Magyar Nemzet, 1991. augusztus (54. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-01 / 179. szám

Ára: 9,50 forint . ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR CSÜTÖRTÖK, 1991. augusztus 1., LIV.évfolyam 179. szt. Váltás Ha én egy szovjet piacra szako­sodott nagyvállalat vezér­­igazgatója lennék, egyáltalán nem örülnék a megindult külkereske­delmi piacváltásnak. Az sem vi­gasztalna, hogy a fejlett ipari orszá­gokat tömörítő OECD most elké­szült tanulmánya éppen ezt a mo­mentumot tartja elismerésre méltó­nak a gazdaság teljesítményei kö­zül. Saját vállalatom romló imázsát egy kávészünetnyi időre sem tudná feledtetni Magyarország javuló külső megítélése. Egyáltalán nem töltené el örömmel, hogy a dollá­rexport az első fél évben 850 millió dollárral bővült, hiszen én egy centnyi bevételre sem tudtam szert tenni ezen a piacon. Igazság sze­rint, az egész piacváltásból csak azt látnám, hogy a magyar kivitelben - amelynek jómagam is oszlopos tagja voltam, hajdan glóriás cé­gemmel együtt­- a nagy keleti szomszéd részesedése immár a tíz százalékot sem éri el, s ez engem bizony roppant fájdalmasan érint. Ha én egy efféle nagyvállalat ve­zérigazgatója lennék, ujjal muto­gatnék a kormányokra, akik annak idején arra ösztökéltek a mit ösztö­kéltek: kényszerítenek -, hogy vi­gyázó szememet Moszkvára ves­sem, s hagyjam a nyugati piacot másra. A miniszterekre, akik nem szóltak idejében. A döntéshozókra, akik nem értik meg sanyarú sor­som, s most magamra hagynak. Mi több, én bizony lobbyznék! Megpróbálnék beépülni, kijárni, nyomást gyakorolni. Támogatáso­kat k­övetelnék­,sőt drasztikus fo­rintleértékelést, hogy nekem is megérje, s én is részt vehessek az exportoffenzívában! Mert törnék én előre szívesen a nyugati fron­ton, hiszen látom én, honnét jön az omlásveszély, de hát kérem, en­gem itt hagytak a pácban: se pus­kám, se puskaporom nincs semmi­féle offenzívához. Hivatkoznék én arra is, hogy ke­nyeret kell adni az embereknek. No meg, hogy keleten is kell ám az áru. S nem szabad ilyen hatalmas piacot elkótyavetyélni, és én bi­zony nem tehetek róla, hogy azok ott nem tudnak fizetni. Megértést kérnék és dotációt. Nem tudnék szívből örülni a dollárimport 2 milliárd dolláros bővülésének sem. Minek, kérem, ez a nagy­­fene verseny, amely csak az amúgy is versenyképese­ket segíti, a magunkfajtát pedig csak tovább piszkálja, elkedvetle­níti. Megvan nekünk így is a ma­gunk baja. Mióta az állam nem vállal garanciát a kiszállításaink­ra. Mióta egyre lejjebb építik a tá­mogatásunkat. Mióta nem lehet tudni, ki fog fizetni, mikor, mennyit és miért. S egy biztos csak, hogy nekünk fizetni kell majd. Mindenért. Hát igen, ha én egy szovjet piac­ra szakosodott nagyvállalat vezér­­igazgatója lennék, egy kicsit két­ségbe lennék esve. És joggal. Pró­bálkoznék én hatalomátmentéssel, részvénytársaságosítással, önpri­vatizációval, de nem keltenék a kutyának se. Egy cseppet sem vi­gasztalna, hogy az ország konver­tibilis kivitelének immár 73 száza­léka áramlik a fejlett ipari orszá­gokba, ezen belül 47 százalék pe­dig egyenesen a Közös Piacba. Én sajnos nem áramolnék. Miután már mindent megtet­tem, ami­­ vezérigazgatóilag egyáltalán elvárható, leülnék ki­halt vezérigazgatói szobámban, a párnázott ajtó mögött, s várnám a csodát - vagy legalábbis kor­mányprogramot­­, ami mégiscsak megment engem is. S csupán nagy ritkán vallan­ám be még magam­nak is, hogy a másik énem, a nem vezérigazgatói titkon azt reméli: ez a csoda nem jön el