aktív szerepet játszott az rt. lét­rehozásában) a tagjai. A jelen­leg mintegy 350 ezer példányban megjelenő Népszabadság 101 új­ságírót foglalkoztató szerkesztő­ségének munkáját Kereszty And­rás felelős szerkesztő irányítja. Mint az alapítók listájából ki­derül, a Hírlapkiadó Vállalat kimaradt az rt.-ből. Szeptember 1-jéig azonban az rt. „megbízásá­ból" továbbra is ez a cég adja ki a lapot. Azután a felelős kiadó már a Népszabadság Részvény­­társaság lesz, ám — mint a ve­zérigazgató elmondta — egyelőre nem tervezik, hogy elmennek a Blaha Lujza téri épületből, s vár­hatóan — piaci szerződések alap­ján — a kiadói munka jelentős részét a Hírlapkiadó Vállalattal fogják végeztetni. Később, ha az alapítók úgy látják jónak, szó lehet róla, hogy a kiadó is be­szálljon a társaságba. A nyom­dai ügyekben, a formátumban semmiféle változtatást nem ter­veznek. Egyelőre a fejlécen ma­rad a „Szocialista napilap" kité­tel is, ennek esetleges elhagyása a szerkesztőségi kollektíva dön­tési jogkörébe tartozik. Ugyanígy, megőrzik a Népszabadság címet is. Az átalakulás nem jár elbocsá­tásokkal, s helyén marad a lap­vezetés is. Valamennyi fizetés­emelés biztos lesz — még nem dőlt el pontosan, mennyi —, de a béren túl is szeretnének újság­írókhoz méltó körülményeket teremteni a munkatársaknak. Ezt szolgálják majd a szerkesztő­ség elektronizációján túl olyan „természetbeni juttatások”, mint a tiszteséges kocsi pénz, ruha­pénz, vagy hogy az otthon dolgo­zó kollégák esetleg lakáshaszná­lati térítést kapnak majd. Mind­ezt racionalizálással is összekö­tik, például úgy, hogy az újság­írók évi 15—20 ezer forintos kvó­tát kapnak arra, hogy lapokat fi­zessenek elő maguknak.(caubort) Kiűzetnek a lapárusok két aluljáróból Szerdától, azaz augusztus 1-jé­­től megszűnik a legális hírlapter­jesztés az Örs vezér téri, s felte­hetően az Astoria aluljáróban is. A Fővárosi Tanács kereskedel­mi főosztályán nem tudnak a do­logról. Javasolják, hívjuk a köz­terület-fenntartókat, hátha vala­mi rendcsináló akcióról van szó. A Közterület-fenntartó Felügye­let igazgatója készségesen ecseteli az aluljárókban uralkodó rette­netes állapotokat — ám ezúttal nem ők csináltak ily módon ren­det. Végre a Budapesti Postaigazgató­ság hírlaposztályának vezetőjétől, Bulla Sándortól megkapjuk a hi­tele információt: — Korábban kaptunk árusítási engedélyt az Örs vezér téri alul­járóban 4 helyen, az Astoriánál két helyen, 1—1 négyzetméteres területen rakhatták ki a hírlap­árusok kínálatukat. Addig nem is volt semmi baj, amíg a könyv­árusok, illetve főként az egyéb árusok el nem lepték ezeket a he­lyeket. Az állapotok egyébként valóban olyanok, hogy szinte lép­ni nem lehet az aluljárókban. S mert ezek végül is útvonalak — ha valami baj történne, a gyalogosok egyszerűen nem tudnának közle­kedni — érthető a rendcsinálási törekvés. A XIV. Kerületi Tanács körülbelül másfél-két hónapja döntött­­úgy, hogy semmiféle „ki­­rakodós” árusítást nem engedé­lyez a jövőben, így tehát a hírla­posoknak is távozniuk kell. Meg­fellebbeztük, s azt kértük, amíg a végleges határozatot nem kap­juk meg, maradhassunk. Időköz­ben a Fővárosi Tanács jogi