Magyar Nemzet, 1991. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
Szerda, 1991. január 2. HAZAI NAPLÓ EZ AZ ÉV IS JÓL KEZDŐDIK, sóhajthatunk fel akét legfontosabb újévi hír: az áremeléseik és a mozdonyvezetők figyelmeztető sztrájkja hallatán. Tárgyilagosabban persze, fogalmazhatunk ekképp is: úgy kezdődik, amely ennek a politikusok és az elemzők jelezték. Ahogy a televízióban mondta az ismert humorista: a kormányfő nagyon nehéz évet ígért az országnak, s ez az ígérete biztosan teljesül. Az áldozatvállalás elkerülhetetlenségét hangsúlyozta újévi köszöntőjében a köztársasági elnök is, aki józanul beszélt közös múltunkról és — ha nem is egyforma, de mégis közös —, felelősségünkről. Sok múlik azon, mennyire képes meghallani — még inkább eszerint cselekedni —, az elmúlt negyven év áldásos hatásaiként szétzilálódott, atomizálódott magyar társadalom az intő szavaikat, hogy effajta válságokat csak egymást segítve és összefogva voltunk-lehetünk képesek átvészelni, hogy a széteséstől a módosabbak önként vállalt lemondása, a sok kisközösség, az egymást el nem engedő kezek ereje óvhatja meg az országot. TUDUNK-E ELŐRE MENEKÜLNI? Jól látjuk-e az irányt, a lehetséges utat, amikor érthető leegyszerűsítéssel élve a Nyugatot, Európát jelöljük meg célállomásként, más gondoktól gyötörten nem mélyedne el komolyabban az ottani társadalom valóságában, mai lényegében. Hamarosan talán a jelszavak mögött rejlő szándékok és törekvések mibenléte, is tisztázódik az új eszmény elemzőbb megismerésére is jut idő. A jövő bizonytalansága azonban megtéveszti és végzetes hiba elkövetésére viszi azt, aki a letűnt rendszert kívánja viszsza, mint amely mégiscsak boldogulást hozhat a magyarságnak. Keltheti persze, néhány hasonlóság a „semmi sem változott” csalóka látszatát is, például az, hogy a múlt évihez hasonlóan idén is csak a legeslegvégén tudott a parlament „kiizzadni” költségvetési törvényt, akkor is csak olyat, amelynek tarthatóságában megalkotói sem nagyon bíznak. A régi-új érvek hatására azonban a képviselők többsége belátta, hogy az ország talpon maradása, érdekében meg kell hajolnia a kormány és a nemzetközi pénzintézetek argumentumai előtt: hitelek nélkül csődbe jut az ország, elfogadott költségvetés nélkül viszont bedugulnak a források. A miniszterelnök sem, titkolta, hogy kényszerköltségvetést terjesztenek elő, amely nem számíthat a polgárok egyöntetű helyeslésére, ezért is hajlandó a kormány negyedévenként megvonni a mérleget és módosítani a tervet, ha az élet úgy követeli. SZERENCSÉS CSILLAGZATUNK MEGMARAD fölöttünk-közöttünk 1991-ben is? A nemzetközi politikai élet viharfelhői, a nagy keleti szomszéd sokesélyes (így számunkra és a világ fejlődése számára akár veszedelmes), alakulása borúlátóvá is tehetik az embert, akinek itt, a Kárpát-medencében már bőven volt alkalma,sőt, szinte csak az volt), megélni a reményt keltő idők után az újbóli besötétedést, és a tartós szürkületet. A Történelmi Igazságtétel Bizottság felhívásában nem ok nélkül érzi hát nagy veszélynek a mély bizalmatlanságot és az általános közönyt. A reményvesztésnek nem szabad erőt vennie az ország népén, fejeződik beközleményük.