Magyar Nemzet, 1992. november (55. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-02 / 258. szám
HÉTFŐ, 1992. november 2. Nemzetközi élet Eltüntethető-e Clinton előnye? (Folytatás az 1. oldalról) Clinton még péntek este sebtében sajtóértekezletet hívott egybe, azon kifejtette, a Weinberger-idézet bizonyítja, „az elnök nem mondott igazat”. Törődött arca rácáfolt Bushra, amikor vasárnap azt felelte a kérdésre, hátráltatja-e az új vád a felzárkózási próbálkozását: „nem hinném”. Mire interjúvolója is papírt vett elő, a helyi újságot, amelyben szalagcímmel tálalják az új feltárást. S hát a jogászok véleményeként említi, hogy a Weinberger-feljegyzés fokozza a kételyeket: korábban ugyanis nem volt írásos anyag a legkritikusabb belső tanácskozásokról. A vasárnapi The Washington Post szerint Clinton őrzi elektori előnyét: tizenhat államban számottevően vezet, s ez 227 elektort jelent a győzelemhez szükséges 270- ből. További tizenöt államban csekély előnye van, s akként esélye 339 elektorra. Bush csak kilencben áll egyértelműen az élen, tíz másikban valamelyest vezet, ez összesen 199, tehát kevés. A Post listáján, a hét végi vitaműsorokban ezért is adott a szakértők többsége Clintonnak nyerési esélyt (négy-hat százalékos szavazat - és 320-tól akár négyszázig terjedő elektori győzelmet). Míg Bushban reménykedők jellemzően a lehető legminimálisabb különbségű sikerét tudják csak elképzelni, amit viszont a demokrata jelölt megválasztását jóslók azért szintén nem mernek kizárni. Avar János Várják Csoszics válaszát Kisebbségi közvetítőnek ajánlkoznak amerikaiak (Washingtoni tudósítónktól) Két hónapja várom Mr. Csoszics válaszát, s nem tudom mire vélni, miért nem kaptunk semmi visszajelzést. Úgyhogy valószínűleg újra írok majd neki, s igyekszünk rávenni más befolyásos embereket is, hogy levelükkel ők is szorgalmazzák az ügyet - mondta lapunknak John Whitehead, a charlottesville-i székhelyű Rutherford Intézet alapító elnöke. Ki augusztus végén ajánlotta fel a jugoszláv elnöknek az immár több földrészen is működő szervezet jószolgálatait készek közvetíteni a nemzeti, vallási kisebbségek alapvető emberi jogainak biztosítása végett. A Virginia államban működő jótékonysági magánszervezet rendszeresen nyújt térítésmentes jogi és jogászi segítséget a vallásszabadság védelmében. Az adóból levonható adományokra támaszkodó konzervatív intézmény gyorsan terjeszkedik: nemcsak az unió 34 államában van már részlege, hanem Kanadában, Latin-Amerikában, Angliában, és a kelet-európai éppen hazánkban működik. Jogi közvetítést kínálva a jugoszlávoknak,a Whitehead levelében meg is említi, hogy magyarországi képviselőjük, dr. Madarász Imre különösen jártas a volt szövetségi állam komplex kérdéseiben, s eltökélt emberbarátként ismert. Szükség lenne e szövevényes vitákban semleges testületekre, amelyek minden fél érveit, panaszait meghallgatják - mondja Wtatehead, ki levelét gesztusnak is szánta Madarász kezdeményezésének támogatására Az amerikai intézetvezető szerint bizonyára nagy szükség lesz ügyvédekre, jogi közvetítőkre, akik jártasak a látszólag kibékíthetetlen vitás kérdések megoldásában, s különösen érzékenyek a humanitárius gondokra A Rutherford Intézet nagy gyakorlatra tett szert a vallásgyakorlás okán üldözöttek érdekeinek védelmezésében, számtalan perhez adtak már ügyvédet, tanácsadót. Például nagy port vert fel, amikor Whitehead kongresszusi vizsgálatot kért az Öbölháborúban Szaud-Arábiába telepített amerikai katonák vallásgyakorlásának korlátozása ügyében. Ez esetben különben (a harcosan abortuszellenes) intézet ügyvédei egy oldalon találták magukat a liberális Amerikai Polgárjogi Unió.