Magyar Nemzet, 1991. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-01 / 51. szám

yiagy Nemzet Ára:9,50 forint ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR PÉNTEK 1991.március 1.IV.évfolyam 51.szám Vége Az Öböl-háborúnak vége, Ku­­vait felszabadult. A szövetsége­sek elérték céljukat. Kiűzték a kis olajsejkségből a megszálló­kat, elpusztították az iraki ha­digépezet nagy részét, megaláz­ták Szaddám Huszeint, akit ne­vetséges bábfigurává tett utol­só kalandja. Bagdad végül elfo­gadta a világszervezet határo­zatait, s a belátó levelet az a Te­rik Aziz írta alá, aki diktátora külügyminisztereként nem is olyan régen még iszonyú vér­fürdővel fenyegette a koalíciós erőket, s voltaképpen az egész világot. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa világosan megfogalmazta Ku­­vait iraki lerohanása után, mi­ként lehetne békésen megolda­ni a válságot, ám Bagdad csak tönkreverése után engedett, kényszerűségből. Ez is bizonyít­ja, hogy a nemzetközi összefo­gásra szükség volt, a háború jo­gosságához nem férhet kétség. Nem teremthető olyan helyzet az új, kiegyensúlyozottabb és demo­kratikusabb rendre váró világban, hogy önkényurak lerohanják gyengébb szomszé­daikat. Remélhető csupán, hogy ez a ragyogó győzelem, s Irak megsemmisítő veresége a föld más részein is fékező erővel hat majd. Ekként elillanna az a sej­telem is, hogy az amerikaiak és­­ szövetségeseik pusztán az olaj­­kincs védelmében avatkoztak be. Ez sem másodlagos megfon­tolás ugyanakkor, ám e hábo­rúban nyilvánvaló magyar ér­dek is megfogalmazódott: az agresszió elítélése és kudarca, illetve a nyersanyagzsarolás meghiúsulása. A Sivatagi Vihar, amely gya­­nítha­tóan kihat Húszévi hely­zetére is, nem múlhat el nyom­talanul, el kell gondolkodni komputerizált villámain, hatá­sain, diplomáciai és katonai kö­vetkezményein. A legfontosabb, hogy az Egyesült Államok nem­zetközi rendfenntartó ereje, amelyet az elmúlt években mindinkább megkérdőjeleztek, nem nélkülözhető. Sem Euró­pában, sem másutt. Szaddám Huszein elszámítot­ta magát tavaly augusztusban, úgy vélte, elegendő propaganda­­gépezetével ijesztgetnie a „de­kadens Nyugatot”, a visszavá­gás elmarad. Nagyot tévedett. Az amerikaiak vezette szövet­ségesek magasan felülmúlták az iraki haderőt, felszereltség­ben, morálban, irányításban, gondolkodásban. A nyomasztó amerikai technológiai fölény azonban nyilván nemcsak Bag­­dadot, s a hozzá hasonló dikta­túrákat késztetheti töprengés­re, hanem Moszkvát is, amely közvetve tapasztalhatta hadve­zetési elveinek és harci eszkö­zeinek az elavultságát. Gorbacsov békekezdeménye­zéseit, amelyek késleltették Irak kapitulációját s megzavarták a szövetséges hadműveleteket, Bush jól kezelte, megköszönte, s figyelmen kívül hagyta. Azért, mert nem akar új hideghábo­rút a Szovjetunióval, amely zi­láltságában is atomhatalom, az egyetlen ország, amely az Egye­sült Államokat néhány perc alatt elpusztíthatja. Washington hite megingott a reformer Gor­­bacsovban, de belső küzdel­meit látva, semmiképpen sem fordul ellene. Bush szükségkép­pen átértékeli a nagyhatalmi viszonyt, s ennek jeleit a közel­­keleti rendezési kísérletek so­rán felfedezhetjük majd. Jósol­ni azonban korai volna. Most annyi bizonyos (bízunk benne), hogy a háborúnak vége. Megszívlelendő tanulságokkal, izgalmas kérdésekkel. Blahó Miklé* ­ 14 szövetségeseit elsöpr­ő nagyhatalmak felvázolják a közel-keleti béke körvonalait az amerikai kü­üü­gyminiszter a térségbe készült A külpolitikai helyzet VILÁGSZERTE MEGKÖNNYEBBÜLÉSSEL vették tudomásul, hogy csütörtökön reggel elhallgattak a fegyverek a Perzsa-öböl