Magyar Nemzet, 1991. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

Szerda, 1991. január 2. HAZAI NAPLÓ EZ AZ ÉV IS JÓL KEZDŐDIK, sóhajthatunk fel a­­két legfontosabb újévi hír: az áremeléseik és a mozdonyvezetők figyelmeztető sztrájkja hallatán. Tárgyi­lagosabban persze, fogalmazhatunk ekképp is: úgy kezdődik, amely ennek a politikusok és az elemzők jelezték. Ahogy a televízióban mondta az ismert humorista: a kormányfő nagyon nehéz évet ígért az országnak, s ez az ígérete biztosan teljesül. Az áldozatvállalás elkerülhetetlenségét hangsúlyozta újévi köszöntőjé­ben a köztársasági elnök is, aki józanul beszélt közös múltunkról és — ha nem is egyforma, de mégis közös —, felelősségünkről. Sok múlik azon, mennyire ké­pes meghallani — még inkább eszerint cse­lekedni —, az elmúlt negyven év áldásos hatásaiként szétzilálódott, atomizálódott magyar társadalom az intő szavaikat, hogy effajta vál­ságokat csak egymást segítve és összefogva voltun­k-lehetünk képesek átvészelni, hogy a széteséstől a módosabbak önként vállalt lemon­dása, a sok kisközösség, az egymást el nem engedő kezek ereje óv­hatja meg az országot. TUDUNK-E ELŐRE MENEKÜLNI? Jól látjuk-e az irányt, a lehet­séges utat, amikor érthető leegyszerűsítéssel élve a Nyugatot, Euró­pát jelöljük meg célállomásként, más gondoktól gyötörten nem mé­lyedne el komolyabban az ottani társadalom valóságában, mai lénye­gében. Hamarosan talán a jelszavak mögött rejlő szándékok és törek­vések mibenléte, is tisztázódik az új eszmény elemzőbb megismeré­sére is jut idő. A jövő bizonytalansága azonban megtéveszti és vég­zetes hiba elkövetésére viszi azt, aki a letűnt rendszert kívánja visz­­sza, mint amely mégiscsak boldogulást hozhat a magyarságnak. Kelt­heti persze, néhány hasonlóság a „semmi sem változott” csalóka lát­szatát is, például az, hogy a múlt évihez hasonlóan idén is csak a legeslegvégén tudott a parlament „kiizzadni” költségvetési törvényt, akkor is csak olyat, amelynek tarthatóságában megalkotói sem na­gyon bíznak. A régi-új érvek hatására azonban a képviselők többsége belátta, hogy az ország talpon maradása, érdekében meg kell hajol­nia a­­ kormány és a nemzetközi pénzintézetek argumentumai előtt: hitelek nélkül csődbe jut az ország, elfogadott költségvetés nélkül viszont bedugulnak a források. A miniszterelnök sem, titkolta, hogy kényszerköltségvetést terjesztenek elő, amely nem számíthat a pol­gárok egyöntetű helyeslésére, ezért is hajlandó a kormány negyed­évenként megvonni a mérleget és módosítani a tervet, ha az élet úgy követeli. SZERENCSÉS CSILLAGZATUNK MEGMARAD fölöttünk-közöt­­tünk 1991-ben is? A nemzetközi politikai élet viharfelhői, a nagy ke­leti szomszéd sokesélyes (így számunkra és a világ fejlődése számára akár veszedelmes), alakulása borúlátóvá is tehetik az embert, akinek itt, a Kárpát-medencében már bőven volt alkalma,­­sőt, szinte csak az volt), megélni a­ reményt keltő idők után az újbóli besötétedést, és a tartós szürkületet. A Történelmi Igazságtétel Bizottság felhívásá­ban nem ok nélkül érzi hát nagy veszélynek a mély bizalmatlansá­got és az általános közönyt. A reményvesztésnek nem szabad erőt vennie az ország népén, fejeződik be­­közleményük.