Magyar Nemzet, 1993. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

SZOMBAT, 1993. január 2. Nemzetközi élet Magar Nemzet­e Butrosz Gáli Szarajevóból a genfi értekezletre utazott Az ENSZ főtitkára bízik a boszniai rendezésben, ellenzi a légitilalmat Belgrádból jelenti az MTI. But­rosz Gáli ENSZ-főtitkár sikeresnek nevezte csütörtöki szarajevói látoga­tását. A bosnyák fővárosból a hét végi genfi Bosznia-értekezletre tartó politikus rövid időre Zágrábban megszakította útját, és a HIN­A horvát hírügynökség jelentése szerint kije­lentette: bízik abban, hogy sikerül tárgyalásos úton rendezni a boszniai válságot. „Sok emberrel találkoztam, és új javaslatok is szóba kerültek” - közölte, azonban nem árulta el, hogy mit tartalmaznak az újabb rendezési tervek. Cyrus Vance, a genfi Jugo­­szlávia-konferencia társelnöke, aki Butrosz Gálival együtt látogatott el Szarajevóba, szintén derűlátóan nyi­latkozott. Közölte, hogy a január 2- án sorra kerülő genfi csúcstalálkozón szó esik majd az újabb javaslatokról is. Részleteket ő sem mondott. A BBC jelentése szerint Butrosz Gálit nem fogadta egyöntetű rokon­­szenv Szarajevóban: néhány tucat muzulmán tüntető azzal vádolta az ENSZ-t és főtitkárát, hogy nem tett határozott lépéseket a boszniai véron­tás beszüntetésére. A rádió arról is beszámolt, hogy rövid idővel azután, hogy a főtitkár végighajtott a repülő­teret és a bosnyák fővárost összekötő úton, ismeretlen fegyveresek aknatűz alá vették az autóút több szakaszát. Az ostromlott boszniai főváros­ban tartott sajtókonferencián kijelen­tette, hogy elképzelhető: a genfi Ju­­goszlávia-értekezlet január 2-án kez­dődő újabb fordulóján sikerül komp­romisszumra bírni a boszniai nemze­tiségek, a szerbek, a horvátok és a muzulmánok képviselőit. Optimiz­musát azzal indokolta, hogy a tárgya­lásokon valamennyi érdekelt fél ma­gas rangú küldöttséggel vesz részt, és Genfbe utaznak a katonai vezetők is. Butrosz Gáli nem volt hajlandó rész­leteket elárulni az esetleges­­boszniai nemzetközi katonai intervencióról, csak annyit mondott, hogy ebben a kérdésben a Biztonsági Tanács hiva­tott dönteni. Az ENSZ-főtitkár ko­rábban arra kérte a BT tagállamait, hogy amíg tartanak a béketárgyalá­sok, ne hozzanak határozatot a bosz­niai repülési tilalom erőszakos be­tartatásáról. A BBC szerint az ENSZ-főtitkár erőteljesen ellenzi a jugoszláviai ka­tonai beavatkozást. A brit rádió megszerezte azt a levelet, amelyben a világszervezet vezetője figyel­mezteti a Biztonsági Tanács tagjait, hogy a konfliktus csak súlyosbodna, ha a Nyugat akcióba lépne. A tervek szerint a Biztonsági Tanácsnak a jö­vő héten kellene összeülnie, hogy jóváhagyja a boszniai repülési tila­lom fegyveres kikényszerítését. A BBC szerint az ENSZ-főtitkár azt írta a levelében, hogy komolyan ag­gódik a katonai beavatkozás iránt növekvő nyomás miatt. Úgy vélte, hogy a fenyegetés kockára teszi az újabb genfi tárgyalásokat, amikor is első ízben ülnének egy asztalhoz a boszniai szerb,, horvát és mohame­dán csoportok képviselői. „Fékezni kell a rohanást a katonai beavatko­zás felé, különben a zsenge békefo­lyamat nem tud meggyökerezni” - vélekedett Butrosz Gáli a rádió je­lentése szerint. Milan Panics leváltott jugoszláv miniszterelnök közben az Egyesült Államokba utazott. A Tanjug értesü­lése szerint az Egyesült Államokból Szerbiába visszatelepült üzletember­politikus a Bush- és a Clinton-kor­mányzat képviselőivel is találkozik majd. Útjának fő célja, hogy lebe­szélje az amerikai politikusokat a boszniai válságba való katonai be­avatkozás tervéről. A jugoszláv hír­­ügynökség arról is beszámolt, hogy Milan Panics már felvette a kapcso­latot Bill Clintonnal, az Egyesült­­ Államok január közepén