Magyar Nemzet, 1990. augusztus (53. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-01 / 179. szám
Szerda, 1990. augusztus 1. Az önkormányzati vitákban élesen ütköztek a kormánypárti és az ellenzéki képviselők nézetei A kereskedelmi és vendéglátó üzletek privatizációja ne rontsa az ellátás színvonalát Magyarország, július 31. A NAP HÍRÉT nem volt nehéz előre megjósolni: a plenáris ülés után nem okozott meglepetést, hogy Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök, Antall József javaslatára kinevezte a Magyar Televízió és a Magyar Rádió új elnökeit. A két nemzetközileg is ismert tudóst már hetekkel ezelőtt meghallgatta, s támogatásáról biztosította az Országgyűlés illetékes bizottsága, ám a kinevezés rendje körüli vitáik ugyancsak elnyújtották a procedúrát. Hogy az egyszerű televíziónéző, rádióshallgató mit érzékel majd a nemzeti közszolgálati tömegtájékoztatási médiák élén bekövetkezett változásiból, arra nézve nehéz lenne jóslásokba bocsátkozni. Mindenesetre jó ajánlólevélnek tűnik a két szakember eddigi életútja, amit bizonyít az is, hogy a pártok sem emeltek kifogást az új elnökök személye ellen. Kisebb, ám nem kis horderejű kinevezésekre másutt is sor került. Siklós Csaba közlekedési és hírközlési miniszter négy, a tárca irányítása alatt álló nagyvállalat élére nevezett ki új vezérigazgatót. Érdekes tapasztalattal szolgált ezúttal, hogy noha pályázat útján kerestek megfelelő személyt a posztokra, lényegében csak a korábbi vezetői körből érkeztek jelentkezések. A kinevezésekkel egy időben nagyszabású szervezeti átalakítások is folynak a minisztériumban, melynek nyomán a közeljövőben új elnevezést is kap a tárca. OJABS GABONAHÁBORÚ is kitörhet, ha nem születik időben megoldás a kenyérgabona-felvásárlás terén. Ismeretes, hogy az aratáskezdetén országszerte tiltakozó megmozdulásokra került sor az alacsony búzaárak miatt. Miközben rendre érkeznek a hírek arról, hogy jó ütemben folyik a betakarítás, sőt például Baranyából minden idők legnagyobb gabonaterméséről számolnak be a gazdaságok vezetői, a felvásárló cégek akadozó szállításokról panaszkodnak. Úgy vélik, a termelők termésvisszatartó taktikájáról van szó, mely amiatt alakult ki, hogy még mindig bizonytalanok a tekintetben, milyen lesz az idei búza exportszubvenciója. A kánikula sújtotta megyékben, ahol hetek óta tart a szárazság, a gazdaságok jóval óvatosabbak a takarmánygabona átadásánál, melyet igyekeznek saját állatállományuk ellátására raktározni. Csak reménykedni lehet abban, hogy nem lesz mindez heteken belül újabb árfelhajtó tényező, melyet végül is a fogyasztók sínylenek meg. (DY) szerivel egyetlen kérdés körül bontakozott ki számottevő vita. Fodor Gábor (Fidesz) a nemzetiségi jogok érvényesüléséhez szükségesnek látná a helyi kisebbségi jogok érvényesülését lehetővé t£vő szószóló intézményének bevezetését. Álláspontja végül is kisebbségben maradt, mert a többség 9—8 arányban azon a véleményen volt, hogy tanácskozási jogú képviselőtestületi biztosra van szükségük azoknak a kisebbségi szervezeteknek, amelyek nem jutottak az adott településen mandátumhoz. Módosítások tömege a bizottságok előtt Kedden újabb parlamenti bizottsági ülésekre került sor. Ezek közül az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság — Wekler Ferenc elnökletével — tovább folytatta „■viaskodását” a különböző pártok frakciói, és a függetlenek, valamint az egyes képviselők által benyújtott újabb módosító indítványokkal. Nehezítette a helyzetet, hogy számos módosítás — egyébként örvendetes módon — beépült a hét végén átdolgozott törvényjavaslatba, így azokat természetszerűleg vissza kellett vonni. Így is sikerült több mint száz beterjesztésen túljutniuk. Nemcsak a két nagy párt, hanem szinte valamennyi párt „színre lépett”, és különösen a garanciákra helyezték a hangsúlyt. Akadt azonban képviselő, aki továbbra sem elégedett meg a „főispán" helyett a „köztársasági megbízott” elnevezéssel és e tekintetben is újabb variációkkal állt elő: törvényességi biztost, avagy önkormányzati biztost javasoltak helyette. k. ▼.