· Így igaz. Áreme­lések, sztrájkok, elbocsátások, és ki tudja, hányféle megpróbáltatás közepette is úrrá kell lenni a csalódásokon, a kishitűségen. Ám ehhez pontosan tudni, tudatni kell, mi is az, amiben bízhatunk. (J. I.) PARLAMENTI ÖSSZEFOGLALÓ A szilveszteri hangulatnak nyo­ma sem volt vasárnap reggel a Parlamentben: a több mint tízórányi szavazási procedúrára — a költségvetés kötetnyi mó­dosító indítványtömegének, majd a költségvetés egészének tör­vénybe iktatására — készülő képviselőkhöz Antall József mi­niszterelnök ,. intézett­, beszédet, mintegy­ meggyőzendő a kor­mánykoalíció pártjainak tagjait, illetve a­­közvéleményt. A kor­­­mányfő beszéde után a déli órákig több mint háromszáz mó­dosításról döntöttek úgy, hogy azoknak mintegy tizedét fogad­ták el. Az igazgatási kiadások­ból sikerült jelentősebb össze­geket elvenni. Megcsappant,­ de el nem fogyott a világkiállítás céljaira rendelt költségvetési ke­ret például. Több pénz jutott viszont a nemzetiségi iskoláira, óvodákra. Növekedett a művé­szeti, közművelődési és közgyűj­teményi dolgozók javadalmazá­sára fordítható pénz is. A továbbiakban a különböző minisztériumokhoz rendelt téte­lek összegének módosításáról dön­töttek igennel, vagy nemmel a képviselők. Állást foglaltak egy nagy vihart kavart ügyben,, a Magyar Televízió állami támoga­tásának kérdésében is. Ahhoz képest, hogy több mint hétm­il­­liárd forint volt előzőleg a tét, ami lecsökkent három mintárd­ra, illetve a „másik oldal" egy forintnyi támogatást sem tartott kívánatosnak, viszonylag jó ered­mény született: egymilliárd fo­rint állami szubvenciót kap a televízió. A szünetekben különböző saj­tótájékoztatókra is sor került, így Balás István (MDF) mindössze azzal vádolta a honatyák kéthar­madát, hogy el sem olvasták a költségvetéstervezetet, illetve ba­­gatell ügynek tartotta, hogy po­tom egy százaléknyi összegen, 15 milliárd forint ide vagy oda sorsán ennyit vitáznak a kép­viselők ... A Fidesz-vezetők megindokolták „nem"a voksukat, a Parlament külügyi bizottsága pedig az albán többpártrendszer meghirdetéséhez fűzött kommen­tárt, üdvözölve a kis országban kibontakozó demokratizálódási folyamatot. Jakab Róbertné (MSZP) azt kifogásolta, hogy a költségvetésből a Parlament as­­­szisztálásával kimaradhatott 18 olyan település, ahol nemzeti­ségi, etnikai, illetve kétnyelvű oktatás folyik. Az ülésteremben a folytatódó szavazási­­menet egyik közérdek­lődésre számot tartó tétele volt az úgynevezett kamatadó kér­dése. A három kormányzati ja­vaslatból végül is az az állás­pont született, hogy a lakosság dönthet. Az első változat szeret a kedvezményes kamatok egysé­gesen 15 százalékra emelkednek január elsejétől és a törlesztés hav­­ részlete 1500 forinttal több lesz. Akinél az 1500 forin­s többlet nem fedezi a magasáig a kamatokat, ott a különbözetn a költségvetés vállalja át. Ha viszont az 1500 forint a kama­tokon túl másra is fedezetet nyújt, akkor gyorsul a tartozás visszafizetése. A választható má­sik változat szerint a fennálló tőketartozás felét a költségvetés elengedi, míg a fennmaradó részre pénzpiaci kamatokat kell fizetni. Ebben az esetben is a­­havi törlesztőrészlet maximum 1500 forinttal emelkedhet. Az Országgyűlés döntött az 1991-es adótábláról. E szerint évi 55 ezer forintos jövedelemig nem kell közterhet vállalni. Ezen felül 90 ezer forintig 12 száza­lékos, 120 ezer forintig 18 szá­zalékos, 150 ezer forintig 30 szá­zalékos, 300 ezer forintig 32 szá­zalékos, 500 ezer forintig 40 szá­zalékos,, azon felül pedig 50 szá­zalékos kulccsal kell adózni. A fő döntés következett ez­után. A honatyák az 1991-es ál­lami költségvetésről, illetve az államháztartás hitelének szabá­lyairól szóló törvényjavaslatot 61 százalékos többséggel elfogad­ták. Eszerint a