Magyar Nemzet, 1990. szeptember (53. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

SS )a HAZAI NAPLÓ NEM SOK JÓVAL kecsegtet a kormány számára a második száz nap kezdete. A helyhatósági választások kampányának igazi kezdetén az ellenzék,valóságos ellenzékként viselkedve, valóságos össztüzet zú­dított a kormányzati politikára. A száz nap kormányzati eredményeit értékelő SZDSZ-sajtótájékoztatón egyebek között elhangzott, hogy eb­ben az időszakban egyaránt romlott az ország erkölcsi, gazdasági, tár­sadalmi állapota. A koalíció nem tudott eleget tenni­­ az előzetes ígéreteknek. Növekedett a gyanakvás, az ellenségeskedés. És ugyan­csak kívánnivalót hagy maga után a kormány külpolitikája is, hiszen — hangzik az értékelés — az elmúlt száz nap alatt romlottak kapcso­lataink a szomszédos országokkal is. A szabad demokraták ügyvivőjé­nek szavait támasztja alá az Új Kína hírügynökség értékelése, mely szerint a miniszterelnök augusztus huszadik­ beszédének egyes kije­lentései valóságos sokkhatást váltottak ki a Szovjetunióban. Szokatla­nul éles hangon követel felelősségteljes agrárpolitikát a kormánytól a szocialisták agrártagozata. Állásfoglalásukban egyebek között azt hangsúlyozzák, az új agrárpolitikai programnak szervesen kell illesz­kednie egy olyan gazdaságpolitikába, amely nem ellenséges az agrár­­politikával. Jelenleg azonban az érdemi agrárpolitikai kérdések zömét háttérbe szorítják a földtörvényjavaslattal kapcsolatos szenvedélyes viták, ami jól mutatja, hová is juthat a mezőgazdaság, az egész or­szág, ha a koalíció agrárpolitikai kérdésekben nem a legkedvezőbb megoldásra törekszik. Alapvetően fontos lenne hát, egy konszolidált, hosszú távú célokat is tartalmazó agrárpolitika kidolgozása. NYILATKOZATBAN TILTAKOZIK a fiatal demokraták kecske­méti csoportja, és egyértelműen politikai zavarkeltésnek nevezi az MDF alelnökének csütörtöki sajtótájékoztatóján­ elhangzotta­kat, és a legerősebb kormányzó párt választási kampányát az általa felmuta­tott ellenség elleni összefogásban próbálja végrehajtani. Ezek a meg­nyilatkozások ugyanis arra utalnak, hogy a nyugodt erő pártja meg­próbálja az ördögöt a falra festeni, és azt az érzetet kelteni, hogy az „ördögöt” csakis az MDF választási győzelmével lehet megsemmisíteni. A kecskeméti fiatal demokraták szerint az efféle olcsó, erkölcstelen demagógia nem méltó az ország kormányzó pártjához. Bizonyára so­kan egyértelmű acsarkodásként és választási fogásként értékelik az ellenzék megerősödő támadásait. Ez azonban korántsem intézhető el egyszerű kézlegyintéssel, a felerősödött támadásokban bizonyára an­nak is szerepe van, hogy a koalíció pártjai „országlásuk” első száz nap­jában — olykor fölénnyel — utasították vissza az ellenzék javaslatait. Máskor pedig egyszerűen ellenségeskedésnek, obstrukciónak nevezték a kormányzati politikával ellentétes vélemények megfogalmazását. Az ellenzék felerősödő támadásai — olykor a valós demokrácia érdeké­ben kötött érdekazonosság — nyomán a koalíciónak előbb-utóbb rá­­kell döbbennie arra, hogy az ellenzéki padsorokban is találhatók kor­mányképes erők, sőt a szakértelem dolgában sem kell a koalíció tiszt­ségviselői mellett szégyenkezniük. Kérdés azonban, hogy ez a tény mennyiben érdekli a kényelmes többségben levő koalíciós pártokat. Többségük ma ugyanis nagyon is megnyugtató. SOKAKAT AGGASZT viszont, hogy az elmúlt évtizedben 3,1 száza­lékkal csökkent az ország népessége. Tíz év átlagában kevesebb gye­rek született, mint ahányan meghaltak az országban, és a halálozások aránya nemzetközi összehasonlításban is igen magas. Különösen ag­gasztó, hogy ezen belül növekedett a középnemzedékhez tartozók mor­talitása, ami a munkaképes lakosság egyre elviselhetetlenebb túlhaj­szoltságát jelzi. Ezen aligha tudnak változtatni a munkaképes korú, tisztességben megélni akaró milliók, hiszen a legfrissebb hírek szerint az idei infláció aránya immár elérte a huszonhat százalékot.