* (MTI) A parlament környezetvédelmi bizottsága is az önkormányzati törvénytervezettel foglalkozott. Már a múlt héten megkezdték a különféle könyezetvédelmi módosító javaslatok, kiegészítések megvitatását. Ezek lényege, hogy érvényesíteni kell a környezetvédelmi követelményeket a törvénytervezetben. Többen hangsúlyozták, sokkal jobb lehetne az előterjesztés, ha már kidolgozásakor bevonnák a munkába a környezetvédő szakembereket.* A többi parlamenti bizottsághoz hasonlóan — az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság tagjainak is többtucatnyi módosító javaslatról és kiegészítésről kellett véleményt formálniuk e témakörben. Csalósem valamennyi indítvány esetében élesen ütköztek egymással a kormánypárti és az elenzéki képviselők nézetei, és — lévén a bizottságban is kormánypárti többség — az ellenzéki pártok képviselőinek módosító javaslatait sorra elvetették. Így történt ez Áder János (Fidesz) Indítványával is, aki azt javasolta, hogy az alkotmánysértést elkövető helyi önkormányzatot ne az Országgyűlés, hanem az Alkotmánybíróság oszlathassa fel. Ugyancsak nem támogatta a bizottság azt a Fidesz-javaslatot, amely szorgalmazta: az önkormányzat jogai védelmében ne az Alkotmánybírósághoz, hanem a közigazgatási bírósághoz forduljon. A módosító indítványok feletti vitában Tölgyesy Péter (SZDSZ) leszögezte: az önkormányzatok nem állami szervek, hanem köztestületek, s mint ilyenek, nem lehetnek alárendeltjei az Országgyűlésnek sem. A költségvetési bizottság támogatja, hogy a kormány minél előbb kezdjen hozzá az állami kiskereskedelem, vendéglátás és szolgáltatás privatizációjához, ám az ezzel kapcsolatos törvényjavaslat még sok kiegészítésre szorul — állapították meg a bizottság keddi ülésén a Parlamentben. A testület úgy foglalt állást, hogy a kormány törvényjavaslatát csak általános vitára tartják alkalmasnak, azt ugyanis összhangba kell még hozni a kapcsolódó jogszabályokkal, többek között az adópolitikai koncepcióval, a hitelpolitikai irányelvekkel, valamint a kormány privatizációs irányelveivel. A bizottság szükségesnek tartja azt is, hogy a törvényjavaslat kiegészítésével párhuzamosan készüljön hatásvizsgálat arról, hogy a privatizáció miként érinti a lakosság ellátását, hogyan befolyásolja a foglalkoztatás alakulását, a munkanélküliek számának növelését. A bizottság véleménye szerint egyelőre hiányoznak a törvény végrehajtásának feltételei, a Vagyonügynökség ugyanis még nem készült fel több tízezer kereskedelmi egység magántulajdonba adására. A testület úgy foglalt állást, hogy a törvény csak akkor léphet hatályba, ha azzal egy időben nyivánosságra hozzák a privatizáció pályázati feltételeit. A bizottság ezután két másik törvényjavaslatot vitatott meg a társadalmi szervezetek kezelői jogának megvonásáról, valamint vagyonelszámoltatásukról. A testület mindkét törvényjavaslattal egyetértett.