kiadások fő ösz­­szege 931,69 milliárd forint, a bevételek fő összege 852,9 mil­liárd forint. A keletkező hiány 78,786 milliárd forint. A deficit finanszírozására a Magyar Nem­zeti Banktól 60 milliárd forint értékű hitel felvételére lesz szük­ség, államkötvények kibocsátá­sára 15 milliárd forint értékben kerül sor, a kincstárjegyek állo­mánya 3,8 milliárd forinttal nö­vekszik. A végső szavazás során a kor­mánykoalíció pártjainak képvi­selői, számukat tekintve 58 szá­zalékot tesznek ki, ugyanúgy nem szavaztak egységesen, mint a többi párt, illetve a független frakció honatyái. A 61 százalék „mérlege” szerint erre lehet ugyanis következtetni. A kor­mányból csak Győriványi Sán­dor nem szavazott igennel. Míg igennel voksolt a független Dénes János, tartózkodott Király Zol­tán. Nem szavazott a függetle­nek csoportjából Eke Károly, Németh Miklós, Pozsgay Imre és Vargáné Piros Ildikó. Az MDF- esek közül­ tartózkodott G. Nagy­­né Maczó Ágnes, távol maradt a szavazástól Baranyai Miklós, Molnár István, Szabó János, Szabó Lukács, Szilasy György, Takács Péter. Palotás János pedig kivonult a teremből. Két kisgazda, Horváth László és Zsíros Géza tartózkodott a sza­vazástól, további ketten pedig nem is vettek részt benne. A KDNP két képviselője Herczeg János és Karcsay János ugyan­csak nem vett részt a szavazás­ban. Az ellenzék soraiból Rab Károly (SZDSZ) tartózkodott, Ábrahám Tibor, Ficzere Mátyás, Futaki Géza, Hága Antónia, Király Béla, Kuncze Gábor, Tamás Gáspár Miklós, Tardos Márton, Vásárhelyi Miklós, Bos­­sányi Katalin, Daróczy Zoltán, Demény Pál, Kósa Ferenc, Nagy Attila, Nyers Rezső, Petrenko János, Szabó György, Szűrös Mátyás, Áder János és Pap Já­nos nem szavazott. Magyar Nemzet Negyedévenként szembesítjük a költségvetést a tényekkel Antall József felszólalása A vasárnapi munkanapon első­ként Antall József miniszterel­nök kért szót, aki mindössze húszperces beszédében biztosí­totta a képviselőket arról: mi­niszterelnökként beszélt, s ez a Tisztelt Ház megbecsülésének, tiszteletének egy parlamentáris rendszerben kötelező jele." Majd így folytatta: " A kormány a költségvetés beterjesztésekor tisztában volt azzal, hogy egy olyan költség­­vetést terjeszt be, amely nem nyerheti el sem a Tisztelt Ház, sem az ország osztatlan rokon­­­szenvét, nem szólva arról, hogy a történelemben kevés olyan ország volt, ahol a költségve­tést osztatlan rokonszenv fogad­ta. Mi részben kényszerpályán, részben kényszerhelyzetben egy kényszerköltségvetést terjesztet­tünk elő, mégpedig úgy, hogy tisztában voltunk azzal, ezt több oldalról éri bírálat és számta­lan módosító javaslat érkezik. Tisztában voltunk azzal is, hogy pártoktól függetlenül szakmai vagy egyszerűen — nem pejora­tív értelemben — érdekcsopor­tok, érdekszempontok szóltak egyik vagy a másik érv ellen. A kormánypártoknak — amelyek a kormányzásra vállalkoztak a szavazók bizalmából —­ a költ­ségvetés mellett globálisan ki kell állniuk. Ezt a költségvetést alávetettük az Országgyűlés kontrolljának, elfogadtuk részle­teiben az Országgyűlés bizottsá­gainak többségi állásfoglalásait minden esetben, ahol lehetett. A kormány kész a kompromisszum­ra, nem holmi dilettantizmusból, hanem egyszerűen azért, mert az ország mai helyzetében a ren­delkezésre álló korlátok és be­vételi lehetőségek mellett tisztá­ban voltunk azzal, hogy az el­osztás kérdésében csak nézet­különbségek lehetnek a pártokon belül, a kormánykoalíción belül és természetesen kormánypártok és az ellenzék között. Ezt is tu­domásul vettük azért, mert tud­juk, hogy egy hiányköltségvetést terjesztettünk be, amelynek szük­ségszerűen számtalan negatív oldala van.