sosem... Zsubok­ Ervin A fő nyertes a Ha nemzedék Gorbacsov és Bush aláírta a START-szerződést Ukrajna fővárosába utazott az amerikai elnök A külpolitikai helyzet ÚJ JÁTÉKSZABÁLYOKRÓL ír a Pravda, amelyeket a Bush-Gorbacsov találkozón kell, illetve kellett kidolgozni. Ezek a „játékszabályok” a partneri viszony megteremtését és fejlesztését szolgálják. A szovjet lap kiemelten fog­lalkozik a csúcstalálkozóval, ugyanúgy, mint számos más tudósítás. „Szüksé­günk van egymásra”, ,A remény időszaka”, „Megállt a hidegháború órája” - ilyen címekkel számolnak be a szovjet újságok az eseménysorozatról. A volt központi lap józanul hozzáfűzi azonban a legnagyobb kedvezmény megadásá­val kapcsolatban, hogy a szovjet iparnak csak úgy van esélye az amerikai pia­con, ha világszínvonalú termékekkel jelenik meg. Elismeréssel ír a csúcstalál­kozó első napjáról a párizsi Le Figaro is, a szovjet-amerikai együttműködés új korszakának nyitányát látja ezekben a megállapodásokban. Hozzáfűzi azon­ban sok más laptársával együtt, hogy a két fél elért az egyetértésnek arra a fo­kára, amelyen már nyilvánosan is szólhatnak, akár ilyen ünnepi alkalommal, nézeteltéréseikről anélkül, hogy ez a legkisebb kényelmetlenséget is okozná. Célzás ez Bush elnök kifogásaira Kuba katonai támogatásával, a balti államok helyzetével és a Kuril-szigetek jövőjével kapcsolatban. .Minden más téren megtapsolta a gorbacsovi művet”- hangoztatja a lap. A Le Quotidien de Pans viszont fanyalog, azt mondja, hogy Bush „kioktatta” Gorbacsovot. Ugyan­ilyen hangnemben ír a találkozóról a FKP lapja, a l 'Humanité is. A VILÁGSAJTÓ kommentárjain hármas értékelés vonala alakul ki. Első­sorban azt hangoztatják, hogy e csúcstalálkozó jelzi: a két világhatalom (és ta­lán fokozottan a világ is) megkezdte a normális nemzetközi állapotokra való áttérést. Mindenesetre - így a bécsi Kurier - a világnak ezúttal nem kell ag­gódnia a csúcsmegbeszélések eredményei miatt. A másik gondolatcsoport, amelyre sok hírmagyarázó rámutat, az amerikaiak őszinte bírálatait emeli ki. Washington szemével nézve a szovjet bel- és külpolitika még korántsem kifo­gástalan, kezdve a belső reformok vontatottságától, Kuba már említett támo­gatásáig. A harmadik fontos vonás, amely ezt a csúcstalálkozót jellemzi, a je­len és a jövendő leszerelésekre gyakorolt hatása. A Frankfurter Allgemeine Zeitung így fogalmaz: „Két tollvonással befejeződött a fegyverzetellenőrzés és megkezdődött a leszerelés korszaka.” Az eddigi megállapodások ugyanis kevés kivétellel azt szolgálták, hogy a felek ismerjék, mivel fenyegeti őket a másik - a START szerződés azonban nagyon jelentős fegyverzet-állomány megsemmisítését írja elő. Rámutatnak a kommentárok arra is, hogy a két or­szágnak bizonyos szempontból kölcsönösen szüksége van egymásra: a Szov­jetunió a belső gazdasági káoszt amerikai támogatás nélkül aligha győzheti le, Washington viszont az Öböl-háborúból azt a következtetést vonhatta le, hogy egyéb regionális konfliktusok esetében is igyekeznie kell megnyerni a Kreml támogatását. Jelentések érkeztek arról is, hogy a világ vezető politikusai megkezdték a moszkvai találkozó értékelését. A francia kormány megelégedéssel fogadta a hadászati támadófegyverek csökkentésére kidolgozott szovjet-amerikai szer­ződés aláírását. Dumas külügyminiszter ez „történelmi eseménynek” nevezte. A Moszkvában történtek hazai vonatkozását mérte fel Kaifu Tosiki japán mi­niszterelnök, örömmel nyugtázva, hogy Bush elnök felvetette a Japán által vi­tatott