Magyar Nemzet, 1991. december (54. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-02 / 282. szám

2 Magyar Nemzet Nemzetközi élet HÉTFŐ, 1991. december 2. Hexagonde-határozat: Jugoszlávia nincs többé Velencéből jelenti az MTI. A Hexagonale regionális együttműkö­dés tudomásul vette, hogy Jugoszlá­via nincs többé, és alkalmazkodik a kialakult helyzethez, de nem kire­­­­keszteni akarja a széthulló országot, hanem segíteni a békés rendezést és kibontakozást. Az elnöki tisztséget azonban, amit július óta a belgrádi szövetségi kormánynak kellene be­töltenie, januártól Ausztriára ruház­zák át. Ebben állapodott meg egy­mással az együttműködési szervezet öt tagországa szombaton Velencé­ben, a megtartott rendkívüli ülésen, amelyet az olasz diplomácia készí­tett elő. Az olasz, az osztrák, a lengyel, a csehszlovák külügyminiszter, vala­mint a magyar diplomácia vezetője, Jeszenszky Géza azon a véleményen volt hogy a működésképtelenséget meg kell oldani, de nem Jugoszlávia kizárásával. Fél évvel előbbre hozták ezért Ausztria elnökségét. A jövőt il­letően Szlovénia és Horvátország már jelezte, hogy önállóan részt kí­ván venni a szervezet programjaiban. Az Európai Közösség utolsó egyeztetései a maastrichti csúcs előtt Brüsszelből jelenti az MTI. Az Európai Közösség országai gazda­sági és pénzügyminisztereinek hosszú tanácskozásával vasárnap Hágában megkezdődött a december 9—10-i maastrichti csúcsértekezlet - a tervezett gazdasági és pénzügyi, illetve politikai unió­­ előkészítésé­nek finise. A pénzügyminiszterek várhatólag kedden véget érő tanácskozása a gaz­dasági és pénzügyi unió tervét vizs­gálja, amelynek értelmében valami­kor az ezredfordulón a közösség or­szágai egyetlen közös valutát vezet­nének be és egyetlen központi bank­rendszert működtetnének. A pénz­ügyminisztereknek arról kell dönteni­ük, hogy minden tagállam számára megadják-e a kívül maradás lehető­ségét - ami a közösség soros holland elnöksége által előkészített jelenlegi tervezetben szerepel ugyan, ám jelen­tősen csökkenti az egész vállalkozás szavahihetőségét - vagy ezt csak London számára biztosítják, mivel különben nem úja alá a szerződést Nyitott ezenkívül még a pénz­ügyi unió „harmadik szakaszára” való át­térés követelmény­­rendszerének kérdé­se, vagyis az, hogy mennyire kell iga­zodniuk a többi tag­államoknak a leg­erősebbekhez az inf­láció és a deficit csökkentésében. Hétfőn a kül­ügyminiszterek is összeülnek Brüsz­­szelben. Napirend­jükön a politikai unió még nyitott kérdései szerepelnek. Dönteniük kell arról, hogy London csatlakozásának érdekében feladják-e az unió „föde­ratív” céljára vonatkozó megfogal­mazást Kiderülhet az is, hogy ennek az engedménynek a fejében a britek hajlandók-e elfogadni a külpolitikai döntések egy részének minősített többséggel való meghozatalát A külügyminiszterek Jugoszlávi­áról is tárgyalnak: arról döntenek, hogy a polgárháborúba süllyedt or­szág egészével szemben foganatosí­tott büntető intézkedések (kereskede­lemi szerződés felmondása, PHARE- program felfüggesztése) után milyen pozitív intézkedéseket hozzanak a békerendezés érdekében együttmű­ködő köztársaságok javára, illetve milyen szerepet vállaljanak a közös­ségi országok az ENSZ által kikül­dendő békefenntartó erőkben. BALLRA TARTS, JOBBRA TARTS! Feltételekkel késleltetett amerikai elismerés Különleges küldött készül Kijevbe (Tudósítónktól) WASHINGTON - Telefonon beszélte meg Gorbacsov­val azt a nyilatkozatot Bush elnök, ame­lyet az ukrajnai népszavazás eredményének ismereté­ben készült kiadni a Fehér Ház, belefogalmazva az amúgy „üdvözölt” önállóság diplomáciai elismerésé­nek feltételeit. Bush emberei szombaton jelezték, hogy az elnök természetesen Jelcint is felhívja Hi­szen az orosz és a szovjet elnök erőviszonyát a hét vé­gi pénzügyi alku is híven tükrözte, s a friss US News and World Report tudni véli, hogy Gates CIA-igaz­­gató már csupán az év végéig számol Gorbacsovval... Ennek véleménye azonban továbbra is érdekli az amerikai elnököt: Bush perccel sem fogja előbb „leír­ni”, csak ha már elkerülhetetlen. Ahogyan egy kor­mánytisztviselő érzékeltette, továbbra is szívesebben látnák az unió - akár megfogyatkozott - megmaradá­sát, ám immár az új realitások alakítják Washington taktikáját „a merőben új játszmában”. S abban pedig a vasárnapi népszavazás volt az első lépés. Kormánytisztviseők tájékoztatása szerint a Fe­hér Ház a kiadandó nyilatkozatot - Baker külügymi­niszternek a moszkvai puccs után meghirdetett öt el­vét felelevenítve - nemcsak Ukrajna, hanem a többi köztársaság számára is egyfajta viselkedési kódex­nek szánja. S a rögzített elvek megbeszélésére kü­lönleges megbízottat küld Washington Kijevbe, vagyis egyelőre még nem nagykövetet. A The New Times úgy tudja, a Bush-kormányt némileg meglep­ték Jelcin múlt heti megjegyzései az Izvesztyijának adott interjúban. Kozirjev orosz külügyminiszter washingtoni tárgyalásai után úgy vélte, a Fehér Ház­ „zöld jelet” kapott Ukrajna „gyors” (bár fokozatos) elismerésére. A Times kifejezetten tájékozódási és tájékoztatási hibát emleget Jelcin esetében, s így még inkább kulcskérdés a Bush-kormány számára a magának „gorbacsovi bánásmódot” sürgető orosz elnök kezelése. A The Washington Post szerint Ko­zirjev valójában azt kérte Bush elnöktől, hogy az el­ismerést se el ne kapkodja, se ne halogassa túl soká­ig, mert az egyik esetben az orosz, a másikban vi­szont az ukrán szélsőségeseket erősítheti vele. Was­hington persze természetesen mindkét helyen a mérsékeltek helyzetét kívánja megszilárdítani. Ezért is óhajtja a nyilatkozattal a Fehér Ház értés­re adni e mind több szereplős játszma résztvevőinek. Amerika méltányolja a köztársaságok önállósági tö­rekvését, ám egyúttal mindenkitől számon kéri az emberi, s főként nemzeti kisebbségi jogok biztosítá­sát, ami az Ukrajnában lévő tizenegymillió oroszra gondoló Jelcin fő aggálya. Kijevtől tehát e kisebbsé­gek helyzetének biztosítékait és a külső-belső határok tiszteletben tartását várja Washington. Már előre ki­fejezve készségét Ukrajna - feltételekhez kötött - el­ismerésére, a Bush-kormány a jugoszláviai tanulsá­gok alapján igyekszik egyengetni és békés mederbe terelni a biztosra várt határ- és egyéb vitákat A másik n velvcsoport” a várható nyilatkozatban azt sürgeti majd Kijevtől, hogy tartsa magát a különböző, Moszkvával (és az európaiakkal is) kötött fegyver­csökkentési megállapodásokhoz, s járuljon is hozzá az atomarzenál egyesített parancsnokság alá helyezé­séhez. Vezércikkében ezért is marasztalta el a The New York Times a Bush-kormány sietségét: a Kijev­­ben emlegetett négyszázezres hadsereg, a netán meg­tartani kívánt nukleáris fegyverekkel, aggasztóan nagy. A,h­armadik kosarában” a gazdasági realitások és­­ adósságvállalási­­ kötelmek