­­Mi egyet tudunk: ma itt költ­ségvetési törvénynek kell szület­ni. Tudjuk azt, hogy a maximu­mot értük el a Nemzetközi Va­lutaalappal, amikor elfogadták a 78 milliárdos deficitet, amihez óriási lefaragásokra volt szük­ségünk. De nem egyszerűen azért történt, mert mi a Nemzetközi Valutaalapnak holmi szolgáiként hajtottuk ezt végre, ez vonatko­zik a kormánypártokra és a tisz­telt ellenzékre is. Meggyőződé­sem, tisztában vannak vele, hogy ez az ország fizetőképességének fenntartása érdekében ez az a lehetőség maximális mennyiségi adat, amit az­­ ország elfogadhat és működőképes maradhat. Vállaljuk — folytatta Antall József —, hogy negyedévenként szembesítjük az elfogadott költ­ségvetést, a tényekkel, és módo­sítjuk az önök jóváhagyásával, mert ez az érdeke az országnak, az Országgyűlésnek és a kor­mánynak is. Ezt kérem feltétle­nül figyelembe venni, amikor dönteni fogunk. A költségvetés elfogadásakor nyilvánvalóan a fő felelősség a kormánykoalí­cióra hárul. A kormánykoalíció­nak kell a költségvetést elfogad­nia a többségi elv alapján, de vannak válságos helyzetek, ami­kor parlamenti magatartásával az ellenzéknek is figyelembe kell venni azt a tényt, hogy közös felelősség terhel bennünket. Ké­rem az ellenzéket, hogy jól gon­dolja meg és jól fontolja meg állásfoglalását, mert az Ország­­gyűlés nemcsak most, a költség­­vetéskor van olyan helyzetben, hogy kénytelen lesz átfogóan gon­dolkodni, hiszen előttünk áll még egy amnesztia törvényjavas­lat is. A költségvetés elfogadása az alapfeltétele annak, hogy az ország működni tudjon a követ­kező esztendőben, és meg tud­juk védeni mindazt, amit eddig intézményrendszerben létrehoz­tunk. Ezért kérem önöket, hogy ezt a költségvetést fogadják el. lakáskamat helyett a tőketartozás csökkenjen? A lakáskamatokról szólt, egy módosítást módosító és elvégzett javaslat. Futaki Géza és Pel­­csinszki Boleszláv nem egyebet indítványozott, mint azt, hogy azoknak a kölcsönöknek a kama­ta, amelyeket az 1988. december 31-e előtt hatályban volt jogsza­bályaik alapján lakásépítés, la­kásvásárlás vagy egyéb építési munkák céljára n­­újtottak, _ ne 'változzék'.“ TI"" — Mi lett volna ebben a jó? — Az — válaszolja Futaki Gé­za —, hogy a kamatmentes, illet­ve az 1—3,5 százalékos kamato­zású kölcsönök törlesztésére 1991- ben egységesen 1500 forinttal ugyan többet kellene fizetni, de ez a törlesztőrészlet a tőketarto­zást csökkentené, következésképp a törlesztési idő megrövidülne. — A pénzintézeteknek gyakor­latilag mindegy, hogy mi a befi­zetési többlet címe... — Csakhogy ez az 1500—1500 forint a költségvetést illetné meg. Ebből a pénzből az államkassza téríti meg a lakásalapnak az ere­deti havi részlet utáni kamatki­­egészítést. Az adós kölcsönének visszafizetési ideje lerövidül, míg a költségvetés az eredeti szerző­dési feltételek szerinti lejárati időpontig téríti meg a tőkét és az aktuális kamatot. — Hosszabb távon végül is a költségvetés „nyakán marad” a kamatadósság egy része... “De mikor? Egy' évtized' múl­­­tán, s addigra — az inflálódásnak is köszönhetően — már nemigen számít jelentős tételnek. Most azonban kamatemelés nélkül nö­vekedhetett volna a költségvetés bevétele. Az adós jól járt volna, hiszen meggyorsulna a hiteltör­lesztése, a többletbefizetéssel a saját hitele csökken ugyanis. A pénzintézeteknek ugyancsak ked­vező