· Így igaz. Áremelések, sztrájkok, elbocsátások, és ki tudja, hányféle megpróbáltatás közepette is úrrá kell lenni a csalódásokon, a kishitűségen. Ám ehhez pontosan tudni, tudatni kell, mi is az, amiben bízhatunk. (J. I.) PARLAMENTI ÖSSZEFOGLALÓ A szilveszteri hangulatnak nyoma sem volt vasárnap reggel a Parlamentben: a több mint tízórányi szavazási procedúrára — a költségvetés kötetnyi módosító indítványtömegének, majd a költségvetés egészének törvénybe iktatására — készülő képviselőkhöz Antall József miniszterelnök ,. intézett, beszédet, mintegy meggyőzendő a kormánykoalíció pártjainak tagjait, illetve aközvéleményt. A kormányfő beszéde után a déli órákig több mint háromszáz módosításról döntöttek úgy, hogy azoknak mintegy tizedét fogadták el. Az igazgatási kiadásokból sikerült jelentősebb összegeket elvenni. Megcsappant, de el nem fogyott a világkiállítás céljaira rendelt költségvetési keret például. Több pénz jutott viszont a nemzetiségi iskoláira, óvodákra. Növekedett a művészeti, közművelődési és közgyűjteményi dolgozók javadalmazására fordítható pénz is. A továbbiakban a különböző minisztériumokhoz rendelt tételek összegének módosításáról döntöttek igennel, vagy nemmel a képviselők. Állást foglaltak egy nagy vihart kavart ügyben,, a Magyar Televízió állami támogatásának kérdésében is. Ahhoz képest, hogy több mint hétmilliárd forint volt előzőleg a tét, ami lecsökkent három mintárdra, illetve a „másik oldal" egy forintnyi támogatást sem tartott kívánatosnak, viszonylag jó eredmény született: egymilliárd forint állami szubvenciót kap a televízió. A szünetekben különböző sajtótájékoztatókra is sor került, így Balás István (MDF) mindössze azzal vádolta a honatyák kétharmadát, hogy el sem olvasták a költségvetéstervezetet, illetve bagatell ügynek tartotta, hogy potom egy százaléknyi összegen, 15 milliárd forint ide vagy oda sorsán ennyit vitáznak a képviselők ... A Fidesz-vezetők megindokolták „nem"a voksukat, a Parlament külügyi bizottsága pedig az albán többpártrendszer meghirdetéséhez fűzött kommentárt, üdvözölve a kis országban kibontakozó demokratizálódási folyamatot. Jakab Róbertné (MSZP) azt kifogásolta, hogy a költségvetésből a Parlament asszisztálásával kimaradhatott 18 olyan település, ahol nemzetiségi, etnikai, illetve kétnyelvű oktatás folyik. Az ülésteremben a folytatódó szavazásimenet egyik közérdeklődésre számot tartó tétele volt az úgynevezett kamatadó kérdése. A három kormányzati javaslatból végül is az az álláspont született, hogy a lakosság dönthet. Az első változat szeret a kedvezményes kamatok egységesen 15 százalékra emelkednek január elsejétől és a törlesztés hav részlete 1500 forinttal több lesz. Akinél az 1500 forins többlet nem fedezi a magasáig a kamatokat, ott a különbözetn a költségvetés vállalja át. Ha viszont az 1500 forint a kamatokon túl másra is fedezetet nyújt, akkor gyorsul a tartozás visszafizetése. A választható másik változat szerint a fennálló tőketartozás felét a költségvetés elengedi, míg a fennmaradó részre pénzpiaci kamatokat kell fizetni. Ebben az esetben is ahavi törlesztőrészlet maximum 1500 forinttal emelkedhet. Az Országgyűlés döntött az 1991-es adótábláról. E szerint évi 55 ezer forintos jövedelemig nem kell közterhet vállalni. Ezen felül 90 ezer forintig 12 százalékos, 120 ezer forintig 18 százalékos, 150 ezer forintig 30 százalékos, 300 ezer forintig 32 százalékos, 500 ezer forintig 40 százalékos,, azon felül pedig 50 százalékos kulccsal kell adózni. A fő döntés következett ezután. A honatyák az 1991-es állami költségvetésről, illetve az államháztartás hitelének szabályairól szóló törvényjavaslatot 61 százalékos többséggel elfogadták. Eszerint