Magyar Nemzet, 1990. október (53. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-30 / 254. szám

Kedd, 1990. október 30. HAZAI NAPLÓ HELYREÁLLT A REND, ez a tegnapi nap legfontosabb, leginkább megnyugtató híre. És ami még talán ennél is megnyugtatóbb és biza­lomkeltőbb lehet,­­hogy ehhez nem volt szü­kség a karhatalom beavat­kozására. A kínkeservesen megszületett egyezség után a tüntetők és az ellen tüntetők rövid idő alatt tudomásul vették a tényeket, s újból járhatóvá váltak az utcák, a polgárok megkönnyebbülten vették tudo­másul a mindkét fél számára elfogadható, s ami talán igazi pikantériát ad a törvényeknek, a demonstráló fuvarozók maguk is részt vettek a szemét eltakarításában. A születőben levő magyar demokrácia tehát — igaz, anyagi áldozatokkal —, de szerencsésen túlélte első mély bel­politikai válságát. Tanulság maradt bőven. Az elsőket még a Magyar Televízió külön műsorában még vasárnap késő este foglalta össze be­tegszobájában a kormányfő, aki egyebek között elismerte: ezt a komp­romisszumot egyik fél sem könyvelheti el sem győzelemként, sem vere­ségként, a kormányzat valóban nem készítette elő kellően a benzin­árak emelését, a kormány tagjai által kötött konszenzust vállalja. A korábbi reményekre jogosító várakozások után vázolta az ország ré­misztően nehéz gazdasági helyzetét, amelyben megeshet, hogy egyik napról a másikra világítás nélkül maradhat az ország. Szólt arról is: Nyugaton megdöbbentek attól, hogy mindössze négynapi olajtartaléka van az országnak. Saját pályafutásáról pedig azt hangsúlyozta, őt nem egyéni ambíciók fűtik, szolgálni kívánja a nemzetet, amíg élvezi a nép bizalmát. A TÖRTÉNTEK UTÁN ÉRTHETŐ, hogy a válsággal terhes napok tanulságainak összegzésével kezdte­­meg tegnapi munkáját a képviselő­ház. Aligha meglepő, hogy ki-ki pártállása és a történésekben játszott szerepe szerint értékelte a történteket, így van ez mindenütt a működő demokráciákban. A legerősebb kormányzó párt frakcióvezetője azt hangsúlyozta, a kormány nem tett elvi engedményeket, s ők felelőssé­get éreznek minden polgárért, a legerősebb ellenzéki szervezet frakció­­vezetője szerint pedig a történtekért rendkívüli felelősség terheli a kormányzó pártot. Az apró „ültésváltások” után abban többé-kevésbé egyetértettek a különböző pozícióban levő pártok, hogy a jövőben sokkal nagyobb felelősséggel kell politizálniuk, s mielőbb az ország működőképességéhez elengedhetetlenül szükséges törvények megalko­tására kell helyezni a hangsúlyt. Az ország alapvető érdeke ugyanis az, hogy az ideológiai viták, pengeváltások folytatása azzal a következ­ménnyel járhat, hogy az ország egyik politikai válságból a másikba sodródik, s aligha lesz olyan politikai szervezet, amelynek erkölcsi tő­kéje nem kopik el egyhamar. Alighanem erre figyelmeztet az is, hogy a külföldi lapvélemények általában sokkal súlyosabbnak ítélik meg a hétvégi eseményeket, mint a hazai megfigyelők. SEGÍTSÉG UGYAN érkezik, de az aligha­­vitatható, hogy az örökös politikai válsággal terhelt térségektől a külföldi tőke idegenkedik. Egyes jelek azonban kétségtelenül arra utalnak, hogy sajnos néhány sokkoló áremelésen és válságon túl kell esnünk, hiszen a gazdaságnak változatlanul nagy nehézséggel kell szembenéznie. Bár riadalomra nincs sok ok, hiszen egy tegnapi híradás szerint a nemzetközi pénzvilág nem riadt meg különösképpen a hirtelen kirobbant belpolitikai vál­ságtól, sőt, azt a piacgazdaságra­­való áttérés egyik velejárójának tart­ja. Azt már csak mi tudjuk, érezzük, sejtjük, miféle gyötrelmeket kell még az áttérésig