az ajánlatunk. A költségve­tés pedig a többletbevételből csak fokozatosan, a szerződéses idő­pontoknak megfelelően, tehát időben elnyújtva kényszerülne többletkiadásokra. (g. I.) 0 , Ar­adat : Mindennapi drágaságunk Gyors, személy mindegy, Favorit 500 ezerért, a benzin még marad A Rádió déli krónikája sugá­rozta Erdélyi István összeállításá­ban az idei várható áremelkedé­seket. Eszerint csak annak az ára nem emelkedik, amit elfelejtettek összeírni. A fővárosban egyelőre nem utazunk drágábban. A később be­vezetendő autóbusz- és villamos­jegy, valamint a hagyományos bérletek áremelése nem haladja meg a 60 százalékot. A BKV új, csak körzetre érvényes bérleteik bevezetését is tervezi. A vidéki, helyi közlekedéssel kapcsolatban a Volán illetékese elmondta, hogy bár egy-egy nagy­városon belül elsősorban önkor­mányzati döntésen alapul a vitel­díj meghatározása, 77 és 95 száza­lék közötti áremelés várható. A Magyar Államvasutak a költ­ségvetési támogatás mértékétől teszi függővé az ingázók kedvez­ményes utaztatását. Egyes hírfor­­rások szerint a belföldi vasúti sze­mélyszállítás díjai csak jövő év májusától emelkednek. Más for­rások szerint azonban már feb­ruár 1-jétől várható a vasúti je­gyek árának emelése. Az év első napjától komoly áremelés várható a nemzetközi vasúti vonalakon. Például Moszkvába a jelenlegi I. osztályú 1355 forintos jegy he­lyett 23 300 forintot kell majd fi­zetni. A többi volt szocialista or­szágba 6-7-szeresére emelkednek a viteldíjak. Például Marosvásár­helyre az eddigi 370 forint helyett 2200 forintot kell majd fizetni. Január 1-jétől a legalább há­rom gyermekkel utazó szülők vagy nevelőszülők 90 százalékos kedvezményt kapnak a jegyvásár­lásnál. Egységes jegyárak lesznek, megszűnik a díjkülönbség a sze­mély- és a gyorsvonatok között.. A tanulók bérlete 100 százalékkal, a munkába járók bérletének díja pedig 96 százalékkal lesz maga­sabb. A Volán-vállalat képviselő­je közölte, hogy a helyközi, me­netrend szerinti autóbuszok jára­tain az utazási költség várhatóan átlagosan 55 százalékkal emelke­dik. Várhatóan fennmarad a 6 éven aluliak, a 70 éven felüliek, a sorkatonák, a vakok és gyen­­génlátók ingyenes utazása, vala­mint a tanulók és nyugdíjasok havi bérletének 75 százalékos kedvezménye. Április 1-jétől a Malév is tarifát emel. A Volánturiszt illetékesével történt beszélgetés szerint, meg­szűnt a Volántaxi-rendszer. Mint magántaxisok csak képviseleti­taxis jelleggel kapcsolódnak az urh-hálózatokhoz. A taxisok a viteldíjat tehát egyénileg állapít­hatják meg, de mint közölték, az biztos, hogy a magántaxisok ja­nuár 1-jétől nem emelik áraikat. De ez nem érvényes az autóköl­csönzésre. Abban a pillanatban, ahogy bejelentik az új gépkocsi­­árakat, azonnal emelik a kölcsön­zési díjakat is. Nem hivatalos for­rás szerint mintegy 20 százalék­kal. A sajtóban komoly forrásokra hivatkozva bár, de egymásnak el­lentmondó adatok látnak napvi­lágot az új gépkocsiárakról és az autók vámtételeiről. Az illetékes minisztérium cáfolta a hírt, mi­szerint 40 százalék lenne a vám egy-egy autó után. Más sajtóérte­sülések szerint a német gyár 13 ezer márkát kér a 4 ütemű Wartburgért, ez a vámmal és a 25 százalékos áfával együtt 800 ezer forintot jelentene. Az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium szerint nem kizárt, hogy a személygépkocsik beszer­zési ára 30-40 százalékkal emel­kedik. Nem erősítették meg, de nem is cáfolták meg, hogy a Lada Samara 450 ezer forintba, a Sko­da Favorit