hivatalba lépő új elnökével. Mogadishuból Moszkvába tart az amerikai elnök (Folytatás az 1. oldalról) Orosz forrásokból jelentették az amerikai hírközlő szervek, hogy a Bush-Jelcin csúcson kiemelten fog­lalkoznak a délszláv válsággal. Erre számítani is lehetett, hiszen az ame­rikai sajtó többször is beszámolt a szerbbarát orosz csoportok Jelcinre gyakorolt nyomásáról. Márpedig az újévi lapokból is kitetszően Wa­shingtonban immár valóban megér­lelődött a Belgráddal szembeni ke­mény fellépés. Az Evans-Novak ri­porterpáros megtudta, hogy a Penta­gon tervei már eljutottak Clinton­hoz, mivel a Bush-kormány mégis letett volna erről az „utolsó hurrá­ról”, éppen Szomáliai lekötöttsége miatt. De azért is, mert a távozó el­nök már nem elég erős a nyugat-eu­rópai ellenállás leküzdésére, ami pe­dig Evansék szerint „felbőszítette” Scowcroft nemzetbiztonsági tanács­adót. Hiszen még a már két hete ígért újabb (légitilalom-foganatosí­­tási) BT-döntés sem született meg, sőt: Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár hí­rek szerint levélben kérte a Bizton­sági Tanácsot további halasztásra, merthogy „halvány jeleket” lát a bé­ketárgyalások sikerére. S érvelése szerint egy nyugati katonai akció „fenyegetné a békefolyamatot”. Evansék azonban jelzik, hogy Clin­ton élénken tanulmányozza a szö­vetségesek vonakodását, s a jelek szerint arra készül, hogy hivatalba lépése után rögtön meg is valósítsa az erélyesebb balkáni politika kam­pányígéretét: egy új amerikai elnök­kel a szemleírók szerint aligha óhaj­tanak a fő partnerek mindjárt a nyi­tányon ujjat húzni. Márpedig ameri­kai vezető körökben - konzervatív és liberális közvélemény-hangoló publicisták egybehangzó jelzése szerint - kialakult a nézet: Milose­vics megfékezése igenis nemzeti és stratégiai érdek, s Clinton komoly bírálatokra számíthatna, ha nem ott kezdené, ahova - Anthony Lewis szerint - elnöksége végére késve Bush is eljutott: valamit tenni kell a Balkánon. ÁJ. (C&W Syndicate) Kadhafi a Nyugatot vádolja Nicosiából jelenti az MTI. Ka­dhafi líbiai államfő a péntekre virra­dó éjszaka elhangzott beszédében a nyugati országokat tette felelőssé a líbiai légitársaság repülőgépének tíz nappal ezelőtti, 150 ember életét kö­vetelő tragédiájáért. A tripoli televí­zióban sugárzott beszédében kijelen­tette, hogy a légi szerencsétlenség­nek három oka lehetett, ám vala­mennyi esetben a Nyugatot terheli a felelősség a történtekért. Szerinte el­képzelhető, hogy a katasztrófát al­katrészhiány okozta: a hiányért az a Nyugat okolható, amely nemzetközi tilalmat rendeltetett el az ország el­len. Második lehetséges okként az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) nevű terrorszervezetet említi, amely bosz­­szúból tervelhette ki a tragédiát, amiért Líbia leállt a csoport támoga­tásával. Harmadik változatként pe­dig azt tartotta elképzelhetőnek, hogy a katasztrófát a nyugati tit­kosszolgálatok idézték elő, ugyan­csak bosszúból a Lockerbie-ügyért. Két új ország Európa térképén Csehországban nosztalgia, Szlovákiában ünnepségsorozat POZSONY­­ Az új esztendő be­­köszöntével két új állammal gyarapo­dott a világ, minthogy Csehszlovákia végérvényesen megszűnt, s helyét - legalábbis a politikusok akarata szerint - minden nemzetközi szervezetben két ország foglalja el: az önálló Cseh Köz­társaság és a Szlovák Köztársaság. A tény közel egy hónapja ismeretes volt, elfogadása viszont vegyes érzelmeket keltett mindkét országrészben, hivata­losan azonban Csehország pragmati­kusan, némi nosztalgiával élte meg az eseményt, míg Szlovákiában ünnep­ségsorozattal köszöntötték a szlovák nemzet mindenképpen történelminek számító eseményét. Szilveszter napja azonban még lázas munkával telt, előkészítendő