— gyakran velük vitázó jogászaival él. Tízezrével menekül a lakosság Jajcéből ÚJVIDÉK - Egymást érik a békefelhívások, hogy szüntessék be a harcot Jajce környékén, hogy a menekültek tízezrei biztonságosan elhagyhassák a térséget. Lord Owen és Cyrus Vance szombaton nyilatkozatban ítélte el a menekülő horvát és muzulmán polgári személyek elleni szerb támadásokat Felszólították a világ vezetőit, hogy együttes felhívással vessenek véget a mintegy huszonötezer jajcei menekült kálváriájának. Közben tizenötezer jajcei már megérkezett Travnikba (más fonás szerint csak nyolcezer), s hamarosan még tizenötezer érkezését várják. Ezek a szerencsétlen emberek gyalog vágtak neki az útnak, hidegben, esőben, s ki voltak téve az állandó támadásoknak, nemritkán az egymásra tüzelő fegyveres alakulatok közé kerültek, több helyen tüzérségi harcok vágták el útjukat. A felhívásokon kívül egyelőre senki semmit sem tehetett érdekükben. A felhívások pedig ezúttal sem jártak sok eredménnyel. A szerbek hangoztatják, hogy szabad korridort nyitottak az elvonulók számára, de ha azon a folyosón a fegyveresek megpróbálnak visszanyomulni, még azt a keskeny szabad utat is lezárják. A Menekültügyi Főbiztosság igyekszik segíteni, s a következő napokban élelmiszert és téli ruhaneműt szállít majd a menekülőknek, s segítségre lesz a téli elszállásolás biztosításában. Horvát forrás szerint Jajcében kivégzések voltak, s nem igaz a szerb állítás, hogy az hagyja el a várost, aki akarja. Az UNICEF első segélykonvoja közben Belgrádból megérkezett a Szarajevó melletti Paléba, ahol öt tehergépkocsiból kirakodtak, öt pedig folytatta az útját a bosnyák fővárosba. James Grant, az UNICEF végrehajtó igazgatója - aki a menetoszloppal utazott kijelentette, hogy a gyerekek százezreit segíti az UNICEF ezzel az akcióval. A háborút megszenvedett gyerekeket most újabb ellenség veszélyezteti, ez pedig a tét, jelentette ki Graht. Közvetlenül a menetoszlop megérkezése előtt Szarajevóban az utóbbi hetek leghevesebb összecsapásai dúltak, a vasárnap délelőtti órákban azonban hirtelen elhallgattak a fegyverek, s szokatlan, szinte kísérteties csend lett úrrá a romos városban. Vajon tudja-e tartani magát az UNICEF által kért egyhetes nyugalom, hogy sikeres lehessen a humanitárius akció? Erre majd a következő napok, órák adnak választ. A gyermekalap adatai szerint eddig Bosznia-Hercegovinában mintegy ezer gyermek vesztette életét, harmincezer sérült meg. Miközben a világ mostanság inkább a válság humanitárius vonatkozásaira figyel, lassanként körvonalazódik a „szerb államok szövetsége”. A boszniai, úgynevezett Szerb Köztársaság és a horvátországi, úgynevezett Krajinai Szerb Köztársaság képviselői a prijedori együttes parlamenti ülésen a két „állam” egyesüléséről döntöttek. Karadzsicsék, mint ismeretes, visszautasították a genfi Bosznia-tervet a köztársaság alkotmányos berendezéséről, s a Genfben szorgalmazott tíz autonóm körzet helyett ötöt javasoltak. Az egyik a nemes egyszerűséggel Szerb Köztársaságnak nevezett képezné, a másik a horvátok Herceg-Boszniája, a másik három pedig a muzulmánoké lenne, de ennek a három szűk területű kantonnak egy szavazata lenne csupán a központi vezetésben. A horvátok és a