­ Egyes riasztó jelek azt mutatják, hogy a nemzeti megújhodás programjában megígért inflációs folyamat megfékezése még sokáig várat magára. Kérdés azonban — ezt az ország érdeke követelné —, hogy a parla­menti pártokban van-e annyi tolerancia, hogy hatpárti összefogással megpróbáljanak kidolgozni egy — már évek óta ígért — antiinflációs politikát? Egy meggyötört, fogyóban levő nemzet számára. Félő ugyan­is, ha a különféle politikai erők még ebben a kérdésben sem lesznek képesek felülemelkedni a pártérdekeken, nem válnak-e kezelhetetlen­né bizonyos társadalmi folyamatok? A válaszokra még egy ideig­ — úgy tetszik —‘Várnunk kell* (Cs. N. L.) 8' •Γ Lebegtetés? Kötött árfolyam?1 ^ A közeljövőben nincs lehetőség a forint konvertibilissé tételére (MTI) A napokban Rabár­­Fe­renc pénzügyminiszter meghívá­sára a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) szakértőinek küldöttsége járt hazánkban. A pénzügymi­niszter felkérésére a delegáció annak lehetőségeit vizsgálta, hogy milyen feltételek teljesítése ese­tén lehetne konvertibilissé tenni a forintot. A szakértők két lehető­séget vizsgáltak: az első variáció esetében a szükséges devizatarta­lékok egy bizonyos, a mainál ma­gasabb szintje, a gazdaság egy új egyensúlyi állapota mellett a forint árfolyamát egy átmeneti időszakban lebegtetnék, és csu­pán a lebegtetés után kötnék a forint árfolyamát egy nyugati de­viza vagy devizacsoport árfolya­mához; a második lehetőség sze­rint a forint konvertibilissé téte­lét úgy valósítanák meg, hogy kötött árfolyammal indulna egy nyugati valutához kötve, és ezzel párhuzamosan liberalizálási in­tézkedéseket­­hajtanának végre a gazdaságban. A nemzetközi pénzügyi szerve­zet szakértői megerősítették a Pénzügyminisztérium azon állás­pontját, hogy mind az export, mind az import, mind az árak, bérek ■ vonatkozásában további liberalizálásra van szükség, jelen­tős mértékben meg kell növelnie Magyarországnak a devizatarta­lékait. Rabár Ferenc hangsúlyozta, hogy a forint konvertibilissé téte­lére a közeljövőben nincs lehető­ség, mivel ahhoz lényegesen meg kellene emelni az ország deviza­­tartalékait. A kelet-európai pia­con bekövetkező dollárelszámo­lásra való áttérés, az Arab-öböl menti válság, a mostani aszály azonban újabb gondok elé állítják hazánk gazdaságát. Szombat, ZS1­0. szeptember 1. Magyar Nemzet Megnyílt a mezőgazdasági vásárr Elfogadható árakat, jó minőséget sürget a köztársasági elnök (MTI) Pénteken a kőbányai vá­sárvárosban megnyílt a 71. Nem­zetközi Mezőgazdasági és Élelmi­szer-ipari Kiállítás és Vásár (OMÉK). A BNV fellobogózott főterén az alkalomból rendezett ünnepségen jelen volt a hazai társadalmi, politikai és gazdasági élet számos kiemelkedő képvise­lője. Megnyitó beszédet Göncz Ár­pád köztársasági elnök mondott. Hangsúlyozta: hazánk fejlődé­sében, népünk boldogulásában a mezőgazdaság meghatározóan fontos szerepet tölt be. Nemzet­gazdaságunk egykori sikerágazata napjainkban a pusztító aszállyal és az átalakulással járó gondok­kal küszködik, ám sok a felszínre hozható lendítő erő is. Ezek azon­ban csak akkor érvényesülhetnek igazából, ha az ágazat elfogadható áron és jó minőségben jut hozzá a kiállításon is látható hazai és külföldi biológiai anyagokhoz, műszaki eszközökhöz, technoló­giákhoz, valamint a tudományos világ kínálta legkorszerűbb is­meretekhez és módszerekhez. A köztársaság elnöke