átélnünk, mégpedig egy olyan időszakban, amelyben a tolerancia hiánya és az indulatok elszabadulása is veszélyezteti a töré­keny demokráciánkat. (Cs. N. L.) PARLAMENTI ÖSSZEFOGLAL) Délután kezdődött a parlamenti plenáris ülés tegnap, de némiképp olyan volt a hangulat, mint a reg­gel, munkakezdéskor a tömegköz­lekedési járműveken, munkahe­lyeken: a háromnapos blokád személyes élményeit'' mesélgették egymásnak­­a honatyák. Szabad György házelnök három óra után egy-két perccel hivatalból is a nehéz napokkal kezdte: felkérte Horváth Balázs belügyminisztert, Antall József helyettesét, hogy terjessze be még a napirend előtt a kormány indítványát, azt, hogy sürgősséggel tárgyalja meg a T. Ház a válságos napokkal össze­függő parlamenti döntést igénylő tervezetet. Az Országos Érdek­egyeztető Tanácson elfogadott megállapodás — mely a T. Ház elé fogyasztási adókról és fo­gyasztási árkiegészítésről szóló előterjesztésként került — napi­rendre tűzésének megszavazása előtt valamennyi frakció egy-egy képviselője módot kapott arra, hogy a történteket értékelje és a tanulságokat levonja. Kónya Imre kapott szót először, az MDF-frakcióvezető azt érté­kelte, hogy erőszakmentesen tel­tek el a válságos napok. Majd a gazdasági viszonyokról szólt, ar­ról, hogy a szükségszerű lépése­ket nem sikerült kellően előké­szíteni, s a tiltakozást törvényte­lennek minősítette, továbbá bírált egyes politikai erőket amiatt, hogy azonosultak a módszerekkel. Az érdekegyeztető fórumot ugyan­akkor törvényesnek ismerte el a szónok, majd kifejezésre juttatta: minden politikai erőnek háttérbe kell szorítania pártérdekeit, hogy talpra állhasson az ország. Pető Iván SZDSZ-frakcióvezető kapott szót ezután, aki nyílt poli­tikai válságnak nevezte a hét végi eseményeket, sőt, tette hozzá, nem zárult le, nem fejeződött be a po­litikai válság. De talán a legfőbb baj, hogy az embereknek a kor­mány szavahihetőségébe vetett hite rendült meg. A kormánynak most az a dolga, hogy szerezze vissza a társadalom bizalmát, cselekedetei, döntései legyenek kiszámíthatók — érvelt Pető Iván. A Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt frakció­vezetője Vincze Kálmán képvi­selőt bízta meg a párt véleményé­nek kifejtésével. Arra következ­tetett a­­szónok az eseményekből, hogy a rendszerváltás még nem ment végbe, s hiányzanak a leg­fontosabb gazdasági törvények is. Jól szervezett politikai erőket vél­tek felfedezni a megmozdulások mögött. Körültekintőbb kormány­­döntéseket sürgetett a szónok, il­letve kérte: intézményesüljön végre szociális partneri viszony az érdekegyeztetések során. Tilta­kozott a kisgazdapárt az ellen, hogy erőszakos módon igyekezze­nek a kormányzatot lemondatni. Horn Gyula az MSZP állás­pontját ismertette ezután. A po­litikus kifejtette: valóságos össze­fogásra sürgetnek az elmúlt na­pok drámai eseményei is, melyek­nek valóban csak vesztesei van­nak. A károk pedig a rossz kor­mányzati döntéseknek köszönhe­tők. Szükséges mielőbb egy vál­ságkezelő rendszer megalkotása, aminek érdekében már több fel­hívást tett közzé az MSZP. Abba kellette végre hagyni a­ múltba merengést, a közhangulatot szító kirohanásokat — címezte bírála­tát a parlamentnek Horn Gyula. Orbán Viktor Fidesz-frakcióve­­zető a benzináremelést megelőző napokon elhangzott­­hivatalos nyi­latkozatokra utalva szögezte le: a kormány hazudott. A költség­vetési hiány pótlását szolgálta a világpiaci árakkal indokolt ár­emelés. Az állampolgárok bizal­matlanná válása egyre nyilván­valóbb. Ezért sürgette: a kor­mányintézkedések mögött le­hessen felfedezni az