muzulmánok ezzel szemben elfogadták a genfi kezdeményezést, mint" jó alapot a további tárgalásokra". Dobrica Csoszics szombaton levelet intézett Gáli ENSZ-főtitkárhoz, amelyben felhívja a figyelmet a horvátok támadásaira Hercegovina ellen. A Kis-Jugoszlávia elnöke figyelmeztet is: ha az ENSZ erői nem tudják meggátolni - mint a levélben áll - a hercegovinai támadásokat és Crna Gora népének provokálását, a JKSZ kormánya nem szavatolhatja, hogy ellenőrzés alatt tudja tartani a beláthatatlan következményekkel járó reagálást. A vajdasági magyarok mindenszentek és a halottak napján megemlékeztek az 1944-es megtorlás sok ezer ártatlan áldozatáról. Sebestyén Imre AKACSOK A MAGYAR LÉGTÉRBEN Miután az ENSZ Biztonsági Tanácsa megtiltotta a légi harci tevékenységet Bosznia-Hercegovina felett, a világszervezet a NATO közreműködésével járőrszolgálatot szervezett az adriai térségben, amelyet most a magyar kormány engedélyével kiterjesztettek hazánk légterére is. A megfigyeléseket amerikai AWACS-gépek végzik. A Boeing gyár légi ellenőrző és figyelmeztető rendszerét a hetvenes években dolgozták ki, s azóta tökéletes ítélték. A gépek tízezer méter magasságban 450 kilométeres sugarú körben minden légi mozgást észlelnek és azonnal értékelnek a korszerű fedélzeti számítógépek segítségével, s az adatokat továbbítani tudják a földi főhadiszállásoknak. Az AWACS-okból rendelt Nagy-Britannia, Franciaország és Szaúd-Arábia is. A Nyugat engedelmes Oroszországot akar / Beszélgetés Migranjan professzorral, a FÁK-kutatóközpont igazgatójával MOSZKVA - Lassan egy esztendeje, hogy Belorusz, Oroszország és Ukrajna vezetői egy Breszt közelében fekvő kormánydácsán megállapodtak a Független Államok Közösségének a létrehozásáról. Vajon igazolódnak-e a meglehetősen amorf képződmény sorsára vonatkozó borúlátó jóslatok, és a FÁK nem lesz több, mint a szovjet utódállamok fájdalmas szétválásának viszonylag civilizált formája? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Andranyik Migranjan politológusprofesszort, a moszkvai Politikai és Gazdasági Tanulmányok Intézetének égisze alatt nemrég megalapított FÁK- kutatóközpont igazgatóját, a Legfelső Tanács külügyi bizottságának főtanácsadóját. A FÁK legutóbbi, biskeki csúcsértekezlete után sem beszélhetünk arról, hogy valamiféle áttörés történt volna, a szorosabb integrációt szorgalmazó kijelentések továbbra is inkább szándéknyilatkozatokra emlékeztetnek. Az alapokmányra, a bankszövetségre, a pénzügyigazdasági szférát koordinálni hivatott struktúrára vonatkozó megegyezések mind-mind deklaratív jellegűek, de hiányoznak a katonapolitikai együttműködés mechanizmusai is. Bár még tavasszal döntés született a FÁK békefenntartó erőinek felállításáról, még mindig csak papíron léteznek. Nem működik a kollektív biztonságról Taskentben aláírt szerződés sem, mert egyrészt Örményországon kívül eddig egyetlen tagállam sem ratifikálta, másfelől pedig azért, mert valamennyiüket, de főleg Oroszországot az a veszély fenyegeti, hogy a paktum jóváhagyása után belerángatják a FÁK-on belüli konfliktusokba. Még a hadászati támadófegyverek valóban kulcsfontosságú kérdése sem világos, hiszen Ukrajna gyakorlatilag atomhatalmi státusra törekszik, s ezzel megsérti a korábban kötött egyezményeket. - Moszkva álláspontja ez ügyben szintén gyökeresen megváltozott. - Igen, az orosz vezetés sokáig tartotta magát ahhoz az elgondoláshoz, hogy a szovjet atomarzenál a FÁK közös