Kuril-szigetek kérdését is. A KUVAIT ELLENI IRAKI TÁMADÁS egyéves évfordulója alkalmá­ból hírügynökségek mérleget készítenek az Öböl-háború tanulságairól és a ha­tásáról. Egyrészt kiemelik az Egyesült Államok katonai szerepét. Miután az ENSZ Biztonsági Tanácsa néhány órával az agresszió megindulása után már megbélyegezte a nemzetközi jog megsértését, kiderült, „milyen félelmetes csendőr szerepet hajlandó betölteni az Egyesült Államok az ENSZ beleegye­zésével, hála a világ leggazdagabb országai által nyújtott támogatásnak” - mint azt az AFP egy New Yorkból keltezett hírmagyarázata hangsúlyozza. Másrészt - így a Reuter- az Öböl-háború „drámai módon” felborította a ha­talmi egyensúlyt a Közel-Keleten. A régión belül korai még megmondani, hogy kik a győztesek és kik a vesztesek az arab-izraeli konfliktus megméreté­sénél. A hírmagyarázók rámutatnak arra, hogy Washingtonnak most az izrae­li-arab probléma rendezésére kell összpontosítania, kihasználva az Öböl-tér­ségben elért sikereit. Csakhogy minduntalan- ismét a francia AFP-t idézve - beleütközik Izrael és a PFSZ összeegyeztethetetlen követeléseibe. Washing­tonnak nehezebb lesz megnyernie a békét, mint a háborút. f (T.i.) 5-én. 1990. szeptemberig 142 állam csatlakozott a szerződéshez. 1971. szeptember 30. Washington - Egyezmény a Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti nukleáris fegyve­rek véletlen vagy utasítás nélküli fel­­használásának megakadályozására. 1972. május 25., Moszkva - Szov­jet-amerikai egyezmény „az inciden­sek megelőzéséről a nyílt tengeren és a nyílt tenger fölötti légtérben”. 1972. május 26., Moszkva - S­ALT­­I (Strategic Arms Limitation Talks): A rakétaelhárító védelmi rakétarendsze­rek korlátozásáról szóló végleges, lejá­rati határidőhöz nem kötött szovjet­­amerikai szerződés (ABM,azaz Anti- Ballistic Missile szerződés), valamint a hadászati támadó rakéta-fegyverrend­szerek korlátozásáról, illetve ezek szá­mának befagyasztásáról öt évre szóló, ideiglenes szovjet-amerikai egyez­mény. Az ABM-szerződés korlátozása­inak érvényesítését öt évenként tartott szovjet-amerikai konzultációkon vizs­gálják meg. (A legutóbbi, 1988-as érte­kezleten a felek a szerződés megszegé­sével vádolták egymást) A SALT-I megállapodás hadászati támadó fegy­verrendszerekre vonatkozó határozatai 1977-ben lejártak, de azok rendelkezé­seit a felek továbbra is betartották. 1972. december 21., Genf- Szov­jet-amerikai memorandum állandó (évente kétszer Genfben tanácskozó) közös konzultatív bizottság létreho­zásáról, amelynek feladata elősegíte­ni a SALT-megállapodások céljainak és rendelkezéseinek megvalósítását. 1973. június 22.,­­ Washington - Szovjet-amerikai egyezmény a nuk­leáris háború megakadályozásáról (érvényessége nincs határidőhöz köt­ve), valamint tíz évre szóló megáll­apodás az atomenergia békés fel­­használásában kifejtendő tudomá­nyos és műszaki együttműködésről. 1974. július 3. Moszkva - Szovjet­amerikai jegyzőkönyv a rakétavédel­mi rakétarendszerek további korláto­zásáról (a SALT-I szerződés kiegészí­tése). Szovjet-amerikai közös nyilat­kozat annak a veszélynek a kiküszö­bölésére, hogy a természeti környezet­re háborús célokból hatást gyakorolja­nak. Szovjet-amerikai szerződés és eh­hez csatlakozó jegyzőkönyv a föld alatti atomfegyver-kísérletek korláto­zásáról („Küszöbérték-szerződés”). 1976. május 28., Moszkva, Washington - Szovjet-amerikai egyezmény a békés célú (kísérleti) föld alatti nukleáris robbantásokról. Az egyezményt a Reagan-kormány­­zat nem ratifikálta a robbantások el­lenőrizhetetlenségére hivatkozva. 