pedig 500 ezer forint körüli áron kerül majd a piacra. Valószínű, hogy január első felé­ben nem várható a gépkocsik árának emelése. Egyes hírforrá­sok szerint január 3-án, a rádió hírforrása szerint január 4-én köztik az illetékesek a gépkocsik újabb árait. Egyelőre egybehangzóan cáfol­ják, hogy januárban üzemanyag­­ár-emelésre kerülne sor. Több benzinforgalmazó cég arra tett ígéretet, hogy a világpiaci ármoz­gástól teszik függővé áraikat, te­hát csökkentésre is sor kerülhet. Az év első napjától osztrák és né­met minta alapján festik és ada­lékanyaggal látják el a háztartási tüzelőolajat, amely felhasználás esetén a gépjárművekben mara­dandó károsodást okoz. Így meg­szűnik a 30 forintos gázolaj he­lyett áll forintos tüzelőolaj gép­kocsi-üzemanyagként történő fel­­használása. A helyi és vidékre küldendő szabványlevelek postázási díja át­lagosan 40 százalékkal, a távköz­lésé pedig 50 százalékkal emelke­dik. Tehát a helyi postázás jelen­legi 5 forintja helyett 7 forintot, az eddigi vidéki 8 forint helyett 12 forintot kell fizetni. A telefon­díj­­5 forintra emelkedik. A távolsági hívás díja 40 szá­zalékkal nő. Január elsejétől a nemzetközi telefonbeszélgetések díja is változik. Csehszlovákiába, Romániába, valamint a Szovjet­unió kárpát-ukrajnai területére az eddigi 1 perces beszélgetési díj 25 forintról 32 forintra, az eddigi bulgáriai és lengyelországi 25 fo­rintos telefonálási díj pedig 40 fo­rintra emelkedik. A vízdíjak átlagosan 100 száza­lékkal, a csatornadíjak pedig 94 százalékkal emelkednek. A Hungária Biztosító ügyvezető igazgatója szerint egységes lesz a gépkocsi-felelősségbiztosítás, a ló­erő vagy a köbcentiméter alapján térnek majd el a díjak. Nem hi­vatalos értesülések például a 850 köbcentiméter alatti kocsiknál — például a Trabantnál, vagy a kis Polskinál — az éves díj 6410 fo­rint lenne, a 851 és 1500 köbcenti­méter közötti kocsiknál — pél­dául a Lada családnál — 9850 fo­rint, az 1500 köbcentiméter feletti autóknál — például a Volgáknál és a nyugati kocsiknál — az éves biztosítási díj 12 830 forint lenne. Az előbb közölt számadatokat sem az Autóklub, sem az Érdekegyez­tető Tanács nem fogadta el. Bár a Budapesti Húsipari Vál­lalat és a Hús-nagykereskedelmi Vállalat is cáfolta, a Földműve­lésügyi Minisztérium szerint több lépcsőben, 30-35 százalékkal drá­gulni fog a hús. Januártól a tej­és tejtermékek is várhatóan 35 százalékkal drágábbak lesznek. Emelkedik hasonló, de eltérő mér­tékben a baromfi és a különböző szárnyasok ára is. A Szabolcs Megyei Húsipari Vállalat igazgatója kijelentette, szó sincs arról, hogy a közeljövő­ben emelnék a hús fogyasztói árát. A nagykereskedelmi forgalma­zók árajánlata szerint átlagosan 30 százalékkal drágább lesz ja­­­nuárban a pékáru, de szakaszosan drágul a cukor 40 forint 40 fillér­ről 48 forintra. A liszt javasolt áron 21 forint 20 fillérbe kerül majd. A rizs 44 forint 80 fillér helyett 50 forint 30 fillér lesz, né­hány háztartás-vegyipari és koz­metikai cikk ára is emelkedik. ·■ A Fidesz ajánlata Nem volt vitás a 21 nem sza­vazat, a Fidesz mégis indokolni, politikai nézetrendszerével ma­gyarázni akarta döntését. Egé­szen pontosan: meghatározni azt, hogy az ő gazdaságfilozófiájuk miben tér el a kormányzatétól.