Magyar Nemzet, 1990. szeptember (53. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
SS )a HAZAI NAPLÓ NEM SOK JÓVAL kecsegtet a kormány számára a második száz nap kezdete. A helyhatósági választások kampányának igazi kezdetén az ellenzék,valóságos ellenzékként viselkedve, valóságos össztüzet zúdított a kormányzati politikára. A száz nap kormányzati eredményeit értékelő SZDSZ-sajtótájékoztatón egyebek között elhangzott, hogy ebben az időszakban egyaránt romlott az ország erkölcsi, gazdasági, társadalmi állapota. A koalíció nem tudott eleget tenni az előzetes ígéreteknek. Növekedett a gyanakvás, az ellenségeskedés. És ugyancsak kívánnivalót hagy maga után a kormány külpolitikája is, hiszen — hangzik az értékelés — az elmúlt száz nap alatt romlottak kapcsolataink a szomszédos országokkal is. A szabad demokraták ügyvivőjének szavait támasztja alá az Új Kína hírügynökség értékelése, mely szerint a miniszterelnök augusztus huszadik beszédének egyes kijelentései valóságos sokkhatást váltottak ki a Szovjetunióban. Szokatlanul éles hangon követel felelősségteljes agrárpolitikát a kormánytól a szocialisták agrártagozata. Állásfoglalásukban egyebek között azt hangsúlyozzák, az új agrárpolitikai programnak szervesen kell illeszkednie egy olyan gazdaságpolitikába, amely nem ellenséges az agrárpolitikával. Jelenleg azonban az érdemi agrárpolitikai kérdések zömét háttérbe szorítják a földtörvényjavaslattal kapcsolatos szenvedélyes viták, ami jól mutatja, hová is juthat a mezőgazdaság, az egész ország, ha a koalíció agrárpolitikai kérdésekben nem a legkedvezőbb megoldásra törekszik. Alapvetően fontos lenne hát, egy konszolidált, hosszú távú célokat is tartalmazó agrárpolitika kidolgozása. NYILATKOZATBAN TILTAKOZIK a fiatal demokraták kecskeméti csoportja, és egyértelműen politikai zavarkeltésnek nevezi az MDF alelnökének csütörtöki sajtótájékoztatóján elhangzottakat, és a legerősebb kormányzó párt választási kampányát az általa felmutatott ellenség elleni összefogásban próbálja végrehajtani. Ezek a megnyilatkozások ugyanis arra utalnak, hogy a nyugodt erő pártja megpróbálja az ördögöt a falra festeni, és azt az érzetet kelteni, hogy az „ördögöt” csakis az MDF választási győzelmével lehet megsemmisíteni. A kecskeméti fiatal demokraták szerint az efféle olcsó, erkölcstelen demagógia nem méltó az ország kormányzó pártjához. Bizonyára sokan egyértelmű acsarkodásként és választási fogásként értékelik az ellenzék megerősödő támadásait. Ez azonban korántsem intézhető el egyszerű kézlegyintéssel, a felerősödött támadásokban bizonyára annak is szerepe van, hogy a koalíció pártjai „országlásuk” első száz napjában — olykor fölénnyel — utasították vissza az ellenzék javaslatait. Máskor pedig egyszerűen ellenségeskedésnek, obstrukciónak nevezték a kormányzati politikával ellentétes vélemények megfogalmazását. Az ellenzék felerősödő támadásai — olykor a valós demokrácia érdekében kötött érdekazonosság — nyomán a koalíciónak előbb-utóbb rákell döbbennie arra, hogy az ellenzéki padsorokban is találhatók kormányképes erők, sőt a szakértelem dolgában sem kell a koalíció tisztségviselői mellett szégyenkezniük. Kérdés azonban, hogy ez a tény mennyiben érdekli a kényelmes többségben levő koalíciós pártokat. Többségük ma ugyanis nagyon is megnyugtató. SOKAKAT AGGASZT viszont, hogy az elmúlt évtizedben 3,1 százalékkal csökkent az ország népessége. Tíz év átlagában kevesebb gyerek született, mint ahányan meghaltak az országban, és a halálozások aránya nemzetközi összehasonlításban is igen magas. Különösen aggasztó, hogy ezen belül növekedett a