átgondoltsá­got. Az „utcának” is címezte sza­vait a képviselő: igen nagy fele­lősséggel járó dolog a még oly jo­gos követelések miatt is az ut­cára vonulni. Ezt azok tehetik meg, akik biztosan tudják: az eseményeket folyamatosan ellen­őrizni képesek a törvényesség és a humánum szellemében. A Kereszténydemokrata Nép­párt frakcióvezetője, Füzessy Ti­bor előbb egy tanulságot fogal­mazott meg: a tömegek életébe, sorsába és zsebébe nem lehet be­lenyúlni úgy, hogy azt megelő­zően nem törekszik a megértés elérésére az, aki így cselekszik. Arra hivatkozott a hét végi ese­mények kapcsán, hogy mind a két felet okkal töltötte el féle­lem. Fodor István, a független par­lamenti képviselők nevében szó­lalt fel, s jelezte, hogy a költség­­vetés előkészítése és vitája is tár­sadalmi feszültségeket okozhat, ezért feltétlenül szükséges a szé­les körű társadalmi egyeztetés — ez is tanulsága a blokádnak. Palotás János kért „kétperces” felszólalási lehetőséget, hogy ki­fejthesse: nem ideiglenes benzin­­árcsökkentésről állapodott meg az Érdekegyeztető Tanács, hanem arról, hogy — a most leszállított árak mellett — a megfelelő adó­tartalomról és -szerkezetről ter­jeszt be a kormány előterjesztést a parlamentnek. Szabad György, a vitát lezárva, bejelentette: az Alkotmánybíróságot kéri fel az állampolgári engedetlenség alkot­mányos határainak tisztázására. Ezután láthatott hozzá, a T. Ház a napirenden szereplő hon­védelmi törvénymódosításhoz kapcsolódó számos javaslat hosz­­szadalmas szavazási procedúrá­jához, illetve a beterjesztett mó­dosítás egészének eldöntéséhez. Megszavazták a benzinre vonat­kozó árliberalizáció sürgősséggel való megtárgyalását. A Társada­lombiztosítási Alap idei költség­­vetéséről szóló törvény módosítá­sának előterjesztése következett végezetül. Surján László népjólé­ti miniszter expozéjában a többi között azt hangsúlyozta, hogy ugyan nőnek a társadalombizto­sítás bevételei, ám a „kintlevő­ségei” is. A kormány nevében ja­ Migya Ném­et vasolta: kerüljön sor az idén egy­szeri nyugdíj-kiegészítésre 2400 forint összegben minden nyugdí­jas esetében, kivéve azokat, akik­nek 13 800 forintnál nagyobb az ilyen pénzforrásuk. Két felszóla­ló képviselő fejtette ki az előter­jesztéstől eltérő nézetét, Freund Tamás (SZDSZ) elfogadta a nyug­díj-kiegészítésre vonatkozó javas­latot, de helytelenítette, hogy a költségvetés a tb jövedelmeinek tőkeként való hasznosítását ne­hezíti. Csehák Judit (MSZP) pe­dig számításokra alapozottan na­gyobb nyugdíj-kiegészítést tartott reálisnak, lényegében a 13. havi fizetést szorgalmazta. Mikor szerelnek le a sorkatonák? (MTI) A hétfőn elfogadott hon­védelmi törvény az ez év augusz­tusában fegyveres katonai szol­gálatra bevonult fiatalok sorka­tonai szolgálatát 12 hónapban ha­tározta meg. Ugyanakkor nem szól arról, hogy mi lesz azokkal a katonafiatalokkal, akik a Magyar Honvédségnél korábban kezdték meg szolgálatukat. Ez utóbbiról tájékoztatta Keleti György ezre­des, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője az MTI munkatársát. " A tavaly augusztusban be­vonultak közül mintegy 3 és fél­ezer fiatal számíthat arra, hogy 15 hónap után, a jövő hónap kö­zepén leszerel. Kiválasztásuk szo­ciális és egészségügyi szempontok alapján történik, az akkor bevo­nultak közül például minden olyan fiatal leszerel, akinek egy gyermeke van, s arról saját ház­tartásában gondoskodik. A töb­biek, mintegy tízezren 18 hóna­pot szolgálnak, így jövő év feb­ruárjában szerelnek le. Azok, akik tavaly novemberben, illetve ez év februárban vagy májusban vonultak be, terveink szerint