­­ Ebből a költségvetésiből nem derült ki, hogy mi a kor­mányzat gazdaságfilozófiája ",­­ summázta pártja véleményét Or­bán Viktor, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője. Így most csak bizakodni tudunk abban, hogy a mostani pénzügyminiszter úr a következő alkalommal valóra tudja váltani ígéretét, azaz nem kerül még egyszer ilyen költség­­vetés a parlament elé. Egy lehet­séges variánsnak tekintjük e most elfogadott, s menet közben bizonyosan többször módosításra szoruló költségvetést. Nem is csinálnak titkot belőle: olyan gazdaságpolitikát, a költségvetés­ből kiolvasható gazdaságfilozófiát szeretnének látni a három hónap múlva esedékes átalakítások után, amelyik megegyezik a Fi­­deszével, s amelyik már a vá­lasztások idején olvasható és is­mert volt, sőt azóta is változat­lanul aktuális. (g. 1.) FELELŐSSÉG . Fellélegezhetünk. A nagy vá­rakozás, számos találgatás — és nem kevés rosszindulatú speku­láció — után vasárnap, a késő esti órák óta van költségvetése az országnak. Hogy milyen, arra majd az elkövetkezendő hóna­pok adnak választ. Mindenesetre akár büszkék is lehetünk, hi­szen a honatyák szűk hónap alatt teremtették meg annak feltéte­leit, hogy a nemzetközi pénzvi­lág vezető személyiségei partne­rüknek tekintsenek bennünket, és ezzel megteremtődjenek az ország idei működőképességének alapfeltételei. A késhegyig menő viták, a lát­ványos egyet nem értések és a három ellenzéki párt vezetőinek elutasító nyilatkozata után meg­lepően magabiztos többséggel szavazták meg a honatyák az or­szág idei költségvetését. A sikert némelyek a kormányfő drámai hangú felszólításának, mások az új pénzügyminiszter szakértelmé­nek tulajdonítják, és természete­sen akadnak olyanok is, akik a szavazás során mégiscsak érvé­nyesülő fra­kc­iófegye­lemmel ma­gyarázzák. Ezt támasztja alá az is, hogy­ az idei pénzügyi terv iránt legtöbb ellenérzést tápláló kisgazdák nyilvános felhívásban szólították fel képviselőiket a költségvetés elfogadására. Az ellenzéki képviselők közül mindössze egy honatya tartózko­dott, mindenki más a költség­­vetés ellen szavazott. A hatvan­egy százalékos szavazati arány csupán úgy jöhetett ki, hogy a költségvetéssel egyet nem értő honatyák közül a szavazás ide­jére néhányan elhagyták az üléstermet. A hatvanegy száza­lékos szavazati arány azt jelen­­ti, hogy a kormány bizalmat ka­pott — legalábbis a koalíciótól. Az ellenzék tehát a kormányfő kérése ellenére egy szemernyit sem vállalt magára a felelős­ségből. Hiába is volt szakmai kérdésekben meglepően egysé­ges — szerepével ellentétben — nem kíván hatalomba kerülni, nem tör kormányzati pozíciókra. Sőt, egyelőre úgy látszik, ennek a gondolatától is irtózik. Egyes parlamenti folyosói vélemények szerint azért, mert az októberi belpolitikai válság után újabb egyezség köttetett a két legerő­sebb politikai párt között, amit — tartva a kövéleménytől — nem hoztak nyilvánosságra. Az ellenzék egzisztenciális biz­tonságán és alkotmányos szólás­­szabadságán túlmenően jelenleg beéri indítványok megtételével, s kény­telen-­kelletlen elviseli azok elvetését. Mindez magában hordozza annak veszélyét, hogy a társadalom egy nem lebecsü­lendő csoportja — ha kevés kompromisszumot tapasztal — úgy­­ érzi:­képviselet nélkül ma­rad, s érdekei érvényesítése ér­dekében radikalizálódik. Pedig a honi közéletben soha nem volt talán még ennyire szükség az ésszerű kompromisszumokra, mint az előttünk álló eszten­dőben. Félő ugyanis: a kompro­misszumok hiánya és az érdekek visszaszorítása azzal a következ­ménnyel jár, hogy a parlamen­tarizmus keretei között ki nem fejezhető politikai küzdelem el­lenőrizhetetlen keretek között folytatódik. Ez az, amit minden­képpen el kellene kerülnünk. Cs. N. L. 3

Next