a kiadások fő öszszege 931,69 milliárd forint, a bevételek fő összege 852,9 milliárd forint. A keletkező hiány 78,786 milliárd forint. A deficit finanszírozására a Magyar Nemzeti Banktól 60 milliárd forint értékű hitel felvételére lesz szükség, államkötvények kibocsátására 15 milliárd forint értékben kerül sor, a kincstárjegyek állománya 3,8 milliárd forinttal növekszik. A végső szavazás során a kormánykoalíció pártjainak képviselői, számukat tekintve 58 százalékot tesznek ki, ugyanúgy nem szavaztak egységesen, mint a többi párt, illetve a független frakció honatyái. A 61 százalék „mérlege” szerint erre lehet ugyanis következtetni. A kormányból csak Győriványi Sándor nem szavazott igennel. Míg igennel voksolt a független Dénes János, tartózkodott Király Zoltán. Nem szavazott a függetlenek csoportjából Eke Károly, Németh Miklós, Pozsgay Imre és Vargáné Piros Ildikó. Az MDF- esek közül tartózkodott G. Nagyné Maczó Ágnes, távol maradt a szavazástól Baranyai Miklós, Molnár István, Szabó János, Szabó Lukács, Szilasy György, Takács Péter. Palotás János pedig kivonult a teremből. Két kisgazda, Horváth László és Zsíros Géza tartózkodott a szavazástól, további ketten pedig nem is vettek részt benne. A KDNP két képviselője Herczeg János és Karcsay János ugyancsak nem vett részt a szavazásban. Az ellenzék soraiból Rab Károly (SZDSZ) tartózkodott, Ábrahám Tibor, Ficzere Mátyás, Futaki Géza, Hága Antónia, Király Béla, Kuncze Gábor, Tamás Gáspár Miklós, Tardos Márton, Vásárhelyi Miklós, Bossányi Katalin, Daróczy Zoltán, Demény Pál, Kósa Ferenc, Nagy Attila, Nyers Rezső, Petrenko János, Szabó György, Szűrös Mátyás, Áder János és Pap János nem szavazott. Magyar Nemzet Negyedévenként szembesítjük a költségvetést a tényekkel Antall József felszólalása A vasárnapi munkanapon elsőként Antall József miniszterelnök kért szót, aki mindössze húszperces beszédében biztosította a képviselőket arról: miniszterelnökként beszélt, s ez a Tisztelt Ház megbecsülésének, tiszteletének egy parlamentáris rendszerben kötelező jele." Majd így folytatta: " A kormány a költségvetés beterjesztésekor tisztában volt azzal, hogy egy olyan költségvetést terjeszt be, amely nem nyerheti el sem a Tisztelt Ház, sem az ország osztatlan rokonszenvét, nem szólva arról, hogy a történelemben kevés olyan ország volt, ahol a költségvetést osztatlan rokonszenv fogadta. Mi részben kényszerpályán, részben kényszerhelyzetben egy kényszerköltségvetést terjesztettünk elő, mégpedig úgy, hogy tisztában voltunk azzal, ezt több oldalról éri bírálat és számtalan módosító javaslat érkezik. Tisztában voltunk azzal is, hogy pártoktól függetlenül szakmai vagy egyszerűen — nem pejoratív értelemben — érdekcsoportok, érdekszempontok szóltak egyik vagy a másik érv ellen. A kormánypártoknak — amelyek a kormányzásra vállalkoztak a szavazók bizalmából — a költségvetés mellett globálisan ki kell állniuk. Ezt a költségvetést alávetettük az Országgyűlés kontrolljának, elfogadtuk részleteiben az Országgyűlés bizottságainak többségi állásfoglalásait minden esetben, ahol lehetett. A kormány kész a kompromisszumra, nem holmi dilettantizmusból, hanem egyszerűen azért, mert az ország mai helyzetében a rendelkezésre álló korlátok és bevételi lehetőségek mellett tisztában voltunk azzal, hogy az elosztás kérdésében csak nézetkülönbségek lehetnek a pártokon belül, a kormánykoalíción belül és természetesen kormánypártok és az