lesznek. Avar János 70 éves Alexander Dubcek Három kívánság POZSONY­­ Színpompás ün­nepséget rendeztek szombaton este a pozsonyi várban Alexander Dubcek­­nek, a csehszlovák szövetségi parla­ment elnökének 70. születésnapja al­kalmából. A ünnepségen nemcsak a csehszlovák, a cseh és a szlovák par­lamentek és kormányok képviselői vettek részt Václav Havel köztársa­sági elnökkel az élen, hanem Len­gyelország, Olaszország, Ausztria és Németország parlamenti küldöttsége is jelen volt és Szabad György, a ma­gyar parlament elnöke is személyesen köszöntötte csehszlovák partnerét A köszöntések természetesen mind kiemelték Alexander Dubcek elévülhetetlen szerepét az 1968-as csehszlovák reformkísérletben, s azt is, hogy ez az a dátum, amely éltette a csehszlovák polgárokban a szabad­ság eszméjét és vágyát ezért az 1989-es változás, a bársonyos forra­dalom tulajdonképpen '68 folytatása és betetőzése. E kinyilatkozások már sokkal in­kább a mai politikára utalnak, sem­mint az ünnepeltnek. Az elmúlt héten ugyanis újabb támadás érte Dubce­­ket, a cseh jobboldal ismét lemon­dásra szólította fel a parlament elnö­két. Sőt magát a hatvannyolcas forra­dalmat is kikezdték egyesek, mond­ván, hogy az csak egy kommunista próbálkozás volt a szocializmus szé­pítésére. Maga Dubcek is reagált „szüle­tésnapi” beszédében erre, igaz, nem említette meg támadóit. Elmondta, hogy hatvannyolcban 30 ezer embert rehabilitáltak, emberarcú társadalmat akartak kiépíteni, amelynek fő jel­szava a humanizmus és a demokrácia volt, megteremtették a teljes sajtó­­szabadságot, vallásszabadságot és tá­mogatták az egyéni vállalkozást. Nem véletlen, hogy minderről a nyu­gati országok a mai napig nem feled­keztek meg! Dubcek beszédének további ré­szei is azt tükrözik, hogy sokkal in­kább politikai találkozóról volt szó a pozsonyi várban, mint a születésnap megünnepléséről. A parlament elnö­ke elmondta, ideje lenne már a jövőbe tekinteni, a múltból pedig felfedezni azokat a történelmi eseményeket, amelyek az ország két nemzetét és nemzeti kisebbségeit összeköti, nem pedig állandóan a sérelmeket sorolni. Felszólította a cseheket, tekintsenek nagyobb türelemmel és megértéssel a szlovákok követeléseire a közös ál­lam átalakítását illetően, a szlovákok által megfogalmazott egyenrangúság vágya nem új keletű, s csupán arra irányul, amit a csehek már rég megte­hettek. A szlovákokat arra szólította fel Dubcek, hogy a hangulatkeltés és az érzelmi túlfűtöttség helyett a racio­nalitás vezérelje őket, s a csehekhez fűződő barátság erősítse saját álla­miságtudatukat. Beszéde végén Dubcek - mint a mesében - három kívánságot fogal­mazott meg. Először is azt kívánta, hogy az új nemzedékek, amelyek to­vábbviszik a humanizmus és a hala­dás zászlaját, ne a múlt terheire fi­gyeljenek, hanem arra, ami érték van az emberiségben, s ami emberré teszi az embert. A másik kívánsága az volt, hogy a jövőben az államhatárok ne a nemzetek és polgárok elválasz­­tói, hanem összekötői legyenek. A harmadik kívánság pedig arra vonat­kozott, hogy mindenki úgy cseleked­jen, dolgozzon, hogy az az egész em­beriségnek jó legyen. Valamennyi beszéd, vala­mennyi hír egyúttal arról is szólt, hogy a két nemzet nagy és barátsá­gos találkozója volt Dubcek szüle­tésnapja, s mindenki kifejtette azt is, bízik abban, hogy a jelenlegi hu­zavona a két nemzet politikai képviseleti rendszere között