1979. június 18., Bécs - Szerződés a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról (SALT-II). A szerződés aláírását több mint hat és fél éves tár­gyalássorozat (1972. november 21. - 1979. június 18.) előzte meg. A szerző­déshez jegyzőkönyv és a hadászati tám­adó fegyverrendszerek korlátozásával kapcsolatos további tárgyalások alapel­veiről szóló közös nyilatkozat csatlako­zik. A SALT-II-t nem ratifikálták (így jogilag soha érvénybe nem lépett), de kölcsönösségi alapon mindkét fél tartot­ta magát a rendelkezéseihez. 1987. december 8., Washington Továbbra is sok a tisztázatlan kérdés, így a kereskedelmi ban­kok többsége egyelőre nem tudja fogadni a kérelmeket. Az MNB elnökhelyettese elmondta: ponto­san tudni, ki kaphat Start-hitelt. (F.P.: Eltérő vélemények a Start­rajtról - 7.oldal) - Szovjet-amerikai megállapodás a közepes­ és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról (INF meg­állapodás - Intermedial-range Nucle­ar Forces). Az első megállapodás, amely atomfegyverek megsemmisí­tését írja elő. Aláírását hatévi tár­gyalássorozat előzte meg. Hatályba lépett: 1988. június 1-jén. * 1991. július 31., Moszkva — Szovjet-amerikai szerződés a hadá­szati támadó fegyverek csökkentésé­ről (START-szerződés), amely ki­lencévi tárgyalássorozat (Strategic Arms Reductions Talks, 1982. június 29. - 1991. július 29.) eredménye. (MTI-Panoráma) A START-szerződés előzményei A START-szerződés nem nélkülö­zi a történelmi előzményeket. A vi­lágháborús győztesek közül az ötve­nes évek derekára véglegesen ki­emelkedett két atomnagyhatalom kölcsönös elrettentésén alapuló világ­rend megszilárdulásával a felek foko­zatosan belátták az ésszerű önkorlá­tozás szükségességét. A kelet-nyuga­­­­ti szembenállás megszűntével pedig minőségi fordulat következett be: a nukleáris fegyverzetek szintjének be­fagyasztása helyett az arzenálok csökkentése került a szovjet-amerikai stratégiai tárgyalások napirendjére. 1963. augusztus 5., Moszkva — ,a légköri, a kozmikus és a víz alat­ti atomfegyver-kísérleteket megtiltó szerződés,, (részleges „atomcsend”­­szerződés). Aláírói: Szovjetunió, Egyesült Államok, Nagy-Britannia. Hatályba lépett: 1963. október 10-én. 1967. január 27., Moszkva - „A világűr békés használatáról” szóló többoldalú szerződés. Szabályozza az államok tevékenységének elveit a kozmikus térségben, beleértve a Holdat és más égitesteket. Megtiltja bármilyen tömegpusztító fegyver Föld körüli pályára vezérlését, az égitestek katonai célokra való fel­­használását Szerződő felek:­­Szov­jetunió, Egyesült Államok, Nagy- Britannia. Hatályba lépett: 1967. ok­tóber 10-én. 1987 végéig 112 állam ratifikálta. 1968. július 1. Moszkva, London, Washington - „Az atomfegyverek el­terjedésének megakadályozásáról” szó­ló többoldalú szerződés („atomsorom­­pó”-szerződés). Az egyezmény megtilt­ja az atomfegyverek átadását más, nuk­leáris fegyverrel nem rendelkező orszá­goknak. Hatályba lépett 1970. március NE SZOLGÁLTASSANAK KI MINKET KARRIERISTÁKNAK! A marosvásárhelyi Marosi Barna arról ír, mit várhat el az er­délyi magyarság Budapesttől. (Mindenki belénk törölheti már a lábát? - 4.oldal) MIÉRT SZTRÁJKOLTAK A PEDAGÓGUSOK? A tanárok kiszolgáltatottságu­kat emlegetik, a szülők attól fél­nek, hogy minden a gyerekeken csattan. (Élő Anita: Szomorújá­ték sztrájkra, kilenc szereplőre - 5. oldal) KATONAI UNIVERSITAS :K­ifejezetten politikai okból senkitől sem kellett megvál­nunk.” „Mi