osz­tályán is jártunk, értekezletre hívtak bennünket, s más, az áru­sításban érdekelt feleket, például a könyvterjesztőket. Nem tudtuk befolyásolni a döntést, s a múlt héten kézbe kaptuk a végleges határozatot: elkobzás terhe mel­lett nyolc napon belül föl kell függesztenünk — s feltehetően másoknak is — az árusítást e két helyen. A nyolc nap kedden járt le, augusztus 1-jétől tehát ezeken a helyeken hiába keresik az ügy­felek a lapokat. — A többi aluljáróban marad­hatnak a Posta lapterjesztői? — Igen. A többi aluljáró ké­sőbb épült, azokban már gondol­tunk saját üzlet létrehozására, több millió forintért megépítet­tük őket.­­— Mennyi bevételtől esnek el szerdától? — Havonta másfél—két millió forinttól, tíz emberünk a megél­hetésétől. Föltehetően ezért is til­takoztak a szakmai szakszerve­zet, illetve a saját nevükben. — További föllebbezésnek nincs helye? — Még megpróbálkozunk pa­nasz címén a Fővárosi Tanácshoz fordulni, de őszintén szólva nem nagyon bízom a sikerben. S vala­hol igazat is tudok adni azoknak, akik rendet szeretnének, s azt el­érni, hogy a járókelők szabadon közlekedhessenek az aluljárók­ban. Csak attól félek, a nem hi­vatalos árusok nem fogják hoz­zánk hasonló módon betartani a rendelkezést... Mi is ettől félünk. A rendcsiná­lás érdekében citált 1974-es ren­delet ugyanis a kirakodós árusí­tást tiltja, viszont a kézből áru­sítást megengedi. .Lehet, hogy szerdától mindenki magára ag­gatva árulja majd a zöldpaprikát, a rongyszőnyeget, a pornókazet­tákat — a sajtótermékek, no meg az újságárusok esnek áldo­zatul a már-már anarchiába fulladó árusítási tébolynak. —rácz — ---- A NAP ---------------------------------­Titokban Azt hallom, létezik valahol a világon egy névtelen lap. Pontosabban: egy újság, amelyben nincsen egyetlen alá­írás sem. Minden cik­k névtelenül jelenik meg, és csak a cégbíróság tudja, ki a főszerkesztő. Nem szeretnék annál a lapnál dolgozni. Akkor sem, ha a világ legjobb újságja. Bár kétlem, hogy jó. Tartok attól, hogy az anonimitás nemcsak stílusrontó. Felelősségpusz­tító is. Az ismeretlenség fejre húzott harisnyája: rablók és szellemi betörők egyenarca. Még a kétkezi munkában sem kedvelem a névtelensé­get. Nem bánnám, ha minden téglán ott állna, hogy ki égette, s ki építette be a falba. A vízvezetékszerelő kis fém névjegykártyát ólmozhatna a csőhöz, csaphoz, lefo­lyóhoz, amelyet szerelt, örülnék, ha megtudhatnám, kinek a trehánysága miatt romlik el a felvonó, és kinek az alapossága tette, hogy hibátlanul működik a karórám. Sosem zavarna, ha minden pletyka és rágalom magán vi­selné a szerző kézjegyét, és nem bujkálhatna titokban a rosszindulat. Csakis a jó cselekedetek névtelenségét értem és tisz­telem, az áldozatkészség szemérmességét. A németorszá­gi V. Ibolyáét, akinek jóvoltából többek között tizenöt­ezer forint segélyt adhattam át egy Pécsett megműtött­­megmentett kolozsvári súlyos betegnek. Szüntelen vigaszunkra — annak bizonyságául, hogy ma is működik a földön a jóság és a szeretet — akár egy újsá­got, vagy legalább egy rovatot szentelhetnénk az ilyen cselekedeteknek. Ha másként lehetetlen — akár névtele­nül. DIURNUS

Next