üdvözölte az OMÉK-kal egy időben meg­rendezett 11. Budatranspack nem­zetközi anyagmozgatási és csoma­golási kiállítás résztvevőit. A ven­dégek ezután megtekintették a vásárvárost, amelyben 611 hazai és 178 külföldi kiállító vizsgázik szeptember 9-ig, az OMÉK zárá­sának napjáig a szakma és a nagyközönség előtt. Az OMÉK ma még a régi és az új társadalmi rend sajátos egyve­lege. Hivatkoznak a jelenre és a jövőre, de nem akárkik, azok, akik szereplői voltak a közelmúlt­nak is, így azután két sajtótájé­koztató is tanúsította az „átmene­tet”: az Állami Biztosítóé és egy születőben levő osztrák—magyar együttműködés résztvevőié. A pénzintézet már eljutott oda — hallhattuk tegnap —, hogy a vár­ható új mezőgazdasági termelési és tulajdonstruktúra jegyében kí­nálja a mezőgazdasági biztosítá­sokat, de ehhez az is kellett, hogy az állam „kivonuljon” támogatá­saival az eddigi kárfinanszírozási tevékenységből. Mondhatni, sze­rencse, hogy az AB az aszályvesz­teségek megtérítésében nem vál­lal különösebb szerepet, mert csak egy áttételen keresztül van fizetési kötelezettsége. A cég egyébként csak közvetítője volt a kárbecslésnek a Békés megyében pusztító sertéspestis során. Az ál­lam a kártalanító ugyanis, az AB csak az ügyek intézője. Az eddigi becsült veszteség 400 millió fo­rint. Az „átmenet” cégeként szere­pelt a Zalaco Sütő- és Édesipari Vállalat, amelyik lépésekre kény­szerül a privatizáció jegyében, s mert tanácsi alapítású cég. Ennek sikeres előzménye, bevezetője, hogy a bécsi Ankerbrot AG-vel együtt vállalkozik, értelemszerűen pékáruk termelésére, természete­sen a közös érdekeltség alapján. A zalai cég a keszthelyi egységét viszi be a leendő vegyes vállalat­ba, mely azt vállalja, hogy az Ausztriában ismert és népszerű termékeket nálunk is gyártja, ér­tékesíti. Az árak várható alaku­lásáról — arról, hogy a ma 20 fo­rintos kenyér várhatóan mennyi lesz fél vagy egy év múlva — nemigen tudtak nyilatkozni a saj­tótájékoztatót tartó szakemberek. S az osztrákok nyugalma sem volt igazán érthető, mert ők ki­küldött mintákból állapították meg: jó a magyar liszt. Csak hoz­zátenni tudjuk, a minta bizonyo­san kifogástalan, de valahogy mindig olyan furcsa kenyér lesz belőle... (K. I.) A jövő héten visszaáll a parlamenti rend Polgármesterekről, kormányzati munkamegosztásról tárgyalnak A képviselők benyújtják vagyonnyilatkozatukat Szabad György, az Országgyű­lés elnöke pénteken délelőtt tá­jékoztatta a sajtó munkatársait a parlament jövő heti, szeptember 3-4-i ülésszakán napirendre tű­zött témákról. Szólt ezenkívül azokról a törvényhozói, jogalkotói feladatokról is, amelyek szep­temberben és októberben a kép­viselőkre hárulnak. Közölte, hogy jövő héttől visszaáll a parlament megszokott működési rendje, hét­főn és kedden plenáris ülésekre, szerdától péntekig bizottsági vi­tákra kerül sor. Igyekeznek hét­fő reggelenként a frakciók szá­mára is összejöveteli lehetőséget biztosítani, ezért a jövő heti ple­náris ülést fél 11 órakor kezdik. A legközelebbi ülés napirend előtti témái keretében bejelentik, hogy dr. Keresztes Sándor (KDNP)­képviselő szentszéki nagykövetté kinevezése miatt, le­mond mandátumáról. Megtárgyal­ják Csóti György (MDF) önálló indítványát a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1989. évi törvény módosításáról, amely­nek célja a javaslatot tevők szá­mának ésszerű szabályozása és egyes joghézagok eltüntetése. Ugyancsak döntenek a képviselők Palotás Jánosnak, (MDF), a pos­táról és a távközlésről szóló ön­álló indítványáról. A fő napirendi pontok sorában folytatják a polgármesteri tiszt­ség betöltésének egyes kérdései­ről szóló törvényjavaslat általá­nos