mentén. Ku­­vait felszabadult, az iraki hadsereget legyőztük — jelentette be tévé­sbeszédeiben George Bush, s közölte, a szövetségesekkel egyeztetve tűz­szünetet léptetnek életbe, amelynek fenntartását feltételekhez kötik. Közülük a legfontosabbikat, vagyis, hogy Irak ismerje el az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának valamennyi rá vonatkozó határozatát. Bagdad az iraki ENSZ-nagykövetség útján még az elnöki nyilatkozat előtt elfo­gadta. A Fehér Ház lakója jelezte azt is, hogy James Baker már a jö­vő héten a térségbe utazik, hogy a békéről tanácskozzék. A koalíció az utolsó órákig folytatta légitámadásait. A tűzszünet ki­hirdetése után nyugalom honolt a frontvonalakon, bár egyes kisebb iraki alakulatok feltehetően nem is tudtak arról, hogy véget ért a há­ború, s tüzet nyitottak a szövetségesekre. Szaúdi katonai szakértők az iraki hadsereg veszteségeit mintegy 85—100 ezer emberre becsülik, akiknek többsége a szakadatlan bombázások következtében halt meg. Negyvenkét iraki hadosztályt semmisítettek meg, tettek harcképtelen­né, vagy futamítottak meg. A koalíció részéről ezzel szemben a villám­háború mindössze 126 halálos áldozatot követelt, adták hírül a csütör­tök délutáni hírügynökségi jelentések. MINDEN IDŐK EGYIK LEGNAGYSZERŰBB KATONAI VÁL­LALKOZÁSA nyomán Kuvait felszabadult, az igazság helyreállt, a háborúnak vége­s ekként üdvözölte John Major brit kormányfő írá­sos közleményében a fegyvernyugvást. Washingtonból hazafelé tart­ván Hurd külügyminiszter azt mondta a BBC rádiónak, hogy a brit csapatok nem vesznek részt a később esetleg felállítandó békefenntar­tó erőkben. Az izraeli miniszterelnök ugyancsak örömének adott han­got a vegyi támadás veszélyének megszűnte miatt, de felhívta a közvé­lemény figyelmét arra, hogy a háborúnak egyelőre nincs vége, s az ira­ki fenyegetéssel mindaddig számolni kell, amíg Szaddám Huszein ha­talmát meg nem döntik. Jeruzsálemben egyébként az első lelkesedés lecsilla­podtával már azt lajtolgatták a kommentárok, vajon hülyés­ esé­lyekkel nézhet a zsidó állam a kilátásba helyezett átfogó közel-keleti rendezés elé. Mindenesetre tény, hogy az amerikai diplomácia irányí­tója térségbeli körútjának első állomásaként az izraeli vezetőkkel ta­lálkozik, ami megfigyelők szerint egyszerre jelentheti azt, hogy Izrael nem szorul a háború utáni tárgyalásokon háttérbe, s azt, hogy Wa­shington idejekorán megpróbálja befolyásolni partnerét. GORBACSOV KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK GYŐZELMEKÉNT érté­kelte a fegy­vernyugvást Lukjanov, a szovjet parlament elnöke, aki el­sőként nyilvánított hivatalos véleményt az Öböl-válságban bekövet­kezett fordulatról. Alekszandr Besszmertnih sajtóértekezletén némi­leg diplomatikusabban fogalmazott, szerinte a nemzetközi koalíció kö­zös sikeréről van szó, amelyet egyik ország sem sajátíthat ki. A szov­jet külügyminiszter csütörtökön telefonon folytatott megbeszélést Ba­kerrel, mindenekelőtt tájékozódni akarván a kialakult helyzetről. Besszmertnih elsőrendű feladatnak nevezte a harci cselekmények ki­­újulásának a megakadályozását, de nem kevés jelentőséget tulajdoní­tott a békerendezésnek is, amelyben a Biztonsági Tanács tevékeny köz­reműködését sürgette. Nem rejtette véka alá, hogy a szovjet közel-ke­leti politikában, a palesztin kérdés megítélésében nem történt minősé­gi változás. Fejtegetése — amelyben különös hangsúlyt kapott a régió népeinek az önrendelkezéshez való joga — nem hagyott kétséget afe­lől, hogy Moszkva közvetítési kudarcai ellenére igényt tart a beleszó­lásra a közelgő nagy „osztozkodásba". A szovjet