középnemzedékhez tartozók mortalitása, ami a munkaképes lakosság egyre elviselhetetlenebb túlhajszoltságát jelzi. Ezen aligha tudnak változtatni a munkaképes korú, tisztességben megélni akaró milliók, hiszen a legfrissebb hírek szerint az idei infláció aránya immár elérte a huszonhat százalékot. Egyes riasztó jelek azt mutatják, hogy a nemzeti megújhodás programjában megígért inflációs folyamat megfékezése még sokáig várat magára. Kérdés azonban — ezt az ország érdeke követelné —, hogy a parlamenti pártokban van-e annyi tolerancia, hogy hatpárti összefogással megpróbáljanak kidolgozni egy — már évek óta ígért — antiinflációs politikát? Egy meggyötört, fogyóban levő nemzet számára. Félő ugyanis, ha a különféle politikai erők még ebben a kérdésben sem lesznek képesek felülemelkedni a pártérdekeken, nem válnak-e kezelhetetlenné bizonyos társadalmi folyamatok? A válaszokra még egy ideig — úgy tetszik —‘Várnunk kell* (Cs. N. L.) 8' •Γ Lebegtetés? Kötött árfolyam?1 ^ A közeljövőben nincs lehetőség a forint konvertibilissé tételére (MTI) A napokban RabárFerenc pénzügyminiszter meghívására a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) szakértőinek küldöttsége járt hazánkban. A pénzügyminiszter felkérésére a delegáció annak lehetőségeit vizsgálta, hogy milyen feltételek teljesítése esetén lehetne konvertibilissé tenni a forintot. A szakértők két lehetőséget vizsgáltak: az első variáció esetében a szükséges devizatartalékok egy bizonyos, a mainál magasabb szintje, a gazdaság egy új egyensúlyi állapota mellett a forint árfolyamát egy átmeneti időszakban lebegtetnék, és csupán a lebegtetés után kötnék a forint árfolyamát egy nyugati deviza vagy devizacsoport árfolyamához; a második lehetőség szerint a forint konvertibilissé tételét úgy valósítanák meg, hogy kötött árfolyammal indulna egy nyugati valutához kötve, és ezzel párhuzamosan liberalizálási intézkedésekethajtanának végre a gazdaságban. A nemzetközi pénzügyi szervezet szakértői megerősítették a Pénzügyminisztérium azon álláspontját, hogy mind az export, mind az import, mind az árak, bérek ■ vonatkozásában további liberalizálásra van szükség, jelentős mértékben meg kell növelnie Magyarországnak a devizatartalékait. Rabár Ferenc hangsúlyozta, hogy a forint konvertibilissé tételére a közeljövőben nincs lehetőség, mivel ahhoz lényegesen meg kellene emelni az ország devizatartalékait. A kelet-európai piacon bekövetkező dollárelszámolásra való áttérés, az Arab-öböl menti válság, a mostani aszály azonban újabb gondok elé állítják hazánk gazdaságát. Szombat, ZS10. szeptember 1. Magyar Nemzet Megnyílt a mezőgazdasági vásárr Elfogadható árakat, jó minőséget sürget a köztársasági elnök (MTI) Pénteken a kőbányai vásárvárosban megnyílt a 71. Nemzetközi Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kiállítás és Vásár (OMÉK). A BNV fellobogózott főterén az alkalomból rendezett ünnepségen jelen volt a hazai társadalmi, politikai és gazdasági élet számos kiemelkedő képviselője. Megnyitó beszédet Göncz Árpád köztársasági elnök mondott. Hangsúlyozta: hazánk fejlődésében, népünk boldogulásában a mezőgazdaság meghatározóan fontos szerepet tölt be. Nemzetgazdaságunk egykori sikerágazata napjainkban a pusztító aszállyal és az átalakulással járó gondokkal küszködik, ám sok a felszínre hozható lendítő erő is. Ezek azonban csak akkor érvényesülhetnek igazából, ha az ágazat elfogadható áron és jó minőségben jut hozzá a kiállításon is látható hazai és külföldi biológiai anyagokhoz, műszaki eszközökhöz, technológiákhoz, valamint a tudományos világ kínálta legkorszerűbb ismeretekhez