parancsnoksága alattlesz, de miután Ukrajna felrúgta az erről szóló megállapodást, Moszkva érthető okokból a saját kizárólagos ellenőrzése alatt szeretné tudni a nukleáris fegyvereket, ami Kijevnek persze nem tetszik. S azt sem szabad elfelejteni, hogy a FÁK szerepének megítélésében hangsúlyeltolódás tapasztalható a moszkvai politikai körökben is. - Arra céloz, hogy vége a FÁK-kal kapcsolatos orosz illúzióknak? - Nézze, válaszul azokra a vádakra, melyek szerint a demokratákat terheli a felelősség a „nagy Oroszország”, azaz a szovjet birodalom széthullásáért, Jelcinék eleinte lázasan igyekeztek a Szovjetunió minél nagyobb területét egyben tartani. Ám most, hogy kiderült, ez a számítás már csak Ukrajna magatartása miatt sem jött be, Moszkva nem erőlteti többé ezt a folyamatot, hiszen a szorosabb integrációból Oroszországnak pillanatnyilag veszteségei származhatnak, szubvenciókat kell nyújtania a szomszédainak, anélkül, hogy a kedvezményes energia- és nyersanyagszállításokkal összemérhető ellenszolgáltatást kapna. Ezért Oroszország nem utasítja ugyan el a FÁK koncepcióját, de előnyben részesíti a kétoldalú kapcsolatokat. - Ön úgy véli, Jelcinék annak idején komolyan hittek abban, hogy az uniót a FÁK formájában valamiképpen át lehet menteni? - Aligha lehettek ilyen illúzióik, mindez inkább retorika volt. Arra hivatkoztak például, hogy Ukrajna teljes elszakadásának a megakadályozása miatt volt szükség a breszti paktumra. Ugyanakkor a FÁK létrejöttével lett csak igazán önálló és független Ukrajna, s mára Oroszország legfőbb vetélytársává vált. A cél az volt, hogy megszabaduljanak Gorbacsovtól és a szövetségi központtól, akár azon az áron is, hogy szétesik a Szovjetunió. - A Gajdar-féle reformkurzus kiigazítása elkerülhetetlennek látszik az ősz folyamán. Milyen hatása lehet ennek az orosz külpolitikára? - A külügyminisztériumban máris érezhetőek a szemléletváltás jelei, nem utolsósorban a parlamentben elhangzott bírálatoknak köszönhetően. A közeljövőben az orosz külpolitika aktivizálódásának lehetünk tanúi, növekedni fog a Baltikumra nehezedő nyomás, s valószínűleg kiszélesednek és elmélyülnek Oroszország kapcsolatai Belarusszal és Kazahsztánnal. Ami Közép-Ázsiát és a Kaukázuson túli területet illeti, mielőbb tisztázni kell, milyen érdekei fűződnek Moszkvának ahhoz, hogy jelenlétét a két régióban fenntartsa. A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy Közép-Ázsia elvesztette korábbi jelentőségét Oroszország számára: a meleg tengerekhez való kijutás immár irreális törekvés, ráadásul a térség Oroszországon belül nagyon komoly demográfiai és kulturális veszélyforrás lenne. Mindabba, ami a Kaukázustól délre történik, Oroszország már nyakig belekeveredett. Moszkvai politikai berkekben kétféle nézet küzd egymással. Az egyik szerint Oroszországnak ki kell vonulnia onnan, csakhogy akkor az észak-kaukázusi „hídfőállására" sem lesz szükség, és tudomásul kell venni, hogy a keletkező vákuumot - nyugati segédlettel - Törökország fogja betölteni. Ha viszont ez nem tetszik, Oroszország a legjobb akarata mellett sem tudja megőrizni pozícióit, amíg Grúzia és Örményország el nem szánja magát valamiféle különleges viszony kiépítésére. Moszkva enélkül nem képes garantálni a két ország területi épségét, s akkor még nem is említettük, milyen gigászi erőfeszítésekre lesz szükség ahhoz, hogy az ellenőrzése alól már így is kicsúszott észak-kaukázusi köztársaságokkal modus