védelmi miniszter egy parlamenti meghallgatáson következtetések levonásáról beszélt. Jazov tábornok utalt rá: a kuvaiti és az iraki események arra késztetik a Szov­jetuniót, hogy felülvizsgálja a csapatlégvédelemnek és az egész ország légelhárításának a rendszerét. (V. L.O Kacsovot az amerikai elnök nem kívánja tovább gyengíteni. Nem elképzelhetetlen, hogy a tárgya­lóasztal mellett, a Közel-Keleten, a rendezés idején a Szovjetunió­nak is jut hely, de Washington nyilván érzékeltetni fogja a szov­jet befolyás határait. Összegezve tehát, Huszein a legnagyobb hibát akkor követte el, amikor nem mérte fel a szov­jet—amerikai együttműködés szükségszerűségét, rosszul ítélte meg a nemzetközi helyzetet, s a szövetségesek katonai elszántsá­gát. Nem tudta kiszélesíteni a há­borút, bevonni Izraelt, s az ara­bok valamiféle egységét kialakí­tani. Izrael fenyegetésével és tá­madásával viszont még kérlelhe­tetlenebbé tette az amerikaiakat. (k. m.) A szövetségesek minden számítása bevált Irak ellen , mondta katonai szakértőnk A szövetséges haderő minden részletében magasan felülmúlta az irakit, s győzelmét alapjában vé­ve ennek köszönheti, mondta csü­törtökön katonai szakértőnk. A­­katonai tanulságok elemzése még hosszabb ideig eltart majd — tet­te hozzá —, de már most nyil­vánvaló, hogy az amerikai és a koalíciós erők a legkorszerűbb technológiát felvonultatva gyor­san fel tudtak morzsolni olyan nagy katonai csoportosítást is, mint az iraki. Bagdad rögvest a háború ele­jén elvesztette az esélyét is an­nak, hogy légicsatába bocsátkoz­zék, rakétái pedig csak terror­­fegyverként voltak használha­tóak, de még így sem érték el a kívánt hatást. Az egy hónapos, rendkívüli pontosságú bombázá­sok hatására az iraki szárazföl­di erőknek a zöme széthullott, csak a megadás lehetőségére várt. Kuvaitot pedig megtévesztő had­mozdulatokkal vette be Schwarz­kopf tábornok, aki a partra szál­lásról beszélt, holott bekerítette észak felől az ellenséges csapa­tokat. A Sivatagi Vihar igen furcsa háború volt. A komputeres had­viselés új példája. Az amerikai vezetés azonban gondolkodásban, irányítási képességekben is lepi­pálta az irakit. Nyilván elemez­ni fogják még eleget — jegyezte meg szakértőnk — Húszéin ma­gatartását, ám gyanítható: nagy hibákat követett el. Tábornokait, hozzáértő embereit korábban megtizedelte hatalmi mámorá­ban. Aztán úgy vélte, elegendő vérfürdővel ijesztgetni a Nyuga­tot, a felduzzasztott iraki hadse­reggel, s majd mindenki meg­hátrál. Csakhogy a vietnami sokk­ból az Egyesült Államok már felébredt, új stratégiát dolgozott ki, éppen a kis és közepes inten­zitású konfliktusok kezelésére. Grenada, Líbia és Panama ezt kitűnően bizonyítja. Irak, bár Washington nem kereste az al­kalmat, felkínálta a lehetőséget az Egyesült Államoknak, hogy kipróbálja fegyvereit, s újra a vi­lág vezető erejeként lépjen fel, mégha az árat egyedül már nem is tudja állni. A következő hetek érdekes kér­désének ígérkezik, miként ala­kulnak a nagyhatalmi kapcsola­tok, hangoztatta katonai szakér­tőnk. Hiszen Kuvaitban és Irak­ban elképesztő tudású amerikai arzenál vonult fel, s voltaképpen elbánt a szovjet haditechnikával. Ugyanakkor a szorongatott Góra Egyelőre marad a szaúdi magyar orvoscsoport A Szaúd-Arábiában dolgozó magyar egészségügyi kontingens megbízatása legfeljebb hat hó­napra szól, de a Honvédelmi Mi­nisztérium szeretné, ha minél előbb hazatérnének - közölte az MTI érdeklődésére csütörtökön Keleti György ezredes, a tárca szóvivője. Elmondta: a háború befejező­désével azonban még nem ér vé­get a katonai gyógyító munka. A tárca most értesítést