végül is egy modern közös állam kialakí­tásában csúcsosodik ki. Az ünneplők akkor még nem tud­ták, hogy az elmúlt hét legnagyobb sikerének elkönyvelt szakértői költ­ségvetési tervet a szlovák kor­mánnyal ellentétben a cseh kormány visszautasítja, így a vasárnapi szö­vetségi kormányülést - éppen a költ­ségvetés miatt kellett volna rendkí­vüli tanácskozást tartani - feleslege­sen hívják össze, s csak azt állapít­hatja majd meg a kabinet, hogy a cseh kormány döntése életveszélyes lehet a szövetségi állam megtartása szempontjából. . (neszmen) Szabad György pozsonyi tárgyalása Szabad György, a magyar parla­ment elnöke megbeszéléseket is foly­tatott a szlovák fővárosban. Kötetlen eszmecserére került sor közte és Fran­­tisek Miklosko szlovák parlamenti el­nök között Elsősorban a magyar és a szlovák parlament munkájával kap­csolatos elgondolásokról esett szó - az év elején kialakított parlamenti munkakapcsolat szellemében létre­hoztak egy parlamenti vegyes bizott­ságot, amely december első felében Budapesten tartja munkaértekezletét Szabad György elmondta, a ve­gyes bizottság egy olyan tárgyalásso­rozatot kezd, amely a kapcsolatainkat terhelő, örökölt nehézségek elhárítását célozza, mindenekelőtt azt hogy az emberi és polgári jogok érvényesülését a múltban beárnyékoló tényezők kér­désében közös álláspontot alakítsunk ki. A vegyes bizottság munkájában parlamenti képviselők, jogászok, törté­nészek és más szakértők vesznek részt Gorbacsov érvei (Folytatás az 1. oldalról.)­nyid Kravcsuk élesen bírálta Mihail Gorbacsovot amiatt hogy a központi tévécsatornának nyilatkozva úgy­mond az ukrán nép nevében az unió megőrzése mellett érvelt. Ukrajna kérdése felmerült a szovjet és az orosz elnök szombati tárgyalásán is, amelyen amúgy a decemberi rendkí­vüli szövetségi költségvetésről volt szó. Borisz Jelcin szerint Gorbacsov kilátásba helyezte: mindent megtesz azért hogy Ukrajnát rábírja a szövet­séghez való csatlakozásra. Vida László (Kárpátaljai tudósításunk a 7. oldalon olvasható) Az FPÖ és a bécsi polgár A sokk után BÉCS­­ Annak ellenére, hogy a bécsi helyhatósági választások óta hetek teltek el, s a szavazás ki­menetele megfelelt az előrejelzé­seknek, máig sem tud mindenki na­pirendre térni a tények felett Ausztria negyven év baloldali kor­mányzás után minden jel szerint jobbra tart a választók, a sajtó, de maguk a pártok is azt kutatják, mi okozta ebben a konszolidált, gyak­ran álmatagnak tűnő országban a politikai vélemények ilyen arányú polarizálódását Az egyszerű vá­lasztópolgár érdeklődve fürkészi, kik juttatták az Osztrák Szabadság­­pártot (FPÖ) ilyen előnyös helyzet­be. A választó ugyanis azt tapasz­talja, hogy környezetében „senki” sem voksolt a szélsőjobboldali né­zeteket valló pártra, egyelőre nem sikk az FPÖ választójának lenni. A lipótvárosiak Az osztrák sajtó azóta is napon­ta foglalkozik az eredmények elemzésével, de erre készteti az FPÖ által meghirdetett „szüntelen választási kampány” is. Az elem­zésekből kiderül, hogy Bécsben például a kerületek közül a leg­nagyobb szavazati arányt Leo­­poldstadtban - az itteni Lipótváros­ban - kapta az FPÖ. A városrész­ben sok a kis kocsma, söröző, kis üzlet, vegyeskereskedés, amelyek tulajdonosai is a kerület lakói. A városrész ismert a virágzó prostitú­cióról is, így az örömlányok je­lenléte része a mindennapoknak, de az már kevébé, hogy közülük egyre több az