és módszerekhez. A köztársaság elnöke üdvözölte az OMÉK-kal egy időben megrendezett 11. Budatranspack nemzetközi anyagmozgatási és csomagolási kiállítás résztvevőit. A vendégek ezután megtekintették a vásárvárost, amelyben 611 hazai és 178 külföldi kiállító vizsgázik szeptember 9-ig, az OMÉK zárásának napjáig a szakma és a nagyközönség előtt. Az OMÉK ma még a régi és az új társadalmi rend sajátos egyvelege. Hivatkoznak a jelenre és a jövőre, de nem akárkik, azok, akik szereplői voltak a közelmúltnak is, így azután két sajtótájékoztató is tanúsította az „átmenetet”: az Állami Biztosítóé és egy születőben levő osztrák—magyar együttműködés résztvevőié. A pénzintézet már eljutott oda — hallhattuk tegnap —, hogy a várható új mezőgazdasági termelési és tulajdonstruktúra jegyében kínálja a mezőgazdasági biztosításokat, de ehhez az is kellett, hogy az állam „kivonuljon” támogatásaival az eddigi kárfinanszírozási tevékenységből. Mondhatni, szerencse, hogy az AB az aszályveszteségek megtérítésében nem vállal különösebb szerepet, mert csak egy áttételen keresztül van fizetési kötelezettsége. A cég egyébként csak közvetítője volt a kárbecslésnek a Békés megyében pusztító sertéspestis során. Az állam a kártalanító ugyanis, az AB csak az ügyek intézője. Az eddigi becsült veszteség 400 millió forint. Az „átmenet” cégeként szerepelt a Zalaco Sütő- és Édesipari Vállalat, amelyik lépésekre kényszerül a privatizáció jegyében, s mert tanácsi alapítású cég. Ennek sikeres előzménye, bevezetője, hogy a bécsi Ankerbrot AG-vel együtt vállalkozik, értelemszerűen pékáruk termelésére, természetesen a közös érdekeltség alapján. A zalai cég a keszthelyi egységét viszi be a leendő vegyes vállalatba, mely azt vállalja, hogy az Ausztriában ismert és népszerű termékeket nálunk is gyártja, értékesíti. Az árak várható alakulásáról — arról, hogy a ma 20 forintos kenyér várhatóan mennyi lesz fél vagy egy év múlva — nemigen tudtak nyilatkozni a sajtótájékoztatót tartó szakemberek. S az osztrákok nyugalma sem volt igazán érthető, mert ők kiküldött mintákból állapították meg: jó a magyar liszt. Csak hozzátenni tudjuk, a minta bizonyosan kifogástalan, de valahogy mindig olyan furcsa kenyér lesz belőle... (K. I.) A jövő héten visszaáll a parlamenti rend Polgármesterekről, kormányzati munkamegosztásról tárgyalnak A képviselők benyújtják vagyonnyilatkozatukat Szabad György, az Országgyűlés elnöke pénteken délelőtt tájékoztatta a sajtó munkatársait a parlament jövő heti, szeptember 3-4-i ülésszakán napirendre tűzött témákról. Szólt ezenkívül azokról a törvényhozói, jogalkotói feladatokról is, amelyek szeptemberben és októberben a képviselőkre hárulnak. Közölte, hogy jövő héttől visszaáll a parlament megszokott működési rendje, hétfőn és kedden plenáris ülésekre, szerdától péntekig bizottsági vitákra kerül sor. Igyekeznek hétfő reggelenként a frakciók számára is összejöveteli lehetőséget biztosítani, ezért a jövő heti plenáris ülést fél 11 órakor kezdik. A legközelebbi ülés napirend előtti témái keretében bejelentik, hogy dr. Keresztes Sándor (KDNP)képviselő szentszéki nagykövetté kinevezése miatt, lemond mandátumáról. Megtárgyalják Csóti György (MDF) önálló indítványát a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1989. évi törvény módosításáról, amelynek célja a javaslatot tevők számának ésszerű szabályozása és egyes joghézagok eltüntetése. Ugyancsak döntenek a képviselők Palotás Jánosnak, (MDF), a postáról és a távközlésről szóló önálló indítványáról. A fő napirendi pontok sorában folytatják a polgármesteri tisztség betöltésének egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitáját. Mivel az illetékes bizottság addig — még külföldi tanulmányútja előtti ülésén — közös álláspontot alakít ki, valószínűleg sikerül döntésre jutni. Megtárgyalják az önkormányzati választások lebonyolításának pénzügyi vetületeit, és remélhetőleg határozathozatallal fejezik be a társadalmi szervezetek kezelői jogáról folyó vitát. Számos hozzászólás várható a kormányzati munkamegosztással összefüggő törvényjavaslat kapcsán, amelyet már előző alkalommal is több módosító javaslattal „fűszereztek”. Kérdésünkre válaszolva a parlament elnöke elmondotta, hogy az általunk említett, szétaprózódott építésű mk egyike a legösszetettebb problémáknak. ]Logikus követelménynek látszik e területek egy kézben tartása, de számos, környezetvédelmet érintő kérdés indokolja az egyéb megközelítéseket is. Napirenden szerepel még a házszabály kiegészítése, a nemzetbiztonsági bizottság feladatainak meghatározása és több interpelláció. A következő két hónapban törvényjavaslatok és -módosítások hosszú sora vár megtárgyalásra, elfogadásra. Csak néhány közülük: a privatizáció, a termőföld tulajdonjoga, az államháztartás, a BTK-ról és a büntetőeljárásról szóló módosítás, a közigazgatási bíráskodás, a sajtóról, rádióról, tévéről készülő részletes szabályozás, a nemzeti, etnikai kisebbségekről, a rendőrségről, a külföldiek befektetéseiről, a családi pótlékról tervezett rendelkezések. A sajtó által egy korábban fölvetett kérdésre visszatérve, Szabad György közölte, hogy a képviselőknek vagyonnyilatkozatukat a jövő hét végéig kell eljuttatniuk az illetékes szervekhez. K. V. Határrendőrség Új szervezeti rend készül a határőrségnél: 1995. december 31- ig határrendőrséggé vagy határrendészetté kívánnak átalakulni. Az elképzelés szerint a határőr tisztek és altisztek rendőrihatáskörrelrendelkeznének, továbbá a határőrség első fokú menekültügyi hatóságként is működne. Ezzel párhuzamosan törölnék az alkotmányból, hogy a határőrség fegyveres testület. Nováky Balázs megbízott országos parancsnokközölte: a román—magyar határon komoly embercsempészet működik, amit azonban csak két esetben tudtak bizonyítani. Csökkent, és reményeik szerint tovább fog egyszerűsödni a munkájuk. Egyrészt a határtól számított 20 kilométeres mélységben már nem ellenőrzik az utazókat — bár jogi lehetőségeik még vannak erre —, és új koncepciójuk szerint a vámőrség megbízásából az esetek nagy részében ahatárőrök ellenőriznékmajd a turisták csomagjait. Gyorsmérleg a száz napról népjóléti programmal a szegénység ellen (MTI) A Magyar Köztársaság miniszterelnökségének sajtóirodája pénteken eljuttatta az MTI- hez a kormány első 100 napjának rövid áttekintését. A szabad választásokkal Magyarországon nem kormányváltozás, hanem rendszerváltozás történt. Történelmi feladat, hogy az elnyomó és általános leromlást okozó államot polgárainak boldogulást adó hazává építsük át. Példátlan nehézségeink ellenérebiztató, hogy törekvéseink egybeesnek a nemzet ébredő tettvágyával és a környező országokban, sőt az egész világon zajló folyamatokkal. A koalíciós kormány az első időszakra hármas célt tűzött maga elé. El akarta végezni a kormányzati irányítás szervezeti, működési rendjének átalakítását, a nemzetközi kapcsolatok új alapokra helyezését, továbbá a gazdasági válság csillapítását és a vállalkozások élénkítését. A kormányzat az oktatást a válságból való kitörési pontnak tekinti, ámde a szükséges intézkedések — valóban hatékony iskolarendszer kidolgozása, új szellemű pedagógusképzés, új tankönyvek írása,pénzügyi alapok előteremtése stb. — 100 nap alatt