★ Fontos vendége volt kedden az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának. Szőcs Géza, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtitkára,a szenátus tagja, politikai, emberjogi bizottságának alelnöke a romániai politikai közállapotokról, az RMDSZ helyzetéről tájékoztatta a testület tagjait. Szőcs Géza leszögezte: az RMDSZ-en belül sikerült a legkülönbözőbb politikai és eszmei irányzatok egyensúlyát megvalósítani, így a nemzetiségi érdekvédelemre építve valójában koalícióként, „mini parlamentként” működnek. Fontosnak nevezte, hogy az egységbontó törekvések ellenére a mintegy 750 ezres tagságú RMDSZ egységes maradt. A magyarországi pártcsatározásokkal kapcsolatban a főtitkár kijelentette: az RMDSZ semmiféle pártérdek által mozgatott akciónak nem kíván részese lenni. A képviselők ezután a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslathoz érkezett módosító javaslatokat vették sorra. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok védelmével foglalkozó fejezethez 13 módosító indítványt nyújtottak be a képviselők, ezek többségét a testület elfogadta. Jó Magyar Nemzet Kinevezték a Televízió és a Rádió új elnökét Hankiss Elemér és Gombár Csaba letette a hivatali esküt (MTI) A Miniszterelnöki Sajtótitkárság közli: Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök javaslatára, 1990. augusztus 1-jei hatálylyal kinevezte Hankiss Elemért a Magyar Televízió elnökévé és Gombár Csabát a Magyar Rádió elnökévé. A két újonnan kinevezett, vaaamint Csépi Lajos, az Állami Vagyonügynökség néhány nappal korábban kinevezett ügyvezető igazgatója kedden délelőtt a miniszterelnök előtt letette a hivatali esküt. 4. Hankiss Elemér 1928-ban Debrecenben született. 1950-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, Eötvös-kollégistaként szerzett francia—angol szakos tanári diplomát. 1956 után hűtlenség és államellenes összeesküvés vádja miatt tíz hónapot töltött vizsgálati fogságban, de bizonyítékok hiányában felmentették. 1965-ig az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott, ezt követően az MTA Irodalomtudományi Intézetéhez került. 1983 óta az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa. 1988 óta az ELTE politikatudományi tanszékén egyetemi tanár. Főbb művei: Anglia az újkor küszöbén, Diagnózisok, Társadalmi csapdák, Kelet-európai alternatívák. Párton kívüli volt, s jelenleg is az. * Gombár Csaba 1939-ben született Budapesten. 1968-ban szerzett az ELTE történelem-filozófia szakán egyetemi diplomát. Három évig a KISZ KB politikai munkatársa volt, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen tanított filozófiát. 1968-tól 1989-ig az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében dolgozott, tudományos kutatóként, 1989. júniusától a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa volt. A kutatómunka mellett folyamatosan tanított egyetemen is, jelenleg az ELTE jogi karán oktat. A hazai politikatudomány egyik legismertebb művelője, mintegy 200 publikáció szerzője. Főbb művei: Politika címszavakban, Egy állampolgár gondolatai, A politika parttalan világa, a Borítékolt politika. 1964-től 1989-ig az MSZMP tagja volt, jelenleg párton kívüli. A népszavazás mindenki számára csalódást okozott — mondotta Horn Gyula Horn Gyula adott tájékoztatást az újságíróknak a Magyar Szocialista Párt keddi elnökségi üléséről, amelynek napirendjén a népszavazás értékelése és a két egymáshoz kapcsolódó törvényjavaslat, a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetése és nyolc társadalmi szervezet vagyonelszámolási kötelezettsége szerepelt. A napirendi pontok előtt Kovács László, az elnökség tagja, Kéri Kálmán vezérőrnagy, országgyűlési képviselő hétfőn — a parlament napirendre tűzött témái előtt — elhangzott kijelentésével foglalkozott. Ebben a vezérőrnagy — a többi között — magyar részről igazságos háborúnak minősítette a II. világháborúban való részvételünket, hiszen a harc a kommunizmus, a Szovjetunió ellen folyt. Az MSZP elnöksége ezt az álláspontot elfogadhatatlannak tartja, hiszen — mint tudjuk — ez a magyar nép részéről nem honvédő háború volt, és pozitív