vár a szaúdi hatóságoktól, hogy meddig tar­tanak igényt a magyar szakem­berekre. Olvasóinkhoz A Magyar Nemzet ezen a napon, 1991. március 1-jén, a változás jeleit mutatja. Az ol­dalszám növekedésével lehető­ségünk nyílt arra, hogy átte­kinthetőbbé, s formailag derű­sebbé tegyük lapunkat, oly módon persze, hogy hagyomá­nyos jellegén, habitusán, csor­bát ne ejtsünk. A terjedelem növekedése természetszerűen azt is jelen­ti, hogy több és többféle írást közölhetünk hasábjainkon, al­kalmunk nyílik alaposabb tá­jékoztatásra; az már tehetsé­günk függvénye, hogy ez az alaposság, a minőséggel telje­sedjék ki. A jelek, amelyek a figyel­mes olvasó számára könnyen észrevehetők, remélhetően a jövő dinamikus, ugyanakkor átgondolt változásait vetítik elénk, amelyek úgy kapcso­lódnak a Magyar Nemzet kon­vencióhoz, hogy azt az egye­diséget, amelyet lapunk öt­venhárom esztendejében min­dig is őrizni igyekezett, kitel­jesítsék, és mindenkor felis­merhetővé tegyék. Ez az egyediség — így re­méljük, és ezen munkálko­dunk — a tisztességre, az el­fogulatlanságra, a szakmai biz­tonságra épül, mentes a szél­sőségektől, mindenfajta kire­kesztéstől és megkülönbözte­téstől, s idegen tőle főként a hazugság és a gyűlölet. Az idei márciust tekintjük megújulásunk kezdetének, s a biztonság alaphelyzetének. Lapunk, a Magyar Nemzet Részvénytársaság kiadásában jelenik meg, kormányzatoktól és ellenzékektől függetlenül, függőségi viszonyban csakis olvasóinkkal vagyunk. Több és érdekesebb olvasnivalóval, jó gondolatokkal, nemzeti ér­tékeink védelmével, és nem­zeti érdekeink szolgálatával szeretnénk erősíteni ezt a kel­lemes függőséget, amely, re­ményeink szerint, a jövőben egyre szorosabbá és bensősé­gesebbé válhat. A mostani változást alap­vető fordulatok követik majd, korszerűbb körülmények kö­zött dolgozhatunk, korszerűbb eszközökkel .— hisszük, hogy egy esztendőn belül elérjük azt az alapállapotot, amelyből kiindulva a Magyar Nemzet az ország és talán a régió egyik legjelentősebb és legszínvona­lasabb napilapja lehet. A kedves olvasót arra kér­jük, hogy ezen az úton — ha újabb anyagi áldozatokkal jár is — tartson velünk. Washingtoni tudósítónk tetexjelentése Bush kinyilvánította a győzelmet­ és a BT-t megelőzte a tűzszünettel Washington, február 28. Százórás földi háborúra tett pontot a tűzszünet­ döntését be­jelentve Bush elnök, s közölte, hogy a koalíció teljesítette, amit vállalt: legyőzte Irakot és fel­szabadította Kuvaitot. Bush megszabta Bagdadnak a tartós fegyvernyugvás szigorú feltéte­leit, és így csupán formális há­borúzáró szerepet szánt a BT- nek, s béketeremtő amerikai diplomáciát ígért. Nincs kárörvendés­ e Kuvait felszabadult. Az iraki hadsereg vereséget szenvedett, ka­tonai céljainkat elértük” — kö­zölte, ezúttal­ ünnepélyesen, író­asztala mögül, és az esti csúcsidő­ben fordulva tévébeszédben nem­zetéhez George Bush. S tudatta, hogy már kevesebb, mint három óra múlva, amerikai idő szerint szerdán éjfélkor az Egyesült Álla­mok és szövetségesei felfüggesz­tik a támadó hadműveleteket. S amennyiben — követelte ultima­tív módon az amerikai elnök — Bagdad teljesíti a megszabott fel­tételeket, valamint nem szegi meg e fegyvernyugvást, a tűzszünet tartóssá válhat, a Biztonsági Ta­nács­­pedig formálisan is véget vethet a háborúnak. Bush a Fe­hér Ház háttértájékoztatása sze­rint azt követően döntött a tűz­­szünet életbe léptetéséről, hogy szerdán ,kora délután (magyar idő szerint este fél kilenckor) meg­hallgatta Colin Powell egyesített vezérkari főnök hadijelentését. Ennek lényege megegyezett a se­regparancsnok Norman Schwarz­kopf tábornok