leg­feljebb 15 hónapos szolgálatot teljesítenek, de az a törekvésünk, hogy közülük is minél többen — a már említett szociális és egész­ségügyi okok figyelembe vételé­vel — egy év szolgálat letöltése után leszereljenek. Azok egyéb­ként, akik több mint 12 hónapot szolgálnak, mintegy kompenzá­cióként a jelenlegi havi ezer fo­rint illetményük helyett, havi 5540 forint adómentes jövedelem­­pótló segélyben részesülnek, havi egy nap pótszabadságot kapnak, „túlszolgálati idejük” pedig bele­számít a tartalékos szolgálati idő­be. A reformáció ünn­epe A magyar protestáns egyhá­zaknak nagy ünnepe a reformá­ció emléknapja, október 31. Ezt eddig is minden évben megün­nepeltük. Ez alkalommal a Ma­gyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében 30-án, es­te 6 órakor nyilvános emlékülést tartunk. Ennek rendje: Baptista Énekkar; Köszöntés (dr. Tóth Ká­roly református püspök, az Öku­menikus Tanács elnöke); Gyüle­kezeti ének — Erős vár a mi Is­tenünk... 1. vers; Igeolvasás, imádság (dr. Viczián János bap­tista egyházelnök); Ünnepi be­széd (dr. Benda Kálmán profesz­­szor); Meditáció (Hecker Frigyes metodista szuperintendens). Res­­ponzorikus liturgia (Szebik Imre evangélikus püspök). Német segítség a magyar gazdaságnak Magas szintű gazdasági szak­emberekből álló német küldött­ség, Otto Schlecht gazdasági mi­nisztériumi államtitkár vezetésé­vel, hétfőn egynapos villámláto­gatást tett hazánkban. A tárgya­lást követően az államtitkár a Magyar Televíziónak és a Magyar Távirati Irodának nyilatkozva el­mondta: elengedhetetlennek tart­ják, hogy segítsék a magyar kor­mányt a gazdasági reformok megvalósítása érdekében. Mosta­ni útjuk célja a tényfeltárás és a helyzet elemzése volt, illetőleg annak vizsgálata, hogy miben igényel segítséget Magyarország. A delegáció — mint­­ az állam­titkár hangsúlyozta — Kohl kan­cellár kérésére jött Magyaror­szágra. Matolcsy György, a Miniszter­­elnöki Hivatal politikai államtit­kára elmondta: a küldöttségtől számos jó tanácsot kaptak és megállapodtak arról, hogy rövi­desen német—magyar vegyes bi­zottságot, valamint egy speciális energetikai munkacsoportot állí­tanak fel a magyar gazdaság talpra állítására. * Hazánk politikai és gazdasági helyzetéről kívánnak tájékozódni azok az üzletemberek, akik a genfi székhelyű Világgazdasági Fórum elnevezésű független ala­pítvány által szervezett kétna­pos tanácskozásra érkeztek Ma­gyarországra. Az eszmecsere, amelyet Göncz Árpád köztársasá­gi elnök nyitott meg, hétfőn kez­dődött a Fórum Szállóban, mint­egy 100 nyugat-európai résztve­vővel. Vélemények a T. Házból Ki mit mond a blokádról? Mind az egyeztető tárgyalások során, mind tegnap a parlament­ben is elhangzott, hogy a közeli napokban megformált törvények­nek a nyugat-európai gya­korlat­­hoz kell alkalmazkodniuk. Ezek mértékét a világon elfogadott és használt arányokhoz kell közelí­teni. Külföldön általában mi a gyakorlat? Az ár hány százalékát teszi ki az adó? — kérdeztük Ká­dár Bélától, a nemzetközi kapcso­latok miniszterétől. Kádár Béla: Alkalmazkodni kell a világgazdasághoz — A költségvetés bevételei szerte a nagyvilágban jelentős részben származnak a kőolaj és egyéb import energiahordozók forgalmazásának adózásából. Ezek az adók nem kis részt ké­peznek a fogyasztói árakban. Ha ettől megfosztja magát egy kor­mány, akkor a költségvetés ki­adásait máshonnan kell fedeznie.