értékelése a hitleri fasizmus igazolása. Ezzel az antifasiszták és mártírok küzdelmét is igazságtalan színben tünteti fel. Az elnökség fájlalta, hogy a parlament elnöke mindezt szó nélkül hagyta, és reagálásra sem adott lehetőséget, noha — feltételezhetően — ezzel a megítéléssel a többség nem értett egyet. Reményét fejezte ki, hogy mindebből a külföld nem fog ránk nézve hátrányos következtetéseket levonni. A tulajdonképpeni napirendi pontokra térve Horn Gyula a népszavazásról elmondotta, hogy a különösen alacsony részvétel még azok számára is csalódást jelentett, akik számoltak a sikertelenséggel. Az okok között a többi párt negatív magatartását, az időpontnak ilyen horderejű kérdésre rendkívül alkalmatlan megválasztását, az eligazodást nehezítő megfogalmazásokat említette. Az elnökség egyébként kinyilvánította: a parlament minden bizonnyal pénteken megválasztja a köztársasági elnököt és az MSZP a parlamenti frakciót arra kéri fel, hogy Göncz Árpádot támogassa. Ami a társadalmi szervezetek kezelői jogát és elszámoltatását illeti: az MSZP üdvözli a szándékot, hogy félreérthetetlen törvény szülessék, és nemcsak készek elfogadására, hanem már a megvalósuláson fáradoznak. Aggályosnak ítélik azonban, hogy az egyes pártok társadalmi súlyát úgymond, a kormány ítéli meg, s aszerint ismeri el tulajdon iránti igényüket. Ezt nem tartják demokratikus eljárásnak. Kifogásolták azokat a diszkriminatív kitételeket is, amelyek mintha „elfelejtenék”, hogy az MSZP demokratikus választásokon nyerte el legitimitását. A nyolc társadalmi szervezet „különleges kezelése”, kötelezése az ingóságokkal való elszámolásra — úgy látják — az alkotmánnyal sincs összhangban. K. V. A Stern és a Spiegel társaságában k német tőkével társulva őrzi baloldaliságát a Népszabadság Újabb vegyes vállalattal gyarapodott a magyar sajtó: július 30- án, délután öt órakor, a szerződés aláírásával megalakult a Népszabadság Részvénytársaság. A főrészvényes, a 155 éves múltra visszatekintő német Bertelsmann AG, amely igazi multinacionális nagyvállalat, 30 országban vannak különböző érdekeltségei. Ezek közé tartozik a hamburgi Stern, a Der Spiegel, a Geo, az RTL plusz tévéműsor. A Bertelsmann AG 6,5 milliárd dolláros éves forgalmával a világ médiaiparában a második helyet foglalja el, s itt 41,1 százalékos, 140 millió forintos részesedéssel rendelkezik a 340 milliós alaptőkével megalakult részvénytársaságban. Mint Breitner Miklóstól, az rt. vezérigazgatójától megtudtuk, a német céggel — egészen más ügyben és jóval alacsonyabb szinten — már tavaly őszszel is folytak tárgyalások, ám az üzlet nem jött létre. Időközben, a vegyes vállalattá alakulás érdekében több külföldi jelentkező is akadt, ám egyiket sem találták igazán megfelelőnek. Idén májusban vették fel ismét a kapcsolatot a Bertelsmann AG-vel, amely az új helyzetben már sokkal nagyobb érdeklődést mutatott, s végül is két és fél hónap alatt (!), s tegyük hozzá, a legnagyobb titokban, sikerült nyélbe ütni az üzletet. A többi partner már tavaly ősz óta adott volt, mindvégig aktívan részt vettek az előkészítésben, így az Agrobank 50 millió forinttal, az Általános Értékforgalmi Bank és a Láng Kiadó 20—20 millió forinttal szállt be az rt.-be. A másik főrészvényes a Szabad Sajtó Alapítvány — annak idején az MSZP erre a cégre ruházta át alapítói jogait, melyeket egy osztrák és egy magyar értékbecslés után 108,5 milió forintra értékeltek. Ezt a good willt vitte be apportként az alapítvány az Rt.