nem hozhatóak meg. A munkanélküliség súlyos gondja nyomasztja a kormányzatot is. Készül a szociális háló, megtörtént a minimálbér meghatározása, folyik a foglalkoztatási alap feltöltése. A kormány véglegesen leállította a nagymarosi építkezést, nem vett részt a bősi műveletekben. Tisztázza az egyházak működéséhez szükséges vagyontárgyak visszaadásának elveit, ami távolról sem jelenti az összes volt egyházi tulajdon visszaállítását. A kormányzatnak a külpolitika új elveinek megállapításánál egymásnak ellentmondó szempontokat kellett mérlegelnie. Miközben megszüntette a korábbi egyoldalúságokat, helyreállítva az ország függetlenségét és szuverenitását, kiépítette az ország jövője szempontjából meghatározó nyugat-európai és közös piaci kapcsolatokat. A kormány a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai ülésén egyértelműen kifejezésre juttatta Magyarország kilépési szándékát a katonai szervezetből. Az új magyar kormány minőségileg más alapokra helyezte a vezető nyugat-európai hatalmakkal, kormányokkal fennálló kapcsolatot, s megkülönböztetett figyelmet szentel a szomszéd országokhoz fűződő viszony folyamatos javításának. A kormány külpolitikája egyik sarkpontjaként kezeli a nemzeti kisebbségek ügyét, minden lehetőséget megragadott, hogy elősegítse a szomszéd országokban élő magyar kisebbségek jogainak érvényesülését. Összegezve: elmondhatjuk, hogy az ország megtette a döntő irányváltást ahhoz, hogy egyenrangú partner legyen az európai demokráciák közösségében. A politikai és pénzügyi körök jelzései alapján Magyarország iránt a bizalom új, magasabb szinten helyreállt. Az ország fizetőképességének finanszírozása az idei évre megoldott. Az IMF-fel (Nemzetközi Valuta Alap) kötött megállapodás szerint az idei év költségvetési hiánya nem haladhatja meg a 10 milliárd forintot. Ám a hiány már a kormány hivatalba lépésekor jócskán túllépte ezt a szintet. A kormány a költségvetési egyensúly javítása érdekében kényszerült a támogatásmegvonás és a központi áremelés eszközéhez fordulni, s eltökélts abban, hogy még a jogos szociáális és bérigényeknek is csak olyan mértékben enged, hogy azokne veszélyeztessék a nemzetgazdaság pénzügyi egyensúlyát és az inflációellenes gazdaságpolitikát. Szembe kell néznünk a KGST- államok válságából eredő súlyos problémákkal is. A KGST-kereskedelem radikális csökkenése és az iraki gazdasági embargó súlyos terheket jelent. Sikerült a tulajdonreformmal és a privatizációval kapcsolatban olyan irányokat kidolgozni, amelyekre az ősszel új törvényeket és egy gyors és tömeges lefutású privatizációs gyakorlatot lehet ráépíteni. Nem sikerült, de nem is sikerülhetett a lakosság széles tömegeiben felkelteni azt az érzést, hogy végre elindul a gazdaság a javulás felé — ennek első jelei jövő év végére, 1992 elejére lesznek érezhetőek. A szegénység a legkeserűbb örökséget és kockázatot jelenti az új kormánynak. A legszegényebb csoport életszínvonala ugyan nem romlik, de a középrétegekből nagyobb csoportoknak vezet lefele a jövedelempozíciója. A tömeges szegénységet egy új népjóléti programmal próbáljuk megelőzni. Mindenekelőtt a nyugdíjasok és a több szempontból hátrányos helyzetű csoportok további leszakadását fogjuk szociálpolitikai eszközökkel megállítani. A kormány a privatizációs folyamat több éves időszaka alatt is köteles gondoskodni arról, hogy az egyelőre állami tulajdonban maradó vállalatok nyugodt körülmények között termelhessenek. Ugyanakkor figyelembe véve azt a társadalmi kívánságot, hogy a rendszerváltásból következő személyi konzekvenciákat ebben a szférában is hagyni kell érvényesülni, a