vitáját. Mivel az illetékes bi­zottság addig — még külföldi ta­nulmányútja előtti ülésén —­ kö­zös álláspontot alakít ki, valószí­nűleg sikerül döntésre jutni. Megtárgyalják az önkormány­zati választások lebonyolításának pénzügyi vetületeit, és remélhe­tőleg határozathozatallal fejezik be a társadalmi szervezetek ke­zelői jogáról folyó vitát. Számos hozzászólás várható a kormányzati munkamegosztással összefüggő törvényjavaslat kap­csán, amelyet már előző alkalom­mal is több módosító javaslattal „fűszereztek”. Kérdésünkre vá­laszolva a parlament elnöke el­mondotta, hogy az általunk emlí­tett, szétaprózódott építésű mk egyike a legösszetettebb problé­máknak. ]Logikus követelménynek látszik e területek egy kézben tartása, de számos, környezetvé­delmet érintő kérdés indokolja az egyéb megközelítéseket is. Napirenden szerepel még a házszabály kiegészítése, a nemzet­­biztonsági bizottság feladatainak meghatározása és több interpel­láció. A következő két hónapban tör­vényjavaslatok és -módosítások hosszú sora vár megtárgyalásra, elfogadásra. Csak néhány közü­lük: a privatizáció, a termőföld tulajdonjoga, az államháztartás, a BTK-ról és a büntetőeljárásról szóló módosítás, a közigazgatási bíráskodás, a sajtóról, rádióról, tévéről készülő részletes szabályo­zás, a nemzeti, etnikai kisebbsé­gekről, a rendőrségről, a külföl­diek befektetéseiről, a családi pótlékról tervezett rendelkezések. A sajtó által egy korábban föl­vetett kérdésre visszatérve, Sza­bad György közölte, hogy a kép­viselőknek vagyonnyilatkozatu­kat a jövő hét végéig kell eljuttat­niuk az illetékes szervekhez. K. V. Határrendőrség Új szervezeti rend készül a ha­tárőrségnél: 1995. december 31- ig határrendőrséggé vagy határ­rendészetté kívánnak átalakulni. Az elképzelés szerint a határőr tisztek és altisztek rendőri­­hatás­körrel­­rendelkeznének, továbbá a határőrség első fokú menekült­­ügyi hatóságként is működne. Ez­zel párhuzamosan törölnék az al­kotmányból, hogy a határőrség fegyveres testület. Nováky Balázs megbízott or­szágos parancsnok­­közölte: a ro­mán—magyar határon komoly embercsempészet működik, amit azonban csak két esetben tudtak bizonyítani. Csökkent, és reményeik szerint tovább fog egyszerűsödni a mun­kájuk. Egyrészt a határtól számí­tott 20 kilométeres mélységben már nem ellenőrzik az utazókat — bár jogi lehetőségeik még van­nak erre —, és új koncepciójuk szerint a vámőrség megbízásából az esetek nagy részében a­­határ­őrök ellenőriznék­­majd a turisták csomagjait. Gyorsmérleg a száz napról népjóléti programmal a szegénység ellen (MTI) A Magyar Köztársaság miniszterelnökségének sajtóiro­dája pénteken eljuttatta az MTI- hez a kormány első 100 napjának rövid áttekintését. A szabad választásokkal Ma­gyarországon nem kormányválto­zás, hanem rendszerváltozás tör­­tént. Történelmi feladat, hogy az elnyomó és általános leromlást okozó államot polgárainak bol­dogulást adó hazává építsük át. Példátlan nehézségeink ellenére­­biztató, hogy törekvéseink egy­beesnek a nemzet ébredő tettvá­gyával és a környező országok­ban, sőt az egész világon zajló folyamatokkal. A koalíciós kormány az első időszakra hármas célt tűzött ma­ga elé. El akarta végezni a kor­mányzati irányítás szervezeti, működési rendjének átalakítását, a nemzetközi kapcsolatok új ala­pokra helyezését, továbbá a gaz­dasági válság csillapítását és a vállalkozások élénkítését. A kormányzat az oktatást a válságból való kitörési pontnak tekinti, ámde a szükséges intéz­kedések — valóban hatékony is­kolarendszer kidolgozása, új szel­lemű pedagógusképzés, új tan­könyvek írása,­­pénzügyi alapok előteremtése stb. — 100 nap alatt nem hozhatóak meg. A