osztrák társainál jó­val olcsóbb szolgáltatást nyújtó külföldi. A helyzet sok zajos konf­liktust szül, amely zavarja az itt la­kók nyugalmát. A külföldiekkel szembeni gyűlöletet nyíltan szító FPÖ tehát számíthat az itteniek szavazatára, hasonló a helyzet a kispénzű külföldiek által látogatott negyedekben, ahol a jobb üzletme­net ellenére is az idegenek által el­követett néhány lopás határozza meg a közhangulatot. Sok szavaza­­é­tot nyert a párt ott is, ahol az átla­gos iskolázottság alacsony, ezért több a munkanélküli - helyettük dolgoznak a minimálbér töredéké­ért a külföldiek. Egyes számítások szerint az FPÖ szavazóinak 38 szá­zaléka ötven év feletti vállalkozó, negyede pedig középiskolai vég­zettséggel nem rendelkező „ma­szek”. Nagyarányú hívei között a 27 évnél fiatalabb nő - egyes véle­mények szerint ők inkább a két­ségkívül megnyerő, magabiztos, jó humorú Jörg Haider pártelnök hí­vei. Jelentős szavazótáborral ren­delkezik a párt a középfokú vég­zettséggel nem rendelkező állami alkalmazottak között is és minden harmadik rendőr hisz a párt által ígért nagyarányú fizetésemelésben. Haider szociális programja - a több munkahely biztosítása, a lakás­­helyzet megoldása, a közbiztonság javítása a külföldiek eltávolításának függvényében - mögé sokan felso­rakoznak, még akkor is, ha tudják: az idegenek által betöltött munkák jelentős részére nincs osztrák jelent­kező, az általuk lakott lakás­okba helybeliek nem költöznének be és a pályaudvarok, valamint bizonyos metróállomások környékén lézengő kábítószeresek, alkoholisták között még mindig a helybeliek vannak többségben. Haider azzal fenyeget, hogy ha azonnal nem zárják le a határokat, akkor Ausztria Európa hajléktalanjainak gyűjtőhelye lesz. Mint mondja, a menekülteket akkor kell befogadni, ha azokról még ausztriai megérkezésük előtt min­den kétséget kizáróan a nemzetközi előírások alapján kiderül, hogy va­lóban menekültek. A külföldiek kérdésében egyes FPÖ-vezetők népszavazást sürgetnek. Ezzel szemben érdekes, hogy a még mindig többségben lévő, de szavazatvesztesége miatt mégis si­kertelenül végzett szociáldemokra­ta párt átlagválasztója elsősorban az alapfokú végzettséggel rendel­kező házvezetőnő, az ötven évnél idősebb mukás és munkásnő, az alacsonyan képzett nyugdíjas és a harminc évnél idősebb közalkal­mazott. A párt támogatóinak társa­dalmi helyzetét mutatja, hogy ezek a rétegek komoly szociális bizton­ságot élveznek a jelenlegi kor­mánytól, kérdés, hogy ezt meddig hagyja érintetlenül az európai vál­tozások hatása. Az előretörő zöldek, akiknek programjában sem kevés a nehezen megvalósítható, ámde jól csengő ígéret, sok fiatal értelmiségi és egyetemista szavazót tudhatnak maguk mögött. Humánus, a külföld felé is nyitott programjukkal ro­konszenveznek az érettségizett al­kalmazottak és háziasszonyok, va­lamint a 30 év feletti jól képzett al­kalmazottak. Hatalom és megőrzése A válságban lévő Néppárt, amely a második helyről a harma­dik helyre kényszerült vissza a pár­tok rangsorában a választásokat követően, ugyancsak a képzettebb rétegek rokonszenvét élvezi. Egyes elemzők szerint elvesztett szavazó­inak egy része éppen a zöldeket erősítette meg, színtelennek tartott választási kampánya ugyanakkor eltűnt a többiek mellett. Megfigyelők a politikai erők polarizálódásával kapcsolatban el­sősorban azt tartják fontosnak ki­emelni, hogy a jelenleg még