ellenzék között. Ezt is tudomásul vettük azért, mert tudjuk, hogy egy hiányköltségvetést terjesztettünk be, amelynek szükségszerűen számtalan negatív oldala van.Mi egyet tudunk: ma itt költségvetési törvénynek kell születni. Tudjuk azt, hogy a maximumot értük el a Nemzetközi Valutaalappal, amikor elfogadták a 78 milliárdos deficitet, amihez óriási lefaragásokra volt szükségünk. De nem egyszerűen azért történt, mert mi a Nemzetközi Valutaalapnak holmi szolgáiként hajtottuk ezt végre, ez vonatkozik a kormánypártokra és a tisztelt ellenzékre is. Meggyőződésem, tisztában vannak vele, hogy ez az ország fizetőképességének fenntartása érdekében ez az a lehetőség maximális mennyiségi adat, amit az ország elfogadhat és működőképes maradhat. Vállaljuk — folytatta Antall József —, hogy negyedévenként szembesítjük az elfogadott költségvetést, a tényekkel, és módosítjuk az önök jóváhagyásával, mert ez az érdeke az országnak, az Országgyűlésnek és a kormánynak is. Ezt kérem feltétlenül figyelembe venni, amikor dönteni fogunk. A költségvetés elfogadásakor nyilvánvalóan a fő felelősség a kormánykoalícióra hárul. A kormánykoalíciónak kell a költségvetést elfogadnia a többségi elv alapján, de vannak válságos helyzetek, amikor parlamenti magatartásával az ellenzéknek is figyelembe kell venni azt a tényt, hogy közös felelősség terhel bennünket. Kérem az ellenzéket, hogy jól gondolja meg és jól fontolja meg állásfoglalását, mert az Országgyűlés nemcsak most, a költségvetéskor van olyan helyzetben, hogy kénytelen lesz átfogóan gondolkodni, hiszen előttünk áll még egy amnesztia törvényjavaslat is. A költségvetés elfogadása az alapfeltétele annak, hogy az ország működni tudjon a következő esztendőben, és meg tudjuk védeni mindazt, amit eddig intézményrendszerben létrehoztunk. Ezért kérem önöket, hogy ezt a költségvetést fogadják el. lakáskamat helyett a tőketartozás csökkenjen? A lakáskamatokról szólt, egy módosítást módosító és elvégzett javaslat. Futaki Géza és Pelcsinszki Boleszláv nem egyebet indítványozott, mint azt, hogy azoknak a kölcsönöknek a kamata, amelyeket az 1988. december 31-e előtt hatályban volt jogszabályaik alapján lakásépítés, lakásvásárlás vagy egyéb építési munkák céljára nújtottak, _ ne 'változzék'.“ TI"" — Mi lett volna ebben a jó? — Az — válaszolja Futaki Géza —, hogy a kamatmentes, illetve az 1—3,5 százalékos kamatozású kölcsönök törlesztésére 1991- ben egységesen 1500 forinttal ugyan többet kellene fizetni, de ez a törlesztőrészlet a tőketartozást csökkentené, következésképp a törlesztési idő megrövidülne. — A pénzintézeteknek gyakorlatilag mindegy, hogy mi a befizetési többlet címe... — Csakhogy ez az 1500—1500 forint a költségvetést illetné meg. Ebből a pénzből az államkassza téríti meg a lakásalapnak az eredeti havi részlet utáni kamatkiegészítést. Az adós kölcsönének visszafizetési ideje lerövidül, míg a költségvetés az eredeti szerződési feltételek szerinti lejárati időpontig téríti meg a tőkét és az aktuális kamatot. — Hosszabb távon végül is a költségvetés „nyakán marad” a kamatadósság egy része... “De mikor? Egy' évtized' múltán, s addigra — az inflálódásnak is köszönhetően — már nemigen számít jelentős tételnek. Most azonban kamatemelés nélkül növekedhetett volna a költségvetés bevétele. Az adós jól járt volna, hiszen meggyorsulna a hiteltörlesztése, a többletbefizetéssel a saját hitele csökken ugyanis. A pénzintézeteknek ugyancsak kedvező az ajánlatunk. A költségvetés pedig a többletbevételből csak fokozatosan, a szerződéses időpontoknak megfelelően, tehát időben elnyújtva kényszerülne többletkiadásokra. (g. I.) 0 , Aradat : Mindennapi drágaságunk Gyors, személy mindegy, Favorit 500 ezerért, a benzin még marad A Rádió déli krónikája sugározta Erdélyi István összeállításában az idei várható áremelkedéseket. Eszerint csak annak az ára nem emelkedik, amit elfelejtettek összeírni. A fővárosban egyelőre nem utazunk drágábban. A később bevezetendő autóbusz- és villamosjegy, valamint a hagyományos bérletek áremelése nem haladja meg a 60 százalékot. A BKV új, csak körzetre érvényes bérleteik bevezetését is tervezi. A vidéki, helyi közlekedéssel kapcsolatban a Volán illetékese elmondta, hogy bár egy-egy nagyvároson belül elsősorban önkormányzati döntésen alapul a viteldíj meghatározása, 77 és 95 százalék közötti áremelés várható. A Magyar Államvasutak a költségvetési támogatás mértékétől teszi függővé az ingázók kedvezményes utaztatását. Egyes hírforrások szerint a belföldi vasúti személyszállítás díjai csak jövő év májusától emelkednek. Más források szerint azonban már február 1-jétől várható a vasúti jegyek árának emelése. Az év első napjától komoly áremelés várható a nemzetközi vasúti vonalakon. Például Moszkvába a jelenlegi I. osztályú 1355 forintos jegy helyett 23 300 forintot kell majd fizetni. A többi volt szocialista országba 6-7-szeresére emelkednek a viteldíjak. Például Marosvásárhelyre az eddigi 370 forint helyett 2200 forintot kell majd fizetni. Január 1-jétől a legalább három gyermekkel utazó szülők vagy nevelőszülők 90 százalékos kedvezményt kapnak a jegyvásárlásnál. Egységes jegyárak lesznek, megszűnik a díjkülönbség a személy- és a gyorsvonatok között.. A tanulók bérlete 100 százalékkal, a munkába járók bérletének díja pedig 96 százalékkal lesz magasabb. A Volán-vállalat képviselője közölte, hogy a helyközi, menetrend szerinti autóbuszok járatain az utazási költség várhatóan átlagosan 55 százalékkal emelkedik. Várhatóan fennmarad a 6 éven aluliak, a 70 éven felüliek, a sorkatonák, a vakok és gyengénlátók ingyenes utazása, valamint a tanulók és nyugdíjasok havi bérletének 75 százalékos kedvezménye. Április 1-jétől a Malév is tarifát emel. A Volánturiszt illetékesével történt beszélgetés szerint, megszűnt a Volántaxi-rendszer. Mint magántaxisok csak képviseletitaxis jelleggel kapcsolódnak az urh-hálózatokhoz. A taxisok a viteldíjat tehát egyénileg állapíthatják meg, de mint közölték, az biztos, hogy a magántaxisok január 1-jétől nem emelik áraikat. De ez nem érvényes az autókölcsönzésre. Abban a pillanatban, ahogy bejelentik az új gépkocsiárakat, azonnal emelik a kölcsönzési díjakat is. Nem hivatalos forrás szerint mintegy 20 százalékkal. A sajtóban komoly forrásokra hivatkozva bár, de egymásnak ellentmondó adatok látnak napvilágot az új gépkocsiárakról és az autók vámtételeiről. Az illetékes minisztérium cáfolta a hírt, miszerint 40 százalék lenne a vám egy-egy autó után. Más sajtóértesülések szerint a német gyár 13 ezer márkát kér a 4 ütemű Wartburgért, ez a vámmal és a 25 százalékos áfával együtt 800 ezer forintot jelentene. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szerint nem kizárt, hogy a személygépkocsik beszerzési ára 30-40 százalékkal emelkedik. Nem erősítették meg, de nem is cáfolták meg, hogy a Lada Samara 450 ezer forintba, a Skoda Favorit pedig 500 ezer forint körüli áron kerül majd a piacra. Valószínű, hogy január első felében nem várható a gépkocsik árának emelése. Egyes hírforrások szerint január 3-án, a rádió hírforrása szerint január 4-én köztik az illetékesek a gépkocsik újabb árait. Egyelőre egybehangzóan cáfolják, hogy januárban üzemanyagár-emelésre kerülne sor. Több benzinforgalmazó cég arra tett ígéretet, hogy a világpiaci ármozgástól teszik függővé áraikat, tehát csökkentésre is sor kerülhet. Az év első napjától osztrák és német minta alapján festik és adalékanyaggal látják el a háztartási tüzelőolajat, amely felhasználás esetén a gépjárművekben maradandó károsodást okoz. Így megszűnik a 30 forintos gázolaj helyett áll forintos tüzelőolaj gépkocsi-üzemanyagként történő felhasználása. A helyi és vidékre küldendő szabványlevelek postázási díja átlagosan 40 százalékkal, a távközlésé pedig 50 százalékkal emelkedik. Tehát a helyi postázás jelenlegi 5 forintja helyett 7 forintot, az eddigi vidéki 8 forint helyett 12 forintot kell fizetni. A telefondíj5 forintra emelkedik. A távolsági hívás díja 40 százalékkal nő. Január elsejétől a nemzetközi telefonbeszélgetések díja is változik. Csehszlovákiába, Romániába, valamint a Szovjetunió kárpát-ukrajnai területére az eddigi 1 perces beszélgetési díj 25 forintról 32 forintra, az eddigi bulgáriai és lengyelországi 25 forintos telefonálási díj pedig 40 forintra emelkedik. A vízdíjak átlagosan 100 százalékkal, a csatornadíjak pedig 94 százalékkal emelkednek. A Hungária Biztosító ügyvezető igazgatója szerint egységes lesz a gépkocsi-felelősségbiztosítás, a lóerő vagy a köbcentiméter alapján térnek majd el a díjak. Nem hivatalos értesülések például a 850 köbcentiméter alatti kocsiknál — például a Trabantnál, vagy a kis Polskinál — az éves díj 6410 forint lenne, a 851 és 1500 köbcentiméter közötti kocsiknál — például a Lada családnál — 9850 forint, az 1500 köbcentiméter feletti autóknál — például a Volgáknál és a nyugati kocsiknál — az éves biztosítási díj 12 830 forint lenne. Az előbb közölt számadatokat sem az Autóklub, sem az Érdekegyeztető Tanács nem fogadta el. Bár a Budapesti Húsipari Vállalat és a Hús-nagykereskedelmi Vállalat is cáfolta, a Földművelésügyi Minisztérium szerint több lépcsőben, 30-35 százalékkal drágulni fog a hús. Januártól a tejés tejtermékek is várhatóan 35 százalékkal drágábbak lesznek. Emelkedik hasonló, de eltérő mértékben a baromfi és a különböző szárnyasok ára is. A Szabolcs Megyei Húsipari Vállalat igazgatója kijelentette, szó sincs arról, hogy a közeljövőben emelnék a hús fogyasztói árát. A nagykereskedelmi forgalmazók árajánlata szerint átlagosan 30 százalékkal drágább lesz januárban a pékáru, de szakaszosan drágul a cukor 40 forint 40 fillérről 48 forintra. A liszt javasolt áron 21 forint 20 fillérbe kerül majd. A rizs 44 forint 80 fillér helyett 50 forint 30 fillér lesz, néhány háztartás-vegyipari és kozmetikai cikk ára is emelkedik. ·■ A Fidesz ajánlata Nem volt vitás a 21 nem szavazat, a Fidesz mégis indokolni, politikai nézetrendszerével magyarázni akarta döntését. Egészen pontosan: meghatározni azt, hogy az ő gazdaságfilozófiájuk miben tér el a kormányzatétól. Ebből a költségvetésiből nem derült ki, hogy mi a kormányzat gazdaságfilozófiája ", summázta pártja véleményét Orbán Viktor, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője. Így most csak bizakodni tudunk abban, hogy a mostani