vivendit találjon. Itt tehát rengeteg probléma vetődik fel, s ezért a Szovjetunió restaurálásának az eszméjét én hajlamos vagyok csupán mozgósításra alkalmas mítosznak tekinteni, s nem reálpolitikai feladatnak. Az ellenzéknek azonban ez a mítosz nagyon fontos ahhoz, hogy a jelenlegi rezsimet támadja. - A külügyminisztériumot és Andrej Kozirjevet nemcsak a szélsőséges politikai csoportok kritizálják. - A Kozirjev irányította hivatal egészen a legutóbbi időkig átgondolatlanul és könnyelműen állt hozzá egy csomó kérdéshez, s ezért nagy felelősség terheli a minisztert is. A tárcának sokáig semmilyen elképzelése nem volt arról, melyek Oroszország érdekei és prioritásai az egykori szovjet köztársaságokban. Kozirjevék abból a hibás feltevésből indultak ki, hogy mivel az utódállamokat a nemzetek közössége elismerte, a velük való viszony kezelése szinte semmiben sem különbözik, mondjuk, a zimbabwei vagy guineai relációtól. Ez a megközelítés azonban nem veszi figyelembe a realitásokat: a mi esetünkben emberek milliói egyik napról a másikra külföldiekké váltak a saját hazájukban. E tekintetben nagyon súlyos melléfogást követtek el azok, akik siettek a balti államok függetlenségének az elismerésével. Kozirjevék tévesen mérték fel Oroszország helyét és szerepét a posztkommunista világban; túlzottan hangsúlyozták a nyugati orientációt és lényegében elhanyagolták Oroszország sajátos nemzeti érdekeit. Jelenleg Oroszország egyoldalúan támogatja az Egyesült Államok és a NATO külpolitikai kezdeményezéseit, cserébe viszont vajmi keveset kap. Tudjuk például, hogy Moszkva csatlakozása a Líbia, Irak és Jugoszlávia elleni szankciókhoz mintegy 16 milliárd dollárnyi bevételtől fosztotta meg az orosz gazdaságot, miközben az ígért nyugati segítség helyett csak nevetséges alamizsnákhoz jutunk hozzá, s akkor is csak megalázó procedúrák után. Állítólag a civilizált Nyugatot követtük abban is, hogy csaknem felére csökkentettük a fegyverexportunkat, ám ennek eredményeként kiszorultunk azokról a hagyományos piacainkról, ahol jóval nagyobb haszonra tehetnénk szert, mint a segélyek, amelyekkel kecsegtetnek. A legfájóbb mégis az, hogy nem érezzük magunk mögött a Nyugat támogatását az emberi jogok terén; a fejlett világ úgy tesz, mintha mi sem történne a Baltikumban, holott addig, amíg a Szovjetunió létezett, a legapróbb ügyekben is felemelte a szavát. Nem csoda, ha sokan mindebből azt a következtetést vonják le, hogy a Nyugat nem az emberi jogok védelmében volt érdekelt, hanem a Szovjetunió feldarabolásában. Jelcin minapi beszéde a külügyminisztérium vezérkara előtt már az ön által megfogalmazott elégedetlenséget tükrözte, noha úgy tűnik, Kozirjevet azért nem akarja meneszteni. Ön szerint mennyi esélye van a külügyminiszter oly sokszor beharangozott lemondásának? - Ez mára elvi kérdéssé vált, Kozirjev személye akadálya a változásoknak, mert nevével összefonódott az eddigi hibás politika. Kétségtelen, hogy Kozirjev a Nyugat számára nagyon jó, engedelmes partner, de az a benyomásom, hogy ha tényleg kormányátalakítás lesz, ő az egyik legelső jelölt a távozásra, jóllehet a parlament nyomására már tett bizonyos kiigazításokat. - Azt ugye tudja, hogy Kozirjev leváltását a nemzetközi közvélemény a konzervatívok győzelmeként értékelné? - Egyszerűen arról van szó, hogy a Nyugat egy engedelmes, csendes Oroszországot akar, és ha egy miniszter ennek szellemében cselekszik, soha nem mond nemet, kiválónak, reformernek