-be (tehát pénzt nem fizetett), átruházva egyútal a lappal kapcsolatos összes jogot a Népszabadság Rt.re. Itt tehát nem arról van szó, hogy az alapítvány eladta az újságot, hanem aról, hogy a jogait megjelenítő értékkel beszállt egy társaságba. Az értékpapírok körét a dolgozók saját pénzéből megvásárolt, s a mindenkori szerkesztőségi kollektívát képviselő egyetlen 1,5 millió forintos részvény teszi teljessé, amellyel azonban különleges jogok járnak. Így a szerkesztőségnek egyetértési joga van mind a főszerkesztő kinevezésekor és leváltásakor, mind a lapot alapvetően érintő döntésekben, tehát beleegyezésük nélkül az efféle akciók nem érvényesek. A Bertelsmann AG. stratégiájára — mint azt Gunter Thielen, a cég igazgatótanácsának tagja a tegnapi sajtótájékoztatón is hangsúlyozta : az jellemző, hogy a csoporthoz tartozó vállalatok önállóan gazdálkodnak, eredményességükért vezetésük a felelős, a tevékenységbe a „központból” nem szólnak bele. A Népszabadság teljes politikai integritását, önálóságát a társaság alapszabálya is garantálja — például az ominózus 1,5 millió forintos részvény intézményén keresztül. A részvénytársaságot a háromtagú igazgatótanács irányítja, amelynek Eötvös Pál elnök-főszerkesztő (továbbra is ő felel a lap irányvonaláért), Breitner Miklós vezérigazgató (korábbi főszerkesztő-helyettes) és Lengyel L. László igazgató (ő, mint a szerkesztőség egyik képviselője, aktív szerepet játszott az rt. létrehozásában) a tagjai. A jelenleg mintegy 350 ezer példányban megjelenő Népszabadság 101 újságírót foglalkoztató szerkesztőségének munkáját Kereszty András felelős szerkesztő irányítja. Mint az alapítók listájából kiderül, a Hírlapkiadó Vállalat kimaradt az rt.-ből. Szeptember 1-jéig azonban az rt. „megbízásából" továbbra is ez a cég adja ki a lapot. Azután a felelős kiadó már a Népszabadság Részvénytársaság lesz, ám — mint a vezérigazgató elmondta — egyelőre nem tervezik, hogy elmennek a Blaha Lujza téri épületből, s várhatóan — piaci szerződések alapján — a kiadói munka jelentős részét a Hírlapkiadó Vállalattal fogják végeztetni. Később, ha az alapítók úgy látják jónak, szó lehet róla, hogy a kiadó is beszálljon a társaságba. A nyomdai ügyekben, a formátumban semmiféle változtatást nem terveznek. Egyelőre a fejlécen marad a „Szocialista napilap" kitétel is, ennek esetleges elhagyása a szerkesztőségi kollektíva döntési jogkörébe tartozik. Ugyanígy, megőrzik a Népszabadság címet is. Az átalakulás nem jár elbocsátásokkal, s helyén marad a lapvezetés is. Valamennyi fizetésemelés biztos lesz — még nem dőlt el pontosan, mennyi —, de a béren túl is szeretnének újságírókhoz méltó körülményeket teremteni a munkatársaknak. Ezt szolgálják majd a szerkesztőség elektronizációján túl olyan „természetbeni juttatások”, mint a tiszteséges kocsi pénz, ruhapénz, vagy hogy az otthon dolgozó kollégák esetleg lakáshasználati térítést kapnak majd. Mindezt racionalizálással is összekötik, például úgy, hogy az újságírók évi 15—20 ezer forintos kvótát kapnak arra, hogy lapokat fizessenek elő maguknak.(caubort) Kiűzetnek a lapárusok két aluljáróból Szerdától, azaz augusztus 1-jétől megszűnik a legális hírlapterjesztés az Örs vezér téri, s feltehetően az Astoria aluljáróban is. A Fővárosi Tanács kereskedelmi főosztályán nem tudnak a dologról. Javasolják, hívjuk a közterület-fenntartókat, hátha valami rendcsináló akcióról van szó. A Közterület-fenntartó Felügyelet igazgatója készségesen ecseteli az aluljárókban uralkodó rettenetes állapotokat — ám ezúttal nem ők csináltak ily módon rendet. Végre a Budapesti Postaigazgatóság hírlaposztályának vezetőjétől, Bulla Sándortól megkapjuk a hitele információt: — Korábban kaptunk árusítási engedélyt az Örs vezér téri aluljáróban 4 helyen, az Astoriánál két helyen, 1—1 négyzetméteres területen rakhatták ki a hírlapárusok kínálatukat. Addig nem is volt semmi baj, amíg a