több­ségben lévő szociáldemokratáknak be kell látniuk: a hatalom megléte már nem jelenti egyértelműen an­nak megőrzését. Különösen akkor nem, ha a meglévő társadalmi problémákra a választó csak a sza­badságpártiaktól hall megoldási ja­vaslatokat, míg a többi párt - mondják - csak az FPÖ kihívására reagál. Kaszab Zsuzsa Izrael kitart a december 9-i időpont mellett Újabb túszszabadulás várható a napokban JERUZSÁLEM • A vasárnapi minisztertanácsi ülésen az izraeli kormány úgy határozott, hogy nem módosítja - az amerikai igényeknek megfelelően - korábbi döntését. Az izraeli küldöttség december 9-én uta­zik Washingtonba, és amint azt a mi­nisztertanácsi ülés után bejelentették, csak az azt követő napokban hajlan­dó megkezdeni a kétoldalú tárgyalá­sokat azokkal az arab küldöttségek­kel, amelyek megvárják őket. A viharos kormányülésen David Levi külügyminiszter arra intette mi­nisztertársait, hogy Washington nem Madrid. Itt az amerikai kormány dön­tésével találják szembe magukat Izra­elnek nem szabad magára haragítania az Egyesült Államokat. S míg Zalman Suval, Izrael washingtoni nagykövete napok óta szinte megszakítás nélkül tárgyal a magas beosztású amerikai tisztségviselőkkel, hogy elfogadtassa az izraeli álláspontot James Baker köti magát a december 4-ei dátumhoz. Az izraeli kormány szélsőjobbol­dalán elhelyezkedő miniszterek Ba­ker magatartásában azt látják, hogy Amerika - amely eredetileg közvetí­tő szerepet vállalt föl­­, most enge­dett az arab nyomásnak, és a közvet­len kétoldalú tárgyalások megrende­zése helyett az arabok szószólója lett. Jichak Samir ugyanakkor ismé­telten hangsúlyozta, Izrael csakis kü­­lön-külön ül le a tárgyalóasztalhoz az egyes arab küldöttségekkel. Nem hajlandó , egyszerre megbeszélést folytatni valamennyi arab országgal, amikor is azok küldöttei egymást túl­licitálva követelhetnének teljesíthe­tetlen feltételeket Izraeltől. Ahogy a jeruzsálemi kormány azt sem szeret­né, hogy az amerikaiak­­ közvetítő szerepüket túllépve - ott üljenek a tárgyalóasztalnál, és ezzel nemzetkö­zi rangot adjanak az eseményeknek. Szinte valamennyi izraeli lap idéz­te a miniszterelnök minapi ünnepi be­szédét. Jichak Samir az 1947-es, Izrael államalapítási jogát elismerő ENSZ- határozat évfordulója alkalmából ren­dezett hagyományos díszebéden be­szédet mondott, s ebben azt állította, hogy az arab országok nem Izraellel akarnak elsősorban tárgyalni, hanem az amerikaiakkal. Meg vannak győ­ződve ugyanis arról, hogy Washington magáévá tette az ő szempontjaikat, és Izrael magára maradt a térségben. A vasárnap fő híre egyébként Iz­raelben a dél-libanoni hadsereg által szabadon engedett síita foglyok ügye volt Erre reagálva a libanoni terror­­szervezetek - szíriai és iráni közre­működéssel - hajlandónak mutatkoz­nak elengedni túszaikat. A vasárnapi bejelentés szerint már nemcsak nyu­gatiakat, hanem végre sor kerülhet izraeli és dél-libanoni túszok szaba­don engedésére is. Az izraeli hírközlő szervek be­számoltak arról, hogy Szíriában egy­mást érik az Asszad elnök melletti tö­megtüntetések. Egy ilyen hír arról tu­dósított, hogy mintegy 2000 damasz­kuszi zsidó vonult föl Asszadot éltet­ve a szíriai főváros utcáin. Az ameri­kai Emberi Jogok Ligája felháboro­dottan tiltakozott amiatt, hogy ilyen cinikus módon használják föl Szíriá­ban a maroknyi, szinte fogságban tartott zsidó lakosságot. Beck Anna

Next