minősül, bírálói pedig reakciósoknak. De ez így sokáig nem mehet. Csak addig, amíg káosz van. Vida László Eszkimó önkormányzat Kanadában Ottawából jelenti az MTI. A kanadai kormány aláírta pénteken azt a megállapodást, amely hatalmas sarkvidéki terület felett garantál politikai ellenőrzést a vidék őslakossága, az eszkimók számára. A Kanada egyötödének megfelelő, csaknem kétmillió négyzetkilométeres új terület a Nunavut nevet kapta, amely az őslakosok nyelvén azt jelenti: hazánk. A még ratifikálásra váró megállapodás értelmében - a Reuter jelentése szerint - a teljes eszkimó önkormányzat 16 év alatt épül ki. A politikai jogokon túlmenően e sarkvidéki terület lakossága -17 500 eszkimó - kizárólagos tulajdonába kapja Nunavut területének egyötödét, és csaknem 36 ezer négyzetkilométeres területen az ásványkincsek felett is rendelkezhet. A tervek szerint Nunavut tartományi státust is kap majd a későbbiekben. A világ legnagyobb földtulajdonosaivá váló eszkimók, akik több mint négyezer éve élnek a sarkkörön túli területeken, a kanadai elképzelések, a 15 évig tartó tárgyalások nyomán létrejött megállapodás szerint 1999- re rendelkeznek majd saját kormánnyal és törvényhozással, de nem válnak függetlenné Kanadától. KÜLFÖLD BORISZ JELCIN orosz elnök utasítást adott egy olyan kormánybizottság felállítására, amelynek feladata annak kiderítése, hogy mennyi atomhulladékot süllyesztettek a szovjethatalom idején a tengerbe. Szombati moszkvai lapjelentés szerint az elmúlt évtizedekben elhasználódott atomreaktorok és radioaktív hulladékot tartalmazó hordók kerültek a tengerbe az északi Novaja Zemlja szigetek térségében. TÖBB MINT KÉTSZÁZAN vesztették életüket szombaton este Luandában azt követően, hogy harcok robbantak ki az UNITA ellenzéki szervezet és a kormány fegyveresei között. Ezt a LUSA portugál hírügynökségi iroda közölte vasárnap. A TÖRÖK HADSEREG egységei harckocsik és repülőgépek segítségével szombaton reggel Irak északi részén elfoglalták az ankarai kormány ellen küzdő Kurd Munkáspárt PKK egyik jelentős támaszpontját, s legalább ezer gerillát megöltek. Ezt a török televízió jelentette, hozzátéve: a támadás idején 2000-2500 fegyveres volt a táborban. Mindenesetre a halálos áldozatokról szóló adatot egyelőre más forrásból nem erősítették meg. AZ AFGANISZTÁNT KORMÁNYZÓ, a kilenc jelentősebb mudzsahed csoport vezetőit tömörítő Átmeneti Tanács negyvenöt nappal meghosszabbította Burhanuddin Rabbani államfő mandátumát. Erről a kabuli rádió szombati adására hivatkozva a UPI számolt be. AZ AUSZTRIAI KISMARTONBAN szombatra virradóra meggyalázták a város új zsidó temetőjét. Mint az ORF osztrák tv-adó jelentette, ismeretlenek a sírkövek több mint felére antiszemita és neonáci jelszavakat firkáltak. A rendőrség a temető előtt szombaton egy papírdarabot talált, amelyen a tettesek magukat a „rasszista-szocialista árja ellenállási mozgalom tagjainak mondták, s hősként éltették Jörg Haidert, az ország harmadik legnagyobb pártja, a jobboldali Szabadságpárt vezetőjét. AZ OROSZ VEZETÉS szombaton átadta Lengyelországnak az 1939-ben kötött Ribbentrop-Molotov paktum hat titkos jegyzőkönyvének fénymásolatát. Annak idején a szovjet-német meg nem támadási egyezményhez csatolt, ám titokban tartott megállapodások révén került sor Lengyelország felosztására, illetve Litvánia orosz annexiójára. Moszkva nemrégiben még a titkos jegyzőkönyvek létét is tagadta. w , ■ty A m w y *».