­­ Mekkora százalékokat jelen­tenek ezek az adók a különböző országokban? — Nagyon eltérő a kép. 40 és 50 százalék között mozog. — Ez elég nagy különbség. Mi mire számíthatunk? — Le kell szögeznem, hogy nincs sok lehetőség a szabad vá­lasztásra ... — Lát valami prognózist, hogy jövő kedden mennyibe kerül majd Magyarországon a benzin? — Nem lenne szerencsés, ha li­terenként rögzítenénk az adó mértékét. Az alaptétel ma a világ­piaci ár, ami pillanatnyilag vég­telenül hektikus, vagyis idegesen és gyorsan változik. — A nemzetközi jelzések sze­rint mikor és mitől csillapodhat ez a naponkénti változás? — Ha katonai lépések követ­keznek Közel-Keleten, ismét vár­ható az ár emelkedése. De a nem­zetközi jelzések már­­az Öböl menti háború előtt is egyértel­műen kimutatták, hogy nem tart­ható sokáig a korábbi olajár. — Palotás János azt mondta, hogy a most 12 forinttal csökken­tett benzináraknál reálisabbat nem lehet megállapítani a jövő héten sem. — Ennek nem érdemes most elébe vágni. Nagyon okos­­ember legyen, aki jósol. Lehet, hogy Pa­lotás úrnak van valami speciális információja. Nem lenne túl sze­rencsés azt feltételezni, hogy a kőolajárak lefelé mozognak, vagy valami nagy áldás éri a magyar gazdaságot. A világgazdaság ten­denciáinak tudomásulvétele nem népszavazás vagy demonstráció kérdése.­­ Elterjedt a hír, hogy a kor­mány csak azért tudott három napig kitartani, majd kompro­misszumot kötni, mert a nyugati kormányok segítségét érezhette maga mögött. Itthon elvesztette hátországát. — A kormány nem érezte, hogy elvesztette volna hazai hátorszá­gát. Természetesen értékelnünk kell a nyugatiak segítségét, mi­ként azt meg is tettem a televí­zióban. Ennek a támogatásnak a lényege, hogy vállalnunk kell a piacgazdaság gyorsított kiépítését. Ez mind európai, mind hazai ér­dek. Természetesen áldozatokkal is jár. Miként európai érdek az is, hogy egyetlen országban se éle­ződjön ki konfliktus. _Antall József miniszterelnök felidézte a francia miniszterelnök meghökkenését, hogy minálunk csak 8-10 napra elegendő tartalék üzemanyag van, szemben az ot­tani 100-110 napig használható készlettel. Mikor lesz nekünk leg­alább 50 napos tartalékunk? _Ha erre megfelelő devizatar­talékaink lesznek. Egy-két éven belül sajnos ez nem várható. Palotás János? Én a kormányt támogatom... Az egyeztető tárgyalások egyik meghatározó egyénisége volt Pa­lotás János, a Vállalkozók Orszá­gos Szövetségének elnöke. A par­lament soraiban az MDF-frakció­­ban van a helye. Vajon a kor­mánypárti képviselő miként élte át, hogy a kormánnyal szemben kellett egy hosszú napon át érveit kifejtenie? — Nem tartom szerencsésnek ezt a közelítést, mert ez újabb kérdéseket szül. Vajon a kormá­nyé a parlamenti csoport, vagy a parlamenti csoporté a kormány? Abból kell kiindulni, hogy a kor­mány felelősséggel tartozik a par­lamentnek. Én nem vagyok párt­­politikus. Nem léptem be az MDF- be. A választások előtt élveztem az MDF támogatását, tehát úgy fogtam föl a hét végi szereplése­met, hogy most én a javaslataim­mal a kormányt támogatom. Úgy gondolom, hogy ebben is az al­kotmányosság elvét kell követ­nünk, vagyis, hogy a parlament­nek felelős kormány ül most a végrehej­tó hatalom élén. Ezért is zavar, ha egy miniszter egy ellen­zéki interpellációra a tényeken kí­vül politikai választ is megfogal­maz. Sőt azt is tapasztaltam, hogy nem kellő tisztelettel kezelik az ellenzéki képviselőket. — A tárgyalások során hangsú­lyozta, hogy amennyiben nincs kellő információja a kormánynak, úgy kérdezzék meg a vállalkozó­kat. — Ez a tárgyalás során egy olyan pillanatban hangzott el, amikor éppen egy kisebb tétel hordónkénti negyven dolláros vá­sárlásáról volt szó. Ez egy olyan ügy, ami egy pillanatra bőszíthet­­te az embert, de nem ad alapot a