kormány rendelettel lehetővé tette a vállalati tanácsok újraválasztását és a jelenlegi vállalatvezetők megerősítését, vagy leváltását és az igazgatói tisztség pályázat útján történő betöltését. Fenntartja azt a szándékát, hogy a fennmaradó állami vállalatoknál a vállalati tanács vagy közgyűlés által történő irányítási rendszert megszünteti. Ennek a rendelkezésnek a kizárólagos célja az volt, hogy az átmeneti időre is lehetővé váljék az elmúlt rendszerben politikai megfontolásból kinevezett gazdasági vezetők lecserélése. A külföldi befektetések teljes körű szabályozására ősszel új befektetési törvény készül. Szeptemberben a kormány nyilvánosságra hozná a gazdaság állapotát hitelesen elemző teljes körű jelentését, valamint a 3 éves kormányprogramot. 3 Az SZDSZ kritikája a kormányról „A kormány első száz napja után az ország erkölcsi, gazdasági és társadalmi állapota roszszabb, mint a választások pillanatában volt" — kezdődik a Szabad Demokraták Szövetségének elemzése az Antall-kormány első száz napjáról. Tegnap Pető Iván ismertette az SZDSZ álláspontját, amelyben többek között szerepel, hogy a mezőgazdaságot összeomlás fenyegeti, az államgépezet szétzilálódott, a sajtó megint a függetlenségéért harcol. A kulturális élet párt- és klikkharcok tere lett. Feltartóztathatatlanul gyorsul az infláció. Privatizáció helyett új központosítás keríti hatalmába a gazdaságot. Gyanakvás és ellenségeskedés ijeszti el a külföldi tőkét. Pető Iván, a kormány külpolitikájáról is lesújtóan nyilatkozott. Az elmúlt száz napban romlott a viszony a szomszédos országokkal. A kormány felelős köreiből gyakran hangzanak el félreérthető nyilatkozatok, túl sűrűn kénytelenek a félreértsek miatt utólag magyarázkodni a miniszterek. Pető Iván nem tartotta időszerűnek, hogy azt a kérdést mérlegelje, belépne-e szervezete egy nagykoalícióba. Ugyanakkor elképzelhetőnek vélte, hogy a kormánykoalícióról leválasztja az MDF a kisgazdákat. Még így is maradna egy minimális többsége a kormánynak a parlamentben. (és) A NAP írott sziget re jó lenne egy szigetet írni ide. Nyugodt, csöndes, nyomda- és virágillatú szigetet. Amelyen csupa értelmes, kedves, netán bölcs ember üldögél, beszélget. Óh, nem kell egyetérteniök! Csak abban, hogy a tisztesség többet ér a legjobban fizetett becstelenségnél is. Hogy mi magyarul vagyunk emberek, az emberségünk magyarul szólal meg. S a magyarságunk emberül helytáll... De jó volna is egy ilyen szép, írott sziget, nem a gondtalanságé, hanem a közösen vállalt gondoké; sziget, amely alatt nem az indulat tűzhányója remeg; betűkből írott sziget, higgadt nemzeti utópia, a lényegben egyetértők szellemi helye, olyasféle, mintha valahol odafenn, a kék levegőégben, létezne egy találkozóhely, lebegő felhőtutaj, mentőhajó vagy pihenő oázis, amelyhez csak a történelemből vezet út, nem pedig a napi politikai tusakodásból... Hát lehetetlen vajon, hogy emberek, akik a lényeg tekintetében, a nemzet — és az emberiség — sorsérdekeiben egyként gondolkodnak, s éreznek, barátian vitázva tegyék meg maradék útjukat a halálig vagy a beteljesülésig, a következő örömig vagy a következő feladatig? Örökkön örökké ezt a szigetet reméltem kirakni betűkből. Az együttgondolkodásét és együttérzését. A vitázásét és az igazságkeresését. Ha nyugtalan voltam, csak azért, hogy meglegyen egyszer a nyugalom szigete. S most látom, újra és ismét az összefogásra hivatottak csapnak össze, és indulataikban elfelejtik gondolataikat. Torzsalkodásaikban elfelejtik közös és külön igazságaikat is. Elfelejtik, elvesztik, megölik. Az vész el, ami életük értelme volt. DIURNUS