könyvárusok, illetve főként az egyéb árusok el nem lepték ezeket a helyeket. Az állapotok egyébként valóban olyanok, hogy szinte lépni nem lehet az aluljárókban. S mert ezek végül is útvonalak — ha valami baj történne, a gyalogosok egyszerűen nem tudnának közlekedni — érthető a rendcsinálási törekvés. A XIV. Kerületi Tanács körülbelül másfél-két hónapja döntöttúgy, hogy semmiféle „kirakodós” árusítást nem engedélyez a jövőben, így tehát a hírlaposoknak is távozniuk kell. Megfellebbeztük, s azt kértük, amíg a végleges határozatot nem kapjuk meg, maradhassunk. Időközben a Fővárosi Tanács jogi osztályán is jártunk, értekezletre hívtak bennünket, s más, az árusításban érdekelt feleket, például a könyvterjesztőket. Nem tudtuk befolyásolni a döntést, s a múlt héten kézbe kaptuk a végleges határozatot: elkobzás terhe mellett nyolc napon belül föl kell függesztenünk — s feltehetően másoknak is — az árusítást e két helyen. A nyolc nap kedden járt le, augusztus 1-jétől tehát ezeken a helyeken hiába keresik az ügyfelek a lapokat. — A többi aluljáróban maradhatnak a Posta lapterjesztői? — Igen. A többi aluljáró később épült, azokban már gondoltunk saját üzlet létrehozására, több millió forintért megépítettük őket.— Mennyi bevételtől esnek el szerdától? — Havonta másfél—két millió forinttól, tíz emberünk a megélhetésétől. Föltehetően ezért is tiltakoztak a szakmai szakszervezet, illetve a saját nevükben. — További föllebbezésnek nincs helye? — Még megpróbálkozunk panasz címén a Fővárosi Tanácshoz fordulni, de őszintén szólva nem nagyon bízom a sikerben. S valahol igazat is tudok adni azoknak, akik rendet szeretnének, s azt elérni, hogy a járókelők szabadon közlekedhessenek az aluljárókban. Csak attól félek, a nem hivatalos árusok nem fogják hozzánk hasonló módon betartani a rendelkezést... Mi is ettől félünk. A rendcsinálás érdekében citált 1974-es rendelet ugyanis a kirakodós árusítást tiltja, viszont a kézből árusítást megengedi. .Lehet, hogy szerdától mindenki magára aggatva árulja majd a zöldpaprikát, a rongyszőnyeget, a pornókazettákat — a sajtótermékek, no meg az újságárusok esnek áldozatul a már-már anarchiába fulladó árusítási tébolynak. —rácz — ---- A NAP ---------------------------------Titokban Azt hallom, létezik valahol a világon egy névtelen lap. Pontosabban: egy újság, amelyben nincsen egyetlen aláírás sem. Minden cikk névtelenül jelenik meg, és csak a cégbíróság tudja, ki a főszerkesztő. Nem szeretnék annál a lapnál dolgozni. Akkor sem, ha a világ legjobb újságja. Bár kétlem, hogy jó. Tartok attól, hogy az anonimitás nemcsak stílusrontó. Felelősségpusztító is. Az ismeretlenség fejre húzott harisnyája: rablók és szellemi betörők egyenarca. Még a kétkezi munkában sem kedvelem a névtelenséget. Nem bánnám, ha minden téglán ott állna, hogy ki égette, s ki építette be a falba. A vízvezetékszerelő kis fém névjegykártyát ólmozhatna a csőhöz, csaphoz, lefolyóhoz, amelyet szerelt, örülnék, ha megtudhatnám, kinek a trehánysága miatt romlik el a felvonó, és kinek az alapossága tette, hogy hibátlanul működik a karórám. Sosem zavarna, ha minden pletyka és rágalom magán viselné a szerző kézjegyét, és nem bujkálhatna titokban a rosszindulat. Csakis a jó cselekedetek névtelenségét értem és tisztelem, az áldozatkészség szemérmességét. A németországi V. Ibolyáét, akinek jóvoltából többek között tizenötezer forint segélyt adhattam át egy Pécsett megműtöttmegmentett kolozsvári súlyos betegnek. Szüntelen vigaszunkra — annak bizonyságául, hogy ma is működik a földön a jóság és a szeretet — akár egy újságot, vagy legalább egy rovatot szentelhetnénk az ilyen cselekedeteknek. Ha másként lehetetlen — akár névtelenül. DIURNUS