munka­nélküliség súlyos gondja nyo­masztja a kormányzatot is. Ké­szül a szociális háló, megtörtént a minimálbér meghatározása, fo­lyik a foglalkoztatási alap feltöl­tése. A kormány véglegesen leál­lította a nagymarosi építkezést, nem vett részt a bősi műveletek­ben. Tisztázza az egyházak mű­ködéséhez szükséges vagyontár­gyak visszaadásának elveit, ami távolról sem jelenti az összes volt egyházi tulajdon visszaállí­tását. A kormányzatnak a külpoliti­ka új elveinek megállapításánál egymásnak ellentmondó szempon­tokat kellett mérlegelnie. Miköz­ben megszüntette a korábbi egy­oldalúságokat, helyreállítva az ország függetlenségét és szuvere­nitását, kiépítette az ország jö­vője szempontjából meghatáro­zó nyugat-európai és közös piaci kapcsolatokat. A kormány a Var­sói Szerződés Politikai Tanácsko­zó Testületének moszkvai ülésén egyértelműen kifejezésre juttat­ta Magyarország kilépési szándé­kát a katonai szervezetből. Az új magyar kormány minő­ségileg más alapokra helyezte a vezető nyugat-európai hatalmak­kal, kormányokkal fennálló kap­csolatot, s megkülönböztetett fi­gyelmet szentel a szomszéd or­szágokhoz fűződő viszony folya­matos javításának. A kormány külpolitikája egyik sarkpontjaként kezeli a nemzeti kisebbségek ügyét, minden lehe­tőséget megragadott, hogy előse­gítse a szomszéd országokban élő magyar kisebbségek jogainak ér­vényesülését. Összegezve: elmondhatjuk, hogy az ország megtette a döntő irányváltást ahhoz, hogy egyen­rangú partner legyen az európai demokráciák közösségében. A politikai és pénzügyi körök jel­zései alapján Magyarország iránt a bizalom új, magasabb szinten helyreállt. Az ország fizetőképes­ségének finanszírozása az idei évre megoldott. Az IMF-fel (Nemzetközi Valuta Alap) kötött megállapodás szerint az idei év költségvetési hiánya nem halad­hatja meg a 10 milliárd forintot. Ám a hiány már a kormány hi­vatalba lépésekor jócskán túllépte ezt a szintet. A kormány a költ­ségvetési egyensúly javítása ér­dekében kényszerült a támogatás­­megvonás és a központi áremelés eszközéhez fordulni, s eltökélt­­s abban, hogy még a jogos szociá­á­lis és bérigényeknek is csak olyan­ mértékben enged, hogy azok­­ne­ veszélyeztessék a nemzetgazda­ság pénzügyi egyensúlyát és az inflációellenes gazdaságpolitikát. Szembe kell néznünk a KGST- államok válságából eredő súlyos problémákkal is. A KGST-keres­­kedelem radikális csökkenése és az iraki gazdasági embargó sú­lyos terheket jelent. Sikerült a tulajdonreformmal és a privatizációval kapcsolatban olyan irányokat kidolgozni, ame­lyekre az ősszel új törvényeket és egy gyors és tömeges lefutású privatizációs gyakorlatot lehet ráépíteni. Nem sikerült, de nem is sikerülhetett a lakosság széles tömegeiben felkelteni azt az ér­zést, hogy végre elindul a gazda­ság a javulás felé — ennek első jelei jövő év végére, 1992 elejé­re lesznek érezhetőek. A szegénység a legkeserűbb örökséget és kockázatot jelenti az új kormánynak. A legszegényebb csoport életszínvonala ugyan nem romlik, de a középrétegekből na­gyobb csoportoknak vezet lefele a jövedelem­pozíciója. A tömeges szegénységet egy új népjóléti programmal próbáljuk megelőz­ni. Mindenekelőtt a nyugdíjasok és a több szempontból hátrányos helyzetű csoportok további le­szakadását fogjuk szociálpoliti­kai eszközökkel megállítani. A kormány a privatizációs fo­lyamat több éves időszaka alatt is köteles gondoskodni arról, hogy az egyelőre állami tulajdonban maradó vállalatok nyugodt körül­mények között termelhessenek. Ugyanakkor figyelembe véve azt a társadalmi kívánságot, hogy a rendszerváltásból következő sze­mélyi konzekvenciákat ebben a szférában is hagyni kell érvénye­sülni, a