nem sokkal ké­sőbb Rijádban tartott sajtóérte­kezletének értékelésével: az iraki sereg utolsó ellenálló egységeit semlegesítették ezen az — ily mó­don utolsó — éjszakán. Gyaníthatóan, volt egyéb indok is a sietségre, amely immár nem veszélyeztette a katonai célok el­érését:­­szerdán, mint beszámol­tunk róla, Bagdad — kommuniká­ció híján a szovjet nagykövetsé­gen át üzenve New Yorkba — ENSZ-képviselőjét BT-tűzszünet meghirdetésének kieszközlésére utasította. S noha a Biztonsági Tanács szerdai lapzártánk után véget ért, zárt ajtók mögötti kon­zultációján ez az utolsó iraki al­kudozási próbálkozás egyhangú nagyhatalmi ellenállásba ütközött, a Fehér Ház aligha óhajtotta ki­alakítani a­­bosszúállás látszatát: amerikai csapatok lövik a mene­külő ellenfelet. Értesülések sze­rint ez szóba is került a felső szintű megbeszélésen. Tévébeszé­dében is észrevehetően kerülte George Bush a kárörvendő hang­nemet, jóformán csak mellékesen említve meg például magát Szad­dám Huszeint, kivel és a rezsim­mel — ám nem Irak népével — állt szemben a koalíció. A BT- ülés végét váró tudósítók pedig az ENSZ-palota folyosóján azt is érzékelhették, amit a Biztonsági Tanácsnak szánt „iperaételő” sze­reppel jelzett az amerikai elnök: a feltételek itt a győztesek, és a háború terhének, áldozatainak vállalói szabják. Bush ezért is fogalmazta mon­datról mondatra, mit „kell’’, vagy­­is hát muszáj Bagdadnak teljesíte­nie a seregei maradványait szét­zúzó hadműveletek végleges le­állításához: minden hadi- és egyéb foglyát „azonnal” elengedni, a Kuvaitból elhurcoltakat is, a ku­vaiti hatóságokat tájékoztatni a telepített földi és tengeri aknák­ról, végrehajtani minden egyes BT-határozatot, benne a Kuvait bekebelezését semmissé nyilvání­tót és a kártérítést követelőt. ENSZ-körökben máris felvető­dött, hogy Kuvait 65 milliárdra taksált kárának jóvátételére kel­lően korlátozni kell, bevételeit számon tartva, Irak visszatérését az olajpiacra.­­Nyugati körökben pedig ehhez hozzáteszik, hogy a tartós tűzszünet sem jelentheti a szankciók automatikus felfüggesz­tését, nehogy az olajbevételek egy „rossz” bagdadi rezsimnek lehe­tővé tegyék az újrafegyverkezést. Már a Biztonsági Tanács szerda este véget ért ülésén világossá vált, hogy Jemen és Kuba kivéte­lével­­ BT-egyezség van a koráb­bi határozatok teljes elfogadásá­nak megkövetelésében, s a soros zimbabwei elnök ezt tudatta az iraki nagykövettel, ki megígérte, és csütörtök hajnalra hozta is a sürgős,­­beleegyező bagdadi vá­laszt. Arab csatlakozás A Tanács nem alkudozni jött össze, és nem is tette — közölte Pickering amerikai ENSZ-képvi­­selő. Bush elnök pedig ezt is — mint Bagdad minden lépését — megelőzte a tűzszünet és feltéte­lei meghirdetésével. S a harctéri állapotok ismeretében vészjóslóan hangzott figyelmeztetése: a koalí­ciós erők iraki akciók esetén „fel­újítják” felszámoló hadműveletei­ket. Hiszen Schwarzkopf mintegy mellékesen jegyezte m­eg sajtóér­tekezletén, hogy alig kétszáz ki­lométerre vagyunk Bagdadtól, és „senki sem áll utunkban ...”. Henry Kissinger mondta az ABC tévéhálózat csütörtök reggeli hír­adójában, hogy „Szaddámnak nincs választása és alkuhelyzete, az út Bagdadba nyitva...” Bush tehát bízvást felszólíthatta az ira­ki kormányt. 48 órán belül jelöl­je ki azokat a katonai­­parancs­nokokat, akik a koalíciós kollé­gákkal megtárgyalják a tűzszüne­­ti teendőket: az elnök szándéko­san nem óhajtotta használni a „megadás” kifejezést. Ám a Fe­hér Ház a háttértájékoztatókon értésre adta, hogy a döntés a fegyvernyugvásról azért volt meghozható, mert a Bagdadra (Folytatás a 2. oldalon)

Next