a válás lehető legtörvényszerűbb és legmegnyugtatóbb körülményeit. Jó­zef Tuchyna szlovák és Jan Rumi cseh belügyminiszter négy szerző­dést írt alá a két ország viszonyát pontosítva, többek között a bűnüldö­zés, a belső biztonság és a polgárok jogállását illetően. Ebből a legfonto­sabb talán az, hogy a két ország kö­zött húzódó több mint kétszáz kilo­méteres határszakaszon a polgárok szabadon mozoghatnak majd, s a külföldi turistákat sem várják pecsé­teket osztogató határőrök. Teljes egészében kettévált a Cseh és a Szlovák Sajtóiroda, jövőbeni - esetleges - együttműködésük a piaci szempontok alapján alakul majd. Le­pecsételték a szövetségi parlament és a kormányhivatal irodáit. A szövetsé­gi kormány nevében Jan Strasky­­ utolsó­­ kormányfő búcsúzott, el­mondva: tetszik, nem tetszik, az el­múlt hetvennégy év olyan fejlődést hozott Szlovákiának, amely talán Eu­rópa egyetlen régiójára sem jellemző. S éppen ezzel összefüggésben állapí­totta meg, hogy ezzel Csehszlovákia­­ teljesítette történelmi küldetését, ezért oszlik most két részig. A szövetségi parlament képviselőinek munkáját annak utolsó elnöke, Michal Kovác köszönte meg már Pozsonyból, kifejt­ve egyúttal azt is, hogy reményei sze­rint a gazdasági és kulturális kapcso­latok igen gazdagok lesznek Csehor­szág és Szlovákia között, a polgárok pedig továbbra is testvérnemzerként viszonyulnak egymáshoz. Szilveszter napján a szlovák kor­mányfő, Vladimír Meciar is dolgo­zott, többek között sajtóértekezletet tartott, amelyen elmondta: Szlovákia minden állammal, minden nemzettel jó viszonyra törekszik majd, s de­mokratikus jogállam lesz. A magyar politikát ugyan irredentának nevezte, amely szerinte nem tudott lemondani a trianoni békeszerződés módosításá­nak a szándékáról, de reményét fe­jezte ki, hogy Magyarországgal is si­kerül végül kialakítani a „normális, jószomszédi viszonyt”. Az önálló Szlovákiát köszöntő ünnepségsorozat Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Felkelés terén kez­dődött pontban éjfélkor a szlovák ál-­­lám zászlajának felvonásával és a szlovák himnusszal, majd Vladimír Meciar mondott ünnepi beszédet, üd­vözölve Szlovákia minden polgárát a történelmi pillanatban, s a „világ leg­ifjabb államának legifjabb fővárosá­ból” kívánt minden jót Prágának, Varsónak, Kijevnek és Budapestnek. Az új év első napján ünnepi ülést tartott a Szlovák Köztársaság Nem­zeti Tanácsa is, amelyen Ivan Gaspa­­rovic elnök mondta az ünnepi beszé­det, majd felolvasta azt a nyilatkoza­tot, amelyben a parlament újra kife­jezi szándékát, hogy az önálló Szlo­vákia Európához kíván csatlakozni szuverén, demokratikus államként. Az ENSZ, az EBEÉ-folyamat és az Európa Tanács teljes jogú tagjaként vállalja a tagsággal járó kötelessé­geket és jogokat. A szlovák rádió és televízió is egyenes adásban közvetítette a szlo­vák kormányfő újévi ünnepi beszédét, amelyet azzal kezdett Vladimír Meci­ar, hogy bejelentette: rövidesen köz­­társasági elnöke is lesz az országnak. Elmondta, Szlovákia igen nehéz év előtt áll, hiszen akkor önállósult, ami­kor a gazdaság teljes recesszióban van, ugyanakkor Szlovákiának sok te­rületen nincsenek képzett és tapasztalt szakemberei, például a pénzügyekben, a bankszakmában és a diplomáciában sem. A kormányfő ezért összefogásra szólította fel a szlovák népet és a vele egy hazában élő kisebbségeket Vladi­mír Meciar kifejtette azt is, minden szomszéddal sikeres gazdasági együtt­működésre törekszenek, Magyaror­szággal kapcsolatban pedig leszögez­te, Bős-Nagymaros kérdésében is el­képzelhetőnek tartja a megállapodást, s a határok sérthetetlenségének, vala­mint az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvének betartása mel­lett igen hasznos