nem játszottuk el a társadalom megbecsülését, amely úgy gondolja, hogy csak mi kerü­lünk pénzbe, hogy itt vad, dol­gozni nem akaró emberek van­nak.” (Egri Sándor és Mucsányi Marianna cikkei - 6.oldal) INDUL(NA) A START-HITEL Nyilatkozat Jugoszláviáról és a Közel-Keletről Sajtóértekezlettel zárult a moszkvai csúcs (Tudósítónktól) MOSZKVA - Nagy munkát vé­geztünk el, jelentette ki Mihaii Gorba­csov, a szovjet-amerikai csúcstalálko­zó magas szintű tárgyalásait lezáró kö­zös sajtóértekezleten. A szovjet elnök ezt követően hosszas fejtegetésében in­kább csak jelzésszerűen érintette, mi­ben is állt ez a nagy munka. Az állam­fő érthetőleg a gazdasági együttműkö­dés bővülésére helyezte a hangsúlyt, valamint arra, hogy remélhetőleg sike­rült kielégítenie tárgyalópartnere „nagy érdeklődését” a szovjet esemé­nyek iránt. „Ebben azt a törekvést érez­tem, hogy minél jobban megértse, mi is megy végbe országunkban, mi több­­ szándékot éreztem a szolidaritásra." George Bush ugyanakkor első helyen a stratégiai leszerelési megállapodás alá­írását említette, amelynek „nyertese a fiatal nemzedék”. De emellett két másik közös doku­mentum is született a kétnapos tár­gyalások eredményeképpen, amelyek jelzik, hogy a két ország külpolitikai téren növekvő mértékben hangolja össze politikáját. Ezek egyike, mint az várható volt, a Közel-Keletről szól. Gorbacsov valódi haladásként értékelte a dokumentumot. Bush pe­dig történelmi lehetőséget emlegetett a rendezésre, a nemzetközi konferen­cia összehívására, s hozzátette: a két ország társelnöki minőségben októ­berben szándékozik összehívni a bé­kekonferenciát, amellyel kezdetét vennék a két- és sokoldalú tárgyalá­sok. A meghívókat tíz nappal a meg­kezdése előtt küldenék szét. Baker és Besszmertnih a továbbiakban közö­sen egyengeti ehhez az alapot. Az amerikai külügyminiszter pedig visszatér a térségbe - feltehetőleg azért, hogy az izraeli vezetőket meggyőzze. Ma optimistább vagyok a konferencia összehívása tekinteté­ben, mint eddig, jelentette ki Bush. A másik közös nyilatkozat Jugo­szláviáról szól, s ebből Gorbacsov újságírók kérésére részleteket is fe­lolvasott. Az általa kiemelt, s a lé­nyeget összefoglaló mondatokban nem hangzott el, hogy a két ország szorgalmazná Jugoszlávia egyben­­maradását. Csupán annyi­ ,a Szov­jetunió és az Egyesült Államok abból indul ki, hogy a különböző problé­mák megoldását maguknak Jugo­szlávia népeinek kell megtalálniuk a demokratikus elvek alapján, békés tárgyalások és konstruktív dialógus útján. Hangsúlyoztuk annak szüksé­gességét, hogy valamennyi fél tiszte­letben tartsa a helsinki záróaktusban és a párizsi Chartában rögzített alap­elveket.” A két ország továbbá támo­gatja azokat az erőfeszítéseket, ame­lyeket a helsinki folyamat résztvevői tesznek, s azokat a lépéseket is, ame­lyekre az Európai Közösség vállal­kozik a probléma rendezése érdeké­ben, fejtette ki Gorbacsov, s ehhez Bush annyit fűzött hozzá, hogy az el­fogadott dokumentumban „változat­lan álláspontunk is le van fektetve”. Sajtóértekezlet a csúcstalálkozó ki­emelkedő pillanatát követte: a két el­nök a Kreml Vlagyimir-termében aláírta a stratégiai fegyvereket korlá­tozó megállapodást. Ez a több mint 700 oldalas dokumentum több mint tízéves szívós alkudozás után szüle­tett meg, s az elfogadott értékelés szerint átlagosan 30 százalékkal csökkenti a stratégiai támadófegyve­rek mennyiségét. A Szovjetuniónak körülbelül 35 százalékkal (11 ezerről (Folytatás a 2. oldalon) VIHARBAN A PÁRTHAJÓ

Next