hosszú távú stratégia szakszerű megvitatására. Tény viszont, hogy a parlamenti és a kormányzati munkából hiányzik a profizmus. A VOSZ mögött évek alatt felgyü­lemlett tapasztalat áll és én erre céloztam. Tehát mi nem követe­lünk, hanem segíteni akarunk. — Úgy kell tehát felfognunk a szereplését, hogy nem szemben, hanem érdekében, de a másik ol­dalon ült a kormánnyal? — Valójában így. Segítenünk kellett egy­ szakmai kérdés meg­oldásában, amire képtelen volt a kormány. Nem értették meg, hogy ez nem kizárólag a taxisok gond­ja. Pedig a taxisok is egy generá­lis gazdaságpolitikai változásért és nem szakmai érdekeik változá­sáért vonultak föl. — Mit érez most a frakción be­lül? Hogyan viszonyulnak önhöz az MDF képviselői? Megfordult-e a fejében, hogy kilép a frakció­ból? — Nagyon sok MDF-képviselő nyilvánosan gratulált. Ők a drá­ma megoldásának örültek. Ma egészen más helyzet lenne, ha nem születik meg az egyezség. Másik oldalról viszont tapasztaltam, hogy a képviselőcsoport egy része nem emésztette meg, hogy a sa­ját körke hívta fel a figyelmet a kormány hibáira. Ők néhányan el is hagyták az üléstermet, amikor szót kértem. Sajnos még mindig nehezen fogadják el, hogy a kri­tika nem minden esetben ellensé­ges. Ez a kritika nem azt mondta, hogy bukjon meg a kormány, ha­nem felkínált egy megoldási lehe­tőséget. Maradok tehát a frakció­ban, hiszen ők támogatták a kép­viselő-jelöltségemet, és én ezt a támogatást azzal, hogy elhagyom a frakciót, nem­ utasíthatom visz­­sza. ■ egyébként a blokád számos tagja megerősítette. — A mondat másképpen hang­zott el, miként azt a szenzációra éhes Zalai Újság idézte. Beszél­getésben álltunk egymással a blo­kád fenntartóival. Ennek során tettem fel a kérdést: „Ahhoz mit szólnának, ha buldózerekkel pró­bálnának utat nyitni, vagy pedig a kordon mögött állók fölemelné­nek egy taxit és kitennék a par­kolósávba?” Nos tehát ez egy kér­dés és nem állítás volt. Ezt értet­ték félre mind a blokád tagjai, mind a Zalai Újság újságírója. A hangulat persze ingerült volt és elképzelhető, hogy az első kérdés után már semmi másra nem is fi­gyeltek. Az emberek között lett is nagy fölzajdulás. Ennyi a dolog története. Talán lehetett követni a nyilvánosságon keresztül, hogy az elmúlt napokban hogyan gondol­koztam, hogyan nyilatkoztam, ho­gyan politizáltam. Remélem sen­kinek sem kell bizonyítanom, hogy nem szoktam kétpercenként változtatni a gondolataimat. Ha úgy gondolkoztam volna, amit ne­kem tulajdonított kijelentés mu­tat, akkor másképp alakul a hely­zet, és annak lennének nyomai. Gondoltam rá, hogy helyreigazí­tást kérek, de örülök neki, hogy most tisztázódott ez a félreértés. Szendrei Lőrinc Ülést tartott a kormá­ny • Intézkedések az Érdekegyeztető Tanács megállapodásának végrehajtására A kormány szóvivői irodája az alábbi közleményt juttatta el az MTI-hez: „A kormány hétfői ülésén át­tekintette az Érdekegyeztető Ta­nács vasárnapi ülésén létrejött megállapodás végrehajtásának helyzetét. Megállapította, hogy az országban a rend helyreállt, ezért — vállalt kötelezettségét teljesítve — intézkedéseket ho­zott a 12 forinttal csökkentett üzemanyagárak életbe léptetésé­ről­. Ennek keretében rendelet­ben határozta meg az új árnak megfelelő fogyasztásiadó-kulcso­­kat és az útalap javára teljesí­tendő befizetési kötelezettsége­ket. Utasította az üzemanyag-for­galmazókat, hogy október 30-án 0 órától, illetve üzemkezdettől az új, csökkentett árakat alkalmaz­zák. A kormány egyidejűleg utasí­totta az érdekelt minisztereket, hogy kezdjék meg annak a jog­szabálynak az előkészítését, amely — az üzemanyagárak emelkedése miatt az év végéig terjedő időre — egyes ágazatok és közszolgáltatók részére kom­penzációt biztosít; a júliusban bevezetett kompenzációs rendele­tet pedig emiatt hatályon kívül helyezte. A kormány megtárgyalta és el­fogadta annak a törvénymódosí­tásnak a tervezetét, amely az Érdekegyeztető Tanács létrejött megállapodás alapján az üzem­anyagok árának és forgalmazásá-A törvényjavaslatot a kormány az Országgyűlés elé terjesztette.” Az érdekegyeztető tanács va­sárnapi ülésén született megálla­podás értelmében a kormány meghozta az új — 12 forinttal csökkentett — üzemanyagárakkal kapcsolatos intézkedéseket. A három kormányrendeletet kom­mentálva László Balázs szóvivő elmondta: a most kiadott rende­letek csak arra az átmeneti idő­szakra vonatkoznak, amíg — a parlament által meghozandó tör­vénymódosítás értelmében — li­beralizálják az üzemanyagok árát és forgalmazását. Erre várhatóan a közeljövőben sor kerül, hiszen a kormány már megtárgyalta az árliberalizációs törvény tervezetét, s rövidesen a parlament elé terjeszti. A kor­mányszóvivő mindehhez hozzá­fűzte: a kormány a hordónkénti 29 dolláros benzinárat veszi ala­pul a termelői ár kialakításakor, s erre tevődik rá a fix összegű fogyasztói adó, mégpedig a kü­lönböző oktánszámú benzinfaj­táktól függően. László Balázs utalt arra is, hogy míg koráb­ban százalékban meghatározott­­ak liberalizálásához szükséges, fogyasztói adó épült be az üzem­anyagárba, addig a jövőben az adó egy változatlan forintösszeg lesz. Ennek értelmében tehát a liberalizációt követően a terme­lői ár alakulásától függően csök­ken vagy nő — immár egy állan­dó összegű fogyasztói adó mel­lett — az üzemanyagár. Fodor István: Nemzeti egységikormányra van szükség A parlamenti folyosókon nem volt tegnap ritka az olyan­­kép­viselő, aki a „pártkötődést” nem érezte szerencsésnek elsősorban a benzinháború nyomán kipattant politikai krízis nyomán. Ez bi­zony hallható volt az egymás kö­zötti beszélgetések közben, a bü­fében szürcsölt kávé mellett is. Megkérdeztük Fodor Istvántól, a független képviselők csoportjá­nak vezetőjétől. Hogy tapasztal­ta-e ő is: felértékelődött a „frak­ciója”? — Áttételesen igen, több kép­viselőtársamról érzett az a hír, hogy terhes számukra a „párt­­fegyelem", mert nem osztják egy az egyben pártjuk véleményét — válaszolja. — De nem volt per­sze egyelőre senki, aki jelezte volna csatlakozási szándékát a függetlenekhez. — A beszédében tett egy külö­nös megjegyzést, miután kifejtet­te a benzinkrízis kapcsán meg­fogalmazott „független" véle­ményt, azt, hogy a társadalom­ban ma nincs olyan politikai erő, amely egymaga elegendő politi­kai tőkével rendelkezne hatalmi pozíciókból hozott döntésekhez. Szóval, nem folytatta ezt a gon­dolatot, de hozzátette, hogy to­vább lehetne fűzni kérjük, fejt­se ki, mire gondolt, mit nem mon­dott el a T. Ház előtt. ( Gyakorlatilag azt, hogy eb­­ben a mostani helyzetben, a je­lenlegi gazdasági viszonyok kö­zött egyre nyilvánvalóbban iga­zolódik be: nemzeti egységkor­mányra van szükség! (K.­L) 3 Cs­engey Dénes is Nem akartam buldózerrel utat nyitni Tegnap megjelent egy riport la­punkban, amiben idéztük a Zalai Hírlap október 27-i számában megjelent cikket. Az újságot Keszthely határában a blokád résztvevőitől kaptuk. Ebben az állt, hogy: „Csengey képviselő úr buldózerrel akar utat nyitni." Mi­vel Csengey Dénes már nem tar­tózkodott Keszthelyen, amikor ke­restük, így a Parlamentben kér­deztük meg tőle, hogy vajon a za­lai újság pontosan idézte-e visssza a szavait. Ezeket a szavakat

Next