együttműködés ala­kulhat ki a két ország között. Az ünnepségsorozat - amely ja­nuár elsején késő estig tartott - a te­reken és a kultúrotthonokban folyta­tódott koncertekkel, színházi előadá­sokkal és népmulatságokkal. A ren­dezvényekre a szlovák kormány 25 millió koronát szabadított fel. Neszméri Sándor Főkonzulátusból nagykövetség A Magyar Köztársaság pozso­nyi főkonzulátusa pénteken nagykö­vetséggé lépett elő. Erre annak kö­vetkezményeként került sor, hogy a Magyar Köztársaság elismerte a ja­nuár elsejétől önállóvá vált Szlovák Köztársaságot. Az eddigi magyar főkonzulátus élén a korábbi főkon­zul, Boros Jenő ideiglenes megbí­zottként vezeti tovább a magyar diplomácia pozsonyi kirendeltségét Orosz-grúz hadügyminiszteri tárgyalások Moszkvából jelenti az MTI. Elégedetten nyilatkozott moszkvai tárgyalásainak eredményeiről Tengiz Kitovani grúz védelmi miniszter, amelynek során Pavel Gracsoval a Grúziában állomásozó orosz csapatok státusával, az orosz fegyverek és haditechnika egy részének Grúzia részére tör­ténő átadásával és az abháziai helyzettel kapcsolatos kérdé­seket vitatták meg. A találkozó részét képezi annak a tár­gyalássorozatnak, amelynek során az orosz-grúz barátsági és együttműködési szerződést dolgozzák ki a felek. A kö­vetkező fordulóra január 20-án kerül majd sor Tbilisziben. Az orosz védelmi minisztérium tájékoztatása szerint Kitovani nem emelt kifogást az orosz csapatok grúziai je­lenléte ellen, azonban ragaszkodott ahhoz, hogy kivonják őket a grúz-abház válságövezetből. Gracsov ezzel szem­ben annak a véleményének adott hangot, hogy csapataik nem vesznek részt a harcokban, kivonásukhoz pedig kor­mányközi döntés szükséges. Gracsov tiltakozott a Grúzi­ában állomásozó orosz csapatok ellen elkövetett jogsérté­sek miatt, s hangsúlyozta, hogy az ilyen akcióknak a lehe­tő leghatározottabb módon vetnek majd véget. Mindezek ellenére a feleknek sikerült megállapodni egy szakértői csoport felállításáról, amelynek feladata a válsághelyze­tek megelőzéséről és kezeléséről kötendő miniszteri szin­tű szerződés kidolgozása lesz. A Kitovani által felvetett, a grúz területen lévő orosz katonai objektumok átadásával kapcsolatos kérdés elől Pavel Gracsov kitért, mondván, hogy erről nem miniszte­ri, hanem kormányszinten kell dönteni. Újságíróknak nyi­latkozva a grúz politikus elmondta, hogy terveik szerint közös határőregységeket állítanak majd fel azzal a céllal, hogy megakadályozzák a fegyveres bandák behatolását Grúzia területére. Megegyeztek ezenkívül az orosz légi­erő grúz területek feletti repülésének beszüntetéséről is. Tengiz Kitovani mindezek ellenére kihangsúlyozta: a moszkvai tárgyalásokon elért megegyezésekről országa parlamentje hozza meg a végső döntést. A Notre-Dame orgonája PÁRIZS - Újból megszólalt a híres székesegyház, a párizsi Notre-Dame orgonája. Két és fél éven át dol­goztak felújításán. A harminc hónap alatt a szakembe­rek negyvenezer munkaórán át serénykedtek, ezer bir­kabőrt használtak fel. Összesen tizenegymillió frankot költöttek el azért, hogy ismét teljes szépségében zengjen a Notre-Dame orgonája. Az idő úgy múlt fölötte, hogy már csak felét tudta annak, amire igazából képes. Ezért határozták el még egy évtizede a felújítását. Végül '86- ban fogadták el a munkatervet, s '90-ben láttak neki. A felújítás egyúttal azt is jelentette, hogy a villamosság korából áthozták az elektronikának a korába. Az elekt­romos berendezést leszerelték, és számítógéppel látták el az orgonát. Természetesen nem követtek el merényle­tet, nem alakították afféle szintetizátorrá a nemes hang­szert. Továbbra is a Notre-Dame orgonistái játszanak rajta, az ő mozdulataikra ad hangot a hétezer-nyolc­­száz orgonasíp. De az orgonistáknak ezentúl az in­formatika a segédjük. Ennek a segédnek köszönhető, hogy a mester akár lent, a hívek, a közönség soraiban ülve hallgathatja meg saját játékát. Vagyis azt, amit pár perccel előbb billentyűzött le, s amit a memóriaegy­ségek tárolnak, és továbbíthatnak azonnal is, de később is. Sőt, az orgonajáték csodás rögtönzéseit akár kottára is átvihetik rögtön. Az orgonista improvizál, s mielőtt elmegy, magához veszi a kinyomtatott kottát, rögtönzé­sének gép rögzítette írásképét. Orgonatudáson kívül különleges kártyára is szüksége van ehhez. Ilyen névre szóló kódkártya csak annak jár, akinek joga van rá, hogy a Notre-Dame orgonáján játsszék. A székesegyház orgonáját, a felújított műemléket hivatalosan és ünnepélyesen december 4-én szólaltat­ták meg újból. Az eseményen a kulturális miniszter is jelen volt. Franciaország nyolcvankét más katedráli­­sához hasonlóan állami tulajdon ugyanis a Notre- Dame. A felújítás költségeit tehát az állam, vagyis a kulturális tárca fedezte. Ezt követően pedig az ünnepé­lyes átadás azt jelentette, hogy a kulturális miniszter átnyújtotta az orgona kulcsait Párizs bíboros érseké­nek. A nyolcezernél több francia orgonából egyébként kilencszáz a műemlék, s közülük az utóbbi tíz évben nyolcvanat újítottak fel. A legnagyobb érték azonban ez a most újból zengő orgona a Notre-Dame székesegyházban, melyet évente tízmillió turista keres föl. Az átadás utáni héten a turis­ták és párizsiak kivételesen az orgonát is közelebbről megnézhették, bár nem közvetlen közelről. S egész hé­ten minden este ingyenes orgonakoncertet hallgathat­tak - gratis pro Deo. Bukaresti jóslatok BUKAREST - A Rompres hír­­ügynökség kérdéseire válaszolva szá­mos román politikus bocsátkozott jós­latokba az 1993-as esztendőre vonat­kozóan. Adrian Nastase, volt külügy­miniszter, az alsóház elnöke az életkö­rülményekről borúlátóan, a politikáról viszont némileg optimistábban szólt, szerinte „február végén, s talán május­ban is árnövekedés várható, marad a nehéz gazdasági helyzet, amelynek társadalmi kihatásai lehetnek... A vá­lasztási kampányokra rengeteg energi­át pazaroltunk, most itt az ideje a gon­­dok-bajok orvoslásának. Meggyőző­désem, hogy 1993-ban is a Vacaroiu­­kormány marad, s nagyobb politikai stabilitás várható. A szélsőséges ma­gatartások vesztenek élességükből” Ioan Diaconescu, az ellenzéki Nemzeti Parasztpárt alelnöke Nasta­­séval szemben a választások után ki­alakult, s a súlyos gazdasági helyzet által is súlyosbított patthelyzetben egy új kormány létrejöttére számít, szerin­te 1993-ban új választásokat írnak ki. Stellán Tanasa, a Polgári Szövetség Pártjának alelnöke hiperinflációtól tart, s attól, hogy a lej árfolyamának mesterséges szintentartása januárban robbanásszerűen visszaüt. Az első válságot májusra várja, a kormány va­lószínűleg megbukik, de nem lesznek előrehozott választások, mert a parla­ment nagyobb pártjai ezt nem akarják. Horia Rusu, a Nemzeti Liberális Párt ifjúsági szárnyának elnöke egyenesen azt várja, hogy tavaszra összeomlik a Demokratikus Front, Iliescu tábora megfogyatkozik, de a bizonytalanná váló politikai jövő ellenére sem lesz­nek új választások. A szélsőségesek táborából Dan Cristian Popovici, a Nagy-Románia Párt alsóházi csoportjának vezetője úgy véli, 1993-ban megvalósul Ro­mánia beépülése az európai struktú­rákba, befogadja a Közös Piac. A po­litikai helyzet stabil, előrehozott vá­lasztásokról szó sem lehet. Az RMDSZ elnökségi tagja, To­kay György véleménye szerint a ro­mán gazdaság most éli fel utolsó tar­talékait. Előrehozott választások nem lesznek. Feltételezi, hogy a nacionalis­ta kártyát jövőre is megpróbálják kiját­szani, de alighanem kevés sikerrel. Cseke Gábor

Next