pénzügyminiszter úr a következő alkalommal valóra tudja váltani ígéretét, azaz nem kerül még egyszer ilyen költségvetés a parlament elé. Egy lehetséges variánsnak tekintjük e most elfogadott, s menet közben bizonyosan többször módosításra szoruló költségvetést. Nem is csinálnak titkot belőle: olyan gazdaságpolitikát, a költségvetésből kiolvasható gazdaságfilozófiát szeretnének látni a három hónap múlva esedékes átalakítások után, amelyik megegyezik a Fideszével, s amelyik már a választások idején olvasható és ismert volt, sőt azóta is változatlanul aktuális. (g. 1.) FELELŐSSÉG . Fellélegezhetünk. A nagy várakozás, számos találgatás — és nem kevés rosszindulatú spekuláció — után vasárnap, a késő esti órák óta van költségvetése az országnak. Hogy milyen, arra majd az elkövetkezendő hónapok adnak választ. Mindenesetre akár büszkék is lehetünk, hiszen a honatyák szűk hónap alatt teremtették meg annak feltételeit, hogy a nemzetközi pénzvilág vezető személyiségei partnerüknek tekintsenek bennünket, és ezzel megteremtődjenek az ország idei működőképességének alapfeltételei. A késhegyig menő viták, a látványos egyet nem értések és a három ellenzéki párt vezetőinek elutasító nyilatkozata után meglepően magabiztos többséggel szavazták meg a honatyák az ország idei költségvetését. A sikert némelyek a kormányfő drámai hangú felszólításának, mások az új pénzügyminiszter szakértelmének tulajdonítják, és természetesen akadnak olyanok is, akik a szavazás során mégiscsak érvényesülő frakciófegyelemmel magyarázzák. Ezt támasztja alá az is, hogy az idei pénzügyi terv iránt legtöbb ellenérzést tápláló kisgazdák nyilvános felhívásban szólították fel képviselőiket a költségvetés elfogadására. Az ellenzéki képviselők közül mindössze egy honatya tartózkodott, mindenki más a költségvetés ellen szavazott. A hatvanegy százalékos szavazati arány csupán úgy jöhetett ki, hogy a költségvetéssel egyet nem értő honatyák közül a szavazás idejére néhányan elhagyták az üléstermet. A hatvanegy százalékos szavazati arány azt jelenti, hogy a kormány bizalmat kapott — legalábbis a koalíciótól. Az ellenzék tehát a kormányfő kérése ellenére egy szemernyit sem vállalt magára a felelősségből. Hiába is volt szakmai kérdésekben meglepően egységes — szerepével ellentétben — nem kíván hatalomba kerülni, nem tör kormányzati pozíciókra. Sőt, egyelőre úgy látszik, ennek a gondolatától is irtózik. Egyes parlamenti folyosói vélemények szerint azért, mert az októberi belpolitikai válság után újabb egyezség köttetett a két legerősebb politikai párt között, amit — tartva a kövéleménytől — nem hoztak nyilvánosságra. Az ellenzék egzisztenciális biztonságán és alkotmányos szólásszabadságán túlmenően jelenleg beéri indítványok megtételével, s kénytelen-kelletlen elviseli azok elvetését. Mindez magában hordozza annak veszélyét, hogy a társadalom egy nem lebecsülendő csoportja — ha kevés kompromisszumot tapasztal — úgy érzi:képviselet nélkül marad, s érdekei érvényesítése érdekében radikalizálódik. Pedig a honi közéletben soha nem volt talán még ennyire szükség az ésszerű kompromisszumokra, mint az előttünk álló esztendőben. Félő ugyanis: a kompromisszumok hiánya és az érdekek visszaszorítása azzal a következménnyel jár, hogy a parlamentarizmus keretei között ki nem fejezhető politikai küzdelem ellenőrizhetetlen keretek között folytatódik. Ez az, amit mindenképpen el kellene kerülnünk. Cs. N. L. 3