kormány rendelettel le­hetővé tette a vállalati tanácsok újraválasztását és a jelenlegi vál­lalatvezetők megerősítését, vagy leváltását és az igazgatói tisztség pályázat útján történő betöltését. Fenntartja azt a szándékát, hogy a fennmaradó állami vállalatoknál a vállalati ta­nács vagy közgyűlés által tör­ténő irányítási rendszert meg­szünteti. Ennek a rendelkezésnek a kizárólagos célja az volt, hogy az átmeneti időre is lehetővé vál­jék az elmúlt rendszerben politi­kai megfontolásból kinevezett gazdasági vezetők lecserélése. A külföldi befektetések teljes körű szabályozására ősszel új be­fektetési törvény készül. Szeptemberben­­ a kormány nyilvánosságra hozná a gazdaság állapotát hitelesen elemző teljes körű jelentését, valamint a 3 éves kormányprogramot. 3 Az SZDSZ kritikája a kormányról „A kormány első száz napja után az ország erkölcsi, gazda­sági és társadalmi állapota rosz­­szabb, mint a választások pilla­natában volt" — kezdődik a Sza­bad Demokraták Szövetségének elemzése az Antall-kormány első száz napjáról. Tegnap Pető Iván ismertette az SZDSZ álláspont­ját, amelyben többek között sze­repel, hogy a mezőgazdaságot összeomlás fenyegeti, az államgé­pezet szétzilálódott, a sajtó me­gint a függetlenségéért harcol. A kulturális élet párt- és klikk­harcok tere lett. Feltartóztathatat­lanul gyorsul az infláció. Privati­záció helyett új központosítás ke­ríti hatalmába a gazdaságot. Gyanakvás és ellenségeskedés ijeszti el a külföldi tőkét. Pető Iván, a kormány külpoli­tikájáról is lesújtóan nyilatko­zott. Az elmúlt száz napban rom­lott a viszony a szomszédos or­szágokkal. A kormány felelős kö­reiből gyakran hangzanak el fél­reérthető nyilatkozatok, túl sűrűn kénytelenek a félreértsek miatt utólag magyarázkodni a miniszte­rek. Pető Iván nem tartotta idősze­rűnek, hogy azt a kérdést mérle­gelje, belépne-e szervezete egy nagykoalícióba. Ugyanakkor el­képzelhetőnek vélte, hogy a kor­mánykoalícióról leválasztja az MDF a kisgazdákat. Még így is maradna egy minimális többsé­ge a kormánynak a parlament­ben. (és) A NAP írott sziget­ re jó lenne egy szigetet írni ide. Nyugodt, csöndes, nyomda- és virágillatú szigetet. Amelyen csupa értelmes, kedves, netán bölcs ember üldögél, beszélget. Óh, nem kell egyetérteniök! Csak abban, hogy a tisztes­ség többet ér a legjobban fizetett becstelenségnél is. Hogy mi magyarul vagyunk emberek, az emberségünk magya­rul szólal meg. S a magyarságunk emberül helytáll... De jó volna is egy ilyen szép, írott sziget, nem a gond­talanságé, hanem a közösen vállalt gondoké; sziget, amely alatt nem az indulat tűzhányója remeg; betűkből írott szi­get, higgadt nemzeti utópia, a lényegben egyetértők szelle­mi helye, olyasféle, mintha valahol odafenn, a kék leve­gőégben, létezne egy találkozóhely, lebegő felhőtutaj, men­tőhajó vagy pihenő oázis, amelyhez csak a történelemből vezet út, nem pedig a napi politikai tusakodásból... Hát lehetetlen vajon, hogy emberek, akik a lényeg te­kintetében, a nemzet — és az emberiség — sorsérdekeiben egyként gondolkodnak, s éreznek, barátian vitázva tegyék meg maradék útjukat a halálig vagy a beteljesülésig, a következő örömig vagy a következő feladatig? Örökkön örökké ezt a szigetet reméltem kirakni be­tűkből. Az együttgondolkodásét és együttérzését. A vitá­­zásét és az igazságkeresését. Ha nyugtalan voltam, csak azért, hogy meglegyen egyszer a nyugalom szigete. S most látom, újra és ismét az összefogásra hivatottak csapnak össze, és indulataikban elfelejtik gondolataikat. Torzsal­kodásaikban elfelejtik közös és külön